3.Hűséget adni

Piton már majdnem megérkezett a pincébe. Befordult az utolsó sarkon és azt látta, hogy valaki vár rá az ajtaja előtt. Egy középkorú nő, zöld kosztümben, amihez egyértelműen túl molett volt.

Tűzvörös haja rendetlen kontyba tűzve díszelgett a fején. Lábával türelmetlenül dobolt.
Piton rosszat sejtett, halkan káromkodott és már éppen menekülőre akarta fogni.

- Állj! Perselus Piton! Maga kell hogy legyen! Jöjjön vissza! – parancsolta a vörös hölgy süvöltve.

Piton attól tartott, a nő követné egészen a nagyterembe vagy bárhova máshova a kastélyban, és félt, hogy még kínosabb helyzetbe kerül. Így megfordult és a nőhöz sétált. Mielőtt szóhoz jutott volna, fenyegetően sziszegve megszólalt.

- Ezekből a szégyentelen üzenetekből melyiket köszönhetem magának?

A hölgy zavartan nézett rá, de rögtön vissza is vágott éles hangon.

- ÉN nem írok szégyentelen üzeneteket, professzor! Sokkal inkább magától érkeztek ilyenek, tegnap este!

- Egy szót sem értek. Ki maga egyáltalán? – kérdezte Piton összefont karral.

- Éppenséggel úgy tűnik, hogy nagyon is jól érti, hogy miről van szó! – szólt gyorsan és élesen, majd hozzátette – Fiona Thomas, ha ez a név mond valamit!

- Nem – morogta idegesen. Úgy tűnt a helyzet végleg túl sokat kíván tőle. Itt áll egy vadidegen nővel, akinek a hangja egyre csak fokozza a fejfájását. Az egész délelőtt egy katasztrófa volt.

Masszírozni kezdte a tarkóját.

- Fel kellene magát jelenteni. A legvadabb ígéretek és epekedések bagolyról bagolyra; és utána ez a szemtelen eltávolítás. És én egészen Írországból jöttem idáig! Még annyi illendőség sincs magában, hogy megpróbálja elrejteni, hogy több nővel is kavar egyszerre! Tegnap este teljesen egyértelműen megállapíthattam, hogy nem én voltam az egyedüli, aki kiabálással reagált, miután megtisztelte a sértő üzenetével! – Fiona Thomas nem ismert bocsánatot, a hangja úgy vágott, mint egy ostorcsapás.

- Egyetlen baglyot sem küldtem el ígéretekkel és epekedésekkel! – Piton már fogta fájdalomtól lüktető fejét. És főleg nem olyannak, mint maga! gondolta közben.

Miss Thomas mélyen beszívta a levegőt és ismét neki akart kezdeni.

- Állj! Ennyi elég, bejön velem, és tisztázza a helyzetet! – Piton nem éppen lágyan betolta a nőt a pinceajtón keresztül a szomszédos irodába és bezárta maga mögött az ajtót.

- Nagyon kérem... – kezdte felháborodottan Fiona Thomas, aztán bizonytalanul nézett az előtte álló férfire. Lehetséges, hogy tényleg nem tudja, miről beszél? De teljes bizonyossággal ő Perselus Piton! Az egyik levelében leírta a külsejét.

Mintha olvasna a gondolataiban, Piton megszólalt.

- Én vagyok Perselus Piton, a bájitaltanár ebben az iskolában. De fogalmam sincs róla, hogy milyen levelekről beszél, és hálás lennék, ha lenne olyan jó és felvilágosítana! Ez megvílágíthatná a többi reggeli váratlan eseményt is! – kimerülten zuhant egy székre és egy rövid bólintással a nőt is ülőhellyel kínálta.

A nő habozva leült. Kutatni kezdett a túlméretezett kézitáskájában és kihúzott néhány levelet. Szó nélkül átnyújtotta a köteget.


Mélyen tisztelt Fionám!
Örülök, hogy válaszoltál a hírdetésemre.
Számomra nem volt könnyű ez a lépés. Nem vagyok olyan férfi, aki az érzéseit és az álmait nyíltan közzé teszi. …

Piton felemelte a következő levelet és homlokráncolva bontotta ki. Átfutott néhány sort.

... a falaim vastagok, de be kell őket szakítanod! Boldog vagyok, hogy neked is csak a belső értékek számítanak. ...

A követekző levél.


... Az öledben születni, az arcodon akarok...

Piton horkantott és hagyta, hogy mellé essen a levél. Következő...

... alig bírom kivárni, hogy jövő pénteken végre láthassál a Roxmortsban…

A maradék levélhalmot inkább kihagyta. Érezte, hogy a rosszullét kezd eluralkodni rajta. Minden levél ugyanazt a kissé cirkalmas aláírást tartalmazta Hűséges híved, Perselus Piton.

A levélköteg alatt egy összegyűrt újságkivágás feküdt. Piton habozott, végül fogcsikorgatva kisimogatta a mutató és középső ujjával és elolvasta:

ÉN, férfi (középkorú), nőtlen, biztos állással (tanár) – kereslek Téged, nőt (a kor nem számít), hajadont! Az életed kihívását keresed? Itt van! Nem vagyok egyszerű ember – a kemény burkolat mögött mégis egy érzékeny, melegszívű férfi bújik meg, aki a csillagokat is lehozza neked az égből – ha elég türelmes vagy.

Válasz bagolypostafiók Pers/067932

- A sorok száma alapján ez egy vagyonba kerülhetett – morogta Piton gúnyosan és a hirdetést a levélköteggel együtt Miss Thomasnak nyújtotta.

- Ez azt jelenti...

- ÉN soha nem írtam ilyen hirdetést! – egészítette ki a mondatot. – És a leveleket sem!

- Igen de akkor... ki? – hebegte Miss Thomas.
Időközben már biztos volt abban, hogy a férfi igazat mond. Ez a felháborodás nem lehet megjátszott. – Talán valamelyik kollégája? Egy csíny! – próbálta a feltevést megmagyarázni és rögtön egy hideg, dühös pillantás lett a büntetése. - Akarom mondani, hogy csak egy vicc?

- CSAK egy vicc? CSAK egy vicc? – Piton felugrott a székről és veszélyesen közel ment Miss Thomashoz. A szegény nő ijedten húzódott hátra. Aki megírta a hírdetést, a leírással “Nem vagyok egyszerű ember” még erősen alábecsülte a helyzetet, és ő kétségbe vonta, hogy valahol ebben a férfiben lehetne valami melegszívű és kedves elrejtve.

- Még a kollégáim sem ilyen ostobák! Nem, emögött valaki más van. – egy-két lépést hátrált, mikor észrevette Fiona Thomas tágra nyílt pillantását. Legkevésbé egy hisztérikusan sikító nő hiányzott neki, főleg az irodájában. Elkezdett fel-le sétálni. Miss Thomas tekintete bizonytalanul követte. – POTTER! – fakadt ki hirtelen a férfi.

- Elnézést? – sípolta Miss Thomas, aki percről percre jobban félt és azzal a gondolattal játszott, hogy egyszerűen csak felugrik és kiviharzik a teremből. Görcsösen próbálta emlékezetébe idézni, hogy vajon a férfi bezárta-e az ajtót. Ha igen, akkor biztosan nem kulccsal.

Piton elmélyedt a gondolataiban és halkan morgott maga elé. Rögtön, amikor Fiona Thomas végre vette a bátorságot, hogy egy kicsit közelebb húzodjon a szék széléhez, hogy a lehetőségekhez képest jól indulhasson el, a férfi rápillantott és hozzálépett.

- Milyen tegnap esti sértő üzenetről karattyolt egyáltalán? Nem voltam a HÁROM SEPRŰBEN! – kihívóan és összefont karral állt a nő előtt.
Végül ő is felállt.

- Nem maga volt ott! – habogta. – Egy idősebb úr volt, gondozatlan szürke talárban. Hosszú, borzas hajra emlékszem és egy dühös arckifejezésre.

- Friccs! – szólt Piton meglepetten és a következő pillanatban már emlékezett a tegnap esti esetre az irodájában. – Természetesen! Tegnap este volt nálam néhány percig, mesélt valamit arról, hogy három furcsa alak vár rám Roxmortsban, és, hogy nem akarom-e magam is szemrevételezni a helyzetet – az asztal élére ült. – Megosztottam vele, hogy ez a három alak aligha vár rám, mivel semmilyen elígérkezésre nem emlékszem. Ezután visszament Roxmortsba – fejezte be és kérdőn nézett Miss Thomasra. – A válaszomban egy hajszálnyi sértést sem látok.

Fiona Thomas lenézően horkantott az elmúlt estére gondolva. Igyekezett összeszedni a bátorságát, hogy Piton szemébe nézzen. Úgy tűnt, a férfi megnyugodott valamennyire.

- Na igen, a jó Friccs egy kicsit megváltoztatta az üzenetét. - Elvörösödött. Piton észrevette és közelebb hajolt.

- Amennyiben? – kérdezte feszülten.

- Piton professzor azt üzeni önnek, hogy sokkal elfoglaltabb annál, semhogy az értékes péntek estéjét olyan unalmas madárijesztőkkel töltse, mint ön. Le kellene mondania arról, hogy bármilyen további módon zaklassa. Egyébként én kevésbé vagyok válogatós, ha valamilyen módon a szolgálatára lehetek! – suttogta Miss Thomas, majd összerándult. – Ezek voltak a szavai! – fejezte be végül.

- Oh, értem! – volt Piton egyetlen hozzáfűznivalója. Anélkül, hogy a hölgy érzelmeivel egy szemernyit is törődött volna, folytatta – rendben, akkor legalább ezt tisztáztuk.

A vele szemben levő tiltakozni akart, de a férfi egy kézmozdulattal beléfojtotta a szót.

- Már csak az marad, hogy kitaláljuk, kinek volt ez a pofátlan ötlete, aki ráadásul még elég szégyentelen is volt ahhoz, hogy végre is hajtsa – mondta, leginkább önmagának.

- Nem ismerős önnek a kézírás? Talán a kollégái közül valakié. Az ő írásukkal és minden más lehetséges személyével is össze kellene vetnie – javasolta bátran Miss Thomas.

- Már nekem is eszembe jutott! – hazudta Piton és gyorsan kikapta a nő kezébel a levélköteget. – Magának nincs ezekre többé szüksége. Jobb, ha most megy, miután mindent tisztáztunk, legalábbis, ami magát érinti.

Nem éppen lágyan kitolta az ajtón, mielőtt a nő ellenkezhetett volna.