|
13. Epilógus
2007.11.06. 14:21
EPILÓGUS
Harry J. és James H. Potter vacogó fogakkal léptek be a Három Seprűbe. A kocsmában a szokásos vidám hangulat uralkodott, és kirándulónap lévén sok Roxfortos diák üldögélt a fényesre suvickolt asztaloknál.
- Még nincsenek itt - állapította meg Harry, miközben intett Madam Rosmertának, és a lányának, Margotnak. A kamaszlány zavartan viszonozta a gesztust, és szégyenlősen elpirult - Üljünk le.
A két férfi sűrűn “Elnézést” kérve jutott el a vendéglő egyetlen szabad asztalához. Margot már a második kör vajsörüket szolgálta fel, amikor hangos pukkanás kíséretében szőkehajú férfi hopponált az asztalukhoz.
- Hello, Wulpus - vigyorgott Hart, Harry azonban felvonta a szemöldökét.
- Hát ez, hogy sikerült?
- Úgy, kérlek alássan, hogy odakintről bemértelek titeket - húzta fel az orrát Wulpus. - A többiek?
- Értekezleten vannak - mondta Hart, egy pillantást vetve a karórájára. - Már nem. Átváltoztatástan és Legények gondozása professzoraink úton vannak.
- Igen, gondoltam, hogy Fox és Ted előbb szabadul - bólintott Wulpus a halántékát masszírozva. - Micsoda nap.
- Narcissa? - kérdezte ártatlanul Harry, míg Hart a söröskorsója mögé igyekezett rejteni egyre szélesedő vigyorát. Wulpus bólintott.
- Néha már bánom, hogy az öreg Dumbledore bemutatott neki - csóválta a fejét Wulpus. - Ha akkor ezt tudom, inkább hagyom, vénüljön meg egyedül.
Most már Harry is vigyorgott.
- Újabb feleség jelölt?
- Mégis mi más?! - fakadt ki Wulpus. - Egy újabb szerencsétlen, végsőkig degenerált aranyvérű… nem tudom, talán az lenne a legjobb, ha magamtól gyorsan összeszednék valakit, és megházasodnék.
- Figyelmeztetlek, hogy Ginevra foglalt - vigyorgott Hart. Wulpus ráöltötte a nyelvét. - Hermione is.
- Nem mondod, én voltam a násznagy - gúnyolódott Wulpus. - Különben is, őt és Foxot egymásnak teremtették.
- Ja, persze, a boldogító igen után egy héttel össze is vesztek - kacagott Harry. - Min is?
- A manókon - mondta egyszerre a másik kettő.
- Hú, azt a balhét! - Hart nosztalgikus arccal dőlt hátra székén. - Míg élek nem felejtem el.
- De Ted sem - szúrta közbe Wulpus. - Szerencsétlen, kellett neki közéjük állni…
- Milyen átok volt?
- Nem emlékszem, csak arra, hogy polipkar nőtt az orrára - ráncolta a homlokát Hart. - Majdnem megfulladt.
- Nem, attól azért még messze volt - rázta a fejét Wulpus. - Catsy gyorsan reagált.
A jelenlévő diákság – mintha parancsra cselekedne – hirtelen elhallgatott. A három férfi felnézett.
- Ah, a tanári kar két jeles tagja közeledik - somolygott Hart. Wulpus fölpattant és az érkezők elé sietett. - Ó, milyen romantikus!
- Szervusz Fox - köszönt Wulpus, Ted válla fölött. Fox mosolyogva biccentett neki. A Malfoy örökös testvéri szeretettel ölelte magához a mindig sápadt Tedet - Hello, rég láttalak.
Ted csak fáradtan legyintett.
- Minden hétvégen találkozunk, mikor hazamegyek. Elvégre nálunk laksz.
- Eeegen, de már nem sokáig - mondta Wulpus, visszatelepedve a helyére. - Narcissa megkért, hogy költözzem hozzá.
- Sok sikert - csipkelődött Fox, miközben helyet foglalt a Potter “testvérek” mellett.
- Mikor indulunk? - kérdezte Harry.
Fox vállat vont.
- Azt majd Falco megmondja. De ő még bent maradt, támaszt nyújtani Minervának a minisztériumi látogatóink távozásáig.
-Catsy is ott van? - érdeklődött Hart.
- Persze, bekészíti a tea mellé a mérgeket - morogta Ted. Wulpus átkarolta a vállát.
- Beléd kötöttek?
- Az nem volt vészes - vont vállat Ted. - Inkább az időssebb Pitont ócsárolták… gondolhatjátok.
- És még élnek? - csodálkozott Harry. Ted elmosolyodott.
- Tudod, hogy Catsy gyilkolni másért szokott - mondta sejtelmesen.
- Igaz is, ő hogy van? - Hart arcáról leolvadt a mosoly.
- Önmagához képest egész jól - felelte Fox. - Mióta Piton tanár úr visszavonult, és felfedezte magának a mugli konyhaművészet rejtelmeit, hízókúrán van. Nem mintha hízna. Jó, ha három kilóval nyom többet, mint tizenhat évesen.
- Ez persze nem gátolja meg a tanítványaim nőnemű tagjait abban, hogy inkább róla pletykáljanak az óráimon ahelyett, hogy figyelnének - mondta halkan Ted, egy a közelben nevetgélő lánycsapat felé bökve a fejével.
- Jé, nálad is ezt csinálják? - kérdezte Fox semleges hangon. Ted bólintott. - Akkor végképp nem értem, eddig azt hittem, az én óráim túl unalmasak.
- Ejtsétek el nekik, hogy emelt szinten tanult átváltoztatástant, és maga is legendás lény - kuncogott Hart. Ted megrovón nézett rá. - Jól van, na, csak vicceltem.
- Ezzel ne viccelj.
- Falco elszabadult - váltott témát Fox.
- Olyan furcsa, hogy már évek óta tanítja az SVK-t - morfondírozott Harry. - A mi időnkben bezzeg évenként más tanított.
- És Catsy is jófej, mert csak akkor vette át a bájitaltant, miután ti végeztetek - Wulpus megjátszott unottságát csak széles vigyora leplezte le.
- De most mond meg! - Harry ráhajolt az asztalra. - Simán letehette volna a bájitalmesterijét még a hatodik évünk utáni nyáron, RAVASZ-a után, de nem, mert neki kell még egy év gyakornoki!
A társaság tagjai hangosan nevettek, elérve, hogy még több szempár forduljon feléjük.
- Hagyjátok abba! - morogta Ted, hogy elrejtse a mosolyát. - Mi lesz így a tekintélyemmel?
- Catsy bezzeg nem izgatja magát - emelte meg a hangját Fox. - A múltkor is, mikor Pad rosszul lett a boltban, nagyközönség előtt állt neki anyáskodni. Te, azok a srácok még ma is sokk alatt álnak. A spártai szigor ura ellágyult testvérszerepben.
- Testvér?! - kapta fel a fejét Hart. - Mióta kezeli Padet testvéreként? Inkább emlékeztetnek friss házasokra.
- Hé, öregurak! - a társaság egyszerre fordult a kocsma bejárata felé. Falco a lehető legtekintélyt parancsolóbb mivoltában tornyosult az asztalok fölé. - A Bajitalok Mesterei készen állnak a fogadásotokra.
- Pad, mint Bájital Mester? - kérdezte Wulpus, miután a Három Seprű ajtaja becsukódott mögöttük.
- Nem báj, hanem baj. Mesternek igenis, mester… tavaly nyáron tette le a vizsgát átváltoztatás- és bűbájtanból - mondta sötéten Falco. - De már nem sokáig az.
- Miért? - kérdezte Ted aggodalmasan.
- Mert kinyírjuk - jött a válasz. - Együttes erővel.
- De miért?
- Majd meglátod…
- Jaj!
A társaság hamar elérte Roxmorts főutcájának az iskolához közelebb eső végét. Falco egy közepes méretű ház felé vetette őket. A boltnak nem volt nagy kirakata, mint a Mézesfalásnak, mégis felkeltette a járókelők figyelmét. A bejárat és a kirakat előtt bámészkodó diákok csoportosultak. Harry felpillantott a cégérre.
Piton & Piton
- Milyen eredeti - somolygott Hart, és előrenyomakodott a bámészkodók között.
- Hát nem gyönyörű? - Harry oldalra kapta a fejét. Hatodéves forma lányok kuncogtak a kirakatüveg előtt, amin keresztül belátást kaphattak a helyiség belsejébe. Harry megállt és átpillantott a diákok válla fölött. Úgy tűnt, odabent sötét van, aztán a következő pillanatban valami felvillant és aprócska manók százai jártak táncot, a szivárvány színeibe vonva az üveg mögötti helyiséget. Falco megcsóválta a fejét, és a kilincs után nyúlt, amikor az ajtó hirtelen kivágódott és Perselus Piton lépett az utcára. Az idősebbik.
- Megkérhetem a kisasszonyokat, hogyha nem vásárlási szándékkal jöttek, álljanak távolabb az üvegtől? - a kamaszlányok némelyike elpirult, mások dühösen morgolódtak, de ellenkezés nélkül tovább álltak.
Harry végignézett az idősödő férfin. Az iskolában használt denevérszerű öltözködéséből lejjebb adott ugyan, de Harry így sem szívesen találkozott volna vele sötétben. Hosszú, még mindig fekete haját hátrafogta, sárgás bőre valamelyest emberibb színt öltött, de rosszindulatú mosolya a régi maradt.
- Tanár úr - biccentett neki Harry. Piton felhúzta a szemöldökét.
- Nem gondoltam volna, hogy a fiam effajta bűvészkedése felkelti az érdeklődését - mondta lassan, miközben utat engedett az üzletbe. A kirakat felé suhintott a pálcájával, mire a sötétség feloszlott, és egy tábla jelent meg a manók helyén:
Ezüstel fizetni szigorúan tilos, és életveszélyes!
Wulpus kuncogott.
- Kinek veszélyes? - kérdezte a tábla felé bökve. Piton elhúzta a szája sarkát, ami akár mosolyt is jelenthetett.
- Elsősorban a kedves vevőknek - mondta halkan. - De a fiamnak sem árt, ha távol marad tőle.
Miután mind bent voltak, Piton becsukta az ajtót, bezárta majd elnézést kért és eltűnt. A helyiség barátságos meleget árasztott magából a látszólag rendszertelenül örvénylő színtelen, sárga és narancsszínű üveggömbökben pislákoló lángocskáknak köszönhetően. A bejárattól jobbra és szemközt padlótól plafonig érő polcok sorakoztak. A szemközti polcokon bájitalos fiolák és kisebb üvegek kaptak helyet, oldalt pedig…
- Ezért fogjuk meglincselni! - mondta Falco, felkapott egy egyszerű tintásüveget, és olvasni kezdte a címkéjét. - Titok-tinta. Írott szöveg elrejtésére az illetéktelen szemek elől. Szabadalmaztatva a Mágiaügyi Minisztérium által.
Fox elvette a kezéből az üveget és megszemlélte a tartalmát, majd végignézett a polc mentén.
- Egek, hogy ez miket ki nem talál - nyögte Ted, egy rúd pecsétviaszt szemlélve. - Csak a címzettnek engedi felbontani a levelet.
- Szóval elismeritek, hogy nem unatkozom? - Harry a hang irányába fordult. A cseresznyefa pult mögött két ajtó volt a polcok között. Az egyik épp becsukódott a hang tulajdonosa, egy dobozokkal megrakott férfi mögött. - Szervusztok.
A férfi lerakta terhét a pult mögé, a földre. Mikor felegyenesedett Harrynek elszorult a szíve.
Pad csontsovány volt, és haloványabb, mint bárki, akivel Harry valaha találkozott. Szemei alatt sötét karikák húzódtak és a bőre szinte lila volt az átlátszódó erek miatt. S bár csak huszonöt éves, szénfekete haja egész tincsekben fakult tökéletesen fehérre. Tednek – vele ellentétben – alig volt ősz hajszála. De mindezeket összevetve is jóképű volt. Gyenge alkatát ellensúlyozta a belőle áradó jókedv és nem elhanyagolható mágia.
- Hello - Hart mosolyt erőltetett az arcára. - Hogy vagy mindig?
- Nem úgy, ahogy kinézek, elhiheted - mosolyodott el Pad, és megkerülte a pultot. - A múlt héten elkapott valami vírus.
- Itt élsz két bájital mesterrel és…
- A bájitalok nagy többségét nem használhatom mugli vírus esetén - fejezte be a mondatot Pad, és magához röptetett egy üvegcsét. - Tessék itt van: csak mágikus eredetű nyavalyára. Ráadásul, nálam más problémák is felmerülhetnek. Apának két napba telt mire elkészítette a gyógyszert. De most már jól vagyok, csak a színemet kéne visszaszerezni.
- Rossz, hogy olyan ritkán találkozunk - mondta Wulpus és magához ölelte.
- Ugyan már! - legyintett Pad, ahogy kibontakozott az ölelésből - Nektek auroroknak sincs könnyebb dolgotok, mint a roxfortiaknak. A folyamatos merényletek… pedig az ember azt hinné a múltkori rajtaütésetekből tanultak valami.
- Honnan tudsz róla? - Hart szemei elkerekedtek. - A minisztérium direkt elzárt minden ezzel kapcsolatos információt.
- Hart, attól, hogy te megfeledkeztél a telepatikus kapcsolatainkról, azok nem szűntek meg létezni - a férfi nekidőlt a pultnak, majd Falcohoz fordult. - Hallom, tetszenek a találmányaim.
- Tanárnak ekkora gyűjteménye nem volt soha elkobzott tárgyakból, remélem, tudod - Falco igyekezett megrovó pillantásokat küldeni barátja felé, de nem járt sikerrel. Pad szélesen elvigyorodott.
- És megtaláltad már a semlegesítő varázslatokat, vagy még mindig csak Catsyt nyaggatod, aki ugyanolyan tudatlan, mint te?
- Nem és nem - morogta Falco. - Tényleg nem tudja ő sem?
- Tényleg - bólintott Pad. - Egyébként nem lenne ekkora keresetem. Tudod a diákok többségét visszatartaná, ha kedvenc tanáraik belelátnának a puskájukba vagy a levelezésükbe, hogy csak a tintát említsem.
- Pad, ez csak a helyesírási hibákat javítja? - kérdezte Ted, egy pennát tanulmányozva.
- Igen, az tanárbarát - bólintott Pad, és a másik férfi mellé lépett. - El sem hinnéd, de van, aki szeret helyesen írni.
- Beszélni kéne Minervával, hogy tegye kötelezővé az alsóbb évfolyamokban - morogta Fox. Hart felnevetett. - Komolyan mondtam. A felsőbb éveseknek meg szépeníró-penna kéne. Az nincs?
- Csinálhatok - vont vállat Pad. - Csak akkor intézd el, hogy vigyék. Egyébként a szépírással vigyázz.
- Igaz is, egyik napról a másikra az összes diákod ugyanúgy írna - kuncogott Ted. - Catsy a plafonon lenne. Ő a rekorder név nélküli dolgozatokból, hát még ha az írás is ugyanolyan lenne.
- Tényleg, lényed másik fele hol leledzik? - kapott a témán Hart.
- Kutat - mutatott Pad a padlóra. - A laborban.
- Milyen meglepő - szólalt meg Harry. - Ezúttal mit?
- Erősítő bájitalt, ezüsttel közeli ismeretségbe keveredett vérfarkasoknak - lépett a helyiségbe Piton. Pad a szemét forgatta. - De mindjárt jön. Addig is, inkább a lakásban folytassátok.
Pad bólintott, és intett barátainak, hogy kövessék.
*
A lakás természetesen a bolt fölött kapott helyet. A nappaliból terasz nyílt, ami a ház mögötti kertre nézett. Maga a helyiség mini botanikus kertre emlékeztette Harryt. Szinte minden szabad területen cserepek álltak, a legkülönfélébb növényekkel. Soknak közülük még a nevét sem tudta. De hát mire is számíthatna az ország két legnagyobb bájital mesterének a házában. Pad futtában megmutatta a többi szobát is.
- Az ott apa szobája, a folyosó végén meg a miénk.
- A tiétek? - vonta fel a szemöldökét Harry.
- Persze - bólintott Pad. - Habár nem túl előnyös. Catsy állandóan fölébred, mikor megyek aludni. Habár az ő baja, mert mindig az út közepén hagyja a papucsát. Arról meg nem én tehetek, hogy nem látok a sötétben.
Hart kuncogott.
- Engem az lepett meg, hogy a professzorral ilyen jól megfértek - mondta Wulpus, és leült az egyik fotelba, egy furcsa, élénk lila virágú kaktusz alá. - Ha első találkozásotok alkalmával valaki azt mondja neki, hogy a fiaként fog emlegetni… hát, valószínűleg kiröhögte volna az illetőt.
Pad vállat vont.
- Teát? - kérdezte, és hangosat csettintett. A fotelekkel közrefogott asztalkán porcelán teáskészlet – kilenc személyre – és egy süteményestál jelent meg. Fox megcsóválta a fejét. - Vacsoráig mégiscsak ki kell húzni valamivel.
*
- Ez nagyon jó - mondta Falco, a sütemény felé mutatva. A többiek egyetértően bólogattak. - Ha Piton professzor gyakrabban csinálna, talán minket is többször látnál.
Harry szemei elkerekedtek.
- Ő sütötte? - kérdésére csak Pad kacagását kapta válaszul. - Ezt senki sem fogja elhinni nekem.
Még jó negyed óra telt el, mire Piton feljött a lakásba, de szinte azonnal el is tűnt a konyha irányába. Catsy utána nem sokkal érkezett. Egy gőzölgő kupával a kezében. Harry ekkor érezte először, hogy Pad tényleg jól érzi magát.
- Szervusztok - köszönt a bájitaltan tanár mosolyogva, majd aggodalmas arccal végigmérte Padet, és átnyújtotta neki a kupát. Szemében egy furcsa, féltő-szerető csillogással. Pad először nagyot kortyolt belőle, aztán fintorogva nyalogatta tovább. Catsy halványan elmosolyodott, és megsimogatta Pad arcát.
- Fox, nem bánnád, ha holnap is kuncsorognék néhány könnycseppet Fawkestól? - fordult kollégája felé. Fox felvonta a szemöldökét. Mióta az öreg Dumbledore meghalt, Fawkes, a főnixmadár őt tekintette “gazdájának”.
- Tegnap egy teljes üveggel vittél - mondta gyanakodva méregetve Catsyt.
- Az már múlt idő - bökött a kupa felé Catsy. - Elég sok kell bele. Nem is beszélve a kutatásomról.
Harry figyelmét nem kerülte el, hogy ahogy a kupa ürült, Pad bőre egyre egészségesebb színt öltött. A karikák is visszahúzódtak a szeme alól.
A vacsora – ami valami sűrű zöldséges-csirkehúsos levesből, töltött báránycombból és “fahéjjas pudding, csokolédéöntettel és rengeteg tejszínhabbal”-ból állt – és egy kisebb tereprendezés után a társaság visszatelepedett a fotelokba. Pad Catsy vállára hajtotta a fejét és csendesen mosolyogva hallgatta többiek beszélgetését. Ő és Catsy úgy tűnt, egyáltalán nem beszéltek egymással hangosan. Talán telepatikusan sem – legalábbis Hart szerint – mégis tökéletesen megértették egymást a legapróbb rezdülésekből.
Aztán, épp mikor az ingaóra elütötte a tizet, Pad feje lecsúszott barátja mellkasára, arca pedig földöntúli nyugodtságot tükrözött. Falco megköszörülte a torkát.
-Azt hiszem ideje indulnunk - mondta, és szavainak nyomatékosítása végett fölállt. - Nem akarunk zavarni.
Catsy bólintott, és óvatosan megszorította Pad vállát, akinek azonnal felpattantak a szemei.
- Bocsássatok meg - szabadkozott, de Fox leintette.
- Késő van, Pad - mondta és ő is fölállt. - Egyébként is indulnunk kéne.
*
Miután Harryék kiléptek az utcára, elköszöntek egymástól és három különböző irányba indultak hazafelé. Wulpus és Ted a Grimmauld tér 12. alá, Harry, Hart és Falco pedig Godric’s Hollowba. Egyedül Fox tért vissza a Roxfortba.
- Furcsa, nem? - kérdezte Hart, a konyhaasztalnál ülve.
- Micsoda? - Harry elnyomott egy ásítást.
- Éreztétek Pad, hogy felélénkült, mikor Catsy belépett? - kérdezte Hart. - Nem a teste, inkább a lelke, nem?
- Igen, én is éreztem - bólintott Falco. - Szerintem az összekötő kapocs…
- Na ne, annyira nem lehet erős! - tiltakozott Hart.
- Miért ne lehetne? - kérdezte Harry. - Azt mondtátok, az övéké mindig erősebb volt, mint a tiétek.
- És mostanra még erősebb lett - bólintott Falco.
- Most is meg lehet szakítani?
- Az az egyik fél halálával jár - mondta sötéten Hart. - Fox jól bírta Billy elvesztését, de ha Pad idő előtt meghalna…
- Nem fog - szakította félbe Falco. - Catsy meg fogja találni a gyógymódot. Ez egészen biztos. Hallottátok, főnixkönnyel kúrálja. A múltkori szabadságán pedig ellátogatott a Romániai Sárkány Rezervátumba.
- Ez miért fontos? - kérdezte Harry.
- A sárkányvér katalizátorként hat a gyógyító-bájitalokban - magyarázta tovább Falco. - A Tiltott Rengetegben pedig két unikornis csorda is tanyázik.
- De hát az unikornisvér átkozottá tesz - vetett ellent Hart.
- Csak akkor, ha erővel veszed - rázta meg a fejét Falco. - Ha az egyszarvú önszántából kínálja a lehetőséget, az egyik leghatékonyabb bájital összetevő birtokosa leszel. Catsy el fogja készíteni a bájitalt, amivel meggyógyíthatja Padet... véglegesen.
*
- Irány az ágy! - Catsy fölhúzta a fotelból Padet, és vállánál fogva a szobájuk felé navigálta.
- Igenis - Pad elnyomott egy ásítást és vontatott léptekkel indult el a folyosón. - Jó éjszakát, apa!
- Nektek is - Perselus egy pálcasuhintással tisztára varázsolta az edényeket, és ő is a hálószobája felé vette az irányt.
- Mit csinálsz? - Pad már pizsamában feküdt az ágyban, nyakig betakarózva. Catsy viszont az íróasztalánál ült, és őrült sebességgel írt.
- Jegyzetelek - jött a válasz. Pár perc múlva Catsy fölállt, és elfújta az asztalon álló gyertyát. - Jó éjt!
- Neked is - Pad percekig nyitott szemmel feküdt az ágyában. Mikor azonban szemei végre leragadtak, Pettigrew csillogó ezüstkeze nyúlt felé, s a háttérben jól kivehető volt Voldemort Nagyúr kegyetlen pillantása, és Perselus a tehetetlenség fájdalmától eltorzult arca. Pad szemei felpattantak. Ezt a játékot még kétszer játszotta végig, majd úgy döntött nem bírja tovább. Kimászott az ágyából, és átbotorkált Catsyhez.
- Csak tudnám, miért nem rögtön ide jössz - mondta Catsy, automatikusan beljebb csusszanva a fal felé. Pad bemászott mellé, és a lehető legszorosabban hozzábújt. Egy perc múlva már mélyen aludt.
- Plüsskutya - morogta Catsy, homlokon csókolta a mellette halkan szuszogó Padet, aztán lehunyta a szemét és elaludt.
*
Két évvel később Perselus C. Piton aranyfokú Merlin-díjat kapott a vérfarkas-kórral együtt járó testi leépülés megelőzésére és az ezüsttel való érintkezés okozta károk kezelésére kifejlesztett bájitalával.
Ugyanebben az évben Lucius W. Malfoy elvette feleségül Miriam Greent. Mrs. Malfoy bánatára a kisasszony nem volt aranyvérű, de még Narcissa Malfoy halála előtt két fiú unokával ajándékozta meg az asszonyt.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
