December 6. péntek


- ::Hello:: - köszönt Harry és becsukta az ajtót. Falco az ágyán ült, átkarolva felhúzott térdeit.

- ::Te tudtad:: - mondta Falco színtelenül. Harry leült mellé az ágyra. - ::Tudtad, amint megláttál::

- ::Mit?::

- ::Voldemort, aki megölte a szüleidet, aki rád vadászik… a donorom. És te tudtad::

- ::Igen, tudtam:: - bólintott Harry.

- ::Miért barátkoztál velem? Gyűlölnöd kellett volna!::

- ::Miért kéne gyűlölnöm téged? Te nem az a szörnyeteg vagy.::

- Harry! - fakadt ki Falco. - Én ő vagyok!

- De csak biológiailag! - Harry Falco vállára tette a kezét. - Wulpus fele ennyire sem borult ki, mikor rájött, hogy Lucius Malfoy klónja.

- Persze, mert az a férfi még a talpát sem nyalhatná annak a szörnyetegnek! - Falco a tenyerébe temette az arcát.

- Falco, figyelj… - Harry elgondolkodott egy pillanatra. - Nézd meg Catsyt! Piton világéletében gyűlölte Sirius Blacket, és most nézd meg őket, kettőjüket! Neked saját személyiséged van, mint mindenkinek… nincs két egyforma ember. Emiatt ne emészd magad!

- ::Kösz:: - mondta Falco, és halványan elmosolyodott. - Pad hogy van?

- Nem tudom - vallotta be Harry. - Még nem néztem be hozzájuk. Fox szerint Catsy egyébként sem biztos, hogy beengedne. Már napok óta nem mozdult el Pad ágy mellől.

- Ez nem újdonság - mondta Falco. - Állandóan együtt vannak. Még aludni is együtt szoktak.

Harry hallgatott.

- Catsy és Pad mindig együtt voltak - folytatta Falco elmerengve. - Talán ez volt az első alkalom, hogy néhány méternél messzebb voltak egymástól. Az ő kapcsolatuk mindig erősebb volt, mint az enyém és Harté, vagy Tedé és Wulpusé. Ők… mindig olyanok voltak, mint a Jin és a Jang. Tökéletes páros. Hányszor hallottuk, hogy példát kéne vennünk róluk! De ők egyáltalán nem tudatosan csinálták. Egyszerűen jött nekik.

Falco elhallgatott. Rövid csönd telepedett rájuk, aztán Falco újra megszólalt.

- Nagyon szeretik egymást - mondta halkan. - Pad nem úgy mutatja ki, de ő legalább annyira rajong Catsyért, mint Catsy őérte, hacsak nem jobban. Remélem, hamarosan felépül, különben… nem is tudom mi lesz.


December 22. vasárnap


Albus Dumbledore fáradtan nézett az előtte ülő férfire.

- Perselus, Pad lassan egy hónapja van kómában - mondta halkan az igazgató. - Ha Catsy nem töltené belé az az irdatlan mennyiségű bájitalt, már elment volna.

- Nem látom, miért jelent ez problémát a kérésemmel kapcsolatban - mondta Piton sötét szemeit az igazgatóra szegezve.

- Perselus, annak a fiúnak jobb lenne, ha Catsy elengedné - mondta Dumbledore halkan. - Azért hivattalak, hogy beszélj vele. Tőled el fogja fogadni.

- De én nem akarom, hogy elengedje! - Perselus szemei szikrákat hánytak. - Én ö…

- Igen, Perselus ezt már mondtad - szakította félbe Dumbledore. - De meg kell értened, hogy nincs megoldás. Pad előbb vagy utóbb meg fog halni. Miért szenvedjen tovább a szükségesnél?

- Hát akkor menjen, és ölje meg maga! - üvöltötte Perselus, és kirobogott az irodából.
Dumbledore szomorúan nézett a becsapódó ajtóra, majd az asztalán fekvő pergamenre.
Fawkes nyugodtan arany ülőrúdján. Már megint rémesen nézett ki. Még nem lett volna szabad… de hát mit lehet tenni, megvárni a hamvadó-napját, hogy aztán a hamvaiból újjáéledjen.

- Rendben van, Perselus - mondta félhangosan. - Legyen úgy, ahogy akarod.

Azzal felállt az íróasztala mögül és a pergamentekercset a zsebébe süllyesztve eltűnt az irodából.

*

Perselus Piton vészjósló tekintettel méregette az üst tartalmát.

- Ajánlom, hogy sikerülj! - sziszegte a bugyogó, sűrű, zöld folyadéknak. Még kétszer megkavarta, aztán megtöltött a masszával egy gömb alakú palackot, és kiviharzott a helyiségből.

*

- Perselus, nem is tudtam, hogy… - kezdte Molly Weasley, amikor Piton kilépett a kandallóból. Lupin, Potter valamint az öt fiú – Catsy és Pad nélkül – értetlenül nézett rá.

- Bocsáss meg, de sietek - mondta Perselus, és megkerülte az asszonyt.

Vaktában tette meg az utat a konyhától a második emeletig, Catsy, Ted és Pad hálószobájáig. Épp csak annyi időre állt meg, míg bekopogott, aztán választ sem várva benyitott a szobába. Odabent sötét volt, csak a kandallóban izzó parázs adott némi fényt. Perselus a függönyök felé intett a pálcájával. A szobát bevilágította a téli nap fénye.

Catsy az ablak felöli ágyra borulva aludt. Pad rezzenéstelen arccal, szoborként feküdt, épp úgy, ahogy Catsy fektette még hetekkel azelőtt. Piton néhány lépéssel az ágynál termett, és kihúzta a dugót a palackból. Pálcájával megkocogtatta az üveget, mire a massza fele eltűnt. Perselus óvatosan leült az ágy szélére, és Pad fölé hajolt.

- Gyerünk - szűrte a fogai között. Catsy felriadt és elkerekedett szemekkel nézett Pitonra. - Jó reggelt.

- Perselus, mit csinálsz?! - kérdezte kétségbeesetten a fiú, a Piton kezében tartott palackra meredve.

- A te bolhás farkasodat próbálom meggyógyítani - mondta Piton ingerülten.

Catsy nyelt egyet.

- Nem bolhás.

- Ennek örülök - mondta Piton, és összeszűkült szemmel nézte Pad még mindig mozdulatlan arcát. - Ez saját fejlesztés, most próbálom először… amolyan lórúgásnak szántam.

Catsy hallgatott. Minden idegszálát megfeszítve bámulta barátja arcát.

- Paddy, hallasz engem? - Piton először azt hitte, Catsy megszólalt mellette, de még mielőtt felé fordult volna rájött, hogy a telepatikus kapcsolat Pad és őközte még mindig megvan, lassan egy hónapja. - Paddy, kérlek, válaszolj!

Abban a pillanatban úgy tűnt, mintha Pad szempillái megremegnének. Aztán semmi. Perselus a palackhoz érintette a pálcáját, és az összes bájitalt a fiú gyomrába varázsolta.

- Talán el…

- Catsy? - kérdezte egy gyenge, alig hallható hang. Piton és Catsy megdermedtek.

- Paddy? - kérdezett vissz Catsy reménykedve. - Hallasz engem?

Válasz helyett Pad résnyire felnyitotta a szemeit. - Nem.

- Hülye. - vigyorgott rá megkönnyebbülten Catsy. - Aludj csak. Ha felkelsz, megiszod az összes bájitalt, amit a kezedbe nyomok, rendben?

- Rendben… jó éjt, Catsy.

Barátja szemei lecsukódtak, de Catsy már biztosan tudta, hogy Pad hamarosan fölébred… és akkor megtömi.


December 25. szerda – holdtölte után egy nappal


- Vedd be! - erőszakoskodott Catsy, egy piros löttyöt tartalmazó poharat nyomva Pad orra alá.

- Nem veszem! - fordult el tőle Pad. - Három napja folyamatosan tömöd belém ezt a sok vackot…

- Bájitalt - javította ki Ted.

- Elmész te is a nyavalyába, ifjabb Remus J. Lupin! - vicsorgott rá Pad. Ted elnevette magát.

- De igen, beveszed, mert ellenállhatatlan ajánlatom van a számodra - somolygott rá Catsy, a még mindig ágyhoz kötött Padre.

- Igen?

- Ez az utolsó - mondta Catsy felé nyújtva a poharat. - Utána megnézzük, emlékszel-e rá, hogyan kell járni.

Pad hálásan nézett rá és egy hajtásra kiitta az üvegpohár tartalmát.

- Na, gyere - mondta Catsy, és segített barátjának a lábraállásban. - Felöltözöl, és lemegyünk Mrs. Weasleyhez a konyhába, rendben?

- Oké - Pad kissé ingatagon, de eljutott a szekrényig. Catsy közvetlen mögötte állt, készen arra, hogy elkapja. Pad felöltözött, és az ajtó felé indult, amikor Lupin lépett a szobába.

- Jó napot Lupin tanár úr - mondták egyszerre. Remus rájuk mosolygott.

- Szervusztok - mondta.

- Lupin - lépett a szobába Perselus.

- Hello, Perselus - bólintott felé Lupin.

- Látom Catsy levette rólad a láncokat - mondta Piton végigmérve Sirius Black másolatát. - Ezt meg kell ünnepelnünk.

- Igazság szerint én is javasolni akartam - mondta Remus.

- De? - kérdezte Piton élesen.

- De gondoltam előtte még megkérném Dumbledore-t, hogy Pad örökbefogadását is intézze el nekem, lehetőség szerint - Pad szemei felcsillantak.

- Ezzel elkéstél - jegyezte meg mintegy mellékesen Piton. Azzal benyúlt a talárzsebébe és egy hófehér pergamentekercset kihúzott ki belőle, kisimította aztán Catsy kezébe adta - Tessék.

- Mi az? - kérdezte Ted izgatottan. Catsy elmosolyodott olvasás közben, aztán Pitonra nézett.

- Nem gondolod, hogy a Sirius P. Piton hülyén hangzik?

- Nem, szerintem a Perselus C. Piton hangzik hülyén - mondta gúnyosan Perselus, majd elvigyorodott, a többiek döbbent – „bárgyú” – arckifejezése láttán.