Perselus a dolgozószobájában ült, és a diákok bájital mintáit ellenőrizte, amikor a nappalijából Albus Dumbledore hangja szűrődött be a csukott ajtón keresztül.

- Perselus? - Piton kilépett a szobából és a kandalló elé.

- Igen, Albus?

- Gyere az irodámba, most - Dumbledore feje eltűnt a lángok közül, Perselus belemarkolt a hopp-poros dobozkába, és belépett a tűzbe.

Ahogy kilépett az igazgatói iroda kandallójából tekintete összekapcsolódott Lupinéval.
Remus egy hatalmas fotelben ült, egyik karját Catsy vállára téve. A fiú teljes testében reszketett, valószínűleg észre sem vette, hogy Perselus megérkezett. A másik négy fiú, és Potter meg a két Weasley valamivel távolabb állt tőlük. Fox, Hart, Wulpus és Ted arca ugyan arról a félelemről árulkodott, mint Catsyé, de ők, ellentétben társukkal, még tudtak rajta uralkodni.

- Pad és Falco eltűntek - mondta Remus rövid hallgatás után. - A telepatikus kapcsolat is megszűnt közöttük.

- Hogyan? - kérdezte Perselus.

- Kiküldték őket a boltból, öt perccel később nem voltak sehol - mondta Bill leszegett fejjel.

- Mikor?

- Jó egy órába telt mire ideértünk - mondta Remus, és megdörzsölte Catsy hátát. A fiú meg sem rezdült. - Azóta ilyen.

Perselus egy lépéssel előttük termett. Talárja zsebéből egy üvegcsét húzott elő és a tartalmát leöntötte a fiú torkán.

- Mi? Hogy? - rázta meg a fejét Catsy, aztán rábámult Pitonra. - H-hol van Pad?

- Nem tudom - felelte Piton. Catsy a kezét tördelte.

- Mindig van kapcsolat… amíg él addig kell lennie - mondta újra visszatérve előző állapotába. Piton erősen megrázta a vállát.

- Segíts nekem megtalálni - mondta hangosan. Catsy újra ránézett.

- Elzárta magát előlem - mondta halkan. - De még megvan a kapcsolat… amíg él van.

- Milyen ez a kapcsolat? - kérdezte Piton.

- A lelküket köti össze - mondta remegő hangon Hart. - Ahogy az enyémet Falcoéval, Tedét Wulpuséval, és Foxét…

- Billyével? - kérdezte Perselus. Fox szomorúan bólintott.

- Ezzel be lehet mérni a másik tartózkodási helyét - folytatta Hart. Perselus ránézett. - De csak akkor, ha nincsenek túl messze egymástól.

- Ez a kapocs egy fonalhoz hasonlít - mondta Wulpus. - Ha itt állunk egymás mellett egészen fényesnek látszik. Ha távolodunk, halványul.

- Hogy lehet láthatóvá tenni? - kérdezte Charley.

- Mások számára sehogy - mondta Ted. - Ezt csak az láthatja, aki kötődik hozzá.

- Pad messze van - mondta Catsy. - De megtalálom… délen van.

- Talán London környékén - mondta Hart bizonytalanul.

- Próbáljátok meg összeadni a két jelet - mondta Dumbledore.

*

Órák teltek el, de nem sikerült felerősíteni a jelet. Perselus végül Hartba is kénytelen volt nyugtatókat tölteni.

Catsy még a bájital hatása alatt is a kezét tördelte és a sírás szélén állt. Fox, miután Catsy a második adag nyugtató-bájitalt is elnyelte, odaült barátja mellé, és szétválasztotta Catsy véresre kapart kezeit.

- Mit mondasz Padnek, ha ezt meglátja? - kérdezte megrovón Fox. - Szedd össze magad! Meg fogjuk találni. Lehet, hogy nincs jól, de majd meggyógyítjuk. Rendben?

Catsy bólintott.

- Koncentrálj! - adta ki az utasítást Fox, és megszorította a fiú kezeit.

Catsy lehunyta a szemeit, és gondolatban követte a halvány fény-fonalat. Egy perc elteltével szemei rémülten pattantak fel.

- Pad… haldoklik - Perselus újabb adag nyugtatóért nyúlt, de Fox megállította.

- Láttad őt?

- Nem, remeg a szál - mondta Catsy színtelen hangon.

- Csak képzelted - biztosította Fox.

- Azt hiszem, hamarosan találkozom velük - mondta Perselus sötéten, jobb kezét a bal alkarjára szorítva.

Perselus gyorsan Foxhoz lépett és három fiolát adott a kezébe.

- Add be nekik, ha szükséges - mondta. Fox bólintott. Catsy könyörögve nézett Perselusra.

- Vigyél magaddal.

- Nem - mondta határozottan Piton. - Dumbledore követő-bűbája nyomán a Rend rajtuk fog ütni. Te biztos távolban maradsz.

- Ne hagyd, hogy tovább bántsák.

Perselus nem válaszolt. Sarkon fordult és kiviharzott az irodából.

Catsy a csigalépcső felénél utolérte, és elkapta a talárját.

- Ígérd meg!

- Nem ígérhetek semmit - mondta Perselus. - De megteszem, amit tudok. Most engedj, sietnem kell.

Catsy aggódó tekintettel nézte, ahogy eltűnik, aztán lassan visszafordult.

- Merlin szakálla! - csapott a homlokára Remus, és karon ragadta a belépő Catsyt. - London, azt mondtátok London környéke, ugye?

Harték úgy pattantak fel, mintha rugóra járnának, és mire Bill, Charley és Dumbledore egy szót is szólhatott volna, Fox – Harryt maga előtt tolva – benyomakodott a kandallóba egy marék hopp-por társaságában, és elkiáltotta magát.

- Grimmauld tér 12! - többiek páronként követték őket.

*

Miután Perselus elérte a birtokhatárt, a Jegyre koncentrálva hopponált. Amint a lába újra talajt fogott, Lucius Malfoyjal találta szemben magát.

- Á, Perselus - mondta a férfi. - Csakhogy megérkeztél. Már türelmetlenül vártunk.

- Miről lenne szó? - kérdezte Perselus nyugalmat erőltetve mind az arcára, mind a hangjába.

- Bájitalokról, természetesen - mondta gúnyosan Lucius. - Ébresztő-bájital, Veritaserum és, ha jól tudom, ezüstpárlatod is van itt a laborban.

Perselus keze ökölbeszorult.

- Természetesen - felelte.

- Siess, a Nagyúr már türelmetlen - mondta Lucius. Perselus hátat fordított neki, és gyors léptekkel indult a labornak titulált lyuk felé, hallotta, ahogy Malfoy még utána szól. - Elég makacs a kölyök, eddig csak a nyilvánvalót vallotta be.

*

Piton a laborból visszafelé jövet, már a folyosón hallotta, hogy valamelyik fiú sikít. Nem akarta tudni melyikük az. Nem akart itt lenni, nem akarta látni azt a két fiút, nem akarta tudni, hogy mit tettek velük azalatt a néhány óra alatt. De nincs más választása. Mély levegőt vett, és befordult a terembe.

A gyomra összeszorult a látványtól. A Sötét Nagyúr lustán simogatta Nagini, a kígyó fejét, a körben álló halálfalók röhögtek. Tisztán ki tudta venni Bellatrix Lestrange vércsevisítását, és Crak bömbölését.

A földön, a kör közepén még három alakot vett ki. Az egyik halálfaló volt.

- Perselus, hát végre megérkeztél - grimaszolt Voldemort. - A bájitalok?

- Itt vannak Nagyúr, kivéve az ezüstpárlatot - Voldemort felhúzta nem létező szemöldökét. - Nott a múltkor nem zárhatta vissza rendesen, és az egész elpárolgott.

Szinte érezte, ahogy Nott gyilkos pillantást küld felé. A Nagyúr összehúzta a szemeit, majd visszanézett a kör közepe felé.

- Nem mondtam, hogy hagyd abba, Féregfark - Perselus majdnem összeroppantotta a kezében tartott üvegeket. Pettigrew gyorsan visszafordult a lábánál heverő félmeztelen testhez és végighúzta jobb karját áldozata mellkasán. A fiú felsikoltott.

Perselus fülében Catsy könyörgő szavai csengtek, ahogy beállt a körbe, Lucius Malfoy mellé. Pár perc múlva Voldemort megállj-t intett, és Pettigrew arrébb állt.

- Perselus, a Veritaserumot - mondta Voldemort önelégülten.

Piton helyet cserélt Féregfarkal. Letérdelt Pad hideg, reszkető teste mellé.

A fiú résnyire kinyitotta az egyik szemét, aztán a másikat is.

- Dumbledore nemsokára itt lesz - Perselus csak remélni tudta, hogy Pad látta átsuhanni az elméjén az üzenetet. - Ez nem igazság-szérum… csak víz. Nyeld le és ne egyértelmű hazugságokkal válaszolj.

- Ennyit azért kinézhet belőlem - Piton meglepetten nézett a mohón nyeldeklő fiúra. Rémesen nézett ki. - Nem bánja ha… ha beszélek magához? Úgy könnyebb volt, amíg Falcoval beszéltünk.

- Vele mi történt? - Piton elborzadt a lehetséges válaszoktól.

- Csak megismerkedett a donorjával - felelte fáradtan Pad. - A többiek jól vannak?

- Aggódnak értetek - mondta Piton, miközben felállt. - De jól vannak.

- Ó, nem, Perselus - vigyorogta a Nagyúr, mikor Perselus visszaindult a körbe. - A te diákod, hát tanítsd meg neki, hogy illik viselkedni Voldemort Nagyúr előtt.

- Rohadj meg, vén kígyó! - gondolta Piton, és úgy érezte, mintha Pad hevesen bólogatna hozzá, pedig a fiú meg sem mozdult. Csak sóhajtott egyet és lehunyta a szemét.

- Tegye meg, amit tennie kell - mondta Pad. - Az ezüstnél úgysem tud nagyobb fájdalmat okozni.

- Ez megnyugtat - mondta gúnyosan Piton.

*

Perselus igyekezett a lehető legkevesebb fájdalommal járó átkokat használni a Sötét Nagyúr kérdései előtt és után. Magában el kellett ismernie, hogy habár Pad fizikailag messze nem volt jó állapotban, egy pillanatra sem hagyta el magát… és vele is fenn tartotta a telepatikus kapcsolatot. Az első néhány percben nem szólt semmit, de amikor Voldemort erősebb átkok használatát parancsolta Pitonnak, a férfi habozott.

- Csinálja - mondta Pad. - A Rendnek szüksége van magára.

- Le vannak szarva - mondta ingerülten Piton. - Utálom ezt az egészet. Utálok embereket kínozni…

- Én is.

- Hol kínoztál te bárkit is? - kérdezte gúnyosan Perselus.

- Rhum-sziget, Merlin kutatóállomás - felelte Pad keserűen. - Azok után a délutánok után mindenki lámpafénynél aludt. Borzalmas volt… a sikolyok egész éjszaka a fülemben visszhangzottak… akkortájban szoktunk rá Catsyvel az együtt alvásra.

- Értem - mondta Perselus, most döbbent csak rá, hogy Pad teste az ő átkától vonaglik. Megszűntette az átkot. - Bocsáss meg.

- Az ezüst rosszabb… higgye el.

- Féregfark, azt hiszem újra kezelésbe kell venned a fiatalurat - Voldemort felsóhajtott. Nagini a trónusa körül tekergett.

- Igenis, mester - Pettigrew Piton lába mellé térdelt, és jobb kezét Pad homlokára tette. A fiú összeszorította a száját és hangtalanul vergődve próbált kiszabadulni. Perselus feje azonban majdnem szétrobbant. A telepatikus kapcsolatnak hála, Pad összes visszafojtott kiáltása ott visszhangzott az elméjében.

Azt hitte, megőrül, de képtelen volt megmozdulni. Valamit tennie kell. Minden erejét összeszedve úrrá lett dermedtségén, és tekintetét lassan elfordította Pad vonagló testéről, Pettigrew felé.

- Halott vagy - sziszegte, mire a vizenyős szemű férfi felnézett rá.

- Mondtál valamit, Perselus? - kérdezte cincogva. Pad abbahagyta a sikítást Perselus elméjében, amint Pettigrew keze eltávolodott a bőrétől.

- Azt mondtam, halott vagy, Pettigrew - ismételte Perselus, mit sem törődve a körben álló halálfalók halk suttogásával.

- Féregfark, nem mondtam, hogy hagyd abba - a Nagyúr kissé előredőlt és végigsimított a kör közepe felé sikló Nagini testén. Pettigrew megremegett a kígyó közelsége miatt, és ezüstkezét Pad szíve fölé nyomta. Ugyanebben a pillanatban Nagini belevájta méregfogait a fiú oldalába.
Piton megdermedt Pad kétségbeesett kiáltásától.

- Öljön meg… kérem! - Piton összerezzent, és a pálcája után kapott.

- Nem téged, őt - mondta volna, de attól, ami a következő pillanatban történt a torkára forrt a szó.

- Paddy! - kiáltotta egy, az idegösszeroppanás széléről visszatérő fiú hangja. - Pad tarts ki! Itt vagyok.

- Catsy… - Perselus döbbenten nézett a semmiből előbukkant fiúra.

*

Catsy jéghideg tekintettel mérte végig Pettigrewet.

- Adava Kadevra! - Piton erre magához tért a sokkból. Catsy felé sem nézett, csak megpöccintette a pálcáját. - Stupor! Ess össze, vagy lebukunk!

Perselus engedelmeskedett. A hangokból ítélve Hart is megérkezett, és átkokat hadarva letérdelt Falco vértől mocskos teste mellé. Aztán Fox, Ted és Wulpus is odahopponált melléjük.

A megzavarodott halálfalóknak nem sok választása volt: vagy maradnak és elkapják őket, vagy elmenekülnek. Legtöbbjük a második variáció mellett döntött de még így is sokan maradtak ott egy-egy átok jóvoltából.

Voldemort Nagyúr meg sem próbálta visszatartani őket. Párszául káromkodva dehopponált Naginivel.

*

Voldemort belső köréből csak négyen maradtak, és szálltak szembe a fiúkkal. Catsyt Bellatrix választotta magának ellenfeléül. Perselus “elkábított” lévén csak hallására hagyatkozhatott, de bármelyik pillanatban kész volt közbelépni. Hamarosan szükség is volt rá.

Catsy szélsebesen kerülgette a felé suhanó átkokat, megállás nélkül motyogva saját nem kevésbé kellemetlen bűbájait.

- Ada… - visította türelmét vesztve Bella, de még mielőtt befejezhette volna, Perselus felemelte a pálcáját, és erőteljesen a nő suhintott vele.

- Sectumsempra! - az egész nem tartott tovább egy villanásnál. Catsy felvonta a szemöldökét a nő kis híján kettéhasított teste láttán, aztán sarkon fordult, és visszasietett barátja mellé.

- Remek teljesítmény egy kábult bájitaltan tanártól - lépett Piton mellé Fox. Átnyújtott neki egyet Piton saját nyugtató-bájitalos fiolái közül. - Igya meg, magának most nagyobb szüksége van rá.

- Köszönöm - morogta Perselus, és Catsy felé pillantott.

- Paddy, hallasz engem? - kérdezte kedvesen, Catsy kisimítva Pad hosszabb-rövidebb tincseit a fiú izzadt homlokából. - Most már nincs semmi baj. Jól leszel, meglátod… Ezt most idd meg. Nyeld le, na! Paddy, kérlek… Jól van, most már minden rendben lesz… Nyugodj meg. Itt vagyok.

Ted kiütötte az utolsó halálfalót is. Perselus felállt. Legszívesebben leköpte volna magát, de Falco úgy tűnt kezdett magához térni. Most vele kell foglalkoznia.

Pár perc múlva a kipirult és végsőkig kétségbeesett Remus Lupin is befutott, nyomában a Rend sebtében összeszedett tagjaival.

- Merlinre! - nyögte Remus, Bella holttestére pillantva, mire Fox az ő kezébe is nyomott egyet Perselus nyugtatójából.

Dumbledore aggódva nézet először Padet aztán Falcot. Falco már magához tért, sápadtága még az arcára száradt vérrétegek alatt is jól látszott. Teljes testében remegett, és üveges szemmel meredt maga elé.

- íi>Vele majd később foglalkozunk - gondolta Dumbledore, és Catsyhez lépett. Pillantása Pettegrewra esett.

- Paddy, drága Paddy… - Catsy barátja elgyötört testét dédelgette. Látszólag semmi mást nem fogott föl a környezetéből. - Pad, Pad, Pad. Most már semmi baj… nincs semmi baj.

- Catsy, el kell vinnünk innét. - mondta az igazgató, megszorítva a fiú vállát. Catsy ránézett.

- Igaza van, nem maradhat itt. El kell vinni a Grimmauld térre - bólogatott a fiú, majd oltalmazón magához ölelte Padet, és mielőtt Dumbledore megszólalhatott volna elhopponált.

- Perselus - Dumbledore ránézett a férfire. - Vigye el Falcot és Hartot a gyengélkedőre, Hart majd mindent elmond, amit szükséges, Poppy gondjukat viseli. Amint ott végez, jöjjön az irodámba.

Perselus bólintott és a két fiúval együtt dehopponált.

- Remus, vigye a fiúkat a főhadiszállásra - folytatta Dumbledore. - A többiek menjenek az irodámba. Nekem még meg kell várnom az aurorokat.

*

- Crucio! - Lucius Malfoy üvöltve rángatózott a földön. Ő és az az egy, legfeljebb két tucat halálfaló, akiknek sikerült elmenekülnie, most Voldemort Nagyúr pálcája végén végezte. Különös figyelmet kapott az a tíz halálfaló, aki a elsők között kínozta a két fiút.

- Marhák! - üvöltötte Voldemort. - Idióták! Nem láttok a szemetektől?! Az a kölyök nem Piton fia volt, hanem Piton maga! Ahogy az a szőke te voltál Lucius! Ezért tanítottalak?! Crucio! Két ostoba kölyök a bolondját járatta veletek! Aztán megfutamodtatok öt tizenhat évestől! Crucio!

- Nagyúr! - üvöltött Lucius. - Kegyelmes uram! Bocsáss meg!

- Nem Lucius, túl sokat hibáztál…

- Kegyelmes uram!

- Hallgass! - rivallt rá Voldemort a földön csúszó férfira. - Elhibáztad a kutatóállomást, és hagytad, hogy az a vén bolond Dumbledore tegye rá a kezét a titokra! Ott voltak az orrod előtt, és elvesztetted őket második alkalommal is! Ki a hetedik?! Hogy nézett ki mielőtt felismerhetetlenségig püföltétek ti barmok?!

Legilimens!

A Sötét Nagyúr dülledt szemekkel rogyott le az előbbinél valamivel kisebb trónusára.

- Nem… ez lehetetlen - mondta a Nagyúr, saját, ifjúkori vonásaira ismerve Tobias Sims alakjában.