Október 30. szerda


Harry már tíz perce küzdött a bájitaldolgozat harmadik kérdésével, amikor Piton elsétált mellette.

- Úgy tűnik, fogalmazásgátló volt a sütőtöklevében, Mr. Potter - a megjegyzés hallatán Draco Malfoy felkacagott. Piton elnézőn rávicsorgott, és jó fél perc elteltével szólt rá.

- Mr. Malfoy kérem, foglalkozzon a dolgozatával.

Harry dühösen meredt az előtte fekvő pergamenre.

- Mi a fene kell a pótcsontrapidba?! - gondolta kétségbeesetten.

Ebben a pillanatban az ország másik végében…

- Catsy! Távhívásod van! - mondta kajánul Falco. - Harry az.

Catsy vetett egy futó pillantást Lupin felé - aki épp a koboldok háborúit sorolta - aztán Harryre összpontosított.

- Mi baj pajtás? - hangja olyan váratlanul érte a megszólítottat, hogy örömében majdnem felugrott.

- Van egy kis gondom a donoroddal. Tudsz segíteni? - gondolta reménykedve Harry.

- Természetesen…

Perselus Piton hitetlenkedve nézett Harryre. A fiú elrévedő tekintettel nézett maga elé, aztán villámgyorsan írni kezdett. Az óra vége előtt öt perccel beadta a dolgozatát… Granger előtt. Végigfutatta szemeit az irományon, a döbbenettől elkerekedtek a szemei… a dolgozat mindenre kiterjedően alapos és pontos volt.

- Egy hibátlan dolgozat… Potter kezéből - a gondolat olyan lehetetlennek tűnt… de a kezében tartott pergamen valóságos volt, a rajta lévő szöveggel együtt.

- Ezt az arcot! - nevetett Catsy Harry fülében, Harry pedig az övében.
Életében először jókedvűen hagyta el a bájitaltantermet.


November 12. kedd


- Catsy? - a fiú felkapta a fejét. Remus Lupin kérdő tekintettel nézett rá. - Volnál szíves megismételni, amit mondtam

- Nem tudom, tanár úr… elnézést kérek, elbambultam - mondta lesütött fejjel a fiú. Már negyedik alkalommal segített Harrynek a bájitalkészítésben és a dolgozat megírásban, de Lupin még egyszer sem kapta figyelmetlenségen.

- Semmi baj, de most már légy szíves figyelj oda.

- Bocs - mondta Harry.- Azt hiszem, kész van.

- Milyen színű?

- Sötétkék, ezüstösen csillog.

- Oké, most már jó, vedd le a mintát, aztán…

- Catsy - Lupin a fiú asztala mellett állt és őt nézte. Valószínűleg feltett egy kérdést és őt szemelte ki a válaszadásra.

- Randa Randal! - sietett Catsy segítségére Fox.

- Tanár úr kérem, egy kedves barátomnak segítségre van szüksége - mondta Catsy, mit sem törődve a többiek pisszegésével… Lupinnak elmondhatja.

Remus szemeiben megértés csillant. A Rend legutóbbi gyűlésén Perselus morgolódva mesélte – Perselus Piton mesélte(!), neki(!) – hogy Harry két hete csak kiválókat kap a bájitaltan dolgozataira. Harry sosem volt jó Perselus tantárgyából, így Remus sem tudta hova tenni a hirtelen javulást a fiú órai teljesítményében. Egészen mostanáig.

- És ennek a kedves barátodnak, ha jól sejtem, most bájitaltan órája van - Catsy lassan bólintott. A férfi szájsarkai vészesen megrándultak. - Értem.


November 15. péntek


A hatodéves Griffendél-Mardekár csoport egyszerű álommentes-altatót készített Madam Pomfrey számára. Perselus Piton ragadozó tekintettel nézett végig diákjain. Pillantása végül Harryn állapodott meg. A fiú látszólag teljesen elmerült a gondolataiban, és mosolyogva nézte a keze alatt apróra darabolódó kankalin gyökeret. Amint megérezte, hogy figyelik, felkapta a fejét. Tekintete összekapcsolódott Pitonéval. A következő pillanatban a tanár szemei elkerekedtek. Piton hirtelen nem volt biztos benne, hogy ébren van… a fiú szemein keresztül egy nagyobb létszámú teadélutánra kapott rálátást.

- Na de professzor úr! - mondta Hart tettetett felháborodással. Egy pillanattal később a férfi mellkasa tompán bizseregni tetszett a mentális taszítástól. Miután túltette magát első döbbenetén, elöntötte a düh.

Hogy mer Potter bulit rendezni az agyában?! Ráadásul az ő óráján!

- Potter óra után itt marad! - üvöltötte önmagából kikelve a férfi. Majd látva a fiú változatlan derűjét magában dühöngött tovább. - Hogy nem sül le a bőr a képéről! Hát ez volna a trükk! Szórakozni akarsz velem Potter? Hát jó te akartad.

Piton szája gonosz mosolyra húzódott, ahogy bosszúját tervezgette…


November 19. kedd


Perselus Piton gonosz vigyorral mérte végig a helyüket elfoglaló diákokat. Rettentően várta ezt az órát. Harry halk sóhajjal ült le a tanári asztal előtti padba, elolvasta a táblán a hozzávalók listáját, előkészítette őket, aztán üveges tekintettel nézte az üstje alatt fellobbanó lángocskát.

Piton arca megrándult, ahogy kissé elkésve visszafojtotta sátáni vicsorát.

Harry a receptre vetett egyetlen pillantás nélkül látott neki a kotyvasztásnak. A második és harmadik hozzávaló főzetbe keverése között – nagyjából negyedórával később – Piton elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Körbejárt a diákok között, kritizált, pontot vont le, végül megállt Harry mellett és hirtelen az asztalra csapott.

A fiú felkapta a fejét és egyenesen a tanár szemeibe nézett. Perselus elégedetten elvigyorodott. Harry Potter agyában kellemes hangulatú csevely folyt.

- Mr. Potternek órája van. A bulinak vége - közölte Piton gonoszul és lezárta Harry elméjét.

- Na! - tört ki egyszerre mind a hét fiú, amikor a mentális pofon visszaröptette őket a Grimmauld térre.

- Kidobott - mondta Hart keserűen. - Pedig milyen jó buli volt!

- Szerintetek Piton professzor meddig tudja fenntartani a falat? - kérdezte Ted. Falco elvigyorodott.

- Csak a szemkontaktus idejére - mondta Fox. - Harry? Rendben vagy?

- Aha - jött a válasz. - Ha láttátok volna az arcát! Mintha előre hozták volna a karácsonyt. Hol tartottunk?

- A roxmortsi hétvégénél - emlékeztette Pad. - Épp azt mondtam, hogy mi is ott leszünk.

Harry elvigyorodott.

- Dumbledore hoz nekünk hollóhátas talárokat - tette hozzá Ted. - Rem… izé, Lupin tanár úr, Bill és Charley Weasley fognak elkísérni minket.

- Tegezed Lupint? - csodálkozott Harry.

- Ó, neked még nem mondta? - kérdezte lelkesen Fox.

- Mit? - értetlenkedett Harry.

- Négyszemközt tegezhetem - mondta Ted. Harry ugyan nem látta a fiút, mégis érezte, hogy elpirult.

- Nem azt, bolond medve! - torkolta le Hart. - Hanem, hogy…

- Lupin professzor örökbe akarja fogadni! - vágott közbe vidáman Pad.

- Persze, csak ha Dumbledore professzor el tudja intézni - tette hozzá Wulpus.

- Ő ne tudná! - nevetett Fox. - Tavaszra az összes hivatalos formaságot elintézi.

- De hisz ez nagyszerű! - Harry lopva Piton felé sandított, remélve, hogy csak gondolta a szavakat. - De remélem nem csak ő lesz ilyen szerencsés...


Pad a hálószobájuk széles ablakpárkányán ült, és egykedvűen nézett ki a szakadó esőbe. Catsy és Ted sakkoztak. Az aznap esti okklumencia-órájuk elmaradt a mágiaügyi miniszter vacsora meghívása és Piton “más elfoglaltsága” miatt. Pár perc elteltével Catsy mattot adott, s diadalmas mosollyal visszairányította a bábúkat a dobozukba. Ted az órájára nézett.

- Nyolc óra van, nem megyünk le vacsorázni?

- De, ez jó ötlet - Pad lemászott az ablakpárkányról, és két barátjával a sarkában kilépett szobájuk ajtaján.

Már a desszertet ették, amikor a konyhai kandallóban lobogó tűz szikrázni kezdett, aztán egy hangos reccsenés kíséretében valaki egyenesen az egyik lángoló rönkre érkezett. A jövevény fekete csuhát és fehér maszkot viselt. Kitántorgott a kandallóból, de még mielőtt bárki megmozdulhatott volna, hogy segítsen neki, összeesett, és arccal felfelé elterült kövön.
Catsy egy ugrással az idegen mellett termett, és levette róla a maszkot. Egy pillanatig dermedten meredt a kampós orrú férfira.

- Ez Piton tanár úr - mondta végül Catsy, tekintetét donorja elkínzott arcára tapasztva.

- De hát… - kezdte Ted, de Catsy félbeszakította.

- Szólj Lupin tanár úrnak, mi Paddel fölvisszük a professzort a szobánkba, és ellátjuk - miközben beszélt, feltörte Piton védelmét és körbepillantott az elméjében. Egy másodperc múlva már úgy érezte eleget látott, és menekülésszerűen elhagyta a férfi elméjét.

- Cruciatus - mondta Pad felé fordulva.

- Egy Cruciatus nem csinál ilyet - csóválta a fejét Pad.

- Ki beszél itt egy Cruciátusról?! - csattant fel Catsy. Pad előhúzta a pálcáját. - Legalább húszat kapott!

- Mobilicorpus! - morogta Pad. A varázsige hatására Piton teste felemelkedett. A fiú maga előtt navigálta fel az ájult férfit a hálószobájukba, aztán megtorpant.

- Az én ágyamra tedd, légy szíves - mondta Catsy. Pad barátja ágya fölé lebegtette a Bájitalok Mesterét és levette róla a bűbájt.

- Invito! - intett az éjjeliszekrénye felé Catsy, mire egy nagyobb cipősdoboz méretű ládika repült oda hozzá. Felnyitotta az ébenfa fedelet. A ládika tizenkét bájitalos- és három illóolajos-fiolát valamint néhány nehezen beszerezhető hozzávalót, pár bezoár-követ és egy kis porcelánmozsarat tartalmazott. Catsy végigfuttatta ujját a fiolák felett a levendula-olaj után kutatva. Az üvegcse már félig üres volt. Catsy kihúzta a dugót és a tenyerébe csepegtetett az erős illatú folyadékból. A fiolát és a dugót Pad kezébe adta, az illóolajat pedig Piton homlokára kente, és finom mozdulatokkal bemasszírozta.

Az álommentes-altató beadása már nehezebb művelet volt. Időközben Remus és Ted is megérkeztek. Remus gondterhelten ráncolta a szemöldökét.

- De miért kínozták meg ennyire? - morfondírozott félhangosan. - Nem bukhatott le, akkor megölték volna…

- Ez a Voldemort a saját embereit kínozza Cruciátussal? - kérdezte Ted hitetlenkedve. Remus bólintott. - De ha nem tesz különbséget az ellenségei és a saját emberei között, miért csatlakoznak hozzá olyan sokan?

- Az ígéreteivel szemben nehéz ellenállni a csábításnak, ha az ember nem tud a dolog sötétebbik részéről - mondta Remus. - Nagyon sokan fiatal korukban csatlakoznak hozzá, és ha egyszer mellé álltál, ott is kell maradnod életed végéig. A fájdalom és a félelem tartja össze őket. Ha ez megszűnik, seperc alatt szétszóródnak, ahogy tizenöt évvel ezelőtt.

- És Piton professzor? - kérdezte Pad. - Ő miért csatlakozott Voldemorthoz?

- Azt csak ő tudja - lépett be az ajtón Dumbledore professzor és Catsyhez fordult. - Hogy van?

- Nagyon kimerült - felelte Catsy. - Álommentes-altatót is adtam neki, úgyhogy amilyen rossz bőrben van legkorábban holnap, vagy holnap után délután térhet magához.

- Van, aki helyettesítse? - kérdezte Remus. Dumbledore elgondolkodva nézett maga elé, aztán lassan Catsyre emelte tekintetét.

- Kérhetek tőled egy szívességet?