Luthien Lovemagic Oldala
Luthien Lovemagic Oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MENÜ

 

 

Főoldal

Rólam

Képek

Vendégkönyv

Ez itt a reklám helye

Linkek

Videók

 

 
Idézet

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
(Lord Byron)

 
Írások

 

 

 

Írásaim

 

 

 

AgiVega írásai

 

 

 

angyalkaLD írásai

 

 

 

Anatol írásai

 

 

 

ani írásai

 

 

 

Assa írásai

 

 

 

avalon írásai

 

 

 

Barbee írásai

 

 

 

blondjob írásai

 

 

 

Brigi írásai

 

 

 

Candlelight írásai

 

 

 

Drachiss írásai

 

 

 

Draco Malfoy írásai

 

 

 

Dracillia írásai

 

 

 

Dracy írásai

 

 

 

Ekler írásai

 

 

 

Fedra James írásai

 

 

 

Firuse írásai

 

 

 

Gwendolinn írásai

 

 

 

herika írásai

 

 

 

Ignis le Feu írásai

 

 

 

Jean Ataldne írásai

 

 

 

kelenta írásai

 

 

 

Lillia_hun írásai

 

 

 

Lilyanjudyth írásai

 

 

 

Lionela írásai

 

 

 

Lothwin írásai

 

Luciatus írásai

 

 

 

Lylthia írásai

 

 

 

Nari írásai

 

 

 

Neji írásai

 

 

 

Nellas írásai

 

 

 

Nikit írásai

 

 

 

Nolena írásai

 

 

 

mellons írásai

 

 

 

Pansy írásai

 

 

 

Perselmouth Lion írásai

 

 

 

Remy írásai

 

 

 

Silme Betty írásai

 

 

 

Solena írásai

 

 

 

Susan Kreber írásai

 

 

 

Synestra írásai

 

 

 

Tanin írásai

 

 

 

Vanilia írásai

 

 

 

Vicky írásai

 

 

 

Yasmine írásai

 

 

 

Zsanna írásai

 

 
Harry iskolás évei, ha...(HP,NB,R,KN)
Harry iskolás évei, ha...(HP,NB,R,KN) : 9. fejezet

9. fejezet

  2010.05.02. 20:49

dabent már apa várt minket mosolyogva, és amikor meglátott, hátrált néhány lépést. Elég furán éreztem magam, hogy a sokak által oly rettegett bájitaltan tanár most összehúzza magát a fia láttán.
- Apa, azt hittem velünk együtt jössz haza, szólhattál volna, hogy ne keresselek – vált egy kicsit dorgálóvá hangom, majd megöleltem.


Odabent már apa várt minket mosolyogva, és amikor meglátott, hátrált néhány lépést. Elég furán éreztem magam, hogy a sokak által oly rettegett bájitaltan tanár most összehúzza magát a fia láttán.
- Apa, azt hittem velünk együtt jössz haza, szólhattál volna, hogy ne keresselek – vált egy kicsit dorgálóvá hangom, majd megöleltem.

- A tanárok egy nappal előbb hazamehetnek általában, de téged meg mi lelt? Csak tegnap váltunk el, máris hiányoztam?

- Csak gondoltam illően üdvözöllek.

- Azt hiszem, ez a véleményed meg fog változni, ha megtudod a legújabb fejleményeket.

- Miféle fejleményeket? – Bár szeretem, de mindig megnevetetett, ha szorult helyzetben láttam. Ilyenkor olyan emberinek tűnt.

- Nekem most ki kell pakolnom. – Hagyta el anya a süllyedő hajót.

- Köszönöm, drágám, ilyen egy rendes feleség! – kiáltott utána, mikor már a konyha felé tartott.

- Nincs mit szívecském! – kacagott fel úgy, ahogyan már rég hallottam.

- Ha anyád nem lenne, ki kéne találni – csóválta a fejét, majd intett, hogy kövessem. Villámgyorsan lekaptam lábaimról a cipőket, majd fél papucsba bújtatott lábbal siettem apa után a dolgozószobába. Gondosan becsuktam magam mögött az ajtót és leültem vele szembe.

- Apa, figyelj… - kezdtem volna, de lepisszegett.

- Harry, most végig kell hallgatnod, mert amit mondok… hát, hogy is fogalmazzam, rosszul fog érinteni.

- Apa…

- Én próbáltam lebeszélni őket, mert tudtam, hogy nem igazán jöttök ki jól egymással…

- Apa…

- Ráadásul, lehet, hogy nem is tudtok majd Ronékkal együtt lenni, mert nem igazán szívlelik a srácot, sem az egész családot, amit nem tudok felróni nekik…

- Apa…

- Nem tudom még hogy, de kárpótolni foglak valamivel…

- Apa, felesleges húzni a dolgot – vágtam közbe, mert elegem lett a magyarázkodásaiból. – Tudom, hogy Malfoy itt tölti a karácsonyt, és semmi baj… de tényleg! – bizonygattam. – Ha a szülei úgy döntöttek, hogy a fiúk legyen a keresztapjával és a családjával karácsonykor, ám legyen… majd igyekszem rendesen viselkedni.

- Harry… Honnan tudod, hogy Draco a keresztfiam? – döbbent meg.

- Még az első vonatúton közölte nem éppen diszkrét módon – hajtottam le fejem. – Akkor nagyon dühös voltam rád, és azonnal kérdőre akartalak vonni, de most már… nem. Nincs jogom felelősségre vonni téged, hiszen te vagy a felnőtt, és mindenkinek lehetnek titkaik. És igazából rá se haragszom, mért is kéne, mikor nem tett ellenem semmit.

- Jaj, Harry! – lágyultak el arcvonásai. – Nincs igazad. Igenis, el kellett volna mondanom, mielőtt iskolába mész, csak nem tudtam, hogyan kezdhetnék hozzá.

- Malfoy könnyen megoldotta, de most már mindegy, kár ezen rágódni, ami most fontos, hogy…

- Szeretlek, fiam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer James Potter fiára sajátomként fogok gondolni, de megtörtént. És tudod, mit?

- Mit? – pillantottam rá érdeklődve.

- Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Igazából, már el sem tudnám máshogy képzelni az életem, jó veletek. Anyáddal, veled, Jamesszel, Elizával, a kotnyeles anyósomékkal, veletek.

- Nekünk is veled, hidd el, csak azt…

- Tényleg nem bánnád, ha itt lenne? – kérdezte ismét félve, mire megráztam a fejem. – Akkor jó, mert holnap már meg is érkezik és egész héten itt lesz!

- Tessék, már? Én azt hittem, csak azt a két napot tölti itt!

- Sajnálom, már beleegyeztél, nem vonhatod vissza – húzta ravaszkás mosolyra ajkait. – Most, pedig induljunk anyádnak segíteni! – indítványozta lelkesen, majd a kijárat felé ment.

- Már alig várom, hogy itt legyen, hurrá! – A kedvem most ismét lelombozódott, de végül erőt vettem magamon.

- Valamit mondtál? – fordult hátra, de csak legyintettem egyet, majd morogtam egy papírra nem vetendőt az orrom alatt. Kint már anya mindent elpakolt, és éppen a vacsoránkat készítette, amikor betoppantunk.

- Na, sikerült mindent megbeszélnetek? – kérdezte anya terítés közben..

- Igen, szerencsére Harry nagyon megértő fiú – mosolyodott el apa, és megveregettem a vállamat.

- Ennek örülök. Gondolom, mondtad neki, hogy már holnap jön – fordult immáron felénk egy porcelán tányérral a kezében.

- Nem beszélhetnénk másról! – csattantam fel. – Ha engem kérdeztek, jobban érdekelne az, hogy mi történt a testvéreimmel – huppantam le James mellé, majd játékosan megfricskáztam az orrát, mire ugrott egyet, és azonmód igyekezett visszaadni. Szüleink megrovó tekintetére azonban kénytelenek voltunk felfüggeszteni a játékot. – Majd vacsi után folytatjuk még – kacsintottam rá, miközben vettem egy adag salátát a tányéromra. Anya nem igazán tündökölt nagy szakács hírében – főleg az esküvő időszakában -, de ez az étel egyszerűen fenséges volt. Meg is dicsértem párszor az étkezés alatt, melyre el-elpirult.

Evés után ígéretemhez híven felmentem Jamesszel beszélgetni. A szobámba ültünk, és az iskolai ládámat pakoltam ki, míg ő leheveredett mellém a földre. Az oda-vissza tükör megcsillant a láda alján, mire rögtön arra fordította a tekintetét.

- Olyan jó, hogy most így tudunk beszélgetni – szólalt meg hirtelen. – Az a tükör nem adja vissza ezt az élményt.

- Az igaz, de jobb, mint a semmi, és a célnak épp megfelelő.

- Tudom, de nagyon hiányoztál – ölelt magához. – És most ezt Malfoy el akarja rontani.

- Ne beszélj így! Malfoy sem szívesen jön. Biztos a szülei fontos dolgokat intéznek el, és mi vagyunk itt az egyetlen közeli rokon – morogtam inkább csak magamnak.

- Rokon? – lepődött meg. – Ezt nem értem. Hogy lehetnénk mi Malfoy rokonai? – Nem igazán tartottam elég érettnek egy ilyen titok megtartására, így inkább tereltem a szót.

- Figyelj James, tudom, hogy most dühös vagy, de csak pár nap az egész, és addig is visszaköltözhetek a közös szobánkba, ugyanis átadom neki az enyémet. Nem hagyom, hogy tönkretegye a téli szünetünket, ígérem.

- Rendben, de Ronékkal mi lesz? Őket nem is láthatom egész héten?

- Majd látod őket induláskor, de most beszéljünk inkább arról, hogy ment a tanulás. Emlékszel, hogy vár rád egy kikérdezés? – húztam széles mosolyra ajkaimat a zavarodott öcsémet látva. – Látom, nem teljesen tiszta, hogy miről is beszélek. Például van egy pár házi dolgozatom, amiket meg kéne írnod svk-ból, átváltoztatástanból és bájitaltanból.

- Hé, nem ér mindent rámsózni, én csak hét éves vagyok még – háborodott fel.

- Nyugi, csak vicceltem, de azért segíthetnél majd egy keveset. Most pedig menjünk át a te szobádba, itt már nincs dolgom. – Mindketten átcaflattunk öcsémhez, majd miután elintéztük ügyes-bajos dolgainkat és anyáéktól is elköszöntünk, lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel meglehetősen korán keltem. Megszoktam már, hogy Hermione mellett hat félhét tájékán kell ébredni, a lány ilyenkor érzi magát elemében. Fogalmam sincs sokszor, hogy csinálja. Csöndben kisétáltam a szobából, le a konyhába, hogy meglepjem apáékat egy kis reggeli kávéval, de ők megelőztek.
- Ti már fenn? – rökönyödtem meg, amikor felém fordultak. – Azt hittem, én vagyok az egyedüli, aki most korán kel.

- Nos, nem tehettük meg, hogy sokáig aludjunk, ugyanis Draco bármelyik pillanatban megérkezhet – beszélt apa inkább csak a kávéjának.

- Reggelit?

- Nem köszönöm, elment az étvágyam. Hogy lehet, hogy már az első reggelinket is tönkreteszi? – keltem ki magamból, megjegyzem jogosan. Nekem erről mért nem szóltak?

- Nézd, sajnáljuk – próbált anya mentegetőzni. – Tudtuk, ha elmondjuk, nagyon dühös leszel.

- Ezért inkább a meglepetés erejére bíztátok. Azt hiszem, ez sikerült. És most, mik lesznek a további tervek? – Válaszolni azonban nem tudtak, mert megszólalt az ajtócsengő.

- Biztos ők lesznek már – pattant fel apa. – Kérlek, légy hozzá kedves. – Megütköző arcomat látva gyorsan korrigált. – Vagy legalábbis ne öld meg az első percekben – tette hozzá, majd kisietett az ajtón. Pár percig még apa után néztem, majd minden dühömet a szeretett anyám felé fordítottam.

- Mért nem lehetett erről előbb értesíteni?

- Mert tudta, hogy így reagálnál rá. Kérlek, kisfiam, tudom, hogy most nehéz, de legyél vele…

- Normális leszek vele, ha ő is visszafog a kibírhatatlan stílusából. Te is tudod, hogy nem utálok senkit ok nélkül, hiszen te nevelted belém, hogy mindenki megérdemel egy új esélyt, amit én… meg is adok neki – vettem egy mély levegőt. – De csak egyszer halljam piszkálódni, vagy a testvéreimet bántani, azonnal kiütöm az összes fogát, megegyeztünk? – kötöttem meg anyával a fogadást.

- Rendbe, de ne aggódj, biztos rendesen fog viselkedni. Holnap, pedig megyünk Bull’s Greenbe, mert ott töltjük az ünnepeket.

- Tessék? De mért? Ott még annyi szabad levegőm se lesz nélküle, mint itt!

- Jól fogjátok magatokat érezni. Hidd el, néha jót tesz egy kis bezártság.

- Mért esik nehezemre hinni ebben, én ezt…

- Sziasztok! – Észre se vettem közbe, hogy apa és újdonsült vendégünk már belépett a konyhába.

- Jó reggelt – köszönt a szőkeség is foghegyről, majd engem kezdett fürkészni azzal a fölényes tekintetével.

- Szia – vakkantottam vissza, majd jobbnak láttam, ha inkább a székem támláját fixírozom mellkasom előtt összefont kézzel. Bár lehet, hogy a kéztartás már túlzás volt, mert anya fáradtan sóhajtott egyet, hogy aztán pár szóval magára vonja Draco figyelmét.

- Draco, szerintem, vidd fel a csomagjaidat, aztán gyere le reggelizni. Biztos éhes vagy.

- Igen, azt megköszönném – kúszott arcára az a bájgúnár vigyora. Legszívesebben képen törölném.

- Harry – hallom egyszer csak apa hangját. – Megmutatnád Dracónak a szobáját?

- Persze – erőltettem magamra egy kis kedvességet. – Gyere utánam, Malfoy. – Apa arcát látva gyorsan javítottam. – Vagyis Draco. – Elől akartam lobogni, csomagok nélkül, hadd szenvedjen és gürcöljön csak egyedül a kis nyálgombóc, de egy szelíd kéz a vállamon megállított.

- Ugyan, fiam, segíts a vendégünknek – adott a kezembe apa egy tekintélyes méretűt. Elég volt csak a lépcsőig elcipelnem, már abba kezdtem leizzadni, míg ő vígan bandukolt utánam a kisebbel. Elfutott a pulykaméreg. Hogy lehet valaki ennyire öntelt? Hányszor kérjek bocsánatot tőle? Nem hiába éreztem, hogy ez az egész szünet vele kész katasztrófa lesz. Soha nem fogja felfogni a csöpp agyával, hogy nekem semmi jó nem származott volna belőle, ha elárulom, és amikor jóvá akartam tenni, akkor meg sértetten kiviharzott. Mégis, mit képzel ez magáról?

- Mi az, mért álltunk meg? – ütközött majdnem belém.

- Mert lépcsőn nehezebb vinni a te pehelykönnyű ládádat – vágtam hozzá. – Mégis, mi a fenét pakoltál te ebbe?

- Csak a legfontosabbakat – válaszolt flegmán.

- Az aranytükör készleted, és a több tubusnyi hajzseléd is a legfontosabbak közé tartozik? – élcelődtem kicsit, és nem mondanám, hogy nem élveztem az arcára kiülő hitetlenkedést.

- Semmi közöd hozzá, hogy mi van a ládámban – rivallt rám. – Hagyd, inkább felcipelem egyedül.

- Ahogy óhajtod – álltam odébb, hogy helyet adjak Mr. Dühöngőnek, de ahogy meglökött, a már első lépcsőfokra felhelyezett láda megcsúszott, végül szőkeségünk lábán kötött ki. Feje először a piros minden árnyalatában pompázott, majd jött a lila, a kék, a zöld legutoljára jelentek meg a könnyek. Nem szólt semmit, próbálta tűrni a fájdalmat, de látszott rajta, hogy mindent megadna egy kis segítségért.

- Draco, jól vagy? – kaptam le a lábáról egy egyszerű navigáló bűbájjal. – Előbb kellett volna gondolkodnunk, minden rendben?

- Most esett rám egy közel 10 kilós láda, szerinted hogy vagyok?

- Mondtam, hogy sok lesz az a tükörkészlet – nevettem el magam fancsali képén. – Tudsz járni rajta, vagy eltörött?

- Nem igazán bírok ráállni – panaszolta el fájdalmát.

- Értem, akkor maradj nyugton, és ne mozogj, ennyit kérek. – Visszaraktam a ládát a lépcsőre, majd Dracóhoz leguggolva elvégeztem a megfelelő pálcamozdulatot és kimondtam a varázsszót. A lába egy-kettőre rendbejött, na jó, még nem teljesen, de legalább tudta használni. - Na, hogy érzed magad, jobb már? – kérdeztem aggódva.

- Jobban, de hol tanultál te ilyesmit? – Eközben a lábfejét tekergette, hogy visszamenjen belé a vér.

- Ha két olyan szülőd is van, akik fontosnak tartják a tanulást, ragad rád ez-az – mosolyogtam elégedetten. – Na gyere, navigáljuk fel a ládákat, aztán húzzunk reggelizni. – Bepakoltunk a szobámba csomagjait, miközben ő azonnal szétnézett.

- Ez a te szobád, Potter?

- Igen, Draco, de ne rakodj ki nagyon, ugyanis holnap elutazunk az ünnepekre. Ugyan nem olyan tágas a lakás, mint itt, de otthonos, majd meglátod.

- Mért szólítasz a keresztnevemen? – kérdezte hirtelen, és én az első pillanatokban nem is tudtam rá mit reagálni. Tényleg, mért hívom így? Ő is Potterez, akkor én mért Dracózzam? Aztán eszembe jutott egy nagyon egyszerű ok.

- Mért tenném másképp, hiszen rokonok vagyunk, még ha vérkötelék nincs is köztünk. Te vagy az apám keresztfia, mellesleg, egész kibírható tudsz lenni, ha akarsz.

 
TUDNIVALÓK
 
Hogy te is tudd az időt...
 
Hanyadika van ma?
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Statisztika
Indulás: 2006-05-30
 
Lezárt szavazások
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak