A kis jedi úrnő 11. rész


Miután elváltak társaiktól, Canderous rávette Revant, tartson vele Mandalóriába, hogy megújult személyiségét ott is megismerjék.

Nem volt nehéz dolga, mert Revan már akkor unta a tiszteletére rendezett köztársasági parádékat, amikor az előkészületeket látta, így a mandalóriai klánvezérrel tartott a Galaxis legkiterjedtebb és legerősebb birodalmába, amit nem is olyan rég ő kényszerített térdre.

Ha azt várták, hogy vendégük lelkesen mesél kalandjaikról, vagy könnyed cseverészést folytat velük Mandalória jelenlegi politikai és gazdasági helyzetéről, akkor Revan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Némán evett, nem vett tudomást a körülötte lévőkről. Láthatóan nem óhajtott beszélgetni. Senki nem keltette föl az érdeklődését.

Hosszú, sötétbarna, sima szálú haját hátrafésülte, és tarkóján összekötötte, nyilván, hogy ne zavarja harc közben. Pillanatra sem vált meg fénykardjától, amellyel a végső győzelmet aratta Malak fölött a Csillagkohón.

A hírekkel ellentétben már nem Quel Droma, a negyven évvel ezelőtti, Exar Kun elleni polgárháborúban dematerializálódott jedi mester barna köpenyét viselte, mint utoljára a Csillagkohón. Nyúlánk, mozgékony, arányosan izmos alakján, a könnyű fekete mellvért fölött a rosszhírű, sötétszürke sith köpeny ereszkedett alá bő redőkben, csak a csuklya volt hátrahajtva, és persze sötét jedi-maszkját sem hordta. A híres-hírhedt Revan-köpenyt a jedik a coruscanti akadémián őrizték sötét kazamaták mélyébe rejtve, mert képességeiket meghaladta a feladat, hogy megsemmisítsék. Mintha a köpeny visszavárta volna régi urát... Miután Malak elpusztította a coruscanti akadémiát is, nem maradt senki, aki elmondhatta volna, hol van a köpeny. Revan azonban a bizonytalan információk ellenére is rátalált egykori sötét hatalma jellegzetes szimbólumára.

Nem zavarta, hogy a vacsora alatt állandóan figyelik. Senkit nem sértegetett, de nem is udvariaskodott senkivel, inkább azt a benyomást keltette, hogy unatkozik. Vagy csupán közömbös számára minden, ami körülötte zajlik. Mivel vendéglátói sem erőltették a társalgást, mindkét fél helyett Canderous beszélt, részletesen beszámolva a küldetés minden mozzanatáról a legfelemelőbb pillanatig: amikor a húszezer évvel ezelőtt megszülető Csillagkohó atomjai szétszóródtak az űrben.

- Egyáltalán honnan tudtátok meg, hol a Csillagkohó? - faggatta Sheruk az ordoi klánvezért.

- A Dantooine-on, ahol Revant másodszor is kiképezték jedinek, van egy kör alakú, földbe süllyesztett ősi építmény - kezdte Canderous. - Revan és Bastila egymástól függetlenül látták egy látomásban, hogy Revan és Malak ott járkál abban az építményben, a múlt egy szakaszában, még világos jediként. A jedi mesterek ezt a kettős látomást jelnek vélték, ezért odaküldték Revant és Bastilát, nézzenek körül, hátha összefüggés van Revan és Malak ottjárta, és a sötét oldalra való átállásuk között. Carth Onasi kísérte el Bastiláékat a felderítésre.

- Tulajdonképp ki ez a Bastila? - kérdezte Brailor.

- Egy fiatal jedi nő. Ő tartotta életben az energiájával Revan testét Malak támadásakor, amíg a mesterek megérkeztek. Ő egyébként azon ritka jedik egyike, akik képesek a csata-meditációra, ahogy már meséltem is. És mielőtt megkérdezed, Carth Onasi kicsoda, hát ő a háborúban kitüntetett köztársasági hős, emellett pedig sztárpilóta is. Meg kell, hogy mondjam, tapasztaltam, hogy mindkét címre rászolgált, nem protekcióból kapta őket! Igazán remek katona! Az elején voltak ugyan vitáink, de jól összerázódtunk vele a küldetés ideje alatt.

Sherukot jobban érdekelte az eredeti történet:

- És mi volt abban az építményben?

- Egy ismeretlen gyártmányú őrdroid, ami homályos, és akkor még képtelennek tűnő információkat szolgáltatott egy húszezer éves kultúráról, mely technikája csúcsán létrehozta a csataállomásként is funkcionáló gyártelepet, a fenséges Csillagkohót! A droid információján kívül Revanék mást is találtak. Egy hiányos csillagtérképet. Ezt látta Bastila és Revan a látomásában. Néhány bolygó volt rajta bejelölve. Revan feltételezte, hogy azokon több nyomra is bukkanhatunk. Igaza volt! Sorra látogattuk a bolygókat. Tatooine-on egy sivatagi Krayt sárkány barlangjában találtuk meg a második csillagtérképet. A harmadikat a wookie-k világában, Kashyyykon, Árnyfölde iszonyú hüllőktől, és mérgező Kinrath pókoktól nyüzsgő fülledt dzsungelében. A negyedik térképet Manaan-on, az óceán mélyén őrizték a firaxai cápák; az ötödik pedig a korribani Sith Akadémia közelében, a Sötét Nagyurak Völgyében, egy királysírban volt elrejtve. Minden térkép bizonyos koordinátákat adott meg egy számunkra ismeretlen objektumról. Mikor az ötödik csillagtérkép is megvolt, az egybevetett koordináták megjelölték a Csillagkohó pontos helyét!

Miután Canderous elmondta a döbbenetes küldetés legfontosabb eseményeit, és Revan még ezután sem méltatta szóra őket, Sylas magában vállat vont, és Canderoushoz intézve szavait, mint klánvezér-társához, elmondta, milyen problémájuk akadt.

Érdekes mód erre nem csupán a állandóan harcra éhes ordoi vezér mutatott érdeklődést, hanem a híres-hírhedt jedi is. Nem szólt közbe, de élénken figyelt. Sylas már nem törődött vele. Ő eleget tett az udvariasság szabályainak, többel már nem tartozik vendégének, aki még egy köszönömöt sem volt képes kipréselni magából a pazar vacsora után. Canderous szaporán bólogatott, hallgatva Sylas tervét, de mikor az ott tartott, hogy épp az ő érkezésük előtt akarta Brailort erősítésért küldeni, határozottan rázta a fejét:

- Ne tedd védtelenné a Danton bázist, Sylas! Hozok neked annyi harcost és felszerelést, hogy ha akarod, kövenként fogják szétszedni neked azt a három sírt…

- Elmehetnénk oda most? Megnézném magamnak azt a bázist…

Revan hangja váratlanul érte a társaságot. Mindenki Sylasre nézett, aki csak ennyit mondott:

- Intézkedem.

A kompok leereszkedtek a Surran bázis századok óta nem használt landolópályájára.

A speciális fáklyák erős fénybe borították a környéket. Sylas egész sereget rendelt vendégei kíséretéül, és ő maga is velük tartott, Helsát alvezéreire bízva. Az őrharcosok némán álltak helyükön, és éberen figyeltek az éjszakába. Saborra előre akart menni, hogy mutassa az utat, de Sylas némán értésére adta, hogy maradjon. Kíváncsi volt, hogy viselkedik a szuperjedi. Hol érez sith jelenlétet, és egyáltalán miért akart ide kijönni.

Revan egyelőre csak állt mereven. Canderous már az első pillanatban otthagyta őket, és vadászösztönétől hajtva elindult felderíteni az éjszakát. A Sylas által melléje rendelt helsai őrharcosok máris a nyomába eredtek.

Sylas ebben a pillanatban nem bánta, hogy tulajdonképpen nem ő az igazi parancsnok ezen a bázison, hanem a kiképzőtisztje. Xarga mindenkitől feltétlen engedelmességet követelt, így Sylas most nem vallott szégyent a fegyelemre kényes Canderous előtt.

Revan olyan váratlanul indult meg, hogy Sylasnek néhány pillanatába telt, mire feleszmélt. A melléje rendelt őrharcosoknak azonban nem kellett parancs. Már a jedi nyomában jártak. Igen, ezek Xarga reflexei! Keményen beléjük nevelte a gyors reakciókat. Szükséges, hogy ellentételezése legyen ennek a teljesítménynek!

Revan ügyet sem vetett az őt követő őrharcosokra. Nyílegyenesen tartott az egyik kijárat felé. Saborra bólintással jelezte Sylasnek, igen, a jedit ahhoz a bizonyos kijárathoz vezeti az ösztöne, ami Seydát is megtorpanásra késztette. Hamarosan mindnyájan ott álltak. Canderous is odatalált hozzájuk. A fáklyák fénye jó darabon bevilágította az alagutat, de semmit nem láttak benne. Revan megcsóválta fejét:

- Az egész bázis bűzlik a sithektől, de itt a legerősebb a bűz! Nagyon mélyen disruptormező rezeg, és kellemetlenebb energiák is jelen vannak. Furcsa, hogy ekkora távolságról be tudtátok mérni! Elsőrangú műszereitek lehetnek...

Sylas nem mondott se igent, se nemet. Tekintete futó pillanatra összekapcsolódott Saborráéval, de hallgatott. Revan belépett az alagútba. Senki sem mozdult, hogy megállítsa. Iyen képességű jedin nem volt mit félteni. Sylas még örült is, hogy nem Seydát kell veszélybe sodornia ezzel a felderítéssel.

Revan lassan haladt, időről időre megállt. Egyetlen nesz sem hallatszott, pedig már jó darabon bejöttek. Nem volt dohos a levegő, a tágas alagút falát körben különös, sima tapintású anyaggal vonták be. Csak érezni lehetett, mert a fáklyákat itt már nem volt tanácsos használni. A jedi úgy ment elöl, mintha a sötétben is látna, de az ő szemük is gyorsan hozzászokott a fénytelen világhoz.

Sylas egyszerre megérezte a rezgést, és meghallotta a tompa neszt. A disruptormező valahol előttük vibrált.

A klánvezér magában csodálattal adózott Seydának és Revannek. És már nem csodálkozott azon, ami az utolsó háborúban történt. Ilyen hiperérzékenységű emberek ellen nem lehet igazán felkészültnek lenni! Törvényszerű volt a birodalom veresége!

Revan láthatóan többé nem óhajt majd csatlakozni senkihez, magányos utakon fog járni. Nem érdekli se a köztársaság, sem a jedik. Nem érdekli, hogy csodálja és féli az a nép, akit egykor ő tört meg. Nem érdekli a fény útja, sem a sötétségbe vezető. Ezt az embert nem lehet meggyőzni, mert nincs mivel. Nem érdekli a gazdagság, sem a hatalom. Kedve szerint fog harcolni valaki érdekéért, hogy aztán talán ellene forduljon. Aztán megint eltűnik a Peremvidéken…

És Seyda? Mi fog tenni, ha majd igazán ráébred csodálatos képességeire? Nem akar-e majd a bátyjával tartani az ismeretlenbe…

Revan Sylas arcához hajolt:

- Ha nem akarsz perceken belül rohamdroidokkal összeakaszkodni, akkor forduljunk vissza!

A klánvezér bólintott, bár szívesen elment volna az ötven lépésnyire lévő kanyarig, amely mögül a fény derengett. Nyilvánvalóan a disruptormező fénye. Ahogy megfordultak, Saborra óvatosan megérintette a karját:

- Nézd! - suttogta, vezére elé tartva a négyszögletes aprócska kijelzőt, melyen tíz, le-föl cirkáló rohamdroid glasszált, mögöttük pedig most már a mandalóriai műszer számára is érzékelhetően ott vibrált a disruptormező. Sylas már semmin nem ütközött meg.

Visszafelé azonban egy kérdést mégis megeresztett vezetőjük felé:

- Hol érzékeltél droidokat?

Revan furcsán nézett rá:

- Miért? A ti műszereitek nem érzékelték?

Sylas nagyon óvatosan válaszolt. Vigyázott, hogy hangja ne áruljon el sértődöttséget, de a magyarázkodást is kerülte:

- A te érzékelésedre vagyok kíváncsi.

A jedi pillanatok alatt visszasüllyedt közönyébe:

- A kanyaron túl ötven lépésnyire lehet a disruptormező. Azon keresztül látni a sír belsejét, már ha tényleg az van mögötte. A mező előtt húzódó keresztfolyosón kóborolnak a droidok.

- Honnan tudod?

- Nézd! - mondta Revan szinte unottan. - Nem tudom. Sose jártam itt. De érzem az energiából a disruptor és a droidok elhelyezkedését. Ha meg akarod őket számolni, felőlem odamehetünk, de ha jól emlékszem, csak felderíteni akartál, nem a sithek figyelmét felhívni!

Sylas bólintott.

- Így van. Ha mindent megnéztél, akkor menjünk haza!

Revan válaszra se méltatta. Sylas kellemetlennek érezte az egész dolgot. Ez a jedi kedve szerint irányítja őket, és kénytelenek rá hagyatkozni, mert mindamellett, hogy fogcsikorgató a modora, a tudása felülmúlhatatlan.

Az biztos, hogy annyi időt képtelen lett volna eltölteni a társaságában, mint Canderous, de itt most csak néhány napig van szüksége Revan segítségére, annyit talán ki fog bírni!


Seyda összekuporodva ült ágyán, mikor kopogtak. Mindenkinek joga volt a magánélethez, és bár a lakásokat nem tették zárhatóvá, ha maga a klánvezér tévedt is be valamelyik harcosához, az is megtett annyit, hogy udvariasan jelezte belépési szándékát.

Seyda már letette páncélját, de nem öltözött még át hálóruhájába. Az ajtóhoz ment és kitárta. Meglepődött, mikor Sylas belépett két alvezére, és egy tiszteletet parancsoló robosztus alak társaságában. A bejáratnál maradó őrharcosok jelenléte nem zavarta, hisz személy szerint ismerte őket.

Intett, hogy üljenek le, ő maga pedig visszakuporodott ágyára. Sötéten csavarodó fürtjei vállán és hátán omlottak végig. A két széket Sylas és a robosztus alak foglalta el, Sheruk pedig engedélyt kért tőle, hogy Brailorral együtt az ágya szélére ülhessenek.

Seyda csak bólintott és várt. Sylas törte meg a csöndet:

- Nem zavarnánk, kislányom, ha nem volna rá okunk. Sajnos van. Egy kéréssel jöttünk hozzád. Mivel Calborn utasítására nem vagy többé a harcosok állományában, edzésre sem kell kijárnod! Ezért arra kérlek, ne mutatkozz a táborban! Csak néhány napot kérek tőled! És azután beszélni szeretnénk veled!

- Arról, hogy Revan itt van? Már én is tudom. Először nem is akartam elhinni, hisz én úgy tudtam, ő halott! Valamiért eltitkoltátok előlem...

Sheruk megfogta a kezét:

- Figyelj rám, kiscsillag! Okunk volt rá, hogy hallgassunk erről.

- Seyda - mondta Brailor. - Mi sem tudjuk régóta. És mindenki elől titkolnunk kellett azt a keveset is, amit megtudtunk. Bizonytalan információink voltak.

- És őszintén szólva elég hihetetlenek is! - tette hozzá Sylas. - Mi is most kezdjük felderíteni a teljes igazságot. De mint sejtetted is, Revan ittléte miatt szeretném, ha nem mozdulnál ki. Nem ismerjük igazi énjét, nem ismerjük jelenlegi felfogását. Féltünk téged tőle, kislányom.

Canderous tekintete kérdőn ingázott a klánvezér és a két alvezér között, mielőtt a lányra nézett volna:

- Nem lehet okod panaszra, Seyda! - szólalt meg érces hangján. - Bár én most látlak először, de ahogy elnézlek, nem is csodálkozom azon, hogy ennyire a szívükhöz nőttél. Mielőtt felelősségre vonnád őket, faggass engem Revanről, mert én hoztam őt ide, és mivel évekig mellette voltam, valamivel többet tudok róla, mint ők. Tudod, ki vagyok?

- A leghíresebb klánvezér ebben a birodalomban. Canderous Ordo, a Csillagkohó-küldetés mandalóriai vezérharcosa.

Canderous elismerően bólintott:

- Ejha! Ez a lány kell nekem! Hallod, Sylas, ellopom tőletek Seydát! Az Ordo klán dísze lesz!

- No persze! - mondta Sheruk. - És azt hiszed, abba mi bele is megyünk.

- Kiváló nevelést kapott! - csettintett Canderous. - No Seyda, halljam az első kérdést!

- Nem, Canderous. Én nem faggatlak. Amit fontosnak tartasz, azt úgyis elmondod, amit pedig nem akarsz tudomásomra hozni, arról nem fogsz beszélni, mert ha nincs megfelelő válasz, akkor egy mandalóriai inkább hallgat, mint hogy hazudjon.

- No, Sylas, még egy ilyen jólnevelt megnyilvánulása a lánynak és már viszem is!

Sylas elmosolyodott:

- Nem, Canderous, Seydát nem adjuk! Ő a mi virágunk. Ha kitépnénk ebből a földből, ahol nevelkedett, elhervadna.

- Sylas! - lépett be diszkrét kopogás után egy őrharcos. - Revan beszélni akar veled.

A klánvezér azonnal fölállt:

- Canderous, ne vedd udvariatlanságnak, de mennem kell! Nem akarom, hogy Revan idejöjjön és meglássa őt. Még nem…

- Végre kettesben hagysz ezzel a tüneménnyel, és még te kérsz bocsánatot?

- No, azért nem kettesben. Brailort elviszem, de Sheruk itt marad! És az őrharcosok is, nehogy tényleg lába keljen Seydának, mire visszatérek!

Miután távoztak, Canderous közelebb húzódott a lányhoz. Sheruk pedig áthurcolkodott a Sylas által felszabadított másik székre, és leült a lánnyal szemben.

- Seyda, mi tudsz egyáltalán a bátyádról? Azonkívül persze, hogy Revannek hívták.

- Azt, hogy ötévesen került a bershanna-i jedi akadémiára. Az anyja azért adta be, mert megijedt azoktól a dolgoktól, amiket Revan csinált.

- Miket csinált?

- Tárgyakat mozgatott és hajigált, anélkül, hogy hozzájuk ért volna. Először csak véletlenül, aztán már tudatosan használta a gondolati erejét. Nem barátkozott senkivel, magának való volt, a társai pedig féltek tőle. Az iskola nem fogadta be, egyenesen a jedikhez irányították, hogy majd azok lekötik az energiáját.

- Egyszóval csodagyerek volt. Egy magányos csodagyerek - összegezte Canderous. - Látta még az anyját vagy az apját, azután, hogy elvitték otthonról?

- Nem. Az anyja nyomorban élt, és ő sem tudta, kicsoda Revan apja. Ezeket is csak véletlenül hallottam. Ennyit tudok Revanről.

Sheruk és Canderous tekintete pillanatra összevillant.

- És te mikor kerültél a jedik közé? - faggatta tovább a klánvezér.

- Erről már kicsivel többet tudok. De nem azért, mert a jedik beszélgettek volna velem erről. Árva vagy és mi befogadtunk. Ennyit mondtak. De nekem mindig nyitva volt a fülem, ha meghallottam, hogy halkan rólam beszélnek. Anyám haldokolva kért egy idős asszonyt, hogy engem, aki akkor születtem, vigyen majd el a bershannaa-i akadémiára, és kérje meg a jediket, ha annak idején befogadták Revant, most fogadják be Revan húgát is.

- Megindokolták a jedik, hogy tizenegy éves korodig miért nem foglalkoztak veled, és aztán hirtelen miért kezdték el?

- A jedik nem szoktak indokolni, de most annyit mondtak, hogy a bátyám szörnyűségeket csinált. Remélik, én nem fogok. Ezzel elkezdték a képzésemet.

- Konkrétan beszéltek úgy Revanről, mint bátyádról?

- Nem. Minden információmat a susmotolásokból gyűjtöttem össze.

- Még egy kérdés, Seyda. Lehet találomra valakiből jedit képezni? Úgy értem, vannak ennek bizonyos előjelei, hogy valaki alkalmas rá?

- Igen. A jedik megérzik egymásban az energia áramlását.

- Te érezted eddig valamelyikünkben is, mióta köztünk vagy, kiscsillag?

- Nem, Sheruk. Belőletek a fizikai erő érzete árad. Hihetetlenül nagy az erőtök, és nem is vagytok tudatában annak, hogy mekkora intenzitással árad! Én azonban első pillanattól fogva csodáltalak benneteket, ezért nem féltem tőletek, de szerintem egy hozzám hasonló érzékenységű ember, aki nem úgy érez irántatok, mint én, szörnyethalna a rémülettől, ha valamelyiktek a közelébe menne, mert érezné bennetek a fizikai erő áramlását! Ti nem is vagytok igazán tisztában a nagyszerűségetekkel!

Sheruk önkéntelen mozdulattal simogatta meg Seyda fejét:

- Hogy tudnánk meglenni nélküled, te kis csodalány?!

Canderous közelebb hajolt:

- Az ajánlatom még áll, Seyda! Ordo királynőjévé teszlek, ha akarod! No, de térjünk vissza a bátyádhoz, végülis ezért zavartuk meg a pihenésedet! Sylas nem akarta, hogy beszéljek veled erről, de én nem értek vele egyet. Ha az igazság felét már úgyis tudod, megtudhatod a másik felét is! Elég türelmesen vártál rá. Te úgy tudtad, Revan meghalt, igaz?

- Igen. Malak ronccsá lövette Revan zászlóshajóját.

- Így van! Úgy látszik, ezt a mondatot már mindenki kívülről fújja a Galaxisban. Ez eddig így igaz. De jöttek a jedik a maguk kis manipulációjával, és fizikailag életre keltették a bátyádat.

- Fizikailag?

- Igen. Egy Bastila nevű jedi nő a saját energiájával összekapcsolódott Revannel, akinek az agya halott volt. Bastila ezzel életben tartotta a bátyád testét, míg meg nem érkezett a fölmentő jedi sereg. És Revan, akinek már régóta nem parancsolhatott senki, megint a jedi mesterek kezébe került.

Seyda összerázkódott, de nem szólt közbe.

- Mint mondtam, az agya halott volt, így Revan tudata elveszett. A jedik persze nem maradtak nyugton, és beleplántáltak egy mesterséges emlékekkel teli világot a bátyád halott agyába, aztán magához térítették.

Seyda torka kiszáradt:

- Miért?

- Hogy mégegyszer megpróbálja újra kezdeni. A bátyád nagyszerű jedi volt! Jedi fogalmak szerint legalábbis. Természetesen mi nem voltunk vele ennyire elragadtatva, hisz saját bőrünkön tapasztaltuk nagyszerű képességeit. Ez az új énje azonban elfelejtette, hogy ellenségei voltunk. Azt nem tudom, hogy előző énje is ennyire magának való volt-e, de mint beszámoltál róla, a társai már kölyökként is féltek tőle. Ez, úgy látszik Revan eredeti egyéniségéhez tartozik. Mondjuk, a küldetés alatt nem is beszélgetni kellett, hanem folyamatosan harcolni, és a bátyád igen jól bírja a gyűrődést. Ha nem mászol a nyakára, és nem mégy az idegeire, akkor elég nagy a tűrőképessége társak elviselése terén! Amennyit tudok rólad, és amennyit látok belőled, szuverén véleményem az, hogy nem sok közös van bennetek. Mind a ketten értékes emberek vagytok, de itt vége is a hasonlóságnak. Te egy lelkes, csupa szív-lélek teremtés vagy, ő pedig közömbös és közönyös fickó. Mintha megcsömörlött volna. Igaz, nincs is sok oka a lelkesedésre. Végülis a Galaxis nem lett sokkal jobb azóta, hogy ő megint az útjait járja. De lehet, hogy ez csak átmeneti dolog nála, mert még nem találta meg az érdeklődési területét. Visszatérve rád, Sylas és Saborra suttyomban már beszámolt róla, hogyan érzékelted elképzelhetetlen távolságból azt a disruptormezőt…

- Az nem volt különleges teljesítmény - jegyezte meg Seyda. Viselkedése azt sugallta, hogy ezt nem álszerénységből mondja. Valóban nem volt tisztában képessége jelentőségével.

Sheruk mosolygott, mint aki nem is várt egyéb választ, de Canderous őszintén megdöbbent:

- Te nem tudod, mit beszélsz! Tudod, mennyit gyalogoltunk befelé abban az alagútban, mire a műszereink egyáltalán jelezni kezdték?! Revan már a bejárat előtt is érzékelte, ahogy te, és tudod, mit mondott? Furcsa, hogy ekkora távolságról be tudtátok mérni! Elsőrangú műszereitek lehetnek! Sylas persze mélyen hallgatott, mert ha téged titokban akar tartani, mégse mondhatja Revannek; a francot a műszereink! A te húgod volt a műszerünk…

Sheruk egy ideje elgondolkodva nézett maga elé.

- Az előbb mondtál valamit, Seyda, ami megütötte a fülemet. Elraktároztam magamban, mert valamiért zavart, de nem tudtam mit kezdeni vele. Most már tudom, mi volt vele a bajom.

- Semmi sértőt nem mondtam rólatok - ingatta fejét a lány. - Biztos vagyok benne!

Sheruk elnevette magát:

- Hogy te sértegetni akarnál minket, kiscsillagom? Nem, nem, szó sincs erről! Azt mondtad, a jedik érzik egymás energiáját. Vagy legalábbis hasonlót.

- Igen, ez igaz.

Canderous szeme felcsillant:

- Okos fiú ez a Sheruk! Őt is elviszem magammal, ne legyél idegenek közt Ordon! Szóval Sheruk arra kíváncsi, hogy te érzed-e Revan jelenlétét.

- Az energiáját - javította ki a lány, majd egyikükről a másikra nézett, hirtelen felfogva, miért faggatják. - Igen. Persze, hogy érzem…

- Akkor megette a fene Sylas egész titkolózását, hogy téged elrejtsen, kiscsillag! Mert ha te érzed Revant, akkor ő is érez téged, valószínűleg azóta, hogy megérkezett! De vajon mire gondolhat? Mit keres köztünk egy jedi, akiről mélységesen hallgatunk előtte?

Rövid csend után Seyda óvatosan megkérdezte:

- Miért baj az, ha Revan érzi, hogy itt vagyok? Ha kíváncsi rám, legfeljebb gondolati üzenetet küld hozzám és megkérdezi, ki vagyok, és miért vagyok itt. Rosszat úgysem mondok rólatok, ezt nektek is tudnotok kellene!

Canderous jobb öklével a bal tenyerébe csapott:

- Gondolati kommunikáció! Van még ilyen kellemetlen híred a számunkra Seyda? Most megyek és megkeresem Sylast, nehogy hazugságba keveredjen Revan előtt! - az ajtóban megtorpant és visszafordult. - Jól gondold meg! Ordo királynőjének lenni nagy megtiszteltetés!

Miután Canderous elhagyta Seyda otthonát, Sheruk tűnődve nézte a lányt:

- Calborn tegnap este idejött hozzád a gyűlésről. Nem beszélt veled Revanről?

- Nem. Arról faggatott, el akarok-e menni a köztársaságiakkal. Mert van lehetőségem választani.

Seyda szeme pillanatokra elhomályosult és elrévedt. Sheruk ismerte ezt a vággyal teli tekintetet. Kedvesei szemében szokta látni, amikor a karjába zárta őket.

No, kiscsillag, gondolta, te aztán rendesen beleestél a vezéredbe!

Seyda egészen halkan folytatta:

- Annyira sürgetett a válasszal, hogy már azt gondoltam, meg akar szabadulni tőlem…el akar küldeni… De azt mondta, nem kell elmennem, ha nem akarok, és ő is azt akarja, hogy itt maradjak. És... és meg is csókolt…

Az alvezér nem csodálkozott, hogy a lány ilyen bizalommal mesél neki erről. Idekerülése óta Seyda Sherukkal tudott viselkedni legfesztelenebbül a vezérek közt. A legfiatalabbal, aki nem volt olyan méltóságteljes, mint Sylas, sem tekintélyt parancsoló, mint Calborn, közvetlenebb volt, mint Brailor, hiányzott belőle Xarga szigora, és mandalóriai harcostól szokatlan módon vidám és kedélyes volt a természete. Ez mind azonban valahogy mégis jól összefért alvezéri tekintélyével.

Sokat tudott a harcosok és őrharcosok családi körülményeiről és érzelmi életéről, mert azok is szívesen nyíltak meg előtte. Seyda tudta, hogy Sheruk nagyon jó kapcsolatban van az őrharcosokkal, közülük is Arion volt a legjobb barátja. Az alvezér minden témára nyitott volt, de Seyda csak a jedikről tudott neki eddig mesélni, ami természetesen, mint minden mandalóriait, Sherukot is nagyon érdekelte.

Sheruk maga előtt sem titkolta, hogy vonzódik Seydához, és nem bánta volna, ha visszajelzést kap. Időnként annyira felkavarta a lány közelléte, hogy ilyenkor valamilyen feladattal bízta meg, hogy elküldhesse, vagy ő maga keresett más tennivalót minél messzebb, míg összeszedi magát.

Látta, hogy Sylas a gyermekeként zárta szívébe Seydát. Tudta, hogy Brailor él-hal a feleségéért és öt kisgyermekéért, és amikor csak teheti, hazamegy hozzájuk. Tapasztalta, hogy Xarga, Saborra és Zuka a jedi harcosra büszke, mint kiváló tanítványára. De, hogy a komoly, zárkózott Calborn, aki ritkán kereste a nők társaságát, mióta felesége gyermekszülésben évekkel ezelőtt meghalt, most egy gyereklány iránt érdeklődjön ennyire, azt Sheruk álmodni sem merte! És a jelek szerint Seyda nem is tiltakozott ellene.

Sheruk Seyda szavaiból világosan megértette, hogy Calborn tegnap este csak felébresztette a lány érzékeit, de nem élt vissza a hatalmával. Csak annyit engedett meg magának, amennyire Seydának szüksége volt. Csakhogy amire Seydának szüksége volt, az bizony édeskevés egy szerelmes férfi számára! Hisz felöltözve összebújni és csókolózni akárhol lehet!

Sheruk most már értette, miért nem jött zavarba Calborn, mikor Seydától kijövet találkozott az őrharcosokkal. Hisz semmi olyat nem követett el, amiért lelkifurdalása lehetne! És a lány reggeli viselkedése is ezért nem tért el jelentősen az eddigiektől. Csak ezután jobban odalesz a vezérért. Sheruk egyáltalán nem volt biztos abban, hogy ő is Calbornhoz hasonló önuralommal rendelkezett volna, ha ezt a kecses kis szépséget az ő karjába sodorja a véletlen.

Az alvezér úgy döntött magában, hogy már túl sok időt töltött a kísértés csarnokában, jobb lenne, ha kiszellőztetné a fejét, de ennél is jobb lenne, ha a közeli jövőben felkereshetné valamelyik kedvesét, vagy akár mindegyiket. Sylas nyilván tudná őt nélkülözni Revan távozása után. Az pedig még néhány nap. Sheruk már a bázis túlsó oldalán járt, mire sikerült meggyőznie magát, hogy addig még valahogy ki tud tartani.


Az őrharcosok éberen figyelték a kapu felé botorkáló görnyedt alakot, aki egy darabig csak ácsorgott, végül mégis rászánta magát, hogy kilépjen az éjszakába. A kapuőrök nem álltak az útjába.

Távozásának még valaki tanúja volt. A nyúlánk alak, aki a közelben ült a földön egy fának támaszkodva, most nesztelen léptekkel utána indult. Az őrök ekkor láthatóvá váltak, és mintegy véletlenül, úgy helyezkedtek el, hogy teljesen elállják a kijáratot.

Revan azonban egyelőre nem szándékozott kimenni. Fejével a távozó után intett:

- Az ki?

- A Ravager lelőtt egy köztársasági hajót. Ez annak a kapitánya volt - mondta az épp ott tartózkodó Larsen, érzékelve őrharcosai elbizonytalanodását a jedi közellététől.

- Egyedüli túlélő volt? - vetette oda Revan közömbösen, de Larsent nem lehetett becsapni. Tudta, mire kíváncsi a jedi, parancsának megfelőlen azonban nem volt hajlandó kiszolgáltatni a bázis féltett titkát.

- Nem. A társai még itt vannak. A bázis túlsó végében. Két nő és tíz férfi. Napokon belül értük jön egy köztársasági hajó.

- Akkor ez miért nem várta meg?

- Úgy hallottam, valami illegális speciális ajzószert szedett évek óta, ami végül teljesen leépítette az agyát. Nem az én dolgom, hogy erről többet tudjak, de pokollá tette a társai életét. Annyit ő is felfogott, hogy utasszállító kapitányaként, szolgálatban használta azt a drogot évekig, tehát felelősségre fogják vonni. A társai, akiket már kiidegelt, megfenyegették, hogy ellene vallanak, így engedélyt kért Sylastől, ha úgy döntene, hogy inkább itt fejezi be, akkor ne tartóztassuk föl! Eleve rabként vinnék el, és bíróság elé kerülne. Úgy vélte, gyorsabb halál, ha most kimegy a ragadozók közé, mint ha valami mocskos cellában kellene töltenie hátralévő életét.

Revan kinézett a botorkáló alak után:

- Van rá parancsotok, hogy engem feltartóztassatok, ha ki akarok lépni a kapun?

Larsen minden idegszála és összes izma megfeszült, de habozás nélkül válaszolt:

- Ez a viselkedésedtől függ. Nem vagy fogoly, ha erre célzol.

Revan nyugtázta az őrharcosokból áradó feszültséget, melyet a kérdés váltott ki belőlük, és tetszett neki a gárdakapitány válasza.

- Te nem akarsz velem jönni?

- Ha arra gondolsz, azért, hogy szemmel tartsalak, nem. Nem hiszem, hogy közülünk bárki ellenőrizni tudna téged.

Revan egyre jobban megkedvelte Larsent:

- Komolyan kérdeztem.

- És én komolyan válaszoltam. Sylas engedélye nélkül nem hagyhatom el a bázist.

A jedi egy pillantást vetett az éjszakában ténfergő szerencsétlen után:

- Ha látnád, hogy a nyakába ugrik egy maalras, a segítségére sietnél?

- Ő döntött így - Larsen hangjából hiányzott a közöny, de nyilvánvaló, hogy nem is sajnálja a kapitányt.

A vezérek és őrharcosok mindent tudtak a kapitány és társai viselt dolgairól. A foglyok alpári módon társalogtak egymás közt éppúgy, mint az őket rendszeresen meglátogató valamelyik vezér vagy alvezér jelenlétében. A rabság, az elszigeteltség előhozta rosszabbik énjüket. Elviselésük mind komolyabb gondot okozott a bázisnak, különösen a kapitány mind gyakoribb őrjöngése. A fogságban jobban szem előtt volt, és társai lassan rájöttek a titkára. A kapitány tíz évvel ezelőtt, hogy a felelősség stresszét, és az űrben szerzett klausztrofóbiáját elviselhetőbbé tegye, kábítószerhez fordult. A szer azonban lassanként átvette fölötte az uralmat, köszönhetően az állandóan emelt adagoknak. A lezuhant utasszállítóból ki tudta menteni készleteit, melyek jó ideig eltartottak, de takarékoskodni igyekezett vele Helsán, mert tudta, hogy itt nem juthat utánpótláshoz. Állandóan agresszív és ingerült volt. Ha éppen nem a társait terrorizálta, akkor Seydát vagy az őrharcosokat illette obszcén jelzőkkel, és követelte, hozzák ide a lányt, aki a köztársasághoz tartozik, mert ez itt a köztársaság területe. Időnként megtámadta fiatal társnőjét, és mert férfitársaik nem keltek Flora védelmére, az őrharcosok rángatták le a sikoltozó nőről, és néhány célirányos rúgás után bedobták a fájdalmában vinnyogó kapitányt egy üres szobába. Mind rosszabb állapotba került, mert a drog, ami az agyát megőrjítette, végül elfogyott, és az elvonási tünetek sokat rontottak a helyzetén. Sylas kérdésére, miért kell elviselniük egyáltalán ezt a fickót, Calborn csak annyit mondott:

- Mert megígértem Seydának, hogy nem bántom őket.

Larsen mindezzel tisztában volt, de ezt nem kötötte Revan orrára, aki így is épp elég kellemetlen kérdéssel bombázta, mint például ezzel:

- Van itt a bázison még idegen a köztársaságiakon kívül?

- Nincs - ezzel a gárdakapitány nem hazudott, mert Seyda nem volt idegen.

- Van jedi a köztársaságiak közt?

Larsen ösztönösen válaszolt, kerülve a hazugságot, egyúttal a bizonytalankodást, mely elárulhatná Revannek:

- Tudtunkkal nincs - a gárdakapitány ezzel sem hazudott, mert Seyda jedi volt ugyan, de már egy éve törvényesen is közéjük tartozott.

Revan még utoljára kinézett az éjszakába, ahol már nem látszott a botladozó hullajelölt, aztán hátat fordított a kapunak, és visszaült a fa tövébe. A kapuőrség lassan-lassan megnyugodott, Larsen viszont nem volt biztos abban, hogy a jedi kellemtlen kérdései valóban elfogytak, ezért halkan utasításokat adott őrharcosainak, és a járőrök ellenőrzéséből visszatérő őrkapitánynak, Teridonnak.



Seydát az álombeli Calborn karjából ragadta ki a belső parancs.

Felült. Senkit nem látott, csak a jedi-jelenlét elmondhatatlanul erős és tiszta energiáját érezte. Agya tudta, hogy Revan, és neki nem szabad kimennie hozzá, de a hívás egyre sürgetőbbé vált. Seyda egyszerre képeket látott Saborra felderítőiről, akiket sithek támadtak meg. Ekkor már tudta, hogy nagy baj van. Érezte Revan távolodását, aki mégis egyre hívta őt. Segíteni, segíteni, lüktetett agyában, és már nem gondolkodott. Az öltözködés egyetlen percét vette csak igénybe, és máris rohant a kapu felé.

- Larsen, a Surran bázison sithek vannak! Saborra felderítőit megtámadták!

- Tudom, Seyda, Revan már odament! Elküdtem Xargáért és Sylasért! Várj egy kicsit…

- De nincs idő, Larsen, semennyi idő!

Larsen elkapta a lány vékony csuklóját, és megszorította:

- Azt mondtam, nem mehetsz ki egyedül, Seyda! Nem engedlek!

- De meghalnak, értsd meg! Mennem kell!

- Nem, Seyda! Nem!

A lány annyi eséllyel küzdött Larsen ereje ellen, mintha satuból próbált volna kitörni. Ekkor ösztönös, váratlan mozdulattal jediként fordította másik tenyerét a gárdakapitány felé, aki azonnal megértette a támadó mozdulatot, de megrázta fejét:

- Ha megteszed, magaddal fogod vonszolni a holttestemet, mert el akkor sem engedlek! - mondta halk, szilárd hangon. Seyda most jött rá, mit tett. Hirtelen robbant be tudatába a külvilág. A kapuőrség felemelt fegyverrel, némán fogta körül, de Teridon és Larsen tiltón emelte feléjük tenyerét, ne bántsák Seydát.

A lány keze lehanyatlott:

- Bocsáss meg… - suttogta. - Nem akartalak bántani… én… bocsáss meg, Larsen…én…

A gárdakapitány csak ekkor engedte el. Seyda zavarodottan hátrálva beleütközött valakibe:

- Seyda! - hallotta háta mögül Xarga kemény hangját. - Te már nem vagy harcos!

- De mandalóriai sem! - tört utat köztük Sylas. - Nem teheted jóvá, amit tettél! Klántestvéred ellen fordultál, aki még a vezetőd is! Megmutattad, hogy jedi vagy! Akkor menj és harcolj jediként! El kell menned Helsáról! Végleg! Menj a köztársaságba, vagy menj Revannel! Nem vagy mandalóriai többé!

Seyda nem akarta elhinni, hogy Sylas kitaszította:

- Sylas, én nem akartam… de Revan hívott, hogy baj van… ne küldj el… kérlek…

Szívfájdító volt a hangja. A klánvezér egyetlen mozdulattal fordított hátat. Seyda könyörögve nyújtotta karját a gárdakapitány felé:

- Bocsáss meg, Larsen, bocsássatok meg… én nem akartam… én szeretlek titeket… itt az otthonom, közöttetek…

A mentális hang megint hívta. Seyda megfordult és zokogva vetette bele magát az éjszakába.


Revan akkor zúzta szét az utolsó rohamdroidot, mikor Seyda odaért. A szállítókompok is hamarosan megérkeztek.

- Iszonyú lassú a felfogásotok! - vetette oda Revan a kiszálló Brailornak. - Saborra felderítőit felkoncolták! Mind a harmincat! A lőtornyokat és a rohamdroidokat megsemmisítettem, és húsz asszasszinnal végeztem. A többi egy kisebb sith egységgel együtt visszavonult az alagútba.

Brailor összeállította a harcosokból és őrharcosokból álló rohamcsapatot, mialatt Sheruk a fényben úszó terület többi pontját biztosította, ne lephessék meg őket. Hamarosan energiapajzzsal fölszerelt hatalmas szürke mandalóriai rohamdroidok felügyelték a környéket. A kompok azonnal visszafordultak a következő csapatokért és felszerelésekért, melyeket a körülményekre való tekintettel most mégis a két szomszédos albázisról kellett kérni. Maga Canderous intézte az utánpótlás biztosítását, és nem akadt, aki akár egyetlen másodpercig tétovázni mert volna, ha ő azt mondta, azonnal!

Revan végigmérte a lányt:

- Szóval téged rejtegettek. Te mérted be a disruptormezőt is, mert az ő műszereik erre nem alkalmasak. Hol a fénykardod?

- Nincs - mondta Seyda. A jedi felvonta szemöldökét:

- Nincs? A padawanok már tudnak készíteni fénykardot. Hány éves vagy?

- Tizenhat. Három éve itt élek.

- De te jedi vagy!

- Tizenegy éves koromtól kezdtek csak tanítani a mesterek a bershanna-i akadémián. Két évig.

- Az energiaszinted csaknem nulla. Ezzel a csekélyke tudással akarsz bemenni rohamdroidok, sötét jedik és sith asszasszinok közé?

- Nincs más utam.

- Kész vagyunk, Revan, induljunk! - törtetett oda Canderous a szemle végeztével.

- Ezt a gyereket dugjátok el valahova, ha nem akarjátok, hogy baja essen!

- Nem, Revan, Seyda kiváló kardforgató, ráadásul jedi! Velünk fog jönni!

- Nincs elég energiája. Azt, hogy komolyabban támadjon vele, elfelejthetitek!

- Az energiámat blokkolták - szólalt meg Seyda.

Revan valamivel nagyobb érdeklődéssel szemlélte a lányt:

- Blokkolták?

- Igen. Mikor a Ravageren fogoly voltam. Két jedivel együtt mentünk egy szentélyhez, és elfogtak minket a Ravager vadászai. A társaimat nem láttam többé.

- A Ravageren? A Ravager olyan volumenű jedikre vadászik, amilyen én vagyok. Mit akartak tőled?

Seyda néhány szóval elmondta, hogyan került mandalóriai földre.

- Milyen emléked maradt a Ravagerről? - kérdezte Revan. Seyda csak az energiával való kínzások tényére emlékezett, de a módszerekre nem.

- Canderous, ha ez a lány megjárta a Ravagert, akkor bármit tehettek a tudatával! Lehet, hogy bemegy ide, és működésbe hoz olyan sith csapdákat, amelyek csak az ő jelenlététől robbannak fel. Tudatosan nem ártana nektek, de azok az elhelyezett időzítők a tudatában az ő akaratától függetlenül működnek. Vállalod érte a felelősséget?

- Vállalom, Revan! Melletted is vállaltam. Akkor is, amikor már tudtam, ki vagy!

Revan előrenézett:

- Menjünk! - mondta és az alagút felé indult, közben egy pillantást vetett Seydára. - Elég későn kezdtek képezni a jedik.

Ezt már Sheruk sem állta meg szó nélkül:

- Miattad kezdték el tanítani! Hogy rendbehozza azt, amit te tönkretettél! Seyda a testvéred, Revan! A húgod!

A feszült csönd hirtelen annyira megsűrűsödött, hogy harapni lehetett volna. Mindenki tudott már Seyda titkáról, csak a szuperjedi reakciójától tartottak.

Revan lelassította lépteit, végül megállt:

- Anyám meghalt három évvel azután, hogy engem ötévesen beadott a jedikhez. Eszerint Seyda nem tizenhat éves, hanem huszonkilenc. Ahhoz képest jól néz ki!