A kis jedi úrnő 8. rész

Másnap, reggeli után a felderítőcsapat útra készen állt. Sok újonc volt még köztük, akik egy hónapja érkeztek. Többségük számára ez volt az első bázis, ahol elkezdtek ismerkedni a harcászat alapjaival. Xarga végiglépdelt a sorok előtt, ellenőrizve a felszereléseket. Különösebb hiányosságot nem talált, a fokozott szigor megtette a magáét. Sylas és Saborra ott állt az indulásra kész 482 felderítő előtt, hallgatták Xarga eligazítását. Mellettük Larsen figyelte 150 őrharcosát, akik közt a három vezető, Arion, Tagren és Handon cirkált, némán ellenőrizve a csapatot.

Xarga megállt Seyda előtt:

- Látom, ki akarod majd próbálni az új kardodat! - jegyezte meg, látva a kislány övébe dugott fémhengert, aztán visszafordult, és középre hátrált, hogy mindenki láthassa. - Az őrharcosok azért mennek veletek, hogy erősítsék a fegyelmet, és elejét vegyék a bázisok közti konfrontációknak. Százötven őrharcos felügyel rátok. Három vezetőjük pedig... - intett, hogy jöjjenek közelebb, és míg bemutatta őket, vállukra tette kezét. - Ő Arion, aki délelőtt felel majd a rendért. Ő Tagren, akihez délután fordulhattok, ha gond van, ő pedig Handon, az éjszakás rendfenntartó csapat vezetője. Bárhova mentek, mindig szóljatok az őrharcosoknak! Tudniuk kell róla, hol keressenek benneteket, hogy a segítségetekre tudjanak sietni baj esetén, tehát saját érdeketek, hogy tudjanak minden lépésetekről! Ne felejtsétek el, fiaim, hogy a központi harcbázist képviselitek, csak jót akarok hallani rólatok! Emlékezzetek rá, hogy a fegyelem életet menthet, a fegyelmezetlenség halált okozhat! Vigyázzatok magatokra, és egymásra is! Van kérdés…? Úgy látom, nincs. Akkor hát Saborra és az őrharcosok parancsnoksága alá rendellek benneteket. Úgy viselkedjetek, hogy Helsa büszke lehessen rátok! Jó utat, fiaim!

A menet elindult. A kapuőrség kitárta, majd becsukta mögöttük a kaput. Azok a fiatalok, akik először jártak kint, félénken nézelődtek, miután magukra maradtak a természet ismeretlen, egyelőre láthatatlan veszélyeitől körülvéve. A gyakorlottabbak már észrevették az ébredő táj érintetlen szépségeit, és a mind följebb kúszó nappal együtt megnőtt a bátorságuk is. Mivel a felderítők elsősorban műszaki specialisták voltak, nem közelharcosok, örültek a nyugodt viselkedésű, látványos erejű őrharcosok jelenlétének, akik laza védőgyűrűt formálva körülöttük, biztonságérzetet adtak.

Saborra annak a felderítőnek a határozottságával törtetett elöl, aki, mivel a körülötte elterülő táj nyitott térképként képeződik le benne, pontosan tudja, az adott pillanatban hol jár, és melyik tájékozódási pontra mikor fog megérkezni. A három vezető őrharcos a közelében cirkált, néha pár szót váltottak vele, majd újra a tájat figyelték.

Vagy félórai gyaloglás után érte őket az első támadás. Néhány szemtelenebb cannok próbált közelebbről megismerkedni velük. Voltak olyan felderítők, akik először látták testközelből ezt a négyszögletes szájú, veszedelmes fogsort villogtató óriási hüllőt, és viszolyogva, rémülten bámulták, Seyda azonban nem tartozott közéjük. Ahogy érzékelte közeledésüket, azonnal átfurakodott társai közt a szélre, az őrharcosok védőgyűrűjéig, és felderítőtársai megdöbbenésére fénykarddal támadott az előrontó hüllőkre.

A fénypenge nem csorbult ki a rücskös, vastag pikkelyeken, és húst, csontot azonnal átvágott. Seyda két vágással leterített egyet a veszélyes monstrumok közül. Az őrharcosok gyorsan végeztek a többivel, és a menet tovább haladt.

- Hasznos ajándékot kaptál Xargától - jegyezte meg egy őrharcos, fejével a lány övén függő fénykardra intve.

- Bizony - bólintott Seyda. - Tegnap megtárgyaltam vele az erőviszonyokat, ezért ma már kisebb erőkifejtéssel is ugyanolyan hatékony, mint a dupla pengéjű kardom.

Tíz óra körül Saborra félórás pihenőt engedélyezett és miután szemlét tartott, szétnyitotta a térképet.

- Idejöhetek? - hallotta a félénk hangot. Föl se kellett néznie, hogy tudja, ki az:

- Gyere, Seyda, csüccs le! Ha jól gondolom, arra vagy kíváncsi, hol vagyunk, hova megyünk és ott majd mit fogunk csinálni, igaz?

- Igen.

- Akkor nézz ide! Te már jól ismered a térképet. Szerinted hol lehetünk most?

Seyda a térkép fölé hajolt és vékony ujjával egy bejelölt pontra mutatott:

- Itt a Helsa bázis. Mivel a keleti úton indultunk el, és közben nem tértünk le róla, de még nem értük el a folyót, ami itt keresztezné az utat, de már látjuk, és a hegyet is látjuk, tehát valahol ezen a részen vagyunk most, száz méteres körzeten belül.

- Jól van, Seyda, ügyes vagy! Nézd csak! Eddig a folyóig fogunk elmenni, de az innenső oldalán maradunk. A folyó mellett, a hegy lábánál van egy összefüggő barlangrendszer, ott fogunk majd éjszakázni egész héten. A régi cachek az innenső parton vannak elszórva, azokat kell majd megkeresni, és a célfeladatokat elvégezni bennük. Droidaktiválás, programozás, aztán aknát lerakni és fölszedni, ládák biztonsági zárait kinyitni, konzolhasználat, szóval minden olyasmi, amit eddig csináltunk. Csak olyat kérek számon tőletek, amit megtanítottam. A különböző bázisokról érkező csapatokat vegyesen fogjuk összeállítani, hogy egyenlő esélyeket biztosítsunk, mert nem biztos, hogy azonos szisztéma szerint halad az oktatás a bázisokon. Így minden csapatban lesznek, akik olyasmit is csináltak már, amit a többi bázison még nem tanultak. A bázisok felderítői így társaikon keresztül a többi bázis módszereit és tudásanyagát is megismerik. Helsán egyértelműen te rendelkezel a legnagyobb, legösszetettebb elméleti és gyakorlati tudással. Kíváncsi vagyok, a többi bázis képez-e kiemelt szintű felderítőt. Majd kiderül a rutinfeladatok elvégzésekor. Menj most szépen vissza a helyedre! Mindjárt indulunk.

- Nem maradhatnék itt melletted? A társaim úgyse beszélgetnek velem, és nem is látok sokat ott középen eldugva. Ha meg vadállatok támadnak ránk, úgyse maradok a helyemen…

- Jól van, akkor maradj itt! - bólintott Saborra, akinek nem volt ellenére az értelmes, figyelmes kislány társasága. Régi dolgokról mesélt neki, amik erre történtek. Mint kiderült, Seyda sok mindennel tisztában volt már Geren tanulmányaiból, így nemegyszer ki is tudta egészíteni az információkat.

- Látod, kis Seyda, ezt még én sem tudtam. Még én is tudok tanulni tőled.

Seyda nagyon büszke volt Saborra szavaitól, akinek dícséretei mindig jó hatással voltak a tanítványaira. Indulásuk után tíz perccel újabb támadás érte őket. Nem volt nehéz dolguk, mert a négy boma inkább zavarodottnak tűnt, mint támadó kedvűnek.

Seyda eltette fénykardját, majd Saborrára és az őrharcosokra nézett:

- Kommunikálni próbáltak velem. Idomított bomák. Sithek vannak a közelben.

Tagren megtörölte a fűben véres kardját:

- És hol vannak a beast-ridereik?

- Nem tudom Tagren, de azon kívül, hogy kommunikálni próbáltak, a kisugárzásuk sith-szagot áraszt. Vagy kikerültek az irányítás alól és megölték az idomítóikat, vagy más ölte meg őket, de ezek sith bomák. Higgyetek nekem! Érzem rajtuk!

- Tudod, hogy hiszünk neked, kicsike! - nyugtatta meg Arion. - Jó lenne megtudni, honnan kerültek ide. Saborra, jeleznek idegen hajót a műszereid?

- Nem. De a hegy le is árnyékolhatja az érzékelőket. Azt mondom, menjünk tovább a találkozóhelyig, aztán egy megerősített csapattal visszajövünk ide és megkeressük azt a sith hajót! Az újoncok közt sok most az olyan gyerek, aki először jár harci bázison. Mint láttam, halálra rémültek a cannokoktól is. Nem akarom sithek ellen küldeni őket. Egy se élné túl. Az idősebbek közt is kevés az igazán tapasztalt harcos, mint amilyen ez a bátor kicsi lány - fogta át Seyda vállát. - Ővele még nem vallottunk szégyent.

- Na, szép is lenne szégyent vallani vele, mikor tőlünk tanulja a harci technikát! - nevetett Handon.

- Száz szónak is egy a vége! - mondta Tagren. - Menjünk tovább a gyülekezőhelyig, ahogy Saborra javasolta, aztán visszajövünk egy erős, válogatott csapattal, és alaposan körülnézünk!

Most már zavartalan útjuk volt a barlangokig, ahol a felderítők többsége úgy zuhant a földre kimerülten, hogy látszott, egyhamar nem állítják őket talpra. A többi bázis küldöttei már ott voltak. A felderítő-kiképzők Saborra köré gyűltek, őrharcosaik vezetői pedig Arionék köré, hogy a kölcsönös üdvözlések után megbeszéljék az őrség felállítását, és a műszakbeosztásokat.

Seyda kinézett magának egy három oldalról védett kis zugot az egyik belső barlangban, és elkezdett berendezkedni. Helsai felderítőtársai kisebb része elkeveredett a többi bázisról érkezettel, ismerkedtek, a nagyobb része azonban ahol éppen volt, elnyúlt a földön és aludt. A hat egymásba nyíló tágas barlangot vegyesen osztották föl a bázisok között, hogy a felderítők szokják majd egymás társaságát. Seyda képzése annyira sokoldalúan specializálódott Helsán, hogy a felderítők között nem tudott szert tenni barátokra, jóformán nem is igen ismerte őket, különösen az újoncok voltak idegenek számára. Xarga edzésein a harcosok közt már több beszélgetőtársra lelt. Volt köztük egy jókedélyű, könnyen megnyíló, a huszas évei közepén járó remek képességű harcos, Davrel, aki néhány hete érkezett Helsára, és gyorsan összebarátkozott Seydával. Ő lett állandó harcostársa a közelharci edzéseken. Xarga nagyon elégedett volt Davrellel, és azzal biztatta, hogy jó esélye van az őrharcosok közé lépni, ha továbbra is ilyen jó formáját hozza. Seyda örült volna most Davrel társaságának, de, hát Davrel nem felderítő volt, hanem harcos, így nem jöhetett el.

A kislány egyedül üldögélt a sarokban és nézelődött. Más bázisok felderítői különféle érzelmekkel viseltettek iránta. Megvetést, döbbenetet, vagy értetlenséget látott a szemükben, és olyan tekintetek kereszttüzébe is került, amelyeket nem tudott értelmezni, de rossz érzés fogta el, mikor érzékelte őket. Mivel azonban az innen-onnan összeverődött fiatal, és rendszerint kezdő felderítők közt több bázis őrharcosai cirkáltak, akik a legkisebb rendbontást sem tűrték el, a felderítők békét hagytak Seydának. Mégis akadtak olyanok, akik megpróbálkoztak a barnabőrű idegen kiutasításával.

- Te mit keresel itt köztünk? - telepedett le mellé egy másik bázis fiatal küldötte, társai pedig köréjük ültek.

- Felderítő vagyok - válaszolt Seyda.

- Te? Egy lány? Felderítő? Mandalóriában a lányok nem szoktak harcolni. Honnan jöttél?

- Helsáról.

- Nagyon barna a bőröd. Te nem vagy mandalóriai.

- Még nem vagyok az, de ha letelik a második év is, akkor Sylas befogad a klánjába és akkor én is mandalóriai leszek.

- Sylas befogad? Téged? Baromság! Ki hitette el ezt veled?

- Ez törvény! - védte az igazát a kislány. - Ha továbbra se lesz rám panasz, és továbbra is szorgalmasan tanulok, akkor Sylas igenis befogad a kánjába, és én is starvilleri leszek, mint te!

A fiú közel hajolt Seyda arcához:

- Te nagyon el vagy tévedve! Tudod, a birodalom nem szereti a jöttmenteket és a legritkább esetben fogadja be őket! Nagyon, nagyon sokat kell bizonyítanod! Sokkal többet, mint nekünk, született, igazi mandalóriai harcosoknak!

- Én nem vagyok jöttment! Én már egy éve Helsán élek és… és… - a fiú támadása megzavarta.

- Azt mondod, már egy éve Helsán vagy? És hogy lehet, hogy senki nem hallott még rólad a többi bázison? Nem lehet sok dicsekedni valója Helsának veled, és nem is lehetsz fontos, ha még azt sem mesélték senkinek, hogy egyáltalán a világon vagy. Ugyan miért akarnának épp téged befogadni közénk? Egyáltalán mit fontoskodsz itt köztünk, miért nem mégy oda, ahova a lányok valók? A konyhába!

Seyda hallgatott, de a rosszindulatú megnyilvánulás hallatán két kövér könnycsepp gördült végig az arcán. A fiú és barátai ezt látva vihogva rohantak el. A kislány összegömbölyödött vackán, és a fal felé fordult.

A felderítők elcsigázottsága több órás pihenőt követelt, így Saborra kiképzőtársaival együtt úgy döntött, hogy ma csak az öt legközelebbi cache felkeresését jelölik ki feladatként, aztán fürdés a folyóban az őrharcosok felügyelete mellett, majd vacsora, és korai alvás. A sithek jelenlétéről a többieknek nem volt fogalma. Egymásra néztek, mikor Saborra elmondta, hogy bomákkal futottak össze:

- És? Erre alapozod, hogy sithek lennének a közelben?

- Igen! - mondta Saborra szilárd hangon. - Ezért egy csapatot most azonnal összeállítok. Visszamegyünk arra a helyre, és körülnézünk.

- Ez ostobaság, Saborra! - próbálkozott Sareg, az egyik kiképzőtársa. - Nemcsak a sithek foglalkoznak bomák idomításával. Onderon az őshazája ennek a foglalkozásnak. Bárki megtanulhatta az onderoni beast-riderektől!

- Azt mondtam, sithek! - emelte föl hangját a felderítőparancsnok. - Én hiszek Seydának!

- Seyda? Az a lány, aki veletek van? Minek hoztátok magatokkal?

- Ő a legjobb felderítőnk.

- Egy lány? Hahh… nem mondod komolyan, igaz?

Saborra a szemébe nézett:

- Hazugnak nevezel?

- Nem, nem, dehogyis, a fenébe, nem!

- Jól van, Sareg, te itt maradsz és levezényeled a mai rövidített akcióprogramot! Én pedig megkeresem a sitheket. Tíz-tíz őrharcost kérek minden bázisról, hogy elmeséljék majd nektek, mennyire megbízhatóak Seyda megérzései! Arion, te velünk jössz kilenc őrharcossal, Helsa képviseletében! Tagren, Handon, a helsai felderítők rátok vannak bízva! Működjetek együtt a többi bázissal!

- Rendben, Saborra!

A felderítőparancsnok körülnézett:

- Arion, keresd meg a kislányt! A főbejáratnál várlak benneteket. Még világosban szeretném megjárni az utat.

Arion az összes barlangot végigjárta, mire megtalálta Seydát, aki egyedül feküdt a sarokban összegömbölyödve, a fal felé fordulva, de csak válla rázkódásán lehetett látni, hogy sír. A fiúk megint visszajöttek, a közelében ültek, és még mindig gúnyolódtak rajta, látva, hogy mennyire a szívére veszi:

- Nézd a kis kényeskét! Most meg bőg! Mondtam, hogy a konyhában van a helyed, nem harcosok között! Nem is tudom, hogy gondoltad, hogy idejöhetsz közénk! Mi keresnivalója van egy lánynak köztünk, aki ráadásul még idegen is…

- Több, mint neked! - markolta meg a vállát Arion, fölrántotta a földről és nagyot lódított rajta. - Ha ilyen alacsony a szellemi színvonalatok, nem sok felderítői jövőt jósolok nektek! Takarodjatok!

Leült a kislány mellé:

- Picikém! Miért nem leckéztetted meg őket?

A kislány, meghallva Arion hangját, azonnal visszafordult a saroktól és felült. Az őrharcos melléhez szorította arcocskáját, és a karjába bújt. Szeme csupa könny volt:

- Megígértem neked, hogy nem fogom bántani a man…mandaló…riai harcosokat…

Arion átölelte, és a fejére támasztotta állát:

- Én pedig mondtam neked, néha kénytelen leszel megszegni! Mutasd az arcodat! - ujjaival letörölte a könnyeket. - Ezeknek a szép szemecskéknek nem az a dolguk, hogy könnyeket potyogtassanak, hanem, hogy időben észrevegyék a veszélyt, hogy kicsi gazdájuk ne kerüljön bajba! És ez a szép pici szájacska sem sírásra való, hanem, hogy nevessen ránk! No, hadd lássak egy mosolyt! Úgy! Tudod, milyen csinos vagy, mikor nevetsz? Miért kell minden ostobaságot meghallani, amit ezek az éretlen kölykök fecsegnek? Ők azt tanulták, hogy lányoknak nincs helyük a harci bázisokon, a nem mandalóriai származásúak iránt meg eleve előítéletük van. Te arra figyelj, amit Helsa őrharcosai mondanak neked! Saborra is épp az imént kelt a védelmedre, mert a többiek nem hiszik, hogy sith bomákkal találkoztunk. Szembeszállt kiképzőtársaival, mert neked hisz, és oda se figyel a butaságaikra, te meg itt sírdogálsz, ahelyett, hogy jól kiosztottad volna ezt a buta társaságot, ahogy Saborra a saját társait. Add a kezed és hopp föl! Úgy! Kimegyünk a főbejárathoz, ahol Saborra és nyolc bázis őrharcosai várnak rád! Megkeressük a sitheket! Csak leyant hozz, hogy legyen elég frissítőd, ha elfáradnál a bolyongásban! Ennivalót nem kell cipelned, az van nálam, majd együtt eszünk! Na gyere, szívem!

A barlang bejáratában, amerre útjuk vezetett, ott kuporgott a Seydán gúnyolódó fiú és baráti köre:

- Szóval az őrharcosokhoz tartozik - vihorásztak félhangosan.

- Biztos ők alszanak vele, hisz arra valók a lányok, de, hogy még ide is magukkal hozták... - kontrázott a kis társaság vezetője, mikor elmentek mellette. Arion gyorsan perdült meg, belemarkolt a fiú hajába, úgy rántotta föl a földről:

- Nem veszed észre, hogy Seyda páncélt visel? Ő még most is képes harcolni, amikor bennetek néhány órai gyaloglás után már annyi szufla sincs, hogy a közeli cache-eket sorra járjátok! Gondolkozz el ezen, éretlen kölyök! - a földre lökte a fiút, aki nemhogy megütni nem merte az őrharcost, még feleselni se mert vele. De forrt benne az indulat, hogy társai előtt alázták meg. Gyűlölködő pillantást vetett a kislány után.

A komoly Saborra arca földerült, mikor meglátta őket, a helsai őrharcosok pedig azonnal a kislány köré gyűltek. A többi bázis őrharcosai érdeklődve szemlélték a kis felderítőlányt, akit azért rendeltek melléjük, hogy megmutassa nekik a sithek telephelyéhez vezető utat.

- Gyere csak ide, Seyda! - nyújtotta feléje a kezét Saborra. - Nézd, minden bázisról tíz-tíz őrharcos tart velünk! Nyolcvan őrharcos azt hiszem, elég lesz. Ezt azért mondom, mert vagyunk elegen, hogy harcoljunk, ha megtaláljuk őket. A te feladatod most az, hogy az érzékelésedre hagyatkozva segíts megkeresni az ideiglenes sith bázist, tehát csak a felderítés, nem harc, rendben?! Először is visszamegyünk arra a helyre, ahol idefelé jövet a bomákkal találkoztunk, onnan te vezetsz tovább!

A válogatott csapat jó ütemben haladt visszafelé. Seyda meglepően jól bírta az iramot, amin a helsaiak nem is ütköztek meg, csak a többi bázis őrharcosai. Ahogy megközelítették azt a bizonyos helyet, Seydát azonnal megrohanta valami rossz érzés. Önkéntelenül lelassított. Saborra semmit nem kérdezett tőle, de azonnal megálljt intett a kis seregnek. A bomákból eddigre csak lerágott, szétszórt csontok maradtak, bizonyítékául a mindig éhes ragadozóvilág jelenlétének.

Seyda nem nézte a térképet, ő csak a kifinomult idegrendszerét zavaró rossz érzés forrását kutatta. Élesen keletnek kanyarodott, a sziklák felé. Saborra nem zavarta kérdésekkel. Seyda egy sziklafalba épített cache-hez vezette őket és ott hirtelen megállt. Mintha tanácstalanná vált volna, végül az ajtóhoz ment, és ott megfordulva fölnézett Saborrára:

- Innen jön a rossz érzés! - mondta határozottan. Saborra a térképre pillantott:

- Az akkor baj, Seyda! Ez az egyik cache, ami rutinfeladatként elő van írva. Holnap tapasztalatlan felderítőújoncok jönnek ide - megfordult és végignézett az őrharcosokon. - Egy kis csapat most bemegy ide Seydával!

Arion és a helsaiak azonnal a kislány mellé léptek.

- Nem elég! - rázta fejét Saborra, mire másik két bázis őrharcosai is csatlakoztak hozzájuk.

- Jó. Seyda, vezesd őket! Vigyázz a fiúkra!

- Hát persze, hogy vigyázok, ne aggódj, Saborra! - de mikor a kerek fogantyú felé nyúlt, megérezve fején a háta mögött álló Arion tenyerét, felpillantott. Arion tagadóan ingatta fejét:

- Ah-a. Elfelejtetted a szabályt? Mi megyünk be először, te csak utánunk jöhetsz! - gyengéden félretolva maga elől, elsőként lépett be a cache-be, és félreugorva az ajtónyílásból, máris támadóállásba helyezkedett, előreszegezett fegyverrel kutatva a raktárépület belsejét. Helsai társai parancsszó nélkül, mégis valami meghatározott forgatókönyv szerint mozdultak utána. Seyda nem látott még őrharcost igazi harchelyzetben, így lenyűgözve bámulta összeszokott, gyors mozdulataikat.

A cache üres volt. Arion visszajött az ajtóig és kiszólt:

- Gyere, kicsike, nézz körül!

Seyda belépett és szinte mellbevágta a tömény sith jelenlét:

- Itt vannak… - suttogta, míg tekintete végigpásztázta a cache falait. Egy mandalóriai raktárban nem volt sok bujkálásra alkalmas hely, itt is csak néhány láda volt a szemközti falhoz tolva, valamint egy konzol, és programozásra előkészített rohamdroidok, a rutinfeladatokhoz. A másik húsz őrharcos is bejött utánuk. Seydát ösztönei a falhoz tolt ládákhoz vezették. Karcsú kis testével megpróbált befurakodni közéjük. Csakhogy ezek nem voltak üresek. Alkatrészek tömegének súlya akadályozta meg, hogy félretolja őket az útból. Egy keskeny rést keresett, hogy elérje a falat. Arion és Gildor, elértve a kislány szándékát, nekivetették széles vállukat a súlyos ládáknak. Xeren és Tarwin azonnal csatlakozott hozzájuk. Egy perc alatt akkora bejáratot sikerült csinálniuk a ládák közt, hogy nemcsak Seyda, hanem még az ő óriási termetük is be tudott férni. Seyda futó mosollyal köszönte meg, és máris ott állt a fal előtt. Félretolta a ládák mögött a falhoz támasztott deszkalapot, és feltárult egy tenyérnyi nagyságú kis kezelőfelület.

- Ez szép volt, kicsike! - mondta Arion, és megborzolta a haját. Seyda érezte az őrharcosokból sugárzó erőt, és ez lecsillapította hirtelen támadó félelmét, amit a váratlanul még jobban fölerősödő sith jelenlét váltott ki belőle.

- Ez egy átjáró lesz - állapította meg félhangosan. - Ez a kezelőfelület aktiválja valamilyen paranccsal. A fal szerintem félre fog csúszni. Jó lenne szólni Saborrának.

Gildor máris mozdult, és behívta a felderítőparancsnokot.

- Mit találtál, kis Seydám? - lépett oda Saborra. Seyda megmutatta neki a kezelőfelületet, és elmondta feltételezését:

- Az biztos, hogy ezt a cache-t nemrég használták, nagyon, nagyon erős a sith jelenlét! Azt tudom Gerentől, hogy a cache-eket a mandalóriaiak építették, még abban az időben, amikor békében éltek itt a sithekkel. A sithek ezért tudhattak róla. Mivel ezek elég elhagyatott helyek, mi is csak gyakorlásra használjuk őket, a sithek nyugodtan mászkálhatnak keresztül rajtuk. Senki sem feltételezné, hogy ma is működő támaszpontot építenek itt. Elképzelésem szerint a fal mögött barlangfolyosó van, ami egy sith bázisra vezet. Hogy mekkora és működik-e, nem tudom megmondani, de ha az ajtó nyitva lesz, többet fogok érzékelni. Bemehetünk, Saborra?

- Előbb nyissuk ki az ajtót, és majd meglátjuk, mit érzékelsz! És persze a műszereink mit mutatnak. Ha nagy a túlerő, nyolcvan fővel nem bocsátkozunk harcba. Visszavonulunk. A tábor nincs messze, nagy erőkkel fogunk visszajönni ide. Van elképzelésed, hogyan nyílik ez az ajtó?

- Igen, Saborra. Nézd csak a kezelőfelületet! Van egy kis kerek óraféle, rajta három oszlop, számokkal és betűkkel vegyesen. És van alatta egy kis négyszög, ahol szintén számok és betűk vannak. Az óra mellett mindhárom oszlopban két-két kis görgős számláló van, a négyszög mellett viszont nincs semmi. Ha megmozdítom valamelyik betűs vagy számos görgősszámlálót, a kerek kis órán megváltoznak a számok vagy a betűk, ugyanakkor a négyszögben minden változatlan. Arra tippelek, hogy a kód a négyszögben van, a számlálók segítségével az órán ugyanazokat az értékrendű oszlopokat kell beállítani, mint amit a négyszögben látunk, és akkor az ajtó kinyílik. Elvileg.

Saborra megsimogatta a koszorúba font sötét hajat:

- Akkor rajta, kicsi zseni! Nem szólok bele - ahogy Seyda elmerült a munkában, pissz se hallatszott körülötte. Valamennyien feszülten figyelték, mit csinál. A számlálókat csak bizonyos szisztéma szerint, állandóan csak egy irányban mozgatva lehetett állítgatni, de két perc elteltével az órán ugyanaz a három oszlop volt látható, mint a négyszögön.

Az órán lévő oszlopok ekkor zölden felvillantak és a fal megmozdult. Arion azonnal a háta mögé tolta Seydát, Gildor pedig Saborrával tett ugyanígy. Az őrharcosok lövésre készen, támadóállásba helyezkedve két oldalra húzódtak. A fal alig hallhatóan továbbcsúszott, és egy barlangfolyosó vált láthatóvá mögötte.

Arion belépett a folyosóba. Seyda kétségbeesve ragadta meg a karját:

- Várj, ne menj még be! Csapdák lehetnek bent!

Saborra bólintott:

- Igaza van! Muszáj előreengednetek Seydát! Ő a felderítő. De mielőtt egy lépést is tennétek, bekapcsolom a műszeremet.

- Fölösleges - mondta Seyda, befelé figyelve az alagútba. - Nincs fémtömeg odabent, tehát droidok és lőtornyok nem lehetnek. Erőmező sincs. Sithek viszont vannak. És jedik is. Meg bomák. Közel vannak, még a szagukat is érzem.

- Eszerint nemrég kezdtek el betelepülni - vélte Saborra. - Fiúk, készen álltok egy kis harcra?

Egyetértő néma bólintások. Seyda visszaszaladt a konzolhoz:

- Saborra, azt tanítottad, hogy nem szabad mindenkinek egyszerre bemenni egy veszélyes helyre, tehát kell itthagynunk valamennyi őrharcost, nehogy hátba támadjanak minket a sithek, vagy becsukódjon mögöttünk az ajtó és csapdába kerüljünk. Neked is itt kell maradnod, mert te vagy a nagygyakorlat vezetője! Láttam, hogy a ládák tele vannak alkatrészekkel. Aktiválhatom ezeket a rohamdroidokat, hogy segítsenek nekünk?

- Okos vagy, Seyda, hogy erre is gondoltál! Csináld!

Seyda belekukkantott a ládákba és elkezdte összeszedegetni az alkatrészeket. Miután minden együtt volt, egyesével elkezdte beépíteni a módosításokat a droidokba, miután felmérte, melyikkel mit tud kezdeni. A nyolc mandalóriai rohamdroid fél órán belül ott sorakozott aktiválva, védő energiamezőbe burkolva. Seyda az egyetlen protokoll harci droidot is aktiválta, amit a sarokban talált. Mikor végzett, a konzolhoz szaladt, és beállította a harcra kész droidok finomopcióit is, majd megfordult és kiképzője elé állt, jelentve, hogy készen van.

Saborra mindkét kezét a kislány vállára tette:

- Térképismereted, a történelmi ismereted, a helyzetfelismerésed, a körültekintésed, a műszaki ismereted, a konzolismereted, a harci tudásod, a logikai készséged tökéletes! Te az első napon máris kiválóan vizsgáztál a felderítők nagygyakorlatán, a minősítésed fölkerül az adatkártyádra! Büszke vagyok rád, kis tanítványom! De büszke lesz rád a többi kiképződ, Xarga, Zuka és Geren is. És az egész vezérkar.

- És Helsa minden őrharcosa! - dörmögte Arion.

- Igazán? - csillant föl Seyda szeme.

- Igen, Seyda! - mondta Saborra. - Te akár már most hazamehetsz, mert máris teljesítetted az összes rutinfeladatot együttvéve. És még meg se dícsértem jedi érzékelésedet, amivel idáig elvezettél bennünket, bár ez jedi mestereid érdeme. Most menj, kicsi Seydám, de nagyon óvatos légy! És fogadj szót Arionnak! Ő a téged kísérő őrharcosok parancsnoka, ő fogja eldönteni, fel tudjátok-e venni a harcot. Arion… - Saborra pár halk szót váltott a helsai parancsnokkal, aki némán bólintott, majd közvetlenül Seyda mögé lépett:

- Gyerünk, kicsike! Tiéd a terep!

Seyda nekiindult. A keskeny barlangfolyosóban sötét volt. A kislány azonban biztosan haladt a barlangúton. Rövid idő múlva halvány fényt észleltek. Egyszerre Seyda megtorpant, és védő mozdulattal tárva szét karját, visszatartotta Ariont és az őrharcosokat. A parancsnok a feszülten előre figyelő kislány arcához hajolt:

- Mi a baj, szívem? Miért állítottál meg minket?

Seyda Arion fülébe suttogott, miközben le nem vette tekintetét a kiszögellésről, mely mögül a fény derengett:

- A következő kanyar mögött, kb. hetven méterre előttünk sithek vannak. De aknákat raktak le. Föl kell szednem őket, nehogy megsebesüljetek. Maradjatok itt! Csak akkor jöhettek utánam, ha megengedem!

- Rendben, kicsike, de nehogy ezzel próbálj lerázni minket, értetted? Tudjuk, milyen bátor vagy. Nincs szükséged a bizonyításra! - megsimogatta a fejét. - No menj, szívem, de óvatos légy!

Seyda letérdelt. Érzékeny ujjaival megtalálta az első aknát. Lehunyt szemmel ráhangolódott és hatástalanította. Viszonylag gyorsan haladt előre. Tizenöt aknát szedett föl. Nem talált többet. A sötétben nem látták volna a jelzéseit, a hangadást pedig veszélyesnek tartotta, ezért csendes, könnyű lépteivel visszament az őrharcosokhoz:

- Kész vagyok, Arion! - jelentette. - Most már jöhettek!

- Megyünk, kicsike. Gyerünk, fiúk!

Mielőtt elérték volna a kiszögellést, ami mögött megpillanthatták volna a sitheket, Seyda ismét megállította őket:

- Valami van a jobb oldali falban. Nagyon gyönge energiát sugároz. Megnézem.

- Csak óvatosan, kicsike. Nagyon vigyázz magadra!

- Meg rátok is, Arion - mondta halkan a kislány, és odalépett a jobb oldali barlangfalhoz. Két kis tenyerét a falra tapasztotta, és igyekezett ráhangolódni az energiaforrásra, majd visszatért az őrharcosokhoz.

- No mire jutottál? - fogadta Arion.

- Nem találkoztam még ilyesmivel - rázta fejét a kislány. - Olyan, mintha élne, de persze nem élhet, mert benne van a falban. Nincs nagy kiterjedése.

- Csapda lehet?

- Nem, Arion, nem tartom valószínűnek. Nincs semmi mesterséges energiaforrás a közelben, amit vezérelhetne. Persze ettől még tévedhetek, de az én érzékelési rendszeremben vannak veszélyes kisugárzások, és közömbösek. Nem tudom neked megfogalmazni, miért és honnan érzem, de ez a valami teljesen közömbös, nem veszélyhordozó ránk nézve. Azok a sithek a kanyaron túl viszont azok. Menjünk.

- Nono, kicsike, megint elfeledkeztél az egyezségről! Te biztonságban idevezettél minket, de a harc a miénk. Innentől átveszem a parancsnokságot tőled. Curukkolj csak szépen hátrább és maradj itt!

- Én is tudok harcolni, Arion!

- Tudom, szívem. De szerintem ez a barlang nemcsak ekkora, ez tehát csak előőrs lehet. Végzünk velük, aztán megint te vezetsz tovább, rendben?

- De most van energiám a harchoz…

- Azt mondtam, itt maradsz. Értetted?! - emelte föl hangját Arion.

- Értettem! - mondta Seyda engedelmesen és hátrább húzódott.

Arionnak igaza volt. A vörös fényben úszó, sötétvörös kövekkel kirakott barlang közepén, két boma társaságában csupán néhány sith lézengett. Bizonyára nem számítottak támadásra, mert nyugodtan beszélgettek. Az őrharcosok pillanatok alatt elsöpörték őket. Arion maga ment vissza a kislányért:

- Most már jöhetsz, kicsike! Nézd, háromfelé ágazik az út, és mindegyik bejáratot ajtó zárja le! Te merre mennél tovább? Én úgy hiszem, a középső a helyes út, mert annak van a legnagyobb kapuja, szerintem tehát a legfontosabb utat az zárja le, de vajon mire való a másik két ajtó?

- Jól gondolod, Arion, valóban a középső út vezet a központi részbe - mondta magabiztosan Seyda. - De azt az ajtót még nem tudjuk kinyitni. Előbb be kell járnunk a jobb és baloldali részt! Valamelyik a kettő közül elvezet olyan vezérlő szerkezethez, amely ennek a középső ajtónak a nyitását lehetővé teszi. Az akadémián tanultunk ilyen régi sith szentélyekről, mert biztos, hogy ez az. A szentélyeket olyan helyekre építették, ahol az átlagosnál sokkal erősebben lehet érezni az Univerzum energiáját. Én is jedi szentélyt látogattam meg két társammal akkor, amikor Nihilus sötét jedijei elfogtak minket. Ezeknek a sith építményeknek a felépítése és védelme a jedik logikáján alapul, hiszen a sith jedik is jedik voltak eredetileg.

- Kincset érsz, te lány! - mondta Gildor.

- No, fiúk, hallottátok! - nézett társaira Arion. - Akkor most a társaság egyik része Seydával és velem jön! Benézünk a bal oldali folyosóra, hátha ott a nyitószerkezet! A társaság nagyobbik része itt marad a droidokkal, és őrzi a főbejáratot, meg a jobb oldali folyosót! Ha kinyílik a főbejárat, senki nem léphet be, világos? Előbb kipucoljuk a jobb oldali területet is, aztán egyszerre benyomulunk a központi részbe! Nem tudom, mennyien lehetnek ott bent, ezért nem akarom erőinket megosztani.

Mialatt Arion kijelölte az őrharcosokat, akik velük jönnek a felderítő útra, Seyda közelebb óvakodott a bal oldali ajtóhoz, melyen fél méter átmérőjű kör díszelgett, de sem kilincs, sem fogantyú nem látszott rajta. És kezelőfelület sem volt mellette a falon.

- Hogy lehet ezt kinyitni? - kérdezte a parancsnok. A kislány a piros kör közepére tette tenyerét, és az ajtó két szárnya kitárult:

- Hát így! - és aktiválta fénykardját, mert nem messze tőlük négy sith beast-rider álldogált. Arionék lövéssorozata lekaszálta a feléjük dübörgő két fiatal bomát, a harmadikkal a levegőt átszelő fénykard végzett, mely azután visszatért Seyda kezébe. A kislány másodszor is elhajította fegyverét, mely ezúttal két sith-tel végzett, akiket az őrharcosok lövései már súlyosan megsebesítettek.

- Ez nagyon szép volt, kicsike! - mondta elismerően Arion, leeresztve fegyverét. Seyda a parancsnokra mosolygott, majd tovább vezette az őrharcosokat. Még két ízben sith katonákon kellett keresztülvágniuk magukat, aztán a folyosó egy kör alakú barlangba torkollott. A barlang közepén furcsa külsejű gép állt:

- Computer - mondta Seyda, és figyelmesen vizsgálgatta a kezelőfelületet. - Talán ez nyitja ki a főbejárat ajtaját.

- Tudsz vele kezdeni valamit? - lépett közelebb Xeren.

- Remélem, igen - mondta a kislány bizakodva. - Zuka és Saborra sok érdekes dolgot mesélt nekem sith számítógépekről, amikkel ők is találkoztak már. Ez a kezelőfelület egyáltalán nem bonyolult, tehát szerintem csak belső használatra való. Mint amilyen az ajtónyitó kód használata. Nézzétek, ez a piros négyszög aktiválja! A kijelzőn számok vannak, köztük egy egyenlőségjel, a következő sorban pedig különböző relációs jelek. Ezeket a jeleket bizonyára úgy kell beírni a számok között üresen hagyott karakterekbe, hogy az egyenlőségjel két oldalán lévő számok értéke megegyezzen - és biztatást sem várva máris belemerült az egyenlet felállításába. Mikor befejezte, a kijelzőn lévő egyenlet felvillant, majd eltűnt. A kislány feltekintett:

- Remélem, jó volt az elképzelésem a logikájával kapcsolatban, mert már nem csinálhatom vissza. Nincs lehetőségem változtatásra. A konzol már nem működik, a gép kikapcsolt.

- Ne búsulj, ha nem sikerült - simogatta meg Arion a haját. - Így is nagyon büszkék vagyunk rád! Mielőtt elkeserednél, menjünk, és nézzük meg a jobb oldali folyosót is! Ha nem tudunk tovább menni, majd ráérünk akkor gondolkodni, mit csináljunk.

Visszatértek társaikhoz. Már messziről látták, hogy a főbejárat kétszárnyú kapuja tárva-nyitva áll.

- Ugye mondtam, hogy ne keseredj el előre?! - borzolta meg a kislány haját Arion. - Te csodákra is képes vagy!

Minden tekintet elismerően csüngött Seydán. A helsaiakét már megszokta, de most már érezte a többi harcbázis őrharcosainak csodálatát is, és ez nagyon megnövelte önbizalmát. Arion ismételten megtiltotta, hogy valaki is nekivágjon a középső, lefelé lejtő útnak, majd nekiindultak földeríteni a jobb oldali folyosót. Itt is csupán néhány sith és boma volt az ellenfél, és az út végén itt is találtak egy computert. Hasonló logikával működött, mint az előző, de ez egy falba süllyesztett kis kamra ajtaját nyitotta ki, melyben olyan összetevőket találtak, melyek fegyverek és páncélok fejlesztésére szolgáltak. Arion utasítására kiürítették a raktárt, és visszatértek az elágazáshoz.

- No, most mindenki vegyen nagy levegőt, aztán induljunk! - mondta Arion és maga mellé parancsolta Seydát:

- Sajnos, nem küldhetlek hátra, ahol nagyobb biztonságban lehetnél, mert közülünk csak te érzékeled a jedi csapdákat, de el ne merj mozdulni mellőlem, értetted?!

- Értettem - mondta a kislány előre figyelve. Gildor Seyda másik oldalára lépett. Seyda a két hatalmas őrharcos védelmében méltányolta, hogy ennyire vigyáznak rá, bár nem félt, csak nagyon izgatott volt, mit találnak a bázis szívében. Két ízben futottak össze bomákkal és beast-riderekkel, kétszer pedig sith katonákkal, de könnyedén végeztek velük. Egyszerre kiszélesedett a folyosó. A gigantikus teremben fények villóztak, és villámláshoz hasonló kék sugarak cikáztak, melyek a barlang mennyezetébe épített kristályban fókuszálódtak.

- Közel az út vége - mormolta Arion, és előreküldte a nyolc rohamdroidot ( a protokolldroid már régebben megsemmisült), de az őrharcosoknak is tüzet vezényelt. Bomák dübörögtek feléjük, mögöttük idomítóik, és sith katonák. Az óriási hüllők nem törődtek a testüket szaggató lövésekkel, engedelmeskedtek az agyukra gyakorolt ölési parancsoknak. Egy se érte el a mandalóriai csapatot. Már félúton lerogytak. Az idomítók talán nem bocsátkoztak volna harcba, de nem hátrálhattak. Fenevadjaik pusztulása után őket is elérte a vég. A rohamdroidok sorra robbantak szét, de feladatukat végre is hajtották. A sith katonákból egy sem maradt életben. Seyda meggyógyította sebesült társait, így a csapat teljes létszámban tudott tovább haladni. És ott voltak a terem bejáratánál. Egy szakadék peremén. A terem túlsó végéhez a szakadék fölött átívelő híd vezetett, a híd közepén pedig két csuklyás, maszkos alak állt. A villámkisülések, melyeket ők produkáltak eddig a kristállyal összeköttetésben, most abbamaradtak. Feltehetőleg egy szertartást szakított félbe a mandalóriaiak megjelenése.

- Sötét jedik - mondta Seyda, legyőzve a rossz érzést, mely hatalmába kerítette. De nem esett pánikba, mert jobban féltette őrharcostársait, mint saját magát. Hatalmas, pozitív energiájuk, és erejük érzete semlegesítette a sötét erő kellemetlen kisugárzását.

Csupán a számbeli fölény két felkészült jedi ellen azonban nem elegendő, ezzel a mandalóriai harcosok, és Seyda is ugyanúgy tisztában voltak, mint a két sötét jedi, akik egyelőre nem tettek támadó mozdulatot.

- Egy jedi! - tört elő rekedt, de érthető hang az egyik maszk alól. - Egy jedi, aki halálos ellenségei mellett harcol? Csak félelemből szolgálhatod őket, nem meggyőződésből! Gyere, mi segítünk elpusztítani őket, és szabad leszel!

- Szabad vagyok, és velük akarok maradni! - csendült Seyda hangja tisztán, határozottan. Mintha nem is kislány lett volna most, hanem egy felnőtt nő.

- Még gyermek vagy. Nem tudod, mi a helyes út, amelyen járnod kell!

- De tudom! Ők az én népem, ők az én családom! Az ő útjukon akarok járni! Semmi közöm hozzátok!

- Most így gondolod, mert nem tudod, mi a hatalom. Nem tapasztaltad még, mekkora hatalmat ad a sötét erő!

- Nem is akarom megtapasztalni! Engem szeretnek, és törődnek velem! Nincs szükségem hatalomra, csak otthonra és szeretetre!

A sötét jedi tovább duruzsolt, de Seyda nem került a csábítás hatása alá. Az őrharcosok jelenlétének érzése segítette, hogy józan tudjon maradni. Figyelmét ezért vonhatta magára a másik sith jedi ténykedése, aki támadni készült! Seyda nem gondolta át, mit fog csinálni, ösztönei kényszerének engedelmeskedve, a Helsán sokat gyakorolt erőugrással hidalta át a sithektől való távolságot. Nem gondolt arra, hogy belezuhanhat a szakadékba, ha elvéti a célt; egyszerűen cselekednie kellett, mielőtt Arionékat megölik...

Pompás ívben landolt a két jedi mellett, és fénykardja már lendült is. A támadni készülő sithnek annyi ideje volt még, mielőtt lezuhant a szakadékba, hogy a kislány felé küldjön egy erővillámot, ezzel kiütötte Seyda kezéből a fénykardot, mely pörögve hullott a mélybe. A fegyvertelenné váló kislány tudta, hogy mivel eddig folyamatosan gyógyítgatta az őrharcosokat, maradék energiájával nem tud már sok kárt tenni ellenfelében, mégis gondolkodás nélkül fordította tenyerét támadólag az eddig őt csábítgató sötét jedi felé, aki torz hangon sziszegte:

- Ostoba!!!! - és mindkét tenyerét fölemelte. E pillanatban olyan tűzerő zúdult rá a döbbenetből felocsúdó őrharcosok felől, hogy megtántorodott. Feléjük fordult, hogy visszaverje a támadást, ekkor azonban Seyda utolsó energiájával, egy erőlökéssel hátrataszította. A súlyosan sebesült sith jedi belehullott a szakadékba. Seyda a keskeny hídon térdelve bámult utána. Egyszerre nagyon fáradtnak érezte magát.

- Hogy merted ezt tenni?!!! - hallotta hirtelen a dühös szemrehányást, és Arion odarohant hozzá. Olyan vad erővel ragadta vállon a kislányt, hogy Seyda feljajdult. Arion elengedte, és letérdelt mellé:

- El se hiszed, mekkora frászt hoztál rám! Ha valaha mégegyszer megpróbálkozol ilyesmivel, úgy elporolom azt a formás kis fenekedet, hogy hetekig nem tudsz majd ráülni, megértetted?! Te, te szófogadatlan kis bolond... - és hirtelen magához ölelte. - Ennyire nem szabad önfejűnek lenned! Te harcos vagy, akinek vezetői vannak, és szót kell fogadnod a vezetőidnek! Igaz, hogy megmentetted az életünket, de nem sokon múlt, hogy te magad is életben maradtál. Arra nem gondolsz, hogy mi is aggódunk érted, nemcsak te féltesz minket állandóan?

Seyda érezte a többiekből áradó feszültséget is. Sith jedikkel harcolni, ha túl is éli valaki, nem a legkellemesebb emlékei közé fog tartozni.

Mikor a társaság megnyugodott, és engedett a feszültség, Gildor és Xeren átment a hídon, hogy földerítse, mi van a terem túlsó végében. De egy kőoltáron, rajta egy mumifikálódott tetemen, és néhány üres urnán kívül semmit nem találtak. Arion nem hagyott sok időt a nézelődésre, kiadta a parancsot a visszatérésre.