A KIS JEDI ÚRNŐ 4. rész

Seyda nagyon jól aludt ezen az éjszakán, így már hajnalban talpon volt. Gyorsan összekészült, rendbe rakta kevéske holmiját és kilépett a színesedő reggelbe.

- Jó reggelt! - mondta kedvesen az őrharcosoknak, akik visszamosolyogtak rá. - Nagyon elegánsak vagytok.

- Te pedig nagyon csinos vagy - hangzott a válasz.

- Köszönöm. Nekem is tetszik az új páncélom. És köszönöm, hogy vigyáztatok rám éjszaka, de most már ébren vagyok, menjetek nyugodtan aludni!

- Amíg Calborn vissza nem vonja az őrzésedre vonatkozó parancsot, melletted vagyunk.

- De hát már nappal van, Arion, és én csak a kis gyakorlópályára megyek, ahol Xarga vár.

- Akkor a kis gyakorlópályára kísérünk el Xargához. Kár a vitáért.

- Én nem vitázom veletek, csak azt szerettem volna, ha végre elmehetnétek pihenni.

- Majd pihenünk, ha letelt a szolgálat. Egyébként Xarga ilyenkor a nagy gyakorlópályát ellenőrzi, azután reggelizik csak. Talán ésszerűbb lenne neked is reggelizni, amíg Xarga ráér veled foglalkozni.

- Akkor megyek reggelizni. Velem jöttök? Legalább éhesek ne legyetek, amíg rám vigyáztok, jó?

- Jó - a négy őrharcos melléje szegődött. Vissza kellett fogniuk hatalmas lépteiket, hogy a kislány győzze velük az iramot.

- Nagyon szép ez a Helsa bázis. Én tegnap láttam először, és máris otthon érzem magam benne. Ti is biztosan így vagytok vele, igaz?

- Igen. Sikerült eligazodnod valamennyire itt köztünk?

Seyda komoly arccal nézett föl Arionra és úgy beszélt, mintha leckét mondana föl:

- Ti a Starviller klán őrharcosai vagytok, a Helsa bázis az egyik a harci bázisaitok közül, ahol a harcosokat képezitek ki. Sylas a klánvezéretek, és a kék a klánotok domináns színe. Rajtatok kívül van még tizenegy klán, ebből Calborn vezéré az egyik, a Telrevan, aminek a lila a domináns színe. Az Ordo klán képezi ki a híres Karendhor gárdát, de itt Calborn és Larsen belefojtotta a szót Gerenbe, mert már késő volt, úgyhogy többet nem tudok erről. Ti őrharcosok vagytok, nehézpáncélotok van, mint a vezéreknek, mert ti vagytok a legerősebbek, akik ezt el is bírjátok, és még mozogni és harcolni is tudtok benne. Az átlagharcosoknak középsúlyú páncélja van, mert elég védelmet, ugyanakkor könnyebb mozgást is biztosít nekik. A felderítők, mint én is, erősített védelmű könnyűpáncélt kapnak, mert ők a leggyengébbek, de a legmozgékonyabbak is. Csak ez a néhány dolog maradt meg a fejemben.

- Csak? Hiszen alapvető dolgokkal vagy máris tisztában!

Közben elérték az étkezőt, ahol rajtuk kívül csak a tegnap este is látott konyhai személyzet tartózkodott. A reggelit készítették elő, hogy a lassan szállingózó harcosok a gyakorlatozások megkezdése előtt kényelmesen ehessenek.

Seyda a hosszú asztalok egyikéhez telepedett, kísérőivel együtt. Beszélgettek, természetesen arról, amihez ő is értett. Harci technikákról és a kardokról. Néha elgondolkodott, majd két finom falat közt egyszer váratlanul testőrsége vezetőjének szegezte kérdését:

- Arion, én még itt a konyhában se látok nőket. A mandalóriai nép csak férfiakból áll? Nők nincsenek is köztetek?

Arion szájában megállt a falat. Őrtársaira pillantott, akik éppily tanácstalanul néztek vissza rá.

- Butaságot kérdeztem? - mondta Seyda és hozzátette. - Persze, igazatok van, ezt magamtól is kitalálhattam volna. A nők gyengék és nem tudnának harcolni, ahogy ti. Egykettőre megölnék őket a csatákban és elfogyna a népetek. Egyszerűbb, ha csak férfiakból áll a társadalmatok. Nőkre nincs szükség olyan erős harci birodalomban, mint a tiétek. Csak azért kérdeztem, mert a jedik között azért voltak női harcosok is. Engem is a harci tudásomért fogadtatok be. De furcsa belegondolni, hogy az egész Mandalóriai Birodalomban csak én vagyok most az egyetlen nő.

Ó istenem, mormolta Arion, hát ezért kell téged ennyire őrizni…

Látva, hogy társai meg se fognak mukkanni, valahogy összeszedte magát:

- Hát, Seyda, ez nem egészen így van.

- Tényleg? - csillant föl a kislány szeme. - Akkor másik harci bázison mégis vannak nők?

- Nem, Seyda, a harci bázisokon csak férfiharcosokat képeznek. De a birodalomban vannak nők. És gyerekek is. Calborn és Larsen mit mondott erről neked?

- Semmit. Tegnap még nem jutott eszembe, hogy erről kérdezzem őket. És honnan szedtétek a gyerekeket?

- Seyda - mondta elszántan Arion. - A harci dolgokkal kapcsolatban bármit kérdezz tőlünk, mert az az életterünk, de a vezérek dolga, hogy a birodalommal kapcsolatos kérdéseidre válaszoljanak! Ők tudják, milyen szisztéma szerint fognak téged tanítani. Elfogadod a válaszomat sértődés nélkül?

- Persze, hogy elfogadom. Igazad van Arion, Calborn mondta, hogy össze kell állítania a tanulási menetrendemet. Majd akkor tőle megkérdezem. Én jóllaktam már, ti is? Félek, hogy a nagy ráérésben végül elkések a kis gyakorlópályáról és Xarga összeszid. Larsen mondta, hogy nagyon, nagyon szigorú, de láttam is rajta.

- Igen, Seyda, Xarga szigora hatásos a harcosok nevelésében. De Xarga nem szokott összeszidni senkit. Itt nem szoktak sem kiabálni, sem káromkodni. Sem a vezérek, sem a kiképzőtisztek. De megvannak a módszereik a fegyelmezésre, mert csak fegyelmezett harcos tud életben maradni ezen a zord vidéken.

- Azt mondod, zord? Ez a hangulatos táj?

- Hangulatos, persze, és ha a sithek nem vetődnek ide, akkor csak ragadozókkal van tele.

- Tudom, tegnap idefelé jövet mi is találkoztunk cannokokokkal, de Calborn kardjával már én is tudtam harcolni ellenük.

- Igen, meséltek róla - jegyezte meg Arion. - Ügyes vagy és bátor.

- Köszönöm a dícséretet és hogy ilyen kedvesek vagytok. Mivel tudom viszonozni?

- Nem várunk viszonzást Seyda, de ha egyszer arra akarnak rávenni, hogy ellenünk harcolj, akkor jusson majd eszedbe ez a békés, csöndes hajnal és az, hogy mi csodáltunk és elfogadtunk téged. Ne engedd, hogy gyűlölettel acsarkodó idegenek irányítsák az érzelmeidet, és olyanok fordítsák ellenünk a szívedet, akik nem voltak részesei ennek a békés hajnalnak.

- Arion, én soha nem fogom elfelejteni ezt a békés hajnalt, és soha nem fogok ellenetek fordulni, megígérem. Megígérem!

- Seyda, én csak kértelek. Vigyázz a szavaiddal! Mi nem esküdözünk, csak ígérünk. De azt be is tartjuk. Minden körülmények között. Ha nekünk megígérsz valamit, életed rajta a pecsét.

Seyda kedves arcocskája elkomorult:

- Én még soha senkit nem érdekeltem, ezért az ígéretemre se tartottak igényt. Ti szóba álltok velem, kedvesek vagytok, vigyáztok rám, megengeditek, hogy tanuljak, és amikor hálával eltelve megpróbálom nektek megköszönni, annyit se néztek ki belőlem, hogy meg tudom tartani az ígéretemet? Vagy csak bizalmatlanok vagytok, azért nem kértek az ígéretemből?

Arion a fejét rázta:

- Ha így beszélsz, gyerekésszel gondolkodsz. Nem veszed észre, hogy az ígéret téged köt, nem minket. Nálunk az ígéret esküvel ér föl, a megszegőjére halál vár. A figyelmeztetésem téged véd. Ami a bizalmatlanságot illeti, a bátyád, ahogy te is hallottad a jedik közt, legyőzött minket, téged ennek ellenére befogadtunk magunk közé. Te ezt bizalmatlanságnak tartod?

- Nem, Arion, igazad van, de amit elmondtál, csak még jobban megerősíti az elhatározásomat, hogy az ígéretemet betartsam. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a hálámat kimutassam irántatok. Megértettem a figyelmeztetésedet, de nem vonom vissza az ígéretemet.

Arion meghajtotta fejét:

- Akkor mi tisztelettel elfogadjuk, Seyda.

A nagy gyakorlópálya lassan megtelt. Ötszáz felderítő és ezerkétszáz harcos várta Xarga szokásos eligazítását, melyen azonban most meglepetésükre Calborn, Sheruk és Brailor is részt vett a vezérkar képviseletében.

Larsen pihenni küldte Arionékat és a kislányhoz fordult:

- Gyere, Seyda! Sylas beszélni szeretne veled.

- De most eligazítás lesz…

- Igen, ez igaz, de neked ezen nem kell részt venned. Ez most csak a fiúkra tartozik. Sylas vár téged. Gyere!

- Igen, Larsen.

Xarga megvárta, hogy Larsen elvezesse Seydát, és mikor már biztos volt abban, hogy szavait a kislány nem hallhatja, megkezdte a rendkívüli eligazítást.

Larsen bevezette a tanácsterembe kislányt:

- Jó reggelt, Sylas - köszönt Seyda bátortalanul.

- Jó reggelt, kislányom - mondta Sylas. - Gyere, ülj ide mellém!

Seyda óvatosan közelített a vezérhez és bátortalanul lecsüccsent az eléje tolt szék szélére.

- Félsz tőlem?

- Nem, nem félek, csak te olyan… olyan méltóságteljes vagy és bizonyára nagyon nagy a hatalmad és… megengeded, hogy Larsen is ideüljön mellém? Az ő jelenlétét már megszoktam…

A klánvezér ajka mosolyra húzódott:

- Larsen, hallottad! Helyet foglalnál kis harcosnőnk mellett?

A gárdakapitány leült:

- Megtisztel a bizalmad, Seyda.

A kislány fellélegzett. Sylas várt egy kicsit, hogy egészen megnyugodjon, aztán megszólalt:

- Tegnap Calbornnal, Brailorral és Sherukkal együtt megbeszéltük, hogy itt maradsz a Helsa bázison, és felderítő harcosunkká fogunk képezni. A kiképzőiddel bizonyára már tegnap találkoztál. A továbbiakban ők fognak tanítani. Én most arról szeretnék beszélni veled, mit jelent közénk tartozni. Semmi közöd ahhoz, amit Revan tett, így nem tartunk ellenségnek. Ha két évig nem lesz veled baj, és te is jól érzed magad köztünk, dönthetsz arról, kívánsz-e csatlakozni klánomhoz, Starvillerhez. Ha igen, attól kezdve bárhova mégy ebben a birodalomban, igazi mandalóriainak fognak elismerni. Én azonban már most nyugodtan mondom neked, nem érzem, hogy bármilyen gond lenne veled. Kedves vagy, lelkes és őszinte. Ezenkívül fegyelmezett és tisztelettudó. Bizonyára megérted, hogy a háború óta különösebben nem szimpatizálunk a jedikkel, de a helsai bázis vezérkara egyetért abban, hogy nagyon jó mestereid voltak, és mivel érezzük, hogy őszintén szeretnél közénk tartozni, megtisztelsz minket azzal, hogy képességeidet a mi szolgálatunkba kívánod állítani.

A kislány szeme felcsillant, arca ragyogott a biztató kilátások hallatán és felbátorodott annyira, hogy most már az egész széket el merte foglalni. Larsen és Sylas figyelmét ez sem kerülte el és összemosolyogtak a kislány feje fölött, aki bátrabban bámészkodott a tanácsterem berendezései közt.

- Kislányom, amikor gyakorlatokon vagy, - folytatta Sylas -, természetesen mindig az aktuális kiképződ felel a biztonságodért, és vele közölheted azt is, ha problémád van. Ha pihenőidődben történik valami, amihez segítségre, vagy támogatásra van szükséged, Sheruk és Brailor, a két alvezér meghallgat és intézkedik. Calborn csak átmenetileg és bizonytalan ideig tartózkodik Helsán, de amíg itt van, az ő segítségét is kérheted. És persze az enyémet is, amikor itt vagyok. Larsen egész nap megtalálható, csak éjszaka megy aludni, de ha körülnéztél, láthattad, milyen sok őrharcosa teljesít szolgálatot ugyanabban az időben, még éjszaka is. Őket bárhol, bármikor megtalálod. Ha valamilyen kellemetlenséged lenne, vagy bajba kerülnél, Helsa nyolcszáz őrharcosa közül bárkihez fordulhatsz segítségért, ugyanígy a járőrökhöz is, akikkel a bázison belül és kívül is egyaránt találkozol majd.

- Nem értelek, Sylas - mondta óvatosan a kislány. - Itt a bázison nincsenek vadállatok, kitől kellene tartanom? Milyen problémám lehetne?

- Kislányom, a harcostársaidnak előbb meg kell szokniuk, hogy veled együtt kell a kiképzésen részt venniük. Egyáltalán azt kell megszokniuk, hogy ezután te is a bázison fogsz élni köztünk.

- És ez miért okozna gondot nekik? Az őrharcosoknak se okoz gondot, hiszen azt mondtad, őhozzájuk forduljak, ha bajba kerülnék.

- Igen, ezt mondtam, mert az őrharcosok több éve és állandóan itt vannak. És ők már nemcsak harci képzést kapnak, hanem Larsen egyéniségfejlesztő tréningjein is időről időre részt vesznek, ezért több az önfegyelmük, és olyan dolgokat is meg lehet velük beszélni, olyan titkokat is rájuk lehet bízni, amiknek a megértése egyszerűbb lelkületű harcos fölfogását meghaladná. Akárkiből nem lehet őrharcos. Aki tehát méltó volt rá, hogy őrharcos legyen, abban maximálisan megbízunk. Az átlagharcosok között jóval nagyobb a mozgás, nem ismerjük még őket annyira, keveset tudunk róluk, ezért amíg nem bizonyítottak, természetszerűleg nem bízhatunk meg bennük minden tekintetben. Jönnek és mennek a harci bázisok között, időnként újoncok is megjelennek, akiknek esetleg nem tetszik az, hogy egy jedivel, ráadásul Revan testvérével kell együtt gyakorlatozniuk. Te váratlanul pottyantál ide közénk, de az, hogy mi bízunk benned, nem jelenti azt, hogy mindenki bízni fog benned. Legalábbis a kezdeteknél. Majd ha már bizonyítottál nekik is, megváltozik a helyzet. Megértettél, kislányom?

- Igen, Sylas, megértettelek.

- Jó. Van még kérdésed?

- Nincs, Sylas. Köszönöm, hogy legalább ti bíztok bennem.

Sylas megsimogatta a kislány haját, aki most is összerezzent a feléje nyúló hatalmas férfikéz láttán, de mert tegnap Calborntól és Larsentől is csak szelíd simogatást kapott, most sem rántotta el fejét a gyengéd mozdulat láttán:

- Nem félünk attól, hogy csalódnunk kell, kislányom. Most menj! Xarga vár.

Larsen most is Seyda mellé szegődött és elkísérte a kis gyakorlópályára, ahol huszonöt újonc várt. Megpillantva a közeledő kislányt, egymáshoz hajolva elkezdtek sugdolózni.

A kislány önkéntelenül simult a gárdakapitányhoz, aki átfogta a vállát:

- Baj van, Seyda? - hajolt le az arcához.

- Nem jó a kisugárzásuk - súgta Seyda, szemmel tartva a fiatal harcosokat, akiknek a páncélján látta, hogy nem felderítők lesznek, hanem átlagharcosok. - Legalábbis néhányan nem pozitívak.

- Milyen a kisugárzásuk? - faggatta Larsen.

- Ellenséges és alattomos. Csak néhányuké. Muszáj nekem velük edzenem? - nézett könyörögve a gárdakapitányra.

- Megbeszéljük Xargával, ha ideér. Keresünk neked addig őrharcosokat, akik végig itt lesznek melletted, jó?

- Jó - és Seyda máris hátat fordított a kis edzőpályának. Larsen az őrharcosok barakkja felé vezette és rábízta a barakk előtt álló őrségre:

- Maradj itt velük, mindjárt jövök!

Jó tíz perc múltán visszatért. Négy őrharcos volt vele. Seyda addigra már élénk beszélgetésbe merült az őrséggel. Éppen a fénykardokról folyt a szó.

- Larsen! - pillantott föl Seyda. - Nem lehetne a te őrharcosaiddal gyakorlatoznom? Velük nagyon jól meglennék.

- Azt biztosra veszem, Seyda, de ők már évekkel ezelőtt megtanulták azt, amit neked most meg kell tanulnod. Más feladatuk van. Nézd, ő Tagren! Ő és három őrharcosa veled lesznek egész nap, amíg Arionék éjszakára le nem váltják őket. Most menjünk vissza a kis pályára! Beszélek Xargával is. Egyébként kicsit furcsa, hogy tegnap Calborn és Saborra harcosai nem váltottak ki belőled félelmet, ezek a képzetlen, kezdő harcosok pedig most ennyire megriasztottak.

- Nem félelem ez, Larsen, hanem bizalmatlanság. Szégyellem érte magamat, de akkor is érzem azt az alattomos kisugárzást és az nagyon visszataszító. Csak néhány harcosé. Emlékeztetnek arra a három hétre a köztársaságiakkal. Az is ilyennel kezdődött, később meg már nem tudtam, hol találjak búvóhelyet a hajón…

- Ez itt nem történik meg, Seyda - szólalt meg Tagren. - Nincs mitől félned! Szemmel tartjuk ezt a társaságot. Beszélgettünk Arionékkal, mikor aludni mentek. Nagyon jó véleménnyel vannak rólad.

- Örülök, hogy mellettem lesztek, Tagren - mosolygott föl rá a kislány. - Majd biztos elmúlik bennem ez a pánik.

A kiképzőtiszt velük egy időben ért a pályára. Láttára sem csöndesedtek el az újoncok, egy részük ezután is folytatta a sugdolózást. Seyda félénken odaoldalazott a többi harcos közelébe, de nem ment túl közel hozzájuk. Az őrharcosok nem messze álltak tőle. Néha rájuk pillantott, és félszegen rájuk mosolygott, erőt merítve jelenlétükből.

Xarga figyelmesen fölmérte a tegnap érkezett újoncokat, miközben Larsen mellette állt és halkan beszélt hozzá. Xarga nem válaszolt, csak néha bólintott. A gárdakapitány ekkor visszatért őrharcosai mellé, velük is beszélt pár szót, majd intett Seydának, aki minden mozdulatát szemmel tartotta, és elment.

A kiképzőtiszt még mindig nem szólt rá a szemle alatt sugdolózókra. Tekintete hirtelen megakadt egy magas, sovány, vastagcsontú, fehér hajú fiún, aki magányosan ácsorgott, nem csapódott hozzá a beszélgető csoportokhoz:

- Gyere ide, fiam! - intett neki a kiképzőtiszt.

A fiatal harcos kilépett a sorból, Azonnali reakcióján, fegyelmezett mozgásán látszott, hogy nem most hall először vezényszót:

- Te jöttél Siroxról?

- Igen.

- Mi a neved?

- Hedgewither.

- Te nem vagy mandalóriai, igaz?

- Annak érzem magam, tehát az vagyok, uram! - emelte föl fejét büszkén a fiú, aki azonban soványsága ellenére is látványos izomzattal rendelkezett.

Xarga pillanatokig méregette:

- Harcoltál már, fiam?

- Igen.

- Hol? Melyik csatában?

- Amikor három évvel ezelőtt mandalóriai harcosok rohanták le a szülőbolygómat…

Mozgolódás támadt a fiatalok soraiban, leigázott, aljas áruló, mit keres köztünk, indult meg a suttogás, de Xarga csendet intett. Hangja mit se változott, mikor tovább faggatta Hedgewithert:

- Melyik világban születtél?

- Trandonban.

- Az a köztársasághoz tartozik?

- Nem, uram, Trandon senki fennhatósága alá nem tartozik. Rendszerint elkerülték, mert mindentől messze esik. A Külső Peremen van. Már ami megmaradt belőle.

- Eszerint ellenünk harcoltál?

- Nem, uram. Sose látott, iszonyú lények támadtak Trandonra olyan műszaki fejlettségű hatalmas hajókkal, hogy nem tudtuk fölvenni velük a harcot. Krandok voltak. Egy mandalóriai flotta követte őket. Kiderült, hogy ők kényszerítették bolygónkra leszállni azt a förtelmes krandcsordát, mely csak az űrben tudott hatásosan harcolni ellenük. A krandok végigirtották településeinket, mert elpusztított élőlényekből nyerték valami bonyolult kémiai folyamattal az életenergiájukat, de a mandalóriai flotta végig a nyomukban volt. Végül sikerült legyőzniük a krandokat. De ez már rajtunk nem sokat segített. Nem maradhattunk sokan.

- Hogy kerültél Siroxra?

- Az a flotta, amely ránk szabadította a krandokat, majd megszabadított minket, egy mandalóriai klán, a Sirox flotta egy nagyobb csapata volt. Összeszedték az életben maradókat, és magukkal vitték őket.

- És Siroxra vittek - összegezte Xarga. - Korodhoz képest képzettnek látszol. Azt akarták, hogy harcos legyél?

- Nem, uram. Csak annyi harci tapasztalatom van, amit Trandonon szereztem egy sebtében összeverbuvált seregben a krandok ellen. Siroxon nem képeztek.

- Akkor honnan szerezted ezt az izomzatot?

- Egy bányában, uram. Egy siroxi delixbányában.

Halk, döbbent moraj futott végig megint a társaságon. Rabszolga, bányarabszolga, kelt szárnyra a suttogás. Xarga szigorú arca belefojtotta a szót a sugdolózókba.

- Ki irányított ide Helsára?

- Telrevan vezére járt nem olyan rég Siroxon, ő ismerkedett a helyi gazdasággal, és iparral. Elhozták abba a bányába is, ahol én dolgoztam. Meglátott és fehér hajam miatt felfigyelt rám. Faggatni kezdett, hogyan kerültem ide. Mikor mindent elmondtam neki, megkérdezte, volna-e kedvem harcossá lenni. Tétovázás nélkül mondtam igent. Azt mondta, Sirox után Starvillerre készül, oda fog vinni engem, egy Xarga nevű kiképzőtiszt keze alá. És most itt vagyok, uram.

- Jól van, Hedgewither, lépj vissza a helyedre.

- Igen, uram.

- Nem vagyok úr, fiam. Elég, ha Xargának szólítasz. Csak a harci tapasztalatom miatt vagyok több, mint egy kezdő harcos. Lehet, hogy Siroxon urak és rabszolgák voltak, de itt, a starvilleri Helsán vezérek és kiképzők vannak, rendben?

- Igen, uram.

Xarga legyintett:

- Nem baj, fiam, majd leszoksz róla! No, fiaim, akkor bemutatom nektek egy másik, idegenből idecsöppent új társatokat is. Gyere ide, Seyda!

Hatalmas volt a felzúdulás, de egy fiatal férfihang túlharsogta mindet:

- Egy lány a harcosok közt? Komolyan gondoltátok, hogy velünk edzhet egy lány?! Ez szégyen! Mi harcosok vagyunk! Hogy képzelitek ezt?!

Xarga tekintete a felháborodott harcosra villant, miközben az előtte félszegen álldogáló kislány vállán nyugtatta izmos, súlyos kezeit:

- Gyere csak ide, fiam! Úgy, úgy te! Nemcsak a tömegben elbújva kell nagyszájúnak lenni. Mi a neved?

- Lorget.

- Nos, Lorget, mennyi idős vagy?

- Huszonkettő - mondta mogorván a harcos.

- És milyen képzést kaptál más bázisokon?

- Kard, lézerpisztoly és közelharc.

- Jó. Összehasonlításul elmondom neked, hogy ez a kislány tizenhárom éves, legalább negyven kilóval könnyebb, mint te, közelharci tapasztalata nincs, mert elég fürge ahhoz, hogy ne engedje magához közel az ellenfelét, és pisztoly se volt még a kezében, de karddal tud bánni. Úgyhogy most szépen kaptok egy-egy kardot a kezetekbe. Ha el tudsz bánni Seydával, hisz minden előny a te oldaladon áll, akkor neked és a hozzád hasonlóan vélekedő harcostársaidnak nem kell vele együtt edzenetek! Válasszatok fegyvert kedvetek szerint. Úgy. És most gyerünk! Két szabály van. Ebből a harci körből nem léphettek ki, mert akkor érvénytelen a küzdelem, és ha ellenfeletek a földre kerül, nem ölhetitek meg, mert ha csak meg is próbáljátok, én magam végzek a győztessel! Minden érthető? Akkor rajta!

Lorget azonnal támadott a választott hosszú, könnyű szimpla karddal, bízva harci tudásában, és arra számított, hogy azonnal lehengerli súlyával ellenfelét. Seyda nem félt. Pillanatok alatt állt át minden érzékszervével a harcra, ahogy megérezte kezében a duplapengéjű kard súlyát, és máris koncentrált a másik mozgására. Könnyedén félreugrott Lorget elől, aki elviharzott mellette, és a lendülettől továbbhajtva majdnem kirohant a körből. Mikor felbőszülve visszafordult, látta, Seyda nyugodtan, de éberen figyeli őt. Lorget második támadása is eredménytelenül zárult. Még elérnie sem sikerült a lányt a hosszú karddal.

Nem hallott nevetést, pedig bizonyára nem tapsoltak társai a teljesítményéhez. A Mandalóriai Birodalom minden bázisán tiltva volt a harcosoknak, hogy ügyetlenebb társaikat kigúnyolják. A harci morált ez rendkívüli mértékben erősítette pozitívan.

Lorget most már kezdte sejteni, hogy Xarga nem véletlenül vállalta ennek a lánynak a képzését. Ez a lány nem kezdő. Ez a következő összecsapásban ki is derült. Seyda döbbenetes gyorsasággal védte a lezúduló kardcsapást, ugyanakkor most ő is támadott. Lorget még saját támadásának kudarcát sem tudta megemészteni, mikor már a lány támadását kellett hárítania. A súlyos duplapenge így is nagyot lódított rajta, és a lány most oldalról támadta. Mire a harcos oldalt sújtott, Seyda már újra szemben állt vele. Aztán a másik oldalról is ugyanígy támadott, majd fürgén visszaugrott a harcos elé, aki hiába csapott a második támadás helyére. Lorget a két gyors oldaltámadásra szemben álló ellenfelétől nem volt felkészülve. Szokatlan és kiszámíthatalan koreográfiájú volt számára ez a harcmodor, mert nem az erőre, hanem olyan mértékű fürgeségre épült, amire ezek a súlyos csontozatú és izomzatú harcosok képtelenek voltak.

Seyda nekirohant és feldöntötte megzavarodott ellenfelét, aki most már végképp nem tudta eldönteni, merre próbáljon védekezni.

Lorget hanyatt zuhant és nem is kelt föl. Seyda ledobta kardját, és senkivel sem törődve odarohant a fiatal harcoshoz. Melléje térdelt, és a fiú homlokára téve könnyű kis tenyerét, lehunyt szemmel ráhangolódott az agyhullámaira, lokalizálta a sérült részeket és kizárta tudatából a körülöttük toporgók hangzavarát, ahogy a jediknél tanulta. Helyrehozta a súlyos károsodást, de csak akkor nyugodott meg, mikor látta, hogy Lorget kinyitja a szemét, és kábultan bámul társaira, akik igyekeznek őt talpra állítani. A fiú emlékezete lassan, lassan visszaállt:

- De… de hogy lehet… ez? - dadogta. - Mi… mi történt?

Seyda elhátrált a fiú közeléből, mintha bosszútól tartana. Xarga azonnal mögéje állt, két nehéz kezét megint a vállán nyugtatva, figyelmeztetőn jelezve, hogy Seyda az ő védelme alatt áll:

- Elhamarkodottan ítélkeztél, Lorget! Már az összecsapás előtt megtudhattad volna, hogy Seydát jedi mesterek nevelték és talán akkor nem provokáltad volna őt. Most nincs támadó, és gyógyító energiája, mert a Ravageren leblokkolták. Megjárta fogolyként a Ravagert és megszökött onnan, ahonnan eddig még senki sem tért vissza. Tegnap lezuhant egy köztársasági űrhajóval, és hogy társait mentse, mérföldekre csalogatta el onnan a sitheket. Négy sith beast-riderrel és nyolc bomával vette föl a harcot, mikor Calbornék odaértek. Láttál már bomát, Lorget? Tudod, milyen érzés szembenézni egy felnőtt bomával? És nyolc bomával? Gondolod, hogy te is szembe mernél szállni velük, miután négy mérföldet futottál előlük és csak egy törött sith rövidkard van a kezedben? Úgy véled, Seydának nincs joga veletek együtt edzeni, gyakorolni. Szívesebben lennél az ellenfele? Tudod, a háborúban bizonyára több olyan hozzád hasonlóan elbizakodott harcosunk volt, aki semmire sem becsülte a tőlünk jóval gyengébbnek látszó jediket. El is vesztettük az utolsó háborút. Nézd meg! Seyda egy gyenge kislány, de fénykard nélkül is legyőzött téged, és jedi energia nélkül is meggyógyított téged. Nem szándékoztam ilyen látványos bemutatót tartani, de úgy tűnik, szükséges volt. Van valakinek kifogása még az ellen, hogy ez a kislány veletek együtt gyakoroljon?

Mély csend volt. Seyda hirtelen megindult, odahagyva Xarga védelmét, és tétovázva, meg-megállva ment a fiú felé, aki fölött diadalt aratott:

- Lorget, én… én sajnálom, én nem akartalak bántani - mondta csendesen, minden pillanatban készen a visszavonulásra. A fiatal harcos lenézett rá:

- Nem kellett volna előítélettől hajtva megsértenem téged - mondta válaszként. - Ne haragudj!

- Nem haragszom, Lorget! - élénkült föl a kislány és most már nem Xarga védelmébe tért vissza. Fölszabadultan futott a sor végére és jóval közelebb állt meg a többiekhez, mint legelőször.

Xarga elégedetten bólintott:

- Jól van, fiaim, akkor most kíváncsi vagyok a többiek tudására is! Látnom kell, kinek milyen képzettségét kell erősíteni, fejleszteni!

Miután a többieket is felmérte, párokra osztotta a társaságot, de rájuk hagyta a választást. Kíváncsi volt, ki az, aki a látottak után együtt mer gyakorlatozni a jedivel. És megdöbbent. Hedgewither azonnal kiválasztotta a tétován álldogáló Seydát. A két fiatal kitaszított ellenség, a büszke rabszolga és a félénk kis jedi egymásra talált.

A fehér hajú fiú jóval erősebb volt, mint amilyennek látszott. Xarga látta mozdulatai darabossága mögött, hogyan szorítja mederbe indulatát. Hedgewither olyan idegen lények ellen viselt háborút kényszerből, amelyek erősek voltak, de ki lehetett játszani őket, ez meglátszott a stílusán. Seyda fürgén tért ki a támadások elől, melyeket a nagyerejű fiú ügyesen fogott vissza, nehogy társnője megsérüljön, Seyda viszont olyan mozdulatsorra igyekezett megtanítani, amelyek elsajátítására még ez a roppant izomzat is képes volt.

Xarga szemmel tartva az egész társaságot, lassan hátrált a négy figyelő őrharcosig:

- Mit szóltok hozzájuk?

Tagren hitetlenül csóválta fejét:

- Amit ez a fehér hajú fiú tud, ilyen stílus egyszerűen… nincs!

- De ezután lesz, fiam, mert én ezt a stílust beiktatom a harci technikáink közé. Én nem tudom, milyen iszonyú lények tanították meg erre a fajta technikára, sajnálom is őt, hogy ilyenekkel kellett összeakaszkodnia, de ez egyszerűen lenyűgöző! Hogy volt képes Calborn kiszúrni egy bányában, hogy ez a fiú a tudásával hasznot hajthat nekünk?

- És amit a kislány csinált? Arról mi a véleményed, Xarga? - intett Tagren Seyda felé.

- Hogy mi a véleményem? Az döbbent meg, hogy nincs benne gyűlölet. Még ellenfele sérülése is kétségbe ejtette. És hogyan gyógyította meg, arról fogalmam sincs, mert mikor hallottam, hogy Lorget feje mekkorát csattant, meg voltam győződve róla, hogy nem fog többé fölkelni. De, hát ez a csöpp lány mégiscsak jedi, akiknek a természeti tudását talán soha nem foghatjuk föl! Hisz ti is láttátok. Nem attól jedi a jedi, hogy fénykardja, és erőenergiája van. Annál jóval több. Ami meg a kardtechnikáját illeti, olyasmit tud, amit jó lenne valahogy, valamilyen szinten megtanítanunk harcosainknak.

Tagren a fejét rázta:

- Attól tartok, hogy ez a valamilyen szint semmilyen szinten nem fog működni. Ehhez olyan fokú gyorsaság és mozgékonyság kellene, amit itt egyetlen harcosunk se képes produkálni. Túl súlyosak vagyunk ehhez a fajta harcmodorhoz. Egyébként a többi újonc se rossz, de az mind a mi stílusunk, amit másik bázisokról hoztak magukkal, legalábbis az, aki nem most kezd ismerkedni a harccal. Ha a mi stílusunkat valahogy ötvözni tudnád ezzel a két ismeretlen technikával…

- Azon fogok igyekezni, fiam - ezzel Xarga visszasétált újoncaihoz.

A négyórás edzést követően Seyda elköszönt Xargától, de új harcostársai közül csak Hedgewithertől. A többiek elkerülték, de nem bánta, mert a Trandonról jött fiú társasága és személyisége minden figyelmét és érdeklődését lekötötte. Testőrei Zukához kísérték. Tagren útközben megjegyezte:

- Nem tartom valószínűnek, hogy sokáig lesz szükséged ránk. Meg tudod védeni magad, hamarosan tisztelettel fognak kitérni az utadból.

Seyda arca ragyogott a dícséret hallatán:

- Úgy gondoljátok?

- Biztosak vagyunk benne - mondta Tagren és kopogott, majd kinyitotta az ajtót. Udvariasan előre engedte a kislányt. Zuka egy konzol kiírásait figyelte, csak válla fölött pillantott hátra:

- Gyere, gyere, Seyda! Ti is jöhettek, fiúk, tegyétek le magatokat valahol és figyeljétek, miket tanul Seyda! A tudás még soha senkinek nem ártott meg.

- Mi bajod a tudásunkkal, Zuka? - vonta föl szemöldökét Tagren meglepetten.

- Semmi. Ti annak vagytok a mesterei, amit csináltok. Az egész testetek halálos fegyver, de sose tudni, nem épp ennek a csöppke lánynak köszönhetitek-e majd egyszer az életeteket. Most ti vigyáztok rá, de lehet ez majd fordítva is, igaz, Seyda? Na, csüccsenj le szépen és figyelj!

Zuka elmagyarázta a számítógép működésének alapjait, majd megmutatta a kezelését. Seyda írhatott a klaviatúra segítségével és rajzolhatott egy furcsa elektronikus eszközzel. Zuka engedte, hogy tanítványa kedvére ismerkedjen a computerrel. Seyda elfeledkezett a külvilágról és belemerült az új világ felfedezésébe. Az őrharcosok mögötte álltak, és figyelték, mit csinál.

- Zuka - mondta hirtelen halkan Tagren és odaintette. Zuka félbehagyta munkáját és odalépett. Meglepetten nézte a készülő rajzot:

- Seyda, ez micsoda?

- A Ravager belseje.

- Miért épp a Ravagert rajzolod?

- Mert Calborn tegnap azt mondta, hogy azt a négy energiaforrást, ami belülről védi a Ravagert, rajzoljam le, hogyan helyezkednek el és én megígértem neki. Most még emlékszem rá. Ezzel könnyebb rajzolni, mint papíron, mert ha eltévesztem, könnyebben korrigálhatom.

Tagren a fejét csóválta, mikor őrtársaira nézett.

- Még amikor játszik, akkor is minket szolgál - suttogta. Zuka megsimogatta a kislány fejét:

- Nagyon ügyesen rajzolsz, már elsőre is, Seyda. Meg is fogjuk mutatni Calbornnak.

- Az jó lesz! - pillantott föl a kislány. - Legalább látja majd, hogy nem vagyok feledékeny és amit megígérek, azt megtartom. Eddig is megtartottam, pedig akkor még nem tudtam, hogy amit megígérek, azon az életem lesz a pecsét.

- Ezt kitől hallottad? - Zuka egyik ámulatból a másikba esett.

- Hát Ariontól. Ma hajnalban. Nézd, kész is vagyok a rajzzal.

Zuka ezután még figyelmesebben foglalkozott Seydával, aki valóban könnyedén tanult.

- Gyors a felfogásod és remek a memóriád - dícsérte meg a computerzseni. Seyda boldog volt, de ezután sem vált elbizakodottá.

A három óra hossza olyan gyorsan telt el, hogy a kislány észre sem vette. Csak arra figyelt föl, hogy Tagren gyengéden megérinti a vállát:

- Mennünk kell, Seyda. Megebédelünk, azután elmegyünk Gerenhez.

- Gerenhez? Nem Saborrához?

- Nem, Seyda. A vezérek félnek, hogy túlságosan meg fognak terhelni a tanulással, ezért úgy döntöttek, hogy Xarga négyórás foglalkozásai után, mert a napi edzéseket nem szabad kihagyni a kondíciód megtartása miatt, három-három órát tanulsz majd fölváltva Zukával és Gerennel, másik nap Zukával és Saborrával, harmadik nap Saborrával és Gerennel. Neked a történelmünk és az ideológiánk tanulása is fontos, hisz arról semmit sem tudsz, és mindemellett a nyelvünket is tanulod. Nagyon komoly megterhelés ez, még ha nem is érzed, ezért csökkentették a tanulási idődet. Így marad időd pihenésre, és mint Calborn elmondta, meditálni is szoktál.

- Igen, mindennap. Az segít a tanulásban, a koncentrálásban és ha megint visszajönne az energiám, annak a mennyisége és áramlásának gyorsasága is a meditációtól függ.

Közben elérték az ebédlőt. Már híre futott a Lorget és Seyda közti gyors párharcnak, és persze Xarga reggeli rendkívüli eligazítása sem ült el visszhang nélkül. Az egész bázis kíváncsi volt a jedi növendékre, aki lány létére képes megállni helyét az erős harcosokkal szemben, jedi képességével pedig gyógyítani is tud. A tegnapi, bomákkal szembeni helytállásáról is futótűzként terjedt el a hír és a vezérkar hagyta, hogy mindenki tudjon róla. Seyda az első napon kivívta magának az őt megillető helyet és az bizony nem a sor végén volt.

Sylas a délutáni történészi foglalkozás után magához hívatta Seydát, akit Tagren és őrharcosai kísértek a nagyhatalmú klánvezér elé. Hedgewither elkísérte őket, de a tanácsterem előtt Tagren a mellére téve tenyerét, megállította:

- Téged Sylas nem hívatott. Jobb lenne, ha itt várnál meg minket!

A fiú aggodalommal vegyes könyörgő pillantása megtette a magáét. Tagren végül őt is beeresztette.

Sylas meglepetten nézte őket, de nyilván kitalálta, mi az oka a fiú jelenlétének. Maga jött elébük őrharcosai sorfala közt, és lenézett a megszeppenve álldogáló kislányra:

- Gyere, kislányom, gyere! - biztatta. Seyda meg volt győződve arról, hogy a Lorgettel való konfliktus miatt rendelték a vezérhez. A könnye is kicsurrant a gondolattól, hogy most elküldik, pedig már nagyon jól érezte itt magát. Sylas fölemelte az állát:

- Miért sírsz, kislányom?

- Én… én nem akartam bántani Lorgetet… én nem akartam bántani a harcosodat… én senkit se akartam bántani a mandalóriai harcosok közül…

- Tudom, Seyda, tudom Xargától, mi történt. Lorget provokált téged, te csak Xarga biztatására álltál ki vele. És megsebesítetted ugyan, de meg is gyógyítottad őt. Nem bosszúval reagáltál a rosszindulatú provokációra. Úgy viselkedtél ahogyan annak kell, aki valóban közénk akar tartozni!

A kislány letörölte könnyeit:

- Akkor nem azért hívattál, hogy… elküldj?

- Nem, kislányom. Azért kértem, hogy gyere ide, mert Zuka átküldte az én gépemre a rajzot, amit a Ravagerről készítettél, és néhány kérdésem van ezzel kapcsolatban, mert pontosítani szeretném. Információkat írnék hozzá, mert most még emlékszel rá, jó?

- Jó.

Sylas percekig faggatta Seydát, aki most már bátran felelgetett, és pontos válaszaiból megdöbbentő megfigyelőkészség derült ki.

- Jól van, kislányom, köszönöm, ennyi volt. Sokat haladtál ma. Az oktatóid nagyon elégedettek veled. Harcostársaid is jó véleménnyel vannak rólad. Látom, Hedgewither annyira aggódott érted, hogy el is kísért. Ha már itt vagy, fiam, hallottam a te furcsa technikádról is. Xarga nagy fantáziát lát benned. Örülök, hogy mindketten ilyen gyorsan be tudtok illeszkedni közénk. No, menjetek gyerekeim, menjetek pihenni!

Seyda megnyugodva ment végig az őrharcosok sorfala közt a tanácsterem bejáratáig Hedgewitherrel együtt Tagrenékhez, akik ezután elkísérték őket a nagy gyakorlópályára, mert Seyda szerette volna megnézni, hogyan gyakorlatoznak az őrharcosok. A trandoni fiú magától értetődő természetességgel tartott vele, hogy együtt csodálják a nagyok, a komolyak edzését. Tagren összenézett őrharcosaival, ahogy a két fiatal előttük sétált beszélgetve, és megütötte fülüket Hedgewither sóhaja:

- Ha egyszer én is magamra ölthetném ezt a csodálatos őrharcosi páncélt!

- Igen, az nagyon jól állna neked - helyeselt Seyda. - És neked van is rá esélyed, hogy olyan elegáns őrharcos légy, mint Tagrenék.

- Komolyan gondolod?

- Egészen komolyan.

- Köszönöm, Seyda. És azt tudod, hogy te ebben a felderítői páncélban is sokkal, de sokkal szebb vagy, mint azok a lányok, akiket női ruhában valaha is láttam Trandonon?

- Köszönöm, hogy ezt mondod. Nekem is nagyon tetszik ez a mandalóriai páncél…

- Seyda, én nem a páncélodról beszéltem! Neked nem kell női ruha, de páncél se, ahhoz, hogy gyönyörű légy…

Tagren súlyos keze ekkor a vállára nehezedett:

- Hedgewither! - súgta figyelmeztetőn. - Seyda harcos. És még kislány. Vigyázz, mit mondasz neki!