37.fejezet

A szőke fiú fölényesen mosolyogva nézett végig a megdöbbent társaságon.

- Malfoy! – ocsúdott fel végre Harry. – Nem hittem volna, hogy otthagyod a halálfalókat… – tette hozzá gúnyosan.

- Én soha nem voltam igazi halálfaló! – csattant fel Draco.

- Akkor hova tűntél az iskola befejezése után? – kérdezte hitetlenkedve Hermione.

- Draco még a tanév befejezése előtt segítséget kért tőlem. Felkeresett az irodámban, és közölte, hogy bár Voldemort már üzent neki az anyján keresztül, ő nem akar halálfaló lenni, de Narcissát sem akarta veszélybe sodorni – válaszolt a mardekáros helyett Dumbledore. – Végül egy köztes megoldást javasoltam neki. Csatlakozott Voldemorthoz, de a mi oldalunkon áll, és kész átvenni Perselus szerepét.

- Hát persze, egyszerűbb a kettősügynök szerepe, mint nyíltan felvállalni, hogy nem akar halálfaló lenni… - gúnyolódott Ron, amire Malfoy csak elhúzta a száját, Piton azonban nagyon dühös lett.

- Fogalma sincs arról, hogy melyik a nehezebb…

Dumbledore azonban gyorsan berekesztette a vitát, csendre intette a férfit.

- Perselus, hajlandó vagy foglalkozni Dracóval, hogy minél felkészültebben végezhesse a munkáját?

- Természetesen. Vagyis egy feltétellel. Távolítsa el Miss Dubois-t az iskolából.

- Sejtettem, hogy ezt fogod kérni, és meg is értelek. Azt hiszem, Miss Dubois jól fogja magát érezni egy csendes helyem. Van egy barátom az egyik tibeti varázslókolostorban, nagyon szép hely… Ugyan némasági bűbáj van az épületen, de ez biztos nem fogja zavarni a hölgyet – mosolyodott el ravaszan az igazgató.

- Köszönöm. Gondolom, az lesz a legjobb, ha Draco is a Roxfortba jön egy időre. Most azonban szeretnék végre haza indulni…

A férfi meg sem várta a választ, azonnal az ajtó felé fordult, látszott rajta, hogy idegesíti a Grimmauld téren összegyűlt társaság. Hermione bocsánatkérően nézett a barátaira, majd Malfoy mellett lépkedve követte a szerelmét. A konyhában ülők csendben bámultak utánuk, de a fiúk nem mertek beszélgetést kezdeményezni az újdonsült szerelmes párról, amíg a felnőttek is jelen voltak.

Miután visszaérkeztek az iskolai birtokra, Piton a kezét fogó lányhoz fordult, miközben Draco pár lépéssel mögöttük haladt.

- Hermione, magunkra hagynál minket egy kis időre? Beszélnem kell vele – intett a fejével a szőke fiú felé.

- Persze, semmi gond, addig meglátogatom Hagridot, már régen nem beszéltünk – válaszolta mosolyogva a lány, pedig nagyon kíváncsi lett volna arra, mivel indokolja Malfoy a hirtelen pálfordulását.

- Köszönöm. Nem tart sokáig, ígérem.

Miután Hermione távozott, a férfi vészjósló pillantással fordult Draco felé.

- Elárulnád, hogy miért nem hozzá fordultál segítségért? – kérdezte haragosan, de a mardekáros nem rettent meg tőle.

- Mert akkor még azt hittem, te igazi halálfaló vagy… Valahogy elfelejtetted közölni velem, hogy Potterék oldalán állsz. Ennyi erővel a nagyúrhoz is mehettem volna, hogy nem szeretnék a talpnyalója lenni. Csak kicsit ölt volna meg… - ironizált a fiú.

- Draco, gondolod, hogy megölnélek, hogy ha valóban halálfaló lennék? A keresztapád vagyok…

- Apám simán kinyírna, ha megtudná. És azt hiszem, anyám is…

- Sajnálom, hogy nem bíztál bennem korábban. Akkor most nem kellene elvállalnod ezt a feladatot, el tudtalak volna bújtatni – mondta szomorúan a férfi.

- Gondolod, hogy hajlandó lettem volna bujkálva élni? Ráadásul akkor most Dumbledore kém nélkül maradt volna. Most, hogy te és Granger…

- Van keresztneve is…

- Nem gondoltam volna, hogy pont egy griffendélessel szűröd össze a levet – folytatta Draco kicsit sem barátságos hangnemben.

- Jó lenne, ha udvariasabb kifejezéseket használnál a jelenlétemben – figyelmeztette kissé ingerülten Piton.

- A keresztapámtól igazán elvárhattam volna, hogy közli velem, ha új barátnője van…

- Úgy tudtam, beálltál halálfalónak – védekezett a férfi.

- Milyen remek ez a kölcsönös bizalom – nevette el magát a mardekáros, aminek hatására Piton is elmosolyodott egy kicsit, de rögtön komolyabb témára terelte a szót.

- Remélem, tudod, hogy veszélyes munkát vállaltál el…

- Nem mondod… eddig se volt túl könnyű, még szerencse, hogy te tanítottál az okklumenciára. A nagyúr meg van róla győződve, hogy őt szolgálom.

- Ennél azért többre lesz szükséged, hogy ne lepleződj le. Holnap elkezdjük a gyakorlást, most menjük ebédelni, aztán délután szólok az egyik házimanónak, hogy rendezzen be neked egy szobát.

Draco vidáman indult a kastély felé, de Piton még visszatartotta egy pillanatra.

- Ajánlom, hogy kedves legyél Hermionéhoz, különben kitekerem a nyakad…

A szőke fiú csak fintorgott egyet, de nem válaszolt semmit. Végül együtt mentek Perselus lakosztályába, ahol Hermione már várta őket, hamarosan az ebéd is megérkezett az asztalon keresztül. Az étkezés nyugodt hangulatban telt el, bár Hermione és Draco nem sokszor szóltak egymáshoz, a férfi örömmel nyugtázta, hogy nem estek egymás torkának. Boldogan dőlt hátra a székében, hiszen tudta, hogy többé nem kell halálfalónak tettetnie magát, és a magánéletében is minden rendben volt. Hermione arcára ugyanilyen elégedettség ült ki, nagy megkönnyebbülést jelentett számára a szerelme döntése, jó volt tudni, hogy nem kell majd annyit aggódnia érte. Úgy érezték, semmi nem fog a boldogságuk útjába állni.