36.fejezet

Piton olyan gyorsan engedte el a lány kezét, mintha addig tüzes vasat szorongatott volna, Igyekezett minél közömbösebb arcot vágni, de a konyhában ülők döbbent pillantásai arról árulkodtak, hogy nem volt elég gyors. Hermione újra megfogta a kezét, és az asztalhoz rángatta, ahol helyet is foglaltak.

- Szép napot mindenkinek! Nem számítottam rá, hogy ennyien leszünk… - mondta kissé cincogó hangon a lány. – Remélem, nem zavartunk meg semmilyen fontos tanácskozást, folytassák nyugodtan…

- Előbb szeretném tudni, hogy mi folyik itt! – Harry hangja ingerültségről tanúskodott.

- Mégis mit gondolsz? Hermione és Piton összeszűrték a levet! – morogta mérgesen Ron.

- Weasley, ne merészeljen ilyen hangnemben beszélni a kapcsolatunkról! – dörrent rá Piton olyan hangon, amitől a legtöbb ember a világból is kiszaladt volna, de Ront nem tudta leállítani.

- Ó, kapcsolat? Én azt hittem, hogy csak arra használja Hermionét… - a vörös hajú fiú szinte köpte a szavakat.

- Ezt mégis miből gondoltad? – kérdezte mérgesen a lány.

- A fényképek erre utaltak…

- FÉNYKÉPEK?! Elárulná végre valaki, hogy mi folyik itt? – Harry igyekezett minél hangosabban beszélni, hogy túlharsogja a veszekedő barátait.

- Perselus és én szeretjük egymást, de a volt menyasszonya megpróbált minket szétválasztani, ezért a rólunk készült fotókat ide küldte… - sietett a válasszal Hermione, nehogy Ron ismét megelőzze.

- Pe… Perselus? Szeretjük? Volt menyasszony? Fényképek? – hüledezett Harry. – Milyen fényképek? – kérdezte kissé kíváncsibb hangon.

- Állítsa le a fantáziáját, Potter! Az az ostoba liba nem juthatott be a hálószobámba! – dörrent rá Piton.

- Hé, ne beszéljen így Hermionéról! – szólt rá a fiú.

- Harry, Adrianne-ra célzott… - figyelmeztette a lány.

- Szóval akkor téged beengedett a hálószobájába… - vicsorgott Harry dühösen.

- Potter, ahhoz neked semmi közöd – válaszolt flegmán Piton. – Hermione, ideje lenne visszamennünk a kastélyba...

- Azt már nem! Addig innen senki nem megy sehova, amíg magyarázatot nem kapunk! - kiabálta Harry, miközben eléjük lépett.

- Harry, nyugodj meg, és ülj vissza a helyedre! Hermione, Perselus, tényleg maradnotok kellene – állította le a vitatkozókat Lupin. – Szerintem az lenne a legjobb, ha először meghallgatnánk őket, és nem esnétek azonnal nekik.

Harry és Ron erre csak rámordultak, de legalább csöndben maradtak, Piton is konokul hallgatott, így Hermione vágott bele a történetbe.

- Perselusszal már a közös munka kezdetétől jól kijöttünk egymással – A férfi ekkor tiltakozóan felmordult. – Vagy legalábbis jól tudtunk együtt dolgozni. Sokat beszélgettünk, és egyre inkább megkedveltük egymást. Egy ideig próbáltunk küzdeni az érzéseink ellen, többször össze is vesztünk, de rájöttünk, hogy csak együtt lehetünk boldogok… - Nagy megkönnyebbülést jelentett számára, hogy végre kimondhatta ezeket a dolgokat.

- Hogy a francba ne lehetnél boldog nélküle? Annyi normális, fiatal férfi van még… - szólt közbe Ron.

- Weasley, ne higgye, hogy én annyira örülök, hogy egy olyan nő a kedvesem, akinek a barátai még egy óvodás szellemi színvonalát…

- Perselus! – szólt közbe fenyegetően a lány.

- Mindegy, az a lényeg, hogy én sem kedvelem magukat, de Hermionét mindennél jobban szeretem, és nem hagyom, hogy bárki is elszakítsa tőlem, Ismerhetnek annyira, hogy tudják, nem érdekel mások véleménye – vonta meg a vállát Piton, de közben szeretettel nézett végig a lányon.

- Ha igazán szerettek, elfogadjátok a döntésemet, és azt, hogy Perselus és én összetartozunk – szólalt meg csendesen Hermione.

- Nem tehetünk mást, elfogadjuk a helyzetet, de ez nem jelenti azt, hogy helyesnek találjuk. De gondolom ez cseppet sem érdekel titeket… - válaszolta lemondóan Harry.

- Nekem mindig fontos volt a véleményetek, de azt egyedül csak én tudhatom, hogy kit szeretek teljes szívemből, kivel vagyok boldog… - mondta halkan Hermione, és nagyon jól esett neki, amikor látta a fiúk beletörődő, enyhe mosolyát.

- Most már igazán hazamehetnénk! – morogta Piton. – Albus, mielőtt még elfelejtem: Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de többé nem kémkedhetek a Rendnek. Nem kockáztathatom, hogy a Nagyúr meglátja a gondolataimban Hermionét, nem sodorhatom őt veszélybe. Természetesen továbbra is segítem a rendet bármiben, ami nem jelent veszélyt Hermionéra…

- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani, de nem probléma… Új ember áll a helyedre, épp ezt akartam közölni, mielőtt megérkeztetek. Persze arra még megkérnélek, hogy segítsd őt, készítsd fel a feladatára – válaszolta mosolyogva az igazgató.

- Ki az új kém? – kérdezte idegesen Harry.

- Már itt van, de egyelőre láthatatlan. Vedd le a köpenyt…

Mikor megjelent előttük az új kém, mindenkinek leesett az álla a csodálkozástól, senki sem számított pont rá…