34.fejezet

Félvér Herceg üzenete:

Szia

Hermione üzenete:

Szia

…

Félvér Herceg üzenete:

Még mindig úgy gondolod, hogy megcsaltalak Adrianne-nel?

Nem tudta, mit írjon a lánynak, végül ezt a kérdést érezte a legégetőbben sürgősnek. Először le akarta írni, hogy mennyire hiányzik neki Hermione, de ezt túlságosan nyálasnak ítélte.

Hermione üzenete:

Nem. Még mindig ostobának tartasz?

Félvér Herceg üzenete:

Egy kicsit.

A lány elképedve meredt a monitorra, azt hitte, mindketten békülni akarnak, ehelyett Perselus továbbra is undok volt vele.

Hermione üzenete:

Nem kötelező beszélgetned velem, ha nem tartasz elég intelligensnek.

- Nem lehet igaz, hogy ezen is képes kiakadni! – kiáltott fel dühösen Piton.

Félvér Herceg üzenete:

Lehet, hogy igazad van, úgyis csak mindenen megsértődsz.

…

Hermione nem tudott semmilyen csípős választ kitalálni, így a csendet végül a férfi törte meg.

Félvér Herceg üzenete:

Látod?

Hermione üzenete:

Mit?

Félvér Herceg üzenete:

Már megint megsértődtél.

Hermione üzenete:

Nem tehetek róla, hogy egy érzéketlen tuskó vagy.

Félvér Herceg üzenete:

Pár hete még nem ezt mondtad…

Hermione üzenete:

Pár hete még te sem voltál ilyen…

Félvér Herceg üzenete:

Milyen?

Hermione üzenete:

Elviselhetetlen, utálatos… soroljam még?

Félvér herceg üzenete:

Ne, még a végén sírva fakadnék…

Piton végre kezdte élvezni a vitát, imádta a játékos csipkelődéseket a lánnyal, Hermione következő mondata után azonban rá kellett jönnie, hogy vele ellentétben a lány komolyan gondolta a leírtakat.

Hermione üzenete:

Hogy lehetsz ilyen szemét? Mindegy, hagyjuk…

Azzal Hermione kikapcsolta a számítógépét, a szeméből pedig potyogtak a könnyek. Először az ágyára vetette magát, és ott zokogott. Amikor Perselus bejelentkezett, biztos volt benne, hogy minden rendbe fog jönni, ehelyett újra veszekedtek. A legjobban azonban az fájt neki, hogy még ezután sem tudta nem szeretni a férfit. Mikor erre rájött, felpattant az ágyról, sietve felöltözött, aztán elhagyta a Grimmauld téri házat. Úgy döntött, mindent egy lapra tesz fel. Ha most személyesen találkozik Perselusszal, vagy megölik egymást, vagy jobb esetben kibékülnek.

Piton csalódottan észlelte, hogy Hermione faképnél hagyta őt. A férfit azonban nem abból a fából faragták, akit ilyen könnyedén le lehet rázni. Ahelyett, hogy kibékültek volna, a lány csak még jobban megsértődött. Egy pillanatig még az is átfutott a fején, hogy emiatt ő is hibás, végül azonban elvetette ezt a gondolatot. Tudta, hogy mit kell tennie: Sietve elhagyta az iskolai birtokot, és Londonba indult, hogy kitekerje Hermione nyakát, vagy éppen azért, hogy egész éjszaka magához szorítsa őt. Mielőtt dehoppanált, hallott a háta mögül egy furcsa pukkanást, de nem törődött vele, nem is pillantott hátra. A következő pillanatban már kopogás nélkül csörtetett be a főhadiszállásra, majd egyenesen a lány szobájához sietett. Az ajtót nyitva találta, de a helyiség üres volt. A férfi ezután a konyhába ment, de ott is csak a döbbent Weasley családot találta, akik szájtátva meredtek rá.

- Hol van? – üvöltötte Piton.

- Kicsoda? – kérdezte értetlenül Arthur.

- Az az eszement, hisztérikus hárpia! – A hangerőből egy kicsit sem vett vissza.

- Amennyiben Hermionéra gondolsz, az imént rohant ki a házból, de nem közölte velünk az úticélját – válaszolta Mrs Weasley kimérten. – Amennyiben továbbra is sértegetni akarok, inkább e folytasd a keresését.

A férfi felmordult, de nem válaszolt semmit, hátat fordított a társaságnak, és távozni készült, de Ron hirtelen felpattant, és az útját állta.

- Mit művelt Hermionéval? – kérdezte dühösen.

Piton lenézően végigmérte a fiút, aztán válaszra sem méltatva faképnél hagyta, majd a házból kilépve dehoppanált.

Mikor Hermione megérkezett a roxforti birtok bejáratához, egy pillanatra úgy érezte, mintha egy fellibbenő talár végigsimított volna a hátán, végül azonban meggyőzte magát arról, hogy csak képzelődött. Sietve elvégezte a kapu kinyitásához szükséges bűbájt, majd egyenesen az iskola pincéjébe indult. Már sokadszor kopogott Perselus lakosztályának ajtaján, de a férfi nem reagált semmit. Megpróbálkozott a korábban használt jelszóval, de Perselus bizonyára megváltoztatta azt, ugyanis az ajtó zárva maradt. A lány tehetetlenségében sírva fakadt, végül magát kezdte el szidni.

- Elveszítetted azt, akit mindenkinél jobban szerettél! Te vagy a legnyomorultabb, leghülyébb ember a földön, Hermione Gr…

Abban a pillanatban, amikor a saját keresztnevét kimondta, a nehéz faajtó magától kitárult. Először azt hitte, Perselus nyitotta ki neki, végül megértette, mi történt.

„Az én nevemet választotta jelszónak? Akkor talán még mindig szeret?” – sírva rogyott le a kanapéra, és szorosan magához ölelte a férfi ottfelejtett ingjét.

Piton dühösen tért vissza a kastélyba, átkozta a világot, Hermionét és önmagát, amiért újra a lány keresésére kell indulnia. Csak a köpenyéért jött vissza, a nyár végéhez közeledve már hűvösebbek voltak az éjszakák, és nem tudta, mennyi időbe telik majd, míg megtalálja Hermionét. Mikor meglátta, hogy a lakosztálya ajtaja tárva-nyitva áll, előrántotta a pálcáját, és igyekezett hangtalanul odaosonni. Óvatosan lesett be a saját nappalijába, és amikor megpillantotta a kanapén sírdogáló lányt, a csodálkozástól kis híján elejtette a pálcáját. Hermione a bútor távolabbi végén ült összekuporodva, és valami fekete rongyot szorongatott. Még jobban meglepődött, amikor a rongyban felismerte a saját ingét. Ahogy egy kicsit közelebb akart lépni, a pálcája a falnak verődött, és a halk zajra a lány felkapta fejét…