9.fejezet

Ez az év szokatlanul nehéz volt minden hetedikes számára. Rengeteg lecke volt hogy szinte már ki sem láttak belőle. Az egyik nap Maya kapott egy csomagot miközben házi feladatot írt. Természetesen a barátai is vele voltak mert Maya épp Harry házi feladatát nézte át. A lány először a levelt olvasta el de közben falfehér lett az arca.

-Maya mi a baj? – Maya Hermione elé dobta a papírt amiben ez állt:

Egyszer az enyém leszel és nem menekülhetsz a bosszúm elől Shelle!

                                                                Malfoy

Maya remegő kézzel bontogatni kezdte a csomagot, és amikor kinyílt zöld fény áradt belőle.

-Nee! – sikította. Még fel is állt hogy elrohanjon de összeesett.

-MAYA! – kiáltotta egyszerre a három barát. Harry megpróbálta felkelteni, Hermione felrohant a sárkánybőr kesztyűéért, Ron meg tehetetlenül állt. Mikor Hermione leért a kesztyűben megfogta a csomagot és összehajtotta. Először Hermione szólalt meg:

-Harry te vidd Mayát a gyengélkedőre, Ron te rejtsd el a levelet és pakold el a cuccainkat. Én meg viszem Dumbledorehoz ezt a bizonyos csomagot. – a fiúk bólintottak és már csinálták is amit Hermione mondott. A lány pedig futott olyan gyorsan ahogy csak tudott. Nem is nézett a lába elé pedig kellett volna: megbotlott elesett a kezéből kiesett a csomag és újra kinyílt. Hermione még elkiáltotta magát:

-MENJEN MINDENKI A KÖZELEMBŐL! – mindenki elfutott így a fény őt találta el másodszorra. Hermione szintén összeesett és nem mozdult.

Harry eközben megérkezett a gyengélkedőre, ahol Madam Pomfrey már rohant is felé.

-Jaj hát mi fog még történni ezzel a lánnyal? – mormogta Madam Pomfrey amikor Harry elmesélte mi történt vele. – Kérem most távozz. – Harry elindult visszafelé. Azt gondolta Hermione már rég itt van de tévednie kellett.

-Hol van Hermione? Már régóta nem jött vissza. – kérdezte Ron. Harrynek gyanút fogott hogy valami történhetett a lánnyal.

-Szerintem jobb lenne ha megkeresnénk. – és elindult az igazgatói szoba felé. Félúton megláttag egy zöld árnyalatot a falon.

-Elég valószínű hogy őt is eltalálta a fény. – Harry befordult a sarkon és meglátta az ájult Hermionét.

-Ron vidd Hermionét a gyengélkedőre. – Ron nagy nehezen felnyalábolta a lányt és elindult vele a gyengélkedő felé. Harry megfogta a zöld fényt árasztó csomagot és ment tovább az igazgatóihoz. Azonban mikor odaért eszébe jutott hogy nem is tudja a jelszót. Miközben ott töprengett a szörny félreugrott és Dumbledore lépett ki.

-Dumbledore professzor! – az igazgató felé fordult és hallgatta. Harry röviden elmesélte mi történt a lányokkal aztán odaadta az igazgatónak aki elővette a varázspálcáját elmorgott egy varázsigét aztán kibontotta.

-Vigyázzon mert... – de a mondatot nem tudta befejezni. Nagy megelepetésére az igazgatónak haja szála se görült. Aztán felcsillant a szeme.

-Köszönöm hogy elhoztad ezt nekem. Fáradj be a szobámba és elmondom, mi ez. – Harry követte az igazgatót. Dumbledore leült a székébe és intett hogy Harry is üljön le.

-A történet elején kezdem. Mardekár Malazár mint tudjuk szerette a kígyókat ezért varázsolt egyet magának. Azonban ez az állat nem egy közönséges kígyó volt. Ez a kígyó emebri értelemmel rendelkezett. Úgy gondolkodott mint Mardekár: kiközösítette a sárvérűeket és csak az aranyvérűeket tisztelte. Egy napon azonban a kígyó meghalt. Mardekár belebetegedett mert nagyon megszerett az állatot. Gondolt egyet és hogy örökre megmaradjon az emléke kiszedte a két méregfogát, összeillesztette és egy varázslatra egyek lettek. Úgy nézett ki mint egy ártalmatlan bumeráng, azonban nagyon éles volt és sokmindent elvághatott. Mardekár elhajította és bárki aki hozzáért elájult. Így akik megtalálták mind elájultak és mivel senki nem tudta őket visszavinni, ott haltak meg. Egy varázsló azonban kettétörte és mindkettőt külön elrejtette, hogy senki se találja meg. Én nemrég bukkantam rá az egyikre. Az volt az a csomag amit el kellett vinnetek. Megkértem a barátomat vizsgálja meg tényleg méregfog–e és ha igen kutasson utána hogy valaki megtalálta-e a másikat. Sajnálattal írta meg hogy igen, ráadásul Voldemort. Malfoy biztos azzal a szándékkal küldte el hogy mindenki ájuljon el tőle, de ezzel csak megkönnyítette a dolgunkat. – fejezte be Dumbledore és figyelmesen nézegette a méregfogat. – Ó biztosan érdekel hogy fogom meg anélkül hogy el ne ájulnék – Harry bólintott – Nos egy védőburkot varázsoltam köré ami megvéd tőle. De azt hiszem ennyi elég is volt a mesélésből. Te még meséld el Ron barátodnak röviden hogy mi ez aztán menjetek aludni. Jó éjszakát!

-Jó éjt Dumbledore professzor. – és elindult visszafelé. Ron már várta őt.

-Azt hittem, te is leblokkoltál. – Harry megrázta a fejét és elmesélte mit is mondott Dumbledore.

-Szóval annak a kurva kígyónak a méregfoga?

-Igen. – Harry ásított. Azt hiszem mára kifogyott az üzemanyagom. Megyek aludni.

-Én is.

                                                    ***

Minden nap ellátogattak a lányokhoz, de ők még mindig ájultan feküdtek. Madam Pomfrey azt mondta megtesz minden tőle telhetőt de lehet hogy a Szent Mungóba fogják vinni őket. Harryék aggódtak mi lehet vajon a bajuk és hogy valaha egyáltalán fel fognak-e kelni. Minden nap aggódással telt ezért még a házi feladatra se tudtak koncentrálni (ami egyébként se szokott nagyon menni). Sajnos Madam Pomfrey nem tudott megbírkózni ezzel az ájulásssal ezért elvitték őket a Szent Mungóba. Mrs Weasley megírta hogy ő is elment meglátogatni a lányokat és az ő szüleik (Maya esetében csak az anya) ott virraszt minden nap. Pár nap után megérkezett a hír, hogy Maya és Hermione felébredt és mindketten két barátjukat szeretné látni. Dumbledore megengedte hogy elmenjenek egy napra. Amint beléptek a szbába ahol a két lány volt meglátták a három szülőt. Mrs Shelle-nek ugyanolyan hosszú fekete haja volt mint lányának. Harry először Mayához Ron pedig Hermionéhoz ment.

-Szia Harry! Rég nem láttalak – mondta rekedt hangon Maya és megsimította kedvese arcát.

-Nagyon aggódtam érted. Kiderült mi a bajod?

-Nem mondhatni. Most egy csomó gyógyszert adnak nekem hogy felépüljek. Nemsokára visszamehetek az iskolába... – Harry egy csókot adott neki.

-Szeretlek!

-Én is. – Harry átment Hermionéhoz hogy őt is üdvözölje. Ugyanúgy nézett ki mint Maya.

Még néhányóráig beszélgettek, aztán a fiúk visszamentek az iskolába.

-Legalább tudjuk hogy jobban vannak. – sóhajtott Ron.

-Aha...

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!