28. Egy különös fiú múltja III.
  

Luka izgatottan nekiveselkedett a súlyos tölgyfaajtónak, majd könnyedén belökte azt.

A királynő elkerekedett szemekkel meredt a belépő srácra. Pár pillanatig levegőt venni is elfelejtett, majd…

– Mit művelsz itt? – förmedt rá fiára szemrehányóan. – Megmondtam, hogy menj Safinával!

– De én veled akarok lenni! – nézett fel nagy szemekkel anyjára Luka.

– Sajnálom – mondta Edora csendesen. – De…

Ebben a pillanatban faszilánkokat köpködve kirobbant keretéből a bejárati ajtó, s belépett rajta három csuklyás ember, kezükben varázspálcával.

– Ott van! – kiáltotta egyikük, s pálcájával egyenesen a megszeppent Lukára mutatott.

Edora magához vonta fiát, miközben gyilkos tekintettel méregette az újonnan érkezőket.

– Tűnjenek a házunkból! – ordította magából kikelve. – És hagyják békén a fiamat!

– Hallgattassátok el! – intett a legmagasabbnak tűnő férfi.

A parancs hallatán két társa, támadásra kész pálcával Edoráék felé indult.

– Ne merészelje! – sziszegte fogai közt a királynő.

Az egyik csuklyás alak meglendítette a pálcáját.

– Stupor! – kiáltotta.

Pálcájából vörös fénycsóva indult el a fiát szorosan átölelő nő felé. Luka felkiáltott, s még jobban belekapaszkodott anyja szoknyájába.
Hirtelen élénk ragyogás vette körül az egymást óvó családot, minek következtében a vörös fénycsóva Edora válla előtt pár centivel megállt, mintha falba ütközött volna. A nőt és fiát körülvevő, eddig láthatatlan, burok fala fodrozódni kezdett, mint amikor egy követ dobnak a vízbe, s pár pillanatra vörös fénybe borult, majd újra elhalványodott, míg egészen el nem tűnt.

Az átkot kilövő halálfaló meglepetten felnyögött, majd bizonytalanul társai felé fordult, tőlük várván magyarázatot.

– Ez a büdös kölyök, már tudja használni a kristályt! – szitkozódott a legmagasbbik. – Idetalálhatnának már a többiek is, ehhez ők is kellenek!

Edora maga is meglepődött a cselekmények ezirányú fordulata láttán. Csodálkozva nézett le fiára. A Luka nyakában függő Nap alakú kristályt továbbra is kitartóan ragyogott, fenntartva ezzel a pajzsot.

– Támadjuk meg őket egyszerre, úgy talán sikerül áttörni kölyök védelmén! – hangzott fel pár másodpercnyi némaság a következő parancs.

A három halálfaló egymás mellé állt, majd pálcájukat maguk elé tartva, támadásra készen meredtek Edoráékra.

– Nem fogja tudni kivédeni! – kapta szája elé kezét Hermione. – Túl gyenge még a pajzsa. Három átkot nem tud feltartani!

Harry és Ron egyszerre nyúlt a lány szája felé, hogy befogják azt. Mindkét fiú elkerekedetten szemekkel bámulta a teremben folyó eseményeket.

– Reducto! – üvöltötte teli torokból a három halálfaló.
Pálcáik hegyéből előtörő élénksárga fénycsóvák egyetlen nagy sugárrá egyesültek, mely megállíthatatlanul suhant Edoráék felé.
Luka elkerekedett szemekkel bámult az egyre közeledő átokra, majd a másodperc törtrésze alatt elszánt kifejezés ült ki arcára. A kisfiú kicsusszant anyja öleléséből, majd Edora elé perdülvén mindkét tenyerét védelmezőn maga elé emelte.

Sárga villanás töltötte be a termet az átok becsapódása után. A jelenlévők fájdalmasan felnyögve kapták szemük elé a kezüket.
Harry a robbanásszerű fényhatás megszűnése után, lassan leeresztette karjait, s aggódó tekintettel egyből Lukát kereste.
A kisfiú pár lépésnyivel hátrább állt mint az előbb, karjait még mindig maga elé tartva. Tenyerét koromfekete folt piszkította be, lábai remegtek a megterheléstől.

A teremben lévők csodálkozva meredtek a srácra. Úgy tűnt azon kívül, hogy az átok egy-két méternyit hátrább lökte, semmi sem történt.

Harryék megkönnyebbülten fújták ki a már pár perce benntartott levegőt.

Ám ekkor Luka lábai végleg felmondták a szolgálatot. A kisfiú zihálva a padlóra rogyott. Arcán hirtelen mély vágás jelent meg. A kicsorduló vér lusta patakként folyt a gyerek állára.  Ezzel egyidőben a nyakában függő kristály fénye is fokozatosan elhalványult, mígnem teljesen megszűnt.

– Ezek szerint csak a sugár egy részét sikerült Lukának felfogni – harapott ajkába Harry.

De még így is, az arcán lévő vágással egyetemben, viszonylag könnyedén megúszta a háromszoros tarolóátkot.

– Hihetetlen! – suttogta Hermione. – Még csak hat éves, de már ekkora ereje van! El se tudom képzelni, mire lehet képes most, tizenhat évesen…

– De a kristály! Már nem világít, vagy mi a szöszt szokott csinálni – nyögte Ron, félbeszakítva a lány áradozását. – Egy jó ideig még biztos nem tud pajzsot csinálni!

Edora sietve fiához rohant, s gyengéden felsegítette a földről.

– Bocsi – nézett bűnbánóan anyjára a fiú. – Megígértem, hogy megvédelek… de teljesen kifáradtam…

– Csssssst! – törölte le a vért a gyerek arcáról Edora. – Már így is rengeteget tettél, te kis butus!

Hermione elérzékenyülve figyelte a jelentet, majd egyik pillanatról a másikra elkerekedett szemekkel bámult Edoráékra.

– Mi van? – lökte oldalba a lányt Ron, látván annak arckifejezését.

– A seb… – Hermione csak ennyit tudott kinyögni, de ez is elég volt ahhoz, Harryék rájöjjenek, mire gondol a lány.

Meglepetten vették észre, hogy a Luka arcán lévő vágásnak nyoma sem volt. Pedig ott volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az imént letörölt vér. De hová tűnt?

A kisfiú arcát elcsúfító mély vágásból egy piros vonal, még annyi se maradt.

– Nem lesz semmi baj! – csitítgatta fiát Edora.

– Én ebbe nem lennék olyan biztos! – hangzott fel egy éles hang.
Az elmúlt percek meghittségében teljesen megfeledkeztek róla, hogy a teremben még mindig ott vannak a halálfalók.

– Még egyszer nem úszod meg ilyen könnyen! – lépett közelebb egyikük a királynőhöz. – Stupor!

Edora védelmezőn magához vonta fiát, s fejét elfordítva várta a becsapódó búbájt. Ekkor hirtelen érezte, hogy valami átsuhan előtte, felfogva a neki szánt átkot.

Ron falfehérré vált arccal hátrált a megjelenő hatalmas alak útjából.
Harry a csodálkozástól mozdulni se tudott, így közvetlen közelről „élvezhette” a Lukáék megmentőjének látványát: egy hatalmas, lónyi méretű farkas álldogált közvetlenül előtte.

A barnás-fehér ordas mogorva fordult a támadó csuklyások ellen, kivillantva tízcenti hosszú szemfogait.

– Mi a… – nyögte az egyik halálfaló, ám tovább nem jutott.

A hatalmas farkas egyenesen a férfinek rontott. Az egész a másodperc törtrészéig tartott. Harry csak egy vészjósló reccsenés hallott, majd a földre zuhanó halálfaló testének tompa puffanását.
A csuklyás férfi kicsavart teste, élettelen babaként hevert. A farkas egy mozdulattal eltörte a nyakát.

Hermione holtsápadtan meredt a halott férfire. Úgy tűnt még nem is igazán fogta fel a látványt.

A pórul járt halálfaló egyik társa, a teremben lévők döbbenetére, szintén a földön hevert. Keze-lába szétvetve, tágra nyílt szeme üresen meredt a plafonra. A harmadik csuklyás remegve állt a sarokban. Varázspálcájának végét zöldes szikrák vették körül.
A helyzet egyértelmű volt: a farkasra kimondott halálos átok célt tévesztett, és saját társát ölte meg ezzel a megmaradt halálfaló.
Edora fiát eleresztve lassan felállt. Arcán megkönnyebbült mosoly terült szét. Furcsa módon, se ő, se Luka nem lepődött meg a hatalmas ordas láttán. Sőt! Úgy tűnt, még örülnek is az állat jelenlétének.

A farkas lassú léptekkel Edoráék felé indult.
Félúton járt, mikor a megmaradt halálfaló, maradék bátorságát összeszedve, előrébblépett, s pálcáját a királynőre szegezve kimondta minden idők leggyilkosabb átkát.

– Adava Kedavra! – ordította a férfi.

Varázspálcájából zöld fénycsóva indult el a további ellenállásra nem számító Edora felé. Ezzel egyidőben a farkas teljes erejéből elrugaszkodott a padlóról. Izmos teste átszelte a levegőt, majd nagyot csobbanva a terem közepén található medencében landolt.
Síri csend támadt. A szökőkút vize lágyan hullámzott, gyengéden ringatva ezzel a vízfelszínen úszó farkas mozdulatlan testét.
Edora szemei elkerekedtek. Térdei megremegtek, majd váratlanul fiát hátrahagyva lélekszakadva a medencéhez rohant.

– Safina! – nyögte, le sem véve tekintetét a vízben lebegő állatról. – Safina! – üvöltötte teli torokból.

Harryék csodálkozva meredtek a szökőkútra.

Safina? Ez a farkas Luka dadája? Az a fiatal nő? De hát ez lehetetlen!
Edora a medence fölé hajolt, s gyengéden kiemelte a farkas fejét a víz alól.

Két üres és fénytelen mélybarna szem nézett rá.

A királynő remegő kézzel végigsimított a hatalmas állat homlokán, s egy lágy csókot nyomott annak orrára.

– Köszönöm… – motyogta. – Nagyon sajnálom.

Tekintetét a sarokban megkövülten álló férfire fordította.

– Maga! – meredt dühösen a megmaradt halálfalóra Edora. Arcvonásait eltorzította a düh, tekintette szinte lángolt a haragtól. – Maga! – ismételte vészjósló hangon.

A növényrengetegből hirtelen egy karnyi vastag inda csapódott ki, és egyenesen a férfi bokájára tekeredett.

– Mi folyik itt? – sikoltott fel a meglepett halálfaló, miközben megpróbálta lefejteni lábáról az őt kötélként fogvatartó növényt.
Ekkor újabb mérgeszöld kacs jelent meg, ám ezúttal a férfi nyákára kígyózott.

A csuklyás halálfaló térdre roskadt. Zihálva küzdött a növénnyel. Elszántan próbált némi levegőt jutatni tüdejébe. Elkeseredett küzdelme két percig tartott. A férfi egyre csendesebbé vált. Kezei lecsúsztak az őt szorongató indáról, szemhéjai remegve lecsukódtak, teste elernyedve zuhant a földre.

A növény lassan lecsusszant megfojtott áldozatáról, majd újra eltűnt a növényrengeteg sűrűében, mintha misem történt volna.

Halotti csönd borult a teremre.

Luka még mindig ugyanabban a testhelyzetben kuporgott a padlón, ahogy anyja hagyta. Riadt tekintete oda-vissza cikázott Edora és a medencében lebegő Safina közt. Szemei teljesen kivörösödtek erőnek-erejével visszatartott könnyeitől.

A királynő lassan visszaengedte a farkas fejét a vízbe. Pár pillanatig némán nézte az állat játékosan hullámzó szőrét, majd hirtelen sarkon fordult, és határozott léptekkel az egyik félreeső falszakasz felé vette az irányt.

Harryék érdeklődve figyelték, amint a nő megáll egy földig érő tükör előtt, s kezét végighúzza annak díszes keretén. Halk kattanás hallatszott, mire a tükör engedelmesen becsusszant a falba. Egy kis szoba rejtőzött mögötte.

– Gyere! – szólalt meg Edora hátra se fordulva.

Luka feltápászkodott a földről, s lassú léptekkel anyja mellé csoszogott.

– Muszáj? – nézett fel nagy szemekkel a gyerek.

A királynő határozottan bólintott. Luka látványosan felsóhajtott, majd bevánszorgott a szobába. Alig hagyta el a tükör vonalát, máris szembefordult anyjával, s esdeklő tekintettel nézett fel rá.

– Ígérd meg, hogy bármi történik, bent maradsz! – hajolt le hozzá Edora.

– De…

– Ígérd meg!

– Jól van – adta meg magát Luka. – Megígérem.

– Köszönöm – csókolta homlokon fiát Edora. – Most pedig csukd be az ajtót, s ígéretedhez híven maradj bent!

– Gyertek! – kapott észbe Harry a királynő utolsó mondata hallatán, s barátait maga után vonszolva a tükrös szoba felé indult. – Luka mellett kell maradnunk!

Az észrevétlen hármasnak az utolsó pillanatban még sikerült beslisszolniuk a rejtekajtón, mielőtt az bezáródott volna. A tükör hangtalanul visszacsusszant helyére.

Harry meglepetten tapasztalta, hogy a kívülről tükörnek látszó ajtó, belülről ablakként funkcionál: tökéletesen átlátni rajta.
Luka lekuporodott az üveg elé, s vágyakozó tekintettel nézte a teremben fel-alá sétálgató anyját.

Hirtelen kiáltások hallatszottak, majd a bejárati ajtó forgácsot köpve berobbant. Húsznál is több halálfaló masírozott be a terembe. Néhányuk már elvesztette csuklyáját valahol, többeken pedig kisebb-nagyobb sérülések voltak láthatók. Úgy tűnt a leanfay katonák nem adták olcsón a bőrüket. Vezetőjük kilépett a többiek sorából, csuklyáját ledobva, ádáz mosollyal az arcán, Edora felé indult. A magas, tejfelszőke hajú férfi láttán a tükör mögött rejtőző hármas egy emberként nyögött fel.

– Lucius Malfoy! – sziszegte Harry a fogai közt. – Tudhattam volna! Az efféle „mókákból” ő sose hiányozhat…

– Ó! – tárta szét a karját Mr. Malfoy. – A királynő személyesen fogad minket. Micsoda megtisztelés! – majd egyik pillanatról a másikra jegessé vált a hangja. – Hol van? – szegezte Edorának a kérdést.
A fiatal nő nyugodtan a halálfaló elé sétált. Rezzenéstelen tekintettel nézett a férfi szemébe.

– Elkéstek. Már rég elmentek… – majd, mintegy mellékesen az ablakok felé intett. –Tudom ajánlani a közeli erdőt. Ott még maradt ártatlan lemészárolnivaló.

Az egyik csuklyás halálfaló kilépett a többiek közül, s kezét magasra emelve élesen arcul csapta Edorát. A tükör mögötti szobában rejtőző Luka a jelenet láttán felszisszent, s arcát olyan közel nyomta a hűs üveghez, hogy lehelete párás foltot hagyott azon.

– Vigyázz a mocskos szádra! – sziszegte a királynő előtt álló halálfaló. Keze újabb ütésre emelkedett. – És ajánlom, hogy csiripeljél nekünk édes kis madaram!

Harry szeme a duplájára nőtt a csuklyás halálfaló hangjának hallatán. Ezt a kényeskedő ugyanakkor durva női hangot ezer közül is felismerné. A hang gazdája nem más, mint Bellatrix Lestrage.
Edora elkapta a felé lendülő halálfaló csuklóját, s hűvös tekintettel a nőre meredt.

– Az anyja nem tanította meg a jómódorra? – kérdezte nyugodt hangon. – Nem tudja, hogy a vendégeknek hogy kell viselkedniük?
Bellatrix megremegett a dühtől. Előkapta pálcáját és egyenesen Edora szívére célzott vele. Ám mielőtt bármilyen átkot használhatott volna, egy kéz jelent meg előtte.

– Nyugodj le! – hangzott fel Lucius Malfoy hangja. – Nem veszed észre, hogy az orrodnál fogva vezet?

Bellatrix lassan leeresztette pálcáját, de a csuklyából kivillanó jeges szempár nem sok jót ígért.

– Utoljára kérdezem… – fordult Edora felé a szőke hajú férfi. – Hol a kölyök?

– Már mondtam, hogy elment – hangzott a válasz. – Újjal nem tudok szolgálni.

– Akkor maga mit keres itt?

Mr. Malfoy szemei összeszűkültek. Gondolatai villámként követték egymást, ahogy lassan kialakult benne egy sanda gyanú. Sejtését végül nem ő mondta ki, hanem a mellette álló társa.

– Ez a tündér ribanc az időt húzza! – ordított fel Bellatrix, miközben egy újabb pofont kevert le Edorának. – Amíg ő itt velünk bájcseveg, valamelyik talpnyalója meglóg a kölyökkel! Már mérföldekre lehetnek!
A halálfalók közt zúglódást támadt. Szinte egy emberként kezdett el mindegyikük beszélni.

Lucius Malfoy embereivel mit sem törődve Edorához lépett.

– Igazán élveztem kegyed társaságát, de ha nem tud számunkra semmi információval szolgálni… – fogta meg a királynő karját. – Nincs is önre tovább szükségünk – Azzal egy mozdulattal a mellette álló nő karjába lökte Edorát. – A tiéd! Azt csinálsz vele, amit akarsz.
Bellatrix játékosan felkacagott, majd talárja mélyéről egy kést varázsolt elő.

– Ezt a mugliktól láttam – nevetett, miközben egy kis vágást ejtett a királynő karján.

Edora felszisszent, s megpróbált elhúzódni az egyértelműen őrültnek látszó nő közeléből, de az vasmarokkal tartotta őt. A mindeddig passzívan figyelő Luka felpattan ültéből, se zihálva a tükörnek dőlt.
Elméjében ádáz harcot vívott a segíteni akarás, és az anyjának tett ígérete, miszerint nem mozdul innen BÁRMI történik is.

Nem tudván dönteni, csak állt ott, miközben a kinti jelenetet figyelte.

– Majd megmutatom én neked mi nálam a jómodor! – üvöltötte Bellatrix teli torokból.

A következő pillanatban, mielőtt bárki is észbe kaphatott volna a kezében tartott kés ezüstös villanással lecsapott.

Újra és újra.

Élénkvörös cseppek fröccsentek a padlóra, környéken állók ruhájára, Bellatrix Lestrage arcára… Mindenhova.

A halálfaló eszelős kiáltozásai, elnyomták a terem félreeső részén felhangzó fájdalmas sikolyt.

– Állj le! – ordította Mr. Malfoy, miközben megpróbálta lefogni a nőt. – Nem hallasz? Hagyd már abba!

– Mi? – eszmélt fel Bellatrix.

Lucius sóhajtva engedte el a nőt.

– Hagyd abba! Vége…

Bellatrix lepillantott.

A királynő a lábai előtt hevert, merev, nyitott szemekkel. Valaha hófehér ruhájának széthasított csíkjai vörössé váltak, s már csak nyomokban emlékeztetett az eredeti öltözetre.

– Ti ott! – intett Mr. Malfoy pár halálfaló felé. – Nézzétek át a maradék termeket! Biztos, ami biztos… A többiek velem jönnek! Át kell kutatnunk a környéket, hátha itt van még valahol a kölyök! A Nagyúr szörnyen dühös lesz, ha üres kézzel térünk vissza!

A halálfalók lassan szétszéledtek. Csak a tükör mögött rejtőző Luka maradt teremben. A kisfiú elkerekedett szemekkel meredt maga elé. Lábai megremegtek, majd a tükör hűs üvegén lecsúszva, lassan térdre rogyott. Tekintetét egy pillanatra se fordította el anyja mozdulatlan testéről.

Gépies mozdulatokkal a tükörnek támasztotta tenyerét, majd tagjai megdermedtek. Rezzenéstelen arccal, mereven tekintett az üvegen túli teremre.

Halotti csend honolt.

Harryék maguk is mélységesen megdöbbentek az események ilyen jellegű alakulása láttán. Mindannyian a tükör előtt sóbálványként kuporgó Lukát nézték.

A legrosszabb a kisfiú üres tekintete és semmitmondó arca volt. A könnyek nélküli, merev tekintet élettelen bábunak sejtetette a fiút.
Ron falfehér arccal a falnak dől, úgy tűnt menten elhányja magát.
Harryt is rosszullét kerülgette. Teste nem engedelmeskedett neki, mozdulni se bírt. Úgy érezte, menten elájul.

Mindhármuk közül Hermione tűnt a legfurcsábbnak. A lány viselkedése kísérteties hasonlóságot mutatott Lukáéval. Rezzenéstelenül állt a fiúk mellett. Szapora lélegzetvételén kívül, pillája se rezdült.
A némaság már-már elviselhetetlenné vált. A csönd mintegy alattomos lepel beborította, s szinte fojtogatta őket.

– Menjünk innen! – kiáltott fel hirtelen Hermione.

Hangja éles fájdalomként hasított Harrybe.

Senki se mozdult. Mindkét fiú meredten bámult maga elé.

– Nem halljátok! – üvöltötte a lány immár teli torokból. – Menjünk innen! – azzal nekiesett Harrynek, s ütötte a fiút ahol érte. – El akarok menni! Nem hallod! – hangja egyre hisztérikusabbá vált. – Menjünk innen! MENJÜNK INNEN!