15. Éji jövevény
  

Fojtogató csend uralkodott a griffendél klubhelységében. Egy kívülálló személy nem is sejtené, hogy karácsony van.

A kandalló hívogató melegsége, s vidám fénye éles ellentétben állt a körülötte ülők borús hangulatával.

– Már több mint egy napja, hogy eltűnt – szólalt meg Ron csendesen.

 – El se tudják képzelni, hol van.

– Még bocsánatot se tudtunk kérni – jegyezte meg Hermione. – Haragban váltunk el.

Harry nem bírva tovább hallgatni barátai beszédét, felállt és lassú léptekkel az ablakhoz sétált. Unottan a párkányra telepedett, s üres tekintettel meredt az üvegen túli világra.

A mélykék égen erőtlenül pislogott a fogyó Hold vékony karéja. Gyenge fénye sejtelmes árnyékokat rajzolt a Tiltott Rengeteg fái közé.

Harrynek fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el így. Már épp ott járt, hogy visszamegy barátaihoz, mikor hirtelen furcsa mozgásra lett figyelmes a fák között.

Egy különös árnyék lépett ki a bokrok takarásából, majd lassú léptekkel a kastély felé vette útját.

Harry szemeit meresztgetve tapadt az üvegre.

A jövevény különös, szaggatott mozgással átvágott a parkon, s már a tónál járt.

Harry megdörzsölte szemeit. Az alak képe egy pillanatra élesebbé vált.

Nem egy lény volt, hanem kettő. Egy nagyobb kutyaszerű állat, mely valamit vitt a hátán.

Harry egy hirtelen mozdulattal felpattant a párkányról, és se szó se beszéd a portrélyukhoz szaladt. Meglepett barátai kérdéseivel mit sem törődve kivetődött a feltáruló nyíláson, majd őrült sebességgel rohanni kezdett a kastély folyosóin, a tanári felé.

– Hol vannak a tanárok, mikor szükség lenne rájuk? – lihegte mérgesen.

Lerohant számtalan lépcsőn, majd éles ívben befordult az egyik sarkon.

– Potter! – csattant fel egy hang. – Mire véljem ezt? Mit rohangál így? 5 pont a grif…

A feldúlt McGalagony professzor nem tudta befejezni mondanivalóját, ugyanis Harry, az illemre fittyet hányva, felszabadult arccal hadarni kezdett.

– Itt van! – kiabálta. – Kint van a parkban és erre tart!

– Ki van itt? – kérdezte a tanárnő zavartan. – Beszéljen értelmesen!

– Luka! – válaszolta Harry szinte ordítva.

McGalagony meglepettségében egy szót se tudod kinyögni.

– Merre? – érdeklődött egy nyugodt hang.

A folyosó időközben, a kiabálás hatására, megtelt tanárokkal. A kérdést feltevő Dumbledore mögött ott állt a kipirult arcú Ron és Hermione is. Ők valószínűleg Harry ámokfutásának nyomait követték.

– A parkban – mutatott Harry az egyik ablakra.

Az igazgató, mindennemű további kérdezősködés nélkül, sietve a megadott irányba indult. A tanárok pár másodperces hezitálás után követték Dumbledore-t a lépcsőkön és átjárókon át egészen a bejárati csarnokig.

A csapathoz útközben csatlakozott Hagrid kérés nélkül nekiveselkedett a súlyos tölgyfaajtó egyik szárnyának, s kitárta azt.
A csarnok fénye a kastély előtti szikrázó hóra vetült, s többszörösen felerősödve vakító csillogásba vonta a környéket.

A hidegbe kilépők egy emberként fordultak a tó felé.

A bejárattól pár méterre, a jótékony sötétben, egy alak álldogált. Úgy tűnt a hirtelen kinyíló ajtó elbizonytalanította.

Harry már indult volna felé, mikor Dumbledore kinyújtott karjába ütközött. Az igazgató némán megrázta a fejét.

A szoborként álldogáló lény felszegte a fejét, majd lassú, méltóságteljes léptekkel a megvilágított részre ballagott.

McGalagony és Bimba professzor szinte egyszerre kapták a szájuk elé kezüket, hogy meglepett kiáltásukat elfojtsák. A többieket is váratlanul érte a látvány, lélegzetvisszafojtva meredtek az érkezőre.
Pár lépésnyire tőlük egy bernáthegyi méretű farkas álldogált. Hófehér szőrét vörös foltok és csíkok mocskolták be. Az állat hátán aléltan feküdt a megviselt állapotú Luka, egy szál pólóban és nadrágban, cipő nélkül. Az oly ismerős hajfonat szomorúan csüngött a farkas lábai alá.
A tanárok automatikusan elindultan a fiú felé, hogy segítsenek neki. Ám alig tettek meg egy lépést, mikor a hatalmas ordas ínye néma vicsorgásra húzódott.

A felnőttek egytől-egyig megtorpantak és kérdőn tekintettek a másikra.

– Így hogy segítsünk neki? – tette fel a mindenkit leginkább foglalkoztató kérdést McGalagony.

A farkas mintha csak a tanárnő kérdésére akarna válaszolni óvatosan lehasalt a földre, majd gyöngéden kicsusszant Luka alól. A fiú mozdulatlanul hevert a hóban. A terhétől megszabadult állat lassan hátrább lépdelt.

A tanárok előbb vigyázva, majd egyre bátrabban a fiúhoz siettek. Dumbledore szelíden a hátára fordította Lukát.

A hátrább állók felszisszentek a látványtól. Harryék maguk is elkerekedett szemmel meredtek barátjukra.

A srác szörnyű állapotban volt. Testén számos vágás, horzsolás és ütés látszott. Bőre jó pár helyen a szivárvány színeiben pompázott. Jobb bokája az ötszörösére dagadt, valószínűleg el is tört.

Szakadozott pólóját és cafatokban lógó nadrágját élénkpiros foltok tarkították. Nehézkes, kapkodó légzése pedig egyértelműen jelezte, hogy pár bordája is eltörött. A fiú véráztatta pólója szorosan a testére tapadt.

Dumbledore óvatosan megemelte az ázott ruhadarabot, minek következtében láthatóvá vált a fiú oldalán futó mély vágás.

– A farkas szőrén lévő vér, mind Lukától származott! – nyögte Ron csendesen.

– Azonnal a gyengélkedőre kell vinni! – mondta Dumbledore határozott hangon. – Vaki szóljon Madam Pomfreynak, hogy készüljön fel!

Bimba professzor hátra se pillantva a kastélyba sietett.

Az igazgató elővarázsolt egy hordágyat, s nekikészült hogy ráteszi Lukát, mikor a farkas pár ugrással közvetlen a fiú mellett termett.
Az állat morogva csattogtatta fogait a hátrálni kényszerülő tanárok felé. Szeme vészjóslóan villogott, kivillanó agyarai nem sok jót ígértek.

– Nem akarja, hogy elvigyük a közeléből Lukát – motyogta Hagrid. – El kell kábítani! Másképp nem férünk a sráchoz.

Dumbledore tagadóan megrázta a fejét.

– Az erőszak sohasem jó megoldás! – mondta majd biztos léptekkel a farkas elé sétált.

Az ordas morgása mélyebbé vált.

Az igazgató a fenyegetéssel mit sem törődve leguggolt, hogy szeme egy szintbe kerüljön az állatéval.

– Ha nem engeded, hogy felvigyük – kezdte nyugodt hangon –, akkor a barátod meg is halhat.

A farkas Harryék őszinte döbbenetére abbahagyta a morgást, már-már érdeklődő tekintettel meredt az előtte kuporgó varázslóra.

– Mindent megteszünk, hogy meggyógyítsuk, ígérem! – folytatta Dumbledore. – Ha akarsz mellette maradhatsz… Persze csak ha nem gond, hogy ezért be kell jönnöd a kastélyba.

Az ordas pár pillanatig elmerült az igazgató égszínkék tekintetében, majd nyugodtan leült.

– Perselus! – emelkedett fel Dumbledore. – Ha megkérhetném, vigye fel Lukát a gyengélkedőre! A farkas mellette marad.

Piton csodálkozva meredt igazgatójára, majd gépies mozdulatokkal Luka mellé lépdelt és hordágyra emelte a fiút.

Luka fájdalmasan felnyögött. Pillái lassan megremegtek, majd homályos tekintettel a fölé hajoló férfira meredt. Az acélszürke szempárban a felismerés leghalványabb szikrája se lobbant, úgy tűnt a fiú azt se tudja, hol van.

Piton intett Flitwick professzornak, majd a bűbájtan tanár segítségével a kastély felé lebegtette a hordágyat.

A farkas pár lépés távolságra lemaradva, nyugodtan követte őket.
Harryék is automatikusan a távozó tanárok után indultak volna, ám a szigorú tekintetű McGalagonyba ütköztek.

– Kérem, fáradjanak vissza a klubhelységükbe! – mondta az idős nő.

– Na de tanárnő – kezdte volna Harry, de a professzor félbeszakította.

– Semmi de – válaszolta McGalagony ellentmondást nem tűrő hangon.

 – Csak útban lennének. Majd értesítjük önöket a fejleményekről!
Azzal a meglepett hármast magára hagyva sarkon fordult és sietve kollégái után eredt .