– Nyugi Ron! – csitította a fiút Hermione. – Attól, hogy szétvered a termet még nem fogod tudni a megoldást.

Harry a padon könyökölve fásultan hallgatta barátai civakodását.
Most nem kellett attól tartaniuk, hogy valaki kihallgatja őket. A karácsonyi szünet előtti utolsó átváltoztatástan órán ugyanis zsibvásári hangulat uralkodott. McGalagony professzor ugyanis az ünnepekre való tekintettel a természetben megtalálható anyagok karácsonyi dísszé történő átváltoztatását tanította. A diákok olyan jól szórakoztak, hogy az se tűnt volna fel nekik, ha Harry félmeztelen körbesétált volna a teremben.

Annak, hogy ezen az órán beszéljék meg a dolgokat még egy előnye volt: Luka nem járt átváltoztatástanra, így zavartalanul megtárgyalhatták az utóbbi idők furcsaságait.

– Először is arra kell rájönnünk, hogy a szfinx rejtvénye Lukának vagy Lukáról szólt – mondta Hermione, miközben egy egyszerű faágból egy koppintással karácsonyi csillagot csinált.

– Szerintem Lukáról akart nekünk elmondani valamit – vont vállat Harry, mialatt megpróbálta az előtte heverő kavicsot valami átváltozásra kényszeríteni, sikertelenül.

Ron idegesen felkapta az asztalán heverő falevelet és morogva gyűrögetni kezdte azt.

– Én az egész „versikéből” csak annyit értettem, hogy Luka nem az, akinek mondja magát – dühösen Hermionéhoz fordult. – Hogy csinálod? Én még ebből a nyomorult falevélből se tudok semmit csinálni!

Hermione nyugtató mosollyal kiszabadította az egyre megtépázottabb állapotban lévő növényt a fiú markából, majd egy pöccintéssel szikrázó gömbbé változtatta azt.

– Csak koncentrálni kell – mondta olyan hangnemben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. – Egyébként az, hogy más, mint aminek mutatja magát, sok mindent jelenthet.

– Hogyhogy? – kérdezte a két fiú szinte egyszerre.

– Gondoljatok bele! Az emberek egyfolytában igyekeznek másnak látszani, mint amilyenek valójában… De az is megeshet, hogy egyszerűen másnak hisznek egy személyt, mert mondjuk téves következtetéseket vonnak le a viselkedéséből, vagy hallottak róla valamit és ez alapján ítélik meg – barátai értetlen tekintetét látva megpróbálta más oldalról megközelíteni a dolgot. – Vegyük például Harryt. Mindenki meg van győződve róla, hogy élvezi a rivaldafényt, csak mert híres… Vagy ott van Neville. Az eddigi teljesítménye alapján gondoltátok volna róla, hogy olyan bátran helytáll, ha arra kerül a sor… Vagy, hogy egy mindannyiunkat érintő esetet mondjak. Egy diáktársunk se feltételezné rólunk még csak a felét se azokból a kalandokból és veszélyekből, amiket azóta éltünk át amióta idejárunk.
Harry lemondóan sóhajtott.

– Szóval akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad – pöckölte arrébb, immáron kocka alakú, kavicsát.

Csönd telepedett rájuk. Mindhárman mélyen a gondolataikba merültek.
Harry unottan figyelte McGalagony professzort, aki épp Levandernek magyarázott valamit.

– Szerintetek, ha megkérdeznénk a tanárokat, elmondanák? – szólalt meg elmélázva.

Két barátja McGalagony felé fordult.

– Nem hiszem – rázta fejét Hermione. – Akkor már elmondta volna valamelyikük.

– Lehet csak arra várnak, hogy megkérdezzük őket, mert… mert biztosan tudni akarják, érdekel-e minket a dolog.

Hermione pillantása egyértelműen elárulta, hogy a fiú felvetését, még arra se tartja érdemesnek, hogy szóljon róla valamit.

Harry sóhajtva a kavicsra koppintott, s az csodák csodájára apró díszdobozzá alakult. Mosolyogva emelte fel a vonalakkal tarkított tárgyat.

Ron látva ezt dühösen horkantott, és újult erővel vetette rá magát pár perce szerzet fakérgére.

Hermione épp figyelmeztetni akarta a vörös hajú fiút, hogy ne csapkodjon annyira pálcájával, mikor valaki erőteljesen kopogtatni kezdett a terem ajtaján.

McGalagony professzor meglepetten felpillantott.

– Igen? – kiáltott ki.

Az ajtó lassan kinyílt, hogy utat engedjen a rajta beoldalazó Lukának. A fiú nehézkes bejutásáért a kezében tartott tekintélyes méretű doboz volt okolható.

– Á, Mr. Panther! Már végzett is? – mosolyodott el a tanárnő. – Pakoljon csak oda az asztalra! – intett a terem vége felé.
Luka, a diákok érdeklődő tekintetétől követve, óvatosan a tanári asztalhoz lavírozott, majd odaérve elkezdte kipakolni a doboz tartalmát az ott lévő tálcákra. Faágak, kövek, fűcsomók, levelek, föld, virágok és még számtalan dolog került elő.

McGalagony összevont szemöldökkel meredt a Lukát bámuló diákokra.

– Mr. Panther volt olyan kedves és szabadidejét feláldozva segített beszerezni az óra hozzávalóit. Esetleg valami gondjuk van ezzel?
Halk mormolás volt csupán a válasz. A tanárnő vetett még egy szigorú pillantást osztályára, majd újra sétálni kezdett a teremben, hogy a segítségre szorulóknak, megoldja a problémáit.

Harry lassan felállt, és a tanári asztal felé indult, ám valaki megelőzte őt.

Levander földre szegezett tekintettel és paprikapiros arccal állt Luka előtt. A pakoló fiú érdeklődve a lányra tekintett. Az, még mindig a földet bámulva kinyújtotta kezét Luka felé. Tenyerében egy aprócska, ám annál szebb madár figurája „csücsült”, amelynek egy élénkpiros szívet tartott csőrében.

Luka meglepetten bámult a pöttöm tárgyra, majd Levanderre.

– Tessék! Ezt neked csináltam – motyogta zavartan a lány. – Amolyan karácsonyi ajándékként.

A mögötte álló Harry elmosolyodott. Szóval emiatt magyarázott olyan sokáig McGalagony a lánynak.

Luka óvatosan elvette a figurát, majd csillogó tekintettel megforgatta az ujjai között.

– Köszönöm – mosolygott Levanderre. – Még sose kaptam senkitől ilyen szépet.

A lány, ha lehetséges ez, még vörösebbé vált. Luka épp mondani akart neki valamit, mikor egy gúnyolódó hang közbevágott.

– Mi van, Panther? – nyekeregte Malfoy, miközben felült az tanári asztal egyik szabad sarkára. – Te már nem is csinálsz a szerelmednek semmit? Hát illik ilyet csinálni egy lánnyal?

Harry a mardekáros és a lobogó tekintetű Luka közé lépett.

– Még most hagyd abba! – figyelmeztette a szőke fiút.

– Miért? Mindannyian úgy tudjuk, hogy kész zseni átváltozatástanból. Bizonyítsa be! Vagy már erre az apró dologra se képes? Netán hazudott a tanároknak?

– Malfoy! Üljön le a helyére! – hangzott fel McGalagony éles hangja.

A tanárnő sietős léptekkel a veszekedők felé indult.

– Na, de tanárnő – nézett ártatlanul Malfoy. – Ha Panther olyan jó átváltoztatástanból, akkor mindannyian tanulhatunk tőle.

Néhányan, főleg a mardekárosok, helyeslően morogtak. Malfoy szavai még Harry kíváncsiságát is felkeltették.

– Azt mondtam, üljön le! – ért az asztalhoz McGalagony. – Nem a maga dolga Mr. Panther tudásának megítélése. Az, hogy nem látogatja az órát, annak köszönhető, hogy már letette vizsgáit. És ennek jogosságának megítélése nem a maga dolga!

Malfoy lassú léptekkel visszaindult padjához, ám félúton járt mikor jól érthetően megszólalt.

– Ha megvan a vizsgája, miért fél tudását mások előtt is bizonyítani?

– Mr. Malfoy! – kezdett bele McGalagony, ám Luka félbeszakította.

– Hagyja csak tanárnő! – legyintett. – Ha annyira érdekli, mutathatok valamit.

A professzor meglepetten Lukára meredt, majd felöltötte szokásos arckifejezését.

– Nem kell önnek semmit sem bizonyítania!

– Mondtam, hogy nem gond! – vágta rá egyből Luka.

A fiú beletúrt a dobozba, majd homokkal teli edényt vett elő belőle. Kiöntött belőle egy keveset az egyik tálcára, majd félretolta a körülötte lévő dolgokat.

A tanterem időközben teljesen felbolydult. Helyéről felállva, mindenki az asztal köré csoportosul, és érdeklődve várták, mit hoz ki a dologból társuk.

McGalagony furcsa tekintettel nézte a fiú előkészületeit, Harrynek úgy tűnt a tanárnő valamiért roppant ideges.

Luka időközben hosszas keresgélés után megtalálta pálcáját, majd a homokkupacra szegezte azt.

Néhány másodpercig úgy látszott, nem történik semmi, majd a sárgás halom körül vörös izzás jelent meg. Olyan volt mintha egy apró forgószél felszippantotta volna homokot. A mini forgatag hirtelen kék színűre változott, majd az izzás lassan elhalványult.
A lányok gyönyörködve felnyögtek. Az asztalon, a homokkupac helyén gyönyörű üvegrózsa díszelgett. Az ékes virág a részletekig ki volt dolgozva. Apró szirmain imitt-amott még harmatcseppek is voltak.
Harry elégedetten nyugtázta, hogy Malfoy arcára ráfagyott a döbbenet. Habár ez érthető volt, hisz a mardekáros sose látta, mit művel Luka sötét varázslatok kivédésén, vagy időnként bűbájtanon, ugyanis nem egy csoportban voltak. Harry maga egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy Luka képes véghez vinni a dolgot, bár ő is elcsodálkozott, mennyire látványosra sikeredett a dolog.
Luka mosolyogva Levander felé nyújtotta a virágot.

– Még egyszer, köszönöm az ajándékot – mondta.

A lány gépies mozdulattal elvette az ékességet. Hitetlenkedő tekintettel meredt a virágra, szemlátomást nem tudta elhinni, hogy neki adta Luka.

– Remélem, most már elégedettek – hangzott fel McGalagony hangja.

 – Akkor esetleg, ha önök is úgy gondolják, folytatnánk az órát.

A tanárnő valamiért roppant megkönnyebbültnek látszott.

A diákok halkan beszélgetve visszatértek a helyükre, majd lassanként helyreállt az óra rendje.

– Köszönöm segítségét Mr. Panther – biccentett a professzor a pakolással végző Lukára. – Most már elmehet.

Luka lassan bólintott, majd ruganyos léptekkel távozott a teremből. Hermione elgondolkozva meredt a becsukódó ajtóra. Töprengése apró ráncokat rajzolt a homlokára.

– Valami gond van? – bökte oldalba a lányt Hary.

– Nem. Nincs semmi baj – válaszolta lány pár másodperc után. – Csak elgondolkodtam.