A nagyterem reggeliző diákok halk morajától volt terhes. Harry álmosan rágcsálta a pirítósát, miközben az órarendjét lázasan böngésző Hermionét figyelte.

– Sötét varázslatok kivédése, majd két bűbájtan, délután egy Legendás lények gondozása, majd két… Ó nem! Két bájitaltan.

– Remek! – csapott az asztalra Ron. – Már első nap hallgathatom Piton szidalmait.

– De csak két órában. Nekem utána lesz még két bájitaltan előkészítőm – mutatott órarendjére a lány.

Ron szemtelenül elvigyorodott. Majd könyökével oldalba bökte Harryt.

– Ezt a kínzást jól megúsztuk, mi? Míg Hermione Pitonnal jópofizik, addig mi szórakozhatunk.

Harry lassan felsóhajtott.

– Szórakozhatsz! Én megyek Pitonhoz „jópofizni”.

– Tessék! – hördült fel Ron. – Megvan a RBF-ed?

– Igen. Úgyhogy járhatok Pitonhoz előkészítőre – majd barátja fintorát látva hozzátette. – Hidd el én sem repesek az örömtől, de ha auror akarok lenni, akkor kénytelen vagyok bájitaltanra járni.

– Ez a helyes hozzáállás – bólintott Hermione. – Tanulhatnál Harrytől!
– Hermione! Ne gyere megint azzal, hogy elfecsérelem az életem, ha nem tanulok!

Harry unottan elfordult egyre hangosabban civakodó társaitól. Már nem is próbálkozott azzal, hogy kibékítse őket. Az évek folyamán rájött arra, hogy az a legjobb, ha hagyja őket, hogy kireagálják magukat.

Tekintette a tanári asztalra esett. Dumbledore fojtott hangon társalgott McGalagony professzorral, miközben a másik oldalán ülő Piton arca olyan tömény undort mutatott, amelyet eddig Harry csak akkor, látott, mikor a professzor épp rá nézett. A többi tanár is furcsán izgatottnak tűnt. Hagrid bamba vigyorral az arcán lapátolta magába az ételt, időnként égre emelte a tekintetét, s kezeit összetéve hálát rebegett. Bimba professzor fejcsóválva hallgatta Flitwick professzor beszédét, a többiek gondolatai pedig teljesen máshol jártak.

– Szerintettek mi bajuk a tanároknak? – fordult barátai felé, miután már másodpercek óta csend honolt köztük.

– Nem tudom – vont vállat Hermione. – Nagyon izgatottnak látszanak.
– Ja. Nézzétek csak meg Hagridot! – vigyorgott Ron.
A vadőr épp ekkor öntötte be a második adag teát a szakállába.

Az elkövetkező napok folyamán egyre több diáknak tűnt fel, hogy tanáraik az óra közben el-elméláznak, ráadásul egyre gyakoribbá vált az étkezések alatti fojtott hangú társalgás. Piton ha ez lehetséges volt, akkor még utálatosabbá vált, mint eddig. Egyértelműen nem tetszett neki a többi tanár által izgatottan várt esemény.

A hét végére már a fél iskola a nagy titkot próbálta megfejteni. Egyesek szerint valami meglepetéssel készülnek a tanárok, a pesszimistábbak pedig arra esküdtek, hogy hallották, miszerint az iskolát meg akarják támadni a halálfalók.

Harrynek és barátainak is megvoltak a maguk verziója a dologról, bár ezek korántsem voltak olyan szélsőségesek, mint egyes diáktársaiké.
A titokról vasárnap délután lebben fel a fátyol, mikor is Dean Thomas ordítva rontott be a griffendél klubhelységébe.

– Rájöttem! – üvöltötte. – Tudom miről sugdolóznak a tanárok már napok óta!

A klubhelység egy csapásra felbolydult méhkassá alakult. Mindenki a fiú köré tömörült és szinte megfojtották izgatottságukkal.
Harry és Ron összenéztek, majd maguk is közelebb húzódtak a tömeghez.

– Na mondjad már mi van! – sürgette társát Parvati.

– Igen! – helyeseltek a többen is.

– Ugye a roxmortsi kirándulásokat engedélyezték újra? – kérdezte kipirulva Colin Creevey.

– Vagy tényleg láttak egy halálfalót a Tiltott Rengetegben? – sikoltott fel Levander.

– Nem semmi ilyesmiről nincs szó – rázta fejét Dean. – Egyszerűen csak új diák érkezik.

– Tessék! – tátotta el száját Seamus. – Ennyi? Semmi buli, semmi támadás? Egyszerűen csak egy új diák.

– Igen – bólogatott Dean. – Egy harmadik emeletei festmény mesélte nekem, hogy hallotta amint erről beszélt McGalagony professzor és Bimba professzor.

– Ez biztos? – érdeklődött Ron, miközben leugrott az egyik fotel karfájáról, melyre azért mászott fel, hogy jobban lássson.

– Holtbiztos.

– Egy új diák miatt izgatottak ennyire a tanárok? – gondolkodott el Harry. – Ez fura.

A háttérben álldogáló Hermione jól hallhatóan megköszörülte a torkát.

– Kár olyanról találgatózni, amit úgyis megtudunk. – legyintett. – Egyébként lehet csak azért idegesek a tanárok, mert ritka hogy valaki évközben váltson iskolát. Biztos nyomos oka van rá annak a diáknak, hogy idejöjjön.

Néma csend borult a klubhelységbe. Mindenki töprengve nézte a másikat, valami értelmes magyarázatott várva tőle. Pár percnyi némaság után, hirtelen egyszerre kezdett el beszélni mindenki.

– Vajon fiú vagy lány?

– Remélem jól fog kinézni.

– Szerinted hány éves lehet?

– És vajon melyik házba kerül?

Dean a csevegést túlsüvítve rövid, ám éles füttyöt hallatott.

– Holnap választ kaptok minden kérdésetekre… Az új diák ugyanis hétfőn reggel már megkezdi a tanulást.