A kérdezett lassan felemelte a fejét, s a vele szemben ülő égővörös hajú fiúra tekintett.
– Nem. Nem vagyok éhes.
Ron sokat mondó pillantást váltott a mellette lévő kócos, barna hajú lánnyal. Hermione lassan bólintott, majd megköszörülte a torkát.
– Harry, szerintem kóstoldd meg a sült csirkét! Nagyon finom… Ráadásul a vonaton sem ettél semmit.
A fiú, barátai tekintetét látva, kényszeredetten elvett egy csirkecombot, majd gépies mozdulatokkal rágni kezdte azt.
Harry Potter nem volt ám mindig ilyen!
A kora nyári események nyomták rá a bélyegüket ilyen szörnyű módon a fiú viselkedésére. Pár hónappal ezelőtt halt meg egyetlen keresztapja: Sirius Black.
Azóta a fiú, akinek smaragdzöld szemében mindig csintalan fény lobogott, életuntan tekintett a körülötte lévő világra.
Az eseményről tudó felnőttek úgy gondolták az lesz a legjobb, ha magában dolgozza fel ezt a szörnyű tragédiát, s időt hagynak a sebek begyógyulására. Úgy tűnt a dolog beválik, hisz miután Harry egész nyarát rokonainál a Dursleyéknél töltötte, mosolyogva, megkönnyebbült tekintettel várta barátait a londoni vasútállomáson. Amíg a vonatra várva vidáman fecsegett rokonai viselt dolgairól, és örömmel mesélte az RBF vizsgái sikerességét.
Hermione és Ron fellélegezve hallgatták társuk történeteit. Hatalmas kő esett le a szívükről, mikor látták, hogy Harry a tanév vége óta jobban lett.
A dolgok a vonatút kezdetével váltak rosszabbra. Harry először furcsán csendessé vált, majd gondolatai is teljesen elkalandoztak. Még azt se vette észre mikor Neville a kupéba belépvén teljes testsúlyával ráesett.
Harry maga is azt hitte, mostanra kiheverte keresztapja halálát, de amint újra a belépett a varázslóvilágba, a régi sebek ismételten felszakadtak. Akárhova nézett, minden Siriusra emlékeztette.
– Gyere már, Harry! – hallatszott Hermione sürgető hangja.
– Mi…? Tessék? – nézett fel a kérdezett.
Hermione dühösen megcsóválta a fejét. Ron nyugtatólag a lány karjára tette a kezét, majd zavarodott barátjához fordult.
– Dumbledore befejezte a beszédét, és a vacsorának is vége – intett körbe. – Megyünk fel a körletünkbe.
Harry elhűlten forgatta a fejét. A terem már félig kiürült és a tanári asztalnál is már csak Dumbledore és Hagrid volt.
– Ó… – kerekedett el a szeme.
Ő maga azt se vette észre, hogy Dumbledore beszédre emelkedett volna, azt meg végképp nem tudta
megmondani, hogy mikor ette meg azt a három csirkecombot, aminek maradványai a tányérját díszítették.
– Nagyon sajnálom – állt fel. – Egy kicsit elbambultam.
– Kicsit?! – vihogott fel Ron – Kétszer kellett a villát elvennem a kezedből, mert abba akartál beleharapni!
– Bocsi – vigyorodott el Harry. – Akkor megyünk?
Mire a három jóbarát felért a griffendél toronyba, addigra teljesen kiürült a klubhelység.
– Hová tűnt mindenki? – csodálkozott Ron.
– Te se figyeltél oda Dumbledore beszédére? – hangzott Hermione csípős kérdése. – Este 10 után szigorúan takarodó van. Senki nem hagyhatja el a szobáját. Ez egy új szabály. Akit rajtakapnak, hogy 10 után mászkál, azt ki is csaphatják.
A két fiú szeme akkora lett, mint egy kistányér.
– Miért? – nyögte Ron.
– Elég egyértelmű, nem? – válaszolt a lány helyett Harry. – Most, hogy mindenki tudja, hogy Voldemort él… – itt szünetett kellett tartania, mert barátja erőteljesen felnyögött. – …mint már mondtam mióta tudják hogy visszatért, azóta biztos megszigorították a biztonsági szabályokat.
Hermione egyetértően biccentett.
– A kastélyt felnőtt felügyelete nélkül tilos elhagyni… – sorolta a lány – éjszaka tanárok mászkálnak a folyosókon…, és a roxmortsi kirándulásokat is eltörölték.
– Na ne már! – kiáltott fel Ron – Ez nem is iskola, hanem börtön!
Hermione dühösen dobbantott egyet.
– Én a helyedben nem lázadoznék, hanem örülnék, hogy ennyire vigyáznak ránk! Itt legalább valamennyire biztonságban érezhetjük magunkat – majd csendesen hozzátette. – Ránk is fér. Mindenki elég feszült. Észrevettétek milyen gyanakodva méregették egymást? Mintha azt néznék ki a halálfaló a diákok közül.
– Nem kell nagyon keresgélni. Ott vannak a mardekárosok – fintorgott Ron.
– Ronald Weasley! – kiabálta a lány. – Pontosan ezen hozzáállás miatt…! – hirtelen elhallgatott és a mellette elsiető Harry után bámult.
– Öö… Harry hova mész?
– Megyek lefekszem – válaszolta a fiú. – Mindjárt 10. Nem azt mondtad, hogy takarodó van?
Hermione ijedten az órájára tekintett.
– Te jó ég! Igazad van! Ez is miattad van Ron! – majd némileg kedvesebb hangnemben folytatta. – Megyek én is, és lefekszem. Jó éjt!
Azzal eltűnt a lányok hálótermeihez vezető lépcsőn.
– Ez a csaj évről-évre bolondabb – morogta Ron, majd csatlakozott az aludni térő Harryhez.
AJÁNLOM AZ OLDALT
