Luthien Lovemagic Oldala
Luthien Lovemagic Oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MENÜ

 

 

Főoldal

Rólam

Képek

Vendégkönyv

Ez itt a reklám helye

Linkek

Videók

 

 
Idézet

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
(Lord Byron)

 
Írások

 

 

 

Írásaim

 

 

 

AgiVega írásai

 

 

 

angyalkaLD írásai

 

 

 

Anatol írásai

 

 

 

ani írásai

 

 

 

Assa írásai

 

 

 

avalon írásai

 

 

 

Barbee írásai

 

 

 

blondjob írásai

 

 

 

Brigi írásai

 

 

 

Candlelight írásai

 

 

 

Drachiss írásai

 

 

 

Draco Malfoy írásai

 

 

 

Dracillia írásai

 

 

 

Dracy írásai

 

 

 

Ekler írásai

 

 

 

Fedra James írásai

 

 

 

Firuse írásai

 

 

 

Gwendolinn írásai

 

 

 

herika írásai

 

 

 

Ignis le Feu írásai

 

 

 

Jean Ataldne írásai

 

 

 

kelenta írásai

 

 

 

Lillia_hun írásai

 

 

 

Lilyanjudyth írásai

 

 

 

Lionela írásai

 

 

 

Lothwin írásai

 

Luciatus írásai

 

 

 

Lylthia írásai

 

 

 

Nari írásai

 

 

 

Neji írásai

 

 

 

Nellas írásai

 

 

 

Nikit írásai

 

 

 

Nolena írásai

 

 

 

mellons írásai

 

 

 

Pansy írásai

 

 

 

Perselmouth Lion írásai

 

 

 

Remy írásai

 

 

 

Silme Betty írásai

 

 

 

Solena írásai

 

 

 

Susan Kreber írásai

 

 

 

Synestra írásai

 

 

 

Tanin írásai

 

 

 

Vanilia írásai

 

 

 

Vicky írásai

 

 

 

Yasmine írásai

 

 

 

Zsanna írásai

 

 
Dunkless,Darkness,Snapeless(HP,B,R,16)
Dunkless,Darkness,Snapeless(HP,B,R,16) : 30. Nekem most nem esett jól…

30. Nekem most nem esett jól…

  2007.06.28. 15:34

30

30

 

Nekem most nem esett jól…

 

 

,,Bár volna örök álom életem!

S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem

Az öröklétnek hozza egy sugára.

Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,

Az is jobb volna, mint e lét rideg,

Éber világa, annak, akinek

Szíve ez édes földön csupa mély

Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.”*

 

A könyvek feltornyozva ágyam mellett. Egyedül vagyok. Egészen a sarokba húzódva ücsörgök, megbújva, mint egy darab csönd*, a tudásból épített torony légkörének védelme alá simulva. Egyetlen kötet pihen ölemben immár: Paul Verlaine versei lapulnak benne. Mit lapulnak… büszkén, emelt fővel hirdetik a szépséget, míg én sunyi módon összehúzom magam.

 

Kicsit összezavarodtunk. Én és a lelkem. Nos, megpróbálok mindent elmagyarázni: apám esküdt ellenségét szeretem, s kedvesem életének egyik fő megkeserítője a tulajdon apám. Nem beszélve arról, hogy apám és kedvesem egyidősek. Csoda, hogy a sok kontraszt a szívembe markol? Ambivalens érzések keringenek bennem, de a ráció fog győzni: gyűlölni fogom apámat, ahogy McCinsont is gyűlöltem egész életemben, főleg mikor nemzőmnek hittem. Pokolba az összes hitt és valós felmenővel!

 

- Ugyanaz a Sirius Black, aki… -kérdeztem akkor bizonytalanul. Talán még hebegtem is kissé.

,,Nem szólt, nem is nézett énrám.”* Csak bólintott, komoran, keserűen.

- Uhh. –sóhajtottam, mikor rádöbbentem, mit is jelent ez, legalábbis mit jelentene normális esetben. Kapcsolatom Severusszal semmiképpen nem lehetne hosszútávú: ahányszor rámnéz, ugyanakkor apámat is látja, a rohadt, szemét griffendélest, aki tönkretette a diákkorát.

 

De ez nem normális eset: az övé vagyok, így hát ő az enyém: nem dobhat el magától. Az övé vagyok, és a Slytheriné, mindazok ellenére, amit jóatyám valaha is tett és okozott. Nem vagyok és nem is leszek soha griffendéles, ezt bizton tudom. Tehát félre a lelkizéssel, ez az ő szokásuk! S elő az éltető logikával!

 

- Haragszol? –kérdeztem szomorkásan, az ágytámlát kémlelve.

Rövid, gúnyos nevetést hallatott és nem válaszolt.

- Severus! –emeltem fel a hangom, elfelejtve, hogy elvileg most ő a pátyolgatnivaló sértett fél.

- Mit mondhatnék? –nézett fel rám tűnődve, sötét szemében mély gonddal. –Azt akarod, hogy hazudjak? –kérdezte fintorogva.

- Ezt úgy értsem, hogy…

- Igen. –merev háttartásával, összehúzott, méregető tekintetű szemeivel igazán baljós jelenség volt.

- Remek. –fújtattam. –Rám is, igaz? Olykor engem is egy Blacknek tekintesz, mondd csak meg nyugodtan.

- Így van. –felelte egykedvűen. –Mikor a hajadat tépem. –s ajkára halvány mosoly úszott, enyhe gúnnyal ötvözve.

 

Én is elvigyorodtam, ahogy visszaemlékeztem, mikor és hogyan kapaszkodtak finom ujjai a szenvedély hevében hajamba, és markolták meg erősen a hosszú tincseket. És az emlékek végigpörgetése után már biztos voltam benne, hogy tréfált az imént. Ugye tréfált?

 

Talán amolyan férfidolog ez. Kellemes dolog kárörvendően az ellenségedre gondolni, miközben a lányát döngeted. Így lenne? Meg kellett volna kérdeznem –de akkor inkább nem szerettem volna tudni a választ.

 

- És mi lesz ezután? –kérdeztem vontatottan.

- Mi lenne? –kérdezte ő; a beszélgetés óta először csillant meglepetés szemében.

- Én is ezt kérdem. –tulajdonképpen nem tudtam, mire akarok kilyukadni, a fő, hogy beszéljek róla.

- Nyáron találkozol vele. –mondta úgy, mintha cruciatusszal kényszerítettem volna ki belőle a szavakat.

- Ezt is Dumbledore akarta így? –érdeklődtem fanyalogva.

- Kettőt találhatsz. –felelte cinikusan, és nemtörődömséget színlelve megvonta a vállát.

- Tud rólam egyáltalán? –suttogtam kétségbeesve, hiszen ki akar találkozni azzal a Sirius Blackkel, aki úgy beszél az emberrel, akit először lát életében, mint egy hitvány szargombóccal?

- Kétszeresen is. –susogta Snape. –Tudta, hogy van egy gyermeke, mikor a feleségét elrabolták veled együtt… pár napos lehettél… a kis kiválasztott, hm? –mosolyodott el keserűen. –És jópár hete tud rólad, mint elrontott kölykéről, akit egy Snape-nek rendelt a Sors. Minő gusztustalanság, igaz? –tette hozzá cinikusan.

 

- Az. De ha megengeded, én azért megpróbálom élvezni a helyzetet. –simítottam végig arcán, tréfás hangnememmel ellentétben lágyan és óvatosan.

- Azt hiszem, egyikünk sem tehet okosabbat, mint hogy élvezi a helyzetet. Elvégre jöhetne még rosszabb is. –morogta komolyan. Igen, határozottan az optimizmusa a szexepilje.

Nem bírtam tovább; szomorúan odabújtam hozzá, és a derekát átölelve mellkasára hajtottam fejem, hogy egy kis vígasztaló ölelést kapjak. Lassan elfeküdtünk az ágyon, s egymás karjaiban, arcunkon határozott világundorral meredtünk a félhomályba egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy már jópár perce bűbájtanom van…

 

 

Hát itt tartunk most. Hetek teltek el, s én újra és újra végigpörgetem emlékezetemben azt a napot. S újra és újra megállapítom magamban: kábé annyi esélyem van arra, hogy túléljem a találkozást az apámmal, mint arra, hogy Umbridge segédje legyek.

Persze, a két alternatíva között az a különbség, hogy míg az előbbi igen hasznos lenne, az utóbbi megvalósítására nemigen vágyom.

 

Sokat ültem a szobáman ezekben a napokban. Snape se igen jött fel hozzám –tudta, hogy egyedül akarok lenni, hogy megemésszem a dolgokat. Hát, ez nem sikerült, viszont ma rájöttem a megoldásra: nem kell megemésztenem semmit, még csak elfogadni sem: egyszerűen csak élnem kell az életemet tovább, és kész. Hamis ígéret, ostoba ámítás, hogy bármiféle traumát el lehet fogadni –dehogy lehet. Egyszerűen csak létezni kell tovább, és ki-be lélegezni egész nap.*

 

Ezen elhatározásomnak megfelelően, most lemegyek a nagyterembe, és eszem valamit, lévén vacsoraidő. Már elég késő van, nem hiszem, hogy sok diák mászkálna arrafelé.

Lassan, megfontoltan lépkedek a régi kőlépcsőkön –s eszembe ötlik, hogy az effajta éhség csillapításánál ezerszer jobb, ha felkeresem Severust az érzékek birodalmában. Álmos mozdulattal irányt váltok hát, és a nagyterem felé vezető balkanyar helyett jobbra fordulok: a pincék világa felé.

Ahogy leérek a lépcsőalj végére, s kezdem felfedezni az erősen félhomályban lapuló alagsor titkait, hirtelen rúgást érzek a lábamon, és a következő pillanatban úgy hanyatlok a földre, mint egy bowlinggolyóval elgázolt bábu.

 

- Jesszus! Bocsáss meg! –hallom valahonnan fentről a kétségbeesett hangot.

Beütöttem a fejem, s érzem, ahogy lüktet koponyámban a fájdalom. Istenem, add, hogy ne agyrázkódás legyen…

 

- Jól vagy?

A földön fekve lassan kinyitom szemem –és belebámulok a sötétségbe, amit furcsa, lila és zöld pöttyök tarkítanak, hogy még izgalmasabb legyen.

- He? –nyögöm ki az első szót, ami eszembe jut.

- Uhhh… a gyengélkedő túl messze van… Bevigyelek professzor Snape-hez? Mid fáj? Úristen, bocsi! Véletlen mentem neked, esküszöm!

- Te… -erőlködve próbálok beszélni -…nagyon vallásos nevelést kaptál, ugye?

Ha látnék is valamit az arcából, azt mondanám, hogy elvigyorodott.

 

Lassan, de biztosan kezdem visszanyerni a látásom –a pöttyök eltünedeznek, és körvonalazódik előttem egy dús hajzattal keretezett arc és egy hozzá tartozó felsőtest. Bár még hullámzik a kép, de szinte már kezd minden rendben lenni –valószínűleg az este magamhoz vett nyugtató főzet gyengített le annyira, hogy egy esés ekkora megrázkódtatás legyen.

 

- Mi a neved? –sóhajtom a fölém hajoló kétségbeesett lánynak. Szándékosan úgy beszélek, mint egy haldokló, és élvezettel nézem a rajta eluralkodó egyre erősebb pánikot.

- Vigyelek oda hozzá? Belebegtetlek! Vagy nem szabad most hirtelen felemelni? Mi fáj? –hadarja.

- Mi… a… neved. –folytatom a kegyetlen hadjáratot.

- Virginia. Beviszlek a profhoz, készülj. –azzal már emeli is a pálcát.

- Állj! Várj egy kicsit. –még pár pillanatig fekszem, majd nagyokat sóhajtva felegyenesedek ültömben, és megtámaszkodom magam mögé húzott karjaimon.

- Te… te vagy az! –konstatálja Miss Virgin meglepődve.

- Nem… az AZ egy könyvcím. Stephen King regénye. Volt szerencséd olvasni? –kérdem rosszullétet színlelő arccal.

- Ööö… nem. Na, mi legyen? Jobban vagy már?

- Úgy is mondhatjuk. –pillantok érdeklődve griffendéles emblémájára, és ravasz mosolyra húzom szám.

- Te viszont nagyon hasonlítasz valakire. –jegyzem meg elmélkedve. -Hm… arra a vörös hajú langaléta fiúra, akit az előbb láttam az előcsarnokban. Néhány slytherin játszott vele… Gondoltam is, hogy valaki segíthetne neki, de ugyebár én gyenge lány vagyok… Van testvéred?

- Ügyes próbálkozás. Ront nemrég láttam fent a klubhelyiségben, és azt mondta, hogy elmegy aludni. Szóval, ha nem te vagy az, akkor ki vagy? –kérdi vigyorogva, és kezét nyújtva fel akar segíteni. Én viszont úgy ítélem, jó nekem itt a földön –legalább pihenek egy kicsit. Egyszerűen, de annál zseniálisabban reagál erre –ő is leül a hideg kőre.

 

- Ha már az ügyességnél tartunk, pompás rúgás volt. Hol tanultad? –érdeklődöm félmosollyal, és közben irigykedve szemlélem vörös hajkoronáját.

- Ha az embernek van egy rakás bátyja… Amúgy bocsi, tényleg véletlen volt, sajnálom.

- Mit? Azt, hogy véletlen volt? –kérdem felvont szemöldökkel, táncra hívó tekintettel.

- Leginkább azt, hogy olyan hatásos volt. Jobban esett volna, ha nem esel el.

- Attól függ, kinek. Én például jót estem, de hogy ez kinek esett jól…

- Nekem biztos nem…

- Áááá….

- Hányszor kérjek még bocsánatot? –kérdezi félig mosolyogva, félig bűntudatos arckifejezéssel –rejtély, hogy hozta össze ezt a kettőt.

- Momentán nincs a raktáron, úgyhogy sajnos ezzel nem szolgálhatok. Esetleg egy kólát? –vonom meg a vállam flegmán, és figyelem a vöröske válaszát.

- Hát, ha megmondod, mi az, elfogadom.

-Fekete, gyanús összetételű lötty, amitől nem tudsz elaludni, és a kalciumot is kiszívja a szervezetedből. –felelm kárörvendően, és élvezettel zsebelem be a meghökkent pillantást.

- Miféle bájital ez?

- Rendkívül hatásos. Hosszú távon mérgező. De ha esetleg megkívánnád, szólj; nagyon finom.

- Kösz, inkább kihagynám. –fintorog mosolyogva.

- Hidd el, fogod te még kívánni, ha beárullak Snape-nek, hogy éjnek idején felrugdosod a védenceit a folyosón. –adom fel a labdát, közönyt erőltetve arcomra.

 

Rövid, jókedvű kacajt hallat, majd feláll és ismét a kezét nyújtja.

Ezúttal elfogadom. Nem veszi fel az ironikus megjegyzéseimet, és érti a blöfföt –Griffendél ide vagy oda, nem is rossz!

- Felkísérjelek a… hol is laksz te? Nem vagy besorolva, igaz? –kérdi kíváncsian.

- Megvan a magam háza. –felelm hűvösen. –Én viszont szívesen felkísérlek –kérlek, mondd el a jelszavatokat is, ennyivel tartozol egy ekkora ütés után.

- Haha. Hát, ha akarod, és nem élsz vissza vele, akár… Felőlem…

Meglepve pislogok egyet –ez nemhogy nem vette sértésnek a szórakozásból tett megjegyzésemet, de még igent is mondott rá!

 

Micsoda változások Roxfortban.

 

- Mit kerestél odalenn? –kérdem egykedvűen, mikor már az öreg kőlépcsőkön menetelünk felfelé a torony irányába.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. –feleli cinkosan, és megvonja vállát.

- Üzleti út. Na és neked? –vágom rá némileg derűsebben.

- Hasonlóképp.

Érdeklődve kémlelem profilját, és magamban elégedetten konstatálom, hogy mégsem minden griffendéles hülye.

 

- Őszintén szólva nekem órám lett volna, de végül is már mindegy. –sóhajtok színpadiasan, és próbálom észrevétlenül lelassítani lépteimet.

- Mi? Viccelsz?! Ellógni Snape órájáról? Ha attól a ténytől eltekintünk, hogy valószínűleg leveszi a fejed, még mindig ott van a lehetőség, hogy befőzi szobadísznek!

- Köszönöm, hogy ennyire szépnek tartasz. Részemről a szerencse, hogy ilyen adottságokkal áldott meg a Sors…

- Meg amúgy is, mért ilyenkor van órád? –kérdezi izgatottan.

- Magánóra. –felelem tárgyilagosan, és elégedetten hallgatom, ahogy hangos koppanással leesik neki a tantusz.

- Hát az klafa. Snape, éjszaka, alagsor… a legszebb szavak, amiket valaha is egy mondatba tettek. –nyög fel részvétteljesen; majdnem elnevetem magam.

 

Nos, a plusz benső poén az, hogy én tényleg szépnek tartom ezeket a szavakat…

 

- És te? Mit kerestél odalenn? –kérdem egy inkvizítor kitartásával.

- Büntetőmunka. –sóhajt.

- Az is szép szó. –mosolygok gúnyosan.

- Legalább olyan szép, mint a Snape, mi? –feleli fanyalogva, és felgyorsítja lépteit.

 

- Itt is vagyunk. –torpan meg egy brutális dromedár festményénél, amin első ránézésre is több a rózsaszín, mint amennyit ép esztétikai érzékkel megáldott ember el képes viselni.

- Te hol alszol? –néz rám érdeklődve, miközben nekitámaszkodik a kép mellett a falnak.

- Az elsőn. –felelem, és ezzel egyidőben hatalmas döbbeneten esem át: miféle indíttatásból fecsegtem el neki?

- És már teljesen jól vagy? Biztosan? Mert ha gondolod…

- Roppant ésszerű lenne, ha, miután én felkísértelek téged, te lekísérnél engem. –szűröm fogaim közül a szavakat dallamosan.

- Hát ja… van benne valami. –vigyorog, mint a mellette ébredező festményszörny.

- Szóval… mi is a teljes neved? –kérdem fecsegő hangnemben, és én is megtámasztom mellette a falat.

Felhúzott szemöldökkel, enyhe csodálkozással néz rám.

 

- Nem foglak lenyomozni és összerugdostatni négy izompacsirta slytherinnel pusztán bosszúból. Nem érné meg a fáradságot. –legyintek álmosan.

- Á, vagy úgy. Ez esetben Virginia Weasley, örvendek. –nyújtja felém vidáman a kezét.

- Susan Wallace. –sziszegem kelletlenül az új nevemet. Igaz, jól bejárattuk már Severusszal –mindig kérem, hogy ezt a nevet mondja, még akkor is, ha esetleg nem a józan esze dominál, és csak annyit tud sóhajtani, hogy Neme’…

 

- Virginia? Hogy bírod ezt elviselni? Ugye megtiltottad mindenkinek, aki él és mozog, hogy így hívjon? –kérdem fanyalogva.

- Honnan tudtad? –fintorog ő is. –Ginny vagyok mindenkinek.

- Hát, ha elképzelem Snape-et, amint téged le-,,Ginny”z…

- Jól van na! Álmos vagyok már, nem tudom, mit beszélek… Holnap… vagy majd… na egyszer talán még találkozunk. –feleli, és tényleg rájön az ásíthatnék.

- Ez esetben jó éjt. Az elkövetkezők már rosszabbak lesznek. –felelem, biztatóan utalva szerény személyemre, majd biccentek, és egykedvűen elindulok szobám felé. Persze előbb figyelmesen megvárom, míg elmondja a jelszót –meglepetésemre nem suttogva, hanem egészen érthető hangon.

 

Már nem vagyok éhes –és egészen jó tervek keringnek az agyamban ezzel a Ginnyvel kapcsolatban.

 

 

*Edgar Allan Poe: Álmok

*,,mint egy darab csend”: József Attila -versrészlet

*,,Nem szólt, nem is nézett énrám”: szintén.

*és aztán ki-be lélegzem egész nap… Tom Hanks: A szerelem hullámhosszán (a felesége halálának túléléséről)

 
TUDNIVALÓK
 
Hogy te is tudd az időt...
 
Hanyadika van ma?
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Statisztika
Indulás: 2006-05-30
 
Lezárt szavazások
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?