|
3. fejezet
2007.05.31. 19:29
Szerző megjegyzése:
Nem a "fejezethez" kapcsolódik, csak megemlítem: bár lassan, de készül a többi történetem folytatása is.
1999. december 18.
Fülest kaptunk, hogy Voldemort a Gringotts készleteire pályázik. Hogy kitől? Lupin kinyuvasztana, ha megtudná, hogy ha csak személyes használatú iratban is, de pergamenre mertem vetni a kémünk nevét. „LANKADATLAN ÉBERSÉG!” – ahogy Mordon mondaná. Elvégre az ember sohasem tudhatja, mikor hatolnak be a főhadiszállásra elvetemült halálfalók, és lopják el éppen az ő jelentéktelen kis naplóját. Nem állítom, hogy nem fordulhat elő, de lássuk be, elég kicsi a valószínűsége.
Ettől függetlenül, egyetértek Lupinnal, csak jólesik kötözködni néha, és ha írásban (meg persze titokban) teszem, legalább nem haragítok magamra senkit.
A hír, amit kaptunk… Hát, nem tudom, mit szóljak hozzá. Ha bárki mástól hallom, simán „áprilisi” tréfának minősíteném, de így…
Van benne logika, nem tagadom, de mégis: Voldmort és az álarcos csürhe bankot rabol, ráadásul épp karácsony tájékán? Ez azért komikus.
Persze, a pénz nagy úr. (Tényleg remélem, hogy az ellenség nem kaparintja meg a naplómat. Malfoy lefordulna a székről a röhögéstől, ha az én tollamból ilyen mondatot olvasna.) Egyes esetekben úgy tűnik, nagyobb még Mardekár pokolravaló utódjánál is.
Nem volt bölcs húzás a halálfalók részéről a nyílt beismerés. Nem tudom, mi vitte rá őket, és ezt a kérdést az informátorunk is hiába próbálta megválaszolni. (Nem lehet a szemére vetni, elvégre kém, nem pisz… psziocha… na mindegy. Szóval nem mugli lélekbúvár.) A lényeg, hogy most már nem pénzelhetik Voldemort tevékenységét, a koboldok ugyanis minden, az ő vagy a családtagjaik nevén bejegyzett széfet zároltak. Fogadok, ez váratlanul érte drága cimboráinkat! (Hozzáteszem, minket is, mivel a koboldok, ha nem ők maguk lázadnak, közömbösek a varázslók ügyei iránt. Eddig így volt, erre most… Fogalmam sincs, mi üthetett beléjük. Hiába, őrült egy világ.)
Talán a bosszú is szerepet játszik a halálfalók terveiben… Megfosztani egy koboldot a gondjaira bízott aranytól olyan, mint elszakítani Hermionét az imádott könyveitől. Mellesleg meg gyerekes dolog. Milyen jó is nekik, hogy ráérnek ilyesmivel szórakozni! És milyen jó nekünk.
Tehát, irány a Gringotts! Nagyjából meg tudom tippelni, milyen intézkedéseket hoz majd Lupin: őrködés, őrködés, őrködés… A várakozásnál jobbat nem tehetünk.
Ismét vidám karácsonyunk lesz! Amilyen mázlink van, Voldemort Szenteste lép majd akcióba. Sebaj - Merlin óvjon, hogy panaszkodjak! -, inkább minket támadjon, mint hogy muglikat öldököljön. (Tavaly így „ünnepelt”.)
1999. december 25. hajnal
Ennyit a megérzéseimről. Mentségemre legyen mondva, soha nem voltam jó jóslástanból. Tudniillik, „nem rendelkezem a belső látás képességével”… (Trelawney ezzel bocsátott utamra az utolsó óránk után. Engem, meg a fél csoportot.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
