1.RW
2007.05.23. 00:00
Tartalom: Egy túlélő gondolatai Voldemort legyőzése után.Szerző megjegyzése:
Senki ne kérdezze, pontosan minek is szántam ezt a nyúlfarknyi írást. Fogalmam sincs. Vizsgáztam, zuhog az eső stb. Ez az eredménye. (A fő - egyébként egyetlen - szereplőt amúgy is méltatlanul mellőztem az eddigi történeteimben.)
Szerző megjegyzése:
Senki ne kérdezze, pontosan minek is szántam ezt a nyúlfarknyi írást. Fogalmam sincs. Vizsgáztam, zuhog az eső stb. Ez az eredménye. (A fő - egyébként egyetlen - szereplőt amúgy is méltatlanul mellőztem az eddigi történeteimben.)
Miért élek még mindig? Nem tudom. Ezerszer is feltettem már magamnak a kérdést – nem másnak, mert nem szabad, hogy bárki gyengének lásson -, de továbbra sincs válasz. Soha nem is lesz. Elhagytak, akik felelhettek volna. Ha akár csak egyikük is mellettem volna még, nem jutok idáig. Szerencsétlen nyomorult lennék, egy a számtalanból, aki ezt az elátkozott földet járja, de legalább boldog. Nem hívhatnám a magaménak mindazt, ami jelenleg körülvesz, nem nevezhetném magamat annak, aki most vagyok, de számítana? Aligha. Mindig vágytam valami hasonlóra, hazudnék, ha azt mondanám nem. Bebizonyítani, hogy bennem is bujkál tehetség, hogy én is viszem valamire, és nem csak a nálam híresebbek, okosabbak fényében sütkérezem. Már nem zavarna, akárki akármit állít rólam, akárhogy pocskondiáz, de a mai sötét időkben nincs, aki elmarasztalóan venné a szájára a nevem. Hiányoznak, akik megtették. Merlinre mondom, még a legádázabb ellenségeim is! Lennének mellettem! Adnának egy biztos pontot, amibe kapaszkodhatok, amire támaszkodva megtehetem, amit várnak tőlem: felépíteni egy új világot. „Ez a küldetésem, erre rendeltek” – mondják. Kik? Mikor? Miért? Bár sose kerültem volna olyan helyzetbe, hogy tudjam ezekre a választ. Sokan talán irigyelnek. Nincs miért. A hatalom fenséges, a hatalom csábító… Persze, én is pontosan tudom. De kérdem én, kinek jó az: egy halott világ felett uralkodni?
|