|
15. Hetekkel előbb
2008.02.02. 22:20
Szerző megjegyzése:
Utolsó előti fejezet. Hermionénál megindul a szülés...
15. Hetekkel előbb
- Emily.
- Jenna.
- Erika.
- Danny.
- Danny?! – kiáltotta Hermione. – A Danny az fiú név!
- Nem! Danielle! Hah! – Hermione áthatóan pillantott férjére, majd lenézett gömbölyödő pocakjára. Nyolchónapos terhes volt. Elmosolyodott, mikor az ikrek bejöttek a szobába, és leültek. – Mondjátok meg anyátoknak, hogy a Danny az lány név! – mondta nekik George. Aby felhorkant, míg Wesley elvigyorodott.
- A Danny lány és fiú név egyaránt. – Az ikrek sokkoltan néztek egymásra. – Mit jelent az, hogy lány is meg nem is?!
- Danny nem lány név – mondta Aby testvérének. – Istenem! Nem csoda, hogy nem a Hollóhátba kerültél. – Wes összeszűkült szemekkel nézett testvérére.
- Én a Griffendélbe akartam kerülni mindig is, köszönöm szépen, és a Danny igenis nagyon szép lány név!
- Nem az!
Az ikrek tovább folytatták a vitatkozást. George és Hermione átható pillantással figyelték őket, magukat hibáztatva azért, hogy összevesztek. Megpróbálták lecsitítani őket, de az ikrek nem nyugodtak volna le a világ minden kincséért sem. Hermione sóhajtott, és felállt az asztaltól. – Én most elmegyek az orvoshoz! – kiáltotta. George még mindig azon volt, hogy lenyugtassa Wesleyt és Abyt. – Mindjárt szülni fogok! – próbálkozott megint. – Még mindig nem használt. – Van csokim. – Na, ez hatott. Egyből minden szem rá szegeződött.
- Hol? – kérdezték egyszerre. Hermione hirtelen elakadt.
- Titeket jobban érdekel az, hogy rátegyétek a kezeteket a csokimra, mint az, hogy be kell mennem a Mungóba? – kérdezte sokkoltan. Azok hárman bárgyún elvigyorogták magukat. Hermione a szemeit forgatta. – Most elmegyek Pansyékhez – mondta nekik. Azok hárman egymásra néztek. George megrovó pillantást küldött a gyermekei felé.
- Most nagy bajban vagyunk miattatok. – Az ikrek a szemeiket forgatták.
- Azt várjuk tőled, hogy egy kicsit légy bátrabb, mikor a mami haza jön – mondta Aby.
- Miután ti mindketten griffendélesek vagytok – mondta Wes George-nak.
- Esküszöm, néha tisztára olyan vagy, mint egy hugrabugos, mikor a mamival veszekedtek. – George mereven nézett rájuk, mielőtt felkelt volna az asztaltól.
- Nem vagyok hugrabugos! – kiáltotta, mielőtt felment a lépcsőn az emeletre. – És elgondolkodhatnátok azon, hogy miket beszéltek! – Az ikrek mikor már úgy gondolták, hogy nem hallja őket hangosan nevetni kezdtek – Hallottam! – A gyerekek elhallgattak, mielőtt elhagyták a házat, hogy meglátogassák unokatestvéreiket.
***
- A Danny nevet akarta adni a gyereknek? – kérdezte Molly mérgesen. – Milyen név az egy kislánynak? – Pansy az asszonyra mosolygott.
- Danielle.
- Ó… ez még mindig nem a legjobb név – mondta Molly. Hermione és Ginny nevettek. Pansy felkuncogott, mivel Molly elkezdett lármázni azokról a nevekről, amiket George akart választani a picurnak. Hermione feltápászkodott a kanapéról, és bebicegett a konyhába. Még ott is hallhatta, hogyan vitatkoznak azon, hogy mi legyen a babájának a neve. Hirtelen éles fájdalmat érzett, és lenézett. A lábai nedvesek voltak, és víz volt körülötte a padlón. Megrázta a fejét, mivel nem tudott hinni a szemének.
- Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem! – kiáltotta. Könnyek csordultak le az arcán. – Az nem lehet, hogy most szülessen, még pár hét hátra van – suttogta riadtan. Draco sétált be, és megmerevedett.
- Mi a baj? – kérdezte.
- A… a baba! – kiáltotta, mielőtt felsikoltott fájdalmában. – Ó, szentséges Istenem! Ne ácsorogj már ott! – kiáltott Dracóra. A férfi megrándult, mivel ez egy kicsit agresszívan hangzott… a lány az előző terhességekor is ilyen volt. – Mi a jó Istent bámulsz?!
- De az nem lehet, hogy most, jöjjön a baba, hiszen még egy-két hét van a születéséig! – állapította meg. Hermione megint felordított, amire már a lányok is felfigyeltek. Épp akkor léptek be a konyhába, mikor Hermione egy jókora pofont kevert le Dracónak.
- Tudod, hogy egy átkozott tökfilkó vagy!? – kiabálta. – Most pedig keresd meg a férjemet, és vigyél be abba hülye kórházba! - Még mindig a férfit ütlegelte, aki kétségbeesetten próbálta meg elhárítani az ütéseket anélkül, hogy ő is megüsse a lányt. Elnevette magát, mivel a lány kezdett egyre idegesebb lenni. Ginny és Molly megdöbbenve néztek Pansyre.
- Ennyire mérges volt a múltkor is? – kérdezte Ginny. Pansy a fejét rázta.
- Mérgesebb – mondta nekik, mielőtt szólt volna Hermionénak, hogy menjenek a kandallóhoz, és hopp-porral menjenek a Szent Mungóba. Draco nagyot sóhajtott.
- Ha nincs is kedved, aranyos kis átkozódását hallva mindjárt gondoskodsz róla, hogy minél előbb a kórházba juttasd – kuncogta Ginny, mivel édesanyja megragadta a kezét, és hoppanáltak George és Hermione házába.
***
George az ágyukban aludt, mikor egy nagy robajlást hallott, de nem foglalkozott vele. A fejére húzta a takarót, mikor nyílt az ajtó.
- Tűnés! – kiáltotta. Valaki néhányszor megütögette. Hirtelen felült az ágyában. – Mi az átkozott bajod van már? – ordította, mire Molly arca elvörösödött a dühtől.
- GEORGE WEASLEY! – George összezsugorodott.
- Szia, anya! – nevetett fel idegesen.
- Tisztára úgy beszélsz, mint a felséged… Merlin segítsen neked, George!
- Anya! – kiáltott fel Ginny. – Erre most igazán nincs idő! – George megzavarodottan nézett rájuk.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Hermionénál megindult a szülés!
- Mi?! De hiszen még nincs itt az idő!
- Azt hiszed, mi nem tudjuk ezt? Hermione megverte Dracót, csak azért, mert ugyanezt merte mondani. – George felugrott, és egy inget vett magára.
- Gyerünk! – A kandalló fellé ráncigálta őket, és belökte, mielőtt bemondhatták volna a célállomást. Az utolsó dolog, amit még hallott az édesanyja mérges hangja volt, amint az ő nevét kiabálja. Követte őket, és felnézve meglátta dühöngő édesanyját.
- Te csak úgy bedobtál minket a kandallóba? – kérdezte felbőszülve. George birkán mosolygott rá. Felkelt, és odasétált a recepciós pulthoz.
- Hermione Weasleyt keressük – mondta. A hölgy megnézte a papírját.
- Remek, épp a szülőszoba felé…
- HOL VANNAK A GYERMEKEIM ÉS AZ AZ ÁTKOZOTT FÉRJEM? – hallották meg, amint valaki ezt kiabálja. A hölgy felkuncogott.
- Kövessük a hangját! – Nyelt egyet George, mielőtt bólintott. Rohanni kezdett egy nő felé, akit tolószékben toltak, és a keze felé nyúlt. Hermione megragadta azt, és lehúzta magához a férfit, majd mélyen a szemébe nézett.
- Hol vannak az ikrek? – kérdezte.
- Még mindig az unokatestvéreiknél – felelte a férfi. – Valaki, kérlek, elmondhatná nekik. És Harry meg Ron! Hozzátok ide Harryt meg Ront! – Ginny bólintott, mielőtt megint elhagyta kórházat.
George figyelme ezután visszatért feleségére. Hermione nehezen kapkodta a levegőt fájdalmában, és picikéket nyögött közben. – Jól vagy, drágám? – Hermione felkapta a fejét, hogy a férjére tudjon nézni.
- Nem, nem vagyok jól, idióta! Te jutattál ebbe a mocsokba, és jobban tennéd, ha ki is húznál belőle! – kiabálta. George majdnem elkuncogta magát.
- Hogy tudnék segíteni neked, édesem? – kérdezte mosolyogva.
- Letörölhetnéd azt az idióta vigyort az arcodról, vagy különben elkötöm az ondóvezetékedet egy vonalzót, egy ollót és egy rozsdás drótot használva. – George-nak leesett az álla. Blaise jött oda hozzá, és veregette hátba.
- Az igazat mondja. – George szemét meresztve nézett rá, mielőtt visszafordult volna feleségéhez.
- Csak lélegezz, Hermione – mondta neki
nyugtatólag. – Hermione felnyögött bosszúságában.
- Előbb nyomj ki egy gyereket a tested „azon” részén, és aztán mondd, hogy lélegezzek!
- Ilyen… kifejező volt, mikor vajúdott a múlt alkalommal? – kérdezte George Dracótól. – Draco bólintott.
- Megfenyegette az orvost egy igen nyomós példával, ha ő is teherbe ejtené a feleségét.
- A nővérnek is azt mondta, hogy pofa be – kotyogott közbe Blaise. George a fejét rázta.
- Mibe keveredtem? – kérdezte magától.
Hermione hangulata változott. Úgy tűnt, mint aki mindjárt sírva fakad. – Többé már nem akarsz engem? – kérdezte.
- Mi?! Természetesen, igen! Imádlak szerelmem!
- Akkor kapd be! – kiáltotta Hermione, mivel a nővér betolta egy szobába. Egy ágyra fektették, onnan nézett George-ra, aki elmosolyodott. – Amelia?
- Görény!
- Uh! Jól van! Már csak meg kell várnunk, míg megszületik!
Két órával később George jött ki a szobából. Minden szem várakozóan rá szegeződött. Mosolygott. Harry és Ron, a két keresztapa erre szintén elmosolyodott, Angelina és Luna odasétáltak. – Mi a neve? – kérdezte Harry. George felkuncogott.
- Lorelei. Lorelei Molly Weasley. – Molly mosolygott. Ron előre lépett.
- Láthatnánk? – kérdezte. George bólintott. Beléptek a szobába, és elmosolyodtak, mikor meglátták Hermionét karján egy rózsaszín pokróccal, melyben egy kislány feküdt. Aby és Wesley felugrottak az ágyra, és megcsókolták a kishúgukat. George mosolygott. Ez az Ő kis családja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
