|
12. Átkozott bagoly!
2008.01.05. 21:50
Molly két tízéves unokáját nézte az udvarban. Nevetett, mikor meglátta, hogy négyéves iker unokái odaszaladnak az unokatestvéreikhez.
12. Átkozott bagoly!
Molly két tízéves unokáját nézte az udvarban. Nevetett, mikor meglátta, hogy négyéves iker unokái odaszaladnak az unokatestvéreikhez. James Potter jóízűen kacagott, ahogy Aby csiklandozta. Wesley Sirius Potterhez szaladt oda, aki nagyobb kópé volt, mint James. Hermione és George épp civakodva közeledett a ház felé, amin az asszony jót mosolygott.
- Miért ne lehetne egyszerű? – kérdezte Hermione.
- Mert én meg akarlak mutatni az egész világnak!
- George, mindig arról álmodtam, hogyha egyszer férjhez megyek, akkor az csodaszép, de egyszerű is lesz egyben. Ez az, amit szeretnék. Te nem akarod? – Azzal intett a pálcájával, és egy kép jelent meg arról, amit akart. George mosolygott.
- Ez gyönyörű. – Hermione vigyorgott. – De? – nevetett George, mikor meghallotta a lány sóhaját. – Nem akarod mindenkivel tudatni, hogy te leszel Mrs. George Weasley? – Hermione a fogát csikorgatta, Molly meg csak nevetett. –HERMIONE!
- De igen! Igen, szeretném! Csak azt nem akarom, hogy bármi túl nagy legyen.
- Természetesen, drágám.
- Találtál valami szép helyet az esküvőnek, Molly? – kérdezte Hermione. Molly rájuk mosolygott.
- Mit szólnál, ha itt lenne a kerten? Ez egy fákkal körbevett terület, így senki nem tud róla. Jobbra mellettünk ott a tó, meg minden. – Hermione úgy nézett, mint aki mindjárt sírva fakad.
- Ez gyönyörű…
- Ö… jól vagy édesem? – kérdezte George.
- Jól, igen jól. Csak boldog vagyok, ez minden. – Tovább folytatta volna, ha nem repül be egy bagoly, és arcon nem vágja. – Bagoly! Átkozott bagoly! – A madár még huhogott egyet, mielőtt kirepült volna. Hermione lenézett a levélre, és felsikított.
- Mi az? – kérdezte George.
- Aby és Wesley levelei. – George megragadta őket. Behívta a gyerekeit, de azok zavarodottan néztek rá.
- Mi az, apa? – kérdezte Aby.
- Nézd! – Azzal odaadta nekik a leveleiket. Aby aprót sikkantott, és megölelte testvérét, mielőtt odaszaladt volna Harry bácsikájához, hogy megmutassa neki. Wesley nevetett, és Fredhez ment. – Jesszusom, gondolnád, hogy megölelnének minket? – kérdezte George. Hermione csak nevetett.
- Nos, hamarosan tizenegy évesek lesznek – mondta Molly. – Még emlékeszem rá, hogy az én ikreim mikortól nem öleltek már meg engem. – Azzal küldött Hermionénak egy kis mosolyt, s felsikoltott, mikor a fia felkapta a derekánál fogva. – George Weasley! Tudom, hogy szeretsz engem, de most azonnal tegyél le! – George nevetett, és arcon csókolta az édesanyját.
- Mi most haza megyünk, anya. Később még találkozunk. – Az asszony bólintott, miközben George Hermionéval és az ikrekkel elhagyta a házat.
***
- Biztosak vagytok benne, hogy megvan mindenetek?
- Igen, anya! – kiáltották az ikrek egyszerre.
- Rendben. Aztán majd küldjetek nekem baglyot, oké?
Az ikrek megölelték szüleiket. – Amilyen gyakran csak tudunk, anya. Szeretünk bennetek – mondta Aby. Hermione mosolygott.
- Érezzétek jól magatokat, ti ketten!
- Ó, jól fogjuk, mami! Mi csináljuk majd a legjobb tréfákat. – George nevetni kezdett, de Hermione belekönyökölt az oldalába.
- Ha annyi büntetőmunkát kaptok, mint amennyit apátok meg a bácsikátok kapott, azt soha nem bocsátom meg nektek – mondta Hermione dorgálóan.
- De hát akkor, hogy szórakozzunk, ha nem csinálhatunk csínyeket? – kérdezte Aby. Hermione hitetlenkedve nézett rájuk.
- Nem azt mondtam, hogy nem csibészkedhettek, csak azt, hogy ne kapjatok büntetőmunkát. És ezeket küldi Harry bácsikátok. – Azzal átnyújtott egy szatyrot nekik.
– Láthatatlannátévő köpenyek! – vigyorogták.
- Ó, ezt néhányszor meg kell majd köszönnünk neki. – Hermione nevetett.
- Gyerünk! Indul a vonat!
- Hamarosan látjuk egymást, anya! – mondta Aby.
- Viszlát, apa! – kiabálta Wesley, mivel a vonat időközben elindult, és úgy kellett már felug-rania rá.
- WESLEY CHARLES!
***
Drága Mami,
Természetesen, Wesley és én követtük a Weasleyk sorát, és a Griffendélbe kerültünk. A Tesz-lek Süveg mondott valamit arról, hogy megérzők vagyunk, de nem figyeltem igazán oda. Ó, ez annyira nevetséges volt. Látnod kellett volna! Piton professzor úgy nézett ránk, mintha men-ten elájulna, hogy újabb Weasleyket kell tanítania. Találkoztunk egy sráccal is, akinek a neve Dexter… Dex Longbottom. Nagyon rendes srác. Nos, most mennem kell, anya! Harry bácsi nekünk adta azt a király térképét, és most megyünk, hogy véghez vigyünk egy kis rombolást.
Viszlát!
Szeretlek,
Aby
Hermione végig nevetett, ahogy a levelet olvasta. George Hermione válla felett olvasta el a levelet, és most örömmel ujjongott.
- Mindig is tudtam, hogy olyanok lesznek majd, mint én.
- Természetesen, tudtad George – mondta Hermione.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
