|
11. Új rutin
2007.11.07. 11:45
Szerző megjegyzése:
George a jövőjükön gondolkodik. Idő közben egyre jobban belejön az apaszerepbe. Vidám napokat élnek át. Beteszek egy linket, ahol meghallgathatjátok azt a számot, amit George énekel: http://youtube.com/watch?v=GoOvzFK0pPg És itt van mégegy: http://youtube.com/watch?v=u7mDoa1Isnk
11. Új rutin
George a holdfényes kertben üldögélt, egy csodaszép gyűrűvel játszadozva. A foglalat 14 karát arany volt, és a gyémánt sem volt benne túl kicsi, de azért túl nagy sem. Sóhajtott, mikor eszébe jutott Hermione. Időt kell adnia neki, mielőtt megkéri. George elmosolyodott, ahogy a jövőre gondolt, amit megoszthatnak majd egymással. Hermione a többi gyermekükre vigyázna, míg ő az ikreket tanítaná kviddicsezni. Vigyorgott, mikor ezt képzelte maga elé.
- George? – hallatszott egy kedves női hang.
Megfordult és szerelmének tárgyát pillantotta meg az ajtófélfának támaszkodva.
- Gyere be édesem! – A férfi odasétált hozzá és megcsókolta a nő selymes ajkait. A lány rámosolygott. - Ezt miért kaptam?
- Mert itt vagy - válaszolta a férfi.
- Nos, akkor azt hiszem, gyakrabban kell majd itt lennem, ugye? – kérdezte a fiatal nő egy kis vigyorral az arcán.
- Bizonyára.
Mindketten felnevettek, és bementek a házba.
***
Hermione arra ébredt, hogy George nincs mellette. Fújt egyet, mielőtt kimászott az ágyból. Elindult megkeresni a férfit, de szerencsére hamar rátalált.
- Apa? – hallotta meg Wesley hangját. Lábujjhegyen odaosont az ikrek szobájához, és bekukkantott. Aby már aludt, de úgy tűnt Wesley nem tud elaludni.
- Énekelsz nekem egy altatódalt? – Hermione látta, hogy George mosolyog, s meghallotta a férfi halk énekét.
“Now’s not time to make a change
Just relax, take it easy You’re still young, that’s your fault
There’s so much you have to know Find a girl Settle down
If you want to, you can marry
Look at me, I am old but I’m happy
I was once like you are now
And I know that it’s not easy To be calm, when you’ve found
Something going on
But take you’re time, think a lot
Why think of everything you’ve got
For you will still be here tomorrow
But you’re dreams my not…”
"Most nincs idő változtatni,
Csak pihenj, vedd könnyedén.
Még mindig fiatal vagy, ez a hibád,
Még annyi minden van, amit tudnod kell.
Találj egy lányt, hogy megállapodhass,
Ha akarod, el is veheted.
Nézz rám, öreg vagyok, de boldog,
Egyszer olyan voltam, mint te most.
És tudom, hogy nem könnyű
Lehiggadni, mikor megtaláltad.
Valami folytatódik,
De vigyázz az idődre, gondolkodj el rajta,
Miért vagy az, aki
Neked még mindig itt lehet holnap is,
De a te álmaid nem az enyémek…"
(Boyzone: Father and Son részlet)
George addig folytatta a halk éneklést, míg a kisfia el nem aludt. Majd kisimított néhány tincset a homlokából és puszit nyomott a fejebúbjára. Hermione nem bírt betelni a látvánnyal, annyira boldog volt. George felnézett rá, és elmosolyodott.
- Szia anyus!
- Szia, apus!
- Tetszett a műsor?
Hermione halkan elnevette magát.
- Igen, nagyon. Gyere, álmos vagyok, és itt helyben elalszom.
- Merlinre, rosszabb vagy, mint Wesley.
- George!
- Csak vicceltem!
Visszasétáltak a szobájukba, és jóéjt csókot váltottak, mielőtt elaludtak volna egymás karjaiban.
***
- ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! – Hermione és George hangosan nyögött fel, mivel két rosszcsont csemetéjük éppen ugrálva ostromolta az ágyukat. Hermione nem bírta tovább és felkelt, hogy megkezdje a reggeli teendőket.
- Tűnés! – kiáltotta George, miközben a fejére húzta a takarót. Wesley a könyökével oldalba bökte Abyt, aki csintalanul vigyorgott. Hermione rákacsintott a két gyerekre és elkezdtek kacarászni. Aby aztán az apjára mászott, aki megfordult, és a kislány nyafogott egy kicsit.
- Apa, már nem szeretsz engem többet? – kérdezte a férfitól. George lehúzta a takarót a fejéről, hogy lássa, ahogy Aby alsóajka megremeg, és a szemeiből könnyek hullanak. – Nagyon dühös vagy rám, apuci?
- Ó, dehogy vagyok dühös rád, édesem! – mondta George, miközben megölelte szemefényét. Hermione és Wesley összenéztek, míg Aby feltartotta a hüvelykujját George háta mögött. – Na, irány reggelizni! – Azzal George elhagyta a szobát. A többiek elnevették magukat, hogy milyen összecsiszoltan tudnak dolgozni.
- Na, gyertek ti ketten! Nem hagyhatjuk, hogy apátok gyanakodni kezdjen.
Lesétáltak a földszintre, és ártatlanul mosolyogtak, mikor George rájuk nézett.
- Mi tartott ennyi ideig?
- Semmi – felelték hatalmas szemekkel, és előre-hátra hintáztak a széken.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
