|
10. Meztelenség
2007.10.14. 23:09
Egy hét telt el, de a helyzet még mindig egy kicsit feszült volt. Hermione kerülte George-ot, aki a kanapén aludt. Az ikrek úgy olvastak mindenkiben, mint egy nyitott könyvben.
10. Meztelenség
Egy hét telt el, de a helyzet még mindig egy kicsit feszült volt. Hermione kerülte George-ot, aki a kanapén aludt. Az ikrek úgy olvastak mindenkiben, mint egy nyitott könyvben. Harry és Ron azért imádkoztak, hogy Hermione megbocsátson nekik, míg mindenki más tiszta ideg volt a várakozástól.
De egyik este minden jóra fordult. George épp elhagyta a gyerekszobát, miután jóétpuszit adott az ikreknek. Mikor elfordult az ajtótól, ijedtében ugrott egyet. Hermione alig pár centi-méternyire állt tőle. Anélkül, hogy bármit mondott volna, megragadta a férfi kezét, és elkezdte húzni a hálószobájuk felé. Lefeküdt az ágyra, és várta, hogy a férfi is csatlakozzon hozzá. George elmosolyodott, majd lefeküdt mellé, s a lány dereka köré fonta karjait.
- Szeretlek - hallotta meg a lány suttogását.
- Én is szeretlek, Hermione, nagyon. - Nem láthatta, hogy mosoly jelenik meg kedvese arcán. - Mindenkinek megbocsátottál?
- Szinte… teljesen.
- Ennek örülök.
***
Kellemes, hűvös reggel köszöntött az Odúra. Mindenki hamar felkelt, és lement a konyhába. A Hermionéval való fájó incidens után úgy döntöttek, hogy együtt maradnak. Molly azon ügyködött, hogy finom reggelit készítsen a családnak, mikor hangokat hallottak a kandalló felől. Mikor a forgás megszűnt láthatóvá vált az ikrek, George és Hermione alakja.
- Őszintén, Hermione, jól nézel ki!
- Tiszta korom mindegyikőjük.
- Rendben vagyunk, anya.
Mindenki habozott, mielőtt felállt volna a székéből. Harry és Ron kelt fel elsőként, hogy üdvözöljék Hermiónét. Elmosolyodtak, mikor meglátták, hogy barátnőjük tisztogatja az ikreket.
- Szia, Hermione – köszöntek egyszerre. A lány felnézett, és rájuk mosolygott.
- Sziasztok - mondta. - Hogy vagytok?
- Megbocsátott - mondták az ikrek mindenkinek. Hermione a szemeit forgatta. - Szóval, mi van reggelire? – kérdezte Wesley.
- Wesley Charles!
- Bocsánat, anya. – Mindenki nevetett, és megölelték Hermionét. Ginny volt az utolsó. Hermione barátnőjére nézett.
- Legjobb barátok? – kérdezte. Ginny bólintott és megölelte.
- Annyira sajnálom, Hermione.
- Már megbocsátottam. – Mosolyogva mentek ki a konyhából.
***
Hermione sóhajtott.
- George… sajnálom, azt gondoltam, hogy abban a hangulatban vagyok, de mégsem.
- Ó, gyerünk, Hermione. Adj nekem öt percet!
- Nem! Én… én nem tartom ezt jó ötletnek. Várhatóan a többiek meg fognak találni minket, és ki fognak nevetni.
- Nem fognak megtalálni minket.
- De igen! Nem fogom ezt csinálni itt.
- De fogod.
- Kényszerítesz engem? – sziszegte Hermione a férfinak. - Nem hiszem el, hogy képes vagy kényszeríteni engem.
- Őszintén, anya, apa csak próbál megtanítani repülni – mondta Wesley. Hermione összefüggéstelenül nyüszített.
- Azt a látszatot akarod kelteni, hogy ez egyszerű. De ha elfelejtetted volna, borzalmasan félek a magasságtól… és a repüléstől.
- Csak próbáld meg, mami – noszogatta Aby. – Meg tudod csinálni. Te vagy a legbátrabb anyuka az egész világon. – Hermione csak úgy ragyogott. Felmászott a seprűre, nem véve észre a kacsintást, amit George küldött a kislányuknak.
- Rendben, Mione. Menni fog - mondta George. - Csak úgy, ahogy mutattam az előbb. - Hermione becsukta a szemeit és elkezdett lebegni, majd neki lendült, és tett egy kört az udvarban, végül leszállt és sóhajtott egyet. A családja éljenzett neki.
- Gyerünk, menjünk be! - mondta. Megpróbáltak tiltakozni, de Hermione hajthatatlan volt. - Bemegyünk. Gyertek! Molly már vár minket. – Rosszkedvűen követték.
***
Charlie duzzogva ücsörgött a sarokban. Hermione meglátva ezt, odasétált hozzá.
- Hé, Charlie! - A férfi elfordult tőle. - Charlie? - A férfi fújt egyet. – Mi a baj?
- Mellőzöl engem – motyogta.
Hermione egy pillanatig nézte, aztán kacagásban tört ki. Charlie mosolygott, és megcsiklandozta a lányt. Hermione játékosan rácsapott a kezére, majd az ölébe ült.
- Minden rendben? – kérdezte Charlie.
- Igen, azt hiszem.
- Jó ezt hallani.
- Tudom.
- Az ikrek most a családdal vannak, most őket elemezgetik.
- Több, mint valószínű.
- Visszamegyünk a nappaliba?
- Miért ne. - Azzal felálltak, és megölelték egymást.
- Köszönöm, hogy mellettem voltál, mikor nem volt senki ott velem… persze Dracón, Pansyn és Blaisen kívül.
Charlie kuncogott.
- Ez csak természetes, kis csibém. Na, menjünk! - Azzal átsétáltak a nappaliba, ahol az ikrek épp Angelinára és Fredre mutogattak.
- Tényleg boldogok - kezdte Wesley.
- Túl boldogok.
- Nagyon. Nem úgy, mint korábban. Reggel is boldogok voltak, de… nem így.
- Fred bácsi fura dolgokon gondolkodik… zavarba ejtő dolgokon… Miért gondol Angie néni-re meztelenül? – Hermione befogta a szájukat, mielőtt folytatni tudták volna. Angelina a kezei mögé rejtette az arcát, míg Fred a haja színét megszégyenítő vörösben pompázott. Mindenki rajtuk nevetett.
- NAGYSZERŰ! – kiáltotta Hermione. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy haza vigyük ezt a két beszélőgépet. Nem gondolod George?
- Valójában tudni akarom, hogy Ron és Luna mit csinálhat most.
Hermione levette a kezeit a srácok szájáról.
- Édeseim, mire gondol édesapátok valójában?
- Egyáltalán nem Ron bácsira és Luna nénire gondol. Haza akar menni, minket gyorsan ágyba dugni, és aztán téged akar bevinni a szobátokba és…
- Ideje haza mennünk. Gyerünk. – Azzal befogta Wesley száját.
- De nem fejezte be! Apa a mamira gondol meztelenül…
- Ahhh! Haza! – Azzal megragadta az ikreket, és már kiabálta is a célállomást. Ahogy elmentek, egyszerre tört ki a nevetés.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
