Luthien Lovemagic Oldala

Pansy felnézett, mikor kopogtatást hallott az ajtón. Odasétált, de mielõtt, akár résnyire is kinyithatta volna, Hermione belökte, és a következõ másodpercben Pansy már legjobb barátnõje karjait érezte maga körül.

9. Idõ

Pansy felnézett, mikor kopogtatást hallott az ajtón. Odasétált, de mielõtt, akár résnyire is kinyithatta volna, Hermione belökte, és a következõ másodpercben Pansy már legjobb barátnõje karjait érezte maga körül. Az ikrek kijöttek a szobából, hogy megnézzék, hogy van édesanyjuk. Nem úgy tûnt, mintha nagyon foglalkoztatná õket, hogy Hermione sír. Sokkal inkább felizgatta õket az a tény, hogy Blaise megfogta, és a kandallóba ráncigálta õket. Úgy tûnt, a férfi megértette, hogy most jobb, ha a két nõ egyedül van. Draco is követte Blaise-t és az ikreket a kandallón keresztül.

- Hermione, mi történt? - kérdezte Pansy.

- Elüldöztem George-ot - zokogta. Könnyek csorogtak le az arcán. Pansy furcsán méregette.

- Ö… Oké. - Prüszkölt egy kicsit.

- Ez nem vicces! Szeretnem kellene õt, és a többiekkel is beszélnem kellene.

- De… az elüldözés nem vicces?

- PANSY!

- Oké… csak ez az egész. Boldog vagyok Hermione. Nem utállak téged, oké?

- Talán - szipogta.

- Hermione, neked nem kellett volna azt színlelned, hogy minden rendben van.

- És mi van, ha nem teszem? Az ikrek nyugtalanok lettek volna és…

- Ha elfelejtetted volna – szakította félbe Pansy –, a gyermekeid megérzõk. Tudják, hogy mit érzel, és õk attól lesznek nyugtalanok, ha a mamájuk depressziós. - Hermione tanácstalanul nézett barátnõjére.

- Csak azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint amilyen volt - suttogta.

Pansy sóhajtott.

- Ez nem olyan könnyû Hermione.

- Nem akarom utálni õket, de utálom. És ez annyira bánt. Tudni akarom, hogy nem fognak-e újra bántani engem. Érezni akarom, hogy szeretnek, és hogy meg fognak bízni bennem akkor is, ha megint jön valaki, aki hazudik majd nekik rólam. Nem akarom utálni õket többé. Ez annyira nehéz Pansy.

- Tudom, édesem. - Kinyújtotta a karjait, hogy megölelje a síró Hermionét. - Tudom. Túl leszel majd ezen is, rendben? Meg fogod csinálni. - Érezte, hogy Hermione bólint. - Hamarosan, minden normális lesz újra… kivéve persze, hogy még mindig három mardekáros lóg a nyakadon.

Hermione halkan felnevetett. Még mindig érezte a fájdalmat belül, és vissza akarta kapni a családját, de hogyan csinálja, ha õk okozták azt a sok fájdalmat?

***

- Utál engem… - mondta magának csendesen George.

- Mindenkit utál, te hülye - válaszolta Angelina.

- És minden oka meg van rá. - Hangzott a hátuk mögül. Egy emberként fordultak meg, és a dühös Charlie-val néztek szembe.

- Most nincs itt az ideje, Charlie - mondta Bill.

- Akkor mikor van itt? Ez nem csak Alicia hibája volt, és ti rohadt mód tisztában vagytok ezzel. Megsértettétek õt, nem is tudjátok mennyire. Mindannyitoknak a szívét adta, és mégis kitéptétek azt. Úgy szorítjátok, hogy a vére csordul ki a kezetekbõl. - Mindenki undorodó arcot vágott.

- Ez undorító! - kiáltott fel Ron.

- De igaz, ugye? - Mindenki kerülte Charlie lesújtó pillantását. - Esélyt se adtatok neki. Eltoltátok magatoktól, és csak én voltam ott neki.

- Miért nem mondtad el nekünk, Charlie?! - kiabálta végül George, mindenkit megelõzve.

- Ha elmondtam volna neked, Hermione és a gyermekeid már halottak lennének - mondta egy gúnyos mosoly kíséretében. - Meg védtem õt, mikor senkije nem volt. Adtam neki egy esélyt, hogy megmagyarázza. Õ több számomra, mint egy barát, õ az én családom! És most elmegyek. - Azzal belépett a kandallóba.

- Charlie, várj! - kiáltotta Molly, de már a lángok elnyelték a férfit. Mélyet sóhajtott és leült. - Ezt jól elcsesztük.

- Molly! - kiáltott fel Arthur. A nõ átható pillantást vetett a férfira.

- Nem fogok pont most az erkölccsel törõdni. Mindössze csak arra van most szükségem, hogy Hermione megbocsásson nekünk.

***

Charlie végül Dracóéknál találta meg Hermionét. Látta, hogy „kishúga” még mindig sír, és a szíve majdnem megszakadt érte. Bármit megtett volna a lányért és az ikrekért. Fel akarta oldani a fájdalmát. Halkan becsukta az ajtót, és visszasétált a földszintre.

- Hol vannak az ikrek? - kérdezte Pansyt.

- Blaise házában. Dracóval. - Charlie intett neki a fejével, és hoppanált az apartmanba. Az ikrek felugrottak, és megölelték õt.

- Szia, Charlie bácsi! - rikkantotta Aby, Wesley csendesen figyelte bácsikáját.

- Miért vagy szomorú? - kérdezte tõle a kisfiú, és Charlie egy pillanatig zavarodottan nézett rá, míg eszébe nem jutott, hogy a srácok megérzõk. Sóhajtott egy kicsit.

- Semmi olyan, ami miatt nektek aggódnotok kellene.

- De Draco bácsi is szomorú és Blaise bácsi is azt mondta, hogy mindenki szomorú - tiltakozott Aby.

- Nem kell aggódnotok miattuk, rendben?

- Igen, Charlie bácsi.

- Most menjetek. Beszélnem kell Draco és Blaise bácsikátokkal. - Az ikrek bólintottak, mielõtt visszamentek volna játszani a nappaliba. Charlie pedig odament a két férfihoz.

- Túl sokat tudnak a környezetükrõl.

- Tudom - mondta Blaise. - És ez ijesztõ, ha engem kérdezel.

- Nagyon - sóhajtott Draco. - Mi történt az Odúban?

- Sírt, kiabált és mindenkinek azt mondta, hogy utálja õket.

- Jaj! - Rezzent meg Blaise. - Ez elõbb vagy utóbb megtörtént volna.

- Igen - bólintott Charlie. - De Hermione megpróbált mindent egyszerûen csinálni. Sokkal jobban törõdött mások érzelmeivel, mint a sajátjaival.

- Nem valami egészséges, ugye?

- Nem, kicsit sem. Elfojtotta az érzelmeit, mikor arra lett volna szüksége, hogy kiadja magából.

- Most majd hosszú idõre lesz szüksége ahhoz, hogy helyre jöjjön, ugye?

- Amennyiben szüksége lesz rá.

***

- Igaza van! - mondta George hosszú hallgatás után.

- Nem adtunk egy esélyt se neki. Mi csak hagytuk elmenni.

- Hogy tudott ilyen üresen nézni ránk? - kérdezte Ginny. - Megölhettem volna Abyt meg Wesleyt, és még esélyt se kapott, hogy letépje a fejem, amikor esélyt kellett volna kapnia.

- Nos, õ már nem a mi Hermionénk, ugye? - kérdezte Harry. - Azt akarja, hogy legyen mindenki mindig boldog. Szüksége van ránk és mi… ellöktük õt.

- Nem, mi nem! - ellenkezett Luna.

- De igen! - rázta meg a fejét Harry. - Nem számít, hogy mennyire azt akarjuk hinni, hogy nem, de igenis ezt tettük. Õ megvédett minket azzal, hogy hagyta valaki által lerombolni az életét. Még egy darabka reményt sem adtunk neki. Mi csak… kifacsartuk a szívét, mint ahogy Charlie is megmondta.

Fleur bólintott egyetértése jeléül.

- Helre kell hoznun’! - mondta egy kis francia akcentussal.

- Igen, ezt kell tennünk - értett egyet Arthur. - De meg kell várnunk, amíg Hermione kész lesz rá.

Nem tehettek mást.

Vártak.