|
7. A család
2007.09.25. 15:24
Miután Charlie rájuk tört George és Hermione úgy döntött, szunyókálnak még egy kicsit. Holnap reggel úgyis Draco és Pansy vigyáznának az ikrekre Blaise segítségével.
7. A család
Miután Charlie rájuk tört George és Hermione úgy döntött, szunyókálnak még egy kicsit. Holnap reggel úgyis Draco és Pansy vigyáznának az ikrekre Blaise segítségével. Küldtek egy levelet Charlie-nak, hogy vigye át a srácokat a Malfoy kúriára, aztán majd értük mennek az Odúból. Ma ugyanis oda mennek, hogy beszéljenek a Weasley (Potter) családdal.
George és Hermione elkészültek és bólintottak egymásnak ezzel jelezve, hogy már indulniuk kellene. Kéz a kézben hoppanáltak az öreg házhoz, ahol Hermionét egykor mindig szívesen fogadták. Most úgy állt ott az ajtóban, mint régen. Esetlennek és hívatlannak érezte magát. Összeráncolta a homlokát erre a gondolatra. Hiszen ez valaha az ő otthona is volt, és most úgy érezte, mintha most lenne itt először életében. George ment be először, és Hermione meghallotta Molly hangját.
- George, te vagy az? Épp jókor, kész a reggeli. – Felnézve megpillantotta Hermionét és meglepetésében ugrott egyet. – Hermione! – kiáltotta. Odament hozzá, és szorosan megölelte. – Annyira sajnálom kedvesem!
Hermione visszaölelt.
- Minden rendben, Molly. Mindenki eljön ma, ugye? – kérdezte Hermione miközben eszébe jutott, hogy milyen nap is a mai.
- Természetesen. Bizonyára hamarosan itt lesznek, vagy… - ezt a pillanatot választotta mindenki, hogy hoppanálva megérkezzen – később – fejezte be Molly a mondatot. Ginny tért magához elsőként.
- Mione! – Ölelte meg, csak még szorosabban, mint Molly. Úgy érezte, mintha hirtelen minden levegője elfogyott volna.
- Öhm – mondta, de hangja rekedt volt. – Levegőt! – könyörögte.
- Jaj, bocs! – mondta, miközben elengedte. – Annyira sajnálom Hermione! Ó, Merlin, most meg tudnám fojtani Aliciát. Megölhettem volna az unokahúgomat meg az unokaöcsémet. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. Soha nem kellene ezt megbocsátanod nekem. Borzalmas ember vagyok.
- GINNY! Téged megtévesztettek. Ez nem a te hibád volt. És mint láttad, az ikrek jól vannak, és már alig várják, hogy mindenkivel találkozhassanak – mondta mosolyogva.
A nap többi része a megbocsátás, sajnálkozás és könyörgés jegyében telt. Nevettek, mikor Hermione úgy döntött, hogy neki és George-nak kéne előbb találkoznia az ikrekkel. Mindenki egyet értett ezzel a tétova gondolattal. Majd George és Hermione mindenkitől elköszöntek, mielőtt elindultak volna begyűjteni a srácokat. Charlie leült az asztalhoz és mélyet sóhajtott. Hermione végül mégiscsak boldog újra. Charlie elmosolyodott, mielőtt elengedte magát.
***
- Biztos vagy benne, hogy szeretni fognak? – kérdezte George Hermionétól. Hermione a szemét forgatta. Ez volt a százhuszonötödik alkalom már, hogy megkérdezte. Tudta, mert számolta. Odafordult a férfihez és édesen rámosolygott.
- George?
- Igen?
- Mit mondtam neked a százhuszonegyedik alkalommal?
- Hogy a legvalószínűbb, hogy odaszegeznek majd a talajhoz?
- Nagyszerű, most pedig pofa be, és kopogtass azon a rohadt ajtón! – George ugrott egyet, mielőtt felemelte volna a kezét, ugyanis mielőtt kopogtathatott volna Pansy kitárta előttük az ajtót.
- Úgy gondoltam, te soha nem kopognál – magyarázta. Miután meglátta az arcukat, úgy döntött, részletesebben felvilágosítja őket. – Dracóval láttunk bennetek az ablakból öt perccel ez előtt. Hermione George-ra pillantott, aki birkán vigyorgott. Valamit mondott, amíg meg nem hallotta Dracó kiáltását bentről.
- A FENE EGYE MEG! PANSY! – Pansy a szemeit forgatta.
- Mi az? – kiabált vissza.
- A nyavalyás ikrek rávettek, hogy megegyek egy francos cukorkát, amit ők készítettek?
- És?
- FARKAM NŐTT! – Hermione magában füstölgött – ÉS A HAJAM RÓZSASZÍN, MEG IDŐRŐL IDŐRE TÜZET OKÁDOK! – George teljesen meghökkentnek látszott. Ő és Fred soha nem voltak képesek ennyi hatást tenni egyetlen cukorkába.
- MI NEM ÚGY GONDOLTUK, PANSY NÉNI! – Hallotta meg egy kislány kiáltását. Komolyan nyelt egyet és Hermionéra nézett segítségért, de a lány már tombolt dühében odabenn.
- Wesley Charles és Abigel Winifred. – George nézte, ahogy az ikrek felugranak és egymás mellé állnak Hermionéval szemben. Nagy hatással volt rá, hogy Hermione milyen jól nevelte őket. – Mégis mit gondoltatok – rivallt rájuk. George biztató pillantást akart küldeni Draco felé, de attól, amit látott szemei kidülledtek.
- Átkozott pokol! – kiáltotta, és elkezdett nevetni megállíthatatlanul, míg valami le nem döntötte a lábáról egyenesen a földre.
- APUCIKÁM! – George felnézve megpillantotta, hogy kislánya ül rajta ragyogó mosollyal. Az Ő kislánya. A férfi rámosolygott Abyre.
- Szia, én kicsi Mici macim – gügyögte Aby. Hermionénak kuncognia kellett. A férfi emlékezett rá, hogy ez volt egy rövid megfelelője annak a mese figurának, amit a muglik úgy hívtak, Micimackó. Nagyon úgy tűnik, hogy Aby is megszállott rajongója rajzfilmnek.
- Apu? – George balra nézve meglátta, hogy fia bámul rá. Felkapta Abyt és odasétált a fiához.
- Hello, Wes. – Wesley úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát, mielőtt felugrott édesapja másik oldalára.
- Apuci – suttogták az ikrek. Hosszú idő óta, most először a boldogságtól eleredtek Hermione könnyei. Pansy is a pillanat varázsa miatt meg akarta ölelni Dracot, de meggondolta magát a férfi jelenlegi helyzete miatt. George letette gyermekeit és rájuk mosolygott.
- Na, gyerünk ti ketten. Most elmegyünk elrendezni a cuccaimat a házban, aztán megnézzük azt a nagy kviddics tudásotokat. Hermione már nyitotta volna a száját, de George megállította. - ÁÁ… Meg fogjuk nézni őket. – Hermione a szemeit forgatta, de rábólintott.
A kiköltözés után az öreg házból, George sokkal boldogabb volt, mint az elmúlt hat évben. A gyerekeivel kviddicsezett és ámulatba ejtette, hogy milyen tehetségük van az ütő kezeléséhez. Képesek voltak olyan sebességgel el és visszaütni a gurkót, hogy George csak pislogott. Csak úgy ragyogott a játék után. Hermione pedig elkezdte lecsutakolni az ikreket, hogy megfelelően tudjanak megjelenni az Odúban. Végül mindannyian elkészültek, és a hopphálózaton keresztül elindultak. Hermione felállt, és elkezdte mindenkiről leporolni a hamut. George megpróbálta elhárítani a lány kezeit, míg a srácok türelmesen várták, hogy befejezze. A Weasley család velük szemben állt és lenyűgözve figyelte őket. George és Hermione végül befejezték a civódást, mikor észrevették, hogy őket nézi az egész család.
- Öhm… Hello – mondta Hermione. – Nos… ők itt Wesley és Abigail. – Az ikrek előléptek a háta mögül.
Aby odaszaladt Mollyhoz és félénken átnyújtotta neki azt a dobozt, melyben a rajzait gyűjtögette nagymamája csokis sütijeiről. Molly megnézte a dobozt és rámosolygott az unokájára. Majd megölelte a kislányt és elkezdett gügyögni.
- Nos, miért nem jössz be konyhába, ahol akad egy kevés a csokis sütimből? Na gyere! – Azzal elkezdte kifelé tolni az ugrándozó kislányt a konyhába. Arthur rámosolygott a feleségére, mikor rángatást érzett a nadrágján. Lenézve Wesleyt pillantotta meg.
- Hello, Wesley. – A kisfiú rámosolygott aztán valamit előhúzott a zsebéből.
- Mama! Megmutathatom a nagyapának, hogy kell ezzel játszani? – Hermione lenézve látta, hogy fia bábukat és egy labdát tart a kezében.
Hermione bólintott és a kisfiú boldogan húzta magával a nagyapját. George boldogan mosolygott. Volt egy családja, amit mindig is akart. Már csak egyetlen dolgot kellett megtennie: feltenni Hermionénak egy aprócska kérdést. Senki sem vette észre, hogy valamivel babrál a zsebében.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
