Perselus Piton alapjában véve vidám ember volt. Tanítványai közül ezt talán egy sem gondolta volna. Ha megkérdezték volna tőlük, szerintük mivel tölti professzoruk a nyarat, mind azt mondták volna: valami sötét és bűzös pincében bájitalokat kotyvaszt.

Piton tudta ezt, és a gondolatra gúnyosan elmosolyodott.

A Roxfort Expressz lassan befutott az állomásra. Perselus nem szállt le rögtön, inkább megvárta, míg eloszlik a tömeg, és a diákok elmennek szüleikkel haza, a nyári szünetre. Látta azt is, amikor Harry Potter távozott nevelőivel. Petunia láttán elmosolyodott, és visszaemlékezett azokra az időkre, amikor még egy pár voltak. Persze akkor Petunia még szép volt és fiatal, nem ilyen savanyú képű és életunt, mint most. A varázslókat már akkor ki nem állhatta, ezért nem mondta meg neki soha, hogy ő is az - talán ez volt az egyetlen ok, hogy végül nem kérte meg a lány kezét.

- Ha akkor elveszem, nem lett volna EZ belőle – gondolt bele. – De akkor lehet, hogy most én nevelném Harry Pottert! – rázkódott össze undorodva a képtelen ötletre.

Pitonban különös nosztalgia támadt. Azokra az időkre gondolt, amikor még gondtalan ifjú volt, aki talán kissé jobban vonzódott a fekete mágiához, mint kellett volna, és futott egy mugli lány után, aki csodaszép volt, de megvetette fajtáját. Igaz, ő maga pedig a muglikat vetette meg, de Petunia kivétel volt. Karjai közt nem érdekelte a fekete mágia (igaz, más se), és vele szép volt a világ. Talán mégis kellett volna adnia egy esélyt a kapcsolatuknak…

- Most már mindegy – mondta ki hangosan, lezárva gondolatait. Lekapta ládáját a tartóból, és az ajtóhoz cipelte. Ott fiatalosan és jókedvűen a peronra ugrott, majd elindult a kijárat felé.

Hónapok óta nem volt otthon, és ez meglátszott lakásán. A kandallóból több pókhálót is összeszedett, melyek a hajára és ruhájára tapadtak. Undorodva kereste fel a fürdőszobát, ahol teleengedett egy nagy kádat, porokat szórt bele, majd leszórta ruháit, és a vízbe merült. Vagy egy órát ejtőzött a kádban, majd egy törölközővel a derekán visszasétált a nappaliba. Ládáját gyorsan szétpakolta, majd levéve törölközőjét a tükör elé állt, és kritikusan szemügyre vette magát. Így, tisztán és pőrén pont annyinak nézett ki, ahány éves volt. Használhatott volna saját készítésű kencéket arca és teste fiatalítására, de nem élt vele. Szerette figyelni magán az idő múlását, és nem panaszkodhatott. Teste izmos volt, nem eresztett pocakot, és az apró ráncok csak még karakteresebbé tették arcát.

Megfésülte a haját, majd összekötötte tarkóján. Így se látták még tanítványai, pedig jól állt neki. Tudta, mert a csajozásnál mindig bejött. Tanév közben nem igénytelenségből volt zsíros a haja: ez szakmája velejárója volt. Nyáron nem töltött sok időt laborjában, ami ráadásul nagy és tágas volt, tele modern felszereléssel.

Felöltözött, majd körbejárta a házat. A garázsban állt büszkesége: egy fekete sportkocsi. Teljesen mugli gyártmány volt, de imádta. Csak úgy bepattanni a volán mögé és száguldani - mennyei érzés volt.

Nem vetette meg annyira a muglikat, hogy ne használja néhány nagyszerű találmányukat. Ezeket megvenni néha egyszerűbb volt, mint varázslatokat használni. Inkább azokkal a muglikkal volt baja, akik mindenáron varázsolni akartak. Mint például az az idegesítő Hermione Granger… bár ő legalább csinos. Az utóbbi időben nem tudta nem észrevenni, hogy a lány egyre szépül - nem rossz nő lenne, csak ne okoskodna annyit!

Piton kissé csodálkozott magán, hogy egy ilyen fruska leköti a gondolatait… bár álmodoznia csak szabad?!

Azonnal el is határozta, hogy a nyár folyamán elkészíti újra álomnő főzetét, saját találmányát. Ha kész a bájital, csak bele kell tennie egy nő hajszálát – most például Grangerét -, és elalvás előtt kell meginnia. Csinált már ilyet korábban is egy-két tanítványával, nehogy kísértésbe essen.

A főzet lényege: aznap éjszaka a kiszemelt nővel álmodik, méghozzá pikánsabb fajtát. Majdnem olyan jó a hatása, mint az igazi szex. A főzet a kísértést úgy igyekszik megszűntetni, hogy megmutatja: mi történne egy valódi kapcsolat későbbi szakaszaiban. Piton ezt egyszerűen házisárkány effektusnak hívta, mivel az esetek majd száz százalékában egy házisárkány lett partnernőjéből. Így könnyű volt bárkiből kiábrándulni.

Persze Piton nem tagadta meg magát, így azért elkészítette bájitala egyszerűsített változatát is, magányos téli estékre. Ilyenkor a házisárkány effektus elmaradt.

A főzet olyannyira saját találmány volt, hogy még soha senkinek nem mutatta meg. Könnyen a rabjává válhatna bárki, és akkor ugyan ki gyártana kis boszorkányokat és varázslókat hagyományos módon?

A bájitalok mestere fejében ekkor egy gonosz ötlet villant fel: mi lenne, ha elkészítené a szer ellentétes párját is? Ezt egy nő inná meg, férfi hajszállal. Már tudta is, ki lenne a kísérleti alanya.

Vajon szegény Miss Granger hogyan tudna a szemébe nézni bájitaltan órán, ha előtte vele lenne erotikus álma? Zavartan lesütné a szemét szégyenében, vagy inkább megpróbálna egy igazi pásztorórát összehozni rettegett professzorával?

Pitonnak nem voltak morális kétségei, csak mert a jó, és a törvény oldalán harcol, azért még nem fog szentként élni. Dumbledore úgyis sokkal tartozik neki kémkedései miatt, cserébe talán szemet hunyna egy ilyen tanár-diák kapcsolat felett.

Nyáron nem volt szüksége bájitalokra a hódításokhoz. Hisz mire nem képes a sportkocsi, a fekete lófarok és a kisportolt test! Mesélhetne… a nők egyszerűen odavannak az olyan rosszfiúkért, mint ő.

Este, elalvás előtt, vajsört kortyolgatva megint a kócos griffendéles lányon járt az esze.

- Ez már baj! Gyorsabban kell az a szer, mint gondoltam! De hogyan szerezzem meg egy hajszálát? – gondolta bosszúsan. Saját vonzódása miatt a mit sem sejtő lányt okolta. – De majd adok én neki! – morgott. – Nem napokig, hanem hetekig fogom kínozni a bájitalommal! Minden éjjel velem fog álmodni, minden reggel úgy ébred majd, mintha velem töltötte volna az éjszakát! Könyörögni fog egy csókomért!

Ezekkel a gondolatokkal aludt el, és bájital nélkül is Hermione Grangerrel álmodott.

Másnap Albus Dumbledore látogatta meg, kezében az elmaradhatatlan citromporos zacskójával. Természetesen szívességet kérni jött.

- Micsoda? – üvöltött fel Piton néhány perc múlva. – Azt akarod, hogy egész nyáron vigyázzak Harry Potterre?

- Igen, de ne aggódj, csak messziről kéne figyelned! Valami nincs rendben a Dursley házban. Vernon Dursley az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedik a rendtagok szerint, félő, hogy forral valamit Harry ellen. Voldemort könnyen kihasználhatja a gyűlöletét, amit a fiú ellen érez.

- És mégis hogyan figyeljem? Ólálkodjak egész nyáron álruhában a ház körül?

- Nem, dehogy! Egy varázslattal a házadat a Privet Drive-ra telepítenénk, Dursleyékkal szembe. Ők nem látnának téged, csak te őket, még Harry se tudná, hogy ott vagy és figyelsz! Közben azt tehetnél, amit akarsz, csak néha kéne a házra pillantanod, minden rendben van-e. Nálad futnának össze az információk, így ha baj van, te rögtön Harry segítségére tudnál sietni. Más rendtagok is figyelik a házat, csak segítened kéne a munkájukat!

- Nem tudod, mit kérsz tőlem - suttogta elgyötörten Piton.

Nem csak Potter iránti utálatára gondolt. Ott fog lakni élete nagy szerelme közvetlen közelében, akinek már férje és gyereke van. Nap, mint nap őt nézni, hogyan él, mit csinál. Persze Dumbledore erről semmit sem tud, mindent azért még ő sem tudhat. Jobb is, ha azt hiszi, csak a kis griffendéles iránti utálata beszél belőle.


Következik: Újabb kellemetlenségek