Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel


Voldemort mindig is utálta ezt a napot, talán még a többinél is jobban. De ebben az évben különösen torkig volt vele.
- Valentin nap! Merlinre, a szeretetnek és a barátságnak külön ünnepet szentelni! – mérgelődött félhangosan.
- Mégis mi bajod van vele? – érdeklődött egy lágy szemrehányó női hang, mire a Nagyúr oldalra kapta a fejét.
- Lily Evans? Te meg mit kísértesz itt? – kérdezte sötéturunk flegmán.
- Majd meglátod – válaszolta a nő sejtelmesen. Azzal elkapta Voldy karját, és köddé váltak.

Mikor Voldemort feleszmélt a Roxfort folyosóján álltak.
- Azért jöttünk ide, hogy megnézd azokat a fiatalokat, akiket tönkre akarsz tenni, és el akarod venni a boldogságukat, hátha félreteszed a pusztítási vágyad – mondta Lily, és elindult a folyosón.
- Ne hidd te kis sárvérű, hogy meghatsz ezzel! – válaszolta a sötét mágus.

Hirtelen a folyosón Pansybe és Harrybe botlottak, akik hevesen falták egymást.
- Nézd csak, Evans a fiad, és egy mardekáros, ejnye – gúnyolódott Voldy.
- Olyan szépek együtt – válaszolta Lily elfogódottan, meg sem halva a megjegyzést.

Tovább haladtak, és hirtelen nem túl szép látvány tárult a szemük elé. Hermione épp Friccsel enyelgett, és közben egymás macskáit dicsérgették, csöpögős stílusban.
- Óh, Argus annyira aranyos a kis gombóckád – szorongatta meg Mione Mrs. Norrist.
- A te csutakkád, pedig olyan ennivaló, hogy nem tudok vele betelni – válaszolta a gondnok.

Lilynek ennyi elég volt:
- Na menjünk a Roxfortból ez gusztustalan – mondta Lily, és ismét megfogta Voldy kezét, és Roxmortsban találták magukat.
Először Lucius Malfoyt és Madam Rosmertat pillantották meg, amint kézen fogva andalogtak, a döbbent Draco pillantásától kísérve.

Egy kisebb sikátorhoz érve mindketten megdöbbentek. James Potter szelleme és Bellatrix Lestrange épp flörtöltek, egymást simogatva, nem túl diszkréten.
- James Potter, te meg mit művelsz?! – kérdezte a felesége szelleme felháborodottan.
- Nagyúr, te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Bella meglepődve.
- Ezt én is kérdezhetném - válaszolta a mágus sötéten.
- Majd adok én neked, te liba! – kiáltott a szellem Lily, azzal neki esett Bellanak. Elkezdte a haját húzgálni, valahonnan egy vödör vizet varázsolt elő, és leöntötte a nőt.
- Nagyúr! Kérlek! Állítsd le – nyöszörgött Bella dideregve, de Voldy csak állt és nevetett.

Hirtelen olyan mérhetetlen öröm tört fel a lelke mélyéről, ami egész lelkét melegséggel töltötte el. De a lelke már annyira elromlott, hogy nem tudta elviselni a szeretethullámot, a teste felmelegedett, majd lángra kapott és hamuvá vált. Bella nem tudta elviselni a látványt ezért elszaladt.

- Szép volt drágám – rikkantott James.
- Köszönöm, kedves – válaszolt a felesége.
- Ejnye, gyerekek! Teljesítettétek a kiszabott feladatot, menjünk vissza a szellemvilágba! Már nincs több dolgunk itt, soha többé – jelent meg Sirius szelleme. Azzal mindhárman köddé váltak.

Így lett vége a világ legsötétebb mágusának a szeretett és a barátság ünnepén.