Luthien Lovemagic Oldala

Kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel a fejezettel kapcsolatban! remélem tetszeni fog;) Az események felpörögnek, hamarosan mindenre fény derül!Jó olvasást!

Ginny és Hermione a „vallomás” után hamar békén hagyták Angelát, mindkettõjüket lefoglalta a szerelmük. Ginnyt mostanában nagyon zavarta Harry tutyimutyisága, emiatt gyakran panaszkodott barátnõinek.
- Nemsokára fél évesek leszünk, de még csak nem is utal arra, hogy szeretne valamikor a csóknál tovább haladni. Én se azt várom el, hogy döntsön le a lábamról, de már ott tartunk, hogy a fenekemet sem hajlandó megfogni. Ha pedig Ron is jelen van, tartja az egy méter távolságot!
- Azért érthetõ, hogy nem akarja magára haragítani a legjobb barátját… - vette védelmébe a fiút Angela. – Most, hogy Ron egyedül van, jobban ráér veletek foglalkozni. Az is lehet, hogy rászólt Harryre, és azért lett ilyen visszahúzódó!
- Ha ez így van, akkor megfojtom a drága bátyámat – morogta Ginny.
Hermione barátnõjével ellentétben teljesen elégedett volt barátjával, Draco szinte körülrajongta õt, mindig udvarias volt vele. Azért az eredeti természetén õ sem tudott változtatni, ha egy mardekáros megjegyzést tett szerelmére, azonnal pálcát rántott. Az ilyen összecsapások miatt gyakran volt része büntetõmunkákban, de az vigasztalta, hogy a gúnyolódok rosszabbul jártak, õk általában a gyengélkedõn kötöttek ki. Ráadásul egy-egy ilyen „hõstettéért” Hermione csókkal jutalmazta, így úgy érezte, megéri trófeákat pucolni Friccsel, vagy iratokat rendezgetni McGalagonnyal. Amikor épp nem büntetésben volt, estéiket a Szükség Szobájában töltötték, de a barátnõje ragaszkodott hozzá, hogy takarodó elõtt mindig érjenek vissza a klubhelyiségbe.

Egyik este Hermione Draco ölében ücsörgött, és a fiú nem akarta megszakítani ezt a kellemes állapotot. Elõször a lány nyakát puszilgatta, majd a combját kezdte el simogatni, keze néha az iskolai egyenszoknya alá is betévedt, azonban Hermione lefogta a kezét.
- Ne haragudj, de nekem nem megy! Ez túl gyors… Én nem akarom az iskolában…
- Jó, de akkor hol? – kérdezte türelmetlenül Draco. – Én már itt élek, a szüleid meg nem hiszem, hogy örülnének, ha…
- Nem tudom, majd kitalálunk valamit… De kérlek, várjunk még!
- Rendben, csak annyira szeretlek!
- Akkor a kedvemért kibírod…
A fiú erre már csak morgással válaszolt, de azért megcsókolta Hermionét.

Ezen az estén Piton épp dolgozatokat javított az irodájában, amikor megérezte karján az ismerõs fájdalmat, a Sötét Jegy ismét felizzott. Ezúttal nem felejtette el az Angelával megbeszélt jelet, csak azután távozott, hogy felrajzolta az apró piros x-et az ajtófélfa megbeszélt részére. Mikor megérkezett Voldemorthoz, rögtön rájött, hogy a sötét varázsló most nem gyûlésre hívta õt.
- Lassú voltál, Perselus!
- Sajnálom, Nagyúr, de feltartottak…
- Nem érdekel! Csak kevés idõm van Rád!
- Mit óhajtasz? Talán kezdjem el fõzni a bájitalt?
- Dehogy! Azt akarom tudni, hogy mikor kapnak végre a diákok roxmortsi kimenõt!
- Ebben a tanévben már biztosan nem! A legutóbbi támadás óta Dumbledore nagyon óvatos…
- Nem érdekel! Akkor is vedd rá, hogy engedje ki a kis fattyúkat a birtokról!
- Ígérem, hogy mindent megpróbálok, Nagyúr! De mire lesz ez jó?
- Azt hittem, hogy a halálfalóim közül legalább neked van egy kis sütnivalód… A lányt csak a birtokon kívül szerezhetem meg!
- De hogy fogod õt megtalálni? Mi lesz, ha õ nem is megy ki az iskolából?
- Ne hidd, hogy ezekre nem gondoltam! De amikor a lány utoljára Roxmortsban járt, Bella elhelyezett rajta egy ügyes kis riasztó bûbájt. Még arra is ügyelt, hogy a bûbáj csak akkor jelezzen, ha a lány egyedül van a birtokon kívül!
- Értem, Nagyúr. De akkor felesleges az összes diáknak járó kimenõ… Elegendõ, ha a választottad lép ki az iskola területérõl. Ha elárulnád, hogy ki az…
- Felejtsd el! Neked csak a bájitalt kell megfõznöd! A lány megszerzése Bella feladata…
- Értettem. Szükséged van még rám valamiben?
- Nem, most elmehetsz! Minél gyorsabban intézd el, hogy azok a nyomorultak lemehessenek a faluba!
Piton visszatért a kastélyba, mivel a jel még a helyén volt, tudta, hogy Angela még nem kereste. Örült neki, mert semmi kedve sem volt beszámolni a történtekrõl, úgy döntött, hogy Dumbledore-hoz is csak késõbb megy fel.

Eközben Sirius és Fleur egymáshoz bújva feküdtek a férfi ágyában.
- Ideje visszamennem a szobámba…
- Ne, maradj még egy kicsit!
- Mi lesz, ha a lányod vagy Harry pont ma este akar meglátogatni Téged?
- Nem kicsik már, nem kell elõttük titkolóznunk! Tudják, hogy együtt vagyunk, úgyhogy valószínûleg azzal is tisztában vannak, hogy mi szoktunk…
- Értem, ne folytasd! – nevetett fel a fiatal nõ.
- Ráadásul nagyon kedvelnek Téged, elfogadtak családtagnak. Így arra gondoltam, hogy esetleg… Mi lenne, ha a tanév végén hozzám költöznél?
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túl gyors? Mi van, ha ennek Angeláék nem örülnének?
- Nem hiszem, hogy tiltakoznának ellene. Tudják, hogy szeretlek. Azt már úgyis megbeszéltük, hogy együtt megyünk nyaralni, és annak is örültek…
- Sirius, a nyaralás és az együttélés között van egy kis különbség!
- Jó, tudom, de hidd el, örülnének Neked! Kicsim, ígérd meg, hogy gondolkodsz rajta!
- Rendben van. Én is szívesen élnék Veled, de nem akarom, hogy a gyerekek emiatt haragudjanak rám, vagy rád!
- Akkor egyik délután leülünk négyesben, és megbeszéljük velük!
- Jó, de szerintem nem ártana, ha elõtte puhatolóznál náluk egy kicsit…

Harry a klubhelyiségben ült, és aggodalmas arccal olvasott egy levelet. Már egy ideje nem írt neki Dudley, pár nappal ezelõtt fontolgatta, hogy utánajár, mi történhetett az unokatestvérével. Év eleje óta rendszeresen érkeztek az üzenetek Mrs. Figg közvetítésével, általában lényegtelen témákról, de ez a levél más volt.

Kedves Harry!

Remélem minden rendben van Veled, ne haragudj, hogy nem válaszoltam a legutóbbi leveledre, de Apa rájött, hogy Mrs. Figgen keresztül tartom Veled a kapcsolatot. Nem mertem újra átmenni hozzá, mert Apa tényleg nagyon kiakadt. Viszont most muszáj figyelmeztetnem Téged:
Múlt héten járt nálunk egy nagyon furcsa férfi, akivel elõször ordibált Apa, de aztán sokáig beszélt vele. Azóta nagyon furcsán viselkedik, és egyszer sem mondott Rólad semmi rosszat, pedig eddig nem telt el nap nála a Te szidalmazásod nélkül. Anyával arra gyanakszunk, hogy Rólad beszéltek azzal az idegennel, úgyhogy vigyázz magadra, mert abból a pasasból nem sok jót nézek ki.
Kérlek, válaszolj hamar, hogy minden oké-e Veled, épségben vagy-e még! Én is próbálok majd gyakrabban írni, ha történik valami furcsa, azonnal szólok!
Üdv:
Dudley

u.i.: Angelát is üdvözlöm!

Harry sejtette, hogy a nagybátyját egy halálfaló látogatta meg. Nem maga miatt aggódott, hiszen tudta, semmilyen információval nem szolgálhat róla Voldemortnak, csapdát sem állíthatnak neki a Privet Drive-on, hiszen nyáron nem fog már visszatérni. Sokkal jobban aggasztotta, hogy Voldemort Dudleyt fogja bántani csak azért, hogy Harry elhagyja az iskolát, és megpróbálja megmenteni a fiút. Végül gyorsan válaszolt neki, megírta, hogy eddig semmi nem történt, és megköszönte a figyelmeztetést, de ezután még sokáig rágódott a problémán.

Angela a következõ estét szerelme lakosztályában töltötte, de kivételesen õ ragaszkodott a tanuláshoz, hamar kibontakozott a férfi ölelésébõl.
- Haragszol rám valamiért? – kérdezte aggódva Piton.
- Nem, dehogy! Csak fáradt vagyok, és nem érzem túl jól magam…
- Akkor miért akarsz tanulni? Pihenhetnénk…
- Ne haragudj, most nem megy… izé, szóval…
- Értem, szóval ilyen nõi dolgok… Hogy is mondjátok? „Azok a napok…”
- Igen, errõl van szó… - válaszolta elvörösödve a lány. Nem hitte volna, hogy a férfi valaha is ilyen kifejezéseket fog használni.
- Akkor csak beszélgessünk. Az a lényeg, hogy velem legyél. Most már legalább értem, miért vagy olyan sápadt. Már kezdtem aggódni, hogy beteg vagy…
- Nem, tényleg minden rendben van!
A vacsoráig beszélgettek, végül a lány elköszönt, mondván, hogy a barátai már várják, megbeszélték, hogy együtt mennek vacsorázni. Azonban Angela nem a nagyterem felé ment, nem volt étvágya, így inkább a hálótermébe indult. Szerencsére minden szobatársa távol volt, így végre volt egy kis ideje pihenni.

Reggel Hermione sokáig ébresztgette, de Angela a reggelit is kihagyta, így korgó gyomorral indult bájitaltanra. Aznap egy különösen büdös bájitalt kellett készíteniük, az éhségtõl már amúgy is émelygett, agyát pedig ellepte a fõzet füstje, és barátai nagy ijedtségére hirtelen összeesett.
- Angie! Ébredj fel! Jól vagy? – Harry próbálta ébresztgetni a lányt, de nem járt sikerrel.
Piton dühösen arrébb lökte õt, és õ kezdte el pofozgatni a lányt.
- Folytassák a bájitalok elkészítését! Granger, maga felügyel, amíg elviszem Miss Blacket a gyengélkedõre!
A férfi a karjaiba emelte a lányt, és kilépett vele a terembõl, útközben halkan suttogott neki.
- Angela, kérlek, ébredj fel! Miért nem szóltál, hogy rosszul vagy?
Már majdnem elértek a gyengélkedõre, amikor a lány felébredt, és láthatóan fogalma sem volt a történtekrõl.
- Perselus, hova viszel? Mi a baj?
- Madam Pomfreyhez, mert elájultál! – morogta a férfi.
- Mi? Ne… Már jól vagyok, tegyél le! Visszamehetünk az órára.
- Szó sem lehet róla, látszik rajtad, hogy beteg vagy…
Közben megérkeztek a gyengélkedõre, Piton lefektette szerelmét az egyik ágyra, azonban a javasasszonyt sehol sem találta.
- Perselus, kérlek, engedj el innen! – fel akart kelni az ágyból, de a férfi visszanyomta.
- Nyugodj már meg! Nem vagy óvodás, hogy félj egy egyszerû vizsgálattól! Vagy titkolsz valamit?
- Ígérem, hogy mindent elmondok, csak vigyél el innen! – mondta könnyes szemmel a lány.
- Nem lehet! Hullasápadt vagy! Valamilyen bájitalra biztosan szükséged van! Azonnal mondd el, hogy mi a baj!
- Nem lehet…
- De lehet…
- De…
- Semmi de! Angela, mondd már el!
- Nem lehet, mert meg fogsz utálni…
- Ne beszélj ostobaságokat!
- Hazudtam Neked! Annyira sajnálom… Ugye tényleg szeretsz?
- Persze hogy szeretlek… - azzal a férfi megcsókolta szerelmét.
Ebben a pillanatban kinyílt a gyengélkedõ ajtaja, és valaki felkiáltott. Sirius volt az…

- Mit képzelsz magadról, te féreg?
- Apa, ne! – szólt közbe a lány, de az apja teljesen kifordult önmagából, és nekirontott Pitonnak.
- Megöllek, te szemétláda! Hogy mertél hozzáérni az én lányomhoz?
Sirius ököllel ütötte régi ellenségét, aki elõször nem akart verekedni, de kénytelen volt megvédeni magát. Angela sírva fakadt, a hangos kiabálásra pedig Madam Pomfrey is visszatért Dumbledore társaságában, de az ádáz harcot vívó férfiakat õk sem tudták szétválasztani, a verekedés egyre durvábbá vált, már mindketten több sebbõl véreztek. A lány megpróbált közbelépni, de nem járt sikerrel, ezért sírva elszaladt.

Jó pár másodperc eltelt, mire az apja és a szerelme észlelte eltûnését, egymást félrelökve rohantak utána, de nagyon le voltak maradva.
- Ha valami baja esik a lányomnak, megöllek…
- Eddig is ez volt a terved… Ha nem kezdesz el jelenetet rendezni, akkor nem szalad el, és már rég kiderült volna, hogy mitõl lett rosszul!
- Bizonyára attól lett rosszul, hogy hozzáértél…
Piton épp vissza akart vágni, amikor már majdnem utolérték a lányt, de Angela kiszaladt a birtokról, a következõ pillanatban két csuklyás alak hoppanált. Angie-nek esélye sem volt védekezni, a két halálfaló megragadta, és dehoppanáltak vele. Piton ekkor mindent megértett.
- Hát mégse Ginny Weasley volt a célpont…