Luthien Lovemagic Oldala
Luthien Lovemagic Oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MENÜ

 

 

Főoldal

Rólam

Képek

Vendégkönyv

Ez itt a reklám helye

Linkek

Videók

 

 
Idézet

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
(Lord Byron)

 
Írások

 

 

 

Írásaim

 

 

 

AgiVega írásai

 

 

 

angyalkaLD írásai

 

 

 

Anatol írásai

 

 

 

ani írásai

 

 

 

Assa írásai

 

 

 

avalon írásai

 

 

 

Barbee írásai

 

 

 

blondjob írásai

 

 

 

Brigi írásai

 

 

 

Candlelight írásai

 

 

 

Drachiss írásai

 

 

 

Draco Malfoy írásai

 

 

 

Dracillia írásai

 

 

 

Dracy írásai

 

 

 

Ekler írásai

 

 

 

Fedra James írásai

 

 

 

Firuse írásai

 

 

 

Gwendolinn írásai

 

 

 

herika írásai

 

 

 

Ignis le Feu írásai

 

 

 

Jean Ataldne írásai

 

 

 

kelenta írásai

 

 

 

Lillia_hun írásai

 

 

 

Lilyanjudyth írásai

 

 

 

Lionela írásai

 

 

 

Lothwin írásai

 

Luciatus írásai

 

 

 

Lylthia írásai

 

 

 

Nari írásai

 

 

 

Neji írásai

 

 

 

Nellas írásai

 

 

 

Nikit írásai

 

 

 

Nolena írásai

 

 

 

mellons írásai

 

 

 

Pansy írásai

 

 

 

Perselmouth Lion írásai

 

 

 

Remy írásai

 

 

 

Silme Betty írásai

 

 

 

Solena írásai

 

 

 

Susan Kreber írásai

 

 

 

Synestra írásai

 

 

 

Tanin írásai

 

 

 

Vanilia írásai

 

 

 

Vicky írásai

 

 

 

Yasmine írásai

 

 

 

Zsanna írásai

 

 
Becsülettel helytállni és győzni(HP,NB,R,12)
Becsülettel helytállni és győzni(HP,NB,R,12) : 42. Jó döntés. Rossz döntés

42. Jó döntés. Rossz döntés

  2007.09.02. 23:40

Szerző megjegyzése: Mindenki nagy munkában van. Piton és Hermione a bájitallal, Harry Morganával szenved, aztán mindenki a pálcával. Fény derül Morgana erejének mibenlétére, Harrynek feladata akad, ami nem várt kétséget vált ki belőle, és megrendíti egyes emberekben a bizalmát. De vajon ez mennyiben lesz hátrányukra, vagy éppen előnyükre? A végére pedig, nos… Féregfark kezdhet félni. :) Köszönet Vulpionnak, aki átvizsgálta, hogy ne legyen logikai hiba.

42. Jó döntés. Rossz döntés




Az elkövetkezendő két napban Piton és Hermione az idejük nagy részét a laborban töltötték, hogy elkészítsék, vagy legalábbis hozzálássanak a bájital előkészületeihez, az alapján, amit az Anushától kapott jegyzetekben és könyvben olvastak.

Perselus ragaszkodott hozzá, hogy mindent alaposan ellenőrizzenek le, nehogy valamiféle eltérés, amit esetleg a főzetet megalkotó bájitalmester, vagy maga Voldemort helyezett el csapdaként, katasztrofális következményekhez vezessen. Ez persze azzal járt, hogy kétszer olyan hosszú időbe telt minden lépés, és hogy Hermionéval való viszonyában sokszor csak Harry közbelépése mentette meg a helyzetet a pálcahasználati bemutatótól.

A fiatal Rend vezető eközben furcsa kísérletekbe kezdett Morganával kapcsolatban, akinek a közbelépése még felesleges volt és váratott magára a pálcakészítési folyamat során. Ebben a törekvésében a nő ugyan úgy partnere volt, hiszen izgatta a lehetősége annak, hogy neki magának is rendelkeznie kell valamiféle mágikus képességgel.

Legalábbis ahogy látta, a házban legalább hárman hittek ebben. És az a három ember nem volt akárki és akármilyen képességű, így hajlott rá, hogy hitelt adjon a szavuknak, holott eddigi élete során nem tudott volna felmutatni semmilyen megnyilvánulását különleges képességének.

Harry és Perselus azonban nem egyszer beszélgettek a lehetőségekről, és amikor Emily is a közelben volt (akit természetesen lehetetlen, és felesleges lett volna meggyőzni róla, hogy térjen vissza a főhadiszállásra, ami azzal járt volna, hogy el kell mozdulnia Harry közeléből) -, a gyerek újra és újra kijelentette, hogy lát benne valami különlegeset.

Morgana mindig feszülten figyelte ezeket a szóváltásokat, és a két férfi levezetéseit, amihez olykor Hermione is csatlakozott, s amik nagyrészt a leszármazotti vonallal és azzal voltak kapcsolatosak, hogy nem lenne alkalmas annak a bonyolult varázslatnak az elvégzésére a vére, ha nem rendelkezne semmiféle genetikai, mágikus örökséggel Hollóháti Hedvigtől.

Emellett az a kellemetlen emléke is sokat nyomott a latba, hogy a halálfalók megpróbálták uruk elé vinni, tehát Voldemort ugyan úgy meg volt győződve a képességeiről, máskülönben nem akarta volna magának.
Harry jelenleg is azzal foglalatoskodott, hogy körbe-körbe járt körülötte, és különféle varázsigéket mormogott, hol latin, hol valami egészen ősi nyelven, amelyeket még a hajdani igazgató könyvéből tanult.

Ezeket az alkalmakat Ginny és Ron mindig érdeklődve figyelték, annál is inkább, mert a vörös fiú leginkább csak téblábolt, míg Harry mennyasszonya az ételről, és Emilyről gondoskodott. Akárhogy is, ha Harry örökbe fogadja a kislányt, ugyan annyira az ő gyereke is lesz.

Aztán ahogy a zöld szemek ráragyogtak Morgana arcára, s valamiféle hosszú, dallamos igét motyogott, a nőnek furcsa érzése támadt. Alig egy pillanattal később maga Harry is megérezhette, mert azonnal megtorpant, és a kezében remegő pálcájára fordította a figyelmét. A varázseszköz egyre határozottabban jelzett, minek hála Morganában mindennél jobban feléledt a remény, hogy mégiscsak képes lehet maga is hasonló dolgokra.

- Tudtam – suttogta maga elé a fekete hajó fiatal férfi.
- Mi az? – pattant fel Ron a kandalló előtti fotelból, és lépett közelebb hozzájuk.
Harry felnézett, és elégedetten vigyorgott.
- Megvan, amit kerestünk. Hihetetlen…

Morgana izgatottan nézett rá.
- Ne csináld már Harry, mond, mi történt?!
Ekkor lépett be a szobába Ginny és Emily egy tálca süteménnyel, és a kislány vidáman nevetett, próbálva letörölni arcáról a lisztet. Mikor ránézett az izgatott, türelmetlen és elégedett (ilyen felosztásban lévő) hármasra, kék szemi élesen végigmérték őket, majd elmosolyodott.

- Oh – mondta, és odaszaladt Harryhez, aki az elégedett szerepkört töltötte be.
- Bizony, oh – simogatta meg a kislány fejét.
Morgana, a türelmetlen azonban elhúzta a száját.
- Nem ér, hogy már ő is tudja, én meg még mindig itt állok bizonytalanul.
Ron, az izgatott, csatlakozott.
- Egyet értek, ne csak vigyorogj, mond már mi van!

Harry most már Morganára nézett, és jóval komolyabban szólalt meg, mondanivalóját inkább barátainak címezve, míg körbejárta még egyszer a nőt.
- Nagyon ügyesen, és szinte észrevehetetlenül le volt védve mindaz, amire szükségünk lett volna, hogy felébresszük Morganában a varázslatot. Valaki már jóval előttünk kiderítette, hogy leszármazott, és tett ellene, hogy ne akadhassanak a nyomára – állt meg elgondolkodva.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nekem is van varázserőm? – kérdezett rá a szóban forgó személy.

Harry félrebiccentette a fejét.
- Nem pontosan úgy, mint nekünk, és valami egészen különös módon, de igen.
Morgana szeme felcsillant. Tagadhatatlanul örült, és izgatta a dolog. Talán egyenrangú lehetne Perselusszal is?
Ron egyikükről a másikra nézett, majd megszólalt.
- Álljunk meg, csak hogy jól értem-e. Morganában mindig is ott volt a mágia, de valaki tudta róla, hogy ki ő, ezért levédte és meggátolta, hogy használhassa?

- Még ez sem teljesen igaz! – érkezett a felelet.
- Nyögd már ki Harry! – szólt rá ezúttal Ginny, mielőtt felcsendülhetett volna a többi jelenlévő kórusa.
A férfi megadóan felemelte a kezét, majd beszélni kezdett.
- Amit Morganában érzek, valami egészen különleges képesség. Talán Emily azért érezte benne mindvégig, mert igazából Morgana, ha tudtán kívül is, de valamilyen szinten használta már ezt a mágiát.

Itt tartott egy kis szünetet, majd:
- Mond, te mit éreztél, mikor az imént a varázslatom ráakadt a teljes mágiádra? – kérdezte a nőt.
Morgana egy pillanatig gondolkodott, aztán megfogalmazta.
- Csupán furcsa bizsergést, és mintha valami teljesen felszabadult volna bennem.
Harry bólintott.

- Pontosan. A kulcsszó itt a teljesen. Amit idáig használtál, az nem széles körben alkalmazható mágiaág, hanem az egyén sajátja. Mint ahogyan Tonks metamorfmágus, ami szintén nagyon ritka. Ezt leszámítva azonban használtad, bár olyan érzékelhetetlen szinten, hogy a többi lekötött erőd nem csatlakozhatott hozzá, a rád mondott varázslatnak hála, és így nem találhattak rád az által sem, ha megfigyelték volna a mágiarezgéseket a lakóhelyed környékén. Ha tippelnem kéne, ebben a dologban is Dumbledore keze lehet – morogta félig bosszúsan, félig elismerően.
Morgana csak állt, és hallgatott. Használta már? Mégis mit?

- Jellemző lenne – szólt közbe ekkor egy mély hang az ajtóból. – Albus felkutathatta, hogy megvédje a leszármazottakat, ahogy azt veled is tette a legjobb tudása szerint. Viszont téged nem rejthetett el, főként a jóslat létezése miatt – lépett be Piton Harryre nézve. – Tudomásom szerint Hugrabug örökösét is hosszadalmas módon sikerült csak felkutatnia a Nagyúrnak, bár vele könnyebb dolga volt, mert a férfi megtalálta magában a mágiát, és utána már használhatta is. A mi társadalmunkban élt, de előtte csupán úgy gondolta, hogy kisebb varázserővel született, mígnem rájött, miben rejlik az ereje. Ugyanakkor alighanem ezzel hozta magára a pusztulást.

Morgana megremegett.
- Tehát azért élek még, mert a mágusokon belül is különleges a képességem, és nem erőlködtem, hogy a hatalmam alá vonjam?
A bájitalmester komolyan bólintott, és sötét szemével érdeklődve vizsgálta.
- Úgy is mondhatjuk. Egyéb esetben a Nagyúr már bizonyára a nyomára akadt volna, főként a mugli világban, ahol senki sem védhette volna meg.

Morgana sóhajtott, majd Harryre nézett.
- Tehát?
A férfi Pitonra pillantott, majd előrébb lépett, és komolyan a nő szemébe nézett.
- Fel tudom szabadítani az ezidáig lekötött képességeidet. Egyszerűbb varázslatokat el tudsz majd végezni, ami nagyban megkönnyítheti az életedet, de a te erőd nem ebből áll igazán. Viszont ha így teszünk, számolnod kell vele, hogy megváltoznak a körülményeid. A varázslótörvények szigorúak a titokvédelemmel kapcsolatban, és természetesen most már könnyedén beolvadhatsz a mi társadalmunkba is.

Morgana elgondolkodott, látva, hogy Harry ad neki egy kis időt, hogy mindent végigvegyen.
- Tehát akiket eddig ismertem, vagy megbízok bennük annyira, hogy elárulom nekik, mi vagyok, vagy folyton hazudnom kell majd. Amennyiben viszont feladok mindent, és a mágusok közé költözöm, ahova ezek szerint mindig is tartoztam, nehezebb lesz az életem.
Harry megrázta a fejét.
- Ó, nem, ezt a legkevésbé sem gondolnám – mosolygott. – Ha sikerrel járok, és nem kell majd félnünk Voldemorttól, nagy tisztelet fog övezni, mint Hollóháti leszármazottját, arról nem is beszélve, hogy a képességeddel te magad is kivívhatod mások elismerését.

Morganát ezek a szavak megnyugtatták, és már csak egyetlen kérdés maradt.
- Mire lehetek képes?
- Nos, ennek a pontos meghatározását azt hiszem majd Perselustól kell megkérdeznünk, és Hermione is bizonyára szívesen utána olvas majd neked – felelte Harry egy kicsit meglengetve a pálcáját. – Amit tudok, az az, hogy az ellenőrző varázslatom egy igazán ritka mágia ágra bukkant benned: ha minden igaz, az elmebeli mágia igazán erős képviselőjével állok most szemben.

Piton döbbenten lépett egyet előre, és a fiatal férfire, majd annak a kezébe simuló pálcájára meredt – mintha csak biztos akarna lenni benne, hogy helyesen használta -, aztán vissza Harry arcára. Ginny is meglepettnek és érdeklődőnek tűnt, Ron leginkább csak értetlennek, míg Emily, lévén, hogy ezekhez még nem igazán értett, csupán kíváncsian figyelte a felnőtteket egy fotelba kuporodva.
Végül Piton összeszedte magát, és csak annyit morgott.
- Nahát.

Harry azonban ránézett, és jelezte neki, hogy örülne, ha beszélne Morganával, és elmagyarázná, hogy ez az egész mit is takar. A férfi összeszorította az ajkát, végül kissé kelletlenül ugyan, de mégis beszélni kezdett, míg Harry megmosolyogta. Milyen furcsa, hogy Piton hajlandó valamit megtenni a kedvéért, pusztán mert a szemébe nézett, és megértették egymást.

- Hogy értse, Ms. Knowledge, ez egy ritka képesség, amivel maga Hollóháti Hedvig is rendelkezett, mint ahogy a Nagyúr is örökölte ősétől a párszaszót. Az elmebeli mágia kifinomulttá teszi a birtoklóját mindenféle tudományra, ismeretek elsajátítására, ezen felül természetesen érzékelő, okklumentáló késéggel is rendelkezik, melyeket aligha kell majd valaha is tanulnia, mert veleszületett képessége. Erőteljes varázslatokra lehet képes mások befolyásolására, uralma alá vonására irányulóan, elmebeli támadások és tudáspróba esetén. Nem szimplán intelligens, egyszerűen képes mindent befogadni, és ezáltal nagyon veszélyessé is válhat mások számára. Nehéz a képessége ellen védekezni.

Itt mintha egy időre elgondolkodott volna, majd furcsa tekintettel folytatta.
- Azon varázslók közül, akiknek igazán nagy erejük van, talán csak Harry és a Nagyúr lehet képes ellenállni az akarati támadásainak. Magamban már nem vagyok annyira biztos – ismerte be kelletlenül. - Amennyiben továbbfejlesztené, és egészen kiismerné a mágiáját, mindenkinél jobban tudná alkalmazni a pálcanélküli igéket, esetleg valamennyi varázslattal egybekötve, hiszen a koncentrációja igazán figyelemreméltó lehet. Óriási ajándékot, és ezzel együtt átkot kapott, Ms. Konwledge. Kevesen fognak magában bízni, és sokan talán félik majd, megint mások megpróbálják rávenni, hogy tegyen meg nekik dolgokat…

Ron sötéten meredt maga elé, és mielőtt gondolkodott volna rajta, hogy talán ezzel megijeszti Morganát, így szólt.
- Kiváló célpont Voldemort számára, hogy felhasználja céljaira.
Harry felszisszent, Ginny pedig fejbe verte bátyját.
- Ami nem fog megtörténni – mondta nyomatékosan a fekete hajú fiatal férfi, miközben Ron a fejét dörzsölgette. – Nos, Morgana – fordult vissza Harry a nőhöz -, bevallom, ezek közül sok információval nem voltam tisztában. Persleusnak egyértelműen nagyobb rálátása van a dolgokra, azt azonban megígérhetem, hogy amíg tart a háború, bárhogy is dönts, meg fogunk védeni.

Piton rátalálva szokásos optimizmusára megjegyezte.
- Más választásod nem is nagyon lenne. Nem kerülhet a Nagyúr kezébe, és mondhatom, ez mindenki érdeke.
Morgana elképedve hallgatta őket. Az már egyértelmű és természetes volt a számára, hogy ez a két férfi hatalmas erővel bír, de az, hogy neki is ilyen befolyása legyen… félelmetes volt és izgalmas egyben. Ha Pitonnak igaza van, meg kell tanulnia megvédeni magát, mert sokan, sokféle indokkal kereshetik fel. Viszont ahogy a képességeiről folyó beszélgetés kezdetén Harry mondta, rengeteg lehetősége lesz az életben, és megbecsült tagja lehet a varázslók társadalmának.

Elég volt Harry szemébe néznie, hogy tudja, mindenben számíthat majd a férfire, tanulás és támogatás terén. Itt volt a lehetőség, hogy igazán önmaga legyen, és megismerje saját képességeit. Ezek közé a kivételes emberek közé tartozhat. Ugyan ki adná ezt fel?
- Szeretném, ha segítenél megismerkedni mindezzel – jelentette ki pár perces gondolkodás után.
Harry azonnal bólintott, míg Piton sötét szemei tűnődve vizsgálták. Nem ismerte még ki annyira a férfit, hogy ki tudja találni, mi lehet a dilemmája, bár valami azt súgta neki, hogy ha szeretné magának a varázslót, most nagyobb esélye nyílt rá. Már nem pusztán egy egyszerű mugli volt, akire vadásztak.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Fawkes amikor nem épp híreket vitt, Harry környezetében múlatta az időt, félre hajtott fejjel nézegetve, hogy éppen mit csinálnak, vagy egyszerűen csak elbóbiskolva. Nem olyan rég volt a hamvadó napja, ami egy rövid időre fejfájást okozott gazdája számára, de hát a főnix hozzá való csatlakozása előtt is megoldotta valahogy az információ cserét, így inkább csak kedvesen gondoskodott a pár napra védtelenné fiatalodó különleges lénnyel.

Szeretett „beszélgetni” a madárral, egyrészt, mert meglepően bölcs meglátásai voltak, bár nem egészen úgy gondolkodott, mint az emberek, másrészt, mert Fawkes kommunikációja minden tekintetben élvezhető volt, hála csodálatos énekeinek. A Rend tagok közötti kapcsolattartást igazán megkönnyítette a jelenléte, és fiókaként is hasznosnak bizonyult nem egy dologban. Emellett Harry kétség kívül örült neki, hogy „gyengélkedésére” még most került sor, nem pedig pár héttel vagy hónappal később, mikorra már úgy tervezte, hogy szembekerülhet Voldemorttal, és akkor óriásai szerepet játszhat majd segítőtársaként Dumbledore egykori házi kedvence.

Emily mindig izgatottan nézte, ha Harry közelében volt a főnix, és nevetve hallgatta a dalát, mindig arról kérdezgetve fogadott apját, hogy most éppen mit közölt velük a madár. A férfi türelmesen válaszolgatott, de sokszor érkezett tőle az a felelet, hogy Fawkes éppen csak magának vagy nekik énekelget, és valójában nincs különösebb mondanivalója.

A lényeg, hogy egyikük sem unatkozott a kellemes hangulatú házban, kivéve talán Ront. De ő… nos, ő Ron volt, és senki nem várta el tőle, hogy éles elméjű megjegyzéseket tegyen a kutatásukkal kapcsolatban, vagy hogy bonyolult elmebeli párbajokat vívjon az immár felszabaduló erejével gyakorló Morganával. Abban viszont remek partner volt, hogy a mindennapi életben használatos igékre okítsa a nőt, akit minden izgatott, amit csak megtanulhatott. Ahogy azt várták, mindezt hihetetlen iramban tette, és talán Hermione kezdett is egy kicsit irigykedni.

Piton egykori tanítványa segítségével szépen haladt a bájitallal, bár egyes alkalmakkor muszáj volt pár óráig távol lennie, hogy megnézze, mindenki teszi-e a dolgát, ahogy meghagyta, hiszen botorság lett volna Voldemort egyértelmű feladatát és parancsát figyelmen kívül hagyni, ezzel okot szolgáltatva a gyanakvásra, éppen a kitörni készülő összecsapás előtt.
Egy-egy visszaérkezése után érdekes híreket is hozott, amit jártában-keltében szedett össze vagy az Abszol úton, esetleg álruhában más varázslók társaságában kihallgatva.

Egyre többen beszéltek róla, hogy a Rend erősödött, ami nem csoda, hiszen Harry Potter lett a vezetője. Méghozzá egy erős, és határozott vezető. Úgy gondolták, nincs már messze a győzelem, amiben egyre többen kezdtek bízni, látva az eredményeiket, s hogy Voldemort egyvalakit még mindig képtelen volt próbálkozásai ellenére maga alá gyűrni és megtörni, hiába áldozott már rá sok évet, bevetve minden erejét, méghozzá magát Harry Pottert.

Ront lelkesítették ezek a hírek, s ahogy a többi rendtaggal fenntartott kapcsolatból átszűrődött, ezzel nem volt egyedül. Végre nem csak az látszott, hogy a sötét oldalhoz milyen rengeteg varázslény és mágus csatlakozik, hanem az is, hogy a világos oldalt legalább ugyan annyi elszánt ember támogatja majd, és lesz hajlandó kiállni a csatában, mikor végre arra kerül a sor. A társadalom megoszlott, de Harry ezúttal ezt nem bánta. Magában úgy nevezte, gyávákra, megvásárolhatókra, hatalomvágyókra és gyengékre, míg a másik oldalon bátrakra, becsületesekre és erősekre csoportosultak.

Végre úgy tűnt, mindenki felébredt, és rájött, nincs olyan, hogy semleges és középút. Ha gyenge vagy, Voldemort elsodor, megfenyeget, és maga alá gyűr. Amennyiben kitartasz, okos vagy és kellően óvatos, viszont máris az ellenállók között találod magad. Az állásfoglalás elkerülhetetlen volt, és a Rend a különböző megnyilvánulásokból és hírforrásokból azon kapta magát, hogy ha akarná, a létszámuk már most megtízszereződhetne.

Harryt ez mindennél jobban ösztönözte. Erre várt már mióta. Hogy ne csak a Kiválasztott esetleges győzelmére támaszkodjanak, hanem végre lépjenek fel a saját érdekükben, és tegyék meg azt, ami elkerülhetetlen, bármennyire is féljenek tőle. Eddig ez volt a különbség a Rendtagok és az átlag varázslók között. Ők felismerték mindezt, és végre nem voltak vele egyedül…

Ginny borzasztóan büszke volt a fiatal férfire, és ha lehet ilyet mondani, még jobban szerette, mint korábban a tanuló évei alatt. Azon kapta magát, hogy ugyan azt csinálja, mint a gondoskodására bízott Emily. Nagyon nehezen vette rá magát, hogy - bármilyen hangulatban is legyen Harry -, eltávolodjon a közeléből.

Ezúttal a kislány a konyhában maradt Morganával, míg a többiek a laborban gyűltek össze, ugyanis a bájital és a Harry által elvégzendő varázslat nem akart az elvártak szerint viselkedni. A fiatal férfi már unalomig begyakorolta a szükséges igét, ami meglehetősen nagy erőt vett igénybe, és kellően kimerítette. Nem is akart rá gondolni, mekkora koncentrációra lesz majd szüksége, hogy mindezt a folyamatot kellően összekösse és levezesse majd. Egyben kell tartania saját mágiáját és vérét, Morganáét, a főzetet, valamint az ősi nyelven íródott varázslatot kántálni.

Már mindnyájan kellően feszültek voltak, a sok órai felesleges munka súlya alatt. A varázslat és a bájital mégsem volt hajlandó kapcsolatba lépni egymással, pedig enélkül nem érhetett be megfelelően a főzet. A kötésnek létre kellett jönnie, és csak azután végezhették el a vérük és megerősödött erejüket érvényesítő rituálét a pálca fölött. Erre azonban nagyon úgy tűnt, hogy ma már nem lesz esélyük.

- Nem fog sikerülni! – dühöngött Harry, mikor sokadik próbálkozásra már megint félre sikerült valami a varázslattal.
- És akkor most mi lesz? Csak úgy… meghalunk? – kérdezte Hermione fáradtan és maga is ingerülten. Ugyan annyit dolgozott vele, és a kudarc őt is flusztrálta.
Harry csúnyán nézett rá, így Piton gyorsan közbeszólt.
- Vegyük át a lehetőségeket.

- Lehetőségeket? Szerintem csak kettő van. Nekünk annyi, vagy totál annyi – morogta közbe Ron.
- Na most már elegem van! Fogjátok be, oké?! Örülök, hogy ha nem sikerül megcsinálnom a pálcám, máris a világ végére készültök, de azért nagyobb segítség lenne, ha arra próbálnátok rájönni, hogy mit szúrtunk el. Ha Denem meg tudta csinálni, mi is. Hermione, ha fáradt vagy, menj pihenj egy kicsit, Ron, az optimista megjegyzéseidre most egyáltalán nincs szükségem – fejezte be Harry a kitörését. Mélyet sóhajtott, majd Pitonra nézett. – Egy hozzávalóval lehet a baj?

A férfi egy ideig hallgatott, míg Hermione felsóhajtott, Ginny pedig közelebb lépett szerelméhez, hogy jelenlétével megnyugtassa egy kicsit.
- Kicsi a valószínűsége. Mindent számtalan alkalommal végigvettünk. Talán nem megfelelő a sorrend, amivel a varázslatokat végezzük. Vagy… Ms. Granger, pontosan vette át a fordítás, kötésre vonatkozó jegyzeteit? Nem lehetséges, hogy már itt is szükséges a vérszerződés bizonyos foka, hogy a főzetben lévő hatóanyagok, összeérhessenek az igét elvégezni kívánó varázsló elemi mágiájával?
A fiatal nő felvonta a szemöldökét.
- Mire gondol pontosan?

- A pálcát Harry saját mágiája, és az érzelmeiből adódó erősségei fogják hatékonyabb működésre bírni, egy szintén régre visszamenő vérvonal leszármazottjának segítségével. A varázsló pedig a hatalmát a testében, annak minden sejtjében, és legerősebben a vérében megtalálható mágiából nyeri. Következésképpen a bájital éréséhez szükséges lehet ez az erő, amit majd a szertartás során felismer az ige, és természetesen a pálca is, melyen a használója által eddig is újra és újra végigfut, mikor varázsolt. Ez az az úgymond „összetevő”, ami minden más hatóanyagot egymáshoz kapcsol majd.

- Hát persze, Harry mágiája – csapott a homlokára Hermione, felcsillanó szemekkel. – Hiszen az egész rítust ez tartja majd egyben. A bájitalt, a pálcát, és a vérüket. Morgana éppen azért kell, hogy levezényelje mindazt, amit Harry megerősíteni kíván, és támogatását adja hozzá saját vérével érvényesítve.
A zöld szemek immár jobb hangulatban villantak a két beszélőre.
- Szóval, ha most újra megpróbálom a varázslatot, ne csupán a főzettel, hanem a véremmel is kössem össze? Pontosabban próbáljam rávenni, hogy fogadja magába a mágiám sajátos jegyeit.

Piton azonnal bólintott.
- Jó megfogalmazás. A pálcád így nem hogy csak erősebb lesz, de érzékelni fogja, ha más kezébe kerül azáltal, hogy nem a te mágiád kötődik hozzá. Rajtad kívül mindenki más számára értéktelenné válik.
- Míg a te kezedben sokkal hatalmasabb fegyverré – vigyorgott Ginny megérintve Harry vállát.

- Kivéve természetesen a Nagyurat, azt ne felejtsd – tette hozzá Piton komolyan. - Számára is ez volt az egyik előnye a varázslatnak, de kettőtök ereje nem gátolja le a másikat, így képesek vagytok egymás pálcáját használni, noha ő nem tudna élni a te erősségeddel, hiszen nem érzi át a szeretetet és a motivációidat, ellenben te ki tudnád használni az övé által nyújtott többlet lehetőségeket. A fájdalmat és kínt okozó igékhez még csak különösebben bele sem kell majd élned magad.

Harry erre sötéten bólintott, majd sokadjára nekigyürkőzött, és barátai néma támogatását érezve ismét felemelte pálcáját.
- Rendben, akkor lássuk – nézett az ezüstösen derengő bájitalra, majd egy pillanatra még Pitonra tekintett. – Perselus, megkérhetlek, hogy a kellő időben vágd meg a kezemet? Nem akarom megtörni a koncentrálást.
A férfi beleegyezően bólintott, így Harry a feladatára kezdett fókuszálni. Szívesebben várta el ezt egykori tanárától, mint a jelen lévő barátaitól és szerelmétől.

Néhány perccel később egyetlen zokszó nélkül viselte a mély vágást közvetlenül a pálcát tartó keze csuklóján. Meg sem rezzent, csupán folytatta a varázsige ismétlését, ahogy nézte a pálcáján végigfolyó vérét, amint mágiájával átitatva a varázslattal egyesülve a bájitalba csöpög. A főzet kavarogni kezdett, piros, majd mályvaszínt öltve, aztán magába olvasztva az utolsó lényeges összetevőt olyan mélykékre váltott, mint a tenger mélye a haragos viharok idején.

Hermione izgatottan dőlt előrébb, hogy jól láthassa, míg Harry felhagyva a kántálással kimerülten visszaült a helyére.
- Sikerült – jelentette ki barátja, ölében a jegyzeteket szorongatva. – Pontosan olyan színe van, mint ahogy a leírás szerint elvárható. Igaz Anusha jegyzete arra enged következtetni, hogy Voldemortté jobban hasonlított a zöldre, de azt hiszem azt nem nehéz kitalálnunk miért volt.
- Na végre – mondta szinte bosszúsan Ron, de közben megállíthatatlanul vigyorgott.
Harry egyetértett.
- Köszönöm mindenkinek – nézett itt főleg Piton és Hermione szemeibe. – Mi a következő lépés?


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A következő nap jóval kellemesebb hangulatban telt. Most, hogy a bájitalnak még érnie kellett, hogy minden összetevőjét áthassa Harry mágiája, Piton elhagyta a házat, és másik feladatának teljesítése után nézett. Azt ígérte, még ma esete visszatér, hogy ellenőrizze, valóban minden rendben ment-e a főzet alakulása során.

Morgana belevetette magát a tanulásba, és szó szerint le sem lehetett lőni, annyit járt olykor a szája. Hermione persze, aki a leginkább hasonlított rá, leállt vele értekezéseket tartani, és megvitatni egy-egy új ismeretet, s segített neki utánajárni, miben is rejlik az igazi elmebeli mágia megvalósítása.
A leggyakrabban használatos igékkel remekül haladt, miután az ereje felszabadítása után beszereztek neki egy pálcát is, amivel gyakorolhatott. Ron egészen élvezte, hogy ezúttal ő taníthat valamit másnak, így meglepően ügyesen oktatta Morganát.

Azt azonban mind tudták, hogy bonyolultabb varázslatra még nem lehet képes. Ahhoz meg kell értenie miben rejlik az ereje, mely főleg befolyásolásra, érzékelésre ad majd lehetőséget. A pálca nélküli mágiához még rengeteget kell fejlődnie, hiszen az a koncentráció magasiskoláját jelentette. Az okklumencia viszont, ahogy Piton meg is jósolta, ösztönös volt számára, és Harry is csak nagyon nehézkesen volt képes betörni az elméjébe.

Jelenleg azonban valami egészen más izgatta a nőt, és a konyhában körülötte ülő, és nassolgató hallgatóságnak tartott valami furcsa előadást a metafizika és biokémia szerepéről szóló tanulmányról a mágia és bájitalfőzés használatában, amiről nemrég olvasott egy friss szaklapban.
A többiek igazán figyeltek rá… megpróbálták, de leginkább csak értetlen tekintetekkel találta magát szemben, mikor végül rákérdezett.
- Nos, mit gondoltok?

Harry volt, aki elsőként feleszmélt.
- A mondat elejét elfelejtettem, mire végigmondtad. De szerintem Hermionét kérdezd, vagy várd meg Perselust.
Barátai egyetértően bólogattak, míg a barna hajú fiatal nő szúrós és beletörődő pillantást vetett rájuk, majd Morganához fordult, és elkezdtek beszélgetni a felvetett forradalmi áttörésről.
- Hát kellett nekünk még egy Hermione? Most komolyan? – kérdezte Ron morogva, hogy a két nő meg ne hallja, míg Ginny és Harry felnevettek.

Aztán barátja csendben intett neki, hogy menjenek át a társalgóba, magára hagyva a két elmélyülten beszélgető nőt, míg Ginny az emeletre indult, hogy felébressze a még mindig alvó Emilyt. Tegnap este sokáig fennvolt, meg akarta várni ugyanis mire jutnak Harryék, így nem csoda, ha még mostanra sem vetette ki magából az ágy.

Ahogy a vörös hajú nő eltűnt az emeleten, Harry egy pillanatra megtorpant, mert érezte, hogy áthatoltak a ház védelmén. Tudta, hogy nem halálfalók, hiszen ők kénytelenek lettek volna megtörni, tehát csak arra gondolhatott, hogy valaki a Rendből látogatóba érkezett fontos híreket hozva.
Néhány perccel később a Weasley ikrek toppantak be, szokásos csintalan vigyorukkal az arcukon, s Harry arra gondolt, vajon eljön-e majd az az idő, mikor ezek ketten megkomolyodnak, és nem folyton a csínyeken jár majd az eszük.

- Hello haver!
- Szia öcskös! – köszöntek felváltva.
Harry mosolyogva intett nekik, hogy jöjjenek csak beljebb.
- Sziasztok! – viszonozta a gesztust, mikor Fredék levetették magukat a kényelmes kanapéra. – Ugye nem történt baj? – nézett végig rajtuk.
Mielőtt azonban válaszolhattak volna, Ginny leért a kissé még álmos tekintetű Emilyvel a lépcső aljába, és azonnal arra indultak, ahonnan a hangját hallották.

Mikor a kislány észrevette a kandalló előtti fotelban ülő fekete hajú férfi, máris felderült az arca, bár látta, hogy vendégek vannak, és az ebben az időben nem mindig szolgált jó hírrel, Harry pedig nem szerette, ha ő is ott van, mikor beszámolnak neki valami fontos vagy rossz dologról. Ezért mielőtt közelebb lépett volna kedvesen odaköszönt mindenkinek, majd a férfire nézett.
- Szia! – mondta halkan.
Harry elmosolyodott és kitárta a karját. A kislány ebből rögtön tudta, hogy szabad, így nevetve odaszaladt, és az ölébe mászott.

A Weasley ikrek szótlanul elnézegették a párosukat. Míg Harrynek zölden, addig Emilynek kéken csillogott a szeme, de a hajuk ugyan olyan volt.
- Tudod pajtás – morfondírozott Fred –, ha nem tudnám hogy lehetetlen, azt mondanám hogy a te lányod.
- Inkább tekintsünk rá úgy, mint a húgára – javasolta George.
Harry rájuk vigyorgott.
- Le vagytok maradva, fiúk. Remélhetőleg Emily néhány héten belül valóban, hivatalosan is a lányom lesz.

Az ikrek összenéztek, majd vigyorogva megvonták a vállukat, mintha csak azt közölnék, hogy nem lepődtek meg, és számukra eddig sem volt különbség.
Időközben Morgana és Hermione megunhatta az eszmecserét, mert most ott álltak az ajtóban, üdvözlően mosolyogva Fredékre, s láthatóan hallották a beszélgetés ilyetén alakulását is, mert Hermione mosolyogva bólogatott, ahogy Harryre nézett.

- Kezdetektől csodálatosan viselkedtél Emilyvel. Mikor bemutattál minket, azzal az apró megjegyzéssel, hogy szerelmesek vagyunk, máris megnyugtattad, felvidítottad, és elérted, hogy nagyobb bizalommal forduljon felénk is.
- Mégiscsak több érzéked van hozzá, hogy apa legyél – vigyorgott Ron is, miközben helyet szorított a mellé érő kedvesének.
Harry nem válaszolt, mert ekkor a karfára ereszkedő Ginny odahajolt a füléhez, és halkan belesúgta.

- Szedd össze magad, és gyakorolj, mert amint Voldemortnak vége, ne felejtsd, hogy közösen is összehozunk legalább egy gyereket.
Harry arca picit elvörösödött, mert tisztában volt vele, hogy ezt minimum Emily is hallja, majd visszasúgta, bár igyekezte sokkal halkabban.
- Akkor örülnék, ha este valami szexiset vennél fel, mert addig is a megvalósításának a módját sem szeretném elhanyagolni.

Ginny felnevetett, és érzékien belecsókolt szerelme nyakába.
- Számíthatsz rám.
A többiek vidáman nézték őket.
- Hé, hé! Kiskorú is van a szobában! – vigyorgott feddőn Fred, ahogy álszenten pislogott, hogy végre rájuk is tekintettel legyenek.
De Emily csak mosolyogva figyelte a párost, miközben csak úgy csillogott a szeme.
- Magadra gondoltál, bátyus? – kérdezte Ginny, ahogy visszahúzódott Harrytől.

- Tehát fiúk, miért is jöttetek? – fordult feléjük ekkor már a smaragdzöld tekintet is.
Ezúttal George némileg elkomolyodva állta a pillantását.
- McGalagony küldött minket, ha jól tudom, lenne valamiféle feladata a számodra. Nekem csak annyit mondott, hogy a megadott helyre kéne érned négy óra körül, mert valamiféle harc várható a halálfalók és a támogatóink között.
- Hányan lesznek? – kérdezte Harry.
- Úgy tízen-tizenketten – felelte Fred. – Már biztosította, hogy legyenek, akik veled tartanak.

Ginny megmozdult.
- De hiszen mért kell éppen neki… - kezdte aggódva, és némileg értetlenül.
Harry a karjára tette a kezét, mire a lány elhallgatott.
Morgana szomorúan figyelte, ahogy Ginny arca az iménti vidámságból máris feszülté váltott. Ezeknek a bátor fiataloknak ritkán volt nyugodt percük, mégis mindent megtettek, hogy véget vessenek a háborúnak.
- Ma, késő délutánra egyébként is gyűlést akartam összehívni a Grimmauld térre – mondta Harry. – Mondjátok hova kell mennem, és ki jön velem, aztán ha végeztünk, ott találkozunk.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Harry számára nem volt könnyű az indulás. És ezt főként Ginnynek köszönhette, akin ismét eluralkodott a makacssága és féltése.
- Mindenképpen veled megyek – jelentette ki a lány sokadszorra.
Harry arca azonban egyértelművé tette, hogy nem fogja hagyni, és már indult is a kijárat felé. Ginny erre egy gyors mozdulattal meglökte, valósággal lerohanta, és mikor a fiatal férfi a földön kötött ki, máris rajta termett. Ráült a derekára, és úgy hajolt fölé. Ron elvigyorodott, míg Emily inkább szomorkásan figyelte őket. Talán ő tökéletesen tudta már, hogy a fiatal nőnek mennyi esélye van a meggyőzésre.

- Semmi esetre sem hagyhatsz itt – mondta eltökélten Ginny.
Harry egy kicsit mozgolódott.
- Ez ugyan az, mint a mindenképpen velem jössz – vetette ellen.
- Pontosan. De gondoltam talán a másik megközelítésből jobban megérted.
Harry ellenkezni akart, de Ginny egy hosszú és végtelenül érzéki csókkal beléfojtotta a szót. A férfi azonban hajthatatlan maradt.

- Bár ez egy igazán kellemes módja a meggyőzésnek, nem jöhetsz velem – emelkedett fel szerelmét is maga mellé húzva. – Nem leszek egyedül, és felkészült, képzett rendtagok jönnek velem.
- Harry, kérlek, én csak…
A férfi megrázta a fejét, és közelebb lépve a szemébe nézett.
- Ginny, akkor sem lesz baj, ha nem leszel ott, hogy őrizz engem – jelent meg egy apró mosoly a szája sarkában. – Teljesen felesleges lenne, hogy éppen téged vigyelek magammal. Este találkozunk a főhadiszálláson, s majd ide jövünk vissza. Aztán a szobánkban bebizonyíthatod, mennyire szeretnél kisbabát.

Kedvese elmosolyodott, és beleegyezően bólintott.
- Rendben. Légy nagyon óvatos – kérte.
- Az leszek – csókolt meg Harry hosszan, és szenvedélyesen.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Harry az adott helyre érkezett, három társával egyetemben – amint meglehetősen meglepődött. Négyen tíz emberre? Aztán mégsem ellenkezett, hiszen bízott McGalagony ítélő képességében. Amikor azonban körülnézett, már tudta, hogy valami nem stimmel. Sötét taláros férfiak és nők várakoztak rájuk komor tekintettel, s Harry harcnak a nyomát sem látta. Annál inkább ismerte fel a jelenlévőket sorjában, mint halálfalókat, vagy a Nagyúr embereit. A többségük eltökélt fiatal volt, köztük néhány idősebb mágussal.

Ekkor az egyikük felállt, és a fiatal férfire nézett.
- Tehát McGalagonynak igaza volt, eljöttél – mondta az, ha jól emlékszik a nevére, Redrick.
Magas volt, és arisztokrata. A minisztérium egyik embere – ezek szerint Voldemortté is.

Harry csupán felhúzta a szemöldökét. McGalagony tudott róla? Ezek az emberek már itt vártak rá. Csapdába csalták? Társaira pillantott, akik azonban cseppet sem tűntek meglepettnek. Harry nem értette, mi folyik itt, de érzelmeit elrejtette, és kifejezéstelen arccal nézte a halálfalót.
- Mégsem olyan gyáva, mint hittem – mondta éles és gúnyos hangon egy nő.
- Vagy csak túl erősnek képzeli magát – vágta rá egy tömzsi, furcsa arcvonású férfi.

Mielőtt Harry reagálhatott volna, Redrick szólt rá.
- Ha így gondolod, mért vagy itt?
A másik erre csak elfintorodott, de hallgatott. Erre a kérdésre azonban Harry is egyre jobban akarta tudni a választ, mert már végkép nem értett semmit, de bízott benne, hogy Minerva nem a semmiért küldte ide, ráadásul így, vaktában.
Azt ugyan nem tudta, mi lenne a helyes reakció, ezért csupán ennyit kérdezett.
- Tehát?

Redrick, aki nyílván a szószóló szerepét vállalta, most körbemutatott.
- A jelenlévők készek rá, hogy megtagadják a Nagyurat, és véget vessenek saját szolgaságuknak. Ennél pedig nincs egyszerűbb és nagyszerűbb megoldás, mint hogy a Kiválasztott segítségét kérjük, és ha úgy alakul, az oldalára álljunk.
Harry megdöbbent, ugyanakkor dühös is lett. Kijátszották, ez most már teljesen egyértelmű. Őt nem érték utol, így kapcsolatba léptek mással, akiről tudták, hogy Rend tag, hogy aztán majd hozzá forduljanak megváltásért. Úgy, hogy minderről neki fogalma sem volt ezidáig.

Összeszorította az ajkait, hogy visszatartsa mi is igazán a véleménye, de végül tudta, hogy nem beszélhet így. Ez egy lehetőség, bármennyire is nem tetszik neki. Végignézett a jelenlévőkön, akik igazán nehezen állták a tekintetét. Megszabadíthatná ennyi embertől Voldemortot, ráadásul a döntő csatában pálfordulással már a világos oldalon állnának harcba. Most, hogy a sötét mágus összehívta minden erőforrását, hogy megsemmisítő csapást mérhessen, és megmutathassa a világnak, hogy mégiscsak övé a hatalom, valamivel úgy látszik nem számolt.

Ez azokat az embereket is jelentette, akiknek már elege van belőle, de ismerni fogják a terveit. Még ha csak nagy vonalakban is. Ez pedig Harry kezében óriási fegyver. Csakhogy egy fordított helyzetet sem szeretett volna megteremteni, miszerint esélyt ad a mágusoknak, azok meg őt játsszák majd ki, nem az állítólagosan elárult Nagyurat. A jelenlévő férfiak és nők nem mindegyike volt halálfaló. Megzsarolt, fenyegetett, sakkban tartott emberek voltak, akiket árulásra kényszerítették maguk közé, hogyha pedig nem teszik, elveszítenek valami számukra fontosat… Dühösek voltak, és belefáradtak ebbe a szolgálatba.

Harry tehát jobb meggyőződése ellenére, de józan eszére hallgatva megállapodást ajánlott.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Az érdekes találkozó után a Grimmauld téri házban, ahol Harry eredetileg szerette volna tájékoztatni a tagokat, hogy mire jutottak eddig a pálcával - hiszen attól függött, mikorra kell összeszedniük mindenkit, aki hajlandó velük tartani -, nem uralkodott túl kellemes hangulat.
A gyűlés még nem kezdődött el, mert többen hiányoztak, köztük barátai is, de akivel dolga volt, az már a konyhában tartózkodott, pár másik rendtag társaságában.

- Minerva, tudni szeretném… - kezdte, majd megrázta a fejét. – Nem, rosszul fogalmaztam. Tudni akarom, hogy…
- De Harry! – szólt rá Lupin.
A fiatal férfi felé se nézett, úgy folytatta.
- … hogy mégis mire volt ez jó?!
A boszorkány kicsit előrébb lépett, és komolyan nézett a zöld szemekbe.

- Értsd meg, kérlek, hogy komoly okom volt rá!
Harry egyáltalán nem értette meg. Ezért választották meg vezetőnek, hogy aztán kijátsszák, és McGalagony terveket szőjön a háta mögött? Így csak ennyit kérdezett.
- Hol? – mint kiderült, már a következő találkozó helyszínét is lebeszélték a halálfalók megtért csapatával. Harry alkuja alapján ott jutottak volna döntésre, mit is várnak majd tőlük. Mivel nem bízott bennük igazán, csak annyit ajánlott nekik, hogy pár dologban segíti őket, cserében adjanak ki információkat Voldemort terveiről, és természetesen mikor a végső csatára kerül a sor, álljanak melléjük.

A pontos helyet azonban még nem tudta, mert nem akart nyíltan rákérdezni Redricknél, ezzel mintegy idiótának beállítva magát, aki nem is tudott idáig semmiről.
- Stoner Whit 18 – mondta Minerva.
Miután meghallgatta a választ, egyetlen szó nélkül hátat fordított, és faképnél hagyta a Rendet. Lupin eddig döbbenten hallgatta az igazgatónőt és Harryt, most azonban a távozó férfi után indult.
Többen bizonytalanul tekintettek McGalagonyra. Biztos, hogy ez jó ötlet volt? – üzenték a tekintetek.

- Harry várj! – szólt a távozó utána Remus.
A fiatal férfi még csak nem is lassított a hangjára, végül mégis meggondolhatta magát, mert megtorpant, és hirtelen megfordult.
- Te tudtad? – kérdezte kiismerhetetlen hangon.
- Ezt komolyan kérdezed? – állt meg Lupin miután beérte.
- Tudtad? – kiáltott most már Harry a férfire. A társalgóban lévő rendtagok felkapták a fejüket.

Remus komolyan nézett a zöld szemekbe.
- Nem Harry. Ha úgy lett volna, nem ér téged meglepetésként, mert már tudnád – válaszolta.
A másikat hihetetlen megkönnyebbüléssel töltötték el Remus szavai.
- Nem viseltem volna el, ha te is… Ne haragudj. Azt hiszem, elmegyek sétálni – mondta Harry nyugodtabban.
- Nem kellene egyedül lenned.
- A legvégén is csak magamra számíthatok – felelte.

Ekkor McGalagony hangja csendült a társalgó ajtajából.
- Harry! Valakinek veled kellene tartania. Hallgass Remusra.
A fiú elhúzta a száját, és az idős boszorkányhoz fordult.
- Voldemort már eleget manipulált és irányított ahhoz, hogy kivédjem, és ezt többé ne viseljem el senkitől. Ez alól pedig, maga sem kivétel. Nagyon jól tudja, hogy csak tájékoztatnia kellett volna.

- Ha elmondom miről lett volna szó, nem tetted volna meg csak úgy. Hiába Voldemortot árulják el, tudom, hogy úgy gondolod, attól még csak aljas árulók.
- Nem is vagyok benne biztos, hogy folytassam-e – bólintott Harry.
McGalagony megrázta a fejét.
- Te is tudod, hogy ez fontos, és sokat segíthet. Elsősorban neked.
- Nem hiszem, hogy az segítene nekem a legtöbbet, ha lepaktálok olyan gyáva férgekkel, akik arra sem képesek, hogy viseljék a tetteik következményeit.

- Ha szembe mernek szállni Vele, nem lehetnek annyira gyávák – vetette ellen Morison, egy idősödő auror. Egykor Rémszem szervezte be a Rendbe. Akkor még Dumbledore is élt.
- Vagy még inkább azok, mert megrettentek attól, amit elvárnak tőlük. Ostobán beleugrottak, és most tőlem remélik a szabadulást – vágta rá azonnal ingerülten Harry, habár tudta, hogy nincs teljesen igaza, mert sokakat rákényszerítettek a szolgálatra. És igazán nem is emiatt volt mérges. Ami dühítette, az a módszer, ahogy kapcsolatba léptették velük. Így folytatta. – Ha olyannyira csábító a lehetőség, old meg te.
- Téged akarnak – felelte Morison.

Harry erre széttárta a karját, figyelembe sem véve, az éppen megérkező barátait, akik megtorpanva figyelték haragos szavait.
- Mindenki csak engem akar. Csak engem akar megölni, foglyul ejteni, megkínozni, felhasználni a céljaihoz, kijátszani – nézett végig a konyhából korábban kilépő rendtagokra. – Csakhogy nekem pont ebből van már elegem!
Azzal nem törődve velük sarkon fordult, és menetközben megérintve a sápadt Ginny kezét elhagyta a házat. Tudta, hova megy gondolkodni.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Hoppanálva érkezett meg, majd a következő pillanatban már sós tengeri szél borzolt hajába, és a friss levegő átjárta tüdejét. Nem is értette, mért pont erre a fájdalmas emlékeket hordozó helyszínre jön mindig… aztán meg is magyarázta magának. Szerette nézni a végtelen hullámokat a sziklafalon ülve, s itt senki sem zavarta. Nyugodtan egyedül lehetett.

Ezúttal azonban úgy tűnt, nem csak ő menekült ide. Ahogy közeledett a köves partszakaszhoz, egy fekete öltözékes férfit pillantott meg. Az illető az egyik sziklán ült, térdén könyökölve. Tekintete a messzeségbe révedt. Harry még sosem látta így egykori tanárát, nyílt arccal, láthatóan minden gondolatát alaposan végigvéve. Furcsa volt számára, mindenesetre nem akarta megzavarni, úgy döntött hát, hogy elmegy. Mielőtt elindulhatott volna, a férfi hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül, és felkapta a fejét.

Harry ránézett, s egy pillanatra foglyul ejtették egymás tekintetét, majd a fiatal férfi hátat fordított, és elindult visszafelé.
- Állj meg Harry! – szólt utána a bájitalmester.
A szólított megtorpant, és a válla fölött visszanézett.
- Nem vagyok túl jó hangulatban, Piton – morogta.

A férfi felvonta ugyan a szemöldökét, de nem vágott vissza.
- Miért vagy itt?
Harry most már megfordult, és a kémükre tekintett.
- Alighanem ugyan azért, amiért te is.
Piton méregette egy ideig, majd maga mellé mutatott.
- Ebben az esetben, ketten is elférünk ezen a tengerparton.

Harry egy picit meglepődött, és nem tudta mire vélni a férfi gesztusát, aztán elkönyvelte magában, hogy a bájitalmester komolyan veszi a vele való kapcsolatát. Igyekszik barátként viselkedni, odafigyel rá, védi, és ha ő képes erre, és megbízik benne, akkor az a minimum, hogy ennek megfelelően viselkedjen maga is. Ezért megindult, s bár eredetileg úgy tervezte, hogy egyedül lesz, leült a Pitonnal szomszédos sziklára.

Hosszú ideig nem is foglalkoztak a másikkal, s az idetévedt ember csupán annyit láthatott volna, hogy két taláros, fekete hajú férfi mereng a távolba egy-egy kőtömbön ücsörögve a kihalt, hullámok által ostorozott meredélyen.
- Gondolkozni akartam, és nyugalomra vágytam – szólalt meg hirtelen Piton.
Harry felé fordította fejét, és bólintott.
- Ugyan ezért jöttem.

Ő is ezt szerette volna. Egy kis nyugalmat. Semmi mást, csak nyugalmat. Vajon lehet majd egyszer felhőtlenül boldog? Állandóan meg akarják ölni, vadásznak rá, folyton óvatosnak, körültekintőnek kell lennie. És mindenkit csak veszélybe sodor.
- Felkészülök a végére. Mikor feladhatom végre a kettős szerepet, és te elintézed a Nagyurat – folytatta Piton. Harry csak pislogni tudott. Perselus ennyire bízik benne? – Mi történt? – kérdezett most rá a férfi, visszatérve hivatalosabb hangjához.

Harry sóhajtott. Még ez is. Egykori tanára sokkal jobban ismeri, mint gondolta. Tudta jól azt is, miért tért vissza hirtelen a józanabbik énjéhez. Általában ugyanis egy bizonyos ember szokott gondot okozni a fiatal férfinak.
- Ezúttal nem Voldemortról van szó. Pontosabban csak közvetve. Úgy tűnik, néhány új halálfalója megunta az életét – gúnyolódott. – McGalagony pedig jobbnak látta, ha engem manipulál.

A férfi szemei egy pillanatra dühösen megvillantak.
- Nem lehetne összeszedettebben, Harry?!
- Nem tudom, hogy egyáltalán jó-e, ha tudomást szerzel erről – válaszolta Harry, majd elgondolkodva nézett Piton arcába. – Ugyanakkor talán mégis csak az lenne a legjobb, ha pont veled beszélhetnék.
Végül úgy döntött, mindenről beszámol egykori tanárának, aki figyelmesen hallgatta.

- Nem tudok ilyesmiről, de természetesen ez normális, hiszen nagyon elszámolták volna magukat, ha értesültem volna a tervükről. Ők, a Sötét Nagyúr első emberének ismernek. Mindazonáltal nem lehetünk benne biztosak, hogy valóban meg akarják-e tagadni a szolgálatot. Ha igazán újonnan belépett halálfalókról van szó, könnyen előfordulhat, hogy miután rájöttek kinek is esküdtek, szabadulni vágynak. Megjegyzem, csodálkozom, hogy rögtön hozzád fordultak, és hogy valóban azt gondolják, ilyen egyszerűen megúszhatják. Ha megbélyegezte őket a jeggyel, nem szabadulhatnak – magyarázta.

Harry bólogatott a hallottak alatt. Szinte ugyan ezekre a következtetésekre jutott. Ami pedig megint nem jelentet mást, mint hogy legyen nagyon körültekintő és óvatos.

- Ami pedig a másik dolgot illeti, és nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez lényegesen jobban foglalkoztat téged, nem hiszem hogy a Rendből bárki is rosszat akart volna neked. Elhiheted Harry, az igazi árulás nem itt kezdődik. Gondolj csak Pettigrew-ra – itt éppen azt mondta ki, ami Harryt is foglalkoztatta. – McGalagony felismerte az egyértelműt, ha elmondja neked, nem vettél volna részt a halálfalókkal való tárgyalásban. Gyűlölöd a fajtájukat, és túlzottan emberszámba sem veszed őket – nézett a fiúra. – Vagy tévednék?

Harry csak a fejét rázta.
- Voldemort sokszor manipulált – felelte végül. – Ha a Rend is csak eszköznek tekint, abból nem lesz gyümölcsöző együttműködés.
- Ez szerintem egy egyszeri, de szükséges lépés volt. Ha azok a halálfalók valóban megtagadják a Nagyurat, az a meggyengülését, sok információt és előnyt jelent. Gondolkozz!

Harry maga sem hitte, mennyivel jobban érzi magát minden téren, most hogy beszélt Pitonnal.
Egy ideig egyikük sem szólalt meg, csak nézték a tenger hullámait, majd a bájitalmester törte meg a csendet.
- Innen hozzátok készültem, hogy visszamenjek ellenőrizni a főzetet, de mit szólnál, ha tennénk előtte egy kitérőt?
Harry érdeklődve nézett rá.
- Mire gondolsz?

A férfi keskeny ajkain rosszindulatú mosoly terült el.
- Meglátogathatnánk a híres Tekergők feketebárányát.
Harry megdermedt. Pettigrew. Tervezte a kihallgatását, de annyira lekötötte a pálcakészítés, hogy el is felejtkezett róla. És mi lehetne ennél jobb alkalom az információszerzésre? Talán megerősítheti az állítólagos árulók céljait.
Ő is elvigyorodott hát, és bólintott.
- Mehetünk. Természetesen tudom, hol tartják Mordonék.

Miután Piton is felállt, és hátat fordítottak a partnak a hoppanáláshoz készülve, Harry megállt, és végignézett Perseluson.
- Csak százfűlé főzettel jöhetsz be velem.
A bájitalmester felhúzott szemöldökkel meredt a szemébe.
- Szabadon akarod engedni?!
- De nem úgy, ahogy ő gondolja – villant meg Harry szeme gonoszan.





Szerző: Na jó, rekord született. Simán. Sokkal hosszabb, mint az eddigi fejezetek. Egyetlen szót sem akarok hallani ezzel kapcsolatban :))) Ha ketté venném, pontosan két fejezetet tenne ki. Tehát… még ne kérdezzétek mikor lesz folytatás. Osszátok be :)

 
TUDNIVALÓK
 
Hogy te is tudd az időt...
 
Hanyadika van ma?
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Statisztika
Indulás: 2006-05-30
 
Lezárt szavazások
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?