Luthien Lovemagic Oldala
Luthien Lovemagic Oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MENÜ

 

 

Főoldal

Rólam

Képek

Vendégkönyv

Ez itt a reklám helye

Linkek

Videók

 

 
Idézet

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
(Lord Byron)

 
Írások

 

 

 

Írásaim

 

 

 

AgiVega írásai

 

 

 

angyalkaLD írásai

 

 

 

Anatol írásai

 

 

 

ani írásai

 

 

 

Assa írásai

 

 

 

avalon írásai

 

 

 

Barbee írásai

 

 

 

blondjob írásai

 

 

 

Brigi írásai

 

 

 

Candlelight írásai

 

 

 

Drachiss írásai

 

 

 

Draco Malfoy írásai

 

 

 

Dracillia írásai

 

 

 

Dracy írásai

 

 

 

Ekler írásai

 

 

 

Fedra James írásai

 

 

 

Firuse írásai

 

 

 

Gwendolinn írásai

 

 

 

herika írásai

 

 

 

Ignis le Feu írásai

 

 

 

Jean Ataldne írásai

 

 

 

kelenta írásai

 

 

 

Lillia_hun írásai

 

 

 

Lilyanjudyth írásai

 

 

 

Lionela írásai

 

 

 

Lothwin írásai

 

Luciatus írásai

 

 

 

Lylthia írásai

 

 

 

Nari írásai

 

 

 

Neji írásai

 

 

 

Nellas írásai

 

 

 

Nikit írásai

 

 

 

Nolena írásai

 

 

 

mellons írásai

 

 

 

Pansy írásai

 

 

 

Perselmouth Lion írásai

 

 

 

Remy írásai

 

 

 

Silme Betty írásai

 

 

 

Solena írásai

 

 

 

Susan Kreber írásai

 

 

 

Synestra írásai

 

 

 

Tanin írásai

 

 

 

Vanilia írásai

 

 

 

Vicky írásai

 

 

 

Yasmine írásai

 

 

 

Zsanna írásai

 

 
Becsülettel helytállni és győzni(HP,NB,R,12)
Becsülettel helytállni és győzni(HP,NB,R,12) : 41. Vissza Morganához

41. Vissza Morganához

  2007.08.11. 23:52

Szerző megjegyzése: Összekötő fejezet, és talán rövidebb, mint a többi (ezúttal valóban! Mielőtt még valaki megjegyezné), de mivel már nagyon szerettetek volna folytatást, gondolom nem fogjátok bánni. Ezért mint olyan, nem tervezett fejezet, más címet kapott természetesen a beharangozottal ellentétben, míg azok csak a következővel lépnek életbe. Azt hiszem nem is írok előre semmit a fejezetről. Csupán annyit, hogy jó olvasást hozzá!


 
41. Vissza Morganához



Harry nem akart időt vesztegetni. Annyit várt, hogy mindenki összeszedhesse magát, Mrs. Weasleynek hála megebédeljenek, aztán belefogott a terveik nagy vonalakban való átbeszélésébe, hogy elhagyhassa a házat, és visszamehessen a rá várakozó Morganához, és nem utolsó sorban Emilyhez, aki bizonyára már igencsak aggódhatott miattuk.

Mordon – aki ezúttal sérülés miatt még az ágyból -, Kingsley, Mr. Weasley, Remus és McGalagony rengeteg segítséget nyújtottak neki. Az aurorok remek stratégiákat vonultattak fel, az igazgatónő szigorával megfékezte az esztelen ötleteket – melyek valljuk be leginkább a Weasley ikrektől eredtek -, és a felesleges kockázatot jelentő hősies terveket.

Estére már eljutottak odáig, hogy Harry nyugodt szívvel hagyhassa a készülődés menetét az eltervezett medrében folydogálni, és már készülődött, hogy ő maga is a legfontosabb kérdésre koncentrálhasson, ami pillanatnyilag a pálcáját jelentette.
Már nem törekedett rá, hogy barátai ne zavarják meg őket, ráadásul Hermionéra egyébként is szüksége volt, így arra készültek, hogy négyesben, természetesen Pitonnal kiegészítve mennek vissza a távoli menedékbe.

Meghagyta mindenkinek, hogy amennyiben szükségük lenne rá, csak gondoljanak Fawkesra, és a madár azonnal elviszi az üzenetüket neki. Arra azonban megkérte a tagokat, hogy személyesen csak sürgős esetben, vagy ha fontos hírrel szolgálhatnak, keressék fel, mert nem szeretné, ha ott téblábolnának, és megzavarnák egy fontos varázslat közepén. Nem akart pont úgy elhalálozni, hogy felrobbantja magát a bájitalával együtt.

Az ikrek gyanúsan összevigyorogtak, de nem tettek szóvá semmit. Harry arra tippelt, hogy ha valakik, hát ők tudják milyen az, ha egy kísérlet érdekes eredménnyel és nagy bummal végződik.

- Jól vagy? – kérdezte az előszobában várakozó Pitont, mikor már készülődtek az induláshoz.
A férfi komoran nézett rá, de ahelyett, hogy rámordult volna, csak sóhajtott egyet, és halkan, hogy csak a fiú hallja, megjegyezte.
- Nagyon óvatosnak kell lennünk, Harry. A Nagyúr összegyűjteti az embereit, de hogy mire készül…? Biztos lehetsz benne, hogy mielőtt végleges támadást indítana, ütni akar rajtad.

A fiatal férfi biccentett.
- Egyértelmű parancsba adtam, hogy lelkes készülődés ide vagy oda, mindenki legyen nagyon körültekintő. Nekem is eszembe jutott, hogy megkísérel majd pár barátomon át fájdalmat okozni.
- Helyes – bólintott Piton.

Harry azonban nem hagyta annyiban.
- Viszont én nem ezt kérdeztem. Minden rendben?
A sötét szemek hosszan állták a tekintetét.
- Sokkal rosszabb dolgokban is volt már részem, mikor még hithű halálfaló voltam. Rászolgáltam a visszafizetésekre. Nem kell aggódnod miattam – ám az utolsó mondatot olyan furcsa hangsúllyal mondta, amiből Harry rögtön érezte, hogy a férfinek igen is jól esik, hogy törődik vele.

- Egyszer már említettem, Perselus, hogy nem kell a halálodig törlesztened. Ha azt nézem, csak nekem hányszor mentetted meg az életemet, máris lezártnak tekintem a vezeklésed – felelte komoly hangon.
Piton egészen felé fordult, és mielőtt belekezdett volna, mint ahogy egész beszélgetésük alatt tette, gyorsan körbefuttatta a tekintetét a környezetén.

- Nagyon keveset tudsz ahhoz a múltamról, hogy ezt meg tudd ítélni – kezdte csöndesen, hangjában undorral, de Harry tudta, hogy mindez az emlékeinek szól, nem neki. - Szerepet vállaltam ebben a háborúban, és mindent bevetek azért, hogy a Nagyúrnak vége legyen. Nem gondolok a jövőre, nem látok alternatívát, és talán nincs is rá szükségem, mert betöltöm a végzetemet.

Harry szemei különös fényben égtek, ahogy válaszolt
- Nemsokára mindnyájunké beteljesedik, aki részt vállalt a háborúban. De ha valamit megtanítottak nekem a barátaim az az, hogy hinnem kell a folytatásban – nézett le a kezén lévő gyűrűre.
Piton értette, de hangja elutasító és komor volt, mikor megszólalt.
- Én egyedül vagyok. A harcok az eddigi életemet zárják le.

Harry szomorúan nézett az arcába, ugyanakkor kicsit hökkenten is. Érezte a beszélgetés súlyát. Érezte, hogy mennyire hasonlít is erre az emberre, és hogy milyen őszintén is beszél a lelkében dúló dolgokról egykori tanára.
Ő maga is hányszor látta úgy a jövőjét, hogy mindenkit elveszít, egyedül marad, és egyetlen célja, hogy végezzen végre Voldemorttal, aztán meghal, és nincs folytatás. Talán így is történik majd, hiszen a sötét mágus még mindig túl erős volt neki.

Viszont sosem volt olyan magányos, mint Piton. Jobban mondva mióta a Roxfortba került, nem. Perselusnak azonban azok az évei is a poklot jelentették, és ebben nagy szerepet játszott az apja, James Potter is. A magába húzódó, csöndes, rémisztően intelligens mardekáros fiút egész életében csak bántották. És ezen a választásai sem segítettek sokat. Először halálfaló, majd Dumbledore kéme, csupán kínzás, megalázás, félelem és fájdalom.

Mélyen az átható, fekete szemekbe nézett, és azt mondta.
- Túlságosan is hasonlítunk egymásra.
Piton nem vétózta meg a szavait. Hossza néztek egymásra, majd egy hang csendült közéjük.
- Harry, mielőtt elmennétek, azt hiszem, elbúcsúzhatnál a keresztfiadtól – szólt oda neki a lépcső aljáról Lupin. Tekintete egyértelművé tette, hogy beszélni szeretne vele, valamint emlékezteti rá, hogy neki bizony most már ilyen kötelezettsége is van.

Harry felé fordult, és elmosolyodott.
- Igazad van, ne haragudj. Kiment a fejemből, hogy a család legkisebb tagját is tanítgatnom kell.
Remus elvigyorodott.
- Hát számítok is rád, ha egy kicsit is Dora természetét örökölte. Nem biztos, hogy egyedül fülön tudom majd csípni minden rosszaságban.

Harry vidáman bólintott, majd visszapillantott a mellette álló sötét alakra.
- Perselus, ha szívesebben mennél előre, mintsem hogy megvárj minket…
A férfi felhorkant.
- Hogyne, hogy szembe kerüljek egy lelkembe látó érted aggódó, és nyílván majd engem faggatni kezdő kislánnyal, és egy idegesítő, erősen Grangerre hajazó nőszeméllyel?

Harry erre a megjegyzésre már felnevetett, és smaragd szemeiben különös szikrák pattogtak.
- Ugyan, Perselus. Valld be, hogy Morganában leginkább az idegesít, hogy nem vagy képes megfélemlíteni, és felülkerekedni rajta.
Az említett nőre valóban nem sok hatással volt a férfi feneketlen szemeinek veszélyes villanása, és maró szarkazmusa és ember gyűlölete. Inkább mindig valamiféle érdekes játéknak tekintette, és szórakoztatta Piton társasága.

- Az a nő – kezdte a bájitalmester mogorva hangtónussal -, rosszabb még nálad is, Potter. És elhiheted nekem, az nagyon nagy szó.
Harry kihívóan elmosolyodott.
- Nem tudom, ezt mire véljem, most, hogy velem is elfogadható kapcsolatba kerültél.
Piton nagyon csúnyán nézett rá.
- Akkor engedd meg, hogy lefordítsam. Idegesítő, szemtelen, a falra tudnék mászni tőle, az esetek nyolcvan százalékában meg tudnám fojtani egy kanál bájitalban, és…

Harry nevetve felemelte a kezét, hogy abbahagyhatja, ennyiből is megértette.
- Pedig én azt hittem, mindez a szimpátiádat nyeri el – mondta szemtelenül.
Piton csak morgott egyet, majd szokásos lendületes mozgásával elindult a konyha felé, alighanem hogy igyon egyet a Mrs. Weasley felé nyugtató, és igazán finom teából.
Harry és Remus vigyorogva néztek utána, majd a férfi intésére elindultak az emeletre.

Miközben haladtak, Harry szólalt meg először.
- Remus, tudom, hogy most a családod a legfontosabb, de kérlek, amíg távol leszek figyelj oda egy kicsit a dolgok alakulására. Bevallom, nyugtalanít a nagy lelkesedés. Pontosabban, hogy mi sülhet ki belőle. Túlzottan készpénznek veszik az erőmet, és a sorozatos győzelmeinket. Azt hiszem, Fredéket is le kéne hűtenem egy kicsit – fejezte be elgondolkozva.

Lupin enyhén megrázta a fejét, mint aki elkönyvelte, hogy sosem figyelnek rá, hiába ismételget valamit.
- Harry, már annyiszor mondtam neked, hogy mindenben számíthatsz rám. Dorát bezárom a gyerekkel, és én magam is munkához látok. A legfontosabb informátoromat ugyan Voldemort legutóbb elintézte…
A fiatal férfi mellette azonnal elkomorult, ahogy félbeszakította.
- Csaknem veled együtt.

- … ettől függetlenül hasznodra lehetek a különféle lények feltérképezésekor. A vérfarkas érzékeim különösen nagy segítségemre vannak, ha közéjük kerülve észrevétlenül kell információkat gyűjtenem.
Harry megállt a szobájuk előtt, ám mielőtt még benyitottak volna, Remus szemébe nézett.
- Én inkább csak arra számítottam, hogy Mordonnal szervezitek a többieket. Nem kéne elhagynod a főhadiszállást, és itt van Tonks, na meg…

Szülei egykori barátja azonban szelíden, de határozottan félbeszakította.
- Segíteni fogok mindenben, amiben tudok. Ezekre az információkra épp olyan jól tudod, mint én, hogy szükséged lesz, és csak nekem vannak meg az adottságaim, hogy megszerezzem őket. Dorával épp elég vitám lesz, hogy maradjon nyugton legyőzve fiatalos lendületét, kérlek, ne kelljen veled is elkezdenem.

Harrynek láthatóan nem nagyon tetszett az ötlet, és nyitotta a száját, hogy ellenkezzen, de szemei kiolvashattak valamit a borostyánbarna tekintetből, mert szavak helyett csupán egy óriási sóhaj hagyta el a száját.
- Ahogy akarod. A te döntésed, és ha valaki, akkor te remekül uralkodsz az érzéseiden. De légy nagyon óvatos. Nem szeretnélek megint olyan helyzetből kimenteni…

Lupin csak megérintette a vállát, majd beirányította az ajtón, ahol Tonks vidáman mosolyogva fogadta őket. Harry alig kapott észbe, máris a kezében tartotta az anyja által átadott Alant, aki békésen szunyókált.
- Most aludt el – tájékoztatta Tonks. – Ringasd még egy kicsit, nehogy felriadjon.
Harry bólintott, és mosolyogva figyelte a csöppséget. Már ebben a pár napban is láthatóan nőtt. Egészségesebbnek látszott a bőre, nem olyan ráncosnak, mint születése után. Halkan szuszogott, és a fiúnak be kellett ismernie, hogy nagyon jó érzés volt a karjaiban tartania.

Tudta, hogy Alannak nagy szüksége van rájuk. A kezében volt az élete, a csöppnyi, törékeny teste. Még alig fogott fel valamit a világból, és az egyetlen dolog, amire valóban szüksége van, a biztonság. A gondoskodás, és hogy ne érezzen semmilyen szörnyűséget, feszültséget a mostani helyzetből.

- Azt hiszem, Ginnynek igaza van – mondta halkan. – Nekünk is kell egy ilyen – vigyorodott el, ahogy Alan álmában akaratlanul is az övére tette kis kezét.
Remus mosolyogva lépett oda mellé, míg Tonks halkan felnevetett a kijelentésre.
- Nemsokára, Harry. Szabadok leszünk, és már neked sem kell félned, hogy a gyerekeiden keresztül akarnak ütni. Ha Voldemortnak vége, te leszel a leghatalmasabb varázsló. Kétlem, hogy bárki is rád támadna – húzta vigyorra a száját, büszkeséggel a tekintetében, ahogy a két fiúra nézett maga mellett. A fiaira – mert valóban nem érzett különbséget.

Tonks is érdeklődve figyelte őket, aztán mikor észrevette a szinte hangtalanul érkező Ginnyt, ahogy az ajtóból hallgatja, és nézi a jelenetet, cinkosan rákacsintott a lányra, majd fiatal vezetőjük felé fordult, s kis idő múlva megjegyezte
- Akkor aztán majd boldoggá teheted Ginnyt pár aprócska Potterrel. Tudom, hogy mennyire vágyik rá.
Harry bólintott.
- Igen, mostanában sokszor emlegeti. Nagycsaládban nőtt fel, megértem, hogy ő is azt szeretne.

- És te? – kérdezte szelíden Lupin.
Harry felnézett a szemébe.
- Míg nem kerültem a Roxfortba, hiába éltem a rokonaimnál, egyedül voltam. Ahogy itt tartom a keresztfiamat, úgy érzem, hogy nem lehet nagyobb boldogság, mint hogy érzed, szüksége van rád, és fel kell nevelned, megtanítanod neki mindazt, amit fontosnak vélsz a világról. Szeretném, hogy gyerekeim legyenek, határozottan. És mivel ezzel Ginnyt is boldoggá tenném, nem látom akadályát. Igazi családot akarok. Egyetlen dolog szólhat közbe, és bevallom, amiatt aggódom eleget – tette hozzá halkabban az utolsó mondatot, és nem állta tovább Remus tekintetét.

- Az nem fog megtörténni, Harry – mondta Lupin nagyon komoly meggyőződéssel.
Harry sóhajtott, és megsimogatta Alan arcát.
- Ha meg kell tennem, hogy a saját életem árán vásároljam meg nektek a szabadságot, megteszem. Ezt már eldöntöttem. Voldemortnak mindenképpen meg kell halnia. Nektek itt van Alan, Ronéknak is születhet babájuk, Ginny pedig mással is lehet majd ugyan olyan boldog, és vállalhatnak gyerekeket.

- Ezt sürgősen verd ki a fejedből – szólalt meg Ginny szerelme mögé lépve, és belecsókolt a nyakába. – Egyedüli megoldásként Tonks megjegyzését fogadom el, a Potter név továbbvitelével.
Harry még mindig óvatosan a kezében tartva keresztfiát, kissé oldalra fordult, hogy ránézhessen.
- Ginny, te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű. Azt pedig a legkevésbé sem szeretném, ha feladnád a vágyott családot, mert velem történik valami.

A lány olyan határozott, eltökélt hangon, mint alig néhány perce Remus, azonnal válaszolt.
- Nem fog veled történni semmi! Nem tűnhet el a világból veled mindaz, amit te képviselsz. Ha ezt hagyja az, aki a jóslatot is előidézte, akkor ezerszer is elátkozom a világ törvényeit.
Harry mint oly sokszor, ha kedvesével ilyesmiről vitatkoztak, előbb-utóbb legyőzöttnek érezte magát, és nem tudott ellenérvet felhozni.

Ha valóban van igazság a Földön, nem hagyhatják az őket irányító erők és a sorsuk, hogy Voldemort még több éven keresztül - ha halhatatlanságának hála nem egyenesen örökre -, uralkodjon a varázsvilágon, tizedelve az ártatlanokat, és a vele szembeszálló bátor férfiakat és nőket.
Ezen felül pedig ismét csak megdöbbent attól a szerelemtől és ragaszkodástól, amit Ginny tíz éves kora óta érez iránta.

Végül csak annyit volt képes kinyögni:
- Mindent megteszek majd azért, hogy ne kelljen csalódnod bennem.
Ginny ezen szavaira odahajolt, és megcsókolta.
- Sosem csalódnék benned. Azért tegyél meg mindent, hogy megadhasd a családot, amit kizárólag veled vagyok képes elképzelni.
Harry némán bólintott, titkon remélve, hogy azért ha mégis végzetesre fordulna számára az utolsó csatájuk Voldemorttal, a lány nem törik majd össze, és képes lesz újra szerelemre találni.

Ginny elégedetten rámosolygott - ő ugyanis kedvesével ellentétben nem tudott olyan könnyedén olvasni mások gondolataiban -, majd így szólt.
- Helyes. Egyébként eredetileg azért jöttem, hogy szóljak, elkészültünk végre.
Erre Lupin és Tonks, akik mindeddig mosolyogva figyelték őket, megmozdultak. Harry megcirógatta még Alan arcát, majd visszaadta az odalépő édesanyja kezébe.
- Mennem kell. Félek, hogy Perselus időközben megátkoz valakit – mondta Remus szemébe nézve, aki elnevette magát.
- Bölcs döntés. Úgyis csak rád hallgat.

Harry vigyorogva köszönt el keresztfiától és Tonkstól, majd Lupin felé fordult, aki azonban egyelőre elhárította.
- Lemegyek veletek.
Így aztán Harry kézen fogva Ginnyt, másik oldalán pedig a szerencsére újra könnyedén lépkedő Remusszal lesétáltak az előszobába, ahol már várakoztak rájuk útitársaik.
Perselus sötét szemei valóban szúrósan fúródtak az övéibe, mintha csak azt mondta volna, hogy túl sokáig kellett egyedül elviselnie a jelenlévők idegesítő társaságát.

Harry csupán mosolyogva viszonozta a pillantását, bár szolidaritásból a férfi mellé lépett, mikor Lupin hangjára még visszafordult.
- Értesíts, ha jutottatok valamire. Minden nap üzenek majd Fawkesszal, hogy mi a helyzet – mondta Remus miközben búcsúzóul erősen megölelte Harryt. Mrs. Weasley ugyan ezt művelte éppen Ronnal és Ginnyvel.
- Anya, csak pár napra megyünk – morogta a vörös fiú, igyekezve kiszabadulni a szoros ölelésből. – Még csak halálfalókkal sem akadhatunk össze az isten háta mögött.

- Ron, természetes, hogy aggódom miattatok – szólt rá szigorúan Mrs. Weasley. – Harry drágám, figyelj oda rájuk – fordult a várakozó fiú felé.
A zöld szemek vidáman csillogtak.
- Azt hiszem, erre a feladatra Hermione tökéletesen alkalmas lesz. Nem hinném, hogy közbe kellene majd lépnem.

Ron erre csak morgott valami csúnyát, amire Harry csak megrázta a fejét, és örült, hogy nem jutott el barátja édesanyjáig. Hermione játékosan megbökte mindkettejüket, végül Piton egy éles megjegyzésére elindultak végre.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Mikor beléptek a barátságos és hűvös ház falai közé, Morgana éppen lefelé tartott a lépcsőn, és úgy tűnt, nemrég még beszélt valakihez, aki odafent lehetett. Mikor aztán leért, és meglátta az ajtón besoroló embereket, megkönnyebbülten, és vidáman nézett végig rajtuk. Nem tagadhatta, hogy bizony nagyon is aggódott miattuk.

Könnyű volt megkedvelni mindazt, amit a közelükben tapasztalt, Harry és Perselus társaságát pedig különösen élvezte, ami nem volt nehéz ilyen különleges férfiakkal. Most, hogy látta mindkettejüket épségben, örömmel sietett eléjük, hogy üdvözölje őket.

Hosszú haja Harry köré lebbent, ahogy barátságosan magához ölelte.
- Vártam már, hogy visszaérjetek, nagyon aggódtunk miattatok – aztán arrébb húzódott, és mielőtt meggondolhatta volna mit is csinál, hirtelen a fiú mellett állongó Piton elé pördült, és nagy lendülettel őt is magához szorította, aztán ahogy láthatóan kapcsolt, gyorsan el is engedte. Nem tehetett róla, hiányzott neki a férfi.

A többiek óvatosan tekintettek az egymással szemben lévő Morgana és egykori tanáruk kettősére, aki láthatóan még nem tért magához.
A nő gyorsan a többiek felé fordult, és kedvesen rájuk mosolyogva szólalt meg ismét.
- Örülök, hogy jól vagytok mindannyian.

Piton pár pillanat erejéig még döbbenten nézett Morganára, majd gyorsan felöltötte szokásos arckifejezését, és gúnyosan megjegyezte.
- Lesz szíves nem ölelgetni engem.
Az övéhez hasonlóan sötét szemek az arcára fordultak, míg Ronék leginkább lélegzet visszafojtva figyelték az eseményeket.

- Pusztán örültem magának, bármily hihetetlen is legyen – felelte a nő nyugodtan.
Piton elhúzta a száját.
- Igazán nagyra értékelem – mondta maró gúnnyal. – Legközelebb azonban örülnék, ha visszafogná gyerekes lendületét.
- A legkevésbé sem gyerekes félteni valakit. A maga helyében inkább örülnék neki, ahelyett, hogy mindenért morognék – vágott vissza a nő.

Piton hidegen nézett rá.
- Én nem morgok. Pusztán tudom mi az az önfegyelem.
Morgana szemtelenül legyintett.
- Ugyan már, ne mondja nekem, hogy nem esett jól magának, hogy törődünk a hogylétével.
- Úgy érti, hogy el kellene ájulnom tőle, mert arra ragadtatta magát, hogy megöleljen engem? – vonta fel a szemöldökét Piton.

Harryék most már határozottan vigyorogva hallgatták a párbeszédet. Legalábbis egy zöld szempár mindenképpen határozottan vidáman csillogott a két veszekedő embert látva.
Morgana bólintott.
- Igen, tulajdonképpen megtehetné.
Piton erre röviden, gúnyosan felnevetett, és elindult a bájitallabor felé.
- Hát persze, Ms. Knowledge.

Morgana enyhe dühvel, és megjátszott gyerekes sértettséggel nézett utána.
- Csak hogy tudja, uuutálom magát! – biztosította róla a férfit.
Az vérlázító vigyorral visszafordult, mint akit a legcsekélyebb mértékben sem érdekel, hogyan viszonyul hozzá az előtte álló nő.
- Akkor ennél rosszabb már nem lehet – jelentette ki gúnyosan.
- Dehogynem! Gyorsan közelítek a gyűlölethez – vágta rá Morgana.

Piton félrebillentette a fejét, és már készült egy vélhetően meglehetősen rosszindulatú választ adni, mikor Harry gyorsan odalépett mellé, és kezét a vállára tette, mintegy nyugtatóan.
- Ugyan Perselus. Valóban nem mindennapi, hogy Morgana aggódott érted, tekintetbe véve az elbűvölő természetedet. Nem most kéne megbántanod.
Erre aztán Hermione már nem tudta megállni, és kitört belőle a nevetés, amihez Ginnyék is csatlakoztak egy pillanattal később. Morgana vigyorogva figyelte Piton elsötétedő arcát.

- Potter, figyelmeztetlek, hogy mára ez volt az utolsó húzásod.
Harry elmosolyodott.
- Oké, oké, tudom, inkább koncentráljak valami fontosabbra.
A sötét szemek megvillantak.
- Azt igazán bölcsen tennéd.

Harry elkomolyodott, és intett a barátainak.
- Előre mennétek a nappaliba, mindjárt megyek én is.
Piton felvonta a szemöldökét, Ginnyék azonban beleegyezően bólintottak, és vidáman beszélgetve, lassan megindultak.
Harry ekkor visszafordult egykori tanárához, és mélyen a szemébe nézett.
- Perselus, tudom, hogy számodra meglehetősen… ismeretlen lehet ez a fajta ugratás, de…ne akard elvágni mindennek a lehetőségét – igyekezett óvatosan fogalmazni.

- Nem hinném, hogy szükségem lenne a tanácsodra, és hogy bármilyen formában közöd lenne ehhez – felelte Piton zárkózottan.
Harry biccentett.
- Valóban nincs. Csak szólni szerettem volna, hogyha esetleg nem tűnt fel ezidáig, nem feltétlenül kellene egyedül lenned – pillantott az ajtónál járó Morgana felé. - Mindenkinek joga van a teljes élethez – tette hozzá csendesen, mintegy saját magának is címezve.

Aztán vetett még egy pillantást a sötét szemekbe, és mielőtt még Perselus válaszolhatott volna, az említett nő felé fordult.
- Morgana! – mikor a szólított visszanézett, akkor folytatta. - Emilyt hol találom, szeretném megnyugtatni, hogy megvagyunk.
Mintha csak végszóra tenné, a kislány megjelent az emeleten közvetlen a lejáratnál, és csillogó szemmel nézett le a nem messze álló fiatal fekete hajú férfire.

- Harry! – kiáltotta, és vidáman szaladt lefelé a lépcsőn hallva a nappali felé tartó rendtagok beszélgetését, köztük az idáig távollévő Harry hangját. Szinte tudta, hogy neki is le kellett volna jönnie Morganával, de még el kellett szaladnia kezet mosni. Most azonban annál inkább örült, hogy újra láthatja a férfit, akiért annyira aggódott egész éjszaka, hogy Morgana kénytelen volt vele virrasztani.
Mikor észrevették a lelkes kislányt, mindnyájan hátramaradtak, hogy bevárják, hiszen nyílván Harry vele együtt már egyébként is csatlakozik hozzájuk.

- Nem is értem, hogy nem jutott eddig az eszembe – szidta magát Morgana, Harrynek intézve a szavait, aki mosolyogva figyelte Emily lefelé vezető útját. – Borzasztóan várt téged vissza.
A kislány annyira sietett, hogy az utolsó fokokról csaknem lerepült, ugyanis megbotlott. Le is esett volna, ha Harry két villámgyors lépéssel ott nem terem előtte, és el nem kapja.
Erős karok tartották, s Emily felnevetett megkönnyebbülésében miközben Harrybe csimpaszkodva hozzábújt. Szerette, ha a csak a fiú áltál nyújtott erős biztonságérzet járta át.

- De örülök, hogy visszaértél. Nagyon szeretlek – mondta Harrynek, aki erre kedvesen végigsimította a haját. – Apa – tette hozzá suttogva.
A fiú ezt hallva megdermedt, és a társaságban hirtelen néma csönd lett. Mindenki Harry és a kislány kettősét figyelte. Immár több mint fél éve élt velük a gyerek, és valamennyiük számára világos volt, hogy feltétlen bizalmát egyedül Harry élvezte, s hogy Emily tisztelte, felnézett rá. De az a tény, hogy egyenesen, félénken az apjának nevezze, mindenféle vicc nélkül, miután a vérszerintit elvesztette, óriási lépés volt.

Most bizonytalanul nézett fel Harry arcába. A férfi kutatóan figyelte a kislány vonásait.
- Ezt komolyan gondoltad, Emily? – kérdezte, de hangjából nem lehetett kivenni mi játszódik le benne.
A gyerek bólintott.
- Megtanítottad, hogy mindig csak azt mondjam ki, amit igazán úgy is gondolok, s csak akkor kérjek bocsánatot, ha úgy is érzem – válaszolta halkan.

Harry elmosolyodott.
- Igen. Tényleg ezt mondtam, és örülök, hogy ezt te is így gondolod.
Most már Emily is félénken elmosolyodott.
- De ez most nagyon komoly dolog – figyelmeztette a fiú.
- Igen tudom, de… bár apa meghalt, azóta én… te viselted gondomat, beszélgettél velem, és megtanítottál sok mindenre. Értékes dolgokra, arra, ami helyes. És én ugyan úgy szeretlek, mint régen anyáékat, és… most már te vagy az apukám, Harry – fejezte be halkan.

Harry nézegette egy darabig, majd rápillantott Ginnyre, aki nem szólt közbe, de arcán megértő, kedves kifejezés ült. Harry már ismét Emilyre figyelt, s belenézett a nagy kék szemekbe, amik még mindig bizonytalanul, várakozóan viszonozták tekintetét.
- Ha valóban így érzed Emily, akkor elmegyek a Minisztériumba, és elintézem az örökbefogadási papírokat. Eddig is gondoltam már rá, csak nem voltam benne biztos, hogy örülnél-e neki. Onnantól hivatalosan is az apád lennék, te pedig a lányom. Ugyanis… én is szeretlek.

A kislány örömében sikkantott egyet, és nem is volt hajlandó elengedni Harryt, aki ezért biztonságosan az ölébe vette, és úgy ment be a mosolygó barátival együtt a nappaliba, hogy helyet foglaljanak. A szeme sarkából, a hozzábújó kislány hosszú fekete haja ellenére még látta, hogy Perselus némán a labor felé veszi az útját, s mikor megérezte a zöld szemek tekintetét, csak mutatta, hogy előkészíti a helyet, aztán csatlakozik.
Harry biccentett neki, mikor rájött, hogy a férfinek nem áll szándékában teljesen kivonni magát a társasági életből.

Mikor leültek a kényelmes kanapéra és fotelokba, Emily persze továbbra is Harry közelében a fiú ölét igénybe véve, mindenki kedvesen gratulált a könnyes szemmel vigyorgó kislánynak a rendeződő helyzetéhez és új apukájához.
Harry is elégedettnek tűnt, és mivel látta Ginny arcán, hogy valóban nem bánja a fejleményeket, szórakozottan simogatta az övével megegyező színű hosszú hajkoronát.

- Azért furcsa titeket így látni Pitonnal. Még most is – mondta Ron visszautalva Harry kapcsolatára, és mai megnyilvánulásaikra egykori tanárukkal.
Hermione bólintott, majd elgondolkodva azt mondta.
- Ha belegondolsz, Harry, Piton tulajdonképpen valamilyen szinten mindig is elismert téged.
Barátja megrökönyödve nézett rá.
- Viccelsz?

A lány megrázta a fejét.
- Nem. Figyelj. Emlékszel például a harmadévre, mikor az időnyerős kalandunk után berontott a gyengélkedőre? – szándékosan nem úgy említette a dolgot, hogy mikor sikerült megmentenünk Siriust. – Meg volt róla győződve, hogy csakis te lehettél, pedig szinte lehetetlen volt, sőt az is maradt volna, ha nincs nálam éppen a szerkezet. Mégis úgy gondolta, hogy képes vagy rá. Mikor Caramel rászólt, pedig csak azt ordította, hogy a miniszter nem ismer téged, ő viszont biztos benne, hogy te voltál.

Ginny elgondolkozva nézett Harryre, míg Morgana érdeklődve hallgatta a történetet.
- Ez igaz. Valahol nagyon is tisztában volt vele, hogy ha te valamit el akarsz érni, akkor nincs akadály. Furcsa, eddig erre nem is gondoltam. De egyetértek veled Hermione – nézett barátnője felé.
Harry merengve vette át mindazt, amit most hallott a két lánytól, és be kellett vallania, nem olyan hülyeség, mint amilyennek először hallatszott. Olyan rég volt már, hogy visszamentek az időben megmenteni Siriust, és olyan fájdalmas volt az emlék, hogy nem is sűrűn idézte fel magában.

Most azonban, ha Piton felöl nézte a dolgokat, minden szavát Hermionénak igaznak gondolta. Sosem nézhette le őt igazán Perselus, és tarthatta középszerű és gondolkozásra képtelen varázslónak, ha ugyanakkor képesnek tartotta őt véghezvinni a szinte lehetetlent.
Ki tudja, talán éppen emiatt bízik most benne olyannyira a bájitalmester, hogy Harry igenis győzhet Voldemort felett. Minden gyakorlatuk, beszélgetésük során tisztán kivehető volt mozdulataiból, szavaiból, ösztönzéseiből, hogy bármit megtenne azért, hogy minden tudásával felkészítse őt, és egyetlen pillanatig sem vonta kétségbe, hogy az ereje elegendő lesz megnyerni a háborút.

Perselus Piton sötét talárjában kilépve a bájitallaborhoz vezető folyosóról, éppen most tartott az előszobán át feléjük. Harry felnézett rá, és mikor tekintetük találkozott, érezte, hogy igen, ezzel a férfivel az oldalán esélye lesz a győzelemre.



Szerző: visszavonom, most hogy a végére értem, mégsem volt rövid. Remélem nem lett unalmas sem. Egyszerűen nem akartam kihagyni ezeket a mellék szállakat. Hiányoznának a teljes történetből, ha most hirtelen nekiugrottak volna máris a pálcát készíteni. Két ember várható sorsára is fény derült, így remélem elégedettek vagytok :) Ha minden jól megy, holnap a másik történetem folytatása is felkerül.

 
TUDNIVALÓK
 
Hogy te is tudd az időt...
 
Hanyadika van ma?
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Statisztika
Indulás: 2006-05-30
 
Lezárt szavazások
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?