36. Fejezet - Gyűlölet
 

Pitonnak hatalmas erőfeszítésébe került, hogy végül mégis eltegye saját pálcáját. Ő nem tehetett semmit. „Hiszen Potterről volt szó”. Keserűen elmosolyodott, és széttárt karokkal tett egy óvatos lépést a fiú felé. A jóslat szerint senki más nem győzheti le Voldemortot, így kettőjük közül ő maga volt az, akinek az élete nem jelentett semmit.

Ahogy ott állt, kiszolgáltatva, széttárt karokkal, minden reménye szertefoszlott. Hogyan is várhatná pont tőle, hogy leküzdje ölési vágyát, amivel Voldemort megfertőzte, miközben róla, Perselus Pitonról van szó. Maga is meglepődött, hogy milyen mértékben rosszúl esik számára ez a tény.

Mielőtt Susant megismerte – fájt emlékezni – Potter anyja iránt érzett erős vonzalmat, s ez nem mindig volt viszonzatlan. Lily Evans nem tudott választani.

Ott volt a tökéletes James Potter, a tanárok, de főleg a lányok kedvence, a Griffendéles fogó, a csapatkapitány… és ott volt ő…

A mai napig nem értette, hogy mi fogta meg a nőt benne.

Lily tépelődése arra ösztönözte fiatal és naiv énjét, hogy minden áron kivívja csodálatát… és nincs csodálatraméltóbb a hatalomnál… legalábbis akkor még ezt hitte. Azokban az időkben kezdett el egyre inkább belemélyedni a sötét tudományok misztériumába. Sajnos ez egy kis idő múlva James és bandája figyelmét sem kerülte el. Magába fordult és csak akkor változott meg rövid időre, mikor a lány a közelében volt. Megpróbálta elámítani erejével, tudásával… hatalmával, de erre érdemlegesen csak egy másik lány, Lily barátnője reagált, Susan… na és persze Potterék. Onnantól kezdve megkeserítették az életét.

Lilyt nem tudta hibáztatni, de az oly ritkán megeső szerelmes pillanataik hiánya, olyan űrt hagyott benne, amit még Ray sem pótolhatott. Ez talán az utolsó iskolai évének végén változott meg, de akkor már késő volt. Voldemort elfogta őket, és ő rosszul választott.

Ezek után még inkább gyűlölte Pottert, mert őt hibáztatta, hogy idáig jutott. Gyűlölte, mert elvette tőle Lilyt, de legjobban közös gyermeküket gyűlölte, Harryt… halálukat viszont sosem kívánta, mégis ő okozta.

Nem könnyítette meg a fiú életét sem, hiszen ezek után az őt emésztő önvád is kettőjük közé állt, s ő most ennyi idő után a fiú kezébe adta életét.

*

Már nem érdekelte semmi.  A gyűlölet szikrája a férfi iránt, amit még nem tudott elfojtani teljesen, ismét lángra lobbant. Már csak halványan érzékelte, hogy mi mindenen mentek keresztül a férfival az elmúlt időkben. Nem érdekelte az a tény, hogy Dumbledore mégis él, már csak a gyilkost, a halálfalót látta maga előtt.

- Ugye nem hiszed, te áruló, hogy harc nélkül odaadom az életem? Már nem vagyok olyan védtelen, mint korábban – mondta, majd harcra készen betámasztott lábaival, és pálcáját a férfi szívének irányította.

- Komolyan gondolod Potter, hogy lehet bármi esélyed ellenem? – kérdezte kihívóan Piton, majd hasonló harcállásba helyezkedett.

- Meglátjuk – felelte undorodva – Stupor! Kiáltotta hirtelen

Az átok látszólag váratlanul érte a férfit, és telibe találta. Az átok ereje a barlang falához taszította, majd térdre esett. Pár másodperc múlva azonban már talpon volt és reakcióidőt nem adva a fiúnak meglendítette pálcáját, de a piros sugár mellette csapódott be.

-         - Mi a baj Pipogyusz? Már nem vagy a régi – állapította meg, s ettől vérszemet kapott – Capitulatus! – támadott ismét pálcáját, de ezt a férfi sikeresen kivédte.

Piton Ismét viszont támadott, de Harry időben reagált, és félreugrott.

-         Talán megpróbálhatnánk mást is … - mondta a fiú, de ezúttal nem bajlódott varázsigékkel, nonverbálisan támadott.

A férfi teste megrándult, majd megfeszült testtel és tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy saját vére kicsordul a Sectusempra nyomán…

 - Emlékszel Piton, ezt a varázslatot tőled tanultam! Mi a gond? Miért nem üvöltesz? – kérdezte, majd elakadt a lélegzete… Ezt valóban ő mondta? Ettől még nagyobb indulat gyúlt a szívében – Nem vagyok hajlandó miattad bemocskolni a lelkem! Avada… - de ismét félbe hagyta. Vajon miért nem könyörög, miért nem védekezik? Kérdezte magától, miközben figyelte, ahogy a férfi ismét térdre rogy, és széttárt karokkal, tompa tekintettel figyeli őt, mint aki beletörődött saját sorsába.

- Harry.. – suttogta elhaló hangon – Sosem árultam el Dumbledore-t…

Mi ez az egész? Villant a fiú agyába. Mit teszek? Hiszen igazat beszél… Dumbledore él, és most az egyik barátját készült megölni… Jobban szemügyre vette az előtte térdelő alakot, és látta, hogy pálcája már nincs a kezében. Vajon miért szolgáltatta ki magát? Ez nem vall Pitonra… Perselus Piton… Ahogy kimondta magában a férfi nevét, észbe kapott.

- Mit tettem? – nyögte.

Még éppen idejében ugrott oda, hogy elkapja az ájult testet. „ Haldoklik” – futott át az agyán. Haldoklik, és én tehetek róla!

Tehetetlenségében könnyei is kicsordultak.

Abban a pillanatban az oroszlán felüvöltött, s mint egy varázsütésre köddé vált. A barlang falán lévő rejtvény betűi, mintha elkezdtek volna olvadni, a falak remegtek, s sziklatörmelék kezdett rájuk hullani.

*

Susant szörnyű látvány fogadta. A barlang bejáratánál három mozdulatlan test feküdt, azaz négy, ha a kígyót is beleszámolta. Megdermedt… Az egyik alakban felismerte Draco Malfoy alakját, a hüllőben, pedig Naginit. Odaszaladt először a kígyót vette szemügyre, a biztonság kedvéért. Már nem élt. Óvatosan odalépett a fiúhoz… kezét szájához emelve megbizonyosodott róla, hogy gyengén bár, de lélegzik. Megkönnyebbülten felsóhajtott.

Vele majd később foglalkozik, de most…

Mikor a barlang szájához ért, két alakot látott emelkedni, Harry… és Perselus…

-         Mi történt vele?

-         Én tettem, az én hibám… - motyogott sokkos állapotban a fiú, miközben megszüntette a lebegtető bűbájt, és óvatosan a földre fektette a férfit.

-         Potter, mi a fene történt? – kérdezte ingerülten a nő, de választ nem várva, letérdelt Piton mellé. Harry nem látta, hogy mit csinál pontosan, de mikor végzett, óvatosan eltávolodott, és látta, hogy a férfi megmozdul. A testén lévő vágások behegedtek…

-         Potter .. – nyögte erőtlenül, miközben kinyitotta a szemét – Horcrux volt… sikerült… - mondta, majd felült. – Te mit keresel itt? – kérdezte hidegen, mikor észrevette a nőt.