Luthien Lovemagic Oldala

- Harry! – Hermione és Ron egyszerre kiáltottak fel, úgy rohantak boldogan barátjuk felé.
- Olyan hirtelen eltûntél az esküvõrõl. Mi történt? – Kérdezte aggódva Hermione.
- Háát…- de a fiú nem tudott belekezdeni, mert egy ismeretlen hang közbe vágott.
- Miért nem csatlakoznak a többiekhez? Már rég a nagyteremben kéne lenniük. – a férfi hangjában nem volt semmi ellenséges, de egész külleme tiszteletet parancsoló volt. Magas, férfias alkata és fekete rövid haja nem arról árulkodott, hogy egy újabb Locharttal van dolguk.

A férfi átható pillantása végigkísérte a három fiatalt, ahogy beléptek a nagyterem ajtaján. Harry is figyelte õt a szeme sarkából, még sosem látta õt azelõtt, és már alig várta, hogy McGalagony bemutassa az új SVK tanárt. Mindig is ezt a tantárgyat szerette a legjobban és melegen remélte, hogy jobb órák lesznek, mint az elmúlt két évben.
Umbridge és Piton után bárki jónak számítana. Bár Pitonról már tudta az igazat, és a véleménye is megváltozott róla, de nem szeretett volna újból utálattal járni, addigi kedvenc órájára. A tavalyi két évben minden órára úgy ment, mintha a fogát húzták volna…ezt nem szerette volna újra átélni.

Mikor a beosztásnak vége lett Ron és Hermione lelkesen elkezdték mesélni nyári élményeiket, mikor Harrynek eszébe jutott, hogy fogalma sincs, hogy õ mit mondhatna, mit élt át az elmúlt hetekben.
Szerencsére McGalagony éppen akkor kívánt szólni, így két barátja is az igazgatóra figyelt.

Vacsora után a fáradt társaság egybõl elvonult a hálókörletbe, így Harry nyarának részletei homályba vesztek.

*
Másnap reggeli közben kapták meg órarendjüket, amit már nem McGalagony osztott ki, hanem új házvezetõ tanáruk Ball professzor. Elsõ órájuk bájitaltan volt, ráadásul dupla.
Ami felettébb szokatlan volt, hogy ezúttal nem félelemmel várták azt a két órát, hanem egyre növekvõ kíváncsisággal, köszönhetõen annak, amit Harry mesélt nekik az új tanárnõrõl. Ha tudtak volna Pitonnal való konfliktusáról, biztos rögtön a szívükbe zárták volna így ismeretlenül is.
Mikor elfoglalták szokásos helyüket a bájital tanteremben, különös érzés járta át minden jelenlévõ szívét. Volt aki örült, volt aki bánta, hogy nincs már jelen köztük Draco Malfoy, de a három jóbarát egyedül szánalmat, és sajnálatot érzett, mióta Harry beszámolt nekik a toronyban lezajlott eseményekrõl. Most hogy õ nem volt köztük, gondoltak bele igazán milyen élete is lehetett a fiúnak, a látszat mögött.
Harry, Ron és Hermione gondolatai még javában a Mardekáros fiú körül jártak, mikor Susan Ray belépett a terembe, sajátos kisugárzása kíséretében, aminek hatására néma csönd lett.
Magabiztosan járt, nem úgy tûnt, mintha zavarba hozná az új helyzet.
- Jónapot kívánok! – szólt barátságos, mélyen nõies hangon.

A diákok felöl is hallatszott néhány kósza szófoszlány, ami akár köszönés is lehetett volna. Ray professzor nem zavartatta magát, határozott nõnek látszott, olyannak, aki eléri céljait.
A jóbarátok elégedetten hagyták el a termet óra után. Az SVK terem felé vezetõ úton kitárgyalták az új tanárnõt.
- Kíváncsi leszek a másik tanárra is, úgy tûnt õ sem Lochart stílusát örökölte… Ne nézz rám így Hermione, te is tudod, hogy Lochart milyen borzalmas tanár volt. – szólt Ron.
- Jól van, igazad van, de nem beszélhetnénk másról? – felelte a lány kicsit sértõdötten.
Harry jókedvûen hallgatta két barátját. Kimondhatatlanul boldog volt. Bánta, hogy nem mondhatja l Ronnak és Hermionenak, hogy Dumbledore él, de örült, hogy ismét lehet otthona. Töprengésében a nyíló terem ajtajának nyikorgása zavarta meg.

Mikor már mindenki elfoglalta helyét, a tanár is megérkezett. Elsõre megállapították, hogy új házvezetõjük igazán sármos férfi volt, errõl a lányok sóhajtozása árulkodott. Egyszerû fekete talárt viselt, mint Piton, de mégis mássá tették fekete köpenyegén díszelgõ ezüstös mintái.
Csendes léptekkel sétált asztalához és lassan leült, miközben tekintetével végig a diákok arcát fükészte.
-A könyveket egyelõre eltehetik. Elõször azt szeretném felmérni, hogy mennyit tudnak. –szólt köszönésképpen- A nevem, mint azt már sokan tudják Alan Ball professzor, auror vagyok. Tehát, akkor talán kezdjük az elején…
Az óra elsõ fele után már kezdtek a diákok is feloldódni, így gyorsabban haladtak.

- Mr. Potter, mondja mi a különbség a hangtalan és a hagyományos varázslat között?
- Az, hogyha az ember a hangtalan, másnéven néma varázslatot használja elõnyre tesz szert, mert az ellenfél nem tudhatja mivel készül támadni.
- Helyes, ez a válasz 5 pontot ért a Griffendélnek…lássuk tovább, Mr. Longbottom…
Rövidesen kiderült, hogy Alan Ballban csak a talár színe az, ami hasonlít Perselus Pitonra, hiszen õ akkor sem adott volna Pontot Harrynek, ha az élete múlt volna rajta.

-Mr. Potter, kérem..-szólt a tanár, miután vége lett az órának. Harry hátra maradt barátaitól.
- A fülembe jutott, hogy maga látta utoljára Perselus Pitont menekülése közben. Igaz ez?
- Igen tanár úr- szólt a fiú bizonytalanúl.
- Figyelj- váltott Ball közvetlen stílusra- Ha megtudsz valamit a tartózkodási helyérõl, vagy felmerül bármi más gondod, nyugodtan fordulj hozzám. Jóban voltam apáddal, elszomorított ami történt velük.
-Köszönöm..-szólt Harry tétován, majd magára hagyta professzorát.

Mikor az ebédnél csatlakozott barátaihoz, azok már jócskán benne voltak az új tanárok kitárgyalásában. Elmesélte nekik, mi történt az SVK után, mikor Ball visszahívta.
-Még sosem hallottam róla – szólt Ron- Pedig apa biztos említette volna, ha köze volt valaha is a rendhez.
-Meg kéne kérdezni Du…- Harry hirtelen elharapta a mondatot, majd folytatta, mintha misem történt volna…-McGalagony professzort.
Barátai látszólag nem vették észre nyelvbotlását.

Ebben a pillanatban egy hamu-szürke bagoly jelent meg a nagyteremben, és egyenesen Harryhez repült. Kíváncsian nyúlt leveléért.

”Este nyolc órakor várom a dolgozószobámban, ha még szeretne tanulni.”

Nem volt aláírva, de tudta jól ki küldte. Hermione kíváncsian pislogott a cetli felé. Tudta, hogy megint ki kéne találnia egy mesét, amit barátai elhisznek, de utált nekik hazudni.
- McGalagony írt, hogy beszélni szeretne velem- mondta végül, de úgy tûnt, a lányt nem tudja becsapni, gyanakodva fürkészte Harryt, de nem szólt semmit, így a dolog egyelõre annyiban maradt.

Mikor a fiú elindult Pitonhoz, a lány utánnaszaladt és az egyik lépcsõfordulóban érte utol.
- Mi történt veled Harry?
A fiú megtorpant hangjára, és szembefordult vele.
- Semmi, mire gondolsz?
- Mirõl akar veled beszélni McGalagony?- kérdezte hirtelen.
Mikor belenézett barátja szemeibe, rájött, hogy a lány túl jól ismeri.
- Figyelj-szólt-nem rajtam múlik, de még nem mondhatom el.
- Nem hozzá mész, igaz?
- Igaz…
- Ha nem szeretnéd elmondani, nem erõltetem – mondta, de látszott rajta, hogy megbántódott – Hat éven keresztül együtt harcoltunk Voldemort ellen. Tavaly is azért mondtad el a részleteket, mert Dumbledore megengedte, azt mondta, hogy szükséged van ránk…Nem emlékszel? Ezt még te mondtad el.
Harry elgondolkodott a hallottakon, de nem tudta mit tegyen. Végül elhatározta magát…
- Pitonról van szó Hermione- mondta, miközben lehajtotta fejét, hogy aztán erõt merítve újra a lány szemébe nézzen. – itt van a kastélyban, és hozzá megyek tanulni. – még nem fejezte be, de közben figyelte a lány reakcióját. Hermione nem ijedt meg, csupán meglepõdött.
- Nem ölte meg Dumbledoret igaz?
- Harry nem lepõdött meg, hogy a lány kitalálta, de nem maradt sok ideje, és Piton sem jöhet rá, hogy elmondta a z igazságot barátjának, tehát mennie kellett.
- Ígérem, ha visszajövök mindent elmesélek neked, de Ronnak máshogy kéne adagolni, nehogy meggondolatlan legyen.
- Rendben…Harry, én már azóta sejtem, hogy Piton nem közönséges gyilkos, mióta az odúban álmodtál. Azok az álmok magukért beszéltek. A fiú erre már nem válaszolt, csak hátat fordított, és elindult Perselus Piton dolgozószobája felé, azt a dolgozószobát a köztudatban már nem használja senki, de a fiú jól tudta, hogy oda kell mennie, a férfihoz, akirõl soha nem hitte volna, hogy valaha meg fog bízni benne.
Mozgást hallott maga körül, és akkor döbbent rá, hogy a láthatatlanná tévõ köpenyegét nem hozta magával. Megijedt arra a gondolatra, hogy gyanút kelthet azzal, hogy hálókörleten kívül van este, ráadásul éppen a pincehelység felé igyekszik. Mégis mire észbe kapott már ott állt elõtte Susan Ray.