6.fejezet - Titkok, és bizonytalanság

Rosszul érezte magát, mikor reggel felriadt. Fejében kavarogtak a gondolatok. Pár órája még meg akarta ölni Pitont… Sőt! Jobban akarta az ő halálát, mint Voldemortét! De most… Már nem tudja mit gondoljon. Ha tényleg Dumbledore akarta, hogy ez megtörténjen, akkor… De miért tette? „ Bárcsak megkérdezhetnék valakit.” Erre a gondolatra szomorúan elmosolyodott. Eddig, ha problémája volt, Dumbledoret kérdezve, minden egy csapásra megoldódott. De már nem volt kihez forduljon, nem volt kit kérdezzen, teljesen egyedül van.
Csak négy ember tartja benne a lelket, akiket mostmár mindennél jobban féltett. Ginny, Hermione, Ron és Hagrid, nélkülük nem lenne képes véghez vinni terveit. Borús gondolatai háttérbe szorultak, mikor egy másik tolakodott az agyába: „De mi lesz Pitonnal?” Mélyet sóhajtott.
- Igazgató úr! Most jóljönne a merengője!- szólt keserűen és újra gondolataiba mélyedt. Ezek szerint Mcgalagony is Pitonra célzott, mikor az okklumencia tanárról beszélt. Még Remus is vezetgetett, hogy találkozzak vele. „ Talán mégis ártatlan?” Piton azt mondta, hogy Remus is be volt avatva,de akkor mégis miért engedte, hogy mindez megtörténjen? Még Hermionénak is igaza volt! Gondolatai annyira csapongtak, hogy még a feje is belefájdult. Félt attól, hogy hamarosan újra kell látnia a férfit, attól, hogy megint belelát majd a fejébe, de tudta, hogy ez mindenképpen meg fog történni. „De mégis hogy? Hiszen nem jöhet vissza a Roxfortba, hiszen mégiscsak megölte Dumbledoret. Esténként fog tanítani?„ Harry elborzadt a gondolattól. Még mindig utálta őt. Felugrott az ágyról és amilyen gyorsan csak tudott felöltözött. Összezavarodott ettől a helyzettől, és elhatározta, hogy kérdőre vonja McGalagonyt. Lesietett a csigalépcsőn, kimászott a portrélyukon és azonnal az igazgatói felé vette az irányt. „ Ha muszály, akkor addig ott fogok állni, amíg ki nem jön McGalagony.” Gondolta eltökélten, mivel még az igazgatói jelszavát sem ismerte. Szerencsére McGalagony éppen akkor lépett ki a kőszörny mögül, mikor odaért. A nő arca gondterheltnek tűnt, mikor meglátta Harryt meglepődött.

- Jóreggelt Potter, miben segíthetek?
- Tanárnő kérem beszélni szeretnék önnel! Fontos dologról lenne szó! – mondta eltökélten.
- Nos, rendben Harry, de azt javaslom, hogy séta közben beszéljük meg. – szólt, miközben oldalpillantást vetett a kőszörny felé.
Harry nem értette, miért nem mennek fel az irodába, de ezzel most nem foglalkozott. Mikor kiértek a parkba, már tudta, hogy kezdejen neki mondandójának.

- Tanárnő! Tudni szeretném, miért kellett nekem idejönnöm! Értem, hogy itt a legbiztonságosabb, de arra gondoltam, hogy a főnix rendjének is van főhadiszállása, és ott sem lennék kevésbé védett. Van esetleg, olyan konkrét ok, amiért idehozott?-
- Nos, Harry kérdésedből arra következtetek, hogy az okra már magadtól is rájöttél. Ezért ne haragudj meg, hogy most kérdéssel válaszolok. Rájöttél már miért vagy itt, csak szeretnél megerősítést kapni?-
A fiú nem válaszolt azonnal. Csöndesen nézte a tavat, amelyet a felkelő nap festett arany színűre, és eszébe jutott Dumbledore temetése, és az, hogy ki miatt történhetett ez meg. Arra gondolt, mikor a sellők búcsúztatták énekükkel az igazgatót. Közben úgy döntött nem kertel tovább.

- Tegnap éjjel a kastélyt jártam. Le akartam menni Piton dolgozószobájába, hátha találok valami fontosat. De mikor odaértem…- nem tudta hogy folytassa.
- Találkoztál Perselusszal Harry? – kérdezte csendesen a nő.
-Igen! És azt mondta, hogy rosszúl látom a dolgokat, és , hogy Remus is és ön is be lettek avatva!
McGalagony tekintete beleveszett a rengetegbe, csak hosszú percek után felelt. Harry már-már azt hitte, hogy a tanárnő nem hallotta, amit mondott.

- Nézd Harry!- szólt aztán mégis- Tudom, hogy ezt most nehéz lesz megérteni, de Piton igazat mondott! Dumbledore sem ok nélkül bízott benne. Mégsem mondhattuk el, miért hozunk ide, mert nem értetted volna meg. Így akartuk elérni, hogy beszélj Perselusszal! Hidd el, én is így fogadtam, ahogy most te, de el kell hinnünk, amit mond, mert Remust maga Dumbledore professzor avatta be. Én hiszek neki!-

- Harry erre már nem tudott mit mondani, csak próbálta feldolgozni az imént hallottakat.
Nyár ellenére igen változó volt az időjárás, az éjszaka is hűvös volt. Mikor megálltak a tó partján a fiú lehajolt és végighúzta újjait a tó jéghideg tükrén és megborzongott.

- Tehát ő az, akivel folytatnom kell az okklumenciát?- Kérdezte halkan, majd felállt.
- Igen. – felelte McGalagony. – De természetesen titokban. Az elkövetkező másfél hétben, ez nem is okozhat problémát, de az iskola kezdetével óvatosabbnak kell majd lennünk! Főlleg neked!
- Értem. – felelte Harry. – Dumbledore is ezt akarná. – mondta, inkább csak magának. – De mégis mikor? – kérdezte. – Hiszen Pitonnak más feladata is van.
- Természetesen Piton professzor, a küldetése teljesítése mellett vállalt téged!
- Értem…de…- Harrynek eszébe jutott egy igen fontos dolog. – Kérem mondja el, mi volt pontosan abban a tervben, amiben Dumbledore professzor és Piton megegyeztek? Amibe magukat is beavatták?
- Ezt sajnálom, de nem tőlem kell megtudnod, és főleg nem itt! Ne haragudj, de ígérem, hogy mindent megfogsz tudni, idővel! Értsd meg kérlek, hogy van okom a hallgatásra. –
Harry nem látta értelmét tovább faggatózni. Nem tudott ugyan beletörődni a tudatlanságba, de csak ennyit kérdezett:
- Mikor?
- Ma este, kilenc órakor, a dolgozószobában.
A fiú már nem szólt semmit, csak nézte a lassan távolodó McGalagonyt, és próbált úrrá lenni az érzésein. „Vajon mit titkolnak előlem?”- Tette fel magában a kérdést. Valami különöset érzett, de nem tudta beazonosítani.
Odasétált az egyik fához, és leült a tövébe. Jól esett neki a friss szellő, amely most simogatóan hatott rá. Békésen üldögélt a fűben, élvezte a csendet, ami körül vette. Csak a levelek suhogását és a madarak énekét hallotta. Erről is Dumbledore jutott eszébe, aki Rajongott a zenéért, a zene szépségéért.

Hirtelen felállt, és körülnézett, pulzusa felgyorsult, de nem látta a hang forrását, amit hallott. Megint Fawkest hallotta…Ha egyáltalán tényleg hallotta, és nem csak képzelődött. Értetlenül nézett maga elé. Mégegyszer körülnézett reménykedve, de mivel nem látott semmit, megindult a kastély felé.
Nagyon félt az estétől, félt, mert még mindig nem bízott Pitonban, de nem akart csalódást okozni Dumbledorenak, ezért a nap további részét az üres klubhelységben töltötte, és próbálta kiüríteni az elméjét.

következő fejezet