Luthien Lovemagic Oldala

A roxforti kastély bejáratánál Dorothy Fox nagyot sóhajtva dobta le poggyászát, hogy néhány másodpercig pihenhessen. Kicsit elfáradt a hosszú út alatt, de összeszedte magát és belépett az ajtón. A nagyterembe érve Mcgalagony professzorral találta szembe magát.
- Üdvözlöm, Dorothy. Már vártuk - mosolygott a professzor.
- Jó napot, McGalagony professzor. Kérem, vezessen az igazgatóhoz!
McGalagony nyomában Dorothy eljutott Dumbledore irodájába.
- Albus...
- Tessék, Minerva - pillantott fel Dumbledore. - Á, megérkezett a mi új professzorunk!
Dumbledore megkerülte az íróasztalt és kezet fogott Dorothyval.
- Örülök,hogy újra itt lehetek, igazgató úr.
- Igen, mi is örülünk neki, hogy itt üdvözölhetjük! Biztos vagyok benne, hogy remekül fog tanítani.
- Megteszek minden tõlem telhetõt - bólintott Dorothy.
Dumbledore a várakozó McGalagony felé fordult:
- Minerva, kérem mutassa meg Fox professzornak a szállását!
McGalagony elvezette Dorothyt a szobájáig, majd magára hagyta. Dorothy elégedetten zuttyant le az ágy szélére. Eddig minden rendben. Mostantól õ fogja tanítani Roxfortban a sötét varázslatok kivédését.
A nap hátralévõ részében Dorothy a szobájában maradt és kipihente magát. Másnap még az évnyitó ünnepség elõtt megismerkedett a többi tanárral. Tulajdonképpen régi ismerõsei voltak, hiszen õt is tanították. Csak néhány kivétel volt ez alól, mint Trelawney és Piton. Piton... A professzor nem tett valami jó benyomást Dorothyra. Mikor találkoztak, Piton hidegen üdvözölte és szúrós tekintettel mérte végig, de Dorothynak a szeme sem rebbent. Az elsõ csatát Dorothy nyerte, de érezte, nem ez volt az utolsó...
Az ünnepség rendben zajlott le este. Dorothy mosolyogva figyelte a diákokat, akik egykori önmagára és társaira emlékeztették. Bizony régen volt már, hogy itt tanult mágiát...
A következõ napon megkezdõdött a tanítás. Dorothynak nem voltak elvárásai, így kellemesen csalódott. A diákok figyeltek az óráin, így nem volt semmi probléma, bár a mardekárosok kissé barátságtalanok voltak a szõke, kék szemû, babakülsejû tanárnõvel, de Dorothy hamar az értésükre adta, a bájos kislány egy okos és kemény nõ. Az elsõ nekik tartott órája végén Dorothy elégedetten pillantott a távozó diákokra. Kisimította szemébõl a haját és összepakolta a jegyzeteit, majd nyugodtan ebédelni ment.
Különösen a hollóhátasok óráit szerette, hiszen õ is ennek a háznak volt a tagja annakidején. De ha valakire azt lehetett mondani, hogy teljesen elfogulatlan a diákokkal szemben, az Dorothy volt. Szigorú volt, de igazsságos és senki nem tudott haragudni rá, olyan édesen mosolygott. Egy ilyen kis szöszi professzortól még a rossz jegyet is el lehetett viselni, de a tanulók közül csak nagyon kevesen kaptak ilyet, a többség igyekezett jól teljesíteni. Dorothy egész lénye vidámságot sugárzott, mindenki kedvelte. Azonban Dorothy észrevette, Piton professzor milyen hûvös és tartózkodó vele szemben. Hallotta a pletykát, miszerint Piton évek óta arra az állásra pályázik, amit most õ tölt be. Így nem csoda, hogy a professzor ennyire ellenséges vele. Viszont õ nem tehet róla, hogy Piton nem kapta meg az állást! Dorothyban felizzott a düh és azon kapta magát, hogy egyre ellenszenvesebbnek találja Pitont.
Az elsõ roxmortsi kirándulás reggelén Dorothy vidáman indult reggelizni. Úgy döntött, õ is elmegy a faluba, vesz néhány pennát és sétál egy kicsit. Hideg volt, így visszament a szobájába a téli köpenyéért. Az egyik lépcsõfordulónál Pitonnal találta szembe magát.
- Jó reggelt, professzor - biccentett Piton. - Hová siet ennyire?
- Rögtön indulok Roxmortsba - Dorothy pont olyan hidegen válaszolt, ahogy a bájitaltantanár szólt hozzá. Piton tekintete elárulta, hogy észrevette ezt. Egyenesen Dorothy szemébe nézett és kurtán csak annyit mondott:
- Értem. Nos, nem is tartom fel tovább.
Dotothy elsietett, de magán érezte Piton tekintetét és ebben nem tévedett. A professzor még mindig ugyanott állt és gúnyosan mosolygott. Dorothy gondolatban elfintorodott és felkészült a következõ összecsapásra.

by Silme Betty