2. Fejezet

A lépések egyre közelebbről hallatszottak... Ron rémülten ugrott Harryhez... A hálóterem ajtaja kinyílt... és belépett Dumbledore professzor.
Neville megkönnyebbülten sóhajtott. Ron felpillantott:
- Dumbledore professzor! Harry...
_ Rémálma volt? - kérdezte gyorsan Dumbledore.
- Igen és most elájult.
- Ettől tartottam - bólintott gondterhelten az igazgató. - El kell vinnünk innét.
- Hová?
Dumbledore válasz helyett egy varázsigét mormolt, s Harry teste lebegni kezdett, majd az ajtó felé indult. Ron azonnal követte, s kis habozás után Neville is. A professzor Dean és Seamus felé fordult:
- Jobb, ha ti is jöttök - a két fiú engedelmeskedett.
Dumbledore a klubhelyiségbe, majd a folyosóra vezette a gyerekeket. Neville aggodalmasan pislogott Ron felé, aki vállat vont és a professzor felé sandított, jelezve: Dumbledore tudja, mit csinál. Az igazgató egy szóval sem mondta, de hamarosan rájöttek maguktól is, hogy a tanáriba mennek. Dumbledore pálcájával az asztal felé irányította Harry testét, majd a fiú puhán landolt a hatalmas bútordarabon. A professzor a nyitott ajtó felé pillantott, amin a következő pillanantban Fawkes röppent be. Dumbledore súgott neki valamit, mire a főnix köddé vált és néhány perc múlva McGalagonnyal és Pitonnal tért vissza.
McGalagony riadtan sietett Harry felé. Piton sápadt volt, s csak ennyit kérdezett halkan Dumbledore-tól:
- Mi történt?
- Az, amitől tartottunk - sóhajtott Dumbledore.
McGalagony döbbenten roskadt egy székbe.
- Hát igaz?
- Sajnos igaz, Minerva.
Ron szólalt meg:
- Mi történt Harryvel?
Dumbledore kék szeme aggodalmat tükrözött, s látszott rajta, nem tudja, mit mondjon, mivel nyugtassa meg a gyerekeket.
- Nos... egyenlőre csak feltételezéseink vannak. Nem tudunk semmi biztosat.
Harry mozdulatlanul feküdt az asztalon, mialatt Dumbledore folytatta:
- Úgy vélem, te is tudod, milyen erős kapocs Harry és Voldemort - Seamus összerezzent a név hallatán - között, a sebhely Harry homlokán.
Ron bólintott.
- Régen Harry csak Voldemort erős haragját vagy örömét érezte meg. De egy ideje a Sötét Nagyúr szemével látja a dolgokat. Voldemort rájött erre és legilimenciával próbálta befolyásolni Harryt. Nem csupán arra a bizonyos esetre gondolok - folytatta szomorúan Dumbledore -, amely sirius elvesztéséhez vezetett. Akkor csak kerülő úton tudta befolyásolni Harry cselekedeteit. Most viszont mélyen behatolt az elméjébe. Megpróbálja megőrjíteni vagy akár megölni Harryt - az álmában.
- Az álmában?! - kiáltott fel Ron. - Ez... ez hogy lehet? - hebegte.
- Pontosan mi sem tudjuk - ingatta a fejét Dumbledore. - De tény, hogy megpróbálja és Harry újabb rémálmai ezt jelzik. Harry valószínűleg küzd ellene, de Voldemort a saját gondolatait is ellene fordíthatja.
- És... mit tehetünk?
- Sajnos nem sok mindent. Ébrentarthatjuk Harryt, de a végtelenségig nem lehet ezt folytatni. Legilimenciával esetleg elérhetünk valamit.
A fiúk sápadtan üldögéltek egy darabig. Végül McGalagony szólalt meg:
- Albus, próbálja meg.
- Dumbledore professzor nem teheti meg - pillantott fel Piton. - Majd én megpróbálom.
Az igazgató bólintott, majd McGalagonyhoz fordult:
- Kérem Minerve, ébressze fel Granger kisasszonyt. Jobb, ha ő is itt van.
Mikor a tanárnő visszaérkezett Hermionéval, neki is elmagyarázták a helyzetet. A lány teljesen elképedt és aggódva kérdezte:
- Egyáltalán fel lehetne ébreszteni?
- Nem hinném - felelte Dumbledore.
Piton Harryre szegezte a pálcáját és kimondta a varázsigét. Abban a pillanatban összeesett és elveszítette az eszméletét. A két tanár gyorsan elkapta és Harry mellé fektették az asztalra. Dumbledore hangjából kétségbeesés hallatszott:
- Voldemort ereje túl nagy. Perselus is veszélyben van.

Piton abban a pillanantban elvesztette minden kapcsolatát a valósággal. Arra is csak halványan emlékezett, hogy miért van itt. A griffendélesek hálótermében találta magát Harry mellett. A fiú furcsán nézett rá.
- Maga mit keres itt?
- Téged - válaszolta hidegen Piton.
- Tudtam! - kiáltott fel Harry és a szeme gyűlölettől izzott, ahogy a professzorra meredt. - Mindig is Voldemort szolgája volt.
- Ez nem igaz - mondta halkan Piton. - Azért jöttem, hogy segítsek. Az álmodban vagyunk.
- Az én álmomban? - döbbent meg Harry.
Piton bólintott.
- A Sötét Nagyúr megpróbál végezni veled, Potter. Legiléimenciát használ, mint én, hogy megmenthesselek. De sajnos... - Piton elharapta a mondatot, majd kisvártatva folytatta - Voldemort valamilyen úton-módon felettem is uralkodik egy kissé. Legalábbis úgy tűnik, teljesen az álmodba kerültem, s hacsak nem tudjuk legyőzni, egyikünk sem menekülhet.
Harry hitetlenkedve nézett Pitonra, miközben a réges-régi okklumenciaórákra gondolt...