1. Fejezet

Ruhasuhogás, lépések zaja, amelyek egyre közelebbről hallatszanak. Résnyire nyitva az ajtó, és a teljes sötétség félhomállyá változik egy gyertya fényétől... vagy egy pálca világít? A hangok okozója megállíhatatlanul közeledik. Lassan megmozdul az ajtó. A derengő fényben egy csuklyás alak körvonala rajzolódik ki. Fájdalom,őrjítő fájdalom. A betolakodó felszegi fejét... És ekkor látni eleht vörösen izzó szemét, a lapos kígyóorrot, az ördögi mosolyra húzódó ajkakat, amint a felemelt pálcát a szoba túlsó vége felé szegezve éppen kimondják az átkot, amely elől nincs menekvés...
Harry Potter a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában felriadt lidérces álmából. Kezét sebhelyére szorította, és a fájdalomtól nem tudott megszólalni. Egyetlen gondolat motoszkált az agyában - ezúttal senki sem fogja megmenteni az életét. A Sötét Nagyúr egyszer s mindenkora végezni fog vele.

A fájdalom lassan alábbhagyott, és Harry rádöbbent, az ágyában ül, csuromvizes pizsamában, remegve.

-Csak álom volt-nyugtattameg magát.

Csak egy álom. Minden éjjel ugyanaz az álom.Voldemort minden éjjel megjelent Harry képzeletében, hohogy megölje a fiút. Harry már sok éve szenvedett a rémálmoktól, de úgy érezte, nem bírja tovább. Lassan hanyattdőlt az ágyon, és a plafonra meredt. Az álom anyyira valóságos volt... Hosszú pecek után Harry lehunyta a szemét és megpróbált elaludni, miközben azért fohászkodott, hogy végre nyugodtan alhasson.

A feje továbbra is fájt, és hirtelen erősödni kezdett a fájdalom. Harry felnyögött, mejd az oldalára fordult. A következő pillanatban megdermedt, a torka elszorult a félelemtől. Egyedül volt a hálóteremben. Egyszerre... ruhasuhogás, lépések zaja, emelyek egyre közelebbről hallattszanak. Harry levegő után kapkodott, és az éjjeliszekrényről felkapta a varázspálcáját. Kinyitota a szemét, és rémülten vette észre, hogy a félig nyitott ajtón át egy fénysugár szökik be. Egyre jobban fájt a sebhelye. A szíve hevesen vert, és legszörnyűbb sejtelme úgy tűnt, beteljesedik. Az ajtó kitárult, és belépett egy fekete ruhás, csuklyás ember. Harry kiáltani akart, de elfulladt a hangja, mikor a valóságos (valóságos?) gyilkos felemelte fejét, és Harry szemébe nézett. És Harry újból látta azokat az égővörös szemeket, amelyekben a gyűlölet tüze lobogott. Ismét szembe kellett néznie a Sötét Nagyúrral, és nem volt menekvés. Varázspálcája kihullott a kezéből. Voldemort már-már kimondta a halálos átkot... Harry végső kétségbeesésében felordított, és belezuhant a sötétségbe. Utolsó gondolata az volt, hogy ez nem lehet való, ez csak egy álom. Csak egy álom... de ha mégsem az?

-Avada...

-Obstructo!

Harry az utolsó pillanatban az ágy túloldalán a földre vetette magát, hogy megmeneküljön közelgő végzetétől. Esés közben leverte szemüvegét az éjjeliszekrényről, majd gyorsan feltette.

-Perselus Piton- egy jéghideg hang újból betolakodott Harry gondolatai közé.

Legbelül még mindig reménykedett, hogy csak álmodik, de mikor az ágya fölött támadójára nézett, minden reménye szertefoszlott. A szoba közepén ott ááltt maga Voldemort, és vele szemben, felemelt pálcával-Piton.

-Perselus Piton- ismételte Voldemort, és tekintetét levette arról a helyről, ahol az imént még Harry volt. -Nem hittem volna, hogy ilyen gyönyörű éjszakának nézek elébe. Elpusztíthatom Harry Pottert, és azt, aki elárult engem.

-Pottert nem pusztíthatod el- Piton sápadt volt, de rezzenéstelen arccal nézte Voldemortot, s közben alig észrevehetően Harry felé pillantott. Harry kissé megkönnyebbült- bár csupán Piton van mellette, de legalább nem egyedül kell szembenéznie a Sötét Nagyúrral, s amilyen váratlanul a professzor felbukkant, a Rend többi tagja is a segítségére siethet.

-Nem ölheted meg- Piton tett egy lépést Voldemort felé.- Még nem. Itt és most nem lehet.

Harry elképedve meredt Pitonra. Mi az, hogy MÉG nem ölheti meg?!
-És mi akadályozna meg abban, hogy végezzek Potterrel?- Voldemort hangjában annyi gyűlölet volt, hoyg Harry beleborzongott.-Talán te akarsz megállítani?

-Pontosan- Piton bólintott, és Harry hálásan nézett rá, de tudta, neki is harcolnia kell. Pálcája a takarón hevert, és óvatosan érte nyúlt. Szerencsére a két felnőtt egymás szemébe nézett, valószínűleg próbálták kifürkészni egymás gondolatait. Harry, immár varázspálcájával a ezében figyelte, mi történik.

-Nem gyilkolhatod meg Harry Pottert a Roxfortban- Piton látható élvezettel ejtette ki a következő szavait.- El kell vinned máshová, ahol nyugodtan végezhetsz vele.

Harry úgy érezte, mintha ököllel gyomorba vágták volna. Ronnak mindig id igaza volt... Piton annyira gyűlöli őt, hogy habozás nélkül Voldemort kezére adja.

Eszébe jutott barátja, és fogalma sem volt, hová tűnhetett a többiekkel együtt. És egyáltalán, hogyan jutott be Voldemort az éjszaka közepén Roxfortba? Túl sok volt a kérdés, és túl kevés az idő. Most nem fohlalkozhatott ezzel, hiszen életveszélyben volt.

Voldemort a fiúra pillantott, majd ismét megszólalt:
-Mit akarsz ezzel mondani, te hitvány áruló?

-Elkábítjuk Pottert, és magunkkal visszük egy biztonságod helyre. Azután...- Piton jéghidegen elmosolyodott.

-Csakhogy én jobbat tudok. Megöllek,aztán pedig vele is végzek. Tudhatnád, mi azoknak a sorsa, akik a Sötét Nagyúr ellenségeivé válnak.

-Sohasem árultalak el!- kiáltotta Piton.-Játszanom kellett a megtértet, hogy megbántam a bűneimet és megjavulok, azért, hogy az az ostoba Dumbledore megbízzon bennem! De ez lesz a veszte. Mikor visszanyerted régi erődet, nem mehettem le, hogy üdvözöljelek. Kegyelmes uram, Dumbledore és az itteni csőcselék gyanakodni kezdett volna.Most viszont bebizonyíthatom, hogy én vagyok leghűségesebb szolgád.

Piton letérdelt Voldemort előtt, aki néhány pillanatig csak nézte.
-Állj fel! Mutasd meg Voldemortnak, hogy hűséges halálfaló vag! De figyelmeztetlek... ha hazudsz nekem, meghalsz.

-Nem fogsz csalódmni bennem, Nagyúr!- Piton felemelkedett, és pálcáját Harryre szegezte, aki tudta, cselekednie kell, ha életben akar maradni.

-Capit...
-Stupor!- Piton gyorsabb volt, és Harry ájultan zuhant az ágyra. A professzor feléje intett a pálcájával.

-Mobilicorpus.

Harry lebegni kezdett a föld felett néhány centiméterrel, Piton a nyitott ajtón kivitte Harryt, és várakozóan Voldemortra tekintett. A sötét Nagyúr bólintott, és mindketten kimentek a szobából, amely immár teljesen üres volt, s csak Harry földre csúszott takarója emlékeztetett arra, ami történt. A kastély üres volt, még a kísértetek sem jártak arra, amerre a Gonosz. Kihalt folyosókon és titkos átjárókon vezette Piton Voldemortot a szabadba. Harry még mindig eszméletlen volt, Piton irányitotta a mozgását.

A nagyteremben az elvarázsolt mennyezet ragyogott, szinte szikrázott a sok csillagtól. Nem hallatszott semmilyen nesz, csak a két varázsló talárjának suhogása. A tölgyfaajtó kinyílt, és kilépett rajta Voldemort, majd Harry libegett utána és Piton professzor zárta a sort.

A kis csapat átvágott az udvaron és Roxmorts felé indult. Az úton nem szóltak egy szót sem, amí]a faluba nem értek, ott azonban Piton habozott egy keveset, majd megkérdezte:

-Kegyelmes uram, hová megyünk?

-Majd meglátod- felelte fagyosan Voldemort.-És most hallgass.

-Igen, Nagyúr.

Roxmorts felett ugyanolyan szép volt az ég, mint mint amilyennek az elvarázsolt mennyezet mutatta az iskolában. Sötétbe borultak az utcák, a falu lakói nyugodtan aludtak, nem is sejtették, mi történik. Fogalmuk sem volt róla, hogy tőlük nem m essze a Sötét Nagyúr gyilkosságra készül.
Voldemort pontosan tudta, merre menje. Roxmorts egyik utcájába, egy átlagos házba vezette Pitont. Az épület látszólag semmiben sem különbözött a többitől, de Voldemort kitüntető figyelme baljós előjel volt vele kapcsolatban. A Sötét Nagyúr körülnézett, majd bement a házba. Piton Harryvel együtt követte.

A ház berendezése is teljesen mindennapos volt, ami a varázslóotthonokat illeti. Voldemort nem vesztegette az idejét, rögtön egy falhoz lépett, amin volt egy polc. A feketemágus a polc aljához nyúlt, ahol egy titkos kapcsoló lehetett, mert a fal egy része elfordult, és egy rejtett üreg nyílása látszott. Voldemort intett Pitonnak és bementek a helyiségbe. A termen meglátszott, hogy sötét varázslők rejtekhelye. Csupán néhány gyertya világította meg és ezen az éjszakai órán kísérteties volt a látvány. A falak és a padló itt-ott foltosak voltak, talán vér borította őket... Egy szekrényben valószínűleg feketemágiához használatos anyagok voltak.

Pitona szoba közepére dobta le Harryt. Voldemort nézte néhány pillanatig az eszméletlen fiút, majd ígyszólt:

-Megérkeztünk. Most végre megszabadulhatok Pottertől... örökre!

-Most rögtön meg akarod ölni, Nagyúr?

Harry lassan ébredezni kezdett. Fájt a feje és csak lassan jött rá, mi történt vele, de akkor azt kívánta, bár ne emlékezne. Résnyire kinyitotta a szemét és megállapította, nem a hálóteremben van, de alighanem még csak nem is Roxfortban. A pálca! - jutott eszébe hirtelen. A varázspálcája biztos nincs itt. Pedig anélkül végképp semmi esélye Voldemort és Piton kettőse ellen. Lázasan törni kezdte a fejét, hogyan menekülhetne, amikor megszólalt a Sötét Nagyúr:

-Igen. És nagyon remélem, hogy nem fogsz közbeszólni, különben a pálcám kioltja a te életed is.

Voldemort Harry felé fordult és észrevette, hogy a fiú ébren van.

-No lám, felébredtünk? Hamarosan örökre elalszol...

-Stupor! - ordított fel Piton. Voldemort megpördült és rászegezte a pálcáját.

Csak egyetlen szót sziszegett, de abban minden benne volt:

-Meghalsz!

Harcolni kezdtek, s Harry remegve a falhoz kúszott. Piton mégsem árulta el!!! De vajon le tudja-e győzni Voldemortot? Harrynek kétségei voltak efelől. Viszont ha Piton eleseik, megszerezheti a pálcáját és talán lesz még egy esélye...

Piton derekasan helytállt a küzdelem során, de Voldemort fölénye sajnos nyilvánvaló volt. Úgy tűnt, előre tudja minden lépését, ismeri minden mozdulatát. A Sötét Nagyúr megelégelte a küzdelmet.

-Avada Kedavra!

Piton már nem tudott tovább védekezni. A zöld fénycsóva eltalálta, és Voldemort diadalittas kacaja közben végleg elesett. Harry meg akart mozdulni, de nem tudott. Teljesen megbénította a látvány. Dermedten nézte, ahogy Voldemort feléje fordul és kéjesen mosolyogva kimondja azt a varázsigét...

-Harry, Harry! Ébredj fel, Harry!

Harry védekezően arca elé tartotta a kezét, de valaki megmozdította. Szemüveg nélkül homályosan látott, de így is felismerte, ki áll mellette.

-Ron... - nyögte Harry.

-Nyugodj meg, Harry - szólt sápadtan Ron. -Csak rosszat álmodtál. Nincs semmi baj...

Harry reszketve felült az ágyban,, és megnyugodva látta, hogy Neville, Dean és Seamus is a hálóteremben vannak. szóval tényleg csak álom volt. De ekkor különös lépések és sziszegés hallatszott be a folyosóról... A fiúk riadtan néztek egymásra. Harryvel forogni kezdett a világ és ájultan dőlt vissza az ágyra...






Következő fejezet