Búcsú
2006.11.07. 13:21
Búcsú
Szétmar apránként a kétség, Már nem tudom, merre futhatnék. Visszamennék oda, ahonnan jöttem, Szebb jövőt akartam, de semmivé vált lelkem. Annyi tervem volt! Új harcok, babérok, Eltűntek a ködben, s én magányos vagyok. Én, én, én! Mindig csak én! Hát nem jön senki felém? Egyedül harcoltam, egyedül halok meg, S nem lesz egy sem, aki eltemet. by Silme Betty
következő
|