Luthien Lovemagic Oldala
Luthien Lovemagic Oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MENÜ

 

 

Főoldal

Rólam

Képek

Vendégkönyv

Ez itt a reklám helye

Linkek

Videók

 

 
Idézet

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
(Lord Byron)

 
Írások

 

 

 

Írásaim

 

 

 

AgiVega írásai

 

 

 

angyalkaLD írásai

 

 

 

Anatol írásai

 

 

 

ani írásai

 

 

 

Assa írásai

 

 

 

avalon írásai

 

 

 

Barbee írásai

 

 

 

blondjob írásai

 

 

 

Brigi írásai

 

 

 

Candlelight írásai

 

 

 

Drachiss írásai

 

 

 

Draco Malfoy írásai

 

 

 

Dracillia írásai

 

 

 

Dracy írásai

 

 

 

Ekler írásai

 

 

 

Fedra James írásai

 

 

 

Firuse írásai

 

 

 

Gwendolinn írásai

 

 

 

herika írásai

 

 

 

Ignis le Feu írásai

 

 

 

Jean Ataldne írásai

 

 

 

kelenta írásai

 

 

 

Lillia_hun írásai

 

 

 

Lilyanjudyth írásai

 

 

 

Lionela írásai

 

 

 

Lothwin írásai

 

Luciatus írásai

 

 

 

Lylthia írásai

 

 

 

Nari írásai

 

 

 

Neji írásai

 

 

 

Nellas írásai

 

 

 

Nikit írásai

 

 

 

Nolena írásai

 

 

 

mellons írásai

 

 

 

Pansy írásai

 

 

 

Perselmouth Lion írásai

 

 

 

Remy írásai

 

 

 

Silme Betty írásai

 

 

 

Solena írásai

 

 

 

Susan Kreber írásai

 

 

 

Synestra írásai

 

 

 

Tanin írásai

 

 

 

Vanilia írásai

 

 

 

Vicky írásai

 

 

 

Yasmine írásai

 

 

 

Zsanna írásai

 

 
Új világ(HP,NB,R,12)
Új világ(HP,NB,R,12) : 8. fejezet - Ha már végképp nem bírod…

8. fejezet - Ha már végképp nem bírod…

  2007.07.31. 22:20


 
Új világ

8. fejezet

Ha már végképp nem bírod…



A hetek teltek–múltak, és november végére a dolgok kezdtek jobbra fordulni, december elejére pedig, már szinte minden rendbe jött. Harry egészen jól vette az akadályokat az órákon, hisz rengeteget tanult, ami meghozta gyümölcsét. Persze ezt sajnos a bájitaltanról nem igen lehetett elmondani.

De nem azért, mert nem tudta a sokféle, és szigorú munkamenetet megtanulni, hanem azért, mert apja egyszemélyes bosszúhadjáratot indított ellene, mind az órák alatt, mind pedig a véletlen találkozásaik során. A griffendélesek kis idő után belátták, nem Harryt kell okolni Piton viselkedése miatt. A fiú viszont jól tudta, hogy a megmozdulásainak egyszerűen az az oka, hogy akkor elszökött apja elől, és nem magyarázta meg neki a nála lévő bájitalok eredetét. Biztos őrültnek hitte volna, ha azt mondja, tőle kapta. Mondjuk ennyi eséllyel még beszélni sem tudna vele…

Az igazgató visszatért az iskolába, és Harry rettegett attól a pillanattól, mikor Dumbledore hívatja majd, és megkérdezi, azóta miért nem hajlandó részt venni a gyakorlatokon.

Ezek a foglalkozások egyáltalán nem hiányoztak, hisz ő már mindent elsajátított. Nem hiányzott, hogy véletlenül is rájöjjön valamire az apja. Márpedig ha olyan erős mágus volt, hogy manipulálni tudta Voldemort tervét, talán a tervben vannak egyéb hiányosságok is.

Végre egyszer Harry úgy érezte, hogy nincs egyedül: Ron és Hermione mindenben segítettek, hogy emlékezhessen, hozzájuk pedig Lupin is csatlakozott, ami Harrynek nagyon jól esett. A diákok és a tanárok már most a karácsonyra készültek, a hangulat szinte rá is átragadt, habár még nem tudta, hol fogja tölteni az ünnepet.

Tényleg minden jól alakult, egészen egy péntek délutánig, mikor éppen a klubhelyiségbe tartott, hogy lepakoljon, és megebédeljen, de az előcsarnoknál nem jutott tovább. Elállta az utat három szemétláda.

– Most nem érek rá veled foglalkozni, Malfoy – vetette oda Harry, és megpróbálta megkerülni őket, de Monstro visszarántotta.

– Ne érj hozzám – sziszegte Harry, és némi erőkifejtéssel kiszabadult a szorításából, és közben elővette a pálcáját, és ráfogta a fiúra.

Malfoy közben vigyorogva odalépett hozzá.

– Óh, nézzenek oda, a Kis Túlélő nem bírja, ha hozzáérnek! – mondta lelkesen, és intett a fejével a barátainak, mire azok ketten megragadták Harryt, pontosabban megragadták volna, de Harry gyorsabb volt, és Monstróra kimondott egy sóbálvány átkot. A fiú úgy dőlt el, hogy magával rántotta a táskáját, ami tompán puffant a kövön, kiborultak belőle a tankönyvek, és a tinta, amely el is áztatta őket.

– Milyen nagyfiú vagy, hogy ezzel a két fafejűvel fenyegetőzöl – szemtelenkedett Harry, miközben Malfoy is előrántotta a pálcáját, Crackkel egyetemben. – Elég gyáva lehetsz, ha tartasz tőlem…

A mondatot már nem tudta befejezni, mert a szőke fiú hirtelen cselekedett, és ő már repült is pár métert, ott aztán fájdalmasan ért földet az átoktól. A csarnokban néhány griffendéles és mardekáros megállt, miközben aggódva szemlélték az eseményeket, de egyik sem sietett a segítségére. Barátainak előbb–utóbb fel fog tűnni, hogy még nem érkezett meg a klubhelyiségbe, és aztán utána jönnek, és a végén ebből még nagyon nagy összezörrenés lesz…

Tanár viszont egy sem fog erre járni, hisz köztudott, hogy ilyenkor a tanáriban vannak. Malfoy biztosra ment.

– Ne kekeckedj velem, Potter! – szólt rá sziszegve, és dübörgő léptekkel indult el feléje. – Mégis mióta lettél ilyen jó párbajozó? Na idefigyelj Potter. Nem tudom, mi a célod ezzel a jófiú dologgal bájitalórán, de igazán befejezhetnéd…

– Ezt most vegyem fenyegetésnek?– kérdezte szemtelenkedve Harry, miközben a fiú egészen közel ért hozzá, és a pálcáját leengedte. Ami felettébb gyanús volt.

– Veheted annak! – förmedt rá Malfoy. – Ne játszd tovább, hogy milyen jó tanuló vagy, mert Piton téged vesz mércének, és az valahogy nem vetne jó fényt, hogy is mondjam… kibontakozó karrieremre.

– Óh, a karriered… – vágott vissza Harry, miközben próbált az új információk felett napirendre térni –, az pontosan az a dolog, ami engem végképp nem érdekel!

Paff.

Harry hirtelen a földön találta magát vérző orral, miután Malfoy megütötte. Kezét a fájó orrára szorította, és dühösen felnézett.

– Bármit is találsz ki fenyegetésnek, nem fog beválni, mert nem félek tőled!

– Szemét Pot…

– Malfoy! – szólt közbe egy magas hang, mire Harry a mardekárosok mögött meglátta Hermionét. – Engedd el Harryt, mert nem állok jót magamért, és kapsz egy rakás büntetőmunkát!

Malfoy elegánsan megfordult, hogy jobban szemügyre vegye a fenyegetőző lányt, miközben Harry feltápászkodott, és Malfoyra tartotta a pálcáját. Nem kell, hogy megvédje egy prefektus, aki ráadásul lány…

– Hermione, ne csinálj már ebből nagy ügyet! – szólt rá ingerülten. – Már majdnem elintéztem a kis mocskot…

– Hogy mersz fenyegetőzni, te piszok kis sárvérű? – kérdezte felháborodottan Malfoy, és már valahogy nem érdekelte Harry jelenléte.

– Bátran! – vágta oda a lány. – Prefektus is vagyok, tehát úgy szemtelenkedj velem!

Malfoy épp nyúlt volna a lány felé, de erre Harry gyorsabb volt:

Obstructo! – kiáltott rá hangosan, mire a mardekáros hátrarepült egészen a számlálókig, majd nekicsapódott a Hollóhát tartájának, és onnét egy kongó hang kíséretében esett vissza.

Draco aztán szédelegve nézett fel a leggyilkosabb tekintetével.

– Potter… ezért még megfizetsz…

– Nem fizet meg itt senki senkinek – hallatszott egy méltóságteljes hang a csarnok másik feléből. McGalagony és Piton közeledett feléjük, mindkettő elszánt tekintettel. Közben Ron odaért hozzájuk, és halkan odasúgta:

– Ne haragudjatok, de egyszerűen esély sem lett volna rá, hogy Piton ne jöjjön… Harry, veled meg mi történt?

Harry elővett egy zsebkendőt, és ráfogta vérző orrára, miközben figyelte, ahogy apja odamegy Dracóhoz, és talpra segíti. Majd hozzájuk léptek, és aztán McGalagony is Harry felé fordult.

– Remélem, tudják, hogy mindketten szigorú büntetésben részesülnek, és be kell számolniuk az igazgató úrnak, miért került sor egy ekkora incidensre.

Apja elengedte Dracót, aki imbolyogva megállt a lábán.

– Azt hiszem, itt az ideje, hogy felmenjen az igazgatóhoz, és beszéljen vele – mondta ridegen. – Egy hosszas felvilágosítás a szabályokról, garantálom, remek élmény lesz egy ilyen meggondolatlan griffendéles számára, mint amilyen te vagy Potter.

Harry Dracóra nézett, aztán vissza az apjára.

– Már megbocsásson, de ő kötött belém a haverjaival! – kiáltott fel dühösen. – Úgyhogy örüljön, hogy nem találta Malfoyt a számlálóban!

A bájitalmester fenyegetően odalépett hozzá, ami Harryt kísértetiesen emlékeztette egy csúnya veszekedésük kezdetére.

– Fogja be, Potter! – visszhangozta Piton, és McGalagony még csak a fáradtságot sem vette, hogy közbe szóljon. – Most rögtön felmegy az igazgatóhoz, McGalagony professzor szívesen elkíséri önt!

– Ahogy mondod, Perselus – bólintott rá McGalagony. – Szerencséje van Potter, hogy éppen jó kedvében találja Piton professzort…

– Jó kedvében? – vágott közbe Harry, miközben visszafordult apjához. – Nem lát tovább az orránál?! Malfoy volt az, aki provokált engem, és belém kötött, maga mégis csak az ő – itt Malfoyra mutatott, aki épp fájdalmas arcot vágott –, enyhén szólva átlátszó előadását látja!

– Húsz pont a Griffendéltől, amiért ilyen hangnemben beszél velem! – vágta rá Piton, mikor már majdnem odaért Dracóhoz.

Harry viszont nem tágított. Egyszerűen nem bírta elfogadni, hogy egy ilyen normálatlan házvezető tanár lett az apjából.

– Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? Csak mert kissé felemeltem a hangomat egy tanárral szemben, hogy felvilágosítsam mi is történt valójában?! – kiáltott utána, mire Piton hirtelen megfordult, villámló szemekkel.

McGalagony közben visszatért Harryhez, és persze nem kerülhette el a figyelmét, hogy az hangját felemelve éppen Pitonnal veszekszik.

– Mr. Potter, vegyen vissza a hangnemből! – szólt rá csodálkozva.

– Majd visszaveszek, ha nekem úgy tetszik! – folytatta Harry, mire hirtelen csönd lett, és minden arra járó diák őket nézte. – Elegem van magából, tanár úr! Akárhányszor találkozunk a folyosón, ok nélkül pontokat von le, nem lát a szemétől, bájitalórán meg egyenesen szemét velem!

Piton határozottan gyűlölködő arcot vágott, miközben visszament hozzá.

– Nocsak, nocsak! Kibújt a szög a zsákból! A híres Potter másik énje megmutatkozott! No lám, a tanév végéig végzett büntetőmunka minden hétvégén talán tiszteletre taníthat! – sziszegte dühösen. – És még húsz pont…

– Perselus! – vágott közbe McGalagony gyorsan, még mielőtt levont volna még több pontot. – Itt vagyok, ne felejtsd el!

A Bájitalok Mestere szája gúnyos mosolyra húzódott.

– Való igaz. Bőven elég lesz neki minden hétvégén a laboromban tölteni egy órát.

Harry elfordította a tekintetét, némán összezárva a száját, hogy még véletlenül se szóljon vissza neki. Apja viszont már nem foglalkozott vele, hanem odament Malfoyhoz, és a vállát átkarolva eltűnt a gyengélkedő felé vezető folyosón. McGalagony elzavarta a diákokat a csarnokból, miközben Hermione és Ron szomorúan elindultak a klubhelyiség felé. Barátja még odatátogta, hogy „kitartás”, és aztán eltűntek a lépcsőfordulóban.

– Jöjjön, Potter – szólt végül McGalagony, és intett neki. – Felkísérem az igazgató úrhoz, már várja magát.

Akitől aztán megkapom életem egyik legnagyobb letolását – tette még hozzá gondolatban Harry, miközben keservesen ment végig az igazgató irodája felé vezető folyosón.

McGalagony elkísérte a kőszörnyig, bemondta a jelszót, és távozott. Harry bátortalanul lépett fel a kőlépcsőre, ami egészen az irodáig vitte. Várt még egy pár másodpercet, bekopogott, aztán benyitott.

– Áh, látom, megérkeztél – mondta derűsen Dumbledore, az íróasztala mögül. Aztán egy kicsit aggódva még hozzátette: – Talán bölcs dolog lett volna előbb a gyengélkedőt útba ejteni.

Harry megigazította az orrán a zsebkendőt.

– Nem fáj annyira, mint azt a professzor úr hiszi – tette még hozzá halkan. – Piton azt akarta, hogy minél előbb jöjjek fel ide.

– Piton professzor – javította ki Dumbledore, miközben felállt a székéből, és magához intette őt. Mikor Harry nem mozdult, egy kis mosollyal a szája sarkában azt mondta: – Na, nem foglak bántani.

Harry végül bizonytalanul odament az öreg varázslóhoz.

– Vedd el egy pillanatra a zsebkendőt az orrodról – utasította, és mikor Harry eleget tett a kérésnek, előhúzta a pálcáját, és egy némán elvégzett varázslattal meggyógyította az orrát, majd végül a vért is eltűntette az arcáról.

– Köszönöm, uram – mondta halkan, mire Dumbledore biccentett egyet.

– Foglalj helyet, Harry. Beszéljünk egy kicsit – mondta derűs nyugalommal az igazgató, amitől Harry hátán futkosni kezdett a hideg. Vonakodva leült az asztallal szembeni székre, miközben Dumbledore is helyet foglalt a másikra. Előre dőlt, miközben két kezét az asztalra emelte összefűzve.

– Nos, nem áll szándékomban a következő perceket annak szentelni, hogy milyen módon viselkedtél Malfoy úrfival – itt sóhajtott egyet –, mikor valóban ő provokált téged. Piton professzorral szemben pedig több tiszteletet tanúsíthatnál, ő az iskola egyik legnagyobbra becsült professzora, még ha… hogy is mondjam, a stílusa a diákokkal szemben valóban sértő. Feltételezem, megkaptad érte a büntetésed, ezért nem is óhajtok ma erről beszélni.

Harry nem szólt semmit, inkább lesütötte a szemét, és próbált nem az apjára gondolni, mert érezte, hogy a mai nap után nem fogja tovább bírni.

– Mivel eredetileg nem ezért állt szándékomban ide hivatni téged – fejezte be végül Dumbledore, mire Harry zavartan felnézett. – Egy másik ügy ugyanis sokkal jobban érdekelne, és arról szeretnék veled beszélni.

– Miről? – kérdezte bizonytalanul, de valahol már sejtette a választ.

Dumbledore szigorúan nézett le rá a félhold szemüvegén keresztül.

– Tudom, hogy mostanában mennyire nehéz neked, Harry. Azt is elismerem, hogy keresztapád halála volt már az utolsó csepp a pohárban, de… Van itt valami Harry, ami nemrég történt, és nem találtunk rá magyarázatot. – Elhallgatott, mint aki várja, hogy a másik közbeszóljon, de Harry csak némán bámult maga elé, miközben rettegett a végkimeneteltől. – Valami megmagyarázhatatlan zavar a varázserőben. Őszintén bevallom, már akkor tudtam, hogy van valami kapcsolat közted, és a között a furcsaság között. De most szeretném tudni, te mit tudsz a dologról.

Harrynek majdnem leesett az álla ettől a következtetéstől, és érezte, hogy minden porcikájában remeg a félelemtől. Pedig semmi oka nem lenne rá, hiszen az igazgató megértené, ha elmagyarázná… de a másik énje azt súgta, hogy az apja ellenben nem.

– Harry, kérlek, nézz rám! – utasította őt az igazgató, és Harry óvatlanul a szemébe nézett, ami hiba volt. Kis idő múltán észbe kapott, hogy mi történik, és gyorsan elkapta a tekintetét, de már késő volt. – Általában mindig jók a megérzéseim, mint ebben az esetben is, ugye Harry? Nagyon is tudod, miről van itt szó, de nem mered nekem elmondani.

Harry kínosan nyelt egyet, miközben felvértezte magát az erős okklumentorral szemben, mint az igazgató – és felnézett.

– Én nem is… tudom – bökte ki végül. – Egyedül voltam, és nem bíztam senkiben.

– Elmondanád, milyen volt a varázsvilág, mielőtt még ez a zavar keletkezett, és mindent felborított számodra? – faggatózott tovább Dumbledore. – Mert ami az emlékvesztésedet illeti, egyáltalán nincs, hisz te az úgynevezett valódi világra emlékszel. Vagy tévednék?

Harry most már teljesen elképedt. Hogy a fenébe jöhetett rá ennyi mindenre az igazgató?

– Az nagyon hosszú történet lenne – suttogta halkan Harry, és az emlékeit, valamint minden érzést apjáról az elméje legaljára temette. Jobbnak látta, ha még nem árulja el teljes kilétét. Apja egy igen utálatos ember, ha majd látja csak egy apró jelét is annak, hogy kedveli, vagy emlékszik valamire, akkor talán bevallja. De ha most árulja el, biztosan megtagadja, és még annyit sem beszélhet vele, mint eddig… Nem mintha az eddigi beszélgetéseik olyan rózsásaknak bizonyultak volna.

Dumbledore felállt a székéről, és hátat fordított neki, miközben a háta mögött összekulcsolta a kezeit.

– Rendben, a részletekre később kerítünk sort… – mondta mélázva. – De amit tudni akarok, az az, hogy Voldemortnak köze volt–e ehhez az egészhez?

– Igen, professzor úr – felelte halkan Harry, miközben érezte, hogy a heteken át tartó lelkiismeret furdalás kezd a múlté lenni. – Két emberre illett a jóslat, és Voldemort végül engem választott. Itt az iskolában támadott meg… és úgy varázsolt, hogy nekem egy személyre szabott poklot valósítson meg… ami sikerült is neki. Én nem ismerek rá senkire, és mindenki, akit kedveltem… már halott. – A mondat végére már annyira suttogott, hogy azt hitte, sírva fog fakadni az igazgató előtt, pedig akit igazán a legjobban szeret, még mindig itt van, ebben az iskolában…

Az igazgató megfordult, és a szeme mély bánatról árulkodott.

– Tehát a szüleid éltek, és a keresztapád is – mondta tényszerűen.

Harry bólintott egyet, és bánatosan nézte az igazgató melletti főnixet, amint a fejét a szárnya alá hajtva aludt.

– Sejtettem – mondta végül Dumbledore, aztán odament hozzá, és bíztatóan megszorította a vállát. – Nehéz idők ezek, Harry. De biztosíthatlak, hogy túljutunk rajta valahogy. Én itt leszek mindig, nekem bármit elmondhatsz.

„Bármit elmondhatsz…” – ez veszélyes kifejezés. Apja kilétét nem fogja elárulni, de a többit, amit tudnia kell az igazgatónak, azt el fogja.

– Rendben, uram – tette hozzá Harry. – Mindent el fogok magának mesélni, amit tudok.

Dumbledore szelíden rámosolygott, aztán intett neki, hogy álljon fel.

– Bennem megbízhatsz, Harry – mondta eltökélten, miközben megfogta a két vállát. – Most sajnos sok dolgom van, de néhány nap múlva sort keríthetünk egy tartalmas beszélgetésre. Szeretném megtudni, mi az, amire nekem is emlékeznem kellene, de valamiért nem megy.

Harry bólintott egyet.

– Na, menj ebédelni, mert a házimanók lassan eltakarítanak mindent, és éhen maradsz – mondta kedvesen. – McGalagony professzoron keresztül értesítelek, ha lesz időm. Addig is vigyázza magadra, és kerüld el Mr. Malfoyt.

– Természetesen – mosolyodott el halványan Harry, és az ajtó felé indult.

Mikor keze már a kilincsen volt, Dumbledore még utána szólt:

– Köszönöm Harry, hogy elmondtad nekem.

Harry válaszul csak biccentett egyet, és amilyen gyorsan lehetett, elhagyta az igazgató irodáját. Dumbledore odament az ablakhoz, és megint összekulcsolta a háta mögött a kezét.

– Valamit nem mond el – közölte Perselus, mikor kilépett a könyvtár ajtó mögül, és megállt az asztal előtt.

– Egyetértek – tette hozzá az igazgató. – És nem csak egy dologról lehet szó… Biztos vagyok benne, hogy sok olyan dolgot titkol, amit nem lenne hajlandó velem megosztani. Sőt, aminek jó része valószínűleg téged érint.

Perselus erre csak felhorkant.

– Albus… Azt az üveget, ha valaki nagyon meg akarja hamisítani, hidd el, talál rá módot. Nem lehet semmi közöm Potterhez. Az egyszerűen lehetetlen – bizonygatta eltökélten.

– Azért állítod ezt, mert egyáltalán nem emlékszel semmire az akkori világból – közölte Albus, és elfordult az ablaktól.

Az utolsó szavaitól Pitont szinte elöntötte a düh.

– Arra a dologra, hogy a világ nem ilyen lehetett ezelőtt, nemrég rájöttél, és mégsem tájékoztattál róla? – kérdezte Perselus felháborodva.

– Nem, egyáltalán nem jöttem rá. Legilimizáltam őt, mikor nem figyelt oda – pontosított Albus, aztán fáradtan az asztal mögé ült. – És tudod mi a legfurcsább? Az, hogy a beszélgetés további felében egyáltalán nem tudtam bejutni az elméjébe, még észrevétlenül sem.

Perselus először csodálkozva nézett barátjára, majd gúnyosan elmosolyodott.

– Albus, kérlek. Ne magasztald már Pottert az egekig. Ennyire nem lehet erős okklumentor. Mi az, hogy okklumentor? Még az elméjét sem tudja megvédeni tőlem!

Albus egy darabig hosszan nézte őt, és csak aztán szólalt meg.

– Van egy olyan érzésem, hogy csak ezt a látszatot akarja kelteni, Perselus.

– Na ne nevettess – vágott közbe ingerülten a férfi.

Az igazgató összekulcsolta a kezét, és elgondolkodva maga elé nézett.

– Először azt hittem, hogy a bizonyíték, amit találtunk, egy olyan tárgy, amit megzavart az erős varázslat, amelyet Voldemort alkalmazott a világon, de most már úgy gondolom, valahol téves a következtetésem – magyarázta, aztán ránézett. – Perselus, szerintem te vagy a kulcs a megoldáshoz.

Piton felhúzta a szemöldökét.

– Csak azért, mert az az elméleted, hogy Potter rejteget előlem valamit, már nekem is közöm van a dolgokhoz? – kérdezte felháborodva.

– Emlékezz a bájitalra.

– Nehéz elfelejteni! – tört ki hangosan Perselus, és sértődötten összefonta a karjait a mellkasa előtt. – Ha valóban így van, miért nem árulja el neked? Talán azért, mert nincs is ilyen!

– Óh, ha valóban így véled – mosolyodott el Albus. – Akkor miért büntetted azzal Harryt, hogy minden áldott hétvégén bájitalokat főzzön?

– Talán azért – vicsorogta válaszul –, mert mégis belátom, hogy van valami tehetsége a bájitalfőzéshez.

– Aha. Tehát még véletlenül sem kezdesz magánnyomozásba?

– Hogy én? – kérdezte kaján vigyorral Piton. – Nem is tudom, miről beszélsz.

Albus a fiókjába nyúlt egy tucat dokumentumért, amiket szétszórt az asztalon.

– Jobb is, ha segítesz utána járni a dolgoknak, mert úgy tűnik, egyedül nem boldogulok – közölte végül. – Most pedig küldök egy pár válaszlevelet.

– Rendben, úgy is mindjárt kezdődik az órám – jelentette be Perselus, és elhagyta az irodát, miközben visszaemlékezett az okklumencia órákra, hogy találjon valami nyomot, ami alátámasztaná Albus elméletét.

oO{~U~}Oo



Harry nagyon fáradtan, és kimerülten rogyott az ágyába, mikor barátai kioltották a fényeket. Végre könnyített a lelkiismeretén, és talán lesz egy nyugodt éjszakája, amit mindenféle rémálom nélkül eltölthet.

De sajnos ez nem így történt.

Az utóbbi időben nem támadta meg Voldemort, de most ahogy eljött az éjszaka közepe, úgy tűnt, újra örömét lelte elméje kínzásában. Harry az utóbbi időben nemigen gyakorolt, és szinte teljesen felkészületlenül érte a sok támadás. Végül kiderült, miért ilyen kíméletlen vele Voldemort, amikor a földre taszította őt egy elég súlyos átokkal.

– Tudod, Potter… most lenne jobb dolgom is, mint téged szórakoztatni – mondta gunyorosan Voldemort, miközben Harry szédelegve feküdt a földön, és már az a csöpp ereje is elhagyta, ami még maradt. Most nincs itt az apja, hogy kihúzza innen…

Voldemort odaért hozzá, és könyörtelenül rálépet a kezére, amitől Harry felüvöltött a fájdalomtól.

– Ó, de ez a hang mindent megér – nevetett fel a mágus, aztán levette a lábát a kezéről. Harry zilált az elviselhetetlen fájdalomtól. Megesküdött volna rá, hogy most tört el az összes ujja. – Nem gondoltam volna, hogy Piton létedre ilyen merész leszel. Pont úgy, mint az apád. De ebben a helyzetben sajnálattal közlöm, hogy ő az én oldalamon áll, nem a tieden…

Harry kihasználva Voldemort prédikációját, elindított felé az elméjéből egy hátráltató ártás, ami elhajította a gonosz mágust. Voldemort nyögve csattant a mocskos köveken, és égő szemekkel nézett fel rá, miközben feltápászkodott.

– Látom, Harry… te nem tanulsz a hibáidból még a saját károdon sem – ciccegett hangosan, de nem jött közelebb hozzá. – Nem tudom, honnan gondoltad, hogy nem fogok rájönni arra, hogy a mugliimádó igazgatónak elmondod, mi történt. Ez nagyon, nagyon nagy hiba.

Harry erőtlenül nekitámaszkodott a falnak, miközben próbált erőt gyűjteni a szabaduló varázslatra.

– Bármilyen hitetlen… ő maga jött rá… – válaszolta rekedtessen, hogy elterelje a figyelmét.

Voldemort gondolkozva simogatta az állát.

– Nekem aztán nem számít… Végül is nem nagy energiámba kerül minden áldott este kínozni téged, mikor elalszol – itt meglengette a kezét, ami után furcsa fény kezdett el derengett körülöttük. – Ne feledd Potter, nem fogsz tudni elmenekülni tőlem, mert bármikor, ha elalszol, a varázslat tesz majd róla, hogy kínozzalak.

Harry egy pillanatra elfeledkezett a koncentrálásról. Hogy a fenébe fog így piheni, ha ez minden percben kínozni fogja?

– Úgy látszik, nem számolsz azzal, hogy bárkihez fordulhatok… – itt köhögött egyet – védelemért.

Voldemort összecsapta a kezét, ami visszhangzott a börtön falairól.

– A vénembernek nemsokára fontos dolga akad majd, így nem lesz rá ideje, hogy veled foglalkozzon – vigyorgott Voldemort. – Más okklumentor pedig nincs a környéken, aki segíthetne rajtad, kicsi Harry…

Harry nem akarta tovább hallgatni, milyen reménytelen a helyzet, inkább arra koncentrált, hogy kijusson, de így kimerülten és fáradtan jóval nehezebb dolga volt.

Gyerünk, Harry… meg tudod csinálni…

Kis idő elteltével újra a szobájában találta magát, a saját ágyában. Remegve felült, és ahogy végignézett magán, látta, hogy mennyire megviselte a küzdelem: teljesen leizzadt. Bal keze, amire Voldemort rálépett, szörnyen fájt, pedig ránézésre az égvilágon semmi baja sem volt.

Érezte, hogy majd’ leragad a szeme az álmosságtól, annyira kimerült. Jobb kezével megdörzsölte a szemét, de nem használt.

– Ezt nem bírom már tovább – suttogta halkan. – Gyerünk, Harry… fogd magad, és menj le apádhoz…

Sóhajtott egyet, és rájött, semmi bátorsága sincs – pedig griffendéles. Voldemort azt mondta, hogy Dumbledore–on kívül más nem ért hozzá… pedig Armilla azt mondta, hogy az apja igen…

Felállt az ágyról, de meg kellett kapaszkodnia, hogy el ne essen, annyira szédült. Tapasztalatból tudta, hogy ilyenkor innia kéne egy pár kortyot, hiszen csak kimerült, az égvilágon semmi baja sincsen – de ha most lemegy az apjához, az még dühösebb lenne tőle… Különben is, ha hajlandó elvégezni a varázslatot, akkor tiszta fejjel kell lemennie…

Észre sem vette, mikor az ágy függönyének dőlt, és lehunyta a szemét. Nem szabad elaludnia, nem szabad…

Lassan kitámolygott a hálószobából, miután sikerült felvennie a cipőjét, és elindult lefelé a lépcsőn, le apja lakosztályába. Háromszor kellett megállnia útközben, mire végre leért a pince folyosójára, már tényleg az összeesés kerülgette. Megint megdörzsölte a szemét, hogy valahogy fókuszáljon az előtte lévő félhomályban, amit a fáklyák adtak.

Bele se akart gondolni, mi történne, ha most elaludna… biztosan nem élné túl ilyen kimerülten a támadást… szüksége van a védelemre, még ha apja ordít is vele ezek után.

Odaért az ajtóhoz, és megtámaszkodott az ajtófélfában, és ép kezével bizonytalanul kopogtatott hármat. Hallotta, ahogy a lépések közelednek, de aztán elhagyta az ereje, és lerogyott a földre, fejét az ajtófélfának támasztva – pont, mikor apja ajtót nyitott, kezében a pálcájával. Harry mikor felnézett, látta, hogy Piton arckifejezése a dühből rémületbe csap át, miközben eltette a pálcáját.

– Potter, mi történt? – kérdezte higgadtan, mikor leguggolt hozzá.

– Volde… mort – nyögte halkan Harry, miközben azon erőlködött, hogy ne veszítse el az eszméletét. – Nem mertem bevenni több… bájitalt…

– Jól tetted – mondta rögtön Piton, miközben egyik kezével megérintette izzadt arcát –, viszont nagyon kimerültél, muszáj pihenned.

Harry ijedten nyitotta ki a szemét, és próbálta elmagyarázni…

– Nem lehet… Varázsolt… ha elalszok… a varázslat mindenféle módszerrel kínozni kezd… nem bírnám ki…

– Micsoda? – vágott közbe Piton, de Harry folytatta.

– Segítenie kell… eddig nem mertem kérni… – suttogta Harry –, de most már muszáj, mert nem bírom tovább… Liber

Elhallgatott, de aztán Piton mindkét kezével megfogta az arcát.

– Potter! – mondta hangosan. – Maradj ébren! Hallod, nehogy elaludj!

Harrynek most már határozottan nagy erőfeszítésébe került, hogy összefüggően tudjon beszélni.

– Védelem alá kellene… helyeznie… a Liber

A bájitalmester egyik kezével kissé megpaskolta az arcát, de az sem igazán használt.

– A Liber Expellas bűbájjal? – kérdezte nyomatékosan, aztán szinte magától értetődően válaszolt: – Persze, hogy azzal, mi mással – morogta ingerülten, és elengedte az arcát, majd Harry halványan érzékelte, hogy erősebb fény jön a szobából –, hogy ez eddig nem jutott eszembe… Potter! Azt mondtam, maradj ébren!

Harry bágyadtan válaszolt:

– Sajnálom… nem bírok már ébren maradni, kimerültem… – motyogta alig érthetően, aztán a feje oldalra bukott.


oO{~U~}Oo


Tudom, erre valóban sokat kellett várni, de mostanában annyi minden történt, és ezt a történetet szinte teljesen elhanyagoltam, mert nem tudtam még kidolgozni a cselekményt - egészen mostanáig.

A következő fejezetet már holnapután felraknám, de szeretném tudni, mekkora az érdeklődés a történet iránt – mert akkor nem fogok sietni vele. ;)

 
TUDNIVALÓK
 
Hogy te is tudd az időt...
 
Hanyadika van ma?
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Statisztika
Indulás: 2006-05-30
 
Lezárt szavazások
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?