15. fejezet: Es�lyekr�l

- Akkor… – Fenrir Greyback el�gedett-f�radt ny�g�ssel s�ppedt az egyik b�rfotelbe, �s �gy helyezkedett, hogy a fej�t a h�tt�ml�ra hajthassa. – Mes�lj Harryr�l!

Tom megt�lt�tt k�t poharat az �fonyaborral, amit Madam Maxime Rowle Gomoldnak sz�nt aj�nd�kul. (Az igazgat� meg is k�s�relte �tadni, a nagyapja viszont tajt�kozva kijelentette, hogy „mi�ta az a francia banya egy ny�ron kereszt�l trakt�lta vele, a l�tv�ny�t se b�rja elviselni annak a mosl�knak”, �s kicsin m�lt, hogy nem v�gta az �veget a szerencs�tlen k�ld�nch�z.) Greyback egy int�ssel utas�totta vissza – egy id�re legal�bbis – az italt.

Tom lerakta a poharat a palack mell�, azt�n � is le�lt. – Mit akarsz tudni r�la?

- Mindent? – vigyorodott el a m�sik. – Nem… Am�g itt van, egyed�l az � joga, hogy az �let�r�l besz�ljen. K�s�bb m�r mondhatjuk, hogy „k�pzeld, az id�utaz� fi�, aki n�lunk j�rt, itthon ezt �s azt csin�lta”. – Fels�hajtott. Tom mosolyogva hallgatta. – Nem is igaz�n ez �rdekel, hiszen megk�rdezhetn�m t�le mag�t�l is, m�r ha nem menek�l el el�lem…

- Az els� n�h�ny alkalom ut�n leszokik r�la – biztos�totta Tom.

- Arr�l besz�lj, mi a v�lem�nyed r�la – folytatta Greyback. - Pontosan hogyan cs�ppent ide, �s mit akarsz tenni, hogy hazajuttasd.

Tom m�g a m�sik k�t igazgat� �rkez�s�nek m�snapj�n adott egy meglehet�sen v�zlatos �sszefoglal�t a „Harry-probl�m�r�l”. Madam Maxime-nak l�that�an el�g is volt ennyi, Fenrirnek azonban – ahogy azt m�r akkor is sejtette – nem. Ivott egy kortyot, �s mik�zben az �fonyabort �zlelgette, �sszeszedte a gondolatait, hogy r�viden �s l�nyegret�r�en magyar�zhassa el a t�rt�nteket, �s azt, szerinte melyik r�szlet mire utal.

- Nem tudom, mit csin�ljak – vallotta be v�g�l.

- Nocsak. – Greyback feljebb torn�zta mag�t a fotelben, de csak annyira, hogy el�rje az asztalon v�rakoz� poharat.

- Harry esete, a mostani ismereteink szerint, p�ld�tlan a m�giat�rt�netben. – Ezzel persze Fenrir is tiszt�ban volt. – Soha nem felt�teleztem, hogy azok az egyszer� b�b�jok, amik az ideker�l�s�t el�id�zt�k, �gy is hathatnak.

- Sejtelmed sincs, hogy hozd helyre, ugye?

- �, �tletem rengeteg vannak – nevetett Tom keser�en. – De ezid�ig mind hib�snak bizonyult.

Greyback megd�nt�tte a pohar�t, �s elm�ly�lten figyelte a l�ngok f�ny�nek j�t�k�t a bor s�t�tb�bor felsz�n�n. – Harry tudja?

- Azt igen, hogy pr�b�lkozom, viszont egyel�re nem sokat haladtam. Azt nem, hogy ez mennyire ideges�t.

Greyback j�kedve egy csap�sra visszat�rt a morgol�d� t�nus hallat�n. – Pedig b�rki kital�lhatja, hogy �gy van, aki egy kicsit is ismer – jegyezte meg vigyorogva.

- Nem akarom, hogy agg�djon emiatt – folytatta Tom, eleresztve a csipkel�d�st a f�le mellett. – �pp el�g a sz�m�ra az a tudat, hogy magukra hagyta a bar�tait �s a bajt�rsait.

- Sokat gondol erre?

Tom megr�zta a fej�t. – M�g nem. De id�vel fog, �s akkora k�szen akarok �llni a megold�ssal.

- Amit elhat�rozol, azt v�ghez is viszed. – Greyback elmosolyodott, ahogy felid�zte kettej�k di�kkor�t, �s az azt k�vet� sok-sok k�z�sen „�tv�szelt” �vet.

- T�bbnyire – finom�tott Tom a megfogalmaz�son, azt�n elkapta a bar�tja pillant�s�t, �s elsz�rnyedve h�rd�lt fel. – H�, az�rt annyira nem vagyunk �regek! Mi az, hogy sok-sok �v?!

- Azt hinn� az ember, hogy legal�bb a legjobb �s legr�gebbi cimbor�ja t�rsas�gban laz�that egy kicsit – dohogott Greyback s�rt�d�tten. – Nem mondt�k m�g neked, hogy udvariatlans�g m�sok gondolataiban v�jk�lni?

Tom v�dekez�en emelte fel a kez�t. – V�letlen volt. – Azt�n vid�mabban hozz�tette: – Esk�sz�m.

- Tizenh�rom �ves korom �ta k�ptelen vagyok komolyan venni az eff�le fogadkoz�saidat.

- Mostans�g gyakran haszn�lok legilimenci�t – komorodott el Tom, ezzel a reakci�val is azt bizony�tva, hogy hi�ba a Tusa, amire h�napok �ta olyan izgatottan k�sz�lt, �s a viszontl�t�s �r�me, ez mind kev�s ahhoz, hogy tart�san j� kedvre hangolja. – Ellen�riznem kell Harryt. Nem szabad, hogy elengedje mag�t, mert az csak a k�r�ra lenne, amikor hazamegy.

- Egy h�bor� kell�s k�zep�re… Van es�ly�k gy�zni?

- Dumbledore azt mondta, miel�tt itt hagyta az iskol�t, hogy megk�zdj�n Grindelwalddal, hogy es�ly mindig van, eml�kszel? �s ki tudja, Harry�n, ha hajland� kem�nyen tanulni, tal�n jav�thatunk is.

Greyback elmerengve b�logatott. – Mit fogsz tan�tani neki?

- Mostan�ig hihetetlen szerencs�je volt, ami bizony�ra ezut�n is kitart majd, de hat�rozottan nem �rtana, ha lenne n�mi fogalma arr�l, mikor mit csin�l, �s hogy milyen lehet�s�gei vannak.

- Azt ugye tudod, mibe tenyerelt�l bele? Egy m�sik vil�g ny�g�t veszed a v�lladra; azt hiszem, jobban is, mint k�ne. – Esz�be jutahatott valami, mert helytelen�t�en �sszesz�k�tette a szem�t. – El�g volna a fi� visszak�ld�s�vel t�r�dn�d, ha m�r meg�g�rted neki, de puszt�n az, hogy azon a m�sik helyen az altereg�d szerepet j�tszott az �let�ben, nem k�telez arra, hogy b�rmit is „j�v� tegy�l”…

Tom erre elnevette mag�t. – Nem is az�rt csin�lom. Nem kell agg�dnod. Tiszt�ban vagyok azzal, hol van Voldemort helye, �s hol az eny�m. K�m�lj att�l, hogy neked is bizonygatnom kelljen. Amit Harrynek aj�nlottam, a k�l�n�r�k… nem vezekl�s, mert nincs is mi�rt, �s igaz�n a legkisebb teher.

- J� – morogta Greyback. – Rendben. De musz�j volt megk�rdeznem. – Hogy kezdjen valamit mag�val, �s ne neki kelljen tov�bbg�rd�teni a besz�lget�st, felhajtotta a bor marad�k�t.

- Nem szeretn�m, ha ez az id�szak h�tr�ltatn� Harryt abban a harcban, amit a maga vil�g�ban v�v. Az egyetlen pedig, amit ennek �rdek�ben tehetek, ha felk�sz�tem.

- Mire?

- Nos… Nagyj�b�l… Mindenre, ami csak j�het, ha az ellenfele a sz�zad, a t�rt�nelem, vagy a nem is tudom mi, legelvetem�ltebb feketem�gusa. A K�gy�k Kir�lya, a „csont, h�s �s v�r”-szertart�s meg a horcruxok ut�n, k�tlem, hogy lenne, amit�l Voldemort visszariadna.

- Tal�n nincs olyan, ami az � dimenzi�jukban l�tezik, a mi�nkben viszont nem – mondta Greyback t�n�dve.

- �s tal�n van olyan, ami n�lunk ismert, n�luk nem – eg�sz�tette ki Tom. – Az ak�r �t�k�rtya is lehetne Harry kez�ben…

- Elk�peszt� �lete volt. – A szomor�, bor�s hang, amin kiejtette, egy�rtelm�v� tette, hogy nem j� �rtelemben gondolja.

- Igen. Lehet, hogy m�g j�t is tenne neki, ha ink�bb k�zt�nk maradna.

Greyback k�rd�n vonta fel a szem�ld�k�t. – Val�ban �gy l�tod?

- N�ha – s�hajtott Tom –, amikor kider�l, hogy megint zs�kutc�ba ker�ltem a kutat�ssal, eszembe jut.

- Nem volna helyes – mondta a m�sik figyelmeztet�en.

- �n is tudom. Ahhoz a vil�ghoz tartozik. K�l�nben is… el�fordulhat, hogy �gy egy �vtized m�lva megkapjuk a „saj�t” Harry Potter�nket.

- Akkor v�gre lesz valaki, akib�l mi is k�t v�ltozatot ismerhet�nk meg.

Tom ezt a felvet�st hallva l�tv�nyosan megborzongott. – Szeg�ny gyerek! B�zom benne… nem csak rem�lni merem, hogy James Potternek kiv�telesen lesz annyi esze, hogy ne trakt�lja a fi�t m�r idejekor�n Harryt�l sz�rmaz� mes�kkel. Hab�r… ha megteszi, tal�n magamat kellene sajn�lnom – f�zte tov�bb a gondolatot t�prengve. – Ez az id�n- �s vil�gokon t�li kis kaland felejthetetlen perceket szerez majd nek�nk, Harry t�voz�sa ut�n is.

Greyback �jrat�lt�tte a pohar�t. – Nem furcsa neked, hogy amikor a fi� t�rt�neteit hallgatod, az itteni Morfint, Rodolphust… �s a t�bbieket l�tod?

- Nem �ket l�tom – felelte Tom. – Ismeretleneket k�pzelek a hely�kre. Mert azok is. – Elmosolyodott, ami aggaszt�an ritk�n esett meg az este folyam�n. – �szint�n: el tudod k�pzelni, mondjuk Bellatrix Blackr�l, hogy megk�nozzon valakit? Vagy Perselus Pitonr�l meg a Potter-k�ly�kr�l, hogy ut�lj�k egym�st? B�r… �ket v�g�l is nem ismered…

Greyback kapott az alkalmon, hogy t�m�t v�ltson. – Ha m�r Miss Black ker�lt sz�ba, el�gedett vagy a Serleg d�nt�s�vel?

Tom erre csak b�lintott. – Ahogy te is.

- Mi az hogy! Teljes m�rt�kben – vigyorodott el Greyback titokzatosan.

***

A mardek�rosok tomboltak. Majd’ egy �ra t�vlatb�l m�r rejt�ly volt, kinek k�sz�nhet�en, de a klubhelyis�gben d�b�rg� zene sz�lt, ami mintha a falakb�l �radt volna, a kisebb-nagyobb csoportokra oszlott di�ksereg pedig igyekezett m�g azt is t�lkiab�lni. Joel fel�llt az egyik asztalra, �s fennhangon r�szletezte, a k�r�lm�nyek mif�le szerencs�tlen �sszj�t�ka jutatta el �t a Tus�ra val� nevez�shez, valamint azt bizonygatta, mennyire megk�nnyebb�lt, hogy m�gse neki kell versenybe sz�llnia.

A hallgat�inak a sz�ma azonban egy id� ut�n l�tv�nyosan megcsappant, mivel egyre t�bben gy�ltek Harry k�r�, aki el�sz�r vonakodva, azt�n n�vekv� lelkesed�ssel mes�lte, mik�nt is zajlott az � kiv�laszt�sa, �s mennyire megr�m�lt, mikor k�z�lt�k vele, hogy musz�j r�szt vennie a pr�b�kon. Mikor sz�zszori f�lbeszak�t�s ut�n a t�rt�net v�g�re �rt, n�h�nyan, f�leg a fiatalabbak k�z�l unszolni kezdt�k, hogy mondja el �jra, mert lemaradtak az elej�r�l; a t�bbiek pedig odamer�szkedtek az egym�st k�zt pusmog� vend�gdi�kokhoz, hogy a saj�t bajnokaikr�l faggass�k �ket.

Narcissa �s Bellatrix az egyik sarokba h�z�dtak, �s onnan figyelt�k az �nfeledt kavarg�st.

- Mi�rt nem mondtad el? – k�rdezte Narcissa szemreh�ny�an.

- Tess�k?

- Mi�rt nem… – Megr�zta a fej�t, azt�n el�h�zta a p�lc�j�t. – Disaudio!

Bella megh�kkenve pislogott. – Ez mif�le var�zslat volt?

Narcissa mosolya hat�rozottan elvetem�ltnek t�nt. – Siriust�l tanultam, � pedig Harryt�l l�tta, aki odahaza az ottani Piton b�jitalk�nyv�ben bukkant r�. Mit sz�lsz?

- B�mulatos – felelte a l�ny �szint�n.

- Mi�rt titkoltad el, hogy benevezt�l a Tus�ra?

Bella megvonta a v�ll�t, �s semmi p�nz�rt nem n�zett volna a h�ga szem�be, mik�zben v�laszolt: – Nem lehettem biztos a sikerben. �s tudod, milyen vagyok: nehezen viselem, ha amibe belev�gok, nem �gy alakul, ahogy terveztem. Nem akartam, hogy elterjedjen, hogy bedobtam a nevem a t�zbe, azt�n… megsz�gyen�ljek. – Az utols� sz�t m�r csak motyogta.

- Ostobas�g! – legyintett Narcissa. – Megsz�gyen�l�s… – folytatta dohogva. – N�zd meg Flintet! �gy viselkedik az, aki a kudarct�l �sszet�rten legsz�vesebben elbujdosna a r�h�gve mutogat� t�meg el�l?

Bellatrix a v�lla felett a fi�ra pillantott, aki igaz�n elem�ben volt ezen az est�n. Val�ban hars�nyan nevettek rajta, f�tty�gtek, �s m�g mutogattak is r�… de mivel az egyszem�lyes el�ad�s c�lja pontosan ez volt, Flint csak �gy s�tk�rezett ebben a figyelemben. – Joel esete teljesen m�s.

- Ha nem v�lasztanak ki valakit, az nem azt jelenti, hogy � nem j�, csak annyit, hogy van n�la alkalmasabb jel�lt… – magyar�zta Narcissa, azt�n elkapta a n�v�re dacos, „Na l�tod, �ppen ez az!”-pillant�s�t, �s mindentud�an b�lintott. – �h, �rtem m�r.

- B�r… tal�n rossz �tlet volt �gy d�nteni, hogy r�szt veszek a Tus�n – jegyezte meg Bellatrix komoran. – Nem hiszem, hogy �r�lnek nekem, mint bajnoknak…

A h�ga erre k�ts�gbeesetten r�zta meg a fej�t. – Ezt m�gis honnan veszed? Denemnek p�ld�ul, �gy t�nt, kellemes meglepet�st okozt�l.

- Na, persze – szusszantott Bella el�gedetlen�l. – �n nem is a tan�rokra gondoltam.

- Kyra �s Stephen addig �v�lt�ttek m�g be nem rekedtek mindketten, s�t valami fura t�rzsi t�ncot is kre�ltak hozz� – sorolta tov�bb Narcissa gy�zk�d�n.

- Boldogok, mert abban b�znak, hogy �gy kevesebbet fogok foglalkozni a csaptattal – kacagott a m�sik �r�mtelen�l –, de majd megl�tj�k…

Narcissa somolyogva nyugt�zta, hogy a l�ny apr�nk�nt kezd mag�ra tal�lni. �pp azon morfond�rozott javasoljon-e egy kiad�s alv�st, ami – v�lem�nye szerint – majd v�gk�pp kigy�gy�tja a n�v�r�t a hirtelen r�szakadt felel�ss�g okozta k�tked�st�l �s �nsajn�latb�l, mikor nem messze t�l�k mozgol�d�s t�madt. N�h�nyan felt�p�szkodtak a padl�r�l �s a fotelokb�l, de hely�kre r�gt�n �j b�m�szkod�k telepedtek, k�zt�k egy-k�t durmstrangos �s beauxbatons-os di�kkal.

- Ne menj�nk oda a t�bbiekhez? Ahogy eln�zem – Narcissa kih�zta mag�t, �s a nyak�t ny�jtogatva kereste a kandall� el�tti �l�helyekre zs�fol�dott t�rsas�g k�z�ppontj�t – kik�ny�r�gtek Harryt�l egy izgalmas esti mes�t…

Bella k�rbefutatta a tekintet�t a klubhelyis�gen. – Nem is tudom. Nem nagyon hi�nyolnak. Mintha nem is az �n bulim volna.

- Mert nem is az – kuncogott Narcissa. – Flint�, mert meg�szta. Harry�, mert ez�ttal kimaradhat bel�le, ahogy mindig is akarta. A kisebbek�, mert ti prefektusok m�g soha nem hagyt�tok nekik, hogy ilyen sok�ig fenn legyenek �s eddig a vajs�rt meg a m�zesfal�sos �dess�geket se k�stolt�k… L�thatod, hogy te mind�ssze az egyik �r�gy vagy. – Megragadta Bella kez�t, �s felh�zta a l�nyt a puffr�l. – Gyere! Legal�bb egy �veg vajs�rt szerezz�nk, miel�tt mindet megissz�k.

***

- … �s m�g Ron se hitte el, hogy nem te cselezted ki valahogy a korhat�rvonalat? – k�rdezte Regulus rosszall� �lm�lkod�ssal.

- Eddig csak �tsz�r ism�telte el, hogy nem – f�jtatott Petunia.

Mindketten a sz�nyegen �ltek, egy alacsony, �ltal�ban l�btart�nak haszn�lt asztal k�t oldal�n, az �llukat az �kl�kre t�masztva, �s valah�nyszor egym�sra n�ztek fintorogtak vagy grimaszoltak – �gy t�nt, mindkett�b�l kifogyhatatlan gy�jtem�nnyel rendelkeznek. (Iustus �s Robert legal�bbis kiz�r�lag az�rt szorongtak m�g a Harry melletti fotel karf�in, hogy �ket tanulm�nyozz�k.)

Regulus nyelvet �lt�tt a l�nyra. Meglehet�sen gyenge teljes�tm�ny volt t�le, f�leg mivel Petunia ezt m�r a „j�t�kuk” elej�n els�t�tte. – �n csak most j�ttem ide – jegyezte meg v�dekez�en. – Tudj�tok, mit tudtam meg arr�l a durmstrangos csaj…

- Az�rt olyan kit�z�t nem hordott, ugye? – v�gott k�zbe egy m�sod�ves l�ny.

- Milyen kit�z�t? – Bellatrix arr�bb hessegette Yant �s Perselust, hogy Narcissa meg � a kanap�ra �lhessenek.

- Potter a b�n�k bajnoka, szurkolj Cedric Diggorynak, a Roxfort igazi bajnok�nak – felelte Lucius szinte unottan, azt�n Narciss�hoz fordult, �s elvigyorodott. – A „fiunk” csin�lta. Meg kellett volna neveln�nk – cs�v�lta a fej�t.

Harry m�s esetben r�v�gta volna, hogy az a Lucius �s Narcissa kifejezetten el�gedettek lettek volna Draco tr�f�j�val (�s sz�, ami sz� t�nyleg �gyes gy�rtm�ny volt az az �tokverte kit�z�, az �vfolyamukb�l tal�n csak Hermione lett volna k�pes hasonl�t k�sz�teni). Azonban tudta, hogy a t�le egy karny�jt�snyira �l� fi� is t�k�letesen tiszt�ban van ezzel, �s a k�r�l�tt�k felcsap� vid�m nevet�s bizony�totta, hogy felesleges �s �nnepront� lenne minden tov�bbi megjegyz�s.

- Jaj, Bella – csapott a homlok�ra Regulus –, Sirius �zent neked.

Bellatrix �rdekl�dve vonta fel a szem�ld�k�t. – Igaz�n? – Ismerve az unoka�ccs�t nem sok j�ra sz�m�tott.

- Jah – sz�lt k�zbe Yan –, a majmocska – mutatott Regulusra – odaj�tt vacsora ut�n, hogy kics�folja a b�tyj�t a t�kleves attrakci�ja miatt…

Narcissa a tenyer�t a sz�j�ra tapasztva pr�b�lta elfojtani a nevet�st.

- Miut�n le�ll�tottuk… mindkett�t, Sirius k�rte, mondja meg neked…

- … hogy ha valamelyik pr�b�n felfalna egy bestia… Tudod, Peter eml�tette neki, hogy r�gen el�szeretettel haszn�ltak akromantul�kat, kim�r�kat… egyszer m�g a kezdet kezdet�n �ll�t�lag egy vak baziliszkuszt is… sz�val megtartan� eml�kbe a sepr�det. �gyis te tan�tottad rep�lni…

- De nem a mostanin – vitatkozott Bella d�h�sen. – K�l�nben is ny�ron �j sz�ria j�n ki a J�lsep-R-b�l. Egy szav�ba ker�l, �s…

- Sok szav�ba – sz�rta k�zbe Regulus.

- … �s megkapja.

- T�rgyald meg vele – fordult el t�le a kisfi�, elutas�t� legyint�ssel –, �n csak a bagoly voltam.

Lucius megk�sz�r�lte a tork�t, �s el�rehajolt, hogy l�ssa Bellatrixot. – Leford�tva… – kezdte vontatottan – Sirius szerint nincs es�lyed megnyerni a Tus�t?

Regulus lend�letesen megr�zta a fej�t. – A b�ty�m nem �gy m�k�dik. Nagyon is b�szke a mi Bell�nkra, de ink�bb leharapn� a nyelv�t, minthogy ezt b�rkinek is beismerje, az�rt besz�l �gy.

Narcissa cs�p�re tette a kez�t, �s harciasan hordozta k�rbe a pillant�s�t a t�bbieken. – Mi�rt, ti �gy l�tj�tok, a n�v�rem nem gy�zhet? – k�rdezte sz�monk�r�en.

- Ellenkez�leg – tiltakozott azonnal Lucius. – Hiszen er�s…

- Elsz�nt – kontr�zott Stephen, aki a kviddicscsapat tagjak�nt igencsak sok tapasztalatot szerzett ezen a t�ren. (�s akinek a sz�j�b�l az el�bbi jelz� kor�bban legfeljebb panaszk�nt hangzott el.)

- Ravasz – r�ntotta meg a v�ll�t Perselus –, elv�gre mardek�rosok vagyunk.

Bellatrix beh�zta a nyak�t, �s pirulva hallgatta a felsorol�st.

- De nek�nk persze fogalmunk sincs, milyen egy igazi bajnok – s�hajtott Kyra. – K�z�l�nk valaki viszont az volt, �s ismert m�sik h�rmat.

Iutus vid�man – �s er�teljesen – h�tba v�gta a gyan�tlan Harryt. – �gy van.

Lucius sz�rakozottan b�logatott, majd mikor m�r mindenki a feszeng� heted�vest figyelte, feltette a k�rd�st: – Mit gondolsz, Harry?

Bellatrix kiss� el�red�lt, �s a tekintet�t aggodalmasan a fi�ra f�ggesztette.

Harry sz�tlanul n�zte �t egy darabig, azt�n elmosolyodott. – Jobb bajnokot nem is k�v�nhatn�nk.