17. fejezet: Csal�d, csal�d...

A k�rny�kbeliek b�szk�n �ll�thatt�k, hogy Dursley�k, ak�rcsak �k, t�k�letesen norm�lisak. Ide�lis tagjai egy r�gi, j�l m�k�d�, mondhatni patin�s k�z�ss�gnek. Mr. Dursley – az egyik – egyed�l nevelte k�t tin�dzserkor� gyermek�t, miut�n a feles�ge elhagyta egy m�sik f�rfi�rt. „Botr�nyos” – fintorogtak a tiszteletrem�lt�, id�sebb asszonyok. „Felfoghatatlan” – s�p�toztak �lszenten a hajadonok. A csal�d London belv�ros�b�l k�lt�z�tt ebbe a k�ls� ker�letbe, �s jelenleg Mr. Dursley k�lf�ldr�l nemr�g hazat�rt b�tyja is vel�k �lt. „Szint�n n�tlen.” Ez volt a m�sik, igen gyakran �s pirulva elsuttogott t�j�koztat�s.

A gyerekeket is kedvelt�k. A fi� bar�ts�gos volt, mindenkivel ny�lt �s seg�t�k�sz. A l�ny kicsit z�rk�zottabb. A megfigyel�sek szerint – amik term�szetesen meglehet�sen alaposak voltak – alig mozdult ki otthonr�l. N�h�nyan azt rebesgett�k, szerelmi csal�d�s �ll a h�tt�rben, de akadt, aki azt a sokkal sz�vszor�t�bb elm�letet hangoztatta, hogy k�ptelen kiheverni az anyja �rul�s�t. Az asszonyr�l azonban – „�rthet�…” – egyik Dursley-csemete sem besz�lt…

A vir�g�gy�sban t�rdepl� �sz haj�, pirospozsg�s f�rfi felegyenesedett, �s vid�man odaintett a j�rd�n s�t�l�, bev�s�rl�szatyrokat cipel� k�t alaknak.

- J� napot, Mr. Dursley! Szervusz James!

- J� napot, Mr. Peedbury! – felelt�k azok k�rusban, egyforma b�jvigyorral, amit Harry amint a h�tuk m�g�tt tudhatt�k a lelkes szomsz�dot, r�gvest let�r�lt az arc�r�l.

- Teljesen biztos vagy benne, hogy m�g nem kell lel�pn�nk innen? – �rdekl�d�tt morcosan. Hetek �ta a meg�rt�, szolg�latk�sz, mugli fi�t alak�totta, megismerkedett a leend� matematika tan�r�val (Sirius egyszer egy vacsora alkalm�val azt tal�lta mondani, hogy �sszel abba a k�z�piskol�ba �ratja „a b�b�jos fiatalembert �s az �des kis Bell�t”, ahol Mrs. Thomson dolgozott), n�h�ny j�v�beli oszt�lyt�rs�val, akik k�z�l az egyik ideges�t�en gyakran faggatta a „h�g�r�l”, �s m�g az utc�cska j�p�r sz�v�lyes, ragaszkod� term�szet� lak�j�val. Az�ta pedig t�rt, mosolygott, csevegett, �s a nyelv�re harapott valah�nyszor ki akart cs�szni a sz�j�n egy-egy cs�p�s megjegyz�s…

- Semmi nem k�nyszer�t r�.

- M�lt h�ten Mr. Thomson megpr�b�lt beszervezni a sz�nj�tsz� csoportj�ba… vagyis azt k�rte, p�ntekenk�nt ugorjak be d�szletet bark�csolni, mert szerinte az j� m�ka, �s megk�nny�ti a beilleszked�st… Nem mintha az�rt k�l�n�sebben t�rn�m k�ne magam. Ezek val�s�ggal beszippantj�k az embert – motyogta, azt�n �l�nkebben folytatta: - �s el�bb-ut�bb Mrs. Bluevet is, tudod, aki azt a tavaszv�gi v�s�rt szervezi, megk�rny�kez valami hasonl� aj�nlattal…

- Majd elhintem, hogy pocs�k a k�z�gyess�ged.

Harry a fej�t cs�v�lta. – Az sajnos nem lesz el�g, Freddie b�csi.

- Kellene egy n�v is – jegyezte meg Joas.

- Ez a legkevesebb, nem? Pansy ritk�n kock�ztatta meg, hogy Sirius jelenl�t�ben belesz�ljon a besz�lget�sekbe. Egyr�szt meglehet�sen nagy �nuralmat k�vetelt elviselni a f�rfi s�t�t pillant�sait �s a megvet� horkant�sokat meg mordul�sokat, m�sr�szt nem akart fesz�lts�get sz�tani azzal, hogy �ll�sfoglal�sra k�nyszer�ti Joast �s Harryt. – Lehet b�rmi. Collins, McPherson…

- Dursley – v�gott k�zbe Sirius ridegen, �s mikor mindenki fel�je fordult, megism�telte: - A Dursley j� lesz.

- Honnan jutott eszedbe? – k�rdezte Harry, akinek felt�nt a k�l�n�s hangs�ly.

Sirius megr�ntotta a v�ll�t. – Ha j�l tudom, �gy h�vj�k a nagyn�n�d f�rj�t. A sz�leid eml�tett�k m�g valamikor r�gen.

- Rendben. – Joas maga el� h�zott egy pergament az asztalra sz�rt kupacb�l, �s t�bbsz�r le�rta a nevet egym�s al�, hogy hozz�szokjon �s l�ssa, hogyan fest. – Teh�t Dursley.

N�h�ny �jabb pr�ba ut�n Harry �szrevette, hogy a f�rfi egy keresztnevet is biggyeszt a m�sik el�. K�zelebb hajolt, hogy elolvashassa. – Alphred Dursley?

- Az Alphardb�l – b�lintott Joas. – �gy h�vt�k a b�ty�mat – f�zte hozz�, hogy Pansy is �rtse.

Harry h�trad�lt a sz�k�n �s s�hajtva kijelentette: - �n azt hiszem, maradok James.

Sirius n�zte �t egy darabig, azt�n megsz�lalt: - Evan, ha m�r ilyen alapon v�lasztunk. A rokonaimnak �gyse olyan neve van, amit muglik�nt haszn�lhatn�k, �s nem is szolg�ltak r�, hogy tiszteletb�l b�rmelyik�k�t k�lcs�nvegyem. – Fogta a pergament, amire eddig Joas p�ld�j�t k�vetve Harry firk�lgatott, �s siet�s mozdulatokkal az Alphred �s a James al� kanyar�totta: Evan Dursley.

- Pansy? – sz�l�totta meg a l�nyt Joas.

Pansy nyitotta a sz�j�t, hogy v�laszoljon, de Sirius megel�zte.

- �n tudok egy megfelel�t – mondta rosszindulat� vigyorral. – Bella. Miel�tt m�g b�knak venn�d, mint a Bellatrix bec�zett form�ja.

- Kiv�lasztott�k, kik legyenek a bar�taim, milyen szakk�r�kre j�rjak, mi legyen a hobbim…

- T�lzol – sz�rta k�zbe Joas, de Harry nem figyelt r�.

- �s azt hiszem – fejezte be suttog�ss� halk�tott hangon -, hogy m�r megtal�lt�k a j�vend�belimet is.

Joas j��z�en felnevetett, mire a mellett�k elkerekez� Roger Peedbury sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott, b�r a fi� nem tudhatta, mir�l volt sz�.

- Igaz�n? – k�rdezett vissza. – �n �gy hallottam, Mrs. Egbert �s Mrs. Rose �sszekapott rajtad.

- Ez egy�ltal�n nem vicces – morogta Harry s�rt�d�tten, de � is tiszt�ban volt vele, milyen keveseket gy�zhetne meg a kijelent�s igaz�r�l. – Sokkal egyszer�bb lett volna, ha Pansyvel kicsit id�sebbnek hazudhatjuk magunkat, �s azt mondhatjuk, hogy nem is tudom… h�zasok vagyunk.

Pansy megp�rd�lt Harry el�tt. – Mit sz�lsz? Csinos vagyok?

Harry elmosolyodott, �s �pp v�laszolt volna, mikor Sirius r�mordult: - � mostant�l a testv�red.

A sz�ke l�ny erre duzzogva �sszecs�cs�r�tette az ajk�t, �s �sszefont karral lehuppant a Harry melletti sz�kre.

- Elismer�sre m�lt� var�zslat – mondta a fi�, miut�n t�ntet�en ism�t v�gigm�rte a l�nyt.

Joas egy b�lint�ssal fogadta a dics�retet, azt�n a saj�t von�sait kezdte alak�tgatni.

- �r�l�k, hogy tetszik – jegyezte meg Sirius, kiv�vva Harry �s Pansy megr�k�ny�d�tt pillant�s�t. – Mert az ikertestv�rek�nt te is nagyj�b�l �gy fogsz kin�zni.

Harry Pansyre sand�tott, �s vigyorogva megr�ntotta a v�ll�t. – Magadr�l se feledkezz meg! Az ap�nk vagy…

- Sajn�latos, hogy nem r�m �t�ttetek – ment bele Sirius a tr�f�lkoz�sba. – �n ugyanis ink�bb r� fogok hasonl�tani – mutatott Joasra, akinek imm�r vil�gosbarna haja �s s�r� szak�lla volt.

- K�ts�gtelen, hogy a te szempontodb�l k�nyelmes megold�s lenne, de Sirius nem viseln� el. Csoda, hogy �gy-ahogy megt�ri Pansyt. Gondolni se akar arra, hogy te esetleg kedvelheted.

Harry szeme megvillant. – Mi�ta fogalmazol ilyen �vatoskod�an? – Megv�rta, hogy a hazafele tart�, a tulajdonosokn�l k�tszer nagyobb iskolat�sk�t cipel�, csacsog� gyerekcsapat elhaladjon mellett�k. – Nincs semmif�le esetleg, �s term�szetesen kedvelem. – Befordultak a h�zukhoz vezet� k�vekkel kirakott utc�csk�ra. – Sirius is tudja, �s t�ny, hogy sz�rja a szem�t, de ezt m�g k�pes megem�szteni. Amit�l � f�l, az az, hogy Pansy t�bbet jelent sz�momra egy sz�vets�gesn�l… vagy bar�tn�l.

- �gy van? – k�rdezett r� Joas, mik�zben kulcscsom�t hal�szott el� a zseb�b�l.

A fi� megvonta a v�ll�t. – Nem �rek r� ilyesmin elm�lkedni – felelte z�rk�zottan.

Az el�szob�ba �rve lepakolt�k a szatyrokat. Harry k�nnyed�n kib�jt a kab�tj�b�l, �s �pp felakasztotta volna a fogasra, mikor a h�z belsej�b�l kisz�r�d� inger�lt hang meg�t�tte a f�l�t.

- Mi�rt nem b�rsz odafigyelni?!

Joasszal egym�sra pillantottak.

- Jaj ne, m�r megint – jegyezte meg a fi� f�jdalmas arccal.

A f�rfi leeresztette a kez�t – m�g csak f�lig gombolta ki a kab�tj�t -, �s a folyos�ra vezet� ajt� kilincse fel� ny�lt. – V�lasszuk sz�t �ket – javasolta -, miel�tt igaz�n belelend�ln�nek.

***

Pansy �s Sirius egym�st�l karny�jt�snyira �lltak a konyha k�zep�n, �s haragt�l villog� szemekkel meredtek a m�sikra. A l�ny hossz�, az eg�sz ruh�j�t eltakar�, foltos k�t�nyt viselt (sz�ks�ge volt r�, mivel f�leg kezdetben, a legalapvet�bb feladatokkal is meggy�lt a baja), a f�rfi ujjaira pedig t�sztadarabok ragadtak, �s a karja szinte k�ny�kig lisztes volt. Joas �s Harry a boh�zatba ill� k�p l�tt�n elk�pzelni se tudt�k, hogy azok ketten hogy vehetik komolyan egym�st.

Pansy �nk�ntelen�l is l�bujjhegyre emelkedett, �s kiss� f�rfi fel� hajolt. – Sz�val csak mert l�ny vagyok, v�gezzek �n minden h�zimunk�t?!

- Legal�bb vessz�k valami hasznodat – vicsorogta Sirius.

Joas er�lyesen megk�sz�r�lte a tork�t. – Nem gondolj�tok, hogy ez m�r sz�nalmas?

Pansy gyorsan v�gigm�rte a f�rfit meg Harryt, azt�n zavartan lehajtotta a fej�t, Sirius ellenben felb�sz�lve p�rd�lt Joas fel�.

- Neked van t�relmed hozz�. – A kez�vel lend�letesen Pansy fel� intett. – Mi�rt nem maradsz itt vele te, ahelyett hogy odakint s�tafik�lsz? – L�legzetv�telnyi sz�netet tartott, majd sz�monk�r� t�nusban hozz�tette: - K�l�nben is, mi tartott ennyi ideig?

Harry elvigyorodott, Joas pedig tov�bb gombolta a kab�tj�t, mik�zben lerogyott egy k�zeli sz�kre.

Sirius d�bbenten pislogott. – Most meg mi…?

- Az utols� mondatatot nem kellett volna – vil�gos�totta fel Harry, majd elindult az el�szob�ban hagyott szatyrok�rt.

Sirius grimaszolva l�pett a csaphoz, hogy kezet mosson. – Komolyan k�rdeztem. Ennyi id� alatt h�romszor megj�rhatt�tok volna…

- Nem volt okunk rohanni – vont v�llat Joas. – Gy�ny�r� id� van, �s am�gy is, hogy vette volna ki mag�t, ha fak�pn�l hagyunk mindenkit, aki megsz�l�t, l�tsz�lag az�rt, hogy a h�zba h�z�dva �cs�r�gj�nk eg�sz d�lut�n? Az „�, hogy van, Mr. Dursleyre?” m�gse v�laszolhatom, hogy „Eln�z�st, de Jamesnek �s nekem most sietn�nk kell. Hiszen tudja, hogy van az, ha a valaki arra k�sz�l, hogy elpuszt�tsa a valaha �lt legveszedelmesebb feketem�gust, a nyak�n az �t �ld�z� var�zsvil�ggal.”

Pansy felkuncogott, �s kiv�telesen meg se pr�b�lta leplezni a vid�ms�g�t.

Sirius keze �k�lbe szorult. – J�l van… – d�nny�gte.

- Err�l jut eszembe… - Joas fel�llt �s a sz�k t�ml�j�ra ter�tette a kab�tot. – Dolgunk van. Pansy!

A l�ny felny�g�tt. – Ink�bb Harryvel… – cs�szott ki a sz�j�n meggondolatlanul. (A roxforti p�rbajaik ut�n soha nem gondolta volna, hogy valaha azt fogja k�v�nni, b�rcsak a fi�val gyakorolhatna, de az�ta �j, f�j� tapasztalatokat szerzett, amik mind azzal a tanuls�ggal szolg�ltak, hogy Joas Black sokkal de sokkal k�m�letlenebb Harryn�l.)

- Harrynek edzenie kell. Nincs ideje arra, hogy veled j�tszadozzon – jelentette ki Sirius h�v�sen.

Pansy �sszepr�selte az ajk�t, kioldozta a k�t�ny csom�j�t, majd az asztalra dobta az �sszegy�rt ruhadarabot, �s kivonult a konyh�b�l. A k�sz�b�n a szatyrokat szorongat�-lebegtet� Harrybe botlott, aki �rtetlen�l b�mult a mag�ban szitkoz�d� l�ny ut�n.

***

A pinc�t sziv�rv�nyos villan�sok t�lt�tt�k be, melyekhez a k�t ugr�l�, hajladoz� alak ny�g�sei �s zih�l�sa szolg�lt al�fest�s�l.

Harry kifejezetten �r�lt, hogy ezeknek a fajta a p�rbajoknak a c�lja nem a miel�bbi gy�zelem volt. (Kicsi kor�t�l kezdve rendszeresen volt r�sze ilyen, a val�s�gost�l lefoly�s�t tekintve n�mileg elt�r� k�zdelmekben. „Bevethetsz b�rmit, �tv�ltoztat�st, b�b�jokat… Megl�tod, t�bb harcban alkalmazhat� var�zslat van, mint k�pzeln�d” – mondta Joas annak idej�n.) Pr�b�lt keszty�s k�zzel b�nni Siriusszal, biztos�tani, hogy ne �rje t�l nagy ig�nybev�tel, �s fokozatosan nyerhesse vissza a testi �s a m�gikus erej�t…

- Ne akarj k�m�lni! – ord�tott r� Sirius. – �n biztos nem foglak, �s ezzel a viselked�ssel csak tov�bb d�h�tesz.

Harry �sszeszor�totta a fog�t, �s �jra meglend�tette a p�lc�j�t, az el�z�n�l j�val er�teljesebb �tkot k�ldve a keresztapj�ra. Sirius megt�ntorodott, de azonnal vissza is nyerte az egyens�ly�t �s viszonz�sul r�mdenev�r ront�st sz�rt a fi�ra.

Egy �tlagos aurornak vagy Rend-tagnak – egy hal�lfal�nak meg v�gk�pp – nem jutott volna esz�be ilyesmivel k�s�rletezni. (B�r Siriusnak m�r mindegyik�j�kkel kapcsolatban akadtak meglep� tapasztalatai.) Egyszer�en az�rt, mert ezt amolyan „gyerek”-var�zslatnak k�nyvelt�k el. P�rbajszakk�r�k�n oktatt�k, a Rictumsempra �s a Tarantallegra mellett, �ppen ez�rt sokan hajlamosak voltak azokkal sorolni egy kateg�ri�ba – persze bizonyos fokig ez helyt�ll� v�leked�s volt: �les harcban mindegyik figyelemelterel�st szolg�lt -, �s �gy tekinteni r�, mint ami alkalmas h�zast�rsi vit�k meg egy�b konfliktusok kezel�s�re, de semmi t�bb.

A hivatalos tananyagban nem is szerepelt – b�r Sirius tudta, hogy Flitwick p�ld�ul, ha teheti, bemutatja a di�koknak �s elsaj�t�ttatja vel�k -, a k�zismert ront�sokn�l n�mileg nehezebb volt a hozz� tartoz� bonyolult p�lcamozdulat �s a megk�v�nt nagyfok� koncentr�ci� miatt.

Harry pajzsot vont kettej�k k�z�, m�g szitkoz�dva elv�gezte a felold�-b�b�jt, megt�rve ezzel a p�rbaj lend�let�t.

Sirius alap�ll�st vett fel, �s enged�lyezett mag�nak egy fut� vigyort, mik�zben a fi� k�szk�d�s�t figyelte. A csapkod� sz�rnyak v�g�l elv�ltak Harry arc�t�l, majd b�nultan a padl�ra hullottak, ahol azonnal porr� omlottak sz�t.

- Megy ez neked gyorsabban is – cs�fol�dott Sirius.

Harry m�g nem sz�ntette meg a pajzsot t�pl�l� b�b�jt; a finoman vibr�l� m�gia-fal m�g�l villantott fenyeget� mosolyt a f�rfira. – Ugye tudod, hogy most elkaplak?

- Ne csak a sz�d j�rtasd! – tan�csolta Sirius kaj�n �lvezettel. – Arra Stan Shunpike is k�pes. Ink�bb mutass v�gre valamit!

A pajzs eleny�szett, azzal egyid�ben pedig ez�stsz�n� sug�r r�ppent Sirius fel�. A f�rfi egy m�sik �tokkal elt�r�tette Harry�t, �s az �sszefon�dott var�zslatok a falba csap�dtak, ahonnan t�rmel�k hullott a padl�ra.

Harry �tnak ind�tott egy k�t�z�-b�b�jt, majd m�g a keresztapja figyelm�t ez foglalta le, a leveg�be emelte a t�gl�kb�l kiszak�tott darabk�kat, �s f�rfi fel� rep�tette. Sirius h�traugrott az �les t�glaforg�csok �tj�b�l, de amint a cip�je talajt �rt, �rezte, hogy valami baj van. Nem a szil�rd padl�n landolt, hanem bok�ig s�llyedt valami ragad�s, s�t�tsz�rke massz�ba.

- Sima �tv�ltoztat�s. Neked nem okozhatna gondot – g�nyol�dott Harry, de r�gt�n el s hallgatott, mert k�nytelen volt a fel� sz�guld� �tok-tri�ra �sszpontos�tani.

Mik�zben oldalra vet�d�tt, enyh�tette a szor�t�st a p�lc�j�n, mire a Siriust fogvatart� anyag ism�t hideg, k�rlelhetetlen betonn� szil�rdult.

- Hopp�! – d�dolta Harry a f�ld�n fekve. – Ebb�l vajon hogy m�szol… - Arr�bb hengeredett, �pp csak p�r centivel ker�lve el Sirius nem t�l sz�v�lyes „v�lasz�t”.

A f�rfi ek�zben visszaford�totta Harry transzform�ci�j�t, de kiverg�dni az imm�r ismer�s massz�b�l nem maradt ideje: a tarol�-�tok a f�ldre tasz�totta, majd l�thatatlan ujjak t�pt�k ki a p�lc�j�t a kez�b�l.

Sirius �szt�n�sen ut�na kapott, azonban csak az �res leveg�t markolta.

- Csak nem ezt… - Harry hangja k�h�g�sbe fulladt - … ezt keresed? – H�ton hevert, a pince m�sik sark�ban, �s gy�zedelmesen emelte fel a Siriust�l zs�km�nyolt p�lc�t.

Sirius fel�lt, �s percekig sz�tlanul, lihegve meredt maga el�. Harry m�lyet l�legzett, �sszeszedve a marad�k erej�t, �s talpra sz�kkent, �m a lend�lete ezzel el is fogyott.

- Ez… j� volt. – Sirius felemelte a fej�t – hajtincsei csapzottan tapadtak a homlok�ra -, �s kih�v� vid�ms�ggal pillantott a fi�ra.

Harry a t�rdeire t�maszkodva kapkodott leveg� ut�n, �s egyel�re csak arra volt k�pes, hogy b�lintson, �s kipr�seljen mag�b�l egy mosolyt.

Sirius vigyora ragadoz�iv� v�lt. – K�szen �llsz m�g egy k�rre?

***

Pansy feljajdult, mikor a hamutart� a v�ll�nak �t�d�tt. „Persze, magamnak k�sz�nhetem.”

A v�d�- �s fed�b�b�jok t�mkeleg�vel ell�tott nappaliban gyakoroltak, neki pedig az az �tlete t�madt, hogy felhaszn�lja a sarkokba halmozott t�rgyakat Joas ellen. (Harry n�ha mes�lt neki arr�l, milyen tr�kkel gy�zte le a keresztapj�t az aznapi p�rbajuk sor�n, vagy �pp ellenkez�leg: mik�nt kapott ki t�le.) Pansy az � p�ld�j�n felbuzdulva porcel�nfigur�kkal, krist�lypoharakkal �s a szoba egy�b kieg�sz�t�ivel ind�tott sz�gyenteljes kudarcba fullad� rohamot.

Az ajk�ba harapott – r�szben d�h�ben az �nk�ntelen reakci�, r�szben a nem csitul� f�jdalom miatt -, �s az ellenfel�re pillantott.

Joas �tmenetileg felhagyott a t�mad�ssal, de amint �szrevette, hogy a l�ny figyel – b�r nyilv�nval�an tan�cs�rt vagy kioktat�sra sz�m�tva n�zett r� -, teket�ri�z�s n�lk�l �jabb, ez�ttal m�regz�ld �tkot k�ld�tt fel�.

Pansy h�trah�k�lt ijedt�ben, de ugyanebben a pillanatban, az elm�lt hetekben kifejl�d�tt reflexnek engedelmeskedve, pajzsot r�ntott maga el�. A pulz�l� m�gikus er�t�r felem�sztette ugyan az �tkot, de azonnal �ssze is roskadt.

- Tabium volt. Ahhoz ez gyenge – t�j�koztatta Joas, mik�zben csak �gy mell�kesen meglend�tette a p�lc�j�t.

Pansy nem ismerte fel a feket�n izz� var�zslatot, de �szt�n�sen m�s t�pus� falat b�v�lt arra sz�m�tva, hogy Joas az el�z� h�tr�nyait pr�b�lja demonstr�lni.

- J�. Viszont a hal�lfal�k nem tan�t�si c�lzattal v�lasztj�k majd meg, mivel t�madjanak.

Pansy haragosan csikorgatta a fog�t. - Jug… - Az els� sz�tag ut�n k�nytelen volt f�lbeszak�tani a var�zslatot egy �jabb pajzsb�b�j kedv��rt.

Joas helytelen�t�en h�zta el a sz�j�t. – Ha nonverb�lisan csin�ln�d, id�t nyern�l.

A Roxfortban hatod�vt�l kezdve tanultak n�ma var�zsl�st, tulajdonk�ppen az �sszes olyan �r�n, ahol szok�s volt p�lc�t haszn�lni, �s Pansy �gy gondolta, eg�sz sz�pen fejl�dik ezen a t�ren. Valamennyi �tok, ront�s, b�b�j �s transzform�ci� siker�lt neki, �ltal�ban n�h�ny pr�b�lkoz�s ut�n, ha meg nem, f�lrevonult a k�nyvt�r egyik szeglet�be, vagy �jjel leosont a klubhelyis�gbe, �s addig gyakorolt, m�g a m�gia nem engedelmeskedett az akarat�nak.

Mindez viszont kiz�r�lag a „steril” iskolai �s otthoni k�rnyezetben m�k�d�tt, p�rbaj k�zben ugyanis k�ptelen volt a megfelel� koncentr�ci�ra. A var�zslatok egyetlen �ga, aminek a b�b�jait m�r tudta azonnal �s k�l�n�sebb r�k�sz�l�s n�lk�l alkalmazni, a pajzs-id�z�s volt.

- Ne csak v�dekezz! – kiab�lt r� Joas, mikor a k�vetkez� �tk�nak ez�st f�nye sz�tolvadt Pansy m�gikus fal�n.

A l�ny kifulladva, haragt�l �s sz�gyent�l �g� arccal engedte lejjebb a p�lc�t tart� kez�t. – Ha id�t hagyna…

- Ha id�t hagyn�k, nem �rn�nk semmit ezzel az eg�sszel – v�gott k�zbe Joas inger�lten. – Ha pedig egy igazi ellenf�l v�rja meg, hogy �sszeszedd magad, az r�gen rossz, mert a te esetedben azt jelenti, vesztett�l �s m�r csak j�tszanak veled.

A l�nyt figyelve Joas nehezen tudta volna eld�nteni a val�sz�n� reakci�k k�z�l – s�r�s, ord�t�s, sikoly -, melyik fog majd gy�zedelmeskedni. Pansy elm�j�nek v�delme m�g kitartott, �m meglehet�sen gyenge �s zil�lt volt. „M�g egy dolog, amin jav�tanunk k�ne.” L�tta azt is, a l�ny legsz�vesebben miket v�gna a fej�hez (k�l�nb�z� kem�ny �s �les t�rgyakat meg s�rt�seket vegyesen).

Pansy ebben a pillanatban v�lasztotta ki az egyiket az �cs�rl� mondatok k�z�l. – Maga…

- … igaz�n csapnival� tan�r vagyok – fejezte be a f�rfi k�z�ny�sen.

Pansy tehetetlen�l fel�v�lt�tt, �s meglend�tette a p�lc�j�t.

Egyszer� h�tr�ltat� �rt�s volt, Joas megal�z� k�nnyeds�ggel v�dte ki. – Att�l tartottam, sose siker�l ezt kicsikarnom bel�led – vigyorodott el, majd elkapva Pansy k�rd�, meglepett pillant�s�t t�rgyilagos hangon magyar�zni kezdte: - El akartam feledtetni veled azt a… Nem is tudom a roxfortiak sulykolt�k-e bel�d vagy magad int�zted-e el… Sz�val azt a leck�t, hogy a nonverb�lis var�zsl�shoz minden�ron �sszpontos�tanod kell. Az alapok elsaj�t�t�s�n�l persze sz�ks�g van r�, de te azon r�g t�l vagy. – P�rbaj�ll�st vett fel. – A k�vetkez� szintre el�bb-ut�bb eljutn�l egyed�l is, azt viszont nincs id�nk kiv�rni. Ez a m�dszer, ha nem is k�m�letes, hat�sos.

Pansy kelletlen�l b�lintott, �s ut�nozta a f�rfi testtart�s�t.

- Remek. Folytassuk!

***

A kis asztal k�r�l �l� n�gy emberb�l h�rom ahhoz sem �rzett el�g er�t mag�ban, hogy rem�nyvesztett b�mul�s helyett felemelje a k�st �s a vill�t, hogy neki�llhasson a vacsor�nak, Joas viszont szemtelen�l friss �s j�kedv� volt, ami�rt Harryt�l �s Siriust�l is nem egy sanda pillant�st zsebelhetett be, Pansy pedig egyenesen szem�lyes s�rt�snek tekintette ezt a viselked�st.

- Eszembe jutott valami – k�z�lte a f�rfi, mik�zben vizet �nt�tt mag�nak. – De nem tudom, lenne-e kedvetek meghallgatni, vagy v�rjak vele holnapig.

- Ha m�r belekezdt�l, mondd! – sz�lt r� Sirius mogorv�n.

- Jobb lett volna holnap – komment�lta a f�rfi a m�sik cseppet sem kedves megnyilv�nul�s�t.

- Ne csig�zz! – noszogatta Harry j�t�kosan, hogy elej�t vegye a veszeked�snek.

Joas elmosolyodott felismerve a nyilv�nval� sz�nd�kot. – El k�ne menn�nk a Grimmauld t�rre.

Sirius �pp enni kezdett volna, de ennek hallat�n inger�lten lecsapta a vill�t. – Minek?

- K�r�ln�zni, mivel…

- Nincs ott semmi – szak�totta f�lbe Sirius. – Csak por, r�gcs�l�k… esetleg egy agg, h�borodott h�ziman� – a tekintet�ben s�t�t, zaklatott t�z lobbant -, aki �lland�an a sarkadban j�rna, hogy lehordjon mindennek a v�r�rul�t�l a… Nem fontos. – Zavartan s�t�tte le a szem�t.

Joas figyelte egy ideig, �m �gy t�nt, Sirius nem sz�nd�kozik m�st hozz�f�zni.

- Rengeteg k�nyvetek volt – jelentette ki olyan semleges hangon, ahogy csak tudta. – Nem hinn�m, hogy az unokatestv�reid mindet elhordt�k…

- Majdnem mind a feketem�gi�r�l sz�l – mormolta Sirius, �s tov�bbra sem n�zett r�juk.

Joas b�lintott. – Igen, ezt eddig is sejtettem. – Sirius a k�s�t tologatta, n�ha nekikoccintva a t�ny�rnak, �s a sz�ja g�nyos-szomor� vigyorra h�z�dott. – Viszont azokat sem �rtana tanulm�nyozni.

A m�sik f�rfi vadul kapta fel a fej�t. – Miket besz�lsz?

- Sirius! – Harry megpr�b�lta valahogy lecsillap�tani a keresztapj�t. Ny�lt volna, hogy megszor�tsa a f�rfi v�ll�t, de Sirius el�t�tte a kez�t.

- Amit tudtam, azt m�r mind megtan�tottam Harrynek – magyar�zta Joas. – Azzal nem jutunk el�bbre, ha itt kuksolunk m�g hetekig t�tlen�l.

Pansy, aki – mik�zben �rdekl�dve k�vette figyelemmel a sz�v�lt�st – eddig igyekezett min�l �szrev�tlenebb maradni, felh�borodva kapott leveg� ut�n.

- Kiv�ve t�ged – eg�sz�tette ki Joas az el�z� mondat�t mosolyogva.

- De az nem seg�t el�rni a c�ljainkat, csak kik�sz�b�l egy �jkelet� akad�lyt – jegyezte meg Sirius, aki k�ptelen volt hosszabb t�von felf�ggeszteni a szurk�l�d�st.

- Minden ismeret hasznos lehet. – Joas �gy tett, mintha nem vette volna �szre a k�zj�t�kot. (Az ilyesmiben mind �, mind Harry nagy gyakorlatra tettek szert a n�gyesben t�lt�tt id� alatt.) – Nem el�g tudni, milyen fegyverek vannak a birtokodban, mert igaz�n hat�konyan csakis akkor haszn�lhatod �ket, ha tudod, mi ellen lesz sz�ks�ged r�juk.

Sirius morogva, t�tov�n b�lintott. – Persze, igazad van… - suttogta megad�an.

Joas megk�nnyebb�lten d�lt h�tra a sz�k�n. – Egy�bk�nt is, �ll�tom, hogy amit a csal�dod k�nyvt�r�ban tal�lunk, csak a t�red�k�t mutatja be annak, amivel majd szembe kell sz�llnunk.

Sirius mindk�t kez�vel az asztalra k�ny�k�lt, az ujjait �sszefonta, �s r�juk t�masztotta a homlok�t.

Pansy elk�nzott, moh� tekintettel meredt a k�z�pre pakolt, a vacsora fog�sait k�n�l� k�t t�lc�ra. Az �nycsiklandoz� �telek lassan teljesen kih�ltek – a bel�l�k �raml� g�z �ttetsz�bb �s szakadozottabb lett -, Pansy gyomra pedig k�vetel�z�en kordult meg, �jra meg �jra, aggaszt� m�don egyre gyakrabban.

Harry ideges v�rakoz�ssal pillantott hol Joasra – egy int�st, vagy biccent�st… valamif�le �tmutat�st rem�lve -, hol a keresztapj�ra. M�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy kiragadja a f�rfit a bor�s t�preng�sb�l – ha az ezekben a percekben gondolt valamire egy�ltal�n -, mikor Joas alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t.

Harry s�hajtott, �s a v�llai belet�r�d�en megereszkedtek.

- Bocs�ssatok meg! – sz�lalt meg v�g�l Sirius f�radtan. – Nem a s�t�t var�zslatok miatt hergeltem fel magam. A fen�be is, hisz kor�bban is foglalkoztunk hasonl�val, de… ami a h�zhoz kapcsol�dik, az nekem… Mostan�ban a legtiszt�bb eml�keim k�z� tartoznak, �s egyik se j�. Olyan k�zel vannak, �n… nem tudok vel�k mit kezdeni, nem tudok nekik parancsolni.

Joas komoran hallgatta, azt�n ellentmond�st nem t�r�en jelentette ki: - Akkor is j�nn�d kell. N�lk�led nem mehetn�nk be.

Sirius v�gigh�zta a tenyer�t az arc�n. – Hogyne, a vil�g�rt se hagyn�m ki. – Az arckifejez�se hirtelen megv�ltozott: nyugodt lett, h�v�s, spekul�l� �s cselekv�sre k�sz. – Viszont arra figyelmeztetlek, hogy tal�n velem se lesz olyan egyszer� bejutni, ugyanis fogalmam sincs, engem illet-e a h�z.

- Szerintem igen – mondta Harry, aki �r�mmel fogadta a keresztapja modor�ban v�gbement javul�st, �s hogy meg�rizze ezt az �llapotot, igyekezett mihamarabb tov�bbg�rd�teni a besz�lget�st a tervez�s szakaszba. – Ha a sz�leid nem is r�d hagyt�k…

- M�rget vehetsz r�, hogy nem.

- … k�tlem, hogy az �j tulajdonos – �vakodott kimondani Regulus nev�t, mert azt csak feleslegesen felkavarta volna azokat az �tkos, dementoraj�nd�kozta eml�keket – rendelkezett volna r�la a hal�la el�tt. Akkor pedig… a ti�d.

Sirius undorod� fintort v�gott.

- Bella, James! – Joas kiss� felemelkedett a sz�kr�l, �s v�logatni kezdett Sirius f�ztjei k�z�tt. – Ha b�rki �rdekl�dne a h�tv�gi programotokr�l: megl�togatjuk… valamelyik nagyn�n�teket. �gy k�sz�ljetek, hogy eg�sz napos kir�ndul�s lesz.