11. fejezet: Tollak �s cs�pok

T�lz�s lett volna azt �ll�tani, hogy Tom Denem, �gymond, j� passzban van. Persze, �sszeszedett volt, nyugodt, energikus, hat�rozott �s ha valamelyik di�kj�hoz sz�lt – ez az �tlagosn�l gyakrabban megt�rt�nt, mivel szinte minden napja a kast�lyban val� fel-le futkos�sb�l �llt, ami elker�lhetetlenn� tett bizonyos m�rt�k� �s term�szet� kontaktust –, gondosan �gyelt a szokott rideg-gunyoros hangnem megtart�s�ra… M�gis, akik j�l ismert�k (azaz Yan, Perselus, a Griffend�l-h�z n�gy tagja, valamint – �nmaga legnagyobb riadalm�ra – Harry), l�tt�k az arc�n a ny�zotts�g jegyeit.

- J�l van, uram?

Kellemes, �szi este volt: tintafekete �gbolttal, izz�, ropog� fahas�bokkal a kandall�ban �s a hippogriff-szel�d�t�i amb�ci�kat d�delget� Harry James Potterrel az igazgat�i iroda egyik b�rfotel�ben. (A szob�ba l�p�se pillanat�ban ker�tette hatalm�ba az �rz�s: ahogy Tom f�radts�gt�l �g�, sz�rke szemei r� szegez�dtek, az igencsak hasonl� �lm�ny volt a Csik�cs�rrel val� els� tal�lkoz�shoz. Megtetszett neki a p�rhuzam, ez�rt �gy d�nt�tt, a tov�bbiakban ennek megfelel�en igyekszik kezelni a helyzetet. Hisz, ha tisztelettud� �s higgadt, abb�l rossz nem sz�rmazhat. Ezen elvben b�zva kock�ztatta meg v�g�l az omin�zus k�rd�st.)

- Ragyog�an – mormolta a f�rfi, fel se pillantva az �ppen �rott lev�lb�l. – Dupla annyi szob�t?! Ez nevets�ges! Nevelje meg azokat a finny�s, sznob k�lyk�ket, miel�tt a nyakamra hozza �ket! Mennek a h�zakba, ahogy eredetileg tervezt�k. M�ghogy k�l�n sz�ll�s!

Val�sz�n�leg z�m�ben kijelent� mondatokkal �s az udvariass�gi formul�k betart�sa mellett, de ugyanezt v�zolta a c�mzettnek is.

- Harry – a t�nus, amivel kiejtette a fi� nev�t, hat�rozottan dorg�l�nak t�nt -, az �n dolgom, hogy agg�djak �rted, nem ford�tva.

„Hopp�! A hippogriff borzolja a tollait. Okosabb lesz kicsit h�tr�lni.”

- Hogyne, uram. – A fenti meg�llap�t�s jegy�ben sietett egyet�rteni Tommal, m�g ha val�j�ban �gy is gondolta, az emlegetett �rzelem teljesen �rhet� �s elfogadhat� reakci� a r�sz�r�l.

„Elv�gre kedvelem �t. – Gyan�totta, hogy ha odahaza a hosszadalmas bevezet�t (itteni �lete reg�j�t) n�lk�l�zve ilyen kijelent�st tenne, Madam Pomfrey halad�ktalanul �gyba parancsoln�, a bar�tai sz�vszaggat� jajgat�sa k�zepette. – Ez�rt term�szetes, hogy �rdekel, mi t�rt�nik vele.”

R�ad�sul, ha az a dolog nem t�l szem�lyes – m�rpedig, ha ennyire ny�ltan int�zik, val�sz�n�leg nem az -, �s nem is �ll kapcsolatban olyan fogalmakkal, mint horcrux, hal�lfal�, S�t�t Nagy�r, F�nix Rendje – ez az eshet�s�g sz�ba se j�hetett -, akkor a f�rfi nyugodtan beavathatn� �t is.

„Valami d�gunalmas, adminisztr�ci�s �gy, vagy egy kukacoskod� miniszt�riumi alkalmazottal v�vott lev�l-csata lehet, de nem sz�m�t. Nekem kifejezetten �d�t� volna eff�le csip-csup hercehurc�r�l hallani az otthoni t�boly ut�n.”

B�r az igazat megvallva, se Dumbledore, se Piton – „�s hozz�csaphatjuk m�g a F�nix Rendje tekint�lyes n�vsor�t.” – nem t�rte mag�t, hogy �t t�j�koztassa, pedig ha a saj�t vil�g�ban inform�ci�t akart kicsikarni, hivatkozhatott a Kiv�lasztott mivolt�ra (nem ilyen konkr�tan, ink�bb sz�pen, terjedelmesen k�r�l�rva), de Tomnak m�g ennyi oka se volt b�rmibe is bevonni…

- Hallgatag vagy – jegyezte meg a f�rfi. Nem olvasta �t a levelet, nyilv�n az�rt, nehogy meginogjon �s megb�nja a pap�rra vetetteket, hanem r�gt�n �sszecsavarta, azt�n lepecs�telte.

„�, a hippogriffnek felt�nt, hogy nincs egyed�l, �s most figyelmet akar” – konstat�lta Harry kaj�n mosollyal.

K�nyelmesen elterpeszkedett a fotelben. – Mit szeretne, mir�l mes�ljek?

- Ha nincs kedved hozz�, nem kell besz�lned – r�ntotta meg a v�ll�t Tom. – Csak �pp ez mer�ben szokatlan viselked�s a r�szedr�l.

„N�zel�dik, de mindig visszakapja r�m a tekintet�t. J�.”

- A napjaim �jabban el�g egyhang�an telnek. Azt tudn�m csak mondani, mint ak�rmelyik di�k.

- �jabban?! – Tom �sszefonta az ujjait, �s kiss� el�rehajolt. – Harry, ez a negyedik h�t, amit n�lunk t�ltesz. K�tlem, hogy ilyen r�vid id� el�g volt, hogy hozz�szokj a vil�gunkhoz. M�lt p�nteken m�g f�l tucat kis sz�rnyeteget hozt�l a nyakamra, �s az eg�sz d�lut�nt arra �ldoztad, hogy az eml�keikben m�szk�lj. Sz�momra ez nagyon is arra utal, hogy nem f�ggesztetted fel az �sszehasonl�tgat�st. – �j pergament h�zott maga el�, �s a penn�t a tint�ba m�rtotta. – A fejl�d�s annyi, hogy (a r�csod�lkoz�s mellett) most m�r ink�bb izgalommal, nem pedig inger�lten teszed.

„K�stolgat. Megpr�b�l elijeszteni… Hah, abb�l nem eszel!”

- Mi�rt d�h�tene, hogy az ittenieknek nem kell kereszt�l mennie azokon borzalmakon, amiken a m�saiknak?

- Finom�ts kicsit a megfogalmaz�son! – tan�csolta Tom. – Hergel �s felh�bor�t. – Harry tiltakozni akart, de a f�rfi figyelmeztet�en felemelt keze meg�ll�totta. – Nem tagadhatod. Est�r�l-est�re val�s�ggal berontott�l hozz�m, hogy ajt� �s asztal csapkodva el�ad a legfrissebb „s�relmedet”.

„�s maga t�relmesen v�gighallgatta minden alkalommal. Egy�rtelm� c�lz�s: felsz�l�t�s a meghajl�sra.”

- Rendben, �gy volt – v�laszolta engedelmesen.

„El�gedett, de m�g m�rlegel, viszonozza-e a gesztust vagy sz�tt�pjen?” A m�sodik lehet�s�g persze mind�ssze annyit takart, hogy a f�rfi k�zli, ez esetben, ha nincs ilyen, esetleg egy�b jelleg� megbesz�lnival�juk, Harry �sszeszedel�zk�dhetne �s elindulhatna vissza a pinc�be.

- De hadd jegyezzem meg, csek�lyebb anyagi k�rral meg�szta, mint otthon Dumbledore – mondta a fi� gyorsan, hogy el�be v�gjon a nemk�v�natos reakci�nak.

- Ki kell, hogy �br�nd�tsalak, tombolhatsz, amennyit csak j�lesik, ebben a szob�ban nem tudsz hozz�f�rni olyan holmihoz, amit ne lehetne rendbe hozni egy Repar�val.

„Felszegte a fej�t, ahelyett hogy lehajtotta volna. Nem h�dol be. M�g…”

- Mi�rt? Egy�bk�nt vannak itt �rt�kes cuccok is? – Harry a Siriust�l ellesett „s�v�rg� h�ja”-tekintettel p�szt�zta az irod�t.

- Cuccok… - cs�v�lta a fej�t Tom. – Ami azt illeti, ha az �rt�kest tudom�nyos, t�rt�nelmi, szellemi vagy eszmei vonatkoz�sban �rted, akkor a v�lasz, hogy term�szetesen vannak. Az avatatlan szemnek persze nem t�bbek �sdi kacatn�l… - Eln�z� mosollyal v�rta, hogy Harry abbahagyja a forgol�d�st.

A fi� belet�r�d� s�hajjal nyugt�zta, hogy dac�ra a hat�vnyi harccal tark�tott tilosban j�r�snak, eltemetett titkok feszeget�s�nek, �s a rendszeres Dumbledore-n�l id�z�snek, � is a laikusok t�bor�t gazdag�tja. Az apr�, megbarnult, foltos f�ldg�mb a szekr�ny tetej�n, p�ld�ul �pp�gy lehetett egyszer� „d�szt�rgy”, mint rafin�lt m�gikus szerkezet (ut�bbi esetben ell�tva a legmagasabb szint�, legprec�zebb v�delemmel).

- Amit k�zszeml�re bocs�tok bel�l�k, az messze nem a legk�l�nlegesebb r�sze a „gy�jtem�nynek”.

- Egyszer… ha majd r��r… – Finom (�szrev�tlen�l maradt, k�vetkez�sk�pp medd�) k�s�rlet volt, hogy visszaterelje a besz�lget�st a kezdeti t�m�ra. Harry nem er�ltette tov�bb a dolgot. – Megmutathatna k�z�l�k n�h�nyat. Tudja, olyan t�rlatvezet�sf�le – f�zte hozz� vigyorogva.

„B�kol�s ism�t. Rajta, Csik�cs�r, csin�ld ut�nam!”

Tom is enged�lyezett mag�nak egy fut�, leheletnyi mosolyt, mik�zben meglepetten felvonta a szem�ld�k�t. - Mire v�ljem ezt a hirtelen t�madt szorgalmat? – �rdekl�d�tt.

„���s igen! M�g egyetlen l�p�s, �s Harry Griffgy�z� Potter ki�rdemli a (sebt�ben kre�lt) becenev�t.”

- Vil�g�letemben jobban izgatott a tank�nyveken k�v�li vil�g. Egy�bk�nt is Vold… akarom mondani…

- Voldemort – seg�tette ki Tom j�indulat�an.

Harry fanyar grimasszal b�lintott. „Merlin ty�kjainak a tollas mindens�git! Pedig olyan k�zel volt… B�r… tal�n m�g nincs veszve minden.” – Persze, �. �gy fejeztem volna be, hogy nyilv�n nem a B�b�jtan halad�knak oldalair�l szemezgetett, mikor megtervezte, mif�le m�gikus akad�lyokat hozzon l�tre a horcruxai �rz�s�re meg a hal�lfal� gy�l�shelyek �s b�rt�n�k elrejt�s�re. – M�ly leveg�t vett. – Az�rt visszakoztam, mert nem szeretn�m, hogy azt higgye, azzal gyan�s�tom, a fekete m�gi�val kac�rkodik, �s…

- Voltak�ppen… - Tom t�n�dve d�lt h�tra a magas t�ml�j� fotelben, Harry pedig elkereked� szemekkel b�mult r�. – M�g az els� eszmecser�nkkor mondtam neked, hogy ahhoz, hogy kell� alaposs�ggal tanulm�nyozhassam a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�re kifejlesztett m�dszereket, ki kell ismernem �s meg�rtenem azt, ami ellen l�trehozt�k �ket.

- Oh, vil�gos – lehelte Harry enyhe g�nnyal.

- Akkor se b�rtalak meggy�zni, hogy igazam van – jegyezte meg Tom csendesen.

„Fel�ledt a rem�ny – d�rzs�lte a fant�zia-Harry vidoran a tenyer�t. – A pillant�s�t a f�ldre ford�tja… Lassan hajlik a t�rde…”

- Tan�thatn�lak – mondta az igazgat� v�ratlanul, �s ezzel kiragadta a fi�t az eml�kb�l, amelyben Harry a l�legzetvisszafojtva figyel� roxfortosok gy�r�j�ben, remeg� sz�vvel b�kol Csik�cs�r el�tt.

- Tess�k?! – h�ledezett a fi�. – Mire?

- Szerintem akad egy s m�s, ami m�g sz�modra is �jdons�gk�nt hathat – v�gta r� a f�rfi inger�lten. – Teh�t hogy mire? F�benj�r� �tkok, a sz�tszak�tott l�lek t�rgyakba z�r�sa, hogy a szaftosabb ter�leteket ne is eml�tsem…

- Ok�, eln�z�st – d�nny�gte Harry morcosan. – Azt k�ri, adjak egy es�lyt az elm�let�nek?

- Nem egyszer�en elm�let – jav�totta ki Tom. – Alkalmaztam az �r�imon, �s ha a volt di�kjaim k�l�n�sebb haszn�t nem is veszik a mindennapokban, ez �rt�kes tud�s – magyar�zta elm�l�zva.

Harry m�rlegelte az aj�nlatot. „Minden ismeret arra szolg�l, hogy felv�rtezzem magam Voldemort meglepet�sei ellen. A p�nc�l pedig ann�l jobb, min�l er�sebb. M�r a lovagkorban is erre esk�dtek…” - Rendben.

- Helyes – b�lintott Tom. – Ne felejtsd el, hogy ez nem k�nyszer, �s nem is k�telezetts�g. Ha megterhel�nek, kellemetlennek vagy haszontalannak �rzed, abbahagyjuk.

„Igeeen. – Harry szinte hallotta a k�pzelt t�megen v�gighull�mz� d�rg� tapsvihart. – Ez m�r val�di meghajl�s.”

- Nagyszer� – v�laszolta g�piesen, n�ma diadalm�morban �szva.

„Nem hi�ba hajkur�sztam Hagrid fenevadjait �s viszont. – Harry gondolatban b�szkes�gt�l dagad� kebellel veregette v�llon mag�t. – Hidegv�r, kiv�l� helyzetfelismer�s �s kezel�s, �s… a hippogriffek am�gy is szeretnek.”

- Van m�g k�rd�sed? – �rdekl�d�tt Tom el�z�kenyen.

Harry lusta f�lmosolyra h�zta a sz�j�t. - Egy volt, de felelet helyett leck�ztetni kezdett.

- Puszt�n egy megjegyz�st f�ztem hozz�, helyreigaz�t�s gyan�nt. – Neki�llt �sszeszedegetni az asztal�t bor�t� pergameneket. – Igazs�g szerint arra voln�k k�v�ncsi, foglalkoztat-e a hazajut�s. – Az egyik paksam�t�t a fi�kba s�llyesztette, azt�n k�v�ncsian pillantott a fi�ra.

- A l�nyeg ink�bb az, hogy mag�t foglalkoztatja-e – v�gott vissza Harry szemtelen vigyorral. – Nekem n�ha m�g a nonverb�lis var�zsl�ssal is meggy�lik a bajom, �s (ahogy azt m�r p�rszor lesz�gezt�k) semmi gyakorlatom a m�gia sejtelmes m�lys�geinek kutat�s�ban.

A k�vetkez� pap�rst�sz egy vaskos, kopott b�rk�t�s� mapp�ba ker�lt. - Egyszer m�r elmagyar�ztam – fogott bele Tom elkomolyodva. – Tudjuk, milyen var�zslat hat�sa alatt �llt�l, miel�tt idecs�ppent�l, hogy �pp hoppan�lni k�sz�lt�l, �s azt is kik�vetkeztett�k, Piton �s Lestrange mit haszn�lt rajtad.

- Igen. – Harry feljebb torn�zta mag�t, �s �sszer�ncolt szem�ld�kkel, elgondolkodva n�zett a f�rfira. – �s maga azt mondta, nem megold�s l�trehozni „ugyanazokat” a k�r�lm�nyeket, mert…

- … mert az, ha m�k�dne is, olyan folyamatot eredm�nyezne, mint ami iderep�tett t�ged, teh�t nagy es�llyel egy harmadik univerzumba ker�ln�l, �gy az �tvenes �vek t�j�k�ra – fejezte be a f�rfi. – De �n nem erre c�loztam.

Harry �rtetlen�l meredt r�.

- Nem – jelentette ki azt�n, �m ez a k�s�s k�vetkezt�ben ink�bb t�nt k�rd�snek, mint egyet�rt� meg�llap�t�snak.

- V�rod, hogy visszat�rhess? Gondolsz a bar�taidra, az ellens�geidre… azokra az ismer�seidre, akiket nehezen lehetne egy egysz�val jellemezhet� kateg�ri�ba helyezni? – sorolta Tom monoton hangon.

- Sz�fogad� leszek, �s felelek – kezdte Harry –, de ez nem �pp ide�lis id�pont egy eff�le csevejre.

- �n meg nem vagyok ide�lis szem�ly – vont v�llat Tom. – Azonban… mit tehetn�nk?

Harry az els� mondatot hallva felnevetett. – Nos… Nem gondolok r�juk annyit, mint illene, de ez a k�r�lm�nyeket tekintve tal�n megbocs�that�. – Tomra sand�tott, aki helybenhagy�an biccentett. – �s persze, hogy v�rom, hogy visszamehessek, de nem t�relmetlen�l… �gyis meg fog t�rt�nni, nem most, de… meg fog, igaz? – motyogta elbizonytalanodva.

- Dolgozom rajta. – Tom n�h�ny pillanatig az ujjai k�zt forgatott penn�t figyelte. – B�r a napokban m�s elfoglalts�gom akadt.

- Nem hiszem, hogy ez a r�vidke id� meghat�roz� lenne – nyugtatta meg Harry. – V�gt�re is „amire eddig r�j�tt�nk, az m�g kiindul�pontnak is kev�s” – id�zte a f�rfi optimist�nak �pp nem nevezhet� kijelent�s�t.

- Ez csak lelkes�t. – A b�ztat� szavak erej�t n�mileg m�rs�kelte a k�zben elnyomott �s�t�s (m�g ha az nem a v�llalt feladatnak, hanem az elm�lt n�h�ny teend�vel zs�folt napnak sz�lt is). – Nem hagylak cserben.

- Meg sem fordult a fejemben. – Harry felk�sz�l�dott a fotelb�l, �s az ajt� fel� indult. - J� �jt, professzor!

- J� �jszak�t! – Csak mormolta a k�sz�n�st, ami arra utalt, hogy megint valami iratba temetkezett. – �s Harry! – A fi� a kez�vel a kilincsen h�trafordult. – B�r roppant sz�rakoztat� volt a hippogriff-anal�gi�d – Harry l�tv�nyosan elv�r�s�d�tt – a j�v�ben ne feledkezz meg az okklumenci�r�l. K�r lenne veszni hagyni, amit, ahogy te fogalmazt�l, k�nkeserves gyakorl�ssal elsaj�t�tott�l.

Harry tett p�r l�p�st vissza, a szoba belseje fel�, �s felpaprik�zva fogott a mondand�j�ba: - Ha nem turk�lna a fejemben…

- … lehet�s�ged volna hamis biztons�g�rzetbe ringatnod magad.

- Hamis? – vonta fel a fi� a szem�ld�k�t.

- �ltal�noss�gban �rtettem. N�zd! A c�lunk, hogy fejl�dj, am�g itt vagy, nem pedig, hogy eltunyulj. Azt a tan�raid �s a t�rsaid se �rn�k a javamra.

- �, �rtem m�r! – csapott le Harry diadalmasan. – A m�ni�ja, hogy minden�tt elismer�st v�vjon ki mag�nak.

- Bizony, most lebuktam – v�laszolta Tom ked�lyesen, �s eligazgatta maga el�tt a kioktat�s kedv��rt hanyagolt pergament. – Ebben a vil�gban nem lehet panaszom a h�rn�vre, de a ti�dben van mit csiszolni a r�lam alkotott k�pen.

***

Harry az �pp a hely�re visszateleped� k�sz�rnynek h�tr�lt ijedt�ben, mikor �szrevette a falnak d�lve v�rakoz�, kicsi, v�r�s haj� alakot. Pedig h�t, a l�nyka nem volt kifejezetten r�miszt� jelens�g, m�g �gy, szigor�, haragt�l villog� szemekkel se, csak Harry nem volt felk�sz�lve r�, hogy ilyen k�zelr�l l�ssa, �s – ami elker�lhetetlennek t�nt – besz�ljen vele.

- Hogy ker�lsz ide? – k�rdezte k�sz�n�s helyett. – Nemsok�ra takarod�. Neked…

Lily ell�kte mag�t a falt�l. - A sz�l�k dolga kioktatni a gyerekeiket, nem ford�tva – jelentette ki, majd durc�san lebiggyesztette az ajk�t.

„Ma mindenki ezzel a dum�val j�n?” – futott �t Harry agy�n.

- Itt �s most, m�g nem eg�szen ez a fel�ll�s – eml�keztette a l�nyt. – S�t, soha nem is lesz, hacsak nem tervezed, hogy hozz�m�sz Jameshez. – Elt�n�d�tt. – Tulajdonk�ppen akkor se biztos, hogy �n, illetve az �n itteni megfelel�m lesz a fiad, mert ahhoz az kell, hogy a kell� id�ben… - Tiszt�ban volt vele, az �gvil�gon semmi �rtelme annak, amit az im�nt �sszezagyv�lt, �s Lily diszkr�t k�hint�se is erre figyelmeztette.

- Nem hiszem, hogy a folytat�st t�led akarom hallani – jegyezte meg a kisl�ny sz�razon.

- Igen… Bocs�ss meg – motyogta Harry megsz�gyen�lten.

Lily nagylelk�en legyintett, megadva ezzel a feloldoz�st, azt�n cs�p�re tette a kez�t. – Sz�val k�v�ncsi vagy, hogy ker�l�k ide? – l�pett a fi� el� fenyeget�en. – Egyik reggel – v�gott bele haragt�l remeg� hangon – alig tettem be a l�bam a Nagyterembe, Petunia odarohant hozz�m, �s a nyakamba vetette mag�t. Zokogva szorongatott, �s percekbe telt, mire leh�moztam magamr�l. Aznap velem evett, a Griffend�l asztal�n�l, �s csoda, hogy r� tudtam besz�lni, hogy a saj�t �r�j�ra menjen, ne velem b�jitaltanra. AZ �N H�GOM NEM VISELKEDIK �GY! – fakadt ki.

- De nyilv�n elmagyar�zta, mit�l k�sz�lt ki – g�rd�tette tov�bb Harry a t�rt�netet �vatosan.

Lily lesim�totta a haj�t. – Term�szetesen. �s �n… Azt hittem, majd megkeresel – vallotta be szomor�an.

Harry fels�hajtott. – Ez… Nem nagy dolog, Lily, de t�nyleg…

A l�ny leveg� ut�n kapott felh�borod�s�ban: - Nem olyan nagy dolog?! Elhiszem, hogy neked, aki annyi kalandot �t�lt, nem az, de mi, egyszer� di�kok nem eg�szen �gy v�leked�nk err�l. – N�h�ny pillanatig sz�r�s szemmel m�regette az �t rend�letlen�l b�gyadt csod�lkoz�ssal b�mul� Harryt. – Nem is gondoltad komolyan, igaz? – Tudta a v�laszt an�lk�l is, hogy a fi� helyeselni kezdjen.

- Nekem is el�g meredek – ismerte be Harry. – Nagyj�b�l olyan, mintha egy hossz� l�pcs�n rugdosn�nak lefel�.

Lily morcos tekintet�be cseppnyi sz�nakoz�s k�lt�z�tt. – Meg se pr�b�lt�l besz�lni velem.

- A t�bbiek t�rsas�g�t se �n akartam – menteget�z�tt Harry. – Nem mintha terhes lenne – tette hozz� sietve. – De �k mardek�rosok, csak�gy, mint �n, nem menek�lhettem �s bujk�lhattam el�l�k.

- El�lem viszont szabad – pr�szk�lte a kisl�ny.

- Nem! – v�gta r� a m�sik. – Csak nekem ez… Fogalmad sincs, milyen �rz�s. L�thatom, hogy milyen lehett�l, vagyis hogy milyen lehetett az �desany�m. Iszony� bonyolult… M�g t�volr�l figyeltelek, k�pzelhettem azt, hogy �t n�zem, de ha sz�ba elegyedek veled, �s azt�n t�bbsz�r is megteszem, az eg�sz… kibogozhatatlanul zavaros lesz. Megismerlek; „�j”, t�le f�ggetlen emberr� v�lsz, de valahol m�gis � maradsz…

- James, Sirius, Peter… - Lily k�zbesz�l�sa elv�gta a kusza monol�got. – De vegy�k csak Jamest! Vele kapcsolatban nem voltak ilyen fenntart�said?

- A professzor – intett az igazgat�i irod�ba vezet� �tj�r� fel� – nem adott se id�t, se lehet�s�get, hogy legyenek. Sirius, Peter, �s azok, akikkel folytatn�d a sort, magukt�l j�ttek hozz�m…

- K�nyelmes megold�s – morogta a l�ny.

- K�s� van – ism�telte Harry. – Nem szabadna a folyos�n csatangolnod. Gyere, visszak�s�rlek a klubhelyis�gbe. – Megker�lte Lilyt, �s elindult, a l�ny azonban nem moccant.

- Te is kint vagy.

- Az m�s.

- H�t persze – t�rta sz�t a karj�t a l�ny -, mert Harry Potternek minden megengedett. Az id�utaz� csodafi�ra, a m�sik vil�g d�delgetett h�s�re nem vonatkoznak a szab�lyok.

Harry hitetlenkedve meredt r�. Esz�be se jutott, hogy itt is ilyesmit v�ghatnak a fej�hez, �s hogy a tetej�ben pont Lily Evans teszi… Majd’ egy percig csak t�togni volt k�pes.

- Nem r�zhatsz le, csak mert neked �gy egyszer�bb – ord�totta most m�r a l�ny, hevesen gesztikul�lva. – �s ne k�pzeld, hogy parancsolgathatsz nekem. M�gis mi jogos�tana fel r�? V�sd az eszedbe, hogy ak�rmilyen szerepben is tetszelegsz odahaza, itt sima di�k vagy (nem is prefektus), �pp�gy, mint �n. Nem �theted bele az orrod a dolgaimba…

- Anya! Vagyis, Lily! – kiab�lt r� Harry t�relm�t vesztve.

A kisl�ny becsukta a sz�j�t.

- Kett�nk k�z�l jelenleg �n vagyok a feln�tt.

- �rtem – felelte Lily fagyosan, �s �sszefonta a karj�t. – Ez bizony nagy felel�ss�g – suttogta gonosz f�lmosollyal. – Feln�tt… – �zlelgette a sz�t. – Na �s, mit sz�nd�kozol tenni ebben a min�s�gedben?

Harry feszengett. – �n… Nos… - �gy gondolta, hozz� hasonl�an �rezheti mag�t az a kisgyerek is, aki k�veteli, hogy � d�nthessen, �s mikor megkapja ezt a jogot, v�ratlanul elbizonytalanodik, mert „h�tha m�gis jobb az, amit a sz�lei mondanak…”

L�tta azt is, Lily milyen el�gedett, ami�rt a szavai el�rt�k a k�v�nt hat�st. „Az�rt se hagyom magam. Nem huny�szkodom meg.”

- Nyom�s a Griffend�l-toronyba! – adta ki az utas�t�st er�lyesen.

***

Harry v�g�l beiktatott j�p�r kanyart �s ker�l�t (Lily �mulva l�pdelt v�gig a kast�ly rejtett folyos�in), hogy elmagyar�zhassa, mennyire ut�lja, ha ajn�rozz�k, �s kiv�teleznek vele.

- Rendben? – k�rdezte, mikor meg�rkeztek a K�v�r D�ma portr�ja el�.

Lily komolyan b�lintott.

Harry elvigyorodott. „Nagyszer�. Csak a miheztart�s v�gett.”

Lily t�tov�n k�zelebb l�pett, �s felemelte a kez�t. – Itt van, ahol…

Harry f�lt�rdre ereszkedett, hogy a kisl�ny meg�rinthesse a homlok�n a vill�malak� sebhelyet.

***

Az okt�ber v�gi szombat d�lel�tt, amit az az �vi els� kviddicsmeccs, a Holl�h�t-Mardek�r tal�lkoz� napj�ul jel�ltek ki, cs�p�s, v�rbeli �szi id�vel kedveskedett a n�z�knek �s j�t�kosoknak.

Harry sz�mtalan form�j�val tal�lkozott m�r a l�mpal�znak �s bemutatkoz�s el�tti gyomorg�rcsnek, valamint ezek kezel�s�nek, �s Perselusnak h�la, m�g egy feljegyz�st csatolhatott a k�pzeletbeli gy�jtem�nyhez.

A fi�, mikor Harry a f�rd� fel� tartva el�sz�r l�tta, teljesen nyugodtnak t�nt. Tal�n leheletnyit �lmatagabb volt, mint azt a korainak �pp nem nevezhet� �ra indokoltt� tette volna, de Harry ezt a Bellatrix dikt�lta irgalmatlan temp� sz�ml�j�ra �rta. (� is v�gigszenvedte azokat a gyakorl�snak cs�folt d�lut�nokat a p�ly�n, �s kiss� d�h�tette is, hogy mindez az er�fesz�t�s tulajdonk�ppen hi�baval�. „Hacsak azt nem tekintj�k eredm�nynek, hogy edzettebb vagyok, mint Piton egy intenz�v p�rbaj-kurzusa ut�n.”) Ez�rt is volt megd�bbent� k�p, ami a Nagyterembe l�p�skor fogadta.

Az im�nt m�g higgadt, k�z�ny�s Perselus, �temesen csapkodta a fej�t az asztalon nyugv�, �sszekulcsolt karjaiba.

- Mi�ta csin�lja ezt? – huppant le Harry Yan mell�, aki a bar�tja ir�nti aggodalom vagy egy�tt�rz�s legapr�bb jele n�lk�l sz�rcs�lgette a te�j�t.

- Csak az el�bb kezdte. �bred�skor m�g nevetett rajta, hogy �gy k�sz�ntem „Kviddicses j� reggelt!”, azt�n egyre hallgatagabb lett. – A cs�sz�je felett sanda pillant�st vetett Perselusra, aki felf�ggesztette az �nk�nz�st, a homlok�t a karj�ra fektette, �s n�ha inger�lten szusszantott.

- Ennie k�ne – r�ncolta a szem�ld�k�t Harry. – Legal�bb p�r falatot. Az lesz a v�ge, hogy lesz�d�l a sepr�j�r�l…

Yan erre csak legyintett, mik�zben felh�rpintette a tea marad�k�t. – Nyugi! Arr�l m�r gondoskodtam. Mondtam, hogy eddig kezelhet�bb volt: fel�lt�z�tt, mikor eml�keztettem r�, hogy a k�s�s az �j helyzet�ben el�g felt�n� lenne (�s mellesleg a fej�re id�zn� vele Bella k�ny�r�letet nem ismer� bossz�j�t), azt�n hagyta, hogy felvonszoljam ide, �s engedelmesen megette, amit a t�ny�rj�ra raktam. Amint l�tod, ez – az el�ad�sa alany�ra b�k�tt – egy t�k�letesen kontroll�lt �s kisz�m�tott p�nikroham.

Perselus �jult buzgalommal veselkedett neki az el�z� tev�kenys�g folyatat�s�nak, de ez�ttal sz�veget is csatolt hozz�. – Mi�rt? �rulj�tok el? Ilyen rossz voltam? Esk�sz�m, t�bb� nem piszk�lok bele apa k�s�rleteibe (akkor se, ha m�r r�g f�lretette �ket), nem nyaggatom Petert, hogy fejezze be helyettem a m�giat�ri dolgozatot, nem bor�tom r� a juharszirupot az utols� adag palacsint�ra, csak mert tudom, hogy Remus azt ut�lja, v�gighallgatom Lucius lelkifr�ccseit, ak�rh�ny �r�n �t tartsanak is, �s… Francba! Dehogy �g�rem meg. Az se ment meg. – Ny�sz�r�gve borult az asztalra. – El tudja v�gezni valamelyik�t�k a ki�br�nd�t� b�b�jt?

Harry �s Yan k�rbepillantottak helyette. Perselus produkci�ja vonzotta a tekinteteket, de csak annyira, mint egy felsz�nesen �rdekes, megmosolyogtat� l�tv�nyoss�g, amit f�l �ra m�lva m�r a reggeli bizarr �sszetev�jek�nt emlegetnek majd. „Szigor�an egyszerepl�s darab” – k�nyvelt�k el, �s ennek megfelel�en nem is tolongtak a jelentkez�k.

- Senki? – n�zett k�r�l Perselus is, elgy�t�rt arccal. – Harry?

Harry persze ismerte a k�rt var�zslatot, �s v�gre is hajtotta m�r milli�szor, de �gy gondolta, a tan�t� c�lzat, a jellemfejl�d�s el�seg�t�se, valamint egy sor egy�b, fennk�lt indok azt dikt�lja, r�gt�n�zz�n ink�bb sz�vhez sz�l�, b�lcs besz�det, belefoglalva t�bbek k�z�tt a b�tors�got, �retts�get, csapatszellemet, �s el�revet�tve a megfutamod�s v�rhat�, keser� k�vetkezm�nyeit, melyek egy feketehaj� f�ria k�p�ben �rik majd utol… Azt�n, miel�tt a fi� alaposabban kielemezhetn� a szavait, �s felfedezhetn� a m�g�tt�k h�z�d� �n�s �rdeket – Bellatrix neki, mint szabot�rnek, az �rz�j�k aljas elb�jtat�j�nak, szint�n nem kegyelmezett volna -, Yan k�zrem�k�d�s�vel kizavarja a p�ly�ra.

- El kell t�nn�m – motyogta Perselus, �res tekintettel meredve maga el�. – El kell…- A szem�ben r�d�bben�s f�nye gy�lt, �s a k�vetkez� mondatot m�r tiszt�n �s sz�m�t� lass�s�ggal ejtette ki. – L�thatatlann� kell v�lnom. Hol van Potter? – k�rdezte �l�nken.

- M�g�tted – susogta James, elny�jtva a mag�nhangz�kat.

A h�rom mardek�ros megp�rd�lt �lt�ben. „Akkor settenkedhettek ide, mikor a monol�gomat csiszolgattam.” James a h�ta m�g�tt �sszekulcsolt kezekkel, beh�zott nyakkal ringat�zott a talp�n, �m a szendes�get sug�rz� gesztust remek�l ellens�lyozta az arc�n �l� �rd�gi vigyor.

- Add oda a k�penyt! – k�vetelte Perselus minden udvariass�got �s bevezet�t mell�zve.

- Ugyan – ciccegett James kioktat�an. – Nincs neked arra sz�ks�ged. Ez csak egy kis j�t�k… Csupa m�ka, kacag�s.

- Esetleg a n�z�t�rr�l – d�nny�gte a m�sik s�t�ten.

- Jah, elhiszem, hogy j�t r�h�gn�tek, ha eltal�ln� egy gurk� – morogta Yan vele egy id�ben.

Harrynek is �pp ez jutott esz�be – az otthoni eml�kek visszhangjak�nt -, majd miut�n k�pzeletbeli bok�n r�g�ssal jutalmazta mag�t az alaptalan �s arc�tlan megjegyz�s�rt, az, hogy ha valaki lelkiismeretesen v�grehajtan� rajta az �gy kiosztott feny�t�seket, hetekig s�ntik�lna.

- Csakis azut�n, hogy meggy�z�dt�nk r�la, nem esett baja – jelentette ki Sirius komolyan, tud�l�kos b�logat�s k�s�ret�ben.

- Pszt, Yan! – Peter becsusszant a fi� �s Perselus k�z�, a f�l�hez hajolt, �s �l-bizalmaskod�ssal suttogta: – Laz�thatsz. Jelenleg senkit nem �rdekel, f�junk-e egym�sra, vagy ellenkez�leg, �ppen hogy bel� – intette a fej�vel Perselus fel� – pr�b�lunk lelket �nteni.

- Tudom – mormolta a m�sik. – Nem is az�rt… Ez csak �gy… j�tt. Cs�ppet tal�n �n is fesz�ltebb vagyok a kellet�n�l – vallotta be.

- Perselusr�l ragadt r�d – l�pett k�zelebb Remus. – �rthet�. Mi se b�rtuk volna jobban, ha eg�sz reggel pesztr�lnunk meg vigasztalgatnunk kell.

Sirius elcsent az asztalr�l egy szendvicset �s moh�n beleharapott. – Fel nem foghatom, mi�rt van �gy oda – s�hajtott sz�npadiasan. – A roxforti meccsek abszol�t biztons�gosak.

- H�t… az�rt el�fordultak m�r el�g durva balesetek – pontos�tott Yan. Az �ll�t a tenyer�be t�masztotta, �s sz�rakozottan p�ck�lgette ide-oda a vill�j�t.

- Ja, de t�bbnyire a fog�kkal – nyammogta Sirius, de egy�b �szrev�telt nem oszthatott meg vel�k, mert miut�n a sz�j�ba t�mte a szendvics marad�k�t, a besz�d kivitelezhetetlen feladatt� avanzs�lt a sz�m�ra.

- Na igen. – Peter, Sirius p�ld�j�n felbuzdulva, maga el� h�zta az egyik b�s�gesen megpakolt t�lc�t, �s falatozni kezdett. – Denem – b�k�tt a fej�vel a tan�rok asztala fel� – mes�lhetne err�l.

Harry �pp elmer�lt volna egy poh�r zamatos s�t�t�kl� �z�nek �lvezet�ben, de ezt hallva f�lrenyelt, �s heves k�h�g�roham t�rt r�.

- A baj az, hogy meg is tette. – Yan t�l nagyot l�k�tt a vill�n, ami cs�r�mp�lve �t�d�tt az egyik kancs�nak. – Nem mintha annyira rajongana a kviddics-anekdot�k�rt – folytatta, �gyet sem vetve a fuldokl� Harryre –, ak�r vele kapcsolatosak, ak�r nem, de valamelyik ny�ron, nem sokkal azut�n, hogy Perselusszal �sszebar�tkoztunk, megunta nagyapa �s Morfin b�csi csal�di vacsor�k mell� duk�l�, k�shegyre men� vit�j�t, �s elmondta a saj�t verzi�j�t arr�l, mi lehet egy j�tszma legmegal�z�bb v�gkifejlete.

Harry besz�lni ugyan k�ptelen volt, de hogy felh�vja mag�ra a figyelmet, ez�ttal kiss� er�lyesebben k�hintett.

Yan vigyorogva pillantott r�, �s k�szs�gesen belefogott, hogy el�adja a t�rt�netet. – Van egy man�ver – nem tudom, n�latok l�tezik-e -, amikor a fog� ny�legyenesen, sz�d�letes sebess�ggel sz�guld a talaj fel�, azt�n miel�tt…

Harry szak�rt�en b�lintott. - A Vronszkij-m�buk�s.

- �gy van.

Harry elgondolkodva r�gcs�lt egy s�tem�nyt. „Voldemort, ahogy a cikeszt hajkur�ssza? H�lye k�p… Tom Denem, ahogy ugyanezt teszi? – Megr�zta a fej�t. – Nem sokkal jobb… Nevets�ges.” A kviddics felszabad�t� tev�kenys�g volt, vad, „k�tetlen”, fel�gyelhetetlen… azaz a legkev�sb� se illett, az olyan emberekhez, mint az igazgat�, Hermione… „Piton. Kor�bban �t se b�rtam j�t�kosk�nt elk�pzelni.”

- L�tv�nyos mutatv�ny – jegyezte meg Peter, �s a hangja visszar�ngatta Harryt a val�s�gba. – K�r, hogy a nagyb�ty�d eset�ben olyan cs�nya v�ge lett.

- Nem siker�lt felr�ntania a sepr�t? – tippelt Harry elkereked� szemmel.

Yan megr�zta a fej�t. – Dehogynem. Csakhogy k�zvetlen�l ut�na az egyik gurk�… - A jobb kez�vel �les kanyart �rt le a leveg�ben, �s az ujjai pontosan azut�n, hogy elker�lt�k az asztal lapj�val val� �tk�z�st, durv�n nekiv�g�dtak a m�sik ir�nyb�l hasonl� sebess�ggel k�zeled� jobb �kl�nek.

Harry nagyot nyelt, ahogy v�gigp�rgette mag�ban a jelenetet.

K�t bar�tjuk ezalatt b�sz vit�t folytatott. „�k val�sz�n�leg �gyis hallott�k m�r a sztorit.”

- Megn�zem, te hogy t�r�d majd az els� meccsed el�tti �r�kat – csapott az asztalra Perselus felindultan.

James a hint�z�st befejezte ugyan, de a sunyi arckifejez�s (imm�r lelkesed�ssel keveredve) megmaradt. – Engem csak ne f�lts! �n erre sz�lettem. Hogy �nnepeljenek, hogy a t�meg a nevemet skand�lja – sorolta �tszellem�lten -, hogy…

- Persze, persze – legyintett a m�sik unottan. – James Potter �nt�mj�nez� szavait hallhattuk – komment�lta kicsit emeltebb hangon. – Visszakanyarodhatn�nk az �n �gyemhez?

- Nem adhatom oda neked a k�penyt, Perselus – mondta James aty�skodva, �s a teljess�g kedv��rt megszor�totta a fi� v�ll�t. – Tudod, vannak csat�k, amiket meg kell v�vnunk, lejt�k, amiken musz�j felkapaszkodnunk, ingov�nyok, melyeken �t kell kecmeregn�nk, b�rmilyen embertelen �s mocskos k�zdelem is – sz�nokolt. – Ezek a megpr�b�ltat�sok edzik �s szil�rd�tj�k a jellemet. �nzetlen, gondoskod� bar�todk�nt nem engedhetem, hogy megfutamodj az egyik ilyen m�rf�ldk� el�l.

Perselus vicsorogva r�zta le mag�r�l a fi� kez�t. – Te csak fogd be, Potter! K�l�nben is… az eg�sz a te hib�d – mutatott v�dl�n Jamesre.

A mondat sz�get �t�tt Harry fej�be. - Pontosan milyen baleset az, ami miatt Bella �gy gondolta, j� �rz� lesz Perselusb�l? – fordult Yanhoz.

A kisfi� arca felder�lt. – Nos, azt t�rt�nt, hogy…

Bellatrix trappolt v�gig az asztal mellett, a csapata hi�nyz� tagjai ut�n kiab�lva. – Kyra, Stephen, Perselus, gyer�nk az �lt�z�be!

***

Harry nemegyszer j�tszott m�r a mostanihoz hasonl�, szeles, bar�ts�gtalan id�ben, �gy m�lys�gesen �t tudta �rezni a p�lya felett lebeg�, Madam Hootch s�pszav�ra v�r� csapattagok helyzet�t. „De �k legal�bb mozoghatnak, m�g mi itt fagyoskodunk a lel�t�n, Merlin se tudja, h�ny �r�n kereszt�l.”

A t�vcs�, amit az egyik szobat�rs�t�l, Robert Dawlisht�l kapott k�lcs�n, kit�n�en m�k�d�tt. A r�sz�rt b�b�j megsokszorozta a lencs�k nagy�t�s�t, ez�ltal p�ratlanul �les �s apr�l�kos k�pet adott. Megmutatta p�ld�ul azt is, Perselus milyen g�rcs�sen, eg�sz test�ben remegve szorongatja a sepr�je nyel�t. „Vajon a f�lelem okozza vagy szimpl�n didereg?”

- �dv�zl�k mindenkit az 1972-73-as tan�v els� kviddicsm�rk�z�s�n – csend�lt egy l�ny m�gikusan feler�s�tett hangja. Harry fut�lag az emelv�nyre pillantott, ahol a k�zvet�t� �llt, mint minden di�k s�vegben �s a nyaka k�r� tekert vastag, bolyhos s�llal, ami az � eset�ben a Griffend�l sz�neiben pomp�zott. – Perceken bel�l kezdet�t veszi a Holl�h�t-Mardek�r tal�lkoz�. – Ki�lvezte a szavait k�vet� ov�ci�t, �s csak azut�n folytatta: - K�l�n�sen izgalmass� teszi, hogy most deb�t�l h�rom �j j�t�kos, a harmad�ves Barty Kupor, Hedvig h�z�nak hajt�ja, Gina Gray, a m�r nagy rutinnal rendelkez�, hatod�ves terel�, Celestina Magicca p�rja, valamint a Mardek�r v�logatottj�ban, a tavaly v�gzett Rabastan Lestrange �rz�i posztj�nak �r�k�se, Perselus Piton. R�ad�sul – ki ne felejtsem – visszat�rt k�z�tek mindenki kedvenc komment�tora, Rita Vitrol!

Harry azt hitte, lesz�d�l a trib�nr�l. - Rita? Vitrol? – suttogta �sszeszorul� torokkal.

- Aha. Mi�rt? – �rdekl�d�tt Yan sz�rakozottan, pillant�s�val a Barty Kupor �ld�zte egyik mardek�ros hajt�ra, John Stanvickre tapadva.

Harry �pp v�laszolt volna, de John elhaj�totta a kvaffot, ami – miel�tt a Holl�h�t �rz�je el�rhette volna – �trep�lt az egyik sz�ls� karik�n, a mardek�ros szurkol�t�bor pedig dobh�rtyaszaggat� ord�t�ssal honor�lta a tal�latot.

- �n… ismerem… �t – makogta Harry.

- Kit nem? – n�zett fel r� Yan kuncogva.

- T�z-nulla a Mardek�r jav�ra – jelentette be a r�g hallott hang.

- �s Rita ki is a te vil�godban? – �rdekl�d�tt a fi�, mik�zben a t�bbiekkel egy�tt megtapsolta a lel�t� el�tt elsz�guld� g�lszerz�t.

- Egy r�mes n�szem�ly – ingatta a fej�t Harry fintorogva. – Szenz�ci�hajh�sz, g�tl�stalan pi�ca. – �szbekapott, �s ut�lkoz� mormog�s helyett norm�lis t�nusban k�rdezte: - Am�gy hol volt mostan�ig?

- A Szent Mung�ban, ugyanis… – Yan kezei �k�lbe szorultak, mert a kezd�st jelz� s�psz� �ta el�sz�r, az egyik holl�h�tas hajt� – a bizony�t�si v�gyt�l f�t�tt Barty Kupor – a mardek�ros karik�k dob�t�vols�g�ba �rt, azt�n kif�jta a visszatartott leveg�t, mikor a csapatuk egyik terel�je j�volt�b�l, egy gurk� keresztezte a fi� �tj�t. – Azzal t�lt�tte a nyarat, hogy suttyomban kitanulja az anim�gi�t… A gy�gy�t�knak h�rom h�napba telt, hogy �gy-ahogy rendbe hozz�k.

Harry v�llalva, hogy net�n lecs�szik a meccs egy kulcsmomentum�r�l, behat�bb vizsg�latnak vetette al� a l�nyt, �s r�j�tt, hogy a Rita s�vege al�l kikandik�l�, hossz�k�s valamik, amiket � ezid�ig egy mer�sz, egyedi fejd�sz tartoz�kainak gondolt – Luna Lovegood kebelbar�tjak�nt m�r nem lep�d�tt meg az ilyesmin –, val�j�ban cs�pok.

„Vagy �gy.” Hangosan se volt k�pes b�vebb komment�rt hozz�f�zni, helyette be�rte egy nyilv�nval�, felesleges meg�llap�t�ssal. – Griffend�les…

Ez a t�ny, a l�ny kil�t�nek ismeret�ben eg�szen m�s sz�nezetet kapott. „�jabb rov�tka a szem�lyes s�relmek-list�mon.”

- NAN�! – �v�lt�tte Yan. (K�r�l�tt�k felz�gott a z�ld-ez�st t�bor, mikor Bella a sepr�j�re hajolva megl�dult a p�lya m�sik v�ge fel�.) – Mi�rt szerinted kik szoktak tiltott transzform�ci�kkal k�s�rletezni?

- Jogos – ismerte el Harry kelletlen�l. „Nem is sejted mennyire.”

- ���s… ���! – b�gta Rita csal�dottan. – Bellatrix Black elszalasztotta a cikeszt. Sebaj! Tal�n m�g h�l�sak is lehet�nk neki, ami�rt nem r�vid�tette le ilyen gyal�zatosan a j�t�kot. – Intett a p�lc�j�val, mire a feje felett megjelent egy �ri�si, �ttetsz� szem, �s a n�z�kre kacsintott. Harry (�s p�r els�s) h�trah�k�lt meglepet�s�ben, de a publikum nagy r�sze sz�m�ra, �gy t�nt, megszokott az effajta „illusztr�ci�”. – Am�gy, azt hallott�tok, hogy Frank Longbottom egy k�nnyed vajs�r�zget�s ut�n s�rig tart� szerelmet fogadott neki?

- Ajaj! – cs�v�lta a fej�t Yan k�r�rvend�en. – Rit�cska nincs form�ban. Ez tavalyi sztori. Ler�gott csont. K�l�nben is mindenki tudja, hogy Frank aznap d�lut�n L�ngnyelv Whiskyt ivott meg valami gyan�s kotyval�kot, amib�l az egyik �sszetev�nek m�g Binns zsenge ifj�kor�ban lej�rt a szavatoss�ga.

Ha Yannak (�s a Roxfort t�bbi „veter�n” lak�j�nak) kiv�telesen nem is ny�jtott �jat Rita m�sora – az els�s�k pedig nem mindig tudt�k kit is iparkodik megpironkodtatni a l�ny -, akadt egy ember a n�z�t�ren, aki �rdekl�dve cs�ng�tt a szavain. Harryt soha nem foglalkoztatt�k k�l�n�sebben a pletyk�k, de amiket Rita mes�lt, azok ink�bb min�s�ltek aff�le t�rt�nelmi l�bjegyzetnek, mint �rdektelen mendemond�knak. Megtudta p�ld�ul, hogy Rodolphus Lestrange a gyakorlati �tv�ltoztat�stan-RAVASZ-�t megel�z� percekben k�nytelen volt megm�rt�zni a roxforti t�ban, majd az id� sz�k�ss�ge miatt, a k�kalagok �ltal sz�tszaggatott ruh�ban, csuromvizesen megjelenni a bizotts�g el�tt. „Hi�ba, kem�ny dolog a szak�t�s.” Hogy Barty Kupor, az apja nyom�s�ra, minden �vben vizsg�zik valamilyen nyelvb�l. „M�lt m�jusban p�ld�ul a sell�b�l.” Valamint, hogy…

- Perselus Piton sz�m�ra eddig ez a mai er�pr�ba se tartogatott nagyobb izgalmakat, mint az az eml�kezetes, eg�sz tavaszon v�gigh�z�d� b�ntet�munka, amikor… - A t�meg felh�rd�lt, �s Rita is egyb�l visszat�rt a jelen esem�nyeinek taglal�s�hoz. – Teh�t… Kupornak ism�t meggy�lt a baja a mardek�rosok gurk�ival, �m miel�tt Madam Pomfrey gondoskod� karjaiba hullt volna (jobbul�st neki), m�g lepasszolta a kvaffot Zuannek, aki meg�ll�thatatlanul rep�l a karik�k fel� – hadarta Rita. – Nos, mit mutatsz nek�nk Piton? – zengte kifulladva. – Pazar v�d�st, vagy csak annak gyeng�cske, elfuser�lt k�s�rlet�t?

- Gyer�nk – suttogta Yan. El�rehajolt, �s g�rcs�sen szorongatta a korl�tot. – Menni fog, tudom.

Harry azon kapta mag�t, hogy � is hasonl� szavakat mormol.

- Gy�ny�r�! – sik�totta Rita.

Yan gyorsabb volt: m�sodpercek alatt, a sz� tucatnyi szinonim�j�t sorolta fel „IGEN”-eket meg „EZ AZ”-okat ord�tva k�zben. A t�loldalon, a griffend�les tenger k�zep�n James �s a bar�tai is lelkesen hujjogtak.

Harry nevetve t�rte, hogy a ruh�ja ujj�t markol�, ugr�ndoz� gyerek �ssze-vissza r�ngassa. Most �s m�g sokszor az elk�vetkez� m�sf�l �r�ban, m�g v�g�l Bellatrix, idegt�p� fog�cska ut�n gy�zedelmesen lend�tette a magasba a kez�ben verg�d� cikeszt.