3. fejezet: �j „boh�cokat” a sz�npadra!

El kellett telnie egy kis id�nek, hogy Harry megem�ssze az inform�ci�t. Ginny mindenesetre ezt v�lte a k�sleked� reakci� ok�nak, �gy igencsak meglep�d�tt, mikor a fi� annyit v�laszolt (szinte szomor�an): - �rtem.

A l�ny szemei elkerekedtek. – Ennyi? Vagyis… - Igyekezett visszafogni a hangj�ba vegy�l� haragot. – Mit �rtesz? Nincs semmi hozz�f�znival�d?

- Ez volt az. Csak rosszul �rtelmezted, Ginny. – Harry nem kapott az ujjai k�z�l kics�sz� k�z ut�n, hanem a h�t�t egy vastag �gnak d�ntve, ism�t a csillagokat kezdte tanulm�nyozni. – �rtem, azaz tudom a b�ty�d mi�rt d�nt�tt �gy; �s nem: ok�, rendben, fel�lem, besz�lj�nk m�sr�l…

- Oh – lehelte a l�ny. Egy hossz� pillanatig a t�rdeire meredt, elgondolkozva, azt�n felkapta a fej�t. – V�rj csak! Azt mondod…

- Elkeser�t�, ha az ember �t�rzi a legnagyobb ellens�ge helyzet�t, nem? – k�rdezte a fi� kit�r�en. – Eml�keztet arra, hogy a m�sik tulajdonk�ppen mennyire hasonl�t r�d. K�pes leszel sajn�lni, ami csak tov�bb n�veli a d�h�det ir�nta, mert tiszt�ban vagy vele, hogy gy�l�ln�d kell, �s azt is akarod. Ugyanakkor – folytatta megtoldva egy �s�t�ssal – sz�gyelled magad, ami�rt �gy gondolkodsz.

- Ron volna a legnagyobb ellens�ged? – vonta fel Ginny a szem�ld�k�t, �tmenetileg megfeledkezve az eredeti t�m�jukr�l, valamint arr�l, hogy � voltak�ppen m�rges a fi�ra.

- H�t… valami olyasmi. – Harryben fel�tl�tt, hogy tal�n egyszer�bb lett volna sim�n csak elmagyar�zni, mit �rt meg Weasley magatart�s�ban, ahelyett hogy belesodr�dott volna az ir�nta t�pl�lt �rzelmeinek taglal�s�ba. – N�zd, ez el�g bonyolult, �s m�r k�s� van… - pr�b�lkozott.

Ginny azonban nem t�g�tott. – Az�rt mondd csak el! Szeretek tiszt�n l�tni, f�leg ha a testv�remr�l �s a bar�tomr�l van sz�.

Mivel Harry nem felelt, csak b�multa tov�bb a csillagokat, a l�ny folytatta az unszol�st. – Eddig is megoldottad valahogy az �nkifejez�si probl�m�kat. Ha egy kicsit meger�lteted magad, most sem fog gondot okozni.

- Az eg�sz var�zsl�vil�gban – fogott bele Harry s�hajtva – � az, aki a legink�bb tasz�t.

- Mert vele kezd�d�tt? – k�rdezte Ginny csendesen.

- Az�rt is… Tudod, el�tte nem egyszer hallottam, hogy „meg�llek”, „v�ged van” �s hasonl�k, Dudleyt�l, Vernont�l, Nathant�l, de Ron volt az els�, aki igaz�n komolyan gondolta. �reztette velem, milyen semmi vagyok az � hatalmukhoz k�pest. – Kicsit megemelte a fej�t, �s t�n�dve pillantott Ginnyre. – A te hatalmadhoz k�pest…

- A ti�d is.

- Csak lehetne – jav�totta ki Harry. – De nem a jelen a l�nyeg – figyelmeztette a l�nyt, aki �pp azt k�sz�lt kifejteni, mind�ssze elhat�roz�s k�rd�se, hogy uralja �s f�k�nt, ir�ny�tsa a var�zserej�t. – K�l�nben se gondolok sz�vesen arra, hogy olyan er� lappang bennem – maga el� tartotta a kez�t, �s t�prengve vizsg�lgatta -, ami rettenettel t�lthet el m�sokat – t�rt vissza – legal�bbis r�szben – a val�di t�m�jukhoz.

Ginny �szrevette a c�lz�st, �s nem feszegette tov�bb a var�zser�-k�rd�st. - M�gis azt mondod, �rted, mi zajlik most benne.

- Persze – felelte a fi� m�ly meggy�z�d�ssel. – Nem fontos, mi volt a c�lunk, vagy a szerep�nk a tavaszi esem�nyekben, az se sz�m�t melyik�nkkel mi t�rt�nt, �s mi�rt. A l�nyeg, hogy mindkett�nk sz�m�ra v�ge. Megsz�nt valami, ami addig meghat�roz� volt, biztos pill�r. A b�ty�d nem k�zdhet, nem hajkur�szhat hal�lfal�kat, de mivel annyi ideig csin�lta, fogalma sincs, mihez kezdjen n�lk�le. �n… H�t, al�lam az �sszes tart�oszlopot kirugdost�k.

Kicsit enyh�lt a Ginny von�sain �l� szigor �s neheztel�s.

- De majdcsak megleszek valahogy. Teh�t – megk�sz�r�lte a tork�t – a v�gs� k�vetkeztet�sem, hogy Ron azt keresi, amit �n is: kapaszkod�t, lehet�s�get az �jrakezd�sre.

- J�, de h�zass�g?! – fakadt ki a l�ny d�h�dt k�ts�gbees�ssel.

- Elismerem, hogy kiss� drasztikus megold�s, �n biztos nem v�lasztan�m, de � tudja, mire van sz�ks�ge.

Ginny makacsul r�zta a fej�t. – Nem. Szinte gyerekfejjel beleugrani egy ilyen kapcsolatba… Fogalma sincs, mire v�llalkozik.

- Gyerek – horkant fel Harry g�nyosan. – T�nyleg annak tekinted? Mert �n nem, �s szerintem � se �nmag�t.

- Remek, v�dd csak! – v�gta r� Ginny harciasan.

- �n v�deni Ron Weasleyt?! – emelte fel a hangj�t Harry is. – Perverz �tleteid vannak, Ginevra. – �vatosan hozz�l�tott, hogy lem�sszon a f�r�l.

- Ne h�vj �gy! – mormolta a l�ny.

- Tess�k?

- Ne h�vj �gy! – Ginny – b�r j�val neh�zkesebben, mint � – leereszkedett mell� a f�ldre. – Zack szokta mindig. Nem szeretem.

Harry lemond�an f�jt egyet, majd �tkarolta a l�ny derek�t, �s elindultak a h�z fel�.

- Szerintem akkor is �r�lts�g, ak�rmivel igyekszel indokolni – vitatkozott Ginny er�tlen�l.

- �n ugyan nem t�r�m magam Ronnie kedv��rt. M�sr�szt viszont… Hi�ba v�rod, hogy igazat adjak neked, nem fogok.

***

Harry hajlott r�, hogy az Od�ban t�lt�tt szombatot – meglep�en – b�k�s, s�t m�r-m�r vid�m napk�nt k�nyvelje el. Nem mintha a h�z l�gk�re sokat v�ltozott volna az el�z� este �ta, csak �pp az igaz�n zavar� „t�nyez�k”, vagyis Ron �s George messze elker�lt�k. A legkisebb Weasley-fiv�r valamikor hajnalok-hajnal�n megreggelizett – k�zben kieszk�z�lt valami b�kek�t�sf�l�t a k�r�l�tte s�rg�l�d�, szok�s szerint a kakasokkal kelt Mollyval, a t�bbiek legal�bbis ezt sz�rt�k le az asszony szedett-vedett besz�mol�j�b�l -, azt�n elindult az �jdons�lt menyasszony�hoz. George lecammogott a konyh�ba nem sokkal eb�d ut�n – Harry �s Ginny �pp az ed�nyeket pakolt�k el, a fi� k�r�s�re a tradicion�lis mugli m�dszerrel –, egy nagyobbacska t�lra dob�lt n�h�ny szelet h�st meg s�tem�nyt, majd egyetlen sz� n�lk�l otthagyta a h�g�t �s annak bar�tj�t.

Percy vel�k evett, de a cs�sz�j�nek, eb�dn�l meg a pohar�nak t�masztva, v�gig ott hevert a Reggeli Pr�f�ta, azt�n a Szombati Boszork�ny, az �tkez�s utols� perceiben pedig egy H�rver� c�met visel� lap – amit az el�z�ekn�l j�val siet�sebben lapozott �t -, �s a fi� nem er�ltette a besz�lget�st. A d�lel�tt fennmarad� r�sz�re azt�n egy olcs� kifog�ssal a gar�zsba z�rk�zott az apj�val, feltehet�en az�rt, hogy t�vir�l-hegyire kit�rgyalj�k az �j helyzetet, a teend�ket �s a lehet�s�geket.

Ugyanis, ahogy azt Mrs. Weasley szipogva bejelentette a l�ny�nak �s a szemeit d�rg�l�, �s�toz� Harrynek, esk�v� lesz, m�g az iskola�v kezdete el�tt. (Hogy a b�nat �s elkesered�s, vagy a v�g�l is gy�zedelmesked� �r�m csalta-e el� az asszony arc�n leperg� k�nnyeket, azt Harry k�ptelen volt eld�nteni.)

Ginny erre csak m�lyet s�hajtott, �s �sszeszor�totta a sz�j�t, nehogy kics�sszon rajta az elfelh�s�d� tekintet �s a kipirul� arc mell� k�n�lkoz� s�rt� komment�r. Kicsivel k�s�bb pedig karon ragadta az asztalt�l fel�ll� Harryt, �s kir�ngatta a h�zb�l. Jobb �tlet h�j�n, kezdetnek �sszeismertette a fi�t a vetem�nyesben tany�z� undok gn�mokkal, azt�n „parancsba adta”, hogy seg�tsen neki megszabadulni, ha csak id�legesen is, a mocskos sz�j� kis m�regzs�kokt�l. A t�rpementes�t�s ugyan sz�rakoztat� volt – az apr� fogacsk�k okozta s�r�l�sek dac�ra, amib�l a tapasztalatlan fi�nak j�csk�n kijutott –, de Harry m�giscsak jobban �lvezte a d�lut�nt, amelynek legjav�t a k�rny�ken val� csatangol�sra �ldozt�k.

Hat �ra fel� �rtek vissza a h�zhoz, ahol azt�n, amint l�t�t�vols�gon bel�lre ker�ltek, Ginnyt befogt�k gy�m�lcs�t szedni, m�g Harry az Od� ir�ny�ba kanyarodott, miut�n Molly Weasley „utas�totta”, hogy menjen, �s p�tolja be az elszalasztott uzsonn�t.

A gar�zs fel�l kop�csol�st meg lagymatag motorberreg�st hallott, Percy pedig a cseresznyef�nak d�lve, lust�n l�b�lta a mag�val vitt kosarat, �s �gy t�nt, mik�zben a „sz�ret” kezdet�re v�r, bele-belesz�l Ginny �s az anyjuk besz�lget�s�be. Arra sz�m�tva l�kte teh�t be az ajt�t, hogy �resen tal�lja a konyh�t. Azonban alighogy az els� padl�deszka megnyikordult a talpa alatt, megt�rt a lend�lete.

Az egyik sz�ken egy r�g l�tott alak �cs�rg�tt, �s bal kez�vel az asztalra k�ny�k�lve, a sz�ja sark�ban f�l�nyesked� mosollyal a H�rver�t olvasgatta, l�tsz�lag �szre se v�ve az � �rkez�s�t.

„Addig j� neked” – susogta egy aljas hangocska Harry f�l�be. �m hi�ba b�ztatta a fi�t megh�tr�l�sra, Harry megac�lozta mag�t, �s hat�rozott mozdulattal a l�nyhoz l�pett.

- Szia! – A k�sz�n�s m�gse siker�lt olyan magabiztosra, amilyennek sz�nta.

Hermione zavartan n�zett fel az �js�gb�l, azt�n mikor megismerte az el�tte �ll� fi�t, h�trad�lt a sz�ken, �s �sszefonta a karj�t.

- Harry Potter – folytatta Harry rend�letlen�l. – Nem tudom… tal�n m�g eml�kszel r�m – mondta megj�tszott bizonytalans�ggal.

Hermione mosolya visszat�rt, ez�ttal kiteljesedve �s �rdekl�d�n. – Hermione Granger – mutatkozott be � is, b�r ak�rcsak a fi� eset�ben, ez szinte felesleges volt. – Nincs kedved le�lni? – intett a szomsz�dos sz�k fel�, mikor a csend t�lont�l hossz�ra ny�lt.

„Meg�r�lt�l, �csi? � Weasley bar�tn�je. Mit bar�tn�je! A leend� feles�ge. Te meg itt j�pofizol vele?” K�ts�gk�v�l volt benne valami, Harry viszont nemes egyszer�s�ggel s�ketnek tetette mag�t, mindenf�le bels� intelem ir�nt. Kih�zta a felk�n�lt sz�ket, �s lehuppant. „Elv�gre nem eshetek p�nikba, valah�nyszor belebotlok a tavaszi esem�nyek egyik szerepl�j�be. Kiv�ltk�pp, ha azt vessz�k, Ginny oldal�n ez milyen gyakran el�fordulhat.”

V�rakoz�an figyelte a barnahaj� l�nyt. „Ginny azt mes�lte, mindk�t sz�l�je mugli. Ha tizenegy �vesen �n is elutazhatok a Roxfortba, tal�n j�l kij�tt�nk volna. K�t mindenen �lm�lkod� vakarcs a naaagy �s f���lelmetes m�gusok k�z�tt… M�sfel�l, �gy tudom, a tanul�s a szenved�lye.” Az ekk�nt jellemzett, k�nyvmoly-Grangerrel ink�bb ez a mostani, m�g csak form�l�d� Harry tal�lhatta volna meg a k�z�s hangot „de csak m�s k�r�lm�nyek k�z�tt, sajnos”.

- Nem akarok arr�l besz�lni, ami �prilisban t�rt�nt – jelentette ki Hermione. – Egyet�rtesz?

Harry b�lintott. – Rossz kezdet volna, ak�rcsak az el�z�. Itt k�l�nben is mindketten vend�gek vagyunk. Okosabb, ha nem bonyol�dunk olyan eszmecser�be, ami esetleg elfajulhat.

- Ilyen vesz�lyesnek t�n�k? – k�rdezte a l�ny sejtelmesen.

Harry megr�ntotta a v�ll�t. – Nem tudom, milyen vagy.

- Akkor tiszta lappal indulhatok – vidult fel Hermione.

A fi� f�l k�zzel az asztalra k�ny�k�lt, �s a tenyer�be t�masztotta az �ll�t. - Egyezz�nk ink�bb meg �gy, hogy halv�nysz�rk�vel.

A l�ny felvonta a szem�ld�k�t.

- Ne feledd, egyszer m�r tal�lkoztunk… - „menteget�z�tt” Harry. – K�l�nben is, m�g �gy is m�lt�nyos vagyok.

- Ne �t�lj elhamarkodottan!

- Nem szoktam.

Nyurga, a k�nikula ellen�re is s�t�t tal�rt visel� fi� l�pett a konyh�ba a nappali fel�l. – Hermione… - A l�gy, elgondolkod� hang szertefoszlott, rik�csol�snak adva �t a hely�t, mikor Ron felfogta, mit is l�t pontosan: a keresett szem�ly �nfeledten csever�szik Harry Potterrel. – Mit m�velsz ezzel?

„Ha te �gy, �n is �gy.” Harry kom�tosan talpra �llt, �s miel�tt felelt volna a nem is neki sz�nt k�rd�sre, el�gedett s�hajjal kiny�jt�ztatta a tagjait.

- M�r nem is „a vend�g”? – �rdekl�d�tt csal�dottan. – Pedig jobb volna �szben tartanod, hogy az vagyok.

Ron �k�lbe szor�tott k�zzel, a fogait csikorgatva b�mult r�.

- Nem �gy volt, hogy �t�lt�z�l? – Mivel a fi� nem reag�lt az elterel�s�l bedobott k�rd�sre, Hermione a nyomat�k kedv��rt megr�ntotta a tal�rja ujj�t. – Ron, nem…

A fi� elh�zta a karj�t, �s tov�bbra is izz� tekintettel meredt Harryre.

- El�ruln�d, mi bajod van? – A fi� hangja megremegett az idegess�gt�l. „Mi a fr�szt akar? J�jj�n ide, �s �ss�n meg, vagy… Nem, var�zsl��kn�l ink�bb az �tkoz�d�s d�vik…” – Zavar, hogy a bar�tn�d sz�ba �llt velem?

- Az ink�bb, hogy nem tudod, hol a helyed – mondta Ron, lassank�nt visszanyerve a hidegv�r�t. M�lyeket l�legzett, a b�re norm�lis �rnyalat�ra fakult, �s a szemeiben kihunyt a tajt�kz� par�zs. – A veled t�rt�ntek ut�n, a leg�sszer�bb magatart�s az volna, ha visszat�rn�l a mugli elm�vel is felfoghat� vil�ghoz. Ahogy a nagypof�j� haverod is mondta: az a ti�tek, ez a mi�nk, mi betolakod�k voltunk ott, te… - Befejezetlen�l hagyta a gondolatot, �s g�nyos, eln�z� mosollyal figyelte az egyre d�h�sebb Harryt.

- Ebb�l a vil�gb�l sz�rmazom. Jogom van hozz� – jelentette ki a fi�.

- Jogod, na persze! – Ron fitym�l�an legyintett. – Amit nem mulasztasz el l�pten-nyomon �rz�keltetni is. Mindenki r�lad besz�l, a te nevedet szajk�zz�k napestig… kor�bban senkit se �rdekelt l�tezel-e, hisz hol volt m�r az a p�r nyugodt �v, amit a csal�dod v�s�rolt nek�nk… minden k�r�l�tted forog, ezt k�ne felaj�nlanunk, azt k�ne megtenn�nk, hogy kedveskedj�nk neked… mert h�t a mi h�s megment�nknek el�gt�tel j�r. Te meg… - undorodva m�rte v�gig a megk�v�lten �csorg� Harryt. - Annyi tart�s sincs benned, hogy megtagadd azt, ami t�ged magtagadott.

„Szinte ugyanezt mondtam annak idej�n Pitonnak. A var�zsl�k vil�ga eldobott, �s igen… akkor k�sz lettem volna ezt hasonl� sz�vess�ggel viszonozni.”

- Neeem – folytatta Ron a sz�noklatot zih�l� nevet�ssel. – A Kis T�l�l�, most m�r ki sz�molja h�nyszorosan az, �des f�l�nks�ggel ismerkedik a birodalommal, ami alig b�rja t�rt�ztetni mag�t, �gy v�rja, hogy a l�bai el� borulhasson. – Leveg� ut�n kapott, �s k�zben a m�sik fi�ra sand�tott, tal�n arra sz�m�tva, hogy Harry v�gre le�ll�tja. �m semmi ilyesmi nem t�rt�nt. – A Kiv�lasztott itt van. Micsoda megk�nnyebb�l�s, micsoda kegy t�le… �s l�ss csod�t, milyen t�k�letesen passzol k�z�nk! – ki�ltott fel t�m�ny megvet�ssel. – Gyomorforgat� m�g csak n�zni is, ahogy g�rcs�sen igyekszel bev�g�dni mindenkin�l. – Az utols� mondat meglep�en higgadtan hangzott el, az el�z� percek sz��radata ut�n.

- Mir�l besz�lsz, Weasley? – Nem hergelni akarta a fi�t – az n�lk�le is �pp el�gg� belelovallta mag�t a pocskondi�z�sba –, t�nyleg k�v�ncsi volt, Ron milyen „v�dakat” sorakoztat fel ellenne. – Mit kifog�solsz a viselked�semben?

- Semmit, Potter – sziszegte a fi�. – �pp ez az. Harry - az eml�tett konstat�lta, hogy m�g az is h�zelg�bb �s �r�mtelibb, mikor Vernon ejti ki a nev�t, mivel a b�csi m�g a legharryellenesebb hangulat�ban se volt k�pes soha ilyen undorod�, ny�vog�s hangon besz�lni hozz� -, aki egy kicsit h�zza ugyan az orr�t, de azt�n visszafogadja a szeg�ny, megt�vedt boszork�nyt, aki �gy megb�nta, hogy becsapta, �s olyan kitart�an epekedett ut�na, Harry, aki tapintatosan visszavonul, hisz a csal�di botr�ny nem val� az � k�nyes f�leinek, Harry, aki m�g az egyik kijel�lt h�h�rj�nak is b�kejobbot…

Ekkor t�bb dolog is t�rt�nt egyszerre: Hermione, akit m�r a mugli �rtelemmel is felfoghat� vil�g emleget�se is megbotr�nkoztatott, azzal a nyilv�nval� sz�nd�kkal pattant fel a sz�k�r�l, hogy egy r�g�ta �r� pofonnal kij�zan�tsa a bar�tj�t, Harry szint�n megmozdult, b�r maga se tudta, pontosan milyen sz�nd�kkal: hogy a l�nyt visszafogja, vagy hogy t�rs�ul szeg�dve el�gt�telt vegyen, Ginny pedig, aki az els� „Harry” elhangz�sa �ta volt �szrev�tlen tan�ja a meglehet�sen egyoldal� sz�v�lt�snak, kereszt�lcs�rtetett a konyh�n, a mag�val hozott, gy�m�lccsel megpakolt, s�lyos kosarat Harry karj�ba l�kte, azt�n kir�ncig�lta a b�tyj�t a helyis�gb�l.

***

Ron sz�tlanul n�zte, ahogy a h�ga hangszigetel� b�b�jt sz�r a konyha ajtaj�ra.

Ginny odas�t�lt a fi�hoz, �s k�zvetlen�l el�tte �llva, suttogva tette fel a k�rd�st. – Mi volt ez?

- Semmi komoly. – Ron elfordult t�le, �s megker�lte a kanap�t. Nem szerette, mikor Ginny �gy besz�lt hozz�. Ennyire k�zelr�l, ilyen k�rlelhetetlens�ggel, a szem�be n�zve, mintha… „A lelkem kiter�tve fek�dne el�tte.” Nem igazi legilimencia volt, nem tudom�nyos, tan�that� form�ja az elme m�v�szet�nek, hanem valami sokkal elemibb �s szem�lyesebb. „Zavar�.” – �rdekl�dj ink�bb afel�l, mi lehetett volna – javasolta, mik�zben v�gigfutatta az ujj�t a kanap� t�ml�j�n.

Ginny sz�ja kisz�radt. - Arra mi a v�laszod?

- B�rmi – mosolyodott el Ron.

- Er�szak… - k�pte a sz�t a l�ny.

- Mit v�rsz t�l�nk? – t�rta sz�t a karj�t Ron. – Potter biztos szeretne megk�sz�nni nekem… ezt-azt, �s ami azt illeti, nekem is akadna a sz�m�ra mondanival�m. Var�zslatot viszont nem k�ldhetek r�, az nem lenne etikus. Na igen, most m�r ezzel is t�r�dn�nk kell…

- R�gebben is kellett volna.

- Ne j�tszd nekem az erk�lcs bajnok�t, Ginny! – csattant fel Ron, b�r k�zel sem akkora h�vvel, mint el�z�leg a konyh�ban. – Ugye nem kell, hogy eml�keztesselek, hogyan indult a kapcsolatod azzal a k�pmutat� seggfejjel?

- M�r nem fontos.

- Nem? – tudakolta Ron kedvesen. – Megbocs�totta neked, hogy t�rbe akartad csalni?

Ginny hallgatott. Nem �rtette, mire akar kilyukadni a b�tyja, de �gy �rezte, okosabb elod�zni a dolgot, mert figyelembe v�ve, hogy � milyen inger�lt, �s a m�sik milyen kisz�m�thatatlan, a vita eldurvul�s�t nem csak �k ketten s�nylik majd meg.

- Persze, hisz megv�s�roltad. – Ginny felkapta a fej�t. – Cs�kokkal, simogat�ssal…

- Fogd be! – sikoltotta a l�ny.

Ron gonoszul elvigyorodott. – Ki tudja, mivel m�g…

- Ha komolyan gondoln�d, �ri�si botr�nyt rendezt�l volna, azt k�vetelve, z�rjanak a szob�mba, �s ki ne engedjenek, m�g le mondok arr�l, hogy Harryvel tal�lkozzam, �s ha �k nem hajland�ak r�, te teszed meg. – Fels�hajtott. – Kiz�r�lag ez�rt nem t�madlak meg…

- A v�lem�nyem m�r a legelej�n is valami ilyesmi volt - biztos�totta Ron. – �s te fecsegt�l valamit arr�l Lun�nak, hogy Potter egy id�ben igenis kihaszn�lta a helyzetet.

Ginny m�ly leveg�t vett. - � meg �n ezt m�r tiszt�ztuk. Neked semmi k�z�d hozz�. Ha �rdekel, �llj lesben megint az ajt� m�g�tt, �s hallgat�zz!

Ron elengedte a s�rt�st a f�le mellett. – Azon is t�ll�pett, hogy a c�lod, az enyelg�s mellett, a kez�nkre juttat�sa volt?

- �n nem akartam, hogy meghaljon – felelte Ginny els�padva.

- Nem, de tudtad, hogy az fog t�rt�nni – folytatta Ron k�m�letlen�l. – Neville el�rulta neked, m�g els� este, a gyeng�lked�n.

- De nem akartam meg�lni!

Ron tekintete els�t�t�lt. – Fogalmad se lehet, milyen nyom�s nehezedett r�m.

- Akkor, de m�r v�ge! – Ginny h�tr�lt, mik�zben a b�tyja fel�je l�pdelt. – Mi�rt nem t�r�dsz bele? Felejtsd ezt az �r�lt�s�get, hagyd Hermion�t, ne r�ngasd bele… menj vissza a Roxfortba, �s…

- Ne sz�lj bele abba, mit csin�lok! �n se tiltalak el Pottert�l…

Ginny �lesen felkacagott. – Azt hiszed, hatalmadban �ll? Nincs h�bor�, ez nem Roxfort, nem is csatat�r, a te szavad itt nem sokat �r.

- Ginny! T�lfesz�ted a h�rt.

Ginny kih�v�an szegte fel az �ll�t. – F�j?

- Hallgass.
- Gy�va vagy – �llap�totta meg Ginny sz�nakozva.

Ron elv�r�s�d�tt. - Nem!

- Gyenge!

- Ribanc!

A l�ny arc�b�l kifutott a v�r.

- Ginny…

Nem der�lt ki, mit akart mondani, mert a h�ga a k�vetkez� pillanatban teljes er�b�l felk�pelte, azt�n sarkon fordult, �s kiviharzott a szob�b�l.

- Ron. – Hermione visszavonul�sra k�szen mer�szkedett be a nappaliba. – Mi t�rt�nt? Ginny �gy rohant el, mint akit…

A fi� ler�zta mag�r�l az addigi b�nults�got. H�tat ford�tott a l�nynak, �s megny�jtott l�ptekkel a bej�rati ajt�hoz sietett. Felt�pte, �s csak�gy, mint a testv�re nem sokkal kor�bban, hoppan�lt.

***

Ron meglend�tette a karj�t, �s �jabb k�vet haj�tott a t�ba. A mark�ban m�g tucatnyi hasonl�t szorongatott – Seamus apja rendelt vagy egy teheraut�ra val�t, hogy felsz�rja vele a h�zuk kocsifelhajt�j�t; abb�l a halomb�l hozott n�h�nyat mag�val, mikor a bar�tj�val s�t�lni indultak -, a birtokl�sukkal szavatolva, hogy hosszan folytathassa a d�h�dt tev�kenys�get.

Seamus mellette �llt, �s hallgatagon figyelte a l�buk alatt fodroz�d� vizet. �pp uzsonn�zott, mikor Ron feld�ltan, friss pofont�l v�r�sl� arccal berontott a h�zukba, k�vetelve, hogy besz�ljenek.

Seamus nem akarta a sz�leit a fi� v�lhet�en Harry Potterhez kapcsol�d� panaszaival terhelni – „Munka�gy, nem otthonra val�.” -, ez�rt h�vta Ront, hogy s�t�ljanak egyet a k�zeli parkban, ak�rcsak „gyerekkorukban”.

- Sz�val Potter m�giscsak elmer�szkedett hozz�tok – mondta, mikor m�r terhess� v�lt a n�mas�g.

Ron csak felmordult v�laszul.

- Nem hittem volna – folytatta Seamus �vatosan, a szeme sark�b�l sz�ntelen�l a m�sikat figyelve.

Ron �sszepr�selte az ajk�t, �s eldobta a k�vetkez� kavicsot.

- �gy t�nik, t�nyleg komolyan gondolja ezt a… dolgot a h�goddal. – Nem merte kapcsolatnak nevezni. – Ez az�rt j�, nem?

- J�?! – pr�szk�lte Ron. Olyan hirtelen �s akkora h�vvel p�rd�lt a m�sik fel�, hogy Seamus �szt�n�sen h�tr�lt egy l�p�st. – Megveszt�l? Agyadra ment a semmittev�s? – ord�totta mag�b�l kikelve.

Seamus m�ly leveg�t vett. – N�zd! V�ratlanul be�ll�tasz… nem zavar, tudod, hogy �r�l�k, ha j�ssz, �s soha nem k�lden�lek el, pl�ne, ha l�tom, hogy seg�ts�g kell – f�zte hozz� sietve, mikor a fi� k�zbe akart v�gni -, k�red, hogy besz�lj�nk, erre… - Tan�cstalanul sz�tt�rta a karj�t. – Itt vagyok, hallgatlak, de ha te meg se mukkansz, musz�j nekem elindulni valahonnan.

- �gy, hogy �k�rs�geket mondasz? – feleselt Ron indulatosan.

Seamus megvonta a v�ll�t. – Ha eltekint�nk att�l, Potter milyen szerepet j�tszott az �let�nkben, �s mi az �v�ben, el�g fontos szempont lenne. – Fels�hajtott. – Akkor amiatt agg�dn�l, a sr�c nem csak kihaszn�lja-e Ginnyt.

- Felesleges azon spekul�lnunk, mi lenne, ha m�sok voln�nak az el�zm�nyek. – Ron �jult buzgalommal hajig�lta a k�veket a t�ba. Sorra egym�s ut�n, f�radhatatlanul. – � nem egyszer�en egy sr�c. � Potter. A c�lpontunk volt, meg akartuk �lni… - magyar�zta lassan, gondosan hangs�lyozva minden sz�t.

- Igen – b�lintott Seamus. Zsebrev�gta a kez�t, �s a cip�je orr�val rugdosni kezdte az �jjeli es�t�l m�g puha f�ldet. – Ez volt a feladatunk, de Ron…

A fi� �llhatatosan r�zta a fej�t. – Nem �rted. – A bar�tj�ra pillantott. – �n meg akartam �lni �t. T�nyleg akartam. Nem csak sz�ks�ges rossznak tekintettem a hal�l�t, �ldozatnak a… lelkiismeretem olt�r�n – grimaszolt -, hanem…

Seamus �rezte a hangj�ban a seg�lyk�r�st, de nem k�nny�tette meg a dolg�t. Fesz�lt, szigor� arccal n�zte a m�sikat.

- … hanem – folytatta Ron ki�br�ndult szusszant�ssal -, v�rtam, hogy megtehessem.

- T�l akart�l lenni rajta – mondta Seamus vigasztal�an. – Ez term�szetes…

- Nem! – csattant fel Ron, kipirulva a tehetetlen d�ht�l, azt�n elfordult, �s lehajtotta a fej�t. – Nekem… csak olyan volt, mint ak�rmelyik horcrux. Valami gy�l�letes, �rtalmas dolog, Voldemort l�ny�nek a r�sze. – Seamus nagyot nyelt, �s a von�sai furcsa, egyszerre sz�nakoz� �s fintorg� kifejez�st �lt�ttek. – Nem sz�m�tott, hogy ember, hogy vel�nk egyid�s… valahogy, �gy gondoltam, hogy igaz�n nem is lehet az. Nem tudom, Seamus. – Az egyik kez�vel massz�rozni kezdte a homlok�t. – Annak a Little Whinging-i k�ldet�snek el�sz�r nem is volt jelent�s�ge. Er�pr�ba, egy kis adrenalin-l�ket: mint az �sszes addigi horcrux-vad�szat. Csak az �rdekelt, ami majd ut�na k�vetkezik.

- Voldemort elpuszt�t�sa – suttogta a m�sik.

- A pont a t�rt�net v�g�n.

- Az igazi t�rt�netek soha nem �rnek v�get…

- A feloldoz�s.

- Feloldoz�s?

- A f�jdalom al�l. – Ron leeresztette a kez�t, �s d�bbenten n�zett fel. Mintha addig fel se t�nt volna neki, hogy Seamus v�laszolgat a megjegyz�seire. – Azt hiszem, igazad van – mosolyodott el keser�en, mikor felfogta a fi� szavait. – Az „�s boldogan �ltek” meg a „fuss el v�le” csak a mes�kben m�k�dik. H�s-v�r l�nynek lenni cs�ppet bonyolultabb. – Egy darabig a tenyer�ben r�zogatta a k�vetkez�, t�ba sz�nt k�vecsk�t. – Azel�tt se volt k�nny�, hogy Ginny megint �sszemelegedett Potterrel. Van ez a… k�l�n�s zsibbadts�g. – Mivel jobban nem tudta elmagyar�zni, az �kl�vel megd�rzs�lte a mellkas�t. Seamus meg�rt�en biccentett. – Hajtana el�re, de m�r nincs hov�.

- �s ez hogy kapcsol�dik Potterhez?

A k� �tszak�totta a s�t�ted� v�zt�kr�t, a csobban�ssal elriasztva a nap utols� sugarait �lvezni el�mer�szked� t�r�keny rovarokat. – Ginny egyre t�bbet besz�lt r�la. El�sz�r csak �ltal�noss�gban, a k�pess�geir�l, arr�l, milyen j�ratlan a var�zstudom�nyokban, azt�n, val�sz�n�leg azzal p�rhuzamosan, hogy a k�ly�k �jra k�zel engedte mag�hoz, az eg�sz ny�ltabb lett, szem�lyesebb. Engem pedig napr�l-napra jobban zavart. �gy �reztem, hanyag voltam, hogy hib�ztam, elmulasztottam valamit.

- Az a baj, hogy a kis haverunk arra eml�keztet, mi�rt �s f�leg hogyan ment�l Little Whingingbe – k�vetkeztetett Seamus.

- Ez is – pontos�tott Ron. – M�sr�szt m�g mindig k�ptelen vagyok m�shogy hozz��llni, mint akkor. �n… - az arca undorba torzult, �s Seamus nem tudta eld�nteni a gesztus mag�nak vagy Potternek sz�l-e – egyszer�en idegenkedem t�le. – Enyh�bb kifejez�s volt, mint amit el�sz�r haszn�lni akart.

A m�sik s�hajtva tette cs�p�re a kez�t, �s r�vid ideig a k�zeli erd�s�v f�inak cs�cs�t s�rol� „haldokl�” napkorongot figyelte. – Mit gondolsz, tiszt�ban van vele, hogy te �gy…

- Most m�r igen – felelte Ron zord mosollyal. – Azt eddig is sejthette, hogy szemrebben�s n�lk�l v�geztem volna vele…

- El�g egy�rtelm�en a tudt�ra adtad – sz�rta k�zbe Seamus, felid�zve a j�tsz�t�ren lezajlott sz�v�lt�st.

- A t�bbit meg… a vit�nk ut�n biztos kital�lta. Okos fi�. Legal�bbis Ginny besz�mol�i alapj�n.

- Vagyis vele veszekedt�l. – „De nyilv�n nem � �t�tt meg. Az m�s t�pus� s�r�l�s volna.”

- Vele is – mondta Ron z�rk�zottan, igazolva a bar�tja feltev�s�t. – Meg voltam r�la gy�z�dve, hogy Ginny ak�rmilyen sz�pen k�rlelheti, nem lesz hajland� betenni a l�b�t a h�zunkba. Nos – r�vid, g�nyos kacajt hallatott -, az elm�letem ezen a h�tv�g�n megd�lt. Azt�n – a k�vetkez� k�vecske minden eddigin�l magasabb �s hosszabb r�pp�ly�t �rt le – azt gondoltam, sebaj, �gyis v�gig a szob�j�ban kuksol majd, ha �n otthon vagyok. Erre: ma d�lut�n bemegyek a konyh�ba, �s azt kell l�tnom, hogy ked�lyesen cseveg Hermion�val!

- Sz�val � ki tud j�nni vele – b�logatott Seamus elgondolkodva. – V�g�l is, ez nem olyan meglep�. Pottert muglinak nevelt�k, csak�gy, mint �t tizenegy �ves kor�ig…

- Ne hasonl�tsd kettej�ket egym�shoz! – torkolta le Ron. – Az a sr�c muglik�nt �l, muglik�nt gondolkozik, ink�bb val� k�z�j�k, mint k�z�nk. Nem akarom, hogy a vil�gunkhoz tartozzon, f�leg hogy az �n csal�dom r�v�n. �s � se akarn�, ha nem lenne…

- F�lig belez�gva Ginnybe? – vigyorodott el Seamus.

- Ilyet viccb�l se mondj – sz�rte Ron a fogai k�zt.

- Ron – fogott bele a m�sik elkomorodva -, az hogy Potter mit �rez, majdhogynem l�nyegtelen. Ha lehiggadt�l, te is r�j�ssz. Piton nem engedi el, ak�r seg�dkezik ebben a h�god, ak�r nem. Az a „mugli” t�l�lte, amit semmif�le sz�m�t�s szerint nem szabadott volna. R�ad�sul, csak �gy mell�kesen, meg�lte nek�nk Voldemortot. Nem hiheted, hogy a var�zsvil�g hagyja elkall�dni ezt a hihetetlen er�t, ezt a p�ld�tlan t�rt�netet… - tette hozz� az �js�g�r�kra utalva.

- Im�dj�k csak! – r�ntotta meg a v�ll�t Ron. – Engem nem izgat. Mi ketten majd tov�bb ut�ljuk egym�st… �jabb adal�k a h�si ballad�hoz.

***

K�zel kellett h�z�dnia az �jjeliszekr�nyre �ll�tott olajl�mp�hoz, hogy olvasni tudjon. Biztos, ami biztos alapon belegy�m�sz�lt p�r k�nyvet a mag�val hozott elny�tt h�tizs�kba, hogy ha m�skor nem is, lefekv�s el�tt tanuljon egy keveset. „A kis magol�s” – mondan� Zack. „�s mondom �n is magamra.” Ugyan m�g messze volt az „alv�sid�”, neki azonban nem akar�dzott el�b�jni a szoba �v�, bar�ts�gos mag�ny�b�l.

„�jra Ronr�l, vagy Ronnal t�rsalogni – latolgatta mag�ban az eshet�s�geket. – Hogyne! M�g mit nem.”

Valaki bizonytalanul megkocogtatta az ajt�t, ezzel kiszak�tva az � t�pel�d� elm�j�t a Weasley-fi� k�r�l �rv�nyl� gondolatok �s Eur�pa 11. sz�zadi politikai viszonyainak le�r�sa k�z�l.

Bozontos tincsekkel keretezett arc bukkant fel a r�snyire nyitott ajt�ban. - Hermione vagyok. Bej�hetek? – Az egyik kez�t is bedugta a szob�ba, kiny�jtva, hogy Harry j�l l�ssa. – Nincs n�lam fegyver.

A fi� elmosolyodott, �s az �l�be eresztette a k�nyvet. – Na �s a m�sik kezeddel mi van? Egy szavadat sem hiszem, m�g azt is meg nem mutattad – felelte kih�v�an.

- Ahogy parancsolod. – Hermione, nem v�rva tov�bbi invit�l�sra, bel�pett, becsukta az ajt�t, majd az �gyhoz s�t�lt, �s letelepedett Harry mell�. – Tess�k! Egy eg�sz t�ny�rnyi Mrs. Weasley veszedelmes csereszny�s s�tij�b�l. Ha m�g egyszer k�ts�gbe vonod egy �ll�t�somat, fogom magam, �s a k�pedbe nyomom – fenyeget�z�tt j�t�kosan.

Harry elvette a t�lat. El�sz�r odak�n�lta a l�nynak, azt�n miut�n az nemet intett, lerakta az �jjeliszekr�nyre. – Ha sz�ltok, lementem volna vacsor�zni.

- Persze, j�tt�l volna. – Az �gy magas volt, �s Hermione, akinek az ujjai �pp csak �rintett�k a padl�t, sz�rakozottan l�g�zta a l�b�t. – De nem sz�vesen.

- H�t nem – ismerte be Harry. T�tov�zott, folytassa-e, azt�n �gy d�nt�tt, ha a k�nyes t�m�k felsz�n�n lav�rozva adja el� a probl�m�j�t, abb�l nem sz�rmazhat akkora baj. – Tudod, nekem ez a… helyzet meglehet�sen kellemetlen, n�lk�led �s a v�leg�nyed meg csal�di huzavona n�lk�l is. Ne vedd s�rt�snek… - visszakozott azonnal, l�tva a l�ny reakci�j�t.

Hermione elv�r�s�d�tt a Ronra aggatott titulus hallat�n, �s elkapta a pillant�s�t Harryr�l. – Nem… - lehelte. – Dehogy…

- Szokatlan, hogy valaki �gy emlegesse, igaz? – k�rdezte a fi� kedvesen, miut�n r�j�tt, hogy f�lre�rtelmezte a m�sik zavar�t.

Hermione elm�l�zva b�logatott, �s �gy t�nt, percr�l-percre nyomorultabbul �rzi mag�t. – Szokatlan, hogy a j�vend�belimnek h�vj�k – a v�ge �les, k�tked� nevet�sbe fulladt, mintha Hermione maga se hinn�, hogy a fi�, akir�l besz�lnek, hetek m�lva a f�rje lesz -, hogy �gy kell gondolnom r�, szokatlan, hogy Mr. �s Mrs. Weasley csal�dottan �s haraggal n�znek r�m, mintha Ronnal valami b�nt k�vett�nk volna el… �h! – A kezeivel f�radtan v�gigsim�tott az arc�n. – Nem untatlak. Ezt am�gy is ink�bb Ginnyvel k�ne megbesz�lnem.

- M�g nem �rt vissza, ugye? – Term�szetesen nem, hiszen akkor ben�zett volna hozz�, de Harry k�szs�ggel seg�tett Hermion�nak a sz� m�sra terel�s�ben.

- �zent, hogy Lun��kkal eszik, �s tal�n ott is alszik. Sz�pen fak�pn�l hagytak minket… – cs�v�lta a fej�t. – Luna Lovegood – mondta azt�n gyorsan, megel�zve, hogy Harry reag�ljon a Weasley-testv�rekre vonatkoz� megjegyz�sre. – Ginny bar�tn�je. Itt laknak a dombon t�l, � meg az apja. Mr. Lovegood szerkeszti a H�rver�t. Van is bel�le egy p�ld�ny lenn a konyh�ban. Lapozd csak �t. El�g… mulats�gos cikkeket k�z�lnek. �ltal�ban… - zavartan hallgatott el, hogy belem�lyedjen a berendez�s szemrev�telez�s�be (amire val�sz�n�leg m�r sz�mtalan alkalma volt a m�ltban). – Fecsegek �ssze-vissza – jegyezte meg bossz�san. – Pedig, elhiheted, nem szok�som.

Harry csendben figyelte tov�bb, tartva mag�t ahhoz az elvhez, hogy jelenleg a kiv�r�s a legjobb taktika. Egy�bk�nt se tudta, hogyan reag�lhatna erre.

A l�ny v�g�l abbahagyta a n�zel�d�st, visszafordult hozz�, �s kicsit megemelte a Harry kez�ben nyugv� k�nyvet, hogy megleshesse a c�m�t. – T�rt�nelem?

- Amint l�tod.

Hermione elengedte a k�tetet, �s n�h�ny m�sodpercig �br�ndozva meredt maga el�, k�zben azt latolgatva, megossza-e a fi�val azokat a m�g igencsak k�pl�keny terveket, amiket h�napok �ta forgatott a fej�ben.

- �n is – fogott bele v�g�l (Harry k�v�ncsian pillantott r�) – kac�rkodom a gondolattal, hogy a RAVASZ-ok ut�n felv�telizzek egy mugli f�iskol�ra.

„Kac�rkodom…” A sz�haszn�lattal pr�b�lta valamennyire elbagateliz�lni a dolgot, leplezni – amit „pech�re” Harry pontosan �rzett, s�t �t�rzett -, hogy ez a rejtegetve d�delgetett sz�nd�k milyen fontos neki.

- Megvettem az �sszes k�z�piskolai tank�nyvet – mes�lte Hermione, arc�n a mostanra �lland�sult pipacs-�rnyalattal. – Nyaranta azokat olvasgattam. Ronnak sose mondtam, m�ni�kusnak tartott volna. Mikor kicsik voltunk �gyis folyton annak cs�folt… Vagy felh�zott orral javasolta volna, hogy ha m�r tanulok, ne muglis�gokra vesztegessem az id�m, ink�bb kutassak �tkok ut�n, �s azokat gyakoroljam be.

- De ha �sszeh�zasodtok, musz�j lesz ezt vele is megbesz�lned – mutatott r� Harry.

- Igen – b�lintott Hermione, azt�n t�n�dve �sszepr�selte az ajk�t, �s egy darabig nem sz�lt a fi�hoz. – Az az igazs�g – kezdte hossz� hallgat�s ut�n -, hogy szerintem Ronnak is j�t tenne, ha egy kicsit kiszakadna az eddigi k�zeg�b�l.

Ez �rdekes ir�nynak �g�rkezett. Harry kiss� el�rehajolt, �gy k�rdezte: - Hogy �rted?

- Ron – ez persze csak az �n v�lem�nyem – t�ls�gosan is k�t�dik a m�gi�hoz.

- Az akkora gond egy var�zsl� eset�ben?

A fi� nem b�rta meg�llni, hogy el ne vigyorodjon, de r�gt�n meg is b�nta a felel�tlen gesztust, l�tva Hermione arckifejez�s�t.

A l�ny a homlok�t d�rzs�lgette, �s a mozdulat p�rj�ul szolg�l� unott grimasz egy�rtelm�en jelezte, milyen terhes feladatnak tekinti, hogy egy �rtetlenked� „muglinak” magyar�zza el – hosszas k�r�t�st toldva az eredeti mondand�j�hoz -, mire gondolt.

- Ink�bb �gy kellett volna fogalmaznom: t�ls�gosan a m�gi�hoz k�t�dik. – �sszesz�k�tett szemmel kereste Harry von�sain a r�d�bben�s jegyeit. – Nem tudom… �gy vil�gos?

- Hogyne – h�zta ki mag�t a fi� s�rtetten. – Teh�t szerinted a haszn�ra v�lna egy kis sz�net… egy kis t�vols�g?

Hermione b�lintott, majd hirtelen �tny�lt Harry el�tt, �s elvett egy szelet s�tem�nyt. – Szabad?

„Nem, azonnal tedd vissza!” Kis h�j�n ezt a v�laszt adta, de mivel nem akarta megint lej�ratni mag�t a l�ny el�tt egy �cska – �s viszonzatlanul marad� – vicc kedv��rt, csak „nagylelk�en” intett.

- Sejtheted, hogy benne ilyesmi fel se mer�lt – folytatta Hermione. Beleharapott az illatos t�szt�ba; k�zben az egyik tenyer�t az �lla alatt tartotta, hogy a morzs�k ne az �l�be vagy a takar�ra hulljanak. – Arr�l is neh�z lesz meggy�zni, m�r ha r�sz�nom magam – sz�gezte le sietve -, hogy nem ostobas�g mugli tanulm�nyokba kezdenem. De a tetej�ben elfogadtatni vele, hogy neki is ezt k�ne tennie… - Szomor�an ingatta a fej�t, �s �gy t�nt, amint ezt kimondta, k�pzeletben le is pergett el�tte az omin�zus jelenet.

- H�, fel ne add! – Harry nem tudta, mi�rt vigasztalja a l�nyt (vagy legal�bbis csin�l valami ahhoz hasonl�t), �s f�leg, mi�rt b�tor�tja arra, hogy gyan�tlan muglik k�z� vigyen egy olyan k�teked�, p�khendi, fels�bbrend�s�gi tudattal fert�z�tt alakot, mint Weasley, mindenesetre az ezen val� morfond�roz�st k�s�bbre – az egyed�ll�t �ldott �r�ira – halasztotta.

Hermione halv�nyan elmosolyodott, �s mintha – csak �ntudatlanul is – repet�zni akarna a b�ztat� szavakb�l, �jabb panaszos kijelent�st mormolt el, mik�zben az utols� falat s�tit r�gcs�lta. – Lehet, hogy m�gse k�ne belev�gnom. Kevesebb, mint egy �vem maradt, �s r�mes, mekkora h�tr�ny�ban vagyok…

- Mondjuk hozz�m k�pest? – nevette el mag�t Harry. Hermione nem volt biztos benne, hogy hely�nval�-e k�vetni a p�ld�j�t, ez�rt be�rte egy r�vid, illedelmes kuncog�ssal. – T�z h�nap, az rengeteg id�. (Ennek a fogalomnak, azt hiszem, te is b�ven el�g aspektus�t ismered ahhoz, hogy egyet�rts velem.) �s ha j�v�re nem siker�l, megpr�b�lhatod �jra.

- �s �jra, �s �jra – motyogta Hermione, a t�rdeit b�mulva. – Te tal�n, de nekem csal�dom lesz.

Harry nem akart belemenni, mik�nt is v�lekedik a saj�t es�lyeir�l, ez�rt csak annyit mondott: - Lesz egy f�rjed. Ennyi. Mi�rt ne foglalkozhatn�l mellette m�s dolgokkal is?

Hermione megfosztotta Harryt m�g egy csereszny�s szelett�l, �s egy darabig nem sz�lalt meg, hanem ev�s �r�gy�n �tgondolta az elhangzottakat. – Belekukkanthatok? – k�rdezte azt�n, �s miut�n let�r�lte a tenyer�re ragadt porcukrot, a fi� k�nyve fel� ny�jtotta a kez�t.

Harry v�llat vont, �s odaadta a k�tetet a l�nynak, aki a kor�bbi �ll�t�s�t meghazudtolva – miszerint �ppen csak „olvasgatta” a tank�nyveket, �s tetemes a lemarad�sa – igencsak szak�rt� szemmel p�rgette �t. – Sz�val a… hol is?

- Stonewall – seg�tette ki Harry k�szs�gesen.

- A Stonewallban ezt haszn�lj�k? – El�lr�l kezdte a lapogat�st, ez�ttal j�val lassabban, id�nk�nt meg-meg�llva. – Tal�n be k�ne szereznem egy p�ld�nyt… - A fi� „orra el�” dugta a k�nyvet. – Mondd csak, ezek az elemz� r�szek mennyire r�szletesek? A forr�sok tartalm�t foglalj�k �ssze, vagy k�rd�seket vetnek fel, bemutatj�k az �sszef�gg�seket…

Harry visszavette t�le a k�nyvet. - … rendeletek meg t�rv�nyek eset�n utalnak a fogadtat�sra, a hat�sokra, az el�zm�nyekre – fejezte be a l�ny helyett a felsorol�st. – Igen. A f�sz�veg – r�b�k�tt az egyik oldalra – el�g v�zlatos, a jelent�sebb esem�nyek, kieg�sz�tve t�m�ny adathalmazzal. N�zd – Hermione k�zelebb cs�szott hozz� -, itt p�ld�ul…