19. Elkezdődik
2008.02.08. 00:50
- Ez a nő veszélyesebb mindennél.
- Úgy gondolod?
- Ez a nő veszélyesebb mindennél.
- Úgy gondolod?
- Úgy. Te nem láttad a szemét. Az egész lényéből vad gyűlölet sugárzott. Ahogy megölte őket, az minden volt, csak nem humánus halál. Szinte csigalassúsággal zúzta össze a csigolyáikat. Közben olyan gonoszan mosolygott, hogy még a Sötét Nagyúr is félt volna tőle. És utána az a nyugalom. Mintha nem történt volna semmi. Mintha csak egy poharat lebegtetett volna.
Draco és Perselus a konyhában, asztalnál ülve beszélgettek a kiruccanásról. Teát kortyolgattak, ami a fiatal férfinak segített kissé megnyugodni. Apja és anyja Dumbledore-ral beszélgetett a nappaliban. Draco el tudta képzelni, mennyire tartozik ez a kihallgatás, a beszélgetés fogalmába. De nem volt félnivalója. Lucius esküje mindenre kiterjed, hála okos feleségének, így kárt nem tehet senkiben, csak segítheti a Rend munkáját.
- Apád hogy van?
- Megtámadta egy társa, megtudta, hogy anya ikreket vár, letette a Megszeghetetlen esküt olyan témakörben, amit gyűlöl. Mégis hogy lehetne? Szarul.
- Ikreket? Ez nehezítette a helyzetét, minden bizonnyal.
- Ennek köszönhetem, hogy a családom egyben van, és senkinek nem esett bántódása. Úgyhogy én szerencsés eseménynek tekintem.
- Minden bizonnyal - hagyta rá keresztapja - Camille mit csinál?
- Mrs. Weasley utasításai szerint bővíti a házat. Nem tudom, hova tud tenni még egy szobát, de az éjjeli események után nem félek, megoldja. Potter hogy van? Felébredt már?
- Még nem. Molly vitt neki ételt, meg töklevet, bár szerintem erősebbre lesz szüksége.
- Hát igen. Egy wiskey nekem is jól esne. Azt hiszem, inkább ledőlök. Kimerített az éjszaka.
x x x
Harry Potter úgy ébredt, mintha egy fárasztó nap után, a jól megérdemelt pihenését töltötte volna. Teljesen friss volt, és éber. Álmának minden egyes pillanatára emlékezett. Szívét örömmel töltötte el, hogy apja után jó pár olyan felmenőt talált, akire büszke lehet. Tudta, valószínűleg sosem bocsátja meg apjának a Pitonnal való viselkedését. De ott volt Grifindor, Albius, Emma, és még jó pár, régóta halott rokon, aki életében olyan dolgokat tett, amibe belekapaszkodhat, ha kétségek gyötrik. Természetesen akadtak olyanok, akikre sosem lesz büszke, de Dursley-ékból kiindulva elfogadta, hogy a rokonokat az ember nem válogathatja meg.
A barátait viszont igen, és velük minden rendben van. Ezekkel a gondolatokkal kezdett enni. Magában hálásan gondolt Mrs. Weasley-re, amiért gondoskodott róla.
Miután jól lakott, úgy gondolta, ideje lemennie a többiek közé. Majd' szétvetette a tettvágy.
A nappali mellett elhaladva Lucius Malfoy hangját hallotta meg.
- Nem tudja, mit jelent pontosan Eyla Temploma, de a terveiben ezen van a hangsúly. Camille, és Amelie a fő célpont, Harry neki most másodlagos. Nem csak felbőszítette az a nő, de kulcsfontosságot tulajdonít neki. Mivel nem tudott belelátni az elméjébe, biztos benne, hogy Amelie fontos információk birtokosa...
Nem hallgatózott tovább, biztos volt benne, hogy mindent meg fog tudni. Az idős mágus már nem titkolózik előtte, hiszen ő is rendtag, ráadásul ő áll a tervek középpontjában.
A konyhába érve, volt iskolatársát és annak keresztapját találta.
- Hogy-hogy itt van Lucius Malfoy?
- Anyám is itt van, és nemsokára az öcsém is megérkezik. Apám esküt tett Camille-nak. Nem lesz semmi baj vele, a feleségem minden apróságra gondolt. Még udvariasnak is kell lennie veletek. Ismered Camille-t, nem tűri az illetlen viselkedést - válaszolta csevegő hangon, mintha csak egy kirándulás élménybeszámolója lenne.
Erre mindannyian elmosolyodtak. Élénken emlékeztek még a szőke férfi első Odú-béli napjára.
Draco, Hermionéval veszekedett, valami apróságon.
- Sajnálom, Malfoy, ha nem tudod elfogadni, de akkor is nekem van igazam.
- Te csak egy koszos kis sárvérű vagy, mit tudsz te?
- Draco Malfoy Almássy! - felesége úgy csörtetett felé, mint egy megvadult oroszlán - Ha most azonnal nem kérsz bocsánatot Granger kisasszonytól, megnézheted magad. Nem tűröm, hogy ilyen gusztustalanul beszéljen az én férjem. És szégyelld magad! Ezek az emberek befogadtak, te pedig sértegeted. Neki egy rossz szava sem volt, mikor éjjel megérkeztünk. Te pedig azzal hálálod meg a szívességét, hogy ilyen hülyeséggel sértegeted?! - arca kipirult, szeme villámokat szórt, ahogyan férjének is.
- Én legyek hálás neki? Egy... ilyennek? - köpte a szavakat.
- Igen! Méghozzá itt és most. Ha nem kérsz most azonnal bocsánatot rendesen, nagyon megharagszom. Vagy megint napkeltekor akarsz ébredni minden reggel, zaklatott álmok után?
Draco hitetlenül nézett rá.
- Hogy tehetted?
- Megérdemelted. És figyelmeztetlek, van még egy, s más a tarsolyomban - ujját figyelmeztetően maga elé emelte.
Draco összeszorított szájjal fordult vissza Hermione felé.
- Kérlek, bocsáss meg, hogy megsértettelek. Ígérem, többé nem fordul elő.
A két Malfoy várakozásteljesen nézte a fiatal nőt. Az, rövid gondolkodás megszólalt.
- Elfogadom a bocsánatkérést, Draco Malfoy. Sosem leszünk barátok, de felajánlom a tűzszünetet - kezét a férfi felé nyújtotta, aki elfogadta a békejobbot.
- És hol van a feleséged?
- A kertben. Előkészíti apámék szobáját.
- A kertből? - nézett Harry gyanakvóan.
- Igen, a házat bővíti. Ha ez még egyáltalán lehetséges - tette hozzá gúnyosan.
A szemüveges fiatalember nem méltatta válaszra a gonosz megjegyzést, kiment, hogy jelezze Camille-nak, felébredt és készen áll.
- Harry, minden rendben, ettél egy kicsit? - fordult az érkező felé Molly Weasley.
- Nahát Harry, jól nézel ki. Úgy tűnik tetszett a rokonlátogatás - állapította meg a fiatal Malfoy feleség, mikor meglátta leendő tanítványát.
- Igen, Mrs. Weasley, és köszönöm a szendvicseket. Ami azt illeti, nem minden, de megbirkózom vele - fordult Camille felé - Felőlem bármikor kezdhetjük.
- Még megvárjuk Achilles-t, Draco öccsét.
- Nem is tudtam, hogy van egy öccse.
- Én azt nem tudtam ma reggelig, hogy még csak öt éves. Azt hittem idősebb, mivel amióta férjhez mentem, az a fiú nem látta az anyját. Hawaii-n volt eddig, hogy megmentsék Voldemorttól. Ő még csak nem is tud róla.
- Most már értem, mikért kell bővíteni a házon.
- Igazából már egy ideje készen vagyunk. Mrs. Weasley, nem haragszik, ha bemennék inni egy teát, amíg a kisfiúra várunk?
- Menjetek csak kedveskéim.
Az asszony még jó ideig álldogált, és a házat nézve merengett. A sok idegeskedés meglátszott rajta. A szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, kifejezetten sovány lett. Egyedül a mosolya volt a régi.
x x x
- Draco, ébredj. Achilles megérkezett.
A szőke férfi laposakat pislogva nézett körbe. Első pillanatban nem tudta, hol van.
- Ki van itt?
- Az öcséd. Megjegyzem a te fiatalkori másod. Nálatok minden hímnemű acélkék szemmel, és telfölszőke hajjal rendelkezik?
Mivel a nő kérdése hallhatóan költői volt, Draco nem válaszolt. Felöltözött, és lement, hogy testvére ne érezze magát egyedül, míg szülei nem végeznek a nappaliban.
- Szervusz, Achilles. Jól utaztál?
- Djacooo! - futott bátyja felé kitárt karokkal a kisfiú. Arca teljesen kivirult, rövid, szőke haja lobogott.
Mikor Draco felvette a karjaiba, megállíthatatlan szóáradat kezdődött.
- Képzejd, láttam igazi sájkányokat, és jepültek. Te láttál máj igazi sájkányokat? - meg sem várva a választ, már folytatta is - És voltunk, valami kolosszusban is, meg fűjuhás embejek között. Fujcsák voltak, nagyon. Beö is velem jött, ugye nem baj? Jaj, annyi mesélnivalóm van.
- Ki az a Beö?
- Hát a bajim - jött a magától értetődő válasz - most kint van, mejt a bajik a füvet szejetik.
- Hol szereztél te egy birkát?
- Nem bijka, hanem baji. Majgajet néni azt mondta, ha embej lenne, annyi idős lenne, mint én - mondta, mintha betanulta volna a szöveget.
- Akkor tényleg bari. És miért pont Beö a neve?
- Mejt azt mondja. Ő is selypít, mint én.
Ezen a körülöttük állók elmosolyodtak.
- Anya hol van?
- Dumbledore bácsival beszélget, apával együtt.
- Aha - mondta a gyermek, mintha tudná, ki Dumbledore.
- Achi, nem vagy éhes?
- Egy picit.
- Akkor eszünk valami finomat, amit Mrs. Weasley főzött, és közben elmeséled, mi mindent csináltál Hawaii-n.
Camille mosolyogva figyelte, hogy változott át Draco szerető báttyá, amint meglátta öccsét. Láthatóan a gyerek és közte nagy volt az összetartás. Egy új információt raktározott el magában a többi mellé, majd Harry felé fordult.
- Kezdhetjük?
- Igen, azt hiszem készen állok.
- Helyes. Gyere, csináltam egy gyakorló termet is.
x x x
Felmentek a negyedik emeletre, és benyitottak az erre a célra készült helyiségbe. Camille végül úgy döntött, hogy nem oldalra, hanem felfelé bővíti a Weasley rezidenciát. Harry nagy szemekkel nézett körbe, miután becsukták maguk mögött az ajtót. A terem meglepően tágas volt, tele könyvekkel, és párnákkal. A falakon, a tükrök alatt fáklyák biztosították a világítást. Ablakok nem voltak, hogy semmi se vonja el a figyelmet.
- Hogy tetszik?
- Olyan, mint a roxforti Szükség Szobája.
- Azt nem ismerem. Mondom a teendőnket, aztán bele is vághatunk, ha gondolod.
- Rendben.
- Tehát. Elsődleges célunk az, hogy megtanuld közvetíteni mások gondolatait, illetve varázslatát. Tudnod kell átereszteni magadon, de önmagadat nem adhatod hozzá. Ez alatt azt értem, hogy nem szabad formálnod. Megkapod, és továbbítod.
- Ez mire jó?
- Mert így sok átok, ami eltalál, átvezethető az ellenségre. Mi ezt sokszor használjuk. Nagyon hasznos, ha elfáradtál, de megerőltető, ha nem rutinból csinálod. Ez lesz az utolsó védvonalad, ha hibázol. Mert a végső harcban elég lesz egyetlen hiba, és három méterre találod magad a föld alatt. Elmondom, hogyan kell csinálni. Először is, ürítsd ki az elméd. Semmi sem maradhat benne.
Leültek egymással szemben törökülésbe. Szemüket lehunyva várták, míg Harry végrehajtja az utasítást.
Camille, mikor megérezte a férfi nyugalmát, lebegtetést küldött rá. Mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy Harry pár centire a föld felett a levegőben ül.
- Most képzeld el, hogy átfolyik rajtad, mint a víz.
A lebegés nem hagyott alább, sőt, Harry emelkedni kezdett. Camille megszakította a mágiát, a férfi a padlón landolt.
- Nem azt mondtam, hogy repkedj, hanem, hogy engedd át magadon.
- De hát azt csináltam.
- Nem. Felfokoztad a varázslatomat. Ne adj hozzá, hanem add vissza. Hagyd, hogy átfollyon, de ne átjárjon. Nem uralkodhat el rajtad. Még egyszer.
És még egyszer, és még egyszer, és még egyszer...
Késő este volt már, mikor abbahagyták. Semmit nem haladtak, és ez Harryt bosszantotta.
- Ne légy mérges. Az ember ezt évek alatt tanulja meg. Nekünk nincs ennyink, ezért gyakorlunk sokat. Lefekvés előtt ürítsd ki az elméd és száműzz minden érzést. Holnap reggeli után ugyanitt.
- Azt hittem, képes leszek rá. Tudod... Godrik miatt.
- Nagy hatalmú mágus volt, de nem végtelen. Neki is időbe tellett, ebben biztos vagyok. Harry, ha ez tananyag lenne, akkor egyetemen oktatnák, nem véletlenül. Ennél nagyon kevés dolog van, ami nehezebb. És ha ezt megtanultad, akkor te - emelte fel a hangsúlyt - valóban legyőzhetetlenné válsz egy pálcás varázsló szemében.
Elhagyták a szobát és lementek vacsorázni. A konyhából gyermeki kacaj hallatszott ki.
x x x
A napok úgy szaladtak, mintha nyaraltak volna az Odú-béliek, pedig keményen dolgoztak. Rengeteg olyan bájital készült a fennmaradó három napban, amit csak érlelés után lehet folytatni. A legtöbbje gyógyító erejű lesz, ha elkészül. Harry folytatta a tanulást, de látványos eredményt még mindig nem sikerült elérnie.
A házat felkészítették a kisebb sérülések ellátására alkalmas kórtermekkel, valamint egy átjáróval, ami a Palotát köti össze Angliával. Nem szimpla hopponáló-teret hoztak létre, nehogy az ellenség átjusson. Az utazás csak jelszóval lesz majd lehetséges, ami személyre szóló, mindenek másra kellett gondolnia, hogy utazhasson. Így, ha valaki jelszava az ellenség kezére jut is, akkor is csak egy tud átjutni az ellentáborból.
A fiatalok nagyon jól tudták, hogy erőnléti felkészítés is lesz, hogy edzettebbek legyenek, ezért alaposan kivették a részüket a munkából, hogy felkészüljenek a megerőltetésekre. Bármilyen harcban meg kellett, hogy állják a helyüket. Nem lehet akadály az, hogy nem képesek lefutni ötszáz métert megerőltetés nélkül sima terepen.
Az utolsó napot a végső simításokkal töltötték el. Achilles nagyon segítőkész volt, iszonyatosan várta már, hogy induljanak, emiatt szinte állandóan láb alatt volt. Camille délutánra megunva ezt, inkább az otthonáról kezdett neki mesélni, és a közelgő ünnepségről. Andrew, az egyik bátyja nemsokára ünnepli a születésnapját, és látványos műsorral készülnek az otthoniak. A kisfiú sokat kérdezett közbe, így mindenki készen lett, mire Achilles érdeklődése alábbhagyott.
Vacsorára csak szendvicseket ettek, hogy kevesebb munka legyen átalakítani a konyhát bájital raktárrá. Evés közben nem sokat beszéltek, csak a legszükségesebb dolgokat tisztázták.
Mrs. Weasley ismertette a teendőket az indulás előtt elvégzendő dolgokra.
– Mindenki még ma este csomagoljon össze mindent. Holnap korán indulunk. Tudom, hogy furcsa kórteremben aludni, de nem akarok azért várakozni, mert egyikőtök önkényesen hálószobát csinált belőle – itt jelentőségteljesen fiaira nézett.
Miután mindent rendbe tettek a konyhában, pontosabban raktárban, csendben nyugovóra tértek, ki-ki a maga háló-kórtermében.
Draco magához vonva elcsigázott feleségét, betakarta magukat.
– Ideje, hogy egy kis figyelmet nekem is szentelj a drága idődből. Az utóbbi pár napban annyit foglalkoztál Pottyval, hogy kezdem azt hinni, mást is csináltok odafenn – súgta fülébe gonoszan.
Camille, Draco felé fordult, hosszan tanulmányozta az arcát, majd megszólalt. Hangja színtelen volt és határozott.
– Ne merészelj engem hűtlenséggel vádolni. Pont te, aki nem is olyan rég egy Melissa nevű nőcskével akart henteregni, de még arra is képtelen volt, hogy öt percre elfelejtsen engem. Férfi vagy, és gyenge. Két formás kebel elveszi az eszed, és a birtokosa azt tesz veled, amit akar.
Draco szemei kikeredtek.
– Honnan tudod?
Camille nem húzódott el. Csak nézte férjét, aki lélegzetét is visszatartja, úgy várja a választ. Színtelen hangját megtartva, mindössze ennyit mondott.
– Nem tudtad kijátszani az esküt, nem róhatom fel a hűtlenséget. De ne merészelj engem is ilyen dologgal vádolni.
Lehunyta szemét, és álomba merült. Draco még sokáig nem tudott elaludni, nem értette, felesége miért maradt a karjaiban. Agya lázasan járt, nem tudta hova tenni a szavakat, és az azzal ellentétes viselkedést. Talán csak közölte, hogy tudott róla, de nem haragszik. Akkor nem hagyta volna, hogy megcsókoljam. De rég is volt. Talán meg sem történt.
|