18. A szeretet ára
2008.02.08. 00:49
Camille, mielőtt elaludt, elégedetten vette számba az elmúlt napok eseményeit. Új családja nem teljesen menthetetlen, a férje mellette áll, biztonságba juttatta magukat, és nemsokára a Harry is készen áll, hogy megtanulja elpusztítani az évszázad legnagyobb feketemágusát. Ha ereje kiteljesedik, mindent megteszek, hogy sikerüljön neki. Határozta el magában.
Camille, mielőtt elaludt, elégedetten vette számba az elmúlt napok eseményeit. Új családja nem teljesen menthetetlen, a férje mellette áll, biztonságba juttatta magukat, és nemsokára a Harry is készen áll, hogy megtanulja elpusztítani az évszázad legnagyobb feketemágusát. Ha ereje kiteljesedik, mindent megteszek, hogy sikerüljön neki. Határozta el magában.
Észre sem vette, mikor aludt el Draco karjaiban. Álmában végigjárta az utóbbi pár hónap fontos állomásait, teljes kuszaságban. Kedvenc könyvtárában olvasgatott, mikor nővére közölte vele, hogy kérője akadt. Majd az Alley-ban sétál az érkezők elé. Draco kérdezgeti a folyosón a varázstudásáról. Anyja, a vacsora közben mondja neki, hogy erősen valószínű, hogy ő, Camille Almássy nemsokára asszony lesz. Előjöttek a viták képei is. Ahogy anyjával, egymással szemben állnak és farkasszemet néznek. Két akarat feszült egymásnak akkor. Aztán az esküvő képei. Újra átérezte a félelmet. Csatája férjével, mikor megfenyegette, hogy felpofozza. Draco szinte sírásra görbülő szája, mikor elengedte Kingsley-t. Ahogyan egymáshoz bújva feküdtek a barlangban. A bájital főzése, a csók. Egy kép váltotta fel, ami nem illett a többi közé. Minduntalan visszatért a titokzatos könyvtárba.
Hirtelen felriadt. Homlokát ráncolva gondolkodott, hogyan is illik a fontos momentumok közé a könyvtár, a második emeleten.
- Draco, ébredj - suttogta a férfi fülébe türelmetlenül.
- Még éjjel van - motyogta, mikor kinyitotta résnyire a szemeit - Miért nem alszol, asszony?
- Mert dolgunk van. Vissza kell mennünk a kúriába. A második emeleti könyvtárban van valami, ami szörnyen fontos. Álmomban láttam. Draco higgy nekem, kérlek.
- Jól van, jól van - hagyta rá ásítás közben.
- Draco! - erőteljesen simogatni kezdte, hogy az ne aludjon vissza - Mi van akkor, hogyha életbevágó? Hagyok egy levelet a konyhaasztalon. Mire visszaérek, kérlek légy indulásra készen.
Halkan, de gyorsan szedve a lábait lement a lépcsőn, majd a konyhában megírt egy rövid, lényegre törő levelet. Halkan visszaosont. Mosolyogva nézte, ahogy Draco a másik oldalára fordulva alszik.
- Draco Malfoy Almássy. Ha nem segítesz, egyedül megyek. De sokkal jobb lenne, ha te is jönnél - tette hozzá halkabban.
- Igenis, főnök - kelletlenül kimászott az ágyból, frissítő bűbájt szórt magára, felöltözött és kiment az udvarra. Camille követte, megfogta a kezét és a kúriába varázsolta magukat.
A második emeleten bukkantak fel, a puritán ajtó előtt. A házban félelmetes csend honolt. A nő halkan benyitott, és betessékelte a férjét. Az halkan adott hangot a csodálkozásának.
- Eddig itt egy lepukkant szoba volt. Poros festmények és lomok voltak itt.
- Valami megváltozott, ezért látod. Csak azt ne kérdezd, hogy mi. Sietnünk kell. Az idő itt másképp telik, sokkalta gyorsabban. Emlékszel, amikor csak vacsorára kerültem elő? Én azt hittem mindössze pár órát töltöttem itt, de kiderült, hogy eltelt egy teljes nap.
- Mit keresünk?
- Nem tudom pontosan. Bármi lehet. Ami furcsa, vagy bármiben eltér a környezettől, azt tedd, kérlek az asztalra. Aztán majd eldöntjük, hogy mi kell belőle, és mi nem.
Kettéváltak és belekezdtek a kutatásba. Néhány óra múlva már kisebb halom gyűlt az asztalra. Voltak közte könyvek, de előfordult miniatúra, zsebóra, kendő, pálca, szivaros doboz...
x x x
Reggelinél a lakók ledöbbenve álltak a levélke körül.
Kedves Mrs. Weasley!
Mivel Ön lesz az első, aki olvassa ezt az üzenetet, kérem, szóljon a többieknek is, hogy Draco és én visszamentünk a kúriára. Van ott valami, amit el kell hoznunk. Igyekszünk sietni, de nem tudom, meddig tart pontosan.
C. A. M.
- Molly, kérem, értesítsen, ha megérkeznek.
- Természetesen, Albus. Harry hogy van?
- Sokkal jobban, mint hittem. Nyugodtan alszik. Valószínűleg nagyon éhes lesz, mivel tegnap délelőtt óta nem evett - mosolygott a régen kövérkés, most már a feszültségtől lesoványodott asszonyra.
- Mi lehetett olyan fontos, hogy éjszaka elindultak? - töprengett hangosan Hermione.
- Fontos? Mi van, ha kémek?
- Ugyan, Ron. Ezt meg sem hallottam, ennek nincs semmi alapja. Dumbledore professzor nem engedte volna ide őket, ha bízott volna bennük.
x x x
Camille kinézett az ablakon, ahol még mindig sötétség honolt. Tudta, hogy felesleges, mivel a nyílászáró nem a valóságot mutatja.
- Vessük össze, mit találtunk eddig. Nincs több időnk.
- Rendben, lássuk csak. William Shakespeare összes műve, jó vaskos.
- Ez miben furcsa?
- Ha úgy ismernéd apámat, mint én, akkor nem kérdeznéd. Mugligyűlölet a javából.
- De Shakespeare tiszta aranyvérű volt, csak titkolta. Ki is halt a vérvonala, mivel nem született gyermeke. A feleségéhez hozzá sem ért, a szeretője, akiért szerelme lángolt, meddő volt.
- De apám ezt valószínűleg nem tudta. Lássuk, mi van még.
Kezébe vett egy aranyból készült zsebórát. Mikor felpattintotta a fedelét, az andalító muzsikát kezdett el játszani. A fedlapban egy megfakult kép volt egy férfiról és egy nőről. A csendet egy hatalmas dörrenés és egy éles sikoly hasította ketté. Mindketten felkapták a fejüket. Egymás tekintetében keresték a választ.
- Draco, azt hiszem megtaláltuk, amiért jöttünk - suttogta a nő, majd lábujjhegyen elindult a könyvtár kijárata felé. A hangzavar miatt nem kellett volna ilyen óvatosnak lennie, tudta jól, de ösztönösen cselekedett. Férje követte ki a folyosóra. Dulakodás hangjait sodorta feléjük az erős légáramlat. Valószínűleg berobbantották a bejárati ajtót, egy bűbájjal.
Gyors léptekkel mentek lefelé a lépcsőn. A fogadó teremben, egy oszlop menedékéből figyelték az eseményeket. Camille kezével jelezte a férfinak, hogy maradjon nyugton.
- Hol bújtatod a fiad és a szukáját, te áruló?!
- Akkor sem mondanám meg hol vannak, ha tudnám, te korcs - sziszegte Lucius az álarcos idegennek.
- Majd meggondolod - pálcáját a ház úrnőjére fogta, és elkiáltott egy varázsigét - Crucio!
A szőke asszony fájdalmában felsikoltott. Két kezét hasához kapta, és kétrét görnyedt.
- Elég! Ő nem tud semmit! - kiáltotta kétségbeesetten férje - Hagyd őt, inkább engem.
Térdre esett. Draco elhűlten nézte, ahogy anyja szenved, apja pedig térdelve könyörög enyhülésért. Szereti őt!
- De tud! Látom a fejében! A menye, az a ribanc, elengedte a rendtagot! Ő látta őket utoljára! - szinte őrülten kiabált a kínzó - Hová mentek, te koszos áruló?!
Camille nem bírta tovább, előlépett rejtekéből. Kisétált az álarcos elé, hogy az lássa őt.
- Itt vagyok, te mocsok! Hagyd őt békén! - Kezeivel, mintha egy láthatatlan falat akarna ellökni, nekirepítette a falnak. Az álarcos élettelenül ért földet. Mindenki elhallgatott. A távolabb álló fekete köpenyesek rá szegezték pálcájukat. Camille feléjük nyújtotta kezét, majd dühtől villámló szemekkel ökölbe szorította ujjait lassan. Mozdulatára az álarcosok hörögni kezdtek. Draco is előjött már, most anyját támasztotta, hogy ne a hideg kövön feküdjön. A Malfoyok őszinte döbbenettel nézték a laza terpeszben álló, fekete ruhás, halálosan gonoszul mosolygó fiatal nőt. Csontok reccsenése vegyült a halálhörgések közé. Végül a támadók holtan rogytak össze. Camille odasétált hozzájuk, mintha az előbb nem ölt, csupán altatott volna.
- Lucius, kérem, jöjjön ide. Kik ezek? Név szerint - hangja teljesen nyugodt volt.
- Mit tettél? - suttogta elhűlve Draco, miközben apja a halottakhoz ment, menye mellé.
- Megmondtam, Draco. Megvédem az enyéimet, bármi áron. Ti a családhoz tartoztok, még akkor is, ha apád olyan, amilyen. Amíg tehetek ellene, nem hagyom veszni őt sem - hangszíne erősen emlékeztette a jelenlévőket Albus Dumbledore kedélyes, de kioktató stílusára.
- Az ott Nott, ezek meg Avery, Monstro, Halloway és Jackson. Nott volt az ész, a többiek csak katonák.
- Köszönöm. Albus értesülni fog erről. Öt mínusz - állapította meg, inkább csak magának, odasétált Narcissa mellé, letérdelt.
- Hármótoknak is sok ez a fájdalom - kezét anyósa hasára helyezte, majd homlokon csókolta a nőt - Akarod tudni a nemüket?
Mindhárman döbbenten néztek rá. Láthatóan még egy újdonság már sok lenne nekik.
- Úgy érted, hogy.. Én... Ikrek? - Kezei ösztönösen hasára simultak.
- Igen, Narcissa - mosolygott rá a fiatalabb Malfoy feleség, majd Lucius felé fordult.
- Válaszút elé érkezett, Lucius. Az eddigi életét nem folytathatja, ez tiszta sor. Mi legyen ezután? A felesége ikreket vár, Voldemort meg akarja öletni magukat. Ha hajlandó azt tenni, amit javaslok, mindannyian kikerülhetünk a csávából.
Lucius Malfoy végignézett családján, közben agya lázasan járt. Nem talált más megoldást, el kell fogadnia, amit menye kínál, legyen az, bármi. Most nem csak róla volt szó, hiszen nemsokára bővül a család két gyermekkel. Biztonságba kell juttatnia a családját.
- Hallgatom - Hangja nem árult el érzelmet.
- Velünk jönnek. Mi biztonságban vagyunk, Önöknek is jut hely. Természetesen a Főnix Rendjéről van szó.
Lucius mérlegelt. Sárvérűek, és muglik védelmezője lesz, vagy menekülnie kell, valószínű, hogy sok-sok évig. Két apró gyermekkel, ezt nem teheti meg.
- Mit kell tennem?
- Nem hiába kedvelte olyan sokáig Voldemort, maga intelligens ember. A Megszeghetetlen eskü, pálca nélküli változatát kell letennie. Ez abban különbözik, hogy valóban megszeghetetlen, és csak az esküt kérő törheti meg, vagy változtathat rajta. Természetesen az esküszegés itt is halállal jár, bár jóval hosszabb agónia után.
Lucius vetett egy utolsó pillantást felesége kérlelő arcára, és bólintott.
- Legyen.
- Ereszkedjen fél térdre, és fogja meg, mindkét kezem - utasította halkan menye.
Miután egymással szemben, egymás kezét fogva térdeltek, Camille megkezdte az esketést.
- Esküszöl-e te, Lucius Malfoy, hogy nem segíted semmilyen formában Voldemortot, vagy a terveit?
- Esküszöm, az életemre.
- Esküszöl-e te, Lucius Malfoy, hogy rossz szándékaidat magad mögött hagyva, udvarias leszel a Főnix Rendjének tagjaival, a hozzátartozóikkal, a védelmezettjeikkel?
- Esküszöm, az életemre.
- Esküszöl-e te, Lucius Malfoy, hogy semmilyen, a legapróbb információt sem szolgáltatsz ki senkinek, és semminek a Rend dolgairól, tagjairól?
- Esküszöm, az életemre.
- Esküszöl-e te, Lucius Malfoy, hogy nem szítasz viszályt akarattal a Főnix Rendjének tagjai, vagy hozzátartozói, vagy védelmezettjei között?
- Esküszöm, az életemre.
- Esküszöl-e te, Lucius Malfoy, hogy minden apró információt közölsz Albus Dumbledore-ral, ami Voldemorthoz, a híveihez, vagy a sötét oldal terveihez kapcsolódik, a legkisebb mértékben is?
- Esküszöm, az életemre.
- Elfogadod-e, hogy ha bármennyire is megszeged az esküidet, hosszú, gyötrelmes agónia után lépsz át a túlvilágra, a teljes megvetettség érzetével?
- Elfogadom, minden kitételével együtt.
Két összekapcsolódó kezük körül apró fénygömbök jelentek meg, majd összetömörültek egy nagy gömbbé. A fehér, fátyolos labda a nő keze nyomán egy apró, gyémántvirággá alakult. Camille, jobb kezének középső ujjához érintette, mire a kis ékszerből kétfelé kinyúlt egy-egy inda és szorosan az ujja köré fonódott.
- Ez a gyűrű, maga az esküje. Ha szükségesnek látom, változtathatunk rajta. Addig lesz a kezemen, amíg az esküt semmisnek nem tekintem, teljes meggyőződéssel. Így természetesen felesleges a zsarolás, hiszen a véleményünket nem befolyásolhatja a fenyegetettség érzete. És most menjünk. Hosszú nap áll még előttünk.
|