Er�sen bet�z�tt a nap f�nye, mikor fel�bredtek. Nem akartak sok�ig aludni, direkt nem h�zt�k be �jjel a f�gg�ny�ket. Kom�tosan felkeltek, ruh�ikat visszaalak�tott�k az el�z� fekete �lt�zetre, majd halkan les�t�ltak a konyh�ba.

A helyis�gben uralkod� hatalmas fa asztalt laposakat pislog� fiatalok vett�k k�r�l, Mrs. Weasley a t�zhelyn�l t�st�nkedett. A leveg�ben pir�t�s �s s�lt toj�s illata terjengett. Camille gyomra egy hangos kord�l�ssal reag�lt az �nycsikland� reggelire.

– Fel is keltetek? M�g csak kilenc �ra. Azt hittem f�radtak vagytok.

– Azok vagyunk, asszonyom, de az �hs�g lekergetett minket. �jjel m�r nem volt er�nk enni, egyb�l lefek�dt�nk aludni – Draco nem akarta elmondani a val�di okot, b�r maga sem tudta mi�rt. Tal�n abszurdnak t�nt sz�m�ra is, hogy komolyan seg�teni akar, �s nem alv�ssal k�v�nta vesztegetni az id�t.

– �ljetek le, mindj�rt k�sz a reggeli.

Csendben elfoglaltak k�t egym�ssal szemben l�v� sz�ket. Fojtott hangon besz�lgetni kezdtek.

– Amelie-nek csak az utols� napon sz�lhatok, hogy te is itt vagy, addig vesz�lyes lenne
idej�nnie.
– Ki az az Amelie? – a hang egy k�cos, barna haj� l�ny fel�l �rkezett.

– Az egyik n�v�rem. Jobban mondva a kedvenc n�v�rem.

– H�nyan vagytok testv�rek? – sz�lt k�zbe az asztalra t�lal� n�.

– Ha csak a sz�k, �destestv�reket n�zz�k, akkor nyolcan. K�t h�gom, k�t n�v�rem �s h�rom b�ty�m van.

– Sz�p, nagy csal�d – b�lintott elismer�n az asszony.

Mikor az asztalra ker�lt az �tel, az ifjabb Malfoy h�zasp�r �gy vette r� mag�t, mintha napok �ta nem ettek volna. Egy apr� mosollyal nyugt�zta ezt a Weasley csal�d feje, aki �ppen ekkor l�pett be a konyh�ba. Miut�n feles�g�t homlokon cs�kolta, � is le�lt enni. Lassacsk�n minden sz�k gazd�ra tal�lt. Draco egyre kellemetlenebb�l �rezte mag�t. Szinte megk�nnyebb�lt, mikor Albus Dumbledore, Kingsley Shacklebolt t�rsas�g�ban meg�rkezett. A s�t�tb�r� m�gus meghajolt Camille el�tt.

– Asszonyom, m�g meg sem k�sz�ntem, hogy megmentette az �letemet. �s bocs�natot kell k�rnem az�rt, ahogy neveztem �nt a cell�ban.

– Nem kell bocs�natot k�rnie, ez a mondat mentette meg az �let�t.

A f�rfi k�rd� tekintettel n�zett r�.

– Meg kellett tudnom, hogy kihez h�. Az, aminek nevezett tegnap, vil�gosan megmutatta, ez�rt nem kell k�rnie t�lem semmit.

– Amint befejezt�k az �tkez�st, k�rem, f�radjanak velem – sz�lt k�zbe az igazgat�.

– Megoldhat�, hogy mindenki ott legyen, akinek el�bb, vagy ut�bb �gyis tudnia kell?

– Term�szetesen igen, asszonyom. Nem gondoltam volna, hogy r�gt�n a k�zep�be k�v�nnak v�gni.

– Van egy �tletem, de csak akkor val�s�that� meg, ha minden k�r�lm�ny a rendelkez�s�nkre �ll. A besz�lget�s�nk ut�n r�t�rhetn�nk, ha �n is megfelel�nek tartja, ez�rt kell minden �rintettnek ott lennie.

– Kiv�l�. Akkor h�sz perc m�lva tal�lkozunk a nappaliban. Aprop�, a megbesz�l�s ut�n mindenk�pp szeretn�m bemutatni egy ragaszkod� rajong�j�nak.

Camille meglepett arccal n�zte a professzor t�voz�s�t. Elk�pzelni sem tudta, hogy kir�l besz�lhet az id�s m�gus.

x x x

A fiatal n� sz�tn�zett a szeg�nyes b�torzaton. Minden szem r�, �s f�rj�re szegez�d�tt, de � azzal foglalta le a gondolatait, hogy megoldja az �l�helyek probl�m�j�t. V�g�l s�hajtott egyet, �s lecser�lte a berendez�st.

Kez�nek p�r apr� �rint�s�vel nagyobb� tette a szob�t, a b�torokat a falak mell� sodorta �s k�nyelmes fotelokat var�zsolt el� a semmib�l, valamint egy asztalt, amire k�t kancs� limon�d�t �s sok poharat lebegtetett a konyh�b�l. A t�bbs�g csod�lkozva figyelte a jelenetet.

– Akkor h�t, foglaljunk helyet – mondta, �s k�nyelembe helyezte mag�t az el�tte l�v� fotelben.

Lassan mindenki felocs�dott �s k�vette a p�ld�j�t.

– Az�rt vagyunk most itt, hogy tiszt�zzunk p�r dolgot – kezdett bele Dumbledore – hogy k�nnyebben haladjunk, engedd meg Draco, hogy mi tegy�nk fel k�rd�seket, �s ti v�laszoltok.

A fiatal h�zasp�r �sszen�zett, miut�n a n� apr�t biccentett, Draco beleegyez�en b�lintott.

– Ha megengeditek, h�lgyek� az els�bbs�g – n�zett k�r�l az id�s m�gus a rendtagokon – Mes�ljen, k�rem a m�gi�ja term�szet�r�l. Mindannyiunkat csod�lkoz�sra k�sztetett az el�bbi tev�kenys�ge.

– Engedjenek meg egy r�vid, �tfog� t�rt�nelmi �ttekint�st. Hogy honnan ered a var�zsl�s, mint k�pess�g, pontosan mi sem tudjuk, de egyenes �gon lesz�rmazottai vagyunk Calabriana Leporissi�nak, az egyik legnagyobb hatalm�, sz�ntiszta, aranyv�r�nek, aki egy gazdag nemesemberrel – aki szint�n aranyv�r� – Attila Alm�ssyval l�pett frigyre.
Er�nk megmarad�s�t annak k�sz�nhetj�k, hogy csak, �s kiz�r�lag aranyv�r�ekkel h�zasodunk. Alapvet�en haszn�lhatn�nk mi is p�lc�t, de a t�rt�nelem igazolta, hogy ez a seg�deszk�z elapr�zza a m�gikus k�pess�get �s v�g�l p�lca n�lk�l mi is v�dtelenek lenn�nk.
Hatalmunk nemcsak ut�dainkban �r�kl�dik, de a beh�zasodott f�rfiakra �s n�kre is �tsz�ll, ha elj�n az ideje.
– Teh�t most m�r Draco is olyan er�s, mint �n?
– Nem, Dumbledore professzor. Ehhez az kellene, hogy lelke legm�ly�n � is, �s �n is azt �rezz�k, amit megfogadtunk az esk�v�n. De nem lehet szerelembe esni csettint�sre, �s a h�s�g �t�rz�se is id�be telik.
Ennek a hatalomnak vannak el�nyei, de a h�tr�nyai is. Nem eshet�nk szerelembe, csak �gy, b�rkivel, cser�be sok�ig �l�nk, az �desany�m hetvenhat �ves, de negyven k�r�linek l�tszik. Viszont ez t�l nagy er� egyetlen oldalon, ez�rt z�rtuk ki a h�bor�kat az �let�nkb�l.
Biztos vagyok benne, hogy 1550-r�l hallottak m�r, ha m�shol nem, akkor a t�rt�nelem�r�kon – itt k�rben�zett a hallgat�s�g�n – Ez volt az utols� alkalom, hogy beleavatkoztunk m�sok �gy�be, mert a seg�ts�g�nket k�rt�k. Rosszul tett�k.
Most viszont �n is �rintett vagyok, �gy a csal�dom hajland� szerepet v�llalni az �ltalam k�pviselt oldalon. Megjegyzem, ez jelent�s hader�t jelent �n�knek.

– Mit tud Eyla Templom�r�l?

– Sokat, de �n�knek sem mondhatok el mindent. A templomot a csal�dunk egy n�tagja �rzi. Csak, �s kiz�r�lag � f�rhet hozz�. De ne akarj�k a mindens�g birtokos�t belekeverni. P�rul j�rnak, mint anno a l�zad�k, akik v�rre szomjaztak.

– A mindens�g birtokosa? – egy emberk�nt fordultak Perselus fel�, aki eddig csendben, a h�tt�rben maradt – Ez mit takar pontosan?

– Amit mondtam. Mindent. Eyla �let, �s hal�l ura. � rendelkezik a minden �s a semmi felett, ha �gy jobban �rthet�. Ha � �gy akarja, egyetlen mozdulattal ki�rtja az emberis�get, �s m�sik fajt emel a hely�re. Sz�let�skor �n is t�le kapta a m�gikus erej�t, �s a hal�la ut�n � veszi vissza, hogy odaadja egy �jsz�l�ttnek.

– Pontosan tudom, hogy mi t�rt�nt 1550-ben. El�ruln�, hogy mi�rt �gy zajlottak az esem�nyek, ahogy? – tette fel k�vetkez� k�rd�s�t, ami mindenkit k�v�ncsiv� tett.

– Higgye el Perselus, ha azt mondom, a fel�t sem tudja. De lesz alkalma elolvasni a k�zelj�v�ben, �s akkor erre a k�rd�s�re is v�laszt kap.

– Mi alapj�n d�l el, hogy kib�l lesz var�zsl�, �s kib�l nem? – kotyogott k�zbe Hermione.

– Ez egy j� k�rd�s, de sajnos nem tudok r� v�laszolni. Alapvet�en az fog m�gikus k�pess�gekkel rendelkezni, akinek a sz�lei is var�zsl�k. De a tieid nem azok, b�r er�sen val�sz�n�, hogy a felmen�id k�z�tt kell, hogy legyen aranyv�r�, k�l�nben rajtad nem �tk�z�tt volna ki a m�gikus v�r.

– Honnan tudod, hogy mugli sz�rmaz�s�? Draco mes�lte, igaz? – k�rdezte ellens�ges hangon Ron Weasley.

– Nem, Draco egyik�t�kr�l sem mes�lt, egyszer�en meg�rzem, mint ahogy azt is, hogy a te felmen�id k�z�tt is volt egy kevertv�r�.

– Mondd ki nyugodtan, hogy s�rv�r�.

– Nem hiszem, hogy a v�re koszos lenne, Mr. Weasley, val�sz�n�s�tem, hogy ugyan�gy v�r�s, mint rajtam k�v�l itt mindenki m�snak. A ’s�rv�r�’ sz�t egy�bk�nt is udvariatlans�g szem�lyre mondani, csak az otromba emberek tesznek ilyet. Ez nem egy rossz tulajdons�g, hanem egy olyan t�ny, minthogy �nnek, Mr. Weasley, v�r�s a haja – v�laszolt Camille kioktat�an.

– Mi�rt? Az �n�nek milyen a sz�ne? – k�rdezte Ron �desapja.

– Mit gondol, mi�rt h�vj�k aranyv�rnek? – n�zett r� a n� olyan szemekkel, mintha azt k�rdezt�k volna, hogy az �g k�k sz�n�-e.

Mindenki elh�lve n�zett r�, m�g a f�rje is, aki most el�re d�lt �s habogni kezdett.

– A… Azt akarod mondani, hogy neked… neked…

Camille kez�ben hirtelen egy �les t�r termett. Lassan r�kulcsolta ujjait �s m�lyen belev�gott a bal tenyer�be. Abb�l egyenletesen kezdett csordog�lni a f�nyes, arany sz�n� v�re. Bemutat�ja mindenkib�l csod�lkoz� h�rg�st csalt el�.

Dumbledore odal�pett �s a n� tenyer�nek �l�r�l ujjaival let�r�lt egy keveset. Lassan morzsolgatta, hogy alaposan szem�gyre vegye. Tekintet�b�l nem lehetett olvasni, de szavai el�rultak mindent. Camille k�zben elt�ntette mind a t�rt, mind a sebet a jobb kez�r�l.

– Most m�r �rthet�, hogy mi�rt ilyen elhat�rol�d�k – mondta elgondolkodva.

– Ezt ap�m�k is tudj�k? – az ifj� Malfoy szem�ld�ke magasan a homlok�ra sz�k�tt.

– Term�szetesen nem, Draco, k�l�nben minden �jjel att�l kellett volna tartanom, megpr�b�lnak megcsapolni.

– Mintha olvastam volna err�l, de sajnos nem eml�kszem pontosan – sop�nkodott Hermione.

– Akkor engedje meg, hogy kiseg�tsem – sz�lt Perselus g�nyosan – Az aranyv�r hallhatatlans�got ad annak, aki a megfelel� b�jitalba rakva megissza. Ha ezt a S�t�t Nagy�r megtudja, nagy neh�zs�geknek n�z�nk el�be.

A t�bbiek m�g mindig n�m�n, a sz�ntelen csod�lkoz�s kifejez�s�vel b�multak a n�re.

Drac�ban egy vil�g omlott �ssze. Ebben a szob�ban, s�t ebben az orsz�gban egyed�l a mellette �l� n� aranyv�r�, a t�bbiek, vele egy�tt, mind csak eml�kei a nemesi v�rvonalnak.