18. fejezet: Utols� tavasz

A Griffend�l klubhelyis�g�nek ablakait sz�lesre t�rt�k, hogy a balzsamos m�juseleji leveg� be�radhasson a szob�ba, tov�bb f�jd�tva a k�nyvtornyok �s pergamenhegyek k�zt gubbaszt� �t�d- �s heted�vesek sz�v�t. Ragyog� tavasz volt, cir�gat� naps�t�ssel �s b�d�t� illatokkal. Az �des meleg kac�rkodva k�szott be a h�l�termekbe, a k�nyvt�r polcai k�z�, minduntalan a krist�lytiszta �gboltra, a kast�lyon k�v�li, �lett�l l�ktet� vil�gra ir�ny�tva a tanul�k bet�kt�l �s �br�kt�l k�pr�z� tekintet�t.

Sirius hasonfekve hevert a kanap�n. Lel�g� keze a sz�nyegre dobott, nyitott tank�nyv�n pihent, a szemei le-lecsuk�dtak, mik�zben b�gyadtan a s�t�ten �s�t� kandall�ba b�mult. Remus a k�zeli fotelbe s�ppedve, �sszer�ncolt homlokkal b�ng�szte a jegyzeteit. A l�bait felrakta az el�tte l�v� alacsony asztalk�ra – pedig az ilyesmit �ltal�ban hallatlan illetlens�gnek min�s�tette -, �s szab�lytalan id�k�z�nk�nt m�lyet s�hajtott.

A K�v�r D�ma portr�ja nyikordulva lend�lt f�lre a bej�rat el�l, utat engedve a v�rl�z�t�an j�kedv� �s energikus Jamesnek. A fi� a k�t Tekerg�h�z s�t�lt, majd Remus v�llaira nehezedve belekukkantott a fi� �ltal tanulm�nyozott pergamenekbe.

Remus ny�g�sen r�zta le mag�r�l James kezeit. – Mi sz�l f�jt erre, �gas? Azt hittem, be�lsz Lilyvel sz�mmisztik�ra.

- Vector kidobott? – mormogta a p�rn�j�ba Sirius sz�ntelen hangon.

- �! – legyintett James. Lel�kte Remus l�bait az asztalr�l, �s le�lt. – Fel se t�nt neki, hogy ott vagyok. Megbesz�lt�k az ism�tl�s sor�n felmer�lt k�rd�seket, kiosztott �gy egy h�napra el�g feladatot - m�g �gy a v�ghajr�ban -, �s h�sz perccel hamarabb befejezte az �r�t – magyar�zta vigyorogva. - Lilyvel lemegy�nk a parkba. Nincs kedvetek csatlakozni?

- Assziszt�lni hozz�, ahogy nyalj�tok-falj�tok egym�st? – Sirius ez�ttal m�r ahhoz se vette a f�rads�got, hogy besz�d k�zben rendesen kinyissa a sz�j�t, �gy a bar�tj�nak k�zelebb kellett hajolnia, hogy �rtse, amit mond. - K�sz, kihagyom. Sz�pek vagytok egy�tt, �s �r�l�k nektek meg minden… de pillanatnyilag fontosabb dolgom van, mint a boldogs�gotokhoz tapsikolni. – Azzal el�gedett morg�s k�s�ret�ben kiny�jt�zott, �s lehunyta a szem�t.

- Tudom, mikor minek van itt az ideje – k�z�lte James s�rtetten. – K�l�nben is tanulni fogunk. – Kicsit arr�bb r�gta Sirius elhanyagolt SVK-k�nyv�t, mire Tapmancs lecs�ng� karja megr�ndult. - Igaz�b�l. Lily �pp Pitont pr�b�lja megf�zni. Szerencs�re �sszefutottunk vele a folyos�n, ut�ltam volna, ha a klubhelyis�g�k el�tt kell szobroznom, m�g valaki kegyeskedik sz�lni neki.

- K�z�s programot szervez – g�nyol�dott Sirius. – Milyen dr�ga! K�t felt�tel, amib�l nem engedek – ny�sz�r�gte -: a kanap� n�lk�l egy tapodtat se mozdulok - neki is gy�rk�zhetsz, hogy kilebegtess innen -, �s egy percig se gondold, hogy r�szt veszek az anyag kik�rdez�sben, vagy egy�ltal�n, meg�rintek egy k�nyvet.

- Ez a „durmolok a felk�sz�l�si id�ben, azt�n Merlin kegyelm�be aj�nlom magam”-technika – sz�lt ki Remus a pap�rok m�g�l.

James Sirius h�t�ra tette a kez�t, �s megr�zta a fi�t. - Egy kis tanul�s senkinek sem �rt – noszogatta.

Remus leeresztette a pergameneket. – �rdekes – jegyezte meg rosszm�j�an. - Mikor �n mondtam ugyanezt �t�dikben, a f�led botj�t se mozd�tottad.

- Maradjunk annyiban, hogy Lilynek meggy�z�bb �rvei vannak – felelte James vid�man. – Egy�bk�nt… � tanulni akar, �n vele lenni. Csak �gy tehetem meg, ha azt csin�lom, amit �. Vagy mindenesetre imit�lom… M�sk�l�nben r�m fogja, hogy h�tr�ltatom. Na – felpattant �s �sszecsapta a tenyer�t -, j�tt�k?

Sirius ny�gve csusszant le a kanap�r�l. M�g t�rdelve eligazgatta a ruh�j�t, �s – m�sik fogadalm�t is megszegve - felvette a megviselt k�nyvet, azt�n neh�zkesen felt�p�szkodott.

- Holds�p?

- �n megv�rom Petert. – Az �r�j�ra n�zett. – Nemsok�ra v�ge a mugliismeretnek.

***

- Ne! – James visszah�zta a kez�t. – J�, lapozhatsz! – Lily a fi� v�ll�n nyugtatta a fej�t, �s �gy olvasta a gy�gyn�v�nytank�nyvet.

- Nem k�vetj�k a p�ld�jukat? – �rdekl�d�tt Sirius vigyorogva.

Piton les�jt� pillant�ssal honor�lta a javaslatot, �s t�bb figyelmet nem is pazarolt a m�sikra.

A t�t�l nem messze telepedtek le a friss, szell�borzolta f�ben. Nem messze t�l�k als��vesek egy csoportja apr� k�veket hajig�lt a f�nyt�l szikr�z� v�zbe, kicsit arr�bb pedig RBF-re k�sz�l� a hugrabugosok gyakorolt�k a k�l�nf�le b�b�jokat �s �tv�ltoztat� var�zslatokat. K�r�l�tt�k m�hek, legyek �s pillang�k repkedtek alig l�that�, aranysz�l� h�l�ba fogva, hol az eredeti m�ret�k sokszoros�ra dagadva, majd �sszezsugorodva, hol pillanatokra valamilyen kistermet� mad�rr� vagy furcsa kever�kl�nny� v�ltozva. H�rom di�k feje felett karddal �s pajzzsal felszerelkezett pergamenlovagok v�vtak �d�z csat�t egym�ssal, egy l�ny szesz�ly�t k�vetve pedig a f� egyszer lil�ra, azt�n k�kre sz�nez�d�tt… A d�lut�ni �r�k v�get �rtek, �s a park minden szeglet�t megsz�llt�k a futk�roz�, besz�lget� vagy �pp h�sies �nsanyargat�ssal elm�letet bifl�z� roxfortosok.

Remus s�t�lt a griffend�les-mardek�ros n�gyes fel�, mellette - azaz ink�bb m�g�tte - a folyton lemaradoz� Peter kullogott. Mint az a fi� t�lj�tszott sir�nkoz�ssal k�s�rt besz�mol�ib�l kider�lt, a mugliismeret nagyon is komoly �s meger�ltet� tant�rgy. A maroknyi di�k, aki k�pes volt kitartani mostan�ig, az utols� h�napokban a var�zsl�- �s a muglivil�g kapcsolat�nak alakul�s�t tanulm�nyozta, k�l�n�s tekintettel a viszony term�szet�re, valamint hat�saira mindk�t oldalon.

- Ezek most jelentek meg a klubhelyis�gben – huppant le Remus Sirius mell�, �s maga el� dobott n�h�ny v�kony k�nyvecsk�t. – T�j�koztat� a RAVASZ-k�vetelm�nyekr�l. – Sirius �gy r�ntotta vissza a kez�t, mintha dar�zsf�szekbe ny�lt volna. – T�mak�r�k, k�telez� �tkok �s b�b�jok, lista a b�jitalokr�l…

- Minek ehhez ismertet�? – tette fel a k�rd�st James „meggy�t�rten”. - Tanulj meg mindent a k�nyvek els� szav�t�l az utols�ig, id�zd fel mindazt, ami valaha elhangzott a professzorok sz�j�b�l, t�rd fel a k�nyvt�rat tov�bbi szakirodalom�rt, v�gezz egy kis kutat�munk�t a tiltott r�szlegben, �s nyert �gyed van.

- Ne felejtsd ki az sem – vette �t a sz�t Peter -, hogy ha mindez befuccsol, de biztos, ami biztos akkor is, ha nem, im�dkozz, �s ha m�gis minden k�t�l szakad, hagyatkozz a szerencs�dre �s a fant�zi�dra!

Piton kritikus szemmel p�rgette v�gig az ujjai k�zt az egyik bros�ra lapjait.

- T�r�lj�k �gas tan�cs�t! - Sirius felemelte a karjait, �s j�les� s�hajjal ny�jt�zkodott. – Sz�momra az a legszimpatikusabb verzi�.

- Sirius, nem lehetsz ilyen k�nnyelm�, elv�gre a j�v�dr�l van sz� – feddte meg Lily.

- Rendben, tan�t� n�ni – d�lt hanyatt a fi�, �s a Tiltott Rengeteg felett lust�n �sz� pamacsos b�r�nyfelh�t kezdte b�mulni. – Hogy l�sd, mennyire felk�sz�lt vagyok – k�hintett, �s elm�ly�tette a hangj�t – ezennel felt�rom el�tted ama misztikus, komor �s k�dbe vesz� �sv�ny titkait, melyre nemsok� l�psz…

- Nevets�ges – horkant fel Piton. Sirius m�ltatlankodva l�kte �l� helyzetbe mag�t, de hamar r�j�tt, hogy a fi� komment�rja nem az � remekbe szabott �lj�slat�t min�s�tette. - Adjanak trollt, de erre akkor sem leszek hajland� – pr�szk�lte a mardek�ros.

Peter k�v�ncsian hajolt oda hozz�. – Tizen�t�dik oldal – jelentette, majd megkaparintva Sirius el�l az utols� f�zetet, t�zetes vizsg�latnak vetette al� a probl�m�snak t�n� helyet.

James azonban gyorsabbnak bizonyult. - Patr�nus-b�b�j? – n�zett fel d�bbenten.

- Kiz�rt, hogy �n m�sok szeme l�tt�ra el�h�vjam azt - k�z�lte Piton dacosan, igazolva a fi� gyan�j�t.

James arca erre olyan kifejez�st �lt�tt, amilyennel a sz�l� tekint a gyerek�re, ha az �pp rossz f�t tett a t�zre. - Ne mondd, hogy m�g mindig nem b�k�lt�l meg az �j alakj�val!

- Nem az�rt, de Tapmancs ezerszer jobb patr�nus b�rmilyen denev�rn�l – sz�lt k�zbe Sirius �n�rzetesen.

- Az nem Tapmancs, hanem szimpl�n egy kutya – sziszegte Piton.

Sirius helytelen�t�en ingatta a mutat�ujj�t. – Na de milyen kutya.

- Ronda, lucskos d�g – fogott bele Piton a jellemz�sbe. – Orm�tlan, k�z�ns�ges, �nfej�… �s ar�nytalanul nagy az arca – pillantott kih�v�an Siriusra. A fi� reakci�ja azonban kimer�lt a g�nyos hajb�kol�sban.

- Ha csak sima kutya, mi bajod vele? – �rdekl�d�tt Lily „�rtatlanul”.

Piton savany�, gunyoros fintorra h�zta a sz�j�t, James pedig elismer�se jel��l vid�man arcon cs�kolta a l�nyt.

- Rajtunk meg Dumbledore-on �s… - Peter t�prengve r�ncolta a homlok�t; v�g�l arra jutott a t�lzott r�szletess�g csak komolytalann� tenn� a hozz�sz�l�s�t, �s nagyvonal�an elint�zte annyival: - m�g p�r emberen k�v�l, senki nincs tiszt�ban a val�di jelent�s�vel.

- �s? Szerinted �n sz�vesen n�zegetn�m? – v�gott vissza Piton mogorv�n.

- Christina? – Lily, hogy megakad�lyozza a m�g csak vita-kezdem�nynek min�s�thet� sz�v�lt�s elm�rgesed�s�t, az els� ment� – �s t�mav�lt� – gondolatba kapaszkodott.

- T�nyleg – kapta fel a fej�t James -, Holds�p, �t mi�rt nem h�vtad?

Remus megvonta a v�ll�t. - Chlo�val akarta t�lteni a napot. – Sz�rakozottan lapozgatta oda-vissza az �tv�ltoztat�s-tank�nyvet. – Gondolom, az � t�rsas�g�ra nem v�gytok annyira. – V�rt egy kicsit, de nem �rkezett v�lasz. – Nos, ez k�lcs�n�s. De Christin�val este az�rt tal�lkozunk – f�zte hozz� er�ltetett vid�ms�ggal.

- Valami baj van? – Lily el�rehajolt, hogy megszor�tsa a fi� kez�t, de ink�bb lemondott a vigasztal� gesztusr�l, mikor a bokrok m�g�l el�bukkantak Christina szobat�rsai.

- M�g nincs – felelte Remus idegesen. – Csak… Ma bevallom neki, hogy… tudj�tok – halk�totta le a hangj�t, mikor a csevegve k�zeled� holl�h�tas p�ros mindk�t tagja elhallgatott, �s a szeme sark�b�l �t kezdte m�regetni.

- Besz�lsz neki a „kis sz�r�s probl�m�dr�l” – b�logatott James meg�rt�en.

Remus akaratlanul is elmosolyodott a betegs�ge �gas �ltal el�szeretettel haszn�lt „k�dnev�nek” eml�t�s�re. – Igen. �gy is t�l sok�ig halogattam.

***

Dumbledore elmosolyodott, mikor az irod�j�ba l�pve megpillantotta az ablakkeretnek t�maszkod�, magas alakot.

- Minek k�sz�nhetem a megtiszteltet�st?

Gerald p�ccintett a var�zsp�lc�j�val, mire a t�vcs�-b�b�j, ami az elm�lt percekben karny�jt�snyi k�zels�gbe hozta �s �letnagys�g�ra n�velte a t�parton �cs�rg� hat di�kot, megsz�nt.

Megfordult, megker�lte az �r�asztalt, �s megszor�totta a felaj�nlott kezet. - El�sz�r is szeretn�m a v�lem�nyedet k�rni, azt�n – amennyiben nem ellenzed a javaslatomat – sz�ks�gem lenne a t�mogat�sodra - mondta.

- Igencsak elrugaszkodott �tletnek k�ne lennie, hogy azt megtagadjam t�led – biztos�totta az igazgat�, mik�zben hellyel k�n�lta.

Gerald egy mosollyal nyugt�zta a kijelent�st. – Sokaknak nem fog majd tetszeni…

- Kedves, hogy figyelmeztetsz, bar�tom – Dumbledore szemei vid�man csillogtak a f�lhold alak� lencs�k m�g�tt -, de a poz�ci�m keresztje, hogy v�ghezvigyek �s elfogadtassak olyan dolgokat, amelyekkel m�sok nem tal�n �rten�nek egyet. – Mire a mondand�ja v�g�re �rt, elkomolyodott, �s v�rakoz�an n�zett a vele szemben �l� f�rfira.

- H�rom �j tag felv�tele a Rendbe – b�kte ki Gerald.

- James Potter, Sirius Black �s Perselus Piton. – Dumbledore halkan, merengve ejtette ki a neveket, azt az �rz�st keltve a m�sikban, hogy azokban a pillanatokban maga el�tt l�tja a h�rom fi� �sszes cselekedet�t, minden v�gy�t, rem�ny�t �s f�lelm�t. – Annyit m�r el�lj�r�ban meg�llap�thatunk, hogy Alastor nem lesz elragadtatva ett�l a sort�l…

Gerald v�lla megremegett a visszafojtott nevet�st�l. – A feketem�gusok, akiket �ld�z�tt csak megedzett�k annyira, hogy elviselje.

Dumbledore ked�lyesen b�lintott. – Nos akkor… besz�lsz vel�k?

A f�rfi felid�zte a n�h�ny perccel kor�bban l�tott jelenetet, �s megr�zta a fej�t. – El�g lesz a vizsg�k ut�n a nyakukba z�d�tani.

***

Remus az ablakp�rk�nyra t�maszkodva, n�m�n figyelte a csendes, �jszak�ba burkol�z� birtokot. Messze el lehetett l�tni: ha kicsit er�ltette a szem�t, ki tudta venni a k�rnyez� hegyeken h�z�d� erd�k magasabb f�inak k�rvonal�t. Az ez�stfekete �gboltot csillagok milli�rdjai pettyezt�k, b�ztat�an, az id�tlen b�lcsess�g nyugalm�val hunyorogva r�.

Christina megker�lte a padokat, odal�pett mell�, �s a kez�t �vatosan a fi��ra tette. – Mi�rt h�vt�l ide? – k�rdezte halkan.

Remus n�zte a kecses ujjakat, �lvezte a l�ny selymes b�r�nek �rint�s�t… �s igyekezett min�l t�k�letesebben az eml�kezet�be v�sni. „Csak az�rt, ha t�bb� nem lehet r�szem benne.”

- Mondanom kell valamit.

A l�ny ajkain bizonytalan mosoly j�tszott. – Hallgatlak.

- Christina, �n… Ne �t�lj elhamarkodottan… Nekem van egy… Kiskoromban t�rt�nt… - Egyre nehezebben l�legzett. – Tudom, hogy ijeszt�…

Christina visszah�zta a kez�t. – Ha �gy viselkedsz, az t�nyleg az – mondta szigor�an.

Remus m�ly leveg�t vett, hogy legal�bb kicsit �sszeszedje mag�t. – �n… v�rfarkas vagyok.

A l�ny els�padt, a l�bai megbicsaklottak, �s reszketve tapogat�zott kapaszkod� ut�n. – V�r… v�r… - K�ts�gbeesetten megr�zta a fej�t.

- Christina… - tett egy l�p�st fel�.

- Ne! – sik�totta a l�ny. Nekiment az egyik padnak, ahogy elh�tr�lt a fi� �rint�se el�l. – V�RFARKAS?! �s akkor… akkor, hogy mert�l idej�nni… k�z�nk j�nni…

- K�z�nk? – ism�telte Remus rekedten.

- Az emberek k�z�. – Christina tov�bb h�tr�lt, a pillant�sa riadtan rebbent ide-oda, kiutat keresve.

- �n is ember vagyok. – Remus hangj�ban szomor�s�g �s d�h keveredett.

- Nem, nem. Te nem – motyogta a l�ny hiszt�rikusan. A mellkasa szapor�n emelkedett �s s�llyedt. – A t�rv�nyek is kimondj�k: a v�rfarkas var�zsl�ny… Neked nincsenek jogaid… Ahhoz sem volt… ahhoz sem volt, hogy itt �lj… Sz�rnyeteg vagy… Csak… csak… egy mocskos vad�llat.

Remus nem v�dekezett. Ahhoz sem �rzett el�g er�t mag�ban, hogy moccanjon vagy megsz�laljon.

Christina tekintete meg�llapodott a fi�n. - �s �n hagytam… hagytam, hogy megcs�kolj… �s hogy… hogy… - Az arca el� kapta a kez�t, �s g�rcs�sen zokogott.

Volt egy r�sze, valahol nagyon m�lyen, ami ord�tva k�vetelte, hogy �tkozza meg a l�nyt, t�pje sz�t, �sse meg, adja vissza, ha csak t�red�k�t is, annak a f�jdalomnak, amit Christina okozott neki… „�v�lteni vele, a szem�be v�gni, hogy felsz�nes, korl�tolt, m�rhetetlen�l ostoba…”

- Szeretlek – suttogta.

Nem tudta, mit v�r ett�l. Tal�n, hogy Christina megl�tja �t, hogy esz�be jut v�gre, ki �ll el�tte, �s megbocs�tja neki, hogy az aki.

- A te fajt�d nem k�pes arra – felelte a l�ny szinte gyeng�den, mintha olyasmit hozna Remus tudom�s�ra, ami k�ts�gbevonhatatlanul val�s, csak neki elfelejtett�k eml�teni, ezut�n viszont alkalmazkodnia kell hozz�. - Az ilyeneknek nincs lelk�k.

„Akkor hogyan tudtam �r�lni, mikor megl�ttalak, hogy v�gyhattam arra, hogy elfogadj, �s mi az, ami most �gy f�j?”

- Csal� vagy. – Christin�ban �jra fel�lkerekedett a harag. – Aljas, undor�t�… B�n azt tettetned, hogy olyan vagy mint mi, vagy azt hinned, hogy neked is szabad… - Elcsuklott a hangja. – Soha t�bb� ne gyere a k�zelembe!

Feloldotta az ajt�ra sz�rt b�b�jokat, �s kirohant a teremb�l.

Remus f�radtan d�lt a falnak. A lelke – „Az a nem l�tez�…” - zsibbadt volt �s �loms�ly�, ugyanakkor furcs�n k�nny�nek �rezte a test�t. Cs�szott… Az inge felgy�r�d�tt �s a durva k�vek lehorzsolt�k a h�t�t. Nem �rdekelte…

***

Az otthoni szob�j�r�l mint�zta, de a b�torok, a sz�nek, a sz�mtalan kieg�sz�t�, ami szem�lyess� tette, eg�szen m�s volt.

�don volt, minden zug�ban �s szeglet�ben hamis�tatlanul „var�zsszag�”, �m a szemk�zti falon f�gg�, mozdulatlan festm�ny – aminek s�t�tebb-vil�gosabb foltjait az �gyon �l� James figyelte -, a sarokban �ll� polcon sorakoz� mugli k�nyvek, a langyos esti sz�lben lengedez� f�gg�ny, a takar� �s a sz�nyeg mint�ja… mind azt a vil�got id�zte, ahonnan Lily �rkezett.

James visszafek�dt az alv� l�ny mell�, �s v�gigfutatta az ujj�t, annak meztelen h�t�n, majd a karj�n…

- Szeretlek, Lily.

- �n is t�ged, Potter – mormolta a l�ny -, de ha m�g egyszer fel�bresztesz, azt megkeser�l�d.

James mosolyogva �lelte �t, �s n�h�ny perccel k�s�bb �t is elnyomta az �lom, �gy m�r nem hallhatta, ahogy egy versenysepr� sz�guld el az ablak el�tt, nyakt�r� mutatv�nnyal t�rve ki a k�t�mb�kkel val� �tk�z�s el�l.

***

Maga sem tudta, meddig maradt m�g az �res teremben, b�nultan a fal t�v�be rogyva, vagy hogy mikor kelt fel, �s mi�rt indult a parkba. A bej�rati csarnokba �rve m�r rohant: ki a kast�lyb�l, kereszt�l a birtokon, a kviddicsp�lya fel�.

A bar�tainak azt hazudta, ha kiss� szorong is, higgadtan v�rja az est�t; hogy b�zik Christina j�zans�g�ban �s �retts�g�ben. �nmag�t azzal hitegette, hogy ha a dolgok rosszul is alakulnak, tudja majd kezelni, s�t, tal�n meggy�zheti a l�nyt, hogy a v�rfarkask�r nem v�gzetes akad�ly, nem is sz�m�t igaz�n… Elb�cs�zott, de val�j�ban nem fogadta el, hogy �gy is kell lennie, nem k�sz�lt fel r�, �s arra sem, hogy �gy t�rt�njen meg.

Menet k�zben feloldotta a sepr�t�rol�n l�v� – egy szorgos v�gz�s sz�m�ra - viszonylag egyszer�bb b�b�jokat, �s a p�lc�ja f�ny�n�l v�logatni kezdett a rendelkez�sre �ll� sepr�k k�zt, v�g�l fogta az egyik �jabb modellt – James dics�rte el�z� tan�vben -, �s fortyogva trappolt ki a t�rol�b�l. Annyira belemer�lt a gondolataiba, hogy kis h�j�n feld�nt�tte az ajt�nak t�maszkod� Pitont.

- K�vett�l? – mordult a fi�ra, miut�n t�ljutott az els� megd�bben�sen.

- Igen – felelte a m�sik mag�t�l �rtet�d�en -, de csak az�ta, hogy kij�tt�l az udvarra. Sok�ig fog tartani? – b�k�tt a J�lsep-R-re Remus kez�ben.

- El�gg�. - Remus idegesen forgatta a nyelet. - Sz�ks�gem van r�… hogy egy kicsit kiszell�ztessem a fejem. - Habozott, azt�n m�gis hozz�tette: - Ne maradj itt! Nem akarlak itt tal�lni, mikor vissza�rek.

Felpattant a sepr�re, �s elrugaszkodott a talajt�l. Piton egy darabig figyelte az �r�lt sebess�ggel mozg�, kanyarg�-p�rg� alakot, azt�n �sszefont karokkal a t�rol� fal�nak d�lt, �s t�relmesen v�rt. – A k�v�ns�gaink nem mindig teljes�lnek, Lupin. �n m�r csak tudom.

***

Remus finoman sz�lva nem volt elragadtatva, mikor – m�g a leveg�b�l - �szrevette a sepr�t�rol� �rny�k�ban �csorg� mardek�rost, amit r�gt�n a landol�s ut�n tajt�kozva ki is fejtett a botr�nyosan nyugodt �s k�z�mb�s fi�nak, akir�l viszont, �gy t�nt, minden szitok �s v�d lepereg.

- Azt hiszed, h�l�s vagyok, ami�rt semmibe veszed, amit k�rtem? Hogy sz�vmelenget� itt l�tni t�ged? – k�rdezte v�g�l kifulladva. – Meg k�ne k�sz�nn�m, hogy magadra pr�b�lod v�llalni a t�bbiek szerep�t?

- Nem az�rt vagyok itt – mondta Piton vontatottan.

Remus bor�s tekintet�be enyhe k�v�ncsis�g k�lt�z�tt, de az�rt �gyelt r�, hogy a k�vetkez� k�rd�st is az addigi ny�jas st�lusban tegye fel: - Akkor mi�rt nem t�nsz m�r el?

- Sz�p id� van, nem? – v�laszolta a m�sik kit�r�en, �s hogy ezt demonstr�lja m�lyet szippantott. – Ha nem zavarod meg a s�t�mat, is kinn lenn�k.

- Mi�rt? – vicsorogta Remus.

- Mostan�ban rosszul alszom, de ebbe nem akarok belemenni.

A griffend�les v�gk�pp kij�tt a b�ket�r�sb�l, f�leg, mert minden jel arra mutatott, Piton �lvezi, hogy sz�nd�kosan f�lre�rtve �t, a bolondj�t j�rathatja vele. „Szem�t. Nem szorult bel� cseppnyi irgalom vagy sz�gyen�rzet se.”

- MI A FRANCOT AKARSZ T�LEM? – fakadt ki elkeseredetten.

- Visszavinni a kast�lyba. – Odal�pett Remushoz, de alig �rintette meg a karj�t, a fi� lehajtotta a fej�t, �s sz�fogad�an elindult.

***

Remus a tornyok k�z�tti majd’ egy�r�nyi, �letvesz�lyes cik�z�s �s a kiad�s �v�lt�z�s dac�ra, tov�bbra is mor�zus hangulatban volt, de legal�bb mag�hoz t�rt annyira, hogy a zseb�b�l el��ssa a Tekerg�k T�rk�p�t. Piton nem sz�vesen ny�lt ilyen „b�n�s” holmihoz, de kiv�telesen hajland� volt megfeledkezni az ellen�rz�seir�l. Eld�nt�tte, hogy ha a Griffend�l klubhelyis�g�hez �rnek – megingathatatlan elhat�roz�sa volt, hogy od�ig k�s�ri Lupint – k�lcs�nk�ri, nemcsak a saj�t zavartalan haza�tja �rdek�ben, hanem az�rt is, hogy ellen�rizze a fi� nem sz�kik-e ki �jra, p�ld�ul egy „kis Rengetegbeli csatangol�s” terv�vel. (Pillanatnyilag Remus r�sz�r�l aggaszt�an magas volt az eff�le v�llalkoz�sok kock�zata.)

A fi� b�gyadtan koppintott a s�rg�s pergamenre. – Esk�sz�m, hogy rossz…

- Ezt n�zd, cicusk�m! – susogta �lvetegen egy kellemetlen�l ismer�s hang. – K�borl� di�kok.

Frics �pp akkor l�pett ki a Tr�feateremb�l, �s izgatottan, megbabon�zva b�multa az �ldozatait.

Piton sz�m�ra azonban sokkal r�miszt�bb volt Remus arckifejez�se.

- Add ide azt a pergament! – ny�jtotta a kez�t Frics.

Remus legal�bb olyan mogorv�n n�zett vele farkasszemet. – Nem.

- Nem lehet – er�s�tette meg Piton, mire a m�sik fi� k�rd�n, a gondnok pedig megbotr�nkozva b�mult r�. – Nem kobozhat el egy m�r eleve elkobzott t�rgyat. – T�relmetlen�l fels�hajtott. – Lupin az el�bb vette el t�lem.

- Igaz�n? – �rdekl�d�tt Frics, a hangs�ly�val egy�rtelm�v� t�ve, hogy egy szav�t se hiszi. (B�r val�sz�n�leg nem l�tezett olyan di�k, akinek az �ll�t�s�t akad�koskod�s n�lk�l igaznak fogadta volna el.)

- �gy van – b�lintott Remus, aki mostanra visszanyerte a j�zans�g�t.

- �s mi a tr�kk? – Frics nyilv�n �gy gondolta, egy ilyen k�rd�ssel sarokba szor�thatja a zs�km�ny�t.

A fi�nak esz�be jutott, miket v�gott a fej�hez Christina alig n�h�ny �r�ja. - S�rtegeti az embereket.

A gondnok gyanakodva m�regette, Mrs. Norris pedig ut�latos, rekedt nyiv�kol�sba kezdett.

- Mehet�nk… uram?

Frics mormolt valamit, azt�n arr�bb l�kte �ket, �s csoszogva elmas�rozott.

- Gyere csak! – Remus az ablakhoz s�t�lt, azt�n mag�hoz intette Pitont.

A fi� nem tartotta j� �tletnek ellenkezni, ismerve a m�sik mostani, meglehet�sen labilis lelki�llapot�t.

- Tulajdonk�ppen t�nyleg k�pes r� – mondta Remus titokzatosan, mikor Piton csek�ly lelkesed�sr�l tan�skod� s�hajjal csatlakozott hozz�.

- K�pes s�rtegetni az embereket? – Ez az inform�ci� felkeltette az �rdekl�d�st. Eddig is figyelemrem�lt� – s�t, a k�sz�t�k kor�t tekintve brili�ns – tal�lm�nyk�nt gondolt a T�rk�pre, de nem sejtette, hogy egy�b funkci�ja is van a bajkever�k t�nyked�s�nek �rz�se mellett.

- Nem mindenkit - kezdte Remus feszengve. – Egyed�l t�ged. – V�rta, a fi�t mennyire lombozza le ez a kis adal�k, �m Piton nem l�tszott meglepettnek. „Na, persze! Tudja, hogy m�g akkor csin�ltuk, mikor a kedvenc m�k�nk az � megal�z�sa volt.”

Piton elvette t�le a pergament.

- Mondd a neved, �s sz�l�tsd fel, hogy t�rja fel a titkait.

A fi� engedelmeskedett, azt�n hossz� percekig n�zte a kirajzol�d� bet�ket. Remus hi�ba pr�b�lt �rzelmeket leolvasni az arc�r�l. „Nem fogom megb�nni - esk�d�z�tt. – Mi�rt ne �rulhatn�m el neki? Hiszen mindannyian megv�ltoztunk. Nem szabad, hogy ez m�g mindig sz�m�tson.”

- Nos – k�sz�r�lte meg a tork�t Perselus, mik�zben �sszehajtogatta a t�rk�pet, �s visszaadta Remusnak. – �gy t�nik, nem b�rok leszokni r�la, hogy a cs�f, g�rbe orrom m�sok dolg�ba �ssem.

- Ugyan – ingatta a fej�t a m�sik. - Nehogy r�m hallgass! Nem tudok tan�csot adni. – Az ablak fel� fordult, �s a lassan halv�nyk�kk� fakul� �gre szegezte a tekintet�t. – �r�l�k, hogy velem volt�l – s�hajtott -, annak meg k�l�n�sen, hogy nem faggat�zt�l.

- Sejtem, mi t�rt�nt – felelte Piton. – Nem kell, hogy elmond… Megyek hajat mosni – jelentette ki hirtelen, �s ell�pett a m�sikt�l. - Megmondhatod Pettigrew-nak.

Remus halv�nyan elmosolyodott, ahogy a t�volod� fi�t figyelte. – H�lye.