15. fejezet: �bred�s

A foszladoz� f�gg�ny maradv�nyain �s a falat egy szakaszon helyettes�t� deszk�k meg az ajt� illeszt�kein �t aranyl�, korad�lut�ni napf�ny sz�k�tt a kunyh�ba. P�szm�iban milli�nyi porszem j�rt kavarg�-incselked� t�ncot.

Sirius egyed�l �lt az asztaln�l, a kih�lt k�v�t kortyolgatva, �s az alv� Harryt figyelte. N�zte, hogyan emelkedik �s s�llyed egyenletesen a mellkasa, hogyan mozdul, hogy elrejt�zz�n az arc�t cir�gat�, tolakod� f�ny el�l. „Azt hiszem, ma �jszak�ra elegem van bel�led.” Megb�nta, amint kiejtette, de k�nnyebbnek t�nt menek�lni, mint megpr�b�lni valahogy helyrehozni a dolgot. A zaklatott �s zavart Sirius azt k�l�nben is megal�zkod�snak, gyenges�gnek �rt�kelte volna, �s az csak �jabb okot szolg�ltatott volna arra, hogy haragudhasson Harryre.

„K�s�bb, mikor magamhoz t�rtem.” Eld�nt�tte azel�tt, hogy Joas megjelent, �s j�tt a szok�sos idegt�p�, fennh�j�z� okoskod�s�val.

A f�rfival az volt az alapvet� probl�ma, hogy k�ptelens�gnek t�nt, �gy istenigaz�b�l, kiad�san veszekedni vele. Sirius gondosan kielemezte a k�rd�st, elv�gre a b�rt�nben nem igaz�n sz�m�thatott m�s elfoglalts�gra; mint minden rabnak, a k�z�s programban kellett r�szt vennie: „Id�zd fel minden hib�d, rem�nyed, f�lelmed, azt�n ostorozd maga kedvedre! A dementorok aj�nl�s�val…”

Joast �s Harryt egyar�nt egyenl� f�lnek tekintette, de a fi�, ahogy azt Joas – „�tkozott d�g!” - is mondta az �jjel, �rzelmileg f�gg�tt t�le. A f�rfi viszont… Term�szetesen k�zel �lltak egym�shoz, m�r amennyire ezt a ritka tal�lkoz�sok, �s a szinte �lland�, nagy t�vols�g lehet�v� tett�k, de m�gis: Joas egy mell�k�gi nagyb�csi volt – „Mennyivel is id�sebb n�lam? Hat tal�n h�t �vvel…” –, k�ts�gtelen�l Black, v�rszerinti rokon, ellenben Harry a keresztfia, a legjobb bar�tja fia… „Az �n fiam.”

- J� reggelt! – motyogta Harry �lmosan. Hunyorogva �lt fel az �gyon, �s �s�tva ny�jt�zkodott.

- Neked is. – Sirius vigy�zott, hogy a hangja ne �ruljon el semmilyen �rzelmet. Joast nem tudta megb�ntani, vagy ha m�gis, a f�rfi soha nem mutatta. (Persze, ford�tott helyzetben � viselkedett ugyan�gy.) Harryt azonban k�pes volt megsebezni, �s ezt a fi� is megtehette vele. – Nem aludt�l sokat.

- M�skor se szoktam – felelte Harry egykedv�en. – Te tudod a legjobban.

- Igaz. – Sirius lehajtotta a fej�t, �s az ujj�val sz�rakozottan l�kd�ste a cs�sz�t. – Harry…

A fi� felpattant, azt�n az egyik sz�kre t�maszkodott – az kicsit megbillent a v�ratlan mozdulatt�l -, hogy a m�sik l�b�t is beleb�jtassa a cip�j�be. – Joas?

Sirius v�laszul az ajt�ra mutatott, �s elford�totta a tekintet�t Harryr�l. A szeme sark�b�l l�tta, hogy a fi� biccent k�sz�netk�pp, majd mag�ra hagyja.

***

Harrynek egy pillanatra elakadt a l�legzete, mikor tenger fel�l �rkez� a jeges fuvallat az arc�ba v�gott. �szt�n�sen ny�lt, hogy �sszeh�zza mag�n a k�penyt vagy kab�tot, de r� kellett j�nnie, hogy a siet�s visszavonul� k�zben elfelejtett melegebb ruh�t venni.

Elhat�rozta, hogy az�rt sem fog sz�gyenszemre visszakullogni a h�zba, lehet�s�get adva Siriusnak, hogy �jabb vit�ba k�nyszer�tse. „Vagy bocs�natot k�rjen, �s a v�g�n m�g �n �rezzek b�ntudatot – dohogott. – M�g mit nem!” Dideregve karolta �t mag�t.

- Ak�rmilyen s�rg�s is volt eliszkolnod el�le, kab�tot vehett�l volna – sz�lalt meg Joas, aki akkor l�pett el� a h�zacska sarka m�g�l.

- Besz�lni akart velem – panaszkodott Harry.

- Hallatlan! – kapott a sz�v�hez Joas. – Hogy mik vannak… - Ciccegve megcs�v�lta a fej�t.

A fi� sz�j�nak sarka mosolyra r�ndult, �s ez Joas figyelm�t se ker�lte el, hi�ba lett az �rulkod� reakci� sebt�ben fanyalg�snak �lc�zva. – �r�l�k, hogy te ilyen vid�m vagy.

- Mi�rt ne lenn�k? – t�rta sz�t a karj�t a m�sik. – Mindh�rman �l�nk, Sirius szabad…

- �s undok – morogta Harry, aki – ha a f�rfi erre id�t hagy neki - nyilv�n tov�bb is folytatta volna a keresztapja jelenlegi magatart�s�nak jellemz�s�t.

- Az puszt�n �tmeneti �llapot – legyintett Joas. – A kl�mav�ltoz�s, �s az, hogy mindig lesz, ami lek�sse, hamar kik�r�lja bel�le.

Harry egy ideig hallgatagon meredt a r�gi, m�r alig �szrevehet� �sv�nyre, ami a magaslatr�l leereszkedve elt�nt falu hat�r�ban h�z�d� erd�folt csupasz f�i alatt. – Mit sz�lt a „k�lt�z�shez”? – k�rdezte azt�n, �s az arc�n g�nyos �r�m suhant �t.

- M�g nem mondtam el. – Az ujjaival zavartan v�gigsz�ntott a haj�n. – Ami azt illeti, egyik�nk se volt t�l besz�des hangulatban.

Harry a karjait d�rzs�lgette, hogy ezzel is v�dekezzen a mar� hideg ellen, de a m�dszer csak m�rs�kelt sikert hozott. - Mikor ut�nament�l…

- K�rtem t�le ezt-azt – v�laszolta Joas k�szs�gesen. – Hogy mit, azt szerintem magadt�l is kital�lod.

- Nem akarom, hogy az�rt b�k�lj�n ki velem, mert te r�parancsolt�l – morogta Harry, �s szorosabbra vonta maga k�r�l az �lel�st.

Joas elmosolyodott. - �gy ismered, mint aki ilyesmiben engedi, hogy ir�ny�ts�k? - S�hajtva intett a p�lc�j�val, mire a fi� ruh�i – amik ezid�ig, h�m�rs�klet�ket tekintve az alattuk morajl� �les, jeges v�zzel mutattak rokons�got - kellemesen �tmelegedtek. – Sajn�lja – mondta Sirius �jjeli kirohan�s�ra utalva. - Egy r�sz�t biztosan.

- Remek. – Harry leengedte, �s kicsit megmozgatta a kezeit. – Ha lesz kedvem hozz�, majd hagyom, hogy bevallja.

Joas, b�r �pp az im�nt tapasztalta, a m�sik milyen fanyalogva toler�lja csak az � j�kedv�t, nem b�rta meg�llni, felkacagott. – Rendben – b�lintott szipogva.

A fi�, aki m�r az �rthetetlen �s heves reakci�t is el�gg� zokon vette, elkerekedett szemekkel b�mult r�. - Rendben?!

Joas sietve �sszeszedte mag�t. - Ma nem �llsz a k�pess�geid magaslat�n, Harry. Legal�bbis, ami a kommunik�ci�t illeti.

- Jobban menne, ha nem szak�tan�l f�lbe �lland�an – jegyezte meg a fi� neheztel�en.

- Akkor ett�l a perct�l lakat a sz�mon – �g�rte Joas tr�f�san. – Mi�rt lep�dt�l meg ennyire?

- Lesz�m�tva, hogy kir�h�gt�l? Nem is tudom… - vigyorodott el Harry f�lszegen. – T�led ink�bb azt v�rtam, hogy visszazavarsz a h�zba – intett a fej�vel a h�ta m�g� -, �s addig nyaggatsz, m�g le nem rendezz�k ezt Siriusszal.

Joas �sszefonta a karj�t, �s azt a pontot n�zte, ahol �jjel a f�rfival �lltak. - Vele valami hasonl�t pr�b�ltam, de nem igaz�n d�jazta. - Sirius, m�g ha az �vek sor�n t�bb�-kev�sb� meg is tanulta visszaszor�tani mag�ban ezeket a tulajdons�gokat, �nfej� volt �s lobban�kony, sokkal ink�bb, mint a keresztfia, ez�rt ha morgott is miatta (s�t kifejezetten az�rt, hogy duzzoghasson �s zs�rt�l�dhessen), n�ha „ig�nyelte” az eff�le b�n�sm�dot. - �h… - Elszak�totta a pillant�s�t a szirt sz�l�r�l, �s lehajtotta a fej�t. – V�g�l is r��r�nk, nem? R�d b�zom, hogyan oldod meg.

Harry az els� d�bbenet elm�lt�val megvonta a v�ll�t. – Helyes. – A b�b�j hat�sa egyre gyeng�lt, � pedig ism�t vacogva toporgott. K�zben n�ha-n�ha lopva a horizontot der�s nyugalommal szeml�l� f�rfira sand�tott. – Le se fek�dt, igaz? – b�kte ki v�g�l.

Joas visszafordult Harryhez. - Azt mondta, az �brenl�t neki most pihentet�bb. – A von�sai hirtelen megkem�nyedtek. - B�r az eml�kei �gy se hagynak neki nyugtot. �szre fogod venni… Sokszor elbambul, komornak vagy d�h�snek t�nik, l�tsz�lag minden ok n�lk�l…

A fi� �sszer�ncolta a homlok�t. - Meddig tart ez az �llapot?

- F�gg az illet� akaraterej�t�l, amib�l a keresztap�dnak szerencs�re j�csk�n kijutott – mosolygott b�ztat�an Harryre -, a k�rnyezet�t�l, att�l, milyen sok�ig �lvezte a dementorok vend�gszeretet�t… Ezek a t�nyez�k – meg m�g egy sor apr�s�g – mind �sszej�tszanak, �gy lehetetlen megj�solni, de az�rt… szeretn�m, ha rendbe j�nne, mire Londonba megy�nk.

- Ha ennyire becs�l�d a sz�ks�ges id�t, nagyon b�zol benne.

- Pansy nem �bredezett m�g, mikor felkelt�l? – v�ltott t�m�t Joas, �s ezzel egy�tt a hangja is m�s lett: pattog�, t�vols�gtart�bb, mintha a feladott anyagot k�rdezn� ki a fi�t�l. – Persze, nyilv�n nem – v�gta r�, miel�tt Harry ak�rcsak kinyithatta volna a sz�j�t. – Akkor nem hagytad volna ott Sirius pr�d�j�ul.

Harry szemeiben gonoszkod� f�ny villant. - Mint te?

- Mint �n – egyezett bele Joas. A b�jital, ahogyan azt a fi�nak is elmagyar�zta, viszonylag lassan fejti ki a hat�s�t, elv�gre az altat�, amit semleges�tenie kell, az egyik leger�sebb szer a kateg�ri�j�ban; �s az eredetileg elfogyasztott f�zet mennyis�ge, a tests�ly, az ellensz�rum bev�tel�ig eltelt id�, a kor, valamint a szervezet �llapota befoly�solt�k a folyamatot. – Visszamer�szkedsz vagy…

- Teszek p�r k�rt – jelentette ki Harry azonnal, �s fel�lt�tte a bagoly-alakot.

***

Pansy, m�g csukott szemmel, arra k�sz�lt, hogy elv�gezze a szok�sos �bred�s ut�ni ritu�l�t: j�les�, kipihent ny�sz�rg�ssel a h�t�ra fordulni, apr�nk�nt �tadni mag�t a m�r talpon l�v� vil�g zajainak �s �rzeteinek, azt�n – ahogy eg�szen kicsi kor�t�l tette - egy kis mocorg�s �r�n letorn�szni mag�r�l a b�rsonyos, t�lhez alkalmazkod�an vastag takar�t… Az izmai megfesz�ltek, hogy v�grehajts�k az els�, nap mint nap ism�telt mozdulatot, �m valami nem stimmelt. Tulajdonk�ppen t�bb t�nyez� se: m�sok voltak az illatok – h�v�sek, s�sak, korhad�k -, hi�nyoztak a j�l ismert hangok: a szobat�rsai fecseg�se, a csoszog� vagy f�rge l�ptek az ajtajuk el�tt… R�ad�sul a b�r�hez d�rzs�l�d� sz�vet durva volt �s lyukacsos, emellett, ha mindez nem volna el�g, �gy t�nt, ruh�ban – k�penyben, cip�ben �s s�lban – aludt el.

Pansy dermedten fek�dt, �vatosan kutatva az eml�kezet�ben a furcsa jelens�gek magyar�zata ut�n. �s lassan �rkeztek a k�pek: „b�ntet�munka” Blackkel, sz�k�s a Roxfortb�l, a tengerpart, az altat�… Nem �rezte senki k�zels�g�t, ez pedig arra utalt, hogy letelt a harminchat �ra, Harry �s a professzor a dementorok kez�re ker�lt, � meg… �… „Lehiggadsz, �s ellen�rz�d a te�ri�d” – ripakodott mag�ra gondolatban.

R�snyire nyitotta a szem�t. N�h�ny pillanatig hunyorgott a hirtelen, vak�t� f�nyt�l, azt�n �szrevette a kunyh�ban tart�zkod� m�sik szem�lyt. A felfedez�s, b�r azt sejtette, homlokegyenest az ellenkez�je t�rt�nt annak, amit � az im�nt k�pzeletben v�gigj�tszott, nem der�tette jobbkedvre, ugyanis a f�rfi csak Sirius Black lehetett.

Pansy term�szetesen tiszt�ban volt vele, hogy nem t�rhet ki a vele val� tal�lkoz�s el�l, m�r csak az�rt sem, mivel bel�thatatlanul hossz� ideig egy�tt bujk�lnak majd, de azt rem�lte, az els� alkalomra Harry vagy Joas – esetleg mindkettej�k - fel�gyelete mellett fog sor ker�lni.

„�bren vagy, kicsik�m.” Sirius, mintha a k�rnyezet�ben semmi se v�ltozott volna, meredt a szemk�zti falra. Eleget menek�lt az elm�lt tizenhat �vben, �s el�gszer �rk�d�tt Harry �gya mellett, �gy egyetlen apr�s�g felett - mint p�ld�ul a l�ny a l�gz�s�nek m�ly�l�se �s gyorsul�sa, vagy a merev testtart�s - se siklott �t a figyelme.

- Ne csin�lj �gy, mintha aludn�l! – mondta an�lk�l, hogy Pansyre n�zett volna.

Pansy sz�gyenkezve �lt fel, �gy, mint akit valami turpiss�gon kaptak; nem utols�sorban az�rt, mert a cs�fos leleplez�d�s megfosztotta a lehet�s�gt�l, hogy rideg �s m�lt�s�gteljes legyen.

- Sirius Black, ugye? – Sz�ks�gtelen volt megk�rdeznie, de nem sz�vesen v�rt volna arra, hogy �jra a f�rfi sz�laljon meg – a sz�r�s, undorod� tekintet, amivel Black �t mustr�lta, nem kecsegtetett semmi b�ztat�val -, �s szerette volna (legal�bb a maga sz�m�ra) annak az ill�zi�j�t kelteni, hogy k�zben tartja a sz�lakat.

- Bemutatkozn�k az aranyv�r�ekn�l megk�vetelt formula szerint is – felelte g�nyosan Sirius -, de att�l tartok a jelenlegi �llapotodban nem tudn�d megfelel�en viszonozni.

„Remek” – Pansy k�s�rt�st �rzett r�, hogy gonosz kuncog�ssal �sszed�rzs�lje a tenyer�t (el�gedett volt, hiszen a f�rfi ismer�s terepre vitte), de egy ilyen k�nyes �s ingatag szitu�ci�ban okosabb volt a kez�t �szrev�tlen�l a zseb�be cs�sztatva, megmarkolni a p�lc�j�t. - Pansy Parkinson - hajtott fejet h�v�sen -, de �n is lemondok a tradicion�lis v�laszr�l. A maga sz�j�b�l �gyis mocskol�d�snak hat minden, amit m�s hozz�nk hasonl� var�zsl� tisztel.

Sirius arca fintorba r�ndult, mintha valaki meg�t�tte volna. - Ne emlegess egy lapon kett�nket! – figyelmeztette a l�nyt csendesen.

Pansy m�l�zva �rintette az ujj�t az ajk�hoz. - �, �s mi�rt ne? – Az ellenszer �gette �s felkavarta a gyomr�t. A l�t�sa elhom�lyosult, m�gis �llhatatosan Siriusra szegezte a pillant�s�t. – H�tat ford�tottunk a neveltet�s�nknek, a k�telezetts�geinknek… Sz�kev�nyek vagyunk… - sorolta az egyre intenz�vebb h�nyingerrel k�zdve.

Sirius felhorkant.

- Ha mag�hoz t�r, b�nj vele finoman! – Joas a l�ny tark�ja al� ny�lt, �s kiss� megemelte a fej�t, hogy megitathassa vele a b�jitalt.

Sirius �sszefont karokkal �llt az �gy mellett, �s fens�bbs�ges, gy�l�lk�d� tekintettel n�zte a m�veletet.

Joas lemond�an s�hajtott az arckifejez�se l�tt�n, de nem f�z�tt hozz� komment�rt. – Hogy fel�bred, az nem jelenti azt, hogy a f�zet teljesen semleges�tette a kor�bbi hat�s�t. M�g ez – felmutatta az imm�r �res �vegcs�t – dolgozik, nem tan�csos felkelnie… - Sirius unottan b�logatott, �s a kez�vel k�r�zve �szt�n�zte a m�sikat gyorsabb besz�dre. – El�fordulhat k�nnyez�s, �melyg�s, esetleg �jul�s…

- Csod�s – k�pte a f�rfi. – �s ha �klendezni kezd, tartsam a homlok�t?

- Csak uralkodj magadon! – sziszegte Joas fojtott hangon, mik�zben vetett egy pillant�st Harryre, hogy ellen�rizze, alszik-e m�g. – Ne zaklasd fel!

Sirius grimasza ak�r beleegyez�s is lehetett.

Joas el�gedetten �llt fel, azt�n az ajt� fel� indult. – Kimegyek k�r�ln�zni.

- Engem nem f�ltesz t�le? – morogta ut�na a m�sik.

- Ami az els� pontot illeti… – Sirius esk�dni mert volna, hogy a l�ny az�rt b�mulja ilyen meredt, pislog�s n�lk�li k�gy�-tekintettel, hogy leplezze azokat a bizonyos, k�nos k�nnyeket. – �n megtettem – b�k�tt a mellkas�ra. (K�zben lejjebb cs�szott a sz�ken, t�ntet�en kinyilv�n�tva, neki mennyivel k�nyelmesebb.) – Meggy�z�d�sb�l. Te azonban… - Befejezetlen�l hagyta a mondatot, �s v�rakoz�an n�zte a ny�gl�d� Pansyt.

- J�l�rtes�ltnek hiszi mag�t? – sziszegte a l�ny. K�sza �tletk�nt �tfutott az agy�n, hogy fel�lljon – �gy legal�bb a t�rbeli viszonyok nem szeml�ltett�k volna olyan egy�rtelm�en a hatalmi hierarchi�t -, de amint kell� er�t gy�jt�tt, hogy v�grehajtsa a tervet, �s a kez�re nehezedve megpr�b�lta talpra nyomni mag�t, a kunyh�b�li vil�g megkavarodott k�r�l�tte.

Sirius a tenyer�be t�masztotta az �ll�t. - Nos, l�ssuk csak! – j�tszotta a t�n�d�t. – Harry mes�je alapj�n sz�momra annyi vil�gos, hogy b�rmelyik szakasz�t vizsg�ljuk is ennek az ostoba kapcsolatnak, te utas�t�sokat k�vetsz. V�ltoz�s mind�ssze abban van, �ppen ki�t.

Pansy nagyokat nyelt, hogy csillap�tsa a h�nyingert. – �n d�nt�ttem…

- … el, hogy kinek engedelmeskedsz – b�logatott Sirius sz�nakoz�an. – Na persze… hazudhatod, hogy ak�rhogy kezd�d�tt is, k�s�bb m�r te akartad �gy, �s helyesnek tartod kiszakadni a trad�ci�k �s a Parkinson-m�lt v�delm�b�l, de k�r az er�fesz�t�s�rt: se magadat nem tudod becsapni, se engem.

Pansy ajka megvet� mosolyra h�zta a sz�j�t. – Sz�val b�b vagyok. Jelent�ktelen �s fel�ldozhat�… - Ahogy arra sz�m�tott is, a m�sik kapott az alkalmon, hogy – n�mi szurk�l�d�ssal f�szerezve - kioktathatja.

- Jelent�ktelen? – kuncogott Sirius. – Nem. Nagyon is vesz�lyes volna t�ged Dumbledore vagy Voldemort kez�re adni. �s hogy fel�ldozhat�? – Az ujjai k�z� cs�sztatta Harry r�gi p�lc�j�t, majd mik�zben besz�lt, t�prengve a d�bbent l�nyra emelte. - Vonz� lehet�s�g, r�ad�sul eg�sz sor probl�m�t levenne a v�llunkr�l.

- Meg�lne, Mr. Black? – �rdekl�d�tt Pansy kac�rnak sz�nt, de meglehet�sen reszketeg nevet�ssel. Ak�rmilyen szapor�n szedte is a leveg�t, az kev�snek �s s�r�nek t�nt, �s csak tov�bb n�velte a zsibbaszt� telts�g „�lm�ny�t”. K�zben �rezte azt is, hogy izzad a var�zsp�lc�ra fon�d� keze.

Sirius tekintete kif�rk�szhetetlen�l fagyos maradt. - Pontatlanul fogalmazt�l az el�bb – felelte vontatottan. – Val�j�ban k�t �zben is. Joas �s Harry a t�rsaim, te puszt�n kolonc vagy, �n�ll�tlan �s felesleges, de cipel�nk magunkkal, mert – legal�bbis egyel�re – musz�j. – Kom�tosan felt�p�szkodott, �s tett egy l�p�st az �gy fel�.

- Ne fogja r�m azt a p�lc�t! – k�rte a l�ny elkomorodva.

Sirius ugyanazt a halk-fesz�lt t�nust haszn�lta, ami a sz�v�lt�s alatt v�gig ott l�ktetett a hangj�ban. - Akkor vedd el� a kezed a zsebedb�l!

A l�ny engedelmeskedett, �s megk�nnyebb�lten tapasztalta, hogy a f�rfi leereszti a karj�t, azt�n elfordul t�le.

Sirius, a kezeit a h�ta m�g�tt �sszekulcsolva, az ablakhoz s�t�lt. - Mi az aranyv�r�ek k�teless�ge, szerinted?

- Tess�k? – h�kkent meg Pansy.

- H�tat ford�tottunk a k�telezetts�geinknek - id�zte Sirius. – �gy gondolod, a sz�rmaz�sunkb�l fakad�an k�telesek vagyunk gy�l�lk�dni, maszkban par�d�zni, t�rni, hogy egy �r�lt f�lv�r ugr�ltasson, billogot �gessen a b�r�nkbe �s elv�rja, hogy hajb�koljunk el�tte, �s �tg�zoljunk minden t�rv�nyen, korl�ton a var�zsv�r dics�s�g��rt – mire id�ig �rt a mondand�j�ban m�r �v�lt�tt -, na meg… ki ne felejtsem, az � hatalm��rt?

- Nem – motyogta Pansy s�padtan. �sszeszor�totta a fogait, �s talpra k�zd�tte mag�t. – R�miszt�en viselkedik.

Valahol m�lyen Sirius is �gy �rezte, de ink�bb leharapta volna a nyelv�t, minthogy egyet�rtsen. Helyette folytatta a h�borodott, zagyva monol�got: - Egyik�j�k se hallgatott r�m, pedig annyit ism�telgettem… Bolond vagy, Sirius, bolond… Persze, hogy is lehetne egy olyan nagyszer� m�gus, mint a tisztav�r� eszm�k ragyog� harcosa, az az aljas, �nz� rohad�k, akinek a gyal�zatos mugliim�d�k be�ll�tj�k…

Pansy araszolva indult el fel�, �s pr�b�lt nem venni tudom�st a kunyh� sebes hint�z�s�r�l. Hamar r�j�tt, hogy Sirius kifakad�sa csak r�szben sz�l neki. A jelen agg�lyait �s indulatait a dementorok �ltal el��sott �lm�nyek sz�nezt�k �t, �s �gy t�nt, a f�rfi k�ptelen k�l�nbs�get tenni ezek k�z�tt.

- Minden�tt csak vesztes�g… Kinek kell ez? Ki akarta?

Pansy t�rde megbicsaklott. A l�ny maga el� r�ntott egy sz�ket, hogy abba kapaszkodjon.

Az �les csikordul�s �szhez t�r�tette Siriust. A s�t�t, gomolyg� l�tom�s eloszlott, �s � kij�zanodva, enyhe csod�lkoz�ssal m�rte v�gig az el�tte �ll� d�h�s, remeg� l�nyt. „Nem tan�csos felkelnie.” A racion�lis �s nem utols�sorban gondoskod� �nje f�l�nken megjegyezte, hogy tal�n a leghelyesebb elj�r�s az volna, ha halad�ktalanul visszaparancsoln� Pansyt az �gyba, �s hagyn� fen�be ezt a parttalan vit�t. � azonban t�l inger�lt volt, hogy a gy�moltalan hangocsk�ra hallgasson.

- Kihaszn�lni �s h�trahagyni: Harrynek ennyi lett volna a dolga veled. Meglehet, hogy al�val� m�dszer, de hidd el, a hal�lfal�k k�r�ben sem r�szes�ln�l k�l�nb elb�n�sban. – Fut�lag elvigyorodott. – Egy kis lecke arr�l, mennyit �r valaki a Nagy�rnak.

- Vele sz�vesebben von p�rhuzamot? – cs�szott ki Pansy sz�j�n a szemtelen k�rd�s.

Sirius arca ijeszt�en elfeh�redett. – �n soha… - S�hajtott. – Voldemort eset�ben a hal�l lenne a szolg�latod „jutalma”, vagy valami ann�l is borzaszt�bb.

Pansy zih�lva nyelte a leveg�t. - M�r nem eml�kszik, mit szajk�z mindig Dumbledore?

- J� ideje m�r, hogy semmilyen k�rd�sben nem befoly�sol a v�lem�nye – r�ntotta meg a v�ll�t Sirius elutas�t�an. – Egy�bk�nt, az a fajta hal�l, amit Voldemort k�n�lhat igenis rettenetes �s k�nokkal teli. – A von�sai grimaszba torzultak, �s a hangja nyafog�v�, simul�konny� v�lt. - „H�lyes�get besz�lsz, Sirius. Az csak a s�rv�r� s�pred�knek j�r, a Nagy�r kegyes hozz�nk.”

Pansy nem tudta, ki mondhatta ezt a f�rfinak, de pillanatnyilag nem is t�lzottan �rdekelte.

- De a b�szke, elbizakodott �joncokb�l r�videsen megal�zkod�, f�sult talpnyal�k lesznek. Annyi ilyet l�ttam m�r… �gy t�rt�nt az �cs�mmel – megint j�ttek a k�pek, de Sirius vigy�zott, hogy ne ker�ts�k hatalmukba -, a te sz�leiddel, �s �gy lenne veled is – fejezte be csaknem szomor�an.

- Felt�teles m�d, Black – vicsorgott Pansy.

Sirius sz�nd�kosan f�lre�rtelmezte a kijelent�st. – �! Nocsak! M�ris beleegyezt�l, hogy egy k�gy�s kopony�val cs�f�ts�k el a karod? – Tiszt�ban volt vele – a l�ny reakci�ja n�lk�l is -, hogy ez t�k�letesen alaptalan v�d, hiszen kiz�rt, hogy ilyesmi elker�lje Harry �s Joas figyelm�t.

- Gyer�nk, k�rjen meg r�! – kiab�lta Pansy elf�l� hangon. Elengedte a sz�k t�ml�j�t, pedig m�g mindig nem �llt biztosan a l�b�n, azt�n inger�lten felt�rte a tal�rja bal ujj�t, felfedve az �rintetlen, h�feh�r b�rt.

M�g l�tta a riadalmat Black arc�n, hallotta, ahogy kiv�g�dik az ajt�… azt�n zuhanni kezdett. Felk�sz�lt a kem�ny f�ldh�z-csap�d�sra, de miel�tt ez bek�vetkezhetett volna, valaki elkapta, majd a k�z gazd�ja felemelte, �s az visszavitte az �gyhoz.

***

Pansy a fal fel� fordult, szorosan lehunyta a szem�t, �s pr�b�lta ki�zni a fej�b�l a k�t Black ordib�l�s�t. (A d�lut�nt a tov�bbi tervek megt�rgyal�s�val t�lt�tt�k, mik�zben � az�rt k�szk�d�tt, hogy leer�ltesse a tork�n a levest, amit Harry igyekezett bel�dikt�lni. Joas r�szben ez�rt, r�szben tapintatb�l est�re halasztotta Sirius egrec�roz�s�t.) J�lesett neki, hogy a f�rfi – s�t m�g Harry is – az � p�rtj�t fogta, de tudta, hogy ez kiv�teles helyzet volt, �s a j�v�beni, kiv�dhetetlen�l bek�vetkez� veszeked�sekn�l (biztosra vette, hogy Sirius el�bb-ut�bb valamilyen �r�ggyel megint belek�t majd, �s ha �gy t�rt�nik, � se lesz ad�sa) menthetetlen�l egyed�l marad.

F�z�san g�mb�ly�d�tt �ssze, azt�n �rezte, hogy a matrac bes�pped mellette. Valaki lefek�dt mell�, �s �vatosan �t�lelte. M�s esetben k�sleked�s n�lk�l elzavarta volna Harryt, miut�n a lehet� legdurv�bban – p�ld�ul a gyomr�ba k�ny�k�lve – a tudt�ra adta, mennyire s�rti a felt�telez�s, hogy gyenge �s oltalomra van sz�ks�ge. Most azonban �r�lt, hogy a fi�, ha csak a keresztapja ir�nti dacb�l teszi is, t�r�dik vele, �s a k�zels�g�vel el�zi a hideget.

***

Mikor a l�nyhoz b�jt, Harry f�lig-meddig azt v�rta, hogy a k�vetkez� pillanatban a padl�n tal�lja mag�t, ez�rt Pansy reakci�ja – vagyis annak hi�nya – el�gg� meglepte.

Odakint j� ideje csend volt, a l�ny b�k�sen szuszogott mellette, �s � is csaknem elaludt, mikor valaki finoman megszor�totta a v�ll�t. – Gyere, k�rlek! – mormolta Sirius, eg�szen k�zel hajolva hozz�. – Besz�lni akarok veled.

- Ha itt hagyom, fel�bred – suttogta Harry elutas�t�an.

Sirius s�hajtva emelte az �gy mell� az egyik roskatag sz�ket. Le�lt, �s olyan halkan, ahogy csak tudta, magyar�zni kezdte: - Legsz�vesebben elvinn�lek innen. Messzire… ak�r az eg�sz var�zsl�vil�gt�l. Megtan�tottalak harcolni �s – b�r nem vagyok b�szke r� - gy�l�lni az ellens�geinket m�r azel�tt, hogy megtudtad volna, milyen szerep�k van a sz�leid hal�l�ban, �s ezzel a te �letedben. Be akartam bizony�tani az �rtatlans�gomat, megfizetni Lily�rt �s James�rt… - Egy pillanatra elcsuklott a hangja. - Neked is lehet�s�get adni ugyanerre. – Harry szinte l�tta, ahogy a f�rfi sz�ja keser� f�lmosolyra h�z�dik. - Trelawney istenverte j�slata is mintha csak azt igazolta volna, hogy �gy kell lennie… Arra v�gytam, hogy beismerj�k, t�vedtek, hogy a bocs�natomat k�rj�k, hogy nekem, nek�nk kelljen h�l�lkodniuk. Jaj, mennyire ut�lt�k volna! – Megr�zk�dott a n�ma, elfojtott nevet�st�l. – De m�r nem �rdekel. Igaz�b�l �vek �ta nem, csak kor�bban sose volt id�m… - Szakadozottan fels�hajtott. - Oldj�k csak meg, ahogy akarj�k, n�lk�l�nk illetve… n�lk�led. Nem az�rt, mert m�r nem sz�m�t nekem a sz�leid hal�la. – Harry t�gra ny�lt szemekkel, nehezen l�legezve hallgatta. – Akarom, hogy Voldemort �s Peter megb�nh�djenek �rte, de nem kell, hogy �ltalam vagy �ltalad t�rt�njen, mert van, ami fontosabb enn�l. Az �n szabads�gomn�l is.

Sirius sok�ig v�rta, hogy Harry v�laszoljon.

- �n k�ptelen vagyok �gy gondolkodni.

A k�z visszat�rt a v�ll�ra. - Tudom, ez�rt folytatjuk.