Camille a parkban sétálva, magában elismerte, hogy a manók nagyon szép munkát végeztek. Saját, és Draco szolgáját várta, nemsokára meg is kell jelenniük, mivel ebéd utánra rendelte őket az unikornis szobrához. Halk pukkanás jelezte ottlétüket.

- Üljetek le. Ez hosszú lesz.
A manók csak összenéztek, de azért teljesítették az utasítást. Őket ember még nem engedte leülni varázsló jelenlétében.

- Miért ilyen ocsmány rongy van rajtatok? Lucius nem biztosít nektek váltás öltözéket?

A manók, ha ezt lehetséges, még nagyobbra nyitották szemeiket.

- Nekünk csak ez a ruhánk van, Úrnőm - cincogta félénken a manólány.

- Értem. Ruhát nem adhatok nektek, de így nem láthatnak titeket. Mit gondolnának rólunk a vendégek?
A két manónak ellenkezett az elveivel, így nem mondták ki véleményüket. A nő a kezét Peppy felé nyújtotta, aki ijedten rezzent össze.
- Ne ijedezz, nem bántalak. Látod?

Miután elvette a kezét, a manó végignézett magán és az álla is leesett a csodálkozástól. Koszos, szakadt huzatruhájából egy sötétzöld színű uniformis lett, a szegélyein ezüst csíkokkal, mellén a Malfoyok címerével. Még egy pár szandált is kapott. A nő megismételte varázslatát Tissyn is, csak ő nadrág helyett szoknyácskát kapott.

- Érintsétek meg a többieket, és nekik is ilyenné válik a ruházatuk. Kosztaszító, nem kell aggódni, hogy beszennyezitek. És most meséljetek a családról. Nem kell félni, nem nagy titkokra vagyok kíváncsi - Nevette el magát, a manók arcát látva - Hétköznapi dolgok érdekelnek. Hogy viselkednek veletek?

- Ezt hogy érti pontosan, Úrnőm? - cincogta Peppy.

- Ha valamit kérnek tőletek, azt milyen stílusban teszik?

- Tőlünk nem szoktak kérni, utasításokat teljesítünk.

- Meg szoktak titeket büntetni, ha elrontotok valamit? Úgy értem bántanak titeket? Oh! Megtiltom, hogy valaha is megbüntessétek magatokat azért, ami itt most elhangzik, legyen szó bármilyen témáról - mondta komoly arccal, mikor meglátta a manók hezitálását.

- Igen, Asszonyom - suttogta Tissy - Lehetőleg úgy, hogy napokig, néha hetekig érezzük még.

- Ha egy helyiségben vagytok velük, tudomást vesznek rólatok, vagy csak az étkezéseknél siklanak át rajtatok?

- Csak akkor, ha láb alatt vagyunk, vagy túl hangosak.

- Meddig dolgoztatok tegnap kerten? Nagyon szép lett.

- Hajnalig, Úrnőm - Húzta ki magát Peppy, a dicséretet hallva.

- Rendben. Amennyiben megoldható, akik tegnap itt voltak egész éjjel, azok estig pihenjenek le. Fáradtan nem lehet jó munkát végezni.

Megfordult, és elindult vissza a házba, egy pár lépéssel később megtorpant és visszafordult a még mindig csodálkozó képet vágó manók felé.
- Még valami. Ha holnap csak egyet is meglátok a személyzet tagjai közül, aki rongyos, megharagszom - Apró mosollyal a szája szélén visszament a házba.

- Peppy egy nagyon szerencsés manó - mondta halkan a manó, hogy úrnője ne hallja.

- Igen, Peppy nagyon szerencsés - ismerte el szomorúan Tissy, aztán elindult a házba ő is, hogy teljesítse a gazdája feleségének kívánságát.





A vacsora csendben telt, egyetlen egyszer törte meg azt, a ház ura.
- Drágám, nem tudod, honnan van a manóknak egyforma uniformisa?

- Fogalmam sincs Lucius, hogy honnan vették a bátorságot, hogy a mi kontónkra varrjanak ruhát maguknak.

- Nem ők varrták, én alakítottam át a rongyaikat. Nem akarom, hogy a vendégek így lássák őket. Mit gondolnának rólunk? Hogy nem telik a személyzet ruháztatására? Belegondolni is szörnyű - Szándékosan vette kényeskedőre a hangsúlyt, hogy ne kerekedhessen ki vita belőle.

Ezután több szó nem esett, így a nőnek volt ideje még egyszer átgondolni, hogy mire is jutott délután. Miután kifaggatta az emberi cselédség néhány tagját is, le tudta vonni a következtetéseit. Most már biztos volt benne, hogy a Malfoy család nem méltó az övéhez. Az ember valódi természetét akkor lehet igazán kiismerni, ha azt vizsgáljuk, hogyan viselkedik a nála alárendeltebb pozíciójú egyénekkel. Narcissa még csak-csak, de Lucius elbukott a titkos vizsgán.
Bár férje még kérdéses volt. Nem büntette kegyetlen dolgokkal a személyzetet, és négy szem között emberi hangot ütött meg velük, bár fensőbb rendűségét mindig éreztette, holott ez teljes mértékben felesleges volt.


Narcissa a vacsora után, mikor a férfiak visszavonultak a dolgozószobába, meginvitálta menyét a női hallba.

- Lucius előtt nem mondhattam, de nagyon örülök, hogy megtetted. Az én eskümben az engedelmesség is benne van, így, ha nem akarom elhagyni a családomat, nem teszek semmit az engedélye nélkül. De te megengedheted magadnak az öncélú újításokat - mondta mosolyogva.


x x x


Gondolatai visszatértek a férjéhez a lépcsőn felfelé tartva. Vacsora után, mielőtt apjával félrevonult volna, halkan a fülébe súgta, hogy egy ideig a régi szobájában alszik. Lázasan törte a fejét, hogy hogyan is vigye így véghez a bosszú másik felét, ha Draco nem lesz a közvetlen közelében. Kénytelen leszek virrasztani, hacsak? Ez az! Ez jobb is. A megoldással együtt egy új ötlet jutott eszébe. Kettesével szedte a fokokat.


- Peppy! - szólította manóját, mikor mindent előkészített.

- Parancsoljon, Úrnőm.

- Vidd ezt a pohár vizet Draco szobájába. Üzenem neki, ha ezt megissza, pihentető álma lesz.

- Igen, Úrnőm.

- Most elmehetsz, ma már nem lesz szükségem a segítségedre.

- Kellemes álmokat, Úrnőm - köszönt el a manó és eltűnt.

Tökkéletes!





Draco, mikor megkapta felesége üzenetét, nem gondolt semmi rosszra. Meg, nem mérgezhet. De a biztonság kedvéért néhány bűbájt elvégzett rajta, hátha megint viszketés, vagy hasonló várna rá másnap. Mivel nem talált semmit, egy hajtásra megitta az egészet, majd lefeküdt aludni.



Egész éjjel feleségével álmodott. Látta őt rúdon vonaglani francia bugyiban és míderben. Neccharisnyás lábát úgy fonta a fém köré, hogy akkor is deréktájra tódult volna a vére, ha a nő ronda lett volna.

Látta őt maga felé kúszni, olyan ívben homorítva, ami szerinte nem is lehetséges. Látta kipirult arcát, vágytól csillogó szemeit, érezte az illatát, de mielőtt megérinthette volna, a nő kacéran nézve őt, visszahúzódott.


Változott a kép. Asszonykája most mezítláb, lábujjhegyen, melltől lefelé bővülő, sötétzöld ruhácskában állt előtte, fölé tornyosulva. Az anyag szemből sem takart sokat, de így még falatnyi tangáját is látta. A szexi tünemény megfordult, és érzéki csípőringással elsétált tőle. A kifutó végén félig felé fordult ismét, térdeit enyhén behajlítva, megmarkolta kis kezeivel, a fenekét alig takaró apró ruha szegélyét. Fejét felemelte, ajkai enyhén szétnyíltak, és férjére nézett leeresztett pillái között. Draco azt hitte, összeesik. Térdei megremegtek, szája kiszáradt. Camille erotikus táncot lejtett neki, de ez más volt, mint az előbbi. Ebben egy csepp vulgaritás sem volt benne. Finom erotika jellemezte minden mozdulatát, ahogy magát simogatta.


Már napok óta mindig ugyanarra ébredt, hogy felkelt a nap. Az álmot sosem tudta végig nézni, de a hatását minden reggel érezte. Úszott a verítékben, és a lepedőn is látszott, hogy teste reagált a képsorokra. Egyre jobban érezte, az ilyen fajta női figyelmesség hiányát. Tudta, hogy feleségével ápolt jónak nem nevezhető viszonya miatt, Camille szóba sem jöhet, viszont az esküt nagyon nehéz kijátszani, csak kevés embernek sikerült a történelem folyamán.

Miután minden nap a könyvtárban kereste a választ, egyre közelebb került a megoldáshoz.
Tisztára, mint Granger. Morgolódott magában most is, a könyvtár felé menet.

Délután már boldogan küldte el a levelet, sikerének biztos tudatában.

Az utóbbi néhány éjjel, felesége már nem visszakozott olyan gyorsan. Szenvedélyes, arcpirító dolgokat súgott a fülébe, leheletével súrolva a cimpáját. Azóta, ha felesége csak hozzászól, erős késztetést érez, hogy leteperje. Persze az eskü erre vonatkozóan is kitért, tehát nem tudná megtenni. Nem is olyan hülyék a magyarok.



- Szervusz, Kedves - Camille halkan köszöntötte férjét hátulról, vállát finoman megérintve.

A férfit ismét elöntötte a forróság. Eddig elég volt a hang is, de az hogy most meg is érinti? Draco most komolyan félt, hogy ott helyben, a könyvtárban fogja meg erőszakolni a feleséget. Állkapcsát összeszorítva koncentrált a szavak értelmére.

- Hazamegyek pár napra.

- Rendben. Érezd jól magad - Igyekezett minél több hidegséget ömleszteni hangjába, hogy el ne árulja valódi érzéseit.


x x x


Kapkodva pakolt össze, közben Peppy-nek adta ki a feladatot, hogy készítsen elő egy repülő hintót. Mire a hintó elő állt, ő is készen lett. Manóját magával vitte, hogy még véletlenül se kotyoghasson ki semmit a család tagjainak. Ismét eszébe jutott az indulásának oka.

Két férfi hangját hallotta. Az egyikben apósát ismerte fel, de a másikat sosem hallotta még. Tovább akart menni, de Lucius hangjában tisztán kivehető volt a félelem, ez tartotta vissza.

- Még nem, Nagyúr.

- A fiad hogy halad? - Szigorú volt a hang és szenvtelen.

- Látszólag minden rendben, de még nem volt alkalmam erről négy szem között beszélni vele.

- Akkor tegyél róla, hogy legyen. Eyla Templomát nekünk kell előbb megtalálnunk, és ehhez a magyar szuka a kulcs. Ne kelljen csalódnom benned megint, Lucius.

- Nem fogsz, Nagyúr. Igyekezni fogok.


Camille teljesen ledöbbent. Hát ezért ragaszkodtak ennyire hozzám. Még hogy a fiúk boldogsága! Haza kell mennem! Elindult, hogy meg keresse férjét. Tudta jól, feltűnő lett volna, ha szó nélkül távozik. A könyvtárban talált rá. Mikor közölte vele, hogy pár napra haza megy, meg figyelte, hogy Draco feltűnően feszült. Nehéz lett volna meg mondani, hogy vajon az apja miatt, vagy a kis játszadozása okozza.


Már magasan jártak, mire visszatért gondolataiból. Peppy a szeme elé tette mindkét kezét, arca furcsán sárga volt.

- Valami baj van, Peppy?

- Nincs, Úrnőm, egy jó házimanó sosem panaszkodik.

- Nem azt kértem, hogy panaszkodj, hanem hogy megmondd, mi a bajod.

- Tériszony, Úrnőm.

Camille szemeit forgatva hosszú álmot bocsátott a szenvedőre. Le ne hányjon itt a végén.


x x x


Draco feszülten várakozott egy hotelszobában. Még volt fél órája Melanie megérkezéséig. Hogy teljen az idő, és oldja a feszültségét, töltött magának egy pohár italt. Lassan kortyolgatta, közben felesége körül jártak a gondolatai. Minden éjjel csak neki táncolt, de minden éjjel egy kicsit másképp. Egyetlen pillantásával tűzbe tudta hozni, a tudtán kívűl. Miatta vagyok most itt, csak magának köszönheti. Miközben felidézte immár sokadszor magában a nő szavait, újra dübörögni kezdett a vére. Álmodozásából az ajtó csukódása rángatta ki.


- Végre. Azt hittem sosem érsz ide - mondta nem túl kedvesen, az amúgy pontosan érkező alkalmi szeretőjének.

- Hát ennyire hiányoztam? - Beült Draco ölébe, kellette magát a férfi tarkóját cirógatva.

- Ennyire nem jó a házasélet? Hát igen, az összeszokás fontos tényező.

- Nem csevegni hívtalak - mordult rá és el kezdte a lány nyakát harapdálni. Kezei közben a ruhák eltávolításán dolgoztak. Melanie, Draco ingét gombolgatta ki halk sóhajok kíséretében. A férfi agyába betolakodott a gondolat, hogy álmaiban felesége sóhaja sokkal édesebb a fülének.

Ebben a pillanatban érezte meg az égető, erősen csípő érzést az ágyékában. Fájdalmában üvöltve pattant fel, nem törődve azzal, hogy így Melanie nagyot puffan a földön.

- Most mi van? - nyafogta a lány a fenekét dörzsölgetve.

- Semmi. Most mennem kell - villámsebesen vissza gombolkozott, majd szó nélkül hopponált.

Mérgesen ment a szekrényéhez, és vett elő egy üveg wiskey-t. Hát már ez sem megy?Gondolta keserűen.
A hűségi esküt úgy lehet kijátszani, ha az ember fia nem gondol a feleségére, amíg egy másik nővel akar szeretkezni. Ez volt a legfontosabb szabály, Draco nem tudta betartani. Amint összehasonlította a két nő hangját, aktiválta a bűbájt. Viszont ennek fényében el kellett ismernie, hogy nem a puszta szex hiányzik neki, hanem a szex, Camille-val.

Csak vele. Te jó ég! Be kellett látnia, ha valaha akarja még érezni a testi örömöket, meg kell hódítania asszonykáját.